Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-28 / 208. szám, csütörtök

\ . Medo František •í „NÉGY ÉV ALATT TELJESÍTJÜK AZ ÖTÉVES TERVET" - e jelszó je­gyében élnek ma falvaink, mezőgaz­dasági üzemeink dolgozói. Nem üres szólam ez, földműveseink szívügyük­nek tekintik, hogy egy évvel előbb teljesítsék az ötéves tervet. A topol­čanyi járás földművesei követésre méltó kezdeményezéssel bebizonyítot­ták, hogy még igen sok a tartalék mezőgazdaságunkban, amelyet fel­használhatunk a termelés növelésére. Éppen dél volt, amikor a Topolča­nyi Állami Gazdaság krušovicei osz­tályára érkeztünk. A dolgozók már az üzemi étkezdébe szállingóztak. De nem mindnyájan. Az istállókban 8 déli szünetben is nagy volt a sürgés­forgás, akár a szorgos méhek kap­tárában. Míg a nők fejtek, a férfiak takarmányt szórtak a vályúkba. Ami­kor megetették a teheneket, a férfiak is hozzáfogtak a fejéshez. Mindnyájan oly serényen dolgoztak, ahogyan csak olyan emberek tehetik, akik már évek hosszú során át örömmel végzik munkájukat. Az istálló egyik részén midkét oldalon 18 — 18 fejőste­hén áll. Az egyik oldalon Štefan Trudmann és felesége gondozza, feji a teheneket, a többit pedig Jozef Kri­zán, akinek szintén felesége a segí­tőtársa. Megvártuk, hogy befejezzék munkájukat s azután elbeszélgettünk velük. — Mi a véleményük kollektívájuk felajánlásáról, mely szerint négy év alatt teljesítik az ötéves tervet? — Ami a tejtermeléstMlleti, — szó­lalt meg Štefan Trudmann valameny­nyiük nevében — teljesen egyetér­tek Križan barátommal. Eddigi ta­pasztalataink szerint sokkal előbb ér­hetjük el az 1965-re előirányzott mutatószámot, vagyis azt, hogy évente és tehenenként 3000 liter le­gyen a tejhozam, hiszen feleségem­"mel együtt már ma is ilyen az ered­ményünk. Miként érjük ezt el, nem titok és nem is akarjuk eltitkolni. Ezért közöljük egymással tapaszta­latainkat, tanácskozunk, hogy minél előbb teljesíthessük, sőt túl is telje­síthessük kötelezettségvállalásunkat Silvester Maršala, az osztály veze­tője részletesen tájékoztatott ben­nünket mindazokról a feladatokról, amelyeket az osztály dolgozóinak tel­jesíteniük kell a harmadik ötéves terv éveiben. Elhatározták, hogy már 1964-ben teljesítik, sőt túl is szár­nyalják feladataikat. Ezért alaposar neki kell gyűrkőzniök a munkának Tervbe vették például, hogy már 1964-ben elérik a' 1965-re tervezett srarvasmarhaállományt, pedig nerr csekély feladat, ha 475 darabbal ­"bből 290 tehénnel — akarják gya­rapítani rövid négy év leforgása alatt A következő számadatok mutatják meg a legjobban milv napvmérték ben befolvásolja mindez a termp'ést \z osztálv dolaozói többek között tervbe vették, hopy ez idén 40 300 liter tejet, 310 a marhahúst, 347 q sertéshúst, és 11360 tojást, de 1964­ben már 80 600 liter tejet. 1254 q marhahúst, 1460 q sertéshúst é= 52 500 tojást termelnek a mezőgazda­sági földek 100 hektárjaként Lehet­séges-e, hogv ily rövid idő alatt ennyire növelik a termelést? Bárki jogosan teheti fel ezt a kérdést. Lehetséges! Ez lenne az osztálv mindegyik dolgozójának válasza, mert nemcsak a gazdasági állatok állomá­nyának gyarapítását terverik, hanem főleg hasznossáaának növelését is Ebben naqy segítségükre van az új technológia, amelyet fokozatosan meghonosítanak az állattenyésztési termelésben. Természetes, hogy elegendő és ki­váló minőségű takarmány nélkül hiá­ba volna minden fáradozásuk. A nö­vénytermesztési dolgozók ezt jól tud­ják és éppen ezért elhatározták, hogy 1964-ben a szántóföldek 38 száza­lékát kitevő területen termesztenek takarmánynövényeket. Nyilvánvaló tehát, hogy nem csekély feladatokkal kell megbirkózniok a krušovicei növénytermesztőknek. 1965-ben 30 q búzát, 25 q rozsot, 27 q árpát, 40 q kukoricát, 320 q cukorrépát, 63 q évelő takarmányt keli termeszte­niük hektáronként. Elhatározták, hogy már 1964-ben, de rozsból zabból/ cu­korrépából, búzábó' és a takarmánynö­vényekből már 1963-ban elérik az említett mutatószámokat. Eugen Me­do, az osztály agronőmusa erre vo­natkozólag a következőket mondotta: - Önök azt kérdik, milyen intézke­déseket foganatosítunk e felajánlá­sunk valóra váltása érdekében? Első­sorban tízéves vetésforgókat veze­tünk be és minden rendelkezésre ál­ló eszközt felhasználunk komposzt készítésére és istállótrágya termesz­tésére. Tervbe vettük ugyanis, hogy 1964-től évről évre megtrágyázzuk szántóföldjeink 25 százalékát. ­Hektáronként — a komposzttrágyán kívül - több mint 300 mázsa istál­lótrágyát veszünk számításba. Ezen­kívül meghonosítjuk a talajművelés komplex gépesítését, következetesen betartjuk az agrotechnikai szabá­lyokat, 150 hektárnyi területen talaj­javítást eszközlünk és évente 150 hektár szántóföldet öntözünk meg. A gazdaság udvarán két vitatkozó ember közelébe érünk. Az osztályve­zető hívta fel rájuk figyelmünket. Megismerkedtünk Julius Hubinský elvtárssal, a dohánytermesztő cso­port vezetőjével és František Medo elvtárssal, aki az első mezei cso­port vezetője. Július Hubinský arra vállalt kötelezettséget, hogy már ez idén a tervben előirányzott mennyi­ségnél 3—4 mázsával több dohányt termeszt hektáronként. Elhatározta továbbá, hogy már 1964-ben 3 má­zsával több dohányt termeszt hek­táronként, mint ahogyan azt az 1965­re szóló mutatószám — hektáronkén­ti 15 mázsa — előírja. Magától érte­tődik, hogy a dohány legkiválóbb minőségének elérését is szem előtt tartja. František Medo, a tapasztalt répatermesztő, akit a faluban min­denki a hektárhozamok rekordere­ként ismer, felajánlotta, hogy az 1965-ös évre tervezett 320 q cukor­répa helyett 1964-ben legkevesebb 360 mázsát termeszt hektáronként. A vezetésével dolgozó mezei csoport azonban valószínűleg túlteljesíti ezt a kötelezettségvállalást, hiszen tud­valevő, hogy elegendő trágyával, komposzttal rendelkezik. J. s. Szépen fejlődik a cukorrépa. Nagy termés lesz belőle. Példát mutat Nincs a világon szebb dolog, mint ( amikor az ember önzetlenül, a köz ér­dekében végzett munkájáért az egész társadalom megbecsülését élvezi. A most folyó aratási és cséplési mun­kálatokban ez a megbecsülés a trakto­rosokat és kombájnosokat illeti, akik tudásuk legjavát adják a termés beta­karításáért folytatott küzdelemben. Eb­ből „az egész embert" kívánó munká­ból vállalt derekas részt Nap István, a Veiké Sarovce-i EFSZ traktorosa is, Évről évre ott látjuk őt a csatázók között. Szemében fiatalos tűz ég, szívé­ben rendíthetetlen hit, a közös célokért való lelkesedés. Vasparipája szelíd bá­rányként engedelmeskedik. Kévekötőié­nek pedig beleegyezően hajtanak fejet a tömött kalászok. Nap bácsi igazi jó barátja pépének, s a hozzájuk csatla­kozó Rétfalvi János gépkezelő segítsé­gevei sokat tesznek a közös érdekében. Este, amikor a nap már a láthatár ÉPÜL A TANYA A neporadzai EFSZ büszkesége az a tanya, amely a falutól nem messzire fekszik. Építését a közös tagjai 1952-ben kezdték. 1953-ban tyúkfarmot, 1954-ben juhaklot, 1955-ben 100 tehenet befogadó istállót építettek. A megszaporodott mar­haállomány szükségessé tesz' az építke­zés folytatását Aratás után az újonnan megkezdett istálló építését befejezik s átadják rendeltetésének. Nagy Lajos, Neporadza alá bukott, számotvetnek a munkáról. Szégyenre nincs ok, mert a napi tel­jesítmény 10—12 hektár. Ilyenkor Nap István szemével megsimogatja vaspari­páját s örül, hogy tettekkel mutathat jó példát. Andriskin József, Želiezovce Tervüket 130 százalékra teljesítették A Vojanyi Egységes Földmüvesszövet­kezet kertészel vállalták, hogy a zöld­ségtermesztés ez Idei pénzügyi tervét 130 százalékra teljesítik. Kezdeményezésükkel nemcsak a szövet­kezet bevételét növelik, hanem sokkal több friss zöldséget juttatnak dolgozóink asztalára. György Ferenc, Vojany. Ä nyugdíjasok brigádja A Libádi Egységes Földművesszö­vetkezet három cséplőgépe közül a legkisebb mellett a nyugdíjasok bri­gádja vállalta a munkát. Az öreg bá­csik között ott találjuk a 71 éves Cserge Jánost, sőt a 78 éves Juhász Istvánt is. Annak ellenére, hogy kis gépen csépelnek, napi átlaguk több mint 85 mázsát tesz kl. Szorgalmas munkájukért, a hangos­híradóban ajándékdallal jutalmazták őket. RADVÄNSKY ANDRÁS, Libád Komposztkészítés A zvoleni járás ifjúsá­ga teljes mértékben ki akarja venni a részét az egyik legfontosabb orszá­gos feladat teljesítéséből, a kcmposztkészítésből A zvoleni járás CSISZ­szervezete aprólékosan foglalkozott ezzel a kér­déssel és azt a fő fel­adatai közé sorolta. Nem telt bele sok idő és már­is mutatkoznak az ered­mények. A devici CSISZ-tagok 200 százalékra teljesítet­ték felajánlásukat, vagyis 600 m3 komposztot ké­szítettek. De a többi köz­ség fiataljai sem marad­tak le. Opaván 260 m3-t, Teranyban 180 m3-t, Očo­ván 600 m3-t készítettek. A zvoleni járás fiatalsága július elsejéig összesen 12 000 m3 komposztot ké­szített úgyhogy a vállalt 20 000 m3-t" rövidesen teljesítik. A fiatalokhoz hasonlóan az idősebbek is kivették részüket e fontos feladat teljesítéséből.' A žolnai EFSZ tagsága példáu' máp 1400 m3 komposztom készített. A zvoleni járás ifjúsága és dolgozói tudják, hogy a komposzt készítésére fordított fáradság a hek tárhozamok növelésében mutatkozik meg. Belányi János, Hokovce Harc a talaj termőbbé tételéért AZOK AZ IRÁNYELVEK, amelyekét a CSKP XI. kongresszusán hozott határozat értelmében a népgazdaság­fejlesztési harmadik ötévps terv ki­dolgozására tűztek ki hazánkban, a mezőgazdasági termelés 23 százalé­kos növelését irányozzák elő. Ezt a feladatot földműveseink nemcsak el­fogadták, hanem egyben széleskörű mozgalmat indítottak a célkitűzés négy év alatti teljesítéséért. A ter­melésnek a mezőgazdaság szakaszán ily szokatlanul rohamos de a szocia­lista nagyüzemi termelés adta felté­telek között teljésen reális növelését jelentős mértékben a mezőgazdaság eddiginél nagyobb fokú kemizálásával, elsősorban pedig a műtrágyák és a növényvédelmi szerek nagyobb mér­vű gyártásával kell elérnünk. A műtrágya gyártása, a műtrágya­készítés fejlesztése vegyi iparunk egyik legfontosabb fe'adata, mely döntő módon befolyásolja arra irá­nyuló törekvéseinket, hogy a növény­termesztés hozamainak növelésével továbbfejleszthessük szocialista me­zőgazdaságunkat. A terméshozamok növelése s a takarmányalap biztosí­tása az élelmiszerek külföldről be­hozott mennyiségének lényeges csök­kentését teszi lehetővé. Vegyi ipa­runk e feladat teljesítése érdekében az 1959-ben termelt mennyiséghez viszonyítva 1965-ig 215 százalékkal növeli a műtrágya gyártását, ami le­hetővé teszi, hogy az 1959. évi 65.6 kg-hoz és az 1951 évi 30 kg-hoz vi­szonyítva 1962-ben 128,6 kg tápanya­got juttassunk a szántóföldek minden egyes hektárjára. Vegyi iparunk nemcsak lényegesen több műtrágya szállításával járul hozzá mezőgazda­sági termelésünk növeléséhez, hanem azzal is, hogy újféle műtrágyákkal egészíti ki a már rendelkezésre álló készleteket. A legjelentősebb újfajta műtrágyák kombináltak, vagyis a há­rom alapvető fontosságú tápanyagot — a nitrogént, a foszfort és a káliu­mot különféle arányban fogják tar­talmazni. Az ilyen műtrágya különö­sen azért előnyös, meri a földműve­sek az említett három tápanyagot egyszerre juttatják a talajba. Az ilyen összeállítású műtrágyában lé­nyegesen több a tápanyag, mint az eddig használatosakban. Az említett háromféle tápanyag kombinálása egy­azon műtrágyában és a nagyobb táp­anyagforgalom a műtrágya helyszín­re szállításával és szétszórásával kapcsolatos költségek lényeges csök­kentését is lehetővé teszi. A harma­dik ötéves terv utolsó évében a szükséges tápanyagnak már 30 szá­zalékát kombinált műtrágyával jut­tatjuk a talajba. SZLOVÁKIÁBAN a mezőgazdasági földek tápanyag-adagolásának növe­lése különösen kifejező lesz, mivel itt — bár hazánk felszabadítása óta lényegesen fokozódott a műtrágya alkalmazása — mindeddig az orszá­gos átlagon aluli mennyiségben hasz­nálnak műtrágyát. — Ez abban is megnyilvánul, hogy Szlovákiában ­bár kedvezőbbek az éghajlati felté­telek — az átlagos terméshozamok alacsonyabbak, mint a csehországi kerületekben. A közeljövőben kiküszöbölhetjük ezt az aránytalanságot amikor a Szlovákia legtermékenyebb területé­nek csaknem középpontjában - Sala nad Váhomban épülő korszerűen be­rendezett vegyi ipari kombinát kü­lönféle fajta műtrágyákon kívül kom­binált műtrágyával és új típusú nit­rogéntartalmú műtrágyával is ellát­hatja mezőgazdaságunkat. A kultúrnövények hektárhozamai­nak növelésére irányuló állandó tö­rekvéseik elválaszthatatlanul ösz­szefüggnek a veszteségek csökkenté­sének problémájával. E veszteségeket egyrészt az agrotechnikai határidők (különösen a vetési és betakarítási határidők) be nem tartása, másrészt a kátervők, növénybetegségek és a gyom okozza. Ha nem gondoskodnánk rendszeresen a szükséges növényvé­delemről, úgy becslés szerint évente több mint kétmilliárd koronára szök­nének fel ezek a veszteségek. Egyes terményeknél 20 — 40 százalék a vesz­teség, de az sem ritka eset, hogy amikor különösen elszaporodnak a kártevők s a földművesek későn gondoskodnak hathatós beavatkozás­ról, a terményt ki kell szántani avagy oly csekély a hozama, hogy a ráfor­dított költségek fedezésére sem ele­gendő. Hazánkban a jelenlegi nö­vényvédelem mintegy 50 százalékkal csökkenti a veszteségeket, de a kár­tevők, a növénybetegségek, a gyom még így is egymilliárd korona érté­kű termésveszteséggel károsítja nép­gazdaságunkat. Ezért a lehető leg­kisebb mennyiségre valő csökkenté­süket elsőrendű feladatunknak kell tekinteni. A NÖVÉNYVÉDELEM aránylag új keletű hazánkban. A második világ­háború előtt és a háború éveiben lényegesen elhanyagolták, hatható­sabban csak 1950-ben jutott ismét érvényre. Szocialista rendszerünk nemcsak a vegyszerek gyártását biz­tosította mezőgazdaságunk számára, hanem a hathatós kutatómunka le­1 hetőségét is. Kísérlet! intézeteink dolgozói állandóan új, hatékony ké­szítményeket találnak fel s azokat gyakorlatilag meg is honosítják, hogy segítséget nyújtsanak mezőgazdasá­gunknak a terméshozamok növelésé­ben és a fárasztó kétkezi munka ki­küszöbölésében. Az olyan vegyszerek, mint a Dynocid, Gamacid. Fosfotion, Intration, Dikotex stb. ma már egy földműves sem nélkülözheti. E vegy­szerek alkalmazásával sikeresen küzdhetünk a rettegett kártevők — a kolorádói burgonyabogár, a mák­levéltetű, a drótféreg stb. ellen. A gyom, — különösen a repcsényre­tek és a bogáncs — sem burjánzik ott, ahol helyesen alkalmazzák a gyomirtó szereket. Az ilyen beavat­kozás nemcsak a földek gyomoktól való megtisztását eredményezi, ha­nem — és ez a legfontosabb — a ga­bonafélék hektárhozamainak 2-4 má­zsás növelését is. Vegyi iparunk további segítséget is nyújt mezőgazdaságunknak a har­madik ötéves tervünkben előirány­zott feladatok minél jobb teljesítése érdekében. Nemcsak fokozza a már eddig bevált vegyszerek gyártását, hanem új minőségű és tulajdonságú készítményekkel is ellátja földmű­veseinket. A bratislavai Agrotechnikai-Tech­nológiai Kísérleti Intézet dolgozói ve­gyi. ipari vállalataink dolgozóival együttműködve már most több új­féle készítményt állítanak elő, ezek közül néhány olyan kártevők és nö­vénybetegségek ellen is alkalmazha­tó, amelyekre az eddig szokásos esz­közök teljesen hatástalanok voltak. A legutóbbi években például igen elszaporodott és jelentős károkat okozó gubacsatka ellen igen hatásos készítmény áll majd rendelkezésre. A növényvédelem terén lényeges elő­rehaladás lesz különösen a cukor­répa, a len és egyéb kultúrnövények védelmére alkalmas új, Hermát L. nevű rovar-, gomba- és penészírtószer meghonosítása. A növényt e készít­ménnyel bepermetezve megóvjuk a gombabetegségektől s csírázása ide­jén a drótféreg, a káposzta-szúnyog, a földi bolha, valamint a káposztalégy első nemzedéke kártervésétől is. Ez a kombinált hatás szükségtelenné teszi a szokásos beporzást és nem­csak az eddiginél tökéletesebb vé­delmet teszi lehetővé, hanem egyben a beporzásra fordított költségek és munkamennyiség csökkentését is. Az említett új vegyszerek nemcsak a tökéletesebb növényvédelmet teszik lehetővé, hanem a munkatermelé­kenység növelését is. A közeljövőben az eddiginél sokkal nagyobb meny­nyiségben gyártunk olyan készítmé­nyeket, amelyek repülőgépekről szór­hatók a földekre. Ez a módszer egy­részt sok munkaerőt tesz szabaddá más munkákban felhasználhatóvá, másrészt lehetőséget nyújt arra, hogy a rövid fejlődési idejű növényeknél is tökéletesen végezzük el a szüksé­ges növényvédelmi teendőket. HARMADIK ÖTÉVES TERVÜNK éveiben az eddiginél lényegesen na­gyobb mértékben használunk gyomir­tó vegyszereket. A gyom elburjánzá­sa következtében mintegy 10—20 százalékkal -csökkennek terméshoza­maink. Az agrotechnikai beavatkozá­sokon alapuló gyomirtás azonban igen sok kétkezi munkát igényel. Vegyi iparunk tehát nemcsak a hektárhoza­mok növeléséhez járul hozzá, hanem - gyakran sokkal hathatósabban ­a kétkezi munka mennyiségének csökkentéséhez is. Például a siló- és a szemes kukoricával bevetett földe­ken burjánzó gyom irtására alkalmas készítmény egyike ezeknek a hatha­tós eszközöknek. Ez lehetővé tette a Sládkovičovo) Növénynemesítő Ál­lomás dolgozóinak, hogy minden két­kezi munka mellőzésével, azaz csak gépek segítségével teljesen gyom­mentes kukoricát termesszenek. A gyomirtószerek közül a közeljö­vőben a hüvelyesek, lóherefélék, alá­vetéses gabonafélék megvédésére, s a tarackbúza irtására alkalmas és egyéb készítményeket is alkalma­zunk, amelyeket jelenleg több szö­vetkezetünkben gyakorlatilag kipró­bálnak. Vegyi iparunk nagy befolyást gya­korol a szarvasmarhahízlalás tech­nikájára is. Harmadik ötéves tervünk utolsó éveiben szintetikus úton ké­szítet trágyalével is ellátja mezőgaz­daságunkat. ami annyit jelent, hogy Tokozhatjuk a takarmánytermelést. CIKKÜNKBEN számos további pél­dát is említhetnénk a mezőgazdasá­gunknak nyújtott segítségről. Többek között meghonosítjuk a plasztikus anyagok alkalmazását a mezőgazda­sági termelés lényeges növelése, a kétkezi munka mennyiségének csök­kentése és annak érdekében, hogy a mezőgazdaságot is a fejlett szocia­lista iparunk színvonalára emeljük. ŠTEFAN HUSÁR, " bratislavai Agrokémiai-Technológiai Kísérleti Intézet igazgatója / ÜJ SZÖ 5 * 1960. július 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom