Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)
1960-07-16 / 196. szám, szombat
Karddal és tollal harcolt a szabadságért A 19. század közepén a forradalom hullámai Svájcot is elérik, a nép itt is harcot indít polgári és szociális" jogaiért. Gottfried Keller, a zürichi kárpitos fia karddal és tollal harcol a szabadságért, az egyházi és feudális reakció ellen. Ki is vívják az új alkotmányt 1848-ban, mely a polgári demokráciát biztosítja. Keller érdemei jutalmául hivatalos ösztöndíjjal mehet Németországba. Heidelbergben Feuerbach materialista filozófiája hat rá s erősíti az emberben való hitét és szeretetét. Berlini tanulmánya irányt szab irodalmi működésének. Ő lesz a század egyik legjobb realista novellistája, a kisváros és a falu ábrázolója. Itt írja meg szallaggyűjteményeinek legsikerültebb darabjait (A selwylai emberek, Zürichi novellák). Nagy önéletrajzi regényének, a Zöld Henriknek első fogalmazása is ebből a korból való. Hazája határain túl is jól ismerik a kitűnő epikust. 1861-ben tér vissza Zürichbe, hol odaadással tölti be a városi főjegyzői állást. Lelkesen dolgozik a közért és gyakorlatilag valósítja meg az ideált, amit oly gyakran hangsúlyoz müveiben. Kitart mellette akkor is, mikor a kapitalizmus erős fejlődésével a talaj ingadozik a kispolgári demokrácia lába alatt. KellSr egész alkotása az egyszerű svájci ember életéről, munkájáról, erényeiről és hibáiról beszél, a jelenben és mú^tMegjelent a Korunk ban is. Könyörtelenül ítélkezik a lazuló erkölcsök felett. Leleplezi és büneti az önzést, csalást, haszonlesést, méltatja az őszinte, áldozatkész embert. Ez az erkölcsi állásfoglalás jellemzi írásait. Az ember értékmérője: tevékenységének társadalmi és politikai hasznossága. Megtévedt hőseit (Ruha teszi az embert, Mindenki a maga szerencséjének kovácsa) népnevelő szándékával elvezeti a produktív és boldogító emberi munkához. A német nyelvű humoristák legkiválóbbjai közé tartozik. A Hét legenda ódon, kegyes történeteiben az aszkézist nevétséges színben tünteti fel. Élénk meseszövés, viláos jellemzés, élvezetes aprólékosg, maró szatíra és ízes gúnyossSű teszik . műveit meggyőzővé. A nép nyelvének tökéletes ismerője s äz irodalmi nyelvet tősgyökeres kifejezésekkel, szólásokkal gazdagította. Ha a humanista szellemű ember és művész, a lelkes hazafi munkáit most, halálának 70-ik évfordulóján úrja olvassuk, friss színpompában elevenedik meg előttünk Svájc, a hegyek országának népe és festői tájai. Bárkány Jenőné VlTÉZSLAV ElBL: Spartakiád 1960 (givsz) Az ünneplő város uj szama A Korunk legújabb száma, a Román Munkáspárt III. kongresszusa alkalmából ismertetést közöl a Román Népköztársaság néhány tudományos kutató intézetéről s bemutatja a számológépek, a magfizika és a korszerű mezőgazdasági kutatás tudományos eredményeit. Balogh Edgár Közügyek irodalma címen a publicisztika műfaji követelményeiről értekezik, Dán Klára a neopozitivizmust leplezi le, mint reakciós bölcseletet. Egy tanulmány a korszerű romániai freskó-festészetről, a tudományos film kérdése, a szovjet dráma vitája s hozzászólás a szépírói stílus kérdéséhez jellemzi a lap skáláját. A Korunk részleteket közöl Pauling amerikai tudósnak a kísérleti »•atomrobbantásokról szóló könyvéből, magyarul hozza nyilvánosságra Frenkin szovjet filozófus „Céltalan öröm-e a sport?" című tanulmányát. Világhírű fürdőhelyeink a gyógyulás reményén kívül szórakozási lehetőségekkel is várják a látogatókat. Az üdülők és szanatóriumok mindegyikében sokféle kulturális felszerelés biztosítja a kellemes és hasznos időtöltést. A betegeknek nemcsak gondosan berendezett könyvtárak, olvasó és társalgószobák állnak rendelkezésükre. Ma már a sok-sok kulturális célt szolgáló eszköz mellett úgyszólván egyetlen fürdőhely üdülőjéből vagy szanatóriumából sem hiányzik a televíziós készülék. Az amúgy is mindig gazdag kulturális élet a nyári hónapokban új színnel és tartalommal bővül. Fürdővárosainkat különféle kulturális együttesek keresik fel. A kulturális élet, a szórakozási lehetőség fénypontját minden évben a fesztiválok jelentik, amelynek keretében a legjobb hazai és külföldi művészegyüttesek lépnek a látogatók elé. Piešťanyban például a hagyományos, immár ötödik zenei fesztivál ez idén június 19-től, július 31-ig tart. A több hétig tartó fesztivál keretében itt is mintegy 15 előadásra kerül sor. A látogatók jeles zenekarokat, opera-balett, dráma és operettegyütteseket ismerhetnek meg. A többi között fellép a Košicei Nemzeti Színház balett- és operaegyüttese, a Banská Bystrica-i Tajovský Színház operaegyüttese a bratislavai Szlovák Nemzeti Színház balettegyüttese, a prágai szimfónikus zenekar, a brnói Állami Filharmónia, a bratislavai Nová Scéna operettegyüttese és más neves együttes, illetve zenekar. A hazai művészek műsorát külföldi együttesek gazdagítják. Sokat ígér például a bukaresti Román Állami Opera-balettegyüttese, és Belga-Kongó Congolia nevű balettegyüttese. Piešťany, a világhírű fürdőváros kicsinosítva várja a bemutatkozó művészeket és a fesztiválra érkező látogatókat. Ahol régen csak a kiváltságosak üdülhettek és csak a jómódúaknak adatott meg a természet kincseinek élvezése, a gyógyulás lehetősége, ott ma kérges kezű emberek, egyszerű dolgozók várják gyógyulásukat, s közben üdülnek, szórakoznak. (b) Barsi Imre: Barangolás Holnapországban Nemrég jelent meg a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában Barsi Imre: „Barangolás Holnapországban" című, Szovjetunióról szóló riportkönyve, mely jelzi, hogy tollforgatóinknak van miről szólniuk, ha külföldi tanulmányutakon járnak. Mikor az ízléses borítólappal ellátott 100 oldalas könyvet a kezembe vettem, első gondolatom az volt, mit tud adni a riporter olyan országról, amelyről már sokan nagy sikerrel számoltak be. Hisz nem kevesebbről van szó, mint megmutatni a béketábor kommunizmust építő hatalmas országát, azokat az óriási méretű változásokat, amelyekkel a szovjet nép méltón vívta ki a világ elismerését. A feladat nem könnyű. Csak az tud helyt állni, aki jó felkészültséggel és tapasztalatokkal rendelkezik. Ha ez hiányzik, kár a munkáért, a fáradságért, meddő marad minden igyekezet, jóakarat. ' A tíz fejezetre osztott könyv egyes riportjai természetesen nem egyenlő értékűek. Vannak részek, ahol fölöslegesen sok szó jut a műépítészeti alkotások, paloták, mecsetek, minaretek ismertetésére. Elsősorban „A moszkvai sétákra" gondolunk, ahol a leginkább tapasztalható ez, annak ellenére, hogy Barsi átalában siet az emberek közé, mindent megfigyel, feljegyez. Nem tudom mennyi ideje volt — minden valószínűség szerint nem sok — de amit Moszkváról írt, az kevés. Több tehetett volna a ma, kevesebb a múlt. Taskentot „A zöld lombok városának" nevezi. Amit a városról elmond, az tömör, színes, költői. Megelevenedik benne Üzbekisztán múltja, jelene, sőt a jövőt is érezni lehet a sorok olvasása közben. Szinte élsz a várossal, a barátodnak érzed minden utcáját, emberét. Sajnos, Bokhara és Szamarkant jellemzése során újra a műépítészeté az első szó. Márpedig a riportkönyv sikere elsősorban attól függ, hogy olvasóját a ma ábrázolásával miként repíti a jövőbe. Kitűnő rész a „Tavasz a Kaukázusban", olyan, amilyen csak ritkán olvasunk. Bakuról, a kőolaj munkások világáról éppen úgy, mint Tbilisziről vagy a kaukázusi örök hó- és jégmezők birodalmáról elragadtatással ír a szerző. •Örmény földön, Jerevánban, szeretettel, csodálattal szól a dolgos és szívós örmény népről, nagy szülöttjeiről, Hacsaturján zeneköltőről, Ambarcumjanról, a világhírű csillagászról, Martiroszjanról, a Prágát felszabadító szovjet hadsereg egyik hős tisztjéről. Csodálatba ejti a közel 4000 méter magasan levő Szevantó és a Zanga folyón a világ első, leghatalmasabb földalatti villanytelepe, melyet csak egy mérnök irányít. Barsi stílusa világos, érthető s néhol szinte mesemondó, ami semmiképp sincs a könyv hátrányára, sőt emeli mondanivalójának értékét. Jó a meglátó képessége, igyekszik tömören a lényeget adni, bár ez nem mindenütt sikerül. Ennek ellenére a könyv a kommunista riporter szenvedélyességével íródott s mindvégig áthatja a kommunista ember világnézete. Képzeletem bejárt egy darab Európát, Ázsia egy részét, iparvidékeket, sztyeppéket, sivatagokat, tengereket. Megismertem a Szovjetunió némely vidékét, népét, múltját. A könyvben azonban érezhető hiányosságok is vannak. Ez elsősorban a mai kor hézagos ábrázolása a világmindenséget ostromló embereivel. Nem igen jut a könyvben hely a Szovjetunió hétéves terve merész programjának sem. Márpedig napjainkban a Szovjetunióról szóló riportkönyvnek erről sokat kellene mondania; Barsi könyvének kiváltképpen, mert már a címe is azt mondja: Barangolás Holnapországban. Mindezek mellett — aminek oka minden bizonnyal a tanulmányút rövidségére vezethető vissza — olyan könyvvel gazdagodott a csehszlovákiai magyar irodalom, amelyből sok tanulságot nyerhetünk mindannyian. A könyv jó segítőtársul szolgálhat főleg tanulóifjúságunk számára. K. J. • Franciaországban most forgatják az első fantasztikus tudományos filmet „Egy Mars-lakó Párizsban" címmel. A film meséje • szerint egy Mars-lakó a Földre •ereszkedik, hogy tanulmányozza a szerelmet, ezt a maga bolygóján teljesen ismeretlen érzelmet. Végül ö. is megkapja ezt a „betegséget" egy fiatai barna leány karjai között. A területi átszervezés és a kulturális munka A CSKP XI. KONGRESSZUSÁNAK elvei alapján életbeléptetett fontos intézkedések közé tartozott az új területi átszervezés. Ezzel az intézkedéssel alapos beavatkozás történt a termelőerők és a szocialista termelési viszonyok fejlődésébe, a nép életébe, valamint a kulturális forradalom további fejlődésébe. Az érvek, amelyek ezt az intézkedést magyarázzák, elsősorban gazdasági természetűek. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról a tényről sem, hogy az új területi átszervezés hiányát éreztük a kultúra frontján is. Az a tény, hogy az átszervezés szükséges a kultúra szakaszán is, bizonyítják elsősorban a tapasztalatok a múltból, valamint a jövő fejlődés követelményei. A feladatokat 3 csoportba lehet sorolni: 1. A kulturális élet minél tömegesebb fejlesztését kell elérnünk. 2. Fejlesztenünk kell a hivatásos művészetet, valamint a műkedvelő népi alkotást. 3. Biztosítanunk kell a politikai és káder-feltételeket a további kulturális fejlődés számára. Az új területi szervezésnek az lesz a feladata, hogy elősegítse áthidalni azokat a jelenségeket, amelyek a gazdasági feladatokat elválasztották az ideológiai, kulturális s politikai feladatoktól és egyúttal lehetővé teszi nagyobb gazdasági egységek alapján a hosszútartamú kulturális tervezést. A kulturális tervezési gyakorlattal szoros összefüggésben van az a tény is, hogy a dolgozók kulturális színvonalának általános növelése együtt jár a különféle fejlődési ütem kifejlődésével, amely a különböző területi egységek kulturális fejlődési fokait igyekszik kiegyenlíteni. A kultúra szakaszán is arra igyekszünk, hogy ne csak osztályszempontból amennyiben eltávolítjuk a kultúrát gátló, negatív befolyásokat - hanem területi szempontból is biztosítsuk az egyenlő kulturális lehetőségeket és alkalmat nyújtsunk az emberi alkotó e^ő és egyéniség egyenlő arányú fejlesztéséhez A területi átszervezés és a szocialista demokrácia elmélyítése szoros összefüggésben áll a kulturális szükségletekkel, valamint a nép kulturális alkotásával, illetve alkotó erejével. AZ ÜJ KERÜLETEKET gazdasági téren bizonyos termelés: ágazatok jellemzik. Kulturális téren az efajta jellemzés nem létezik. Akárcsak a múltban, a kerületek határai nem egyeznek teljesen az etnográfiai és néprajzi egységekkel. Nem változnak egyelőre a kulturális kapcsolatok sem, amelyek az eddigi fejlődésben képződtek. A régi kulturális területeknek nincs összefüggésük a területi közigazgatás határainak vonalaival. Éppúgy sok esetben nem egyezik a területi adminisztratív határokkal a kulturális intézmények és szervezetek befolyása sem. így a kerületiéül, területi színházak hatósugara egyik kerületből a másikba terjed, a múzeumok, népi csillag vizsgáló állomások munkája sem áll meg a kerületek és járások határai előtt. Igaz, hogy már egyes helyeken láthatók a fejlődés jelei. Szükséges lesz ugyanis, hogy az egyes adminisztratív egységek és közigazgatási területek egységei, tehát a kerületek és járások között is az eddiginél nagyobb mértékben kifejlődjék a kulturális együttműködés. Gyakran a lakosság és a kulturális dolgozók azt kérdezik, mi lesz a sorsa az eddigi, megszűnt kerületi és járási székhelyeknek. Nem kell attól félni, hogy az átszervezés következményeképpen ezek a városok jelentőségük és kulturális életük tekintetében elszegényednének. A hagyományok, a kulturális, népművelési és imeretterjesztő intézmények gazdagsága, a káderek tapasztalatai, a könyvtárak, képtárak, múzeumi gyűjtemények állománya érintetlen marad. Sőt ellenkezőleg, az elkövetkező évek kulturális politikájának célja az lesz, hogy mindezt még jobban fejlessze. Az első megnyilvánulás az lesz, hogy különböző kerületi és járási funkciókat - mint például a módszertani munkát felosztják több városra, melyek a közigazgatási központokon kívül esnek. Természetesen arra is kell ügyeim, hogy a kulturális építkezéseket s beruházásokat szolgáló pénzeszközöket ne összpontosítsák a közigazgatási központokba, azaz hogy a közigazgatási funkciókkal ne legyenek egybekötve kulturális előnyök is. Az eddigi fejlődés csak megerősíti azt a törekvést, hogy több helyen építsünk tudományos és művészeti központokat, melyek saját területükön kívül is teljesítenék hivatásukat. Ez ugyanakkor azt is eredményezné, hogy több tehetség érvényesülne, ami fokozná az egészséges versengést. Ez a politika természetesen nem zárja ki olyan történelmi, országos méretű kulturális központ, mint Prága fejlődését. A szocialista állam fővárosa természetesen még jobban, mint a múltban magára irányítja a haza és a világ figyelmét. így például Prága a Prágai Tavasz megrendezésével világszínvonalon hangverseny-központtá fejlődött. A SZOCIALISTA KULTÚRÁBAN nem érdekünk felszámolni a nagy kulturális központokat, hanem fel kell számolnunk az örökölt ellentéteket, melyek a nagy központok és az ún. peremen fekvő területek között fennállanak. A jövőben biztosan olyan irányban fejlődünk, hogy a központokon kívül fekvő területeknek nem lesz meg minden lehetőségük, mint a fővárosnak, hanem olyan dolgok felett rendelkeznek majd, ami hiányzik a városban. A központ és a területek állandóan közelednek majd egymáshoz. A jogkör állandó bővülésével abban a szerepben is változás áll be, melyet ezek az új területi egységek fognak betölteni a kulturális politikában. A CSKP XI. kongresszusa irányelveinek konkrét kifejezésre juttatása a szocialista kultúra kongresszusán több jelentős eseményhez vezetett. A Csehszlovák Köztársaság felszabadulásának 15. évfordulója alkalmával kitűzött művészi versenypályázat megrendezésekor a nemzeti bizottságok összes fokozatainak lehetőséget nyújtottunk, hogy a művészeti alkotást egybekössék a nép életével és olyan irányt szabjanak neki, amilyenre a kerületeknek és a járásoknak szükségük van. A kerületekre bíztuk az első főiskolák, pedagógiai intézetek irányítását is. A kerületekbe helyezzük át az egyes filmstúdiókat, néhány speciális központi szerkesztőséget, önálló kerületi kiadóvállalatokat létesítünk stb. Saját filmhíradást, területi tematikával rendelkező filmek gyártását tesszük lehetővé, esetleg az állami rádió leadóállomásainak jobb kihasználását is. Mindent el kell követni, hogy a szocialista kultúra kongresszusának határozata érteimében célszerűbben széthelyezzük ezeket az intézményeket, a kulturális dolgozók és a művésziek kapcsolatai szorosabbak legyenek a dolgozókkal, a kultúra közelebb kerüljön a nép életéhez. Az új területi egységek megteremtésével elvárható a területi kulturárális munka fokozódása is, mind a kultúrális felépítése, mind pedig a népművészeti alkotás terén. A termelőerők, a technika s a közlekedés fejlődésével és a szocialista felszabadulással állandóan csökken az embernek földrajzi, természeti és szociális függősége. AMI A JÖVŐBEN jellemezni fogja a kerületek és a járások kulturális életét, az már nem is lesz annyira összefüggésben a földrajzi, természeti adottságokkal, mint inkább bizonyos termelési ágazatok jellegzetességével. Ez lehetséges, hogy hatással lesz a kulturális élet ritmusára, irodalmi vagy művészeti alkotására, bizonyos tudományág vagy technikai ágazat elhelyezésére. Az egészséges regionalizmus azon módszerekhez tartozik, melyek támogatják a népi alkotó erőket. Megmutatja az egyik utat. amellyel nemcsak az értelmiséget, de a munkásokat és parasztokat is bevonhatjuk az alkotó tevékenységbe, pl. a visszaemlékezések, az üzemek történetének megírásával stb. Az országos kuturális építés a köztársaság fővárosából irányítva nem képes egymagában a kerületeket, járásokat és községeket alkotó művészi, kutató és félvilágosító tevékenységgel ellátni. A kulturális felépítésbe be kell vonni a helyi kulturális erőket, kihasználni a lehetőségeket, kulturális intézményeket és szervezeteket. A regionalizmus fő értelme az országos érdekekkel összhangban fokozni a helyi kulturális kezdeményezést. Ebben különbözik az egészséges regionalizmus a lokálpatriotizmustól. Ma a lokálpatriotizmus olyan elhajlás, mely a dolgozók szocialista érdekeit sérti. Nem szükséges azonban veszélyességét túlbecsülni. Az új területi szervezés és vele összefüggően a szocialista demokrácia elmélyítése jelentős befolyással lesz a művelődés további fejlesztésére. A községektől a fővárosig fokozatosan épül ki a népi művelődési iskolák, népi egyetemek, népi akadémiák és politechnikák hálózata, mely lehetővé teszi majd, hogy a lakosság széles rétegei bővítsék általános, politikai, művészeti és szakismereteiket. E LEHETŐSÉGEK kihasználása éppen a harmadik ötéves terv távlataival kapcsolatban valósítható meg, amikor az egyoldalú általános műveltséget ki kell majd egészíteni a politechnikai neveléssel. Jobban kell kifejteni azt a tevékenységet, amely a gazdasági felépítés segítségére van és közvetlen világnézeti, valamint politikailag nevelő hatással bír. Arról mit sem tudni, hogy mi játszódik le az atommag világában és nem ismerni annak következményeit, nem jelent ma már csupán bizonyos fokú müveletlenséget, de egyúttal világnézeti és politikai felkészületlenséget is. Az idő megváltoztatja az általános műveltség fogalmát. Hogy mennyit kell a technikai alapismeretek elsajátítása érdekében tenni, azt sok konkrét példával lehetne bizonyítani. Pl. a legutóbbi brnói mintavásáron a kiállított gépek gyakran semmit sem mondtak a látogatóknak, mert az emberek nagy része — az alapismeretek hiányában — nem értette a kiállított gépezetek működését. A népkönyvtárakban az a helyzet, hogy a könyvek állományának összetétele nem felel meg a politechnikai képzettségre való törekvéseknek. így pl. a műszaki irodalom csupán a könyvek 2,05 százalékát és a kikölcsönzések 1,08 százalékát teszi ki. Szükséges lesz, hogy áthidaljuk küÜJ SZŐ 8 * 1960. július 16.