Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-03 / 183. szám, vasárnap

Raul Castro miniszter a szövetkezeti tagok körében (ČTK) - Raul Castro, a Kubai Köztársaság forradalmi fegyveres erőinek minisztere és kíséretének tagjai július 2-án, szombaton a Li­tomérice melletti polepyi EFSZ-be látogatott. Vratislav Springer, a szö­vetkezet elnöke szívélyesen üdvö­zölte a kubai vendégeket, ismer­tette előttük Csehszlovákia szocia­lista mezőgazdaságának alapelveit és a szövetkezeti gazdálkodás eredmé­nyeit. A vendégek megtekintették a szövetkezet tehénistállóját és ser­téshizlaldáját. Az EFSZ meglátogatása után a ku­bai vendégek a helyi nemzeti bi­zottságra mentek, ahol baráti kör­ben hosszasan elbeszélgettek a szö­vetkezeti tagokkal és a község töb­bi lakosával. Raul Castro miniszter és kíséreté­nek tagjai ezután a žernoseki Bo­rászati Állami Kísérleti Intézetbe és gyümölcstermelő szövetkezetbe lá­togattak. A kubai küldöttség elutazott Prágából (ČTK) — A kubai kormány gazda­sági küldöttsége pénteken, július 1-én elutazott hazánkból. A becses vendégektől František Krajčír kül­kereskedelmi miniszter, Antonín Gre­gor, a külügyminiszter első helyet­tese, dr. Václav Kŕlstek, az iskola­és kulturális ügyek miniszterének első helyettese, Alois Hloch, a kül­kereskedelmi miniszter helyettese és dr. Josef Urban, a Külügymi­nisztérium diplomáciai protokollfőnö­ke búcsúzott a ruzyni repülőtér fo­gadőtermében. Antonio Nunez Ji­menez kapitány, a küldöttség ve­zetője hangsúlyozta, a küldöttség annak tudatában távozik Csehszlo­vákiából, hogy a hazánkban folyta­tott tárgyalások alapján rövidesen széleskörű együttműködés fejlődik ki a két ország között a gazda­sági s a kulturális élet minden szakaszán. Magas szovjet kitüntetés (ČTK) - Mihail Vasziljevics Zim­janyin, a Szovjetunió prágai rend­kívüli és meghatalmazott nagykövete szombaton, július 2-án négy honfi­társunknak magas kitüntetéseket adott át, melyeket a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége ado­mányozott a fasiszta Németország fölött aratott győzelem 15. évfor­dulója alkalmából a hitleri megszál­lók elleni harcban szerzett érde­meikért. A Szovjetunió prágai nagy­követségén ez alkalomból rendezett ünnepségen Konsztantyin I. Alek­szandrov és Valentyin F. Klocsko nagykövetségi tanácsosok, a nagy­követség további dolgozói, dr. Anto­nín Gregor, a külügyminiszter első helyettese, dr. Jan Némec, a CSSZBSZ Központi Bizottságának titkára s közéletünk további képviselői is je­len voltak. Munkaérdemrend a Prűboj című lapnak (ČTK) — Antonín Novotný elvtárs, köztársasági elnökünk, az Ostí nad Labemben megjelenő Prúboj című lapnak, a CSKP kerületi bizottsága sajtószervének megalapítása 40. év­fordulója alkalmából a munkásosztá­lyunk és szocialista építőmunkánk győzelemre juttatásában szerzett ér­demei elismeréseként a Munkaér­demrendet adományozta. J. Hendrych elvtárs, a CSKP KB politikai irodá­jának tagja, a CSKP KB titkára 1960 július 2-án V. Koucký elvtárs, a CSKP KB titkára és V. Slavík elv­társ, a CSKP KB osztályvezetője je­lenlétében* adta át a magas kitünte­tést Vlček elvtársnak, a CSKP Osti nad Labem-i kerületi bizottsága ve­zető titkárának és J. Diblik elvtárs­nak, a Prüboj főszerkesztőjének. Tragikus baleset (ČTK) E héten Szlovákiában üdülő íás­lavi iskolásgyermekek kirándulást tettek a Ďumbierra. A hegyen heves hóvihar lepte meg őket. A hegyi mentőszolgálat haladéktalanul keresésükre indult, de en­nek ellenére a kirándulás tragikus kö­vetkezményekkel járt. A čáslavi iskola három tanulója és tanítójuk a hóviharban életét vesztette. A többi gyermekeket azonnal kezelésben részesítették és biz­tos helyre szállították. Az --ünnepségen M. V. Zimjanyin a Szovjetunió rendkívüli és megha­talmazott nagykövete dr. František Radačnak a Nagy Honvédő Háború I fokú érdemrendet, Václav Gloznak a „Prága felszabadításáért" érmet Martin Biehalnak a „Győzelemért' érmet és Josef Vichnek a „Varsó felszabadításáért" érmet adta át. Az ünnepség méltón fejezte ki azt a szilárd szövetséget, amelyet Cseh­szlovákia és a Szovjetunió népe kö­tött a közös ellenséggel s a nem­zetek felszabadításáért vívott har­cokban. Másfélmilliomodik látogató a „Csehszlovákia 1960" kiállításon (ČTK) - A „Csehszlovákia 1960' kiállításon szombaton, július 2-án a kora reggeli órákban üdvözölték a kiállítás másfélmilliomodik látoga­tóját, Vladimír Vašeket, néphadse­regünk 20 éves katonáját, aki a II. Országos Spartakiádon részt vett a „Benneteket védünk" gyakorlat be­mutatásában. A kiállítás vezetősége robogót és könyveket ajándékozott a másfélmilliomodik látogatónak. * * * (ČTK) - A „Csehszlovákia 1960" kiállítást szombaton, június 2-án a belföldi látogatók tízezrein kívül számos külföldi vendég is megte­kintette. Rudolf Šmic, Csehszlovákia kijevi főkonzula kíséretében eljött L. F. Palamarcsuk, az Ukrán Szov­jet Szocialista Köztársaság külügy­minisztere és neje, akiket J. Kalaš a kiállítás főbiztosa fogadott szívé­lyes szavakkal. A kiállítás rendezősége szeretettel üdvözölte Janusz Zarzyckit, a var­sói nemzeti tanács elnökségének elnökét, aki a kiállítás megtekin­tése után a poliekráu moziban az „Ifjúság" címú film előadásán is részt vett. •k Banská Bystricán szombaton, július 2-án ért véget a Szlovák Építőművészek Szövetsége Központi Bizottságának há­romnapos üláse, melyen többek között Banská Bystrica területi és távlati ter­véve] kapcsolatos kérdéseket is megvitat­ták és a nemzeti bizottságoknak az ú; lakótelepek építésében nyújtandó szak­szerű segítség kérdéseiről tárgyaltak. Ny. Sz. Hruscsov beszéde az Osztrák Szakszervezeti Szövetség képviselőihez Országos tüntetések Japánban Tokió (ČTK) - Szombaton több mint 50 japán városban ismét tíz­ezrek gyűltek össze, hogy a bizton­sági szerződés ellen a nemzeti ta­nács felhívására egységesen küzdje­nek a Kisi-kormány azonnali lemon­dásáért s a függetlenséget, szabad­ságot és demokráciát biztosító új vá­lasztások kiírásáért. Tokió külvárosából 25 ezer főnyi tömeg indult el s közben 50 ezerre szaporodott. Az AP sajtóiroda sze­rint a kora délutáni órákban a par­lament környéke vörös zászlók özö­nében úszott. „Le az új biztonsági szerződéssel!". „Követeljük a parla­ment azonnali feloszlatását!", „Le az USA-t kiszolgáló fasiszta liberá­lis-demokrata párttal!", „Amerikaiak, takarodjatok haza!" - hirdették a jelszavas táblák. A Japán Szocialista Párt szomba­ton újra felhívást bocsátott ki és hangoztatta: „A Kisi-kormány le­mondását követelő nép akarata csak általános választásokban érvényesül­het. Nem szabad, hogy a liberális demokraták döntsék el, ki legyen a miniszterelnök utóda. A kormány azonnal mondjon le, egy ideiglenes kormány kötelessége azonnal meg­ejteni az általános választásokat." Megkötötték a ciprusi egyezményt Nikózia (ČTK) — Nikóziában, Ciprus fővárosában július 1-én brit-ciprusi közös nyilatkozatot tettek közzé, mely szerint a ciprusi kérdés rendezéséről több. mint egy éve folytatott tárgyalások egyez­mény megkötésével értek véget. Az egyezmény legfontosabb pontjai a következők: 1. A Ciprusi Köztársaság megalakításáról szóló egyezmény szövege, 2. A Ciprusi brit haditámaszpontok hatá­ra, 3. E támaszpontok jövője, amikor már nem lesz rájuk szüksége Nagy­Britanniának, 4. Milyen legyen a közigaz­gatás a haditámaszpontok területén, 5. A brit kormány pénzügyi támogatása. (Folytatás az 1 .oldalról) ték pl. a nyolcórás munkaidőt, tör­vényesítették a termelési tanácsokat, melyek bizonyos jogokat nyertek a munkásság érdekeinek védelmére. Mig egy körülményre szeretném felhívni a figyelmet. Számos politi­kai kérdésben fennálló elvi véle­ménykülönbség ellenére az osztrák munkásmozgalom kimagasló tényezői kapcsolatban állottak az élenjáró orosz forradalmárokkal és számos esetben megfelelő segítséget nyúj­tottak nekik. Pl. 1914. júliusában, amikor Vlagyimir Iljics Lenint az osztrák-magyar hatóságok Poronin­ban letartóztatták, felesége, Na­gyezsda Konsztantyinovna Krupszka­ja segítséget kért Viktor Adler és Herrman Diamand osztrák parlamen­ti képviselőktől. E képviselők közbe­lépésére és a hatóságokra gyakorolt nyomás következtében Lenint hama­rosan szabadon bocsátották a börtön­ből és Svájcba mehetett. A szovjet emberek mély rokon­szenvvel kísérték az osztrák mun­kásosztály hős harcát jogaiért a re­akció és fasizmus ellen. Népünknek mindörökre emlékezetébe vésődtek 1934 februári harcainak történelmi napjai Ausztriában, amikor a bécsi, linzi és grázi, valamint más városok proletariátusa fegyverrel kezében felkelt a demokrácia védelmére és a fasiszta rendszer felállításának meg­gátolására. Drága barátaim! Jól tudják, hogy a Szovjetunió mindig védelmezte az Osztrák Köztársaság függetlenségét és szuverenitását. Elég visszaemlé­keznünk az önök hazájának tragi­kus napjaira 1938 márciusában, ami­kor Hitler megszállta Ausztriát. A Szovjetunió volt az egyedüli nagy­hatalom, amely nem ismerte el Ausztria Anschlussját és erélyesen elítélte a német militaristák agresz­szív hódító akcióit. A második világháború alatt a szovjet emberek saját életüket nem kímélve harcoltak az európai orszá­gok felszabadításáért a hitleri meg­szállók alól. 1945 tavaszán a szovjet katonák és tisztek tízezrei áldozták életüket osztrák városok felszabadí­tásáért, az önök gyönyörű fővárosá­nak, Bécsnek felszabadításáért a hitleri csapatok megszállása alól. Az osztrák nép tiszteli e hősök emlé­kezetét, erről meggyőződtünk és újból láttuk, amikor a szovjet kato­nák virággal borított sírjaihoz láto­gattunk. A nemzeteink közötti, az osztrák és a szovjet munkásság közötti kap­csolatok bővülése óriási jelentőségű: hisz valamennyi ország dolgozói előtt közös feladatok, közös érdekek és célok állanak. Minél jobban megis­merjük egymást, annál gyorsabban érhetjük el valamennyi ország dol­gozó népe sokmilliós hadseregének akcióegységét. Örömmel tölt el bennünket, hogy az utóbbi években kialakultak és sike­resen fejlődtek az országaink szak­szervezetei közötti baráti kapcsola­tok. Biztosíthatom önöket, elvtársak, arról, hogy a szovjet szakszerveze­tek üdvözlik azt, ha bővítjük a szak­szervezeti küldöttségek kölcsönös cserelátogatásait, ha erősítjük kap­csolatainkat, ha gyakrabban össze­jövünk és megtárgyaljuk a bennün­ket érdeklő problémákat. Nyíltan és őszintén kijelentjük, egy­általán nem akarjuk önökre rákénysze­ríteni a kommunista ideológiát, jóllehet úgy véljük, hogy a kommunizmus a leg­igazságosabb és legjobb társadalmi rend­szer. Mélységesen meg vagyunk győződ­ve a kommunizmus feltétlen győzelméről, valamint arról, hogy a kommunista rend­szer a leghaladóbb és leghumánusabb társadalmi rendszer. Egyedül ez a rend­szer biztosíthatja az emberek anyagi és szellemi igényeinek kielégítését. Egyébként nincs olyan becsületes em­ber, aki ha figyelemmel kíséri a Szov­jetunió életét és országépítését, ne von­na le ebből bizonyos következtetéseket. Visszaemlékszem pl. Ottó Bauer. „Két világháború között" 1936-ban meflielent könyvére. Tudják, hogy Ottó Bauer sok mindenben nem értett velünk egyet. Is­meretes, hogy a reformizmus egyik ve­zére volt s ezért őt Lenin annak idején nemegyszer és igen jogosan bírálta. De Ottó Bauer élete alkonyán eléggé bátor és eléggé erős akaratú volt ahhoz, hogy szembenézzen a tényekkel és helyesen értékelje azokat. Bauer könyvében kije­lentette, hogy a szovjet államot a nép széles rétegei támogatják és kifejezte meggyőződését, hogy a Szovjetunió „né­hány rövid év alatt a világ valamennyi nemzete előtt a gyakorlatban bizonyítja be a szocialista társadalmi rendszer gaz­dasági, szociális és kulturális fölényét." A szocializmus győzelme a Szovjetunió­ban „hatalmas ösztönzést ad az egész világ munkásosztálya felszabadító harcá­nak" — írta s valóban így is történt. Engedjék meg most, elvtársak, hogy röviden néhány szót mondjak önöknek a szovjet szakszervezetek­ről. A szovjet szakszervezetek kb. 55 millió dolgozót tömörítenek egybe, Ez óriási erő. Ä szovjet szakszerve­zetek államunk életében rendkívül fontos szerepet töltenek be. Szak­szervezeteink az irányítás, a gaz­dálkodás, egyszóval a kommunizmus iskoláját jelentik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a szovjet ország dolgozóinak egyre szé­lesebb tömegei kapcsolódnak be a ter­melés és az állam irányításába. Az üze­mi és helyi szakszervezeti bizottságok­nak nálunk nagy jogaik vannak. Maguk elé terjesztetik pl. az üzemvezetők jelen­téseit, a termelési tervek, a kollektív szerződések teljesítéséről, az üzem igaz­gatóságától, megkövetelik a szakszerve­zet által megállapított fogyatékosságok kiküszöbölését. A szakszervezet bele­egyezése nélkül a vállalat igazgatóságá­nak nincs joga meghatározni a bérosz­talyokat. és a teljesítménynormákat. A szovjet szakszervezetek ellenőrzik, hogy az üzem igazgatósága hogyan tartja be a munkatörvényeket, a munkabizton­sági előírásokat és szabályokat és a kü­lönleges műszaki szakszervezeti felügye­lőknek joguk van követelni megfelelő in­tézkedéseket, sőt egy bizonyos szakasz, üzemrészleg vagy az egész üzem ideig­lenes bezárását is, amennyiben megálla­pítják, hogy a munkafeltételek veszélyez­tetik a munkások egészségét. Emellett meg kell mondanom, rosszul jár az igaz­gató, ha nem veszi figyelembe ezen fel­ügyelők utasításait! A szakszervezeti bizottság beleegye­zése nélkül nem szabad egy munkást vagy alkalmazottat sem elbocsátani. Ha az üzem vezető gazdasági tisztségébe ne­veznek ki valakit, akkor az üzem Igaz­gatósága tekintetbe veszi a szakszerve­zeti bizottság nézetét is. Szakszervezeteink nagy szerepet ját­szanak a szociális biztosítás terén. Első­sorban rá kell mutatnom, hogy a szo­ciális biztosítás nálunk kivétel nélkül valamennyi munkásra és alkalmazottra kiterjed és azt teljesen az állam fedezi, a dolgozók béréből semmit sem vonnak le a szociális biztosításra. Emellett a férfiak 60 éven felül, a nők 55 éven felül aggsági járadékot kapnak és a nehez munkát végzőknél ez a korhatár lényegesen alacsonyabb. A szakszerve­zetek teljes mértékben rendelkeznek a szociális biztosításra fordított óriási ösz­szegekkel. Csak az idei évben hetven­milliárd rubelt fordítunk a szociális biz­tosítás céljaira. Üzemeinkben különleges állandó terme­lési tanácsok létesültek, amelyeket az üzemek kollektívái választanak meg üze­mi uleseiken. A tanácskozásokon meg­tárgyalják az üzem tevékenységének fontos problémáit - a munkaszervezés, a berek, a normázás, az új technika, a/ automatizálás, a gépesítés kérdéseit és számos más kérdést. Amint látják, a munkások hazánk­ban közvetlenül hatást gyakorolnak az üzem egész életére, befolyásuk van a legfontosabb termelési kér­dések megoldására. Ebben szemlé­letesen megnyilvánul pártunk lenini irányvonala - az államnak egyre fontosabb funkciói fokozatosan át­hárulnak a szakszervezetekre és más társadalmi szervezetekre. Meg kell mondanunk, hogy hazánkban a szak­szervezetek igazgatása alá tartozik számos fürdőhely is, ahol a dol­gozók üdülnek, A szakszervezetek gondoskodnak a gyermekek üdülte­téséről, a testnevelés és sport va­lamint turisztika kérdéseiről. Ami­kor megszűnt az össz-szövetségi belügyminisztérium, a közrend vé­delmében számos jelentős funkciót a szakszervezetek vettek át. Nyugaton néha azt mondják: ez mind szép, de a szovjet szakszerve­zetek nem szerveznek sztrájkokat, tehát nem védelmezhetik híven a munkások érdekeit. Az ilyen kije­lentesek azonban mindent feietete­jére állítanak. A tőkés államokban a szakszervezetek éS 8 munká s°K éles ellenté­„T \ VÍS Z°" yai kfee Pette tevékenyked­f m" nkäso k «ak harccal, sztráj­kokkal vívhatják ki jogaikat, például a munkaidő lerövidítését, béremelést biz­tosítást stb. Minél szervezettebb a szak­szervezet, minél szervezettebbek és egysegesebbek a munkások, minél jobban felkészültek jogaik védelmére, annal töb­bet érnek el. Egészen más a helyzet a szocialista társadalomban, amelvben nincsenek antagonisztikus osztályellenté­tek, ahol a dolgozók az urai országuknak ok igazgatják az államot. Elvéqre a munkasok nem fognak sztrájkolni ...aguk ellen. A paraszt, aki magának dolgozik, nem fog sztrájkba lépni. A munkások sem lepnek sztrájkba maguk ellen mert a gyárak, az üzemek, a föld' s minden rajta a dolgozó népet illeti] Kormányunk a dolgozó nép, a munkás­osztály akaratát fejezi ki. Miért sztrájkolnának dolgozóink, ha a kommunista párt és a szovjet kormány teljes mértékben támogatja a szakszer­vezetek tevékenységét, következetesen vedelmezi érdekeiket és ha a szovjet szocialista demokrácia lényege a dolgo­zok részvétele az állam, az üzemek és gyárak, az egész népgazdaság irányítá­sában. Engedjenek meg egy kérdést elvtár­sak. Szüksége van-e a dolgozó ember­nek sztrájkra, ha a kormány mindenki­nek biztosít munkát, díjtalan középis­kolai, főiskolai és egyetemi művelődés­hez való jogot, még foglalkozásának meg­szakítása nélkül is. úgyhogy tanulmá­nyait összeegyeztetheti munkájával. J 1 Ugyanakkor az üzemek és intézetek lgaz-i gatósága köteles külön szabadságot adnf a főiskolák levelező hallgatóinak, hogy letehessék vizsgájukat." ' Gondolhat-e sztrájkra a dolgozó em-( ber, ha joga van díjtalan gyógykezel­tetésre, munkaképességének ideigleneí elvesztése esetén betegsegélyre, ha országszerte új lakások milliói épülnek a dolgozók számára? Elég annyi, hogy a hétéves terv idején városainkban 15 millió új lakás épül, s a dolgozó embert hazánkban nem terheli elviselhetetlen lakbér, mert az egy család költségve­tésének mindössze 4—5 százalékát te-, szl ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsánafcí legutóbbi ülésszakán olyan törvényeket hoztunk, amelyekben a szovjet dolgozók új szociális vívmányaikat látják: ez a mun­kások és alkalmazottak adójának eltörlé­se, a szovjet dolgozók áttérése 1960. végéig a hétórás és hatórás munkaidőre, 1964 végéig pedig a 6 órás és 5 órás munkaidőre. Persze egyes nehézipari ágak dolgozóinak milliói már most napi hat órát dolgoznak. Ugyanakkor ki kell hang­súlyoznom, hogy a munkaidő lerövidí­tése és az adók eltörlése következtében nem csökkennek a bérek, sőt ellenkező­leg, számos esetben még emelkednek. A Legfelső Tanács említett ülésszakán elhatároztuk, hogy terven felül további 25—30 milliárd rubelt fordítunk a köz­szükségleti ipar fejlesztésére. Sztrájkolnának-e a munkások és a dol­gozók akkor, ha léteznék, ha létezhet­nék olyan tőkés állam, mely ennyit tenne a munkások, a dolgozók érdekében? Mint orosz munkás nem egyszer vettem részt sztrájkokban. Tudom milyen ne­héz, hogyan nélkülöznek az emberek; akik hetekig, hónapokig kénytelenek éhezni, és nem kapják meg bérüket. Mi alapjában megoldottuk a sztrájkok kérdését. Kisajátítottuk a termelőeszkö­zöket, amelyek most a nép tulajdonát képezik. Talán most már világosabban fogják látni önök, miért nem gondolnak sztrájkra és nem szerveznek sztrájkokat a szovjet dolgozók, bár a sztrájkjoguk megvan. ""I Tisztelt elvtársak! Ä hallgatóság között bizonyára akadnak olyanok, akik sok kérdésben nem értenek egyet velünk. Van azonban egy na­gyon fontos kérdés, mely mindenkiť egyformán érint. A háború veszélyé­re, a béke biztosításáért és meg­szilárdításáért folytatott harc fon­tosságára gondolok. A Szovjetunió mindenképpen ä nemzetközi feszültség enyhítésére törekszik, fáradhatatlanul folytatta és folytatja a béke és a népek kö­zötti barátság politikáját. Ennek szemléltető bizonyságát látjuk or­szágaink kapcsolataiban is, melyek­nek alapja a különböző társadalmi rendszerű országok békés együtt­élésének elve, a be nem avatkozás belügyeikbe és a partnerek egyen­jogúságának az elve. Az osztrák államszerződés aláírá­sa 1955 májusában kétségtelenül je­lentősen hozzájárult az európai béke megszilárdításához és megteremtette a független osztrák állam békés fej­lődésének szükséges alapját. A sem­legesség politikája lehetővé teszi, hogy Ausztria a tömbökön kívül maradjon. Ügy véljük, hogy az ál­lamszerződésnek nagy jelentősége van az osztrák nép nemzeti öntuda­tának megszilárdulásában, mert ki­húzta a talajt azoknak a politiku­soknak a lába alól, akik tagadják Ausztria létének lehetőségét. Az osztrák államszerződés meg­kötése után a nyugati reakciós kö­rök nehezebben mesterkedhettek azon, hogy bevonják Ausztriát az agresszív tömbökbe, különösen, hogy a nagy néptömegek támogatták a semlegesség politikáját. Ezért me­rültek fel olyan tervek, hogy be­vonják Ausztriát a közös piacba, melynek hat NATO-ország a tagja, s amelyben Nyugat-Németországé a vezető szerep. Közismert tény, hogy a nyugat-németországi körök min­den következményével a NATO függ­vényének tartják a közös piacot és egyáltalán nem leplezik e társulás politikai jellegét. Ezért úgy véljük, hogy az osztrák kormány és vezetői Raab kancellár és Pittermann alkancellár megértet­ték Ausztria nemzeti érdekeit és helyesen tudatosították, hogy a kö­zös piachoz való csatlakozás Auszt­ria gazdasági önállóságának korlá­tozását és az ország semlegességé­nek reális veszélyeztetését jelen­tené. Befejezésül engedjék meg, elv­társak, hogy sok sikert kívánjak munkájukban. Szilárduljanak és fej­lődjenek szakszervezeteink kapcso­latai. Engedjék meg, hogy munkásjel­szavunkkal fejezzem be: „Világ pro­letárjai, egyesüljetek!" Éljen a világbéke! ÜJ SZŐ 2 * 1960. július 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom