Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-16 / 196. szám, szombat

MÁSODSZOR IS NÉGY ÉV ALATT Szerte az országban jó hírnévnek örvend a Tekovské Lužianky-i szövetkezet. A termelési mutatóknak jnegfelelően két év alatt és a piaci termelés terén négy év alatt teljesítették a második ötéves terv feladatait. Ezzel igen sok időt nyertek és most is tovább növelik az így szerzett előnyüket. Néhány ágazatban ez idén elérik az 1965-ös évre tervezett termelési szintet. Ez pedig azt jelenti, hogy még megkezdése előtt teljesítik a harmadik ötéves tervet. A kitűzött határidő előtt nem teljes négy év alatt — teljesítik a piaci termelésre vonatkozó feladataikat is. Ahova eljut úttörőmunkájuk híre, rendszerint így vélekednek az emberek: — Náluk bizonyára jól termő a talaj, mindent megad, amit csak kívánnak. Ez azonban nincs teljesen így. Látogassunk el ezért ebbe a faluba és a helyszínen győződjünk meg a tényállásról. Még mielőtt a szövetkezet irodájába léptünk, amúgy kutyafuttában aj állattenyésztési termelés céljait szolgáló épületeket vettük szemügyre. Az itt uralkodó rend és tisztaság kellemesen lepett meg bennünket. Bár csütörtöki napon, tehát a hét derekán jöttünk, az udvar fel volt seperve, mint ahogyan mondani szokás — ragyogott a tisztaságtól. A sertések szundítva heverésztek, sütkéreztek a kifutókban. Az irodában Molnár elvtárs, az EFSZ elnöke fogadott. Amikor megmondtuk, miért jöttünk, azonnal felállt az íróasztala mellől és arra kért bennünket, hogy menjünk ki a határba, ahol sokkal jobban beszélgethetünk. Szívesen tettünk eleget kérésének.., * # • Nem vagyok alacsony termetű, ami sokszor bosszant, különösen akkor, ha nem kaphatok öltönyt 198 cm magas alakomra. De amikor ott álltám a hullámzó rozstábla közepén, úgyszólván eltűntem benne. A rozs csaknem a vállam fölé ért. Mintha valaki pontosan megnyírta volna, oly egyenes volt ez a 40 hektáros rozstábla. A búza sem volt silányabb, a mellemig ért és az árpa legalább 120 centiméter magas lehetett, Ennyi szépség úgy elkápráztatott bennünket, hogy szinte megfeledkeztünk a szövetkezet elnökéről. Ö pedig ravaszkásan nézdegélt felénk. Bizony, ember a talpán, de mindegyik szövetkezetes az. Ez már a tudománynyal határos, hogy ilyen gabonát termesztettek. Meg akartuk tudni, ml ennek a fortélya és ezért jó néhány kérdést tettünk fel az elnökiek. — Ha traktorosaink nem szántanák meg alaposan és idejében a földet, kegyvesztettekké válnának minden szövetkezetes előtt. Mi a földet sohasem csapjuk be. Mivel mindent megadunk neki, amire szüksége van, viszonzásul megadja, amire nekünk van szükségünk. Ez amolyan mind a két fél számára előnyös „csereüzlet". Már ez idén betartjuk az 1965. évi tervben előirányzott termelési mutatókat, sőt búzából, árpából és cukorrépából többet termelünk az előírt mennyiségnél. Még mindig nem hittük, hogy mindaz, amit eddig láttunk, csak a szövetkezetesek munkáját dicséri. Megkérdeztük tehát az elnököt, nem tartalmaz-e a talaj olyasvalamit, ami másutt nincs meg. — Igazuk van. Földjeinkben van valami, ami másutt talán hiányzik. Hogy ezt jobban megmagyarázhassam és önök is hamarább megérthessék, vizsgáljuk meg, hasonlítsuk össze határunkat a szomszédok határával. Elindultunk. A szomszédos mezsgyénél azonban csakhamar megálltunk. Az előbbitől nagyon eltérő látvány tárult szemünk elé. Egy nagy búzatábla, egészen alacsony, alig 40—50 centiméteres, gyér és sehol sem egyenletes. •— Mi ennek az oka, elnök elvtárs? — Ez a búzaföld a szomszédoké. Nincs benne az, ami a mi földjeinkben. Nem fordítottak rá annyi lelkiismeretes, szívós munkát, mint mi. Most talán már elhiszik, hogy nem a talaj az, amely többé-kevésbé termékeny, hanem az emberek munkája. Fontos azonban, mennyi leleményességgel, jó kedvvel és mily becsületesen végzi munkáját az ember. Most már tüzetesebben is szemügyre vettük a szomszédos földeket és gondolatban összehasonlítottuk a munkaeredményeket. Míg a Tekovské Lužianky-i szövetkezetesek földjein már május 10-én átlag 5—7 centiméter átmérőjű volt a cukorrépa, a szomszédok még csak meg sem kapálták rendesen répájukat. S az eredmény? A Tekovské Lu'žianky-i szövetkezetesek hektáronként 500, de szomszédaik csak 220 mázsás hozamot értek el. — Szeretnék még valamit mondani - szólt az EFSZ elnöke. Aratáskor már több éve állandóan nehézségekkel küzdünk. Amint látják, magas, sűrű a gabonánk, nem tudjuk, mit tegyünk vele. Kombájnnal itt nehéz az aratás. Túl alacsony a dobjuk, túl szélesen markolnak, úgyhogy sokszor bedugulnak. Ügy segítünk tehát magunkon, ahogyan lehet, de ahelyett, hogy segítséget kapnánk a járástól, csak megszidnak bennünket, mert állítólag nem akarjuk igénybe venni a technika segítségét, nem akarunk hallani a kombájnos aratásról. Fokozottabb gonddal kellene törődni a nagyobb teljesítőképességű gépek gyártásáról, amelyek a szocialista nagyüzemi termelésben jól megállnák helyüket. Ez a mi egyik legnagyobb gondunk. A földekről a gazdasági udvarba mentünk — így nevezik itt az állattenyésztési termelés céljait szolgáló épületeket. Ütközben megtudtuk, hogy a szövetkezet tehenei évente átlag 3114 liter tejet adnak. Minden kocától 14 malacot választanak el és saját nevelésű tehenekkel cserélik fel egész tehénállományunkat. Másszóval a gazdasági állatok hasznossága terén is elérték már az 1965. évi színvonalat. Az állattenyésztési termelési részlegben már nem számottunk meglepetésekre, hiszen ahol hektáronként 35-40 mázsa búzát, 32 mázsa árpát, 40 mázsa kukoricát és több mint 80 mázsa lóherét adnak a földek, ott csak szép, egészséges lehet az állatállomány is. * # * Amikor végül ismét megpihenhettünk az EFSZ irodájában, már nem rédeklődtünk a mostani eredmények iránt. Meggyőződhettünk róla magunk. Bennünket most már csak a jövő érdekel. — Ugyanúgy, mint a második ötéves tervet, négy év alatt teljesítjük a harmadikat is. Ami a termelési mutatókat illeti, tiszta a számlánk. E téren már teljesítettük a harmadik ötéves tervet. Reméljük, hogy 1964ben a piaci termelés terén is teljesítjük. — A harmadik ötéves terv teljesítését azzal kezdtük, hogy részletesen kidolgoztuk tervünket, mely szerint 1965-ben a következő hektárhozamokat kell elérnünk: búzából 31,5 mázsát, rozsból 30 mázsát, cukorrépából 360 mázsát, lóheréből 75 mázsát. Ma a következők az eredményeink: búzából 35 mázsa, rozsból 32 mázsa, cukorrépából 500 mázsa és lóheréből 78 mázsa hektáronként. Elismerőleg bólintottunk, miközben az elnök így folytatta: — Nagy hektárhozamaink lehetővé teszik, hogy négy év alatt teljesítsük a harmadik ötéves tervet, de ha nagyon igyekszünk, úgy ez három év alatt Is sikerülhet. Nem akarunk szerénytelenek lenni, inkább négy évre számltunk. Mivel a marhaállomány hasznossága terén is teljesítettük az ötéves tervet, elhatároztuk, hogy a következőképpen növeljük növénytermesztésünket — közben a kartotékokban lapozgatott, kivett néhányat és azután tovább magyarázott: — Az 1965. évi hektáronkénti hústermelés mutatószáma 197 kg, de már 1964-ben 252 kg-t. tejből pedig 430 liter helyett 792 litert és 228 darabbal több tojást termelünk a tervben előirányzott mennyiségnél. — Mennyi lesz mindez mázsákban vagy literekben? — kíváncsiskodtunk. — A terv értelmében 1964-ben mintegy 10170 mázsa gabonát, 54 ezer 700 mázsa cukorrépát, 4308 mázsa húst, 991000 liter tejet és 608 ezer tojást kell termelnünk. Ez bizony nem kevés, de megbirkózunk feladatunkkal, hiszen mindnyájan érdekeltek vagyunk teljesítésében. Mennyi is lesz ez pénzben? — fordult az EFSZ könyvelőnőjéhez. — Igen rendes összeg kerekedik ki belőle —, válaszolt mosolyogva és talán egy kissé büszkén is. — A hektáronkénti piaci termelés pénzben kifejezve 1964-ben eléri a 9193 koronát, és emellett 3145 korona lesz a ráfordításunk. Eszerint hektáronkénti tiszta jövedelmünk 6048 korona s a munkaegységek értéke az ez idei 26 korona helyett 34 korona lesz, de emellett maradéktalanul javadalmazzuk valamennyi alapunkat is — fejezte be szakszerű magyarázatát. — Nos, mit szólnak hozzá? — kérdezte Molnár elvtárs. Amint látják, igazam volt, amikor azt mondtam, hogy a társadalom, de egyben a szövetkezetesek hasznára is kell válnia a munkának. * * é Bizony igazat mondott. Azonban másut is elérhetnék az ilyen kiváló eredményeket, ha úgy dolgoznának, mint a Tekovské, Lužianky-i EFSZben. Egységes, erős az itteni szövetkezetesek kollektívája. Olyan erős, hogy a természetet, sőt az idő folyását is szófogadőan a szolgálatába állítja. Ez a kollektíva becsülettel megtartja adott szavát. Harmadik ötéves tervünk teljesítése azonban nemcsak a mezőgazdasági termelési rekordok túlszárnyalását jelenti a Tekovské Lužianky-i szövetkezeteseknek. A harmadik ötéves terv első évében kezdik meg valóban szocialista életüket. Erről tanúskodik két munkakollektívájuk is, melynek tagjai e napokban léptek versenybe a szocialista munkabrigád megtisztelő cím elnyeréséért. * * • Amikor búcsúzóul kezet fogtunk e példás EFSZ elnökével, meg voltunk róla győződve, hogy ismét igen értékes tapasztalattal gazdagodtunk. Bizony nincs rosz föld, csak jő vagy rossz gazdák vannak. A föld nem magától, hanem az emberek munkájának eredményeként adja termését, de csak oly mértékben gyümölcsözhet, amilyen mértékben gondozzák. Ha pedig azt állítjuk, hogy nem a föld, hanem a 'munka termelékeny, egyben azt is tudatosítjuk, hogy a szövetkezetesektől és munkájuktól függ, milyen lesz termésük, mily hasznos állatállományuk és végső soron hogyan emelkedhet magasabbra életünk színvonala. Arnošt Bak A bratislavai Gépipari Iskolában a napo kban kezdődött meg a tanítók politechnikai tanfolyama. Képünkön: A bratislavai Gépipari Iskola egyik műhelyében Tltus Fašung, a fémmegmunkálás szakismeretével foglalkozó tanfolyam vezetője egyes gépekről tájékoztatja a tanfolyam részt vevőit. (Magda älosiariková — ČTK felvétele) Milyenek lesznek n hösíporf nogyüzemek ÉLELMISZERIPARUNKBAN . kétségkívül a húsfeldolgozó ipar tölti be a legfontosabb szerepet. Sajnos, éppen ezzel a termelési ágazattal bántak igen sokáig a „legmostohábban", A tőkés rendszer idején cukorgyárak, szeszfinomítók, tejfeldolgozóüzemek, cukorkagyárak, keményítőgyárak, dohánygyárak stb. épültek hazánkban. Felszabadításunk előtt azonban csaknem ismeretlen volt a hústermékek gyári előállítása. Erről annak idején csak két nagyobb üzem gondoskodott Bratislavában és Trenčínben. Éppen ezért ezt a lényegében kisipari termelésmódot fokozatosan nagyüzemi termelésre kell átállítanunk. Az államosítás után az összevont kisüzemek csak igen nagy nehézséggel elégítették ki a fokozott igényeket. A húsfeldolgozó ipar termékeinek fogyasztása a felszabadításunk óta eltelt tizenöt év alatt elérte az 1937. évi fogyasztás csaknem kétszeresét. Ezért húsfeldolgozó üzemeink alkalmazottai legnagyobb megértéssel, áldozatkészséggel végezték munkájukat, hogy kielégíthessék a szükségletet. Ez persze nem ment minden zökkenő nélkül. A fogyasztók gyakran panaszkodtak a húsárú silány minőségére és arra, hogy a húsfeldolgozó üzemek nem tartják be a higiéniai előírásokat, figyelmen kívül hagyják az előre megállapított határidőt. Ezért hovatovább szükségesnek mutatkozott húsfeldolgozó gyárak építése, amit 1953-ban s a következő években meg is kezdtünk az akkori, igen korlátozott beruházási lehetőségek keretében. Ideiglenes megoldásként többnyire az eredetileg más termelési célokat szolgáló munkacsarnokokat s ipari épületeket építettük át. így keletkezett a ružomberoki, a humennei húsfeldolgozó üzem és később a sviti húsipari kombinát is. MINDEZ lehetővé tette ugyan a szlovákiai húsfeldolgozó ipar lényeges fejlődését, de nem minden esetľVép számlálásra készülünk MIERI EPPEN SZERDÁN? v apunk egyik régebbi számában már közöltük, hogy hazánkban népszámlálás lesz. Korántsem véletlen, hogy erre éppen most keriU sor. Minden egyes államnak ismernie kell a lakosság pontos számát. Ezért a népszámlálást már nagyon régen bevezették. Kínában a lakosság összeírása már négyezer évvel ezelőtt ismeretes volt. így például hiteles feljegyzések maradtak az időszámításunk előtt 2238ban lefolyt összeírásról. Az ókori Rómában a népszámlálást végző hivatalos személyeket cenzoroknak hívták, akik összegyűjtött adataik hitelességét esküvel erősítették meg. A népszámlálásra, illetve a lakosság összeírására azért volt szükség, hogy megállapítsák az adófizetők és a katonai szolgálatra alkalmas személyek számát. Oroszországban például l. Péter 1718 novemberében kiadott rendelkezése így hangzott: „Össze kell írni minden embert (egy év leforgása alatt), hogy az egyes községekben pontosan megállapíttassék a férfilakosság száma ..." Az összeírás azonban teljes három évig tartott s ezt mindjárt „revíziónak" kellett alávetni. Azóta Oroszországban „revíziónak" nevezték az összeírást. Az öszszeírások ezután mind gyakoribbak lettek. A szovjet államban az első népszámlálás már 1920-ban történt nagyon nehéz körülmények közepette. A másodikat 1926-ban tartották, amikor a. pontos statisztikai adatokra nagy szükség volt az első népgazdasági terv összeállításához. A legutóbbi népszámlálás a múlt év folyamán zajlott le. Hazánk a harmadik ötéves terv küszöbén áll. Ennek teljesítése történelmi jelentőségű esemény. A társadalom számára szükséges javak előállításában, vagyis a termelésben az ember a legfontosabb tényező. A termelés, az élethez szükséges javak előállítása viszont ugyancsak az embert szolgálja. Ezért szükséges tudni, hány ember vehet részt a termelésben és miből mennyit kell termelni, hogy kielégíthessük a társadalom szükségletét. A lakosság számának ismerete nélkül lehetetlen lenne az élelmiszer, a ruházat, a lábbeli gyártásának, vagy a lakóházak, iskolák, kórházak, filmszínházak építésének tervezése. ~KTéhány millió ember összeszám1- ' lálása nem könnyű feladat. Elsősorban is felmerül a kérdés, melyik a legalkalmasabb időpont a népszámlálás megvalósítására? Naponta százak születnek és meg is halnak. Ez az ún. „természetes mozgás". Hogy ez ne befolyásolja a népszámlálás eredményét, a népszámlálást egy pontosan meghatározott időpontra — pillanatra kell meghatározni, amit o statisztikák „kritikus pillanatnak" neveznek. Ez az időpont rendszerint éjfél. Akik éjfél előtt meghaltak és éjfél után születnek, nem kerülnek a számlálási ívekre. Ily módon a lakosság számáról afféle „pillanatfelvétel" készül. Hogy a számlálás könnyebb legyen, olyan időpontot kell választani, amikor a lakosság mozgása a legkisebb. Ilyen időszak a tél. Ezután még szükséges megállapítani a hónapot és a napot. Itt számolni kell azzal, hogy a karácsonyi ünnepek idején sokan utaznak. Ugyanez vonatkozik az újévre is Január folyamán általában a diákság mozgása nagy. Február már a félévi szünet ideje. Ez tehát nem a legmegfelelőbb Marad a március első fele. Hátra van még a nap megállapítása. Kezdjük a vasárnappal. Ez nem alkalmas, mert ilyenkor sokan utaznak. Ez oknál fogva elesik a szombat és a hétfő is. A legalkalmasabb tehát a hét közepe. S lám március eleje — a jövő évi népszámlálás napja — szerdára esik. A

népszámlálás fontos adatokat szolgáltat népgazdasági terveink összeállításához. Ezért a népszámlálás egész népünk ügye és hivatalaink meggyőződése, hogy dolgozóink segítségére lesznek a lakosság összeírásával megbízott 40 000 elvtársnak. -ilk—> ben biztosíthatta a legújabb gépek, a legkorszerűbb technológia alkalmazását. Ezért valóban örvendetes ténykent kell elkönyvelnünk, hogy néhány nappal ezelőtt jóváhagyták a nitrai húsfeldolgozó kombinát építését. Ez az új kombinát a volt nitrai, Zlaté Moravce-i, topoľčanyi és hlohoveci járások területének nemcsak gyűjtő, hanem ellátási központja is lesz. Feltételezhető ugyanis, hogy a húsfogyasztás e területén évente és fejenként eléri az 50 kilogrammot. Az új húsfeldolgozó kombinát óriási teljesítőképességének szemléltetésére egyelőre csak annyit közölhetünk, hogy évente több mint 300 millió korona értékű húsipari áru előállítására lesz alkalmas. Az új húsfeldolgozó kombinátban vágóhíd, továbbá hentesárut, konzerveket, készételeket gyártó részlegek háj- és fagggyúolvasztó fog működni. Ezenkívül további részleg létesül a már feldolgozott hús adagolt csomagolására s az ipari célokra felhasználható vér értékesítésére. A tervben üzemi hűtő építését is számításba vették. Sajnos, nem vették fontolóra a paták, szarvak, a lószőr, a disznósörte feldolgozásáról gondoskodó melléktermelési részlegek építését. AZ ÜJ KOMBINÁTOT magától értetődően úgy rendelik be, hogy teljes mértékben megfelelhessen a legkorszerűbb technika s a legújabb technológia támasztotta igényeknek. Senkit sem lephet meg tehát, hogy kétműszakos lesz az üzemeltetése; egyben berendezik a hús és a zsír kiskereskedelmi csomagolására is. Mindennek múlhatatlan feltétele a minőségileg tökéletes termelés, ami csak az eddigi technológia gyökeres megváltoztatásával válhat lehetővé., A kombinát mostani húsfeldolgozó üzemeinkkel ellentétben sokkal nagyobb mértékben foglalkozik majd a táplálkozás szempontjából legértékesebb, tartós nyerstermékek készítésével. Az új kombinátban az eddig szokásos módszerektől eltérően nem besózott húst dolgoznak majd fel, hanem friss húsból készítik a legkiválóbb minőségű húsipari termékeket. Gazdaságunk szempontjából azonban az a leglényegesebb, hogy az új kombinátban az árucikkek kitűnő minőségéről, a jobb termelési eredményekről s a szállítási határidők eddiginél pontosabb betartásáról való gondoskodás mellett emelik a munkatermelékenységet is. HARMADIK ÖTÉVES TERVÜNKBEN húsfeldolgozó iparunkban a munka termelékenységének az 1959. évihez viszonyítva csaknem meg kell kétszereződnie, A kombinát üzembehelyezése után pénzben kifejezve az eddigi 344 ezer koronáról 685 ezer koronára emelkedik az egy dolgozóra eső termékek értéke, vagyis a munkatermelékenység ebben az ipari ágazatban. Különösen figyelemre méltó, hogy az új kombinátban alkalmazott nők számát oly mértékben szaporítják, hogy a húsfeldolgozó iparban foglalkoztatott nők aránya 33 százalékról 49 százalékra emelkedik. Az új, hatalmas húsfeldolgozó kombinát építését a terv szerint 1963 elején kezdik meg és 1966-ban helyezik próbaüzembe. (if) / / ÜJ SZÖ 5 * 1960. július 22.