Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-03 / 183. szám, vasárnap

Iruscsov elvtárs beszéde a floridsdorfi Fiat-gyárban Igen tisztelt igazgató urak! Kedves elvtársak! Kedves bará­taim! Mindenekelőtt köszönetet kívánok mondani a gyár vezetőségének és az üzemi bizottságoknak, valamint a gyár valamennyi dolgozójának azért a szíves meghívásáért és fogadtatá­sért, amelyben részesítettek, örülök, hogy megismertem üzemüket és ta­lálkoztam itt önökkel. (Óriási taps.) Már eddig is sokat hallottam gyá­rukról és ismerem termékeiket. Hű­tőkocsiaik igen gyakran láthatók a Szovjetunió városaiban és a közle­kedési útvonalakon. Ezek a kocsik a mi adottságaink között is jól be­váltak és gyarapították gyáruk ki­váló hírnevét. A szovjet kormányfő szavait for­dító tolmács elfogódott hangon be­szél és ezért több ízben a hallgatóság köréből közbekiáltottak: Hangosabban! Hruscsov erre rokonszenves fiatal tolmácsának vállára tette a kezét és így szólt: ga gondoskodott róla, hogy hatalmas emlékművek örökítsék meg nevét, amikor gyárakat, üzemeket, erőmű­veket, vasutakat, színházakat, váro­sokat, falvakat épít. Mindez olyan im­pozáns és csodálatosan nemes emlék­mű, amelyhez fogható nincs. A munkás természetében az alko­tás és nem a pusztítás ösztöne rej­lik. Ez az alapja és oka annak, hogy a munkások mindig a háborúellenes és a békéért folyó harc első sorai­ban állnak. A kapitalista országok képviselői gyakran hangoztatják, miközben megismerkedünk üzemeikkel, gazda­ságukkal, különböző berendezéseik­kel: „Mindezt a kapitalizmus terem­tette." Erre csak azt lehet válaszol­ni: mindez a munkásosztály alkotása. Sőt, azok a villák, amelyekben a vál­Iálkozók laknak, az arany, amelyet páncélszekrényükben őriznek, azok is a munkások alkotásai... így hát, le a kalappal a munkások előtt! Csak a munka alkothat értéket 1 (Öriásl, A BECSI AUTÓGYÁR MUNKÁSAI SZÍVÉLYESEN KÖSZÖNTIK , NY. SZ. HRUSCSOVOT, A SZOVJETUNIÓ MINISZTERTANÁCSÁNAK ELNÖKÉT ÉS FRISSÍTŐVEL KÍNÁLJÁK. ( ČTK — UPI f elv.) — Ereszd ki a hangod, hiszen még fiatal vagy! Természetesen nagy derültség kö­vette Hruscsovnak ezt a közvetlen magatartását és mint ahogyan már a gyárlátogatás kezdetétől fogva ki­alakult Hruscsov és a gyár munkásai között a szívélyes és közvetlen kap­csolat, ez végig tovább tartott az egész beszéd idején. A szovjet kormányfő elmondotta, hogy nagy érdeklődéssel tekintette meg a gyár termelési folyamatát. Hangsúlyozta, hogy ausztriai látoga­tása megkezdése óta itt, a florids­dorfi Fiat-gyárban nyílik először al­kalma arra, hogy találkozzék osztrák munkásokkal. Éppen ezért törekedett arra is, hogy bár napi programja maxi­málisan igénybe van véve, a gyár­látogatásra biztosított időt százszá­zalékosan kihasználja. — Bizonyára tudják — folytatta azután —, hogy a legutóbbi évek­ben elég sokat utaztam a világban. Akármerre jártam, mindig arra tö­rekedtem, hogy személyesen talál­kozzam munkásokkal és beszéljek velük. Ezek a találkozások segítettek engem ahhoz, hogy mind több és több részletet megtudjak arról, ho­gyan gondolkoznak a dolgozók, a munkások, akik a világ valamennyi anyagi értékét létrehozzák. Be kell vallanom, hogy a mai napig még egyetlen olyan munkással sem ta­lálkoztam és azt hiszem, nem is ta­lálkozom majd a jövőben sem, aki úgy nyilatkozott volna, vagy úgy nyi­latkozna, hogy jobban szeretné, ha háború lenne, ahelyett, hogy mun­káját békés körülmények között vé­gezze. (Közbekiáltások a tömegből: Igaz, úgy van, úgy van!) — De ez érthető is - folytatta Hruscsov. — A háború ugyanis mind­annak az anyagi értéknek az elpusz­títása és összezúzása, amit a dolgo­zók kemény munkával megteremte­nek, és amit becsülni és óvni kell. A munkások véleménye magától értetődő, mert hiszen ki tudná náluk jobban, ki értené meg náluk jobban, milyen nehéz és fáradságos a világ anyagi értékeinek megteremtése. i- A tudós nagyszerű felfedezése­ket tehet, amelyek fordulatot jelen­tenek a tudomány világában, egy mérnök találmánya technikai forra­dalmat idézhet elő a termelésben. Mindez azonban csak akkor lehet hasznárať az emberiségnek, ha a munkás is részt vesz ebben a folya­matban. . i— Az emberiség eddig még adós maradt azzal, hogy impozáns emlék­művet emeljen az igazi alkotónak, a munkásnak. A munkás azonban ma­hosszan tartó taps, helyeslő közbeki­áltások.) Hruscsov ezután nagy derültség közepette megjegyezte, reméli, hogy a jelenlevők közül senki sem veszi tőle rossz néven e szavakat. Köz­ismert dolog, hogy ő nem diplomata, hanem egyszerű munkás, s az a vé­leménye, ha az ember ilyen dolgok­ról beszél, akkor mindig legyen nyílt és őszinte és azt mondja, amit gon­dol. Hruscsov e szavait újabb taps és éljenzés követte, sok munkás közbe­kiáltott: „Helyes, úgy van, úgy van! Mindig azt mondja, amit gondol. A szovjet kormányfő ezután kije­lentette, arról szeretne néhány szót szólni a bécsi munkásoknak, mi a helyzet a Szovjetunióban. Ezzel kap­csolatban rámutatott, minden alap megvan annak megállapítására, hogy a Szovjetunióban a helyzet kitűnő. — De ítéljék ezt meg maguk a bécsi munkások — mondotta —. Amikor ugyanis az Októberi Forra­dalom győzött, Oroszország gazda­ságilag elmaradt és az első világ­háború következtében elpusztított, szétzüllesztett ország volt. A szov­jethatalom éveiben azonban a ter­melési színvonal tekintetében túl­szárnyaltuk valamennyi európai or­szágot és amint erről az osztrák munkásoknak valószínűleg tudomásuk van, hamarosan túlszárnyaljuk az Egyesült Államokat is. Ezeket az eredményeket annak ellenére vívtuk ki, hogy az Októberi Forradalom győ­zelme óta eltelt idő jelentős részét külföldi behatolókkal folytatott har­cok töltötték ki, és a háború kö­vetkeztében elpusztult gazdaságot kellett újból helyreállítani. Hruscsov annak a véleményének adott kifejezést, hogy egyetlen ka­pitalista ország sem lett volna olyan körülmények között erre képes. — A Szovjetunió azonban mégis állta a sarat, s nemcsak hogy állta, hanerrt szakadatlanul mind nagyobb | és gyorsabb tempóban halad. Ha a Szovjetuniót agressziók következté­ben nem érték volna olyan súlyos háborús pusztítások, akkor ma a Szovjetunió bizonyára a világ leg­gazdagabb országa lenne. Hruscsov ezután sok tényt és ada­tot sorolt fel a Szovjetunió gazda­sági és kulturális fejlődésének ér­zékeltetésére, majd a hétéves terv­ről beszélt. — Elárulok most önöknek egy tit­kot, hogy miért vagyunk olyan biz­tosak a hétéves terv teljesítésében. Arról van szó ugyanis, hogy a hét­éves terv egyes éves részleteit és egyéb részletterveit mindenütt je­lentősen túlteljesítik és így ezért a legkisebb kétségünk sincs aziránt, hogy a hétéves tervet is teljes egé­szében, sőt határidő előtt teljesít­jük. A szovjet kormányfő ezután arról beszélt, hogy a tervteljesltés a Szov­jetunióban természetesen nem öncél. Elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az emoerek munkáját könnyebbé te­gye, jólétet és boldogságot biztosít­son a dolgozó tömegeknek. Elmondotta, hogy a Szovjetunió­ban már az Idén áttérnek a hat­hét órás munkanapra, majd néhány év múlva sor kerül az öt-hat órás munkanap bevezetésére is. (Öriási taps, közbekiáltások: Ez igen!) Hruscsov a továbbiakban említést tett a különböző gazdasági refor­mokról, a kereseti és jövedelemadó megszüntetéséről, amelyek következ­tében a Szovjetunió a világ első olyan államává vált, ahol nem ter­heli adó a jövedelmeket és a kere­seteket Ezután kijelentette: - Egyáltalában nincs szándékom tagadni, hogy még néhány nehéz­séggel és bizonyos hiányosságokkal kell a Szovjetuniónak megküzdenie. A többi között megemlítette a la­kásproblémát, amelynek megoldására óriási erőfeszítéséket tesznek. - A Szovjetunióban évente több lakást építenek jelenleg, mint ameny­nyi az Egyesült Államokban, Angliá­ban, Franciaországban, a Német Szö­vetségi Köztársaságban, Svédország­ban, Hollandiában, Belpinmban és Svájcban összesen épül. Nyilván megértik, hogy egy or­szágtői, amely minden erőfeszítését ilyen hatalmas, békés építmunkára fordítja, távol áll minden agresszív, minden háborús */ándék. Azt is tudják, hogy a Szovjetuniónak nin­csenek támaszpontjai idegen terüle­teken, szovjet repülőgépek nem ke­ringenek a levegőben halált hozó atom- és hidrogénfegyverekkel, s kémrepülőgépeket sem küld más or­szágok légiterébe. A Szovjetunió nem növeli sem a katonai célokat szolgáló kiadásokat, sem a hadsereg létszámát — éppen ellenkezőleg, csökkenti. Bármely pillanatban készek va­gyunk — folytatta ezután Hruscsov — az általános és teljes leszere­lésre, készek vagyunk a hadsereg feloszlatására, valamennyi atom- és rakétafegyverkészlet megsemmisíté­sére. Ha ez csak tőlünk függne, ak­kor az általános, ellenőrzött lesze­relés már valóság lenne. Sajnos azonban, egyes országokban — va­lószínűleg önök is kitalálják, me­lyekben — továbbra is olyan agresz­szív erők működnek, amelyek ellen­állást fejtenek ki a nemzetközi hely­zet enyhítésére irányuló legcseké­lyebb erőfeszítéssel szemben is. Nem véletlen, hogy az igen fontos nemzetközi problémák megoldására szolgáló csúcsértekezlet közvetlen küszöbén ezek az erők durva pro­vokációt követtek el, és megtorpe­dózták az értekezletet. A szovjet kormányfő beszéde to­vábbi során a következőket mondot­ta: — A békéért vívott harc nem könnyű dolog. Az egyetemes béké­hez vezető úton még sok jelentős akadályba ütközünk, és ezzel szá­molnunk kell. A népeknek azonban aktívan és energikusan küzdeniök kell a békéért, és le kell leplezniök a nemzetközi feszültség enyhítésé­nek ellenségeit. Kedves elvtársak! Néhány külföl­di újságíró az utóbbi időben azt a kérdést tette fel, hogy mit keres Hruscsov tulajdonképpen Ausztriá­ban? Miért jön ide? (Nagy derült­ség.) Erre a kérdésre a követke­zőket válaszolhatom: Azért jöttem Ausztriába, mert a nemzetközi együttműködés elmélyí­tésének érdekei, a népeink közötti béke és barátság erősítésének érde­kei vezetnek bennünket. Amennyiben a békés együttélés elvei alapján a Szovjetunió és Ausztria kapcsolatai látogatásunk után tovább javulnak, ebből azt a véleményt fogjuk leszúrni, hogy lá­togatásunknak egyik célját elértük. (Hosszan tartó, nagy taps, éljenzés.) Befejezésül még ennyit: Országaink kapcsolatai jók és pél­daképül szolgálhatnak másoknak. De sem mi, sem önök nem lehetnek ezzel elégedettek, baráti kapcsola­tainkat tovább kell fejlesztenünk. Hruscsov végül sok sikert, ered­ményes munkát kívánt a gyár dol­gozóinak. Beszédét németül a kö­vetkező szavakkal fejezte be: — Auf wiedersehen! Freundschaft! (A viszontlátásra! Barátság!) A BECSIEK EZREI LELKESEN KOSZONTIK BECSES VENDEGÜKET, NY. SZ. HRUSCSOVOT. (ČTK-MTI f elv.) Díszebéd Juüüs Raab kancellárnál Julius Raab szövetségi kancellár július 1-én díszebédet rendezett Ny. Sz. Hruscsov tiszteletére. Ny. Sz. Hruscsov és J. Raab beszédet mondottak. Hruscsov elvtárs beszéde Szövetségi kancellár úr! Alkancel­lár úr! Hölgyeim és uraim! Mindenekelőtt a magam és kísé­rőim nevében köszönetet szeretnék mondani azért, hogy lehetővé tették gyönyörű országuk meglátogatását, továbbá meg szeretném köszönni az irántunk tanúsított vendégszeretetet és a szövetségi kancellár úr szívé­lyes szavait. A legutóbbi években országaink között kialakult az a jó hagyomány, hogy az államférfiak és a parlamenti küldöttségek kölcsö­nösen ellátogatnak egymás országá­ba. E hasznos találkozók eredmé­nyeképpen közelebbről megismertük egymást, meghittebbé vált kölcsö­nös megértésünk. Különösen emlé­kezetes marad számunkra Adolf Schärf szövetségi elnök úr, Julius Raab szövetségi kancellár úr és Brú­nó Pittermann alkancellár úr szov­jetunióbeli látogatása. Azt mondják, hogy a régi ismerő­sök mindig könnyebben megértik egymást. Nos, országaink között szí­vélyes jószomszédi kapcsolatok ala­kultak ki. Már öt éve annak, hogy aláírtuk az osztrák államszerződést. A szov­jet-osztrák viszony azóta a kölcsö­nös baráti megértés szellemében fej­lődött. Valószínűleg önök is egyet­értenek velem abban, hogy ez nem­csak a két ország népének, hanem a világbéke megszilárdításának is hasznára válik. Azt hiszem ugyanígy vélekednek Ausztria vezető államférfiai, Schärf úr és Raab úr is. Ök is többször hangoztatták kapcsolataink baráti jellegét és megállapították, hogy a Szovjetunió sohasem gyakorolt poli­tikai nyomást a semleges Ausztriára. A semlegesség politikája, amely az államszerződés aláírása után az Osztrák Köztársaság külpolitikájának alapjává vált, megmentette Ausztriát attól a nem irigylésre méltó sze­reptől, hogy egyes hatalmak agresz­szív tömbjeiben mellékszereplő le­gyen és területét idegen hadseregek támaszpontjaiként, lőtérként hasz­nálják fel. Ez az osztrák nép nagy vívmánya. A nép ma élvezi ennek gyümölcsét. Örömmel állapítjuk meg, hogy a semleges Ausztria nemzetközi tekin­télye évről évre növekedik, s hogy Bécs nemcsak az európai kulturális élet fontos központja, hanem tudó­sok, diplomaták, újságírók találko­zóhelye is. A Szovjetunió, mint önök is tud­ják, slkraszállt azért, hogy Bécs le­gyen az atomerő békés felhasználá­sa nemzetközi szervezetének köz­pontja. Ha sikerül végül is rábírnunk néhány nyugati hatalmat a nukleáris fegyverkísérletek eltiltásáról szóló egyezmény aláírására — mi még mindig reménykedünk ebben és nem hagyjuk abba erőfeszítéseinket — akkor Bécsben hozzuk majd létre a nukleáris fegyverkísérletek megszün­tetését ellenőrző nemzetközi szervet. A Szovjetunió hivatalosan már fel­kereste az osztrák kormányt ebben a kérdésben és megkapta hozzájáru­lását. Véleményünk szerint Bécs igen alkalmas arra, hogy nemzetközi szervezetek központja legyen. Sikereket és virágzó életet kívá­nunk az önök országának, munka­szerető népüknek. E sikerek annál nagyobbak lesznek, minél kedvezőbb lesz a nemzetközi helyzet, minél ha­marabb sikerül szétoszlatni a háború veszélyének fellegeit, megteremteni az országok megegyezését a leszere­lésről. Természetesen nem azt javasoljuk, hogy Ausztriával kezdjék a leszere­lést, az önök hadügyminiszterének nem kell nyugtalankodnia. De azt hiszem, hogy az osztrák népnek a világ összes többi népeihez hasonlóan alapvető érdeke, hogy a leszerelés problémája végül is elmozduljon a holtpontról és a leszerelés megvaló­suljon. Egy hónappal ezelőtt a Szovjet­unió ismét bebizonyította, hogy az általános és teljes leszerelés kérdé­sének pozitív megoldására törekszik. Üjabb leszerelési javaslatokat tet­tünk, amelyek számoltak a francia tárgyalófél óhajaival. Sok nyugati po­litikus kénytelen volt elismerni, ez az újabb szovjet békés kezdeménye­zés megszilárdította a népek hitét abban, hogy megvan a lehetőség a megegyezésre a leszerelés kérdésé­ben. A népek azonban nem értik meg és nem támogatják azokat, akik még mindig igyekeznek elferdíteni, s „propaganda-manővernek" próbál­ják feltűntetni javaslatainkat. Sajnáljuk, hogy tárgyaló partne­reinek egyelőre nem akarnak egyet­len lépést sem tenni a megegyezés irányában. A tízhatalmi bizottságban olyan útra léptek, amely mindenhová vezet, csak a megegyezéshez nem. Ezért elhatároztuk, hogy nem ve­szünk részt a népek félrevezetésé­ben. Nem vehettünk tovább részt a meddő ülésezésekben és kénytelenek voltunk az ENSZ-közgyűlés elé ter­jeszteni a leszerelés ügyét. Engedjék meg igen tisztelt höl­gyeim és uraim, hogy emeljem po­haram a világ békéjére, Ausztria és a Szovjetunió baráti kapcsolatainak további felődésére, Raab szövetségi kancellár úr, Pittermann alkancellár úr, és az önök egészségére! Ismerkedés Béccsel Bécs (ČTK) — Nyikita Hruscsov, fe­lesége és lánya pénteken délelőtt meg­tekintette Bécs egyik legélénkebb he­lyén, a bécsi Operánál épült lejárót. Az Operapasszázs nevű épületben kávéház van, melyet Hruscsov elvtárs is megte­kintett. Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy a föld alatti kávéház építése na­gyon érdekes. A Szovjetuniót is érdekli, mert az utóbbi időben lejárókat kezdtek építeni Moszkvában. Bécs lakói melegen üdvözölték a szovjet kormányfőt és kí­séretéhez szegődtek az építkezések meg­tekintésekor. |3Sf SZÖ 3 * 1960. július 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom