Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-14 / 194. szám, csütörtök

Ä köztársasági elnök fogadta Raul Castro minisztert ?CTK) - Antonín Novotný, köztársaságunk elnöke szerdán, július 13-án a prágai Várban fogadta Raul Castrot, a Kubai Köztársaság forradalmi fegyveres erőinek miniszterét. A köztársasági elnök Václav Dávid külügyminiszter, Bohumír Lomský hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, Ladislav Novák, a köztársasági elnöki iroda vezetője és Jaroslav Cihák vezérőrnagy, a köztársasági elnöki katonai iroda parancsnoka jelenlétében hosszabb ideig szívélyesen elbeszélgetett kubai vendégével. A köztársasági elnök ez alkalomból átnyújtotta Raul Castro miniszternek az I. osztályú Fehér Oroszlán Rendet, amelyet a kormány javaslatára adományozott a kitüntetettnek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Kubai Köztársaság közötti baráti kapcsolatok kibontakoztatásában szerzett érdemeiért. Ünnepi est a prágai Várban (ČTK) — A Csehszlovák Szocialista Köztársaság újonnan megválj! lasztott Nemzetgyűlésének azon történelmi jelentőségű ülése befejj! zéséül, amely jóváhagyta a Csehszlovák Szocialista Köztársaság állj! kotmányát, Antonín Novotný, köztársaságunk elnöke, a CSKP KB jjj első titkára és neje kedden, július 12-én ünnepi estet rendezett a :!: prágai Vár kertjében. Az ünnepi esten részt vettek: Karol Bacílek, Rudolf Barák, Pavol Dávid, Jaromír Dolanský, Zdenék Fierlinger, Jiŕí Hendrych, Václav Kopeck$, Otakar Siműnek, Viliam Široký, Jan Hlina, Ľudmila Jankovcová és Rudolf Strechaj, pártunk és kormányunk képviselői, Alexander Dubček, Vladimír Koucký, Bruno Köhler és Vratislav Krutina, a CSKP KB titkárai, Antonín Krček, a CSKP prágai városi bizottságának vezető titkára, Josef Némec, a CSKP közép-csehországi kerületi bizottságának vezető titkára, dr. Alois Neuman, dr. Josef Plojhar miniszterek és dr. Josef Kyselý, a Nemzeti Front pártjainak elnökei, a Nemzetgyűlés elnökségének tagjai, nemzetgyűlési képviselők, a CSKP KB tagjai, a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek képviselői, dolgozóink küldöttségei hazánk valamennyi kerületéből, akik jelen voltak a Nemzetgyűlés ülésén, továbbá központi hivatalaink, kulturális és közéletünk képviselői. Jelen voltak a prágai diplomáciai testület tagjai és a vendégek sorában Raul Castro, a Kubai Köztársaság forradalmi fegyveres erőinek minisztere is. Ä Béke-Világtanács irodájának felhívása (ČTK) - A Béke Világtanács irodájának Stockholmban július 9-e és 11-e között megtartott ülésén részt vett küldötteink — Jan Mukaŕovský akadémikus, a Békevédők Csehszlovákiai Bizottságának elnöke és Marié Matéjková, a bizottság titkára — kedden, július 12-én visszatértek Prágába. Jan Mukaŕovský akadémikus röviddel megérkezése után kijelentette, tekintettel a jelenlegi nemzetközi helyzetre igen sok volt a teendője a Béke Világtanács irodájának, amiről az a tény is tanúskodik, hogy ülésén 9 fontos okiratot hagytak jóvá. A legfontosabb az a felhívás, melyben a világ valamenynyi országa képviselői konferenciájának egybehívását követeli — legyen az ENSZ tagjairól avagy azokról az országokról szó, amelyek nem tagjai az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ez a konferencia arra volna hivatva, hogy a fokozatosan végrehajtott általános és ellenőrzött leszerelésről hozzon határozatot. A Békevédők Csehszlovákiai Bizottságának elnöke hangsúlyozta, hogy e felhívás egyben azt a kérést is tartalmazza a nemzetekhez, gyakoroljanak befolyást kormányaikra az említett kérdés megoldása érdekében. Kijelentette, hogy az ülésen teljes egyetértés uralkodott a jelenlegi békeharcra vonatkozó valamennyi alapvető kérdésben. Az ülésen résztvevő küldöttek mindnyájan egyértelműen elítélték az amerikai légihaderő legutóbbi provokációját, mely azzal végződött, hogy a Szovjetunió felségvizei fölött lelőtték az RB-47 jelzésű amerikai repülőgépet. A Nemzetgyűlés elnökségének ülése (ČTK) - A Nemzetgyűlés elnöksége az új alkotmány jóváhagyása után szerdán, július 13-án tartotta első ülését, melyen jóváhagyta a Nemzetgyűlés elnökségének egyes törvényerejű intézkedéseit. Azután megvitatta a Nemzetgyűlés és szervei munkájának előkészítését. A Szlovák Nemzeti Tanács ülését közvetíti a televízió A Csehszlovák Televízió július 14-én, csütörtökön délelőtt 9,50kor és délután 14,55-kor közvetíti a Szlovák Nemzeti Tanács ünnepi ülését. Előkészületek a ..Svätopluk" dísze'őadására (ČTK) - A Szlovák Nemzeti Színház együttesének a szlovák hivatásos színművészet 40. évfordulója ünnepségeinek befejezéséül rendezett művészkörútja hazánkban vasárnap, július 17-én a devini amfiteátrumban Eugen Suchoň nemzeti művész „Svätopluk" című operája díszelőadásával éri el tetőpontját. Az opera devini előadása keretében a Szlovák Nemzeti Színház együttesében a prágai Nemzeti Színház két szólistája ^s fellép — Milan Karpíšek, aki a fiatal Svätopluk szerepét játsza és az államdíjjal kitüntetett Váplav Bednár érdemes művész Dragomír szerepében. Belépőjegyek a díszelőadásra csak olyan mennyiségben kerülnek forgalomba, mely kellő arányban van az amfiteátrum befogadó képességével, úgyhogy biztosítva lesz a hely minden látogató számára. A belépőjegy ára felnőtteknek 10 korona, gyermekeknek 5 korona. A díszelőadásra Bratislavába utazó nézőközönség 25 százalékos kedvezményben részesül a vasúti és az autóbuszközlekedés (Tsszes vonalain. A bányászok újra termővé teszik a hányókat Ervenicében, az észak-csehországi barnaszénkörzet egyik legrégibb bányatelepén a Csehszlovák Hadseregbánya alkalmazottai' elhatározták, hogy újra termővé teszik a kiterjedt bányahányók következtében mezőgazdasági szempontból ideiglenesen értéktelenné vált területeket. Az immár közel egy évszázada tartó bányászás következtében Ervenice körül több mint 600 hektár termőföld esett ki a mezőgazdasági termelésből. Első lépésként a bánya dolgozóinak önkéntes brigádjai 10 hektár területen fákat ültetnek ki, majd a közel jövőben a bánya és a nagy hőerőmű körül több mint 160 ezer fából álló erdősávot vonnak. Ily módon nemcsak új humuszt teremtenek, hanem az erdősítéssel megjavítják a bányavidék levegőjét, növelik a föld csapadék-lekötő képességét. További lépésként a bánya és az ipari üzemek szennyvizeit tisztító berendezést helyeznek üzembe. A Csehszlovák Hadsereg-bánya dolgozói az északcsehországi barnaszénvidék többi bányáinak és ipartelepeinek dolgozóit is felhívták példájuk követésére. Ez a felhívás annál is fontosabb, mert jövő ötéves tervünkben a barnaszénvidéken óriási teljesítményű új hőerőművek létesülnek, MI ÚJSÁG KÄRLOVY VÄRYBÄN? (Tudósítónktól.) A Karlovy Vary-i nemzetközi filmfesztivál negyedik napjának eseménye az első szovjet film bemutatása volt. Az Élő hősök című alkotás a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság filmműtermeiben készült: már elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy itt alig 5 éve forgatnak egész estét betöltő filmeket, vagyis alkalmunk volt megismerkedni Európa legifjabb filmművészeti produkcióiával. Kizárólag fiatal emberek készítették ezt a művét, amely a gyermekekről szól négy novella keretében. Az első elbeszélés a polgári Litvániában játszódik le s a kulákhoz pásztornak szegődő kisfiú sorsát ecseteli néhány biztoskezű vonásai. A másodikban a fasiszta katonák egy csoportját csalja tőrbe egy szőkehajú kis hős, a harmadik már a háború utáni években játszódik le, amikor ellenforradalmár banditák törnek a jövőn munkálkodó emberek életére, míg az utolsó két pionírról szól, akik rájönnek arra, hogy a hősök nemcsak a háborúban, hanem a békés építmunkában is születnek. Pí litván film dolgozóinak ez minden kétséget kizáróan az ország határain túl is rangot biztosító alkotása. A sallagmentes történetek hitelesen hatnak, meggyőzőek, mert nemcsak mondanivalójuk erős., hanem a filmszerűség minden követelményét szem előtt tartó feldolgozási mód is felkészültségről, tehetségről tanúskodik. A nvuaatnémet Rózsák az államügyésznek című film mellett ez a mű az eddig látottak közül a legjobb. Reméljük, az első fecs-* kéket követi a többi is. Láttunk ezen kívül egy brazil filmet, amelynek cselekménye a múlt század hatvanas éveiben játszódik le a Brazília és Paraguay közti háború idején. Az ördög torka című film kalandos történetet dolgoz fel s bár alkotóinak törekvéseivel rokonszenvezünk, nem találunk benne sok dícsérnivalót. Főleg Rodolfo Icseg kamerája tetszett, amely teljes egészében feltárta előttünk az Iguassivízesés szépségeit. Többet vártunk a „Néma arcok" címú indiai filmtől, annál is inkább, mivel tavaly Indiában az év legjobb müveként értékelték. A film feudalizmus elleni mondanivalóját sajnos erősen letompítja a sok retardáló elem, fa süket helyek. A celluloid szalag méreteit tekintve a többi indiai filmhez viszonyítva ez az alkotás nem lépi túl az általában használt metrázst — hossza 2600 méter — de most is meggyőzödhetünk arról, hogy ez még nem minden, a normáhis játékidőn belül is okosan és célszerűen kell gazdálkodni minden filmkockával. Szerdán a „Ha lovam volna" — című film szerepelt műsoron, amely a mongol filmgyártás örvendetes fejlődéséről tanúskodik. Este a „Hajnalhasadás előtt elállt a szél" című jikeres jugoszláv filmet játszották, míg az éjjeli előadás keretében a „Lángoló folyó" című román filmet mutatták be. Ezeknek méltatására adandó alkalommal visszatérünk. Befejezésül még csak annyit, hogy tegnap este a fesztiváli mozgóban kihirdették a rajzolt és bábfilmek ez idén elsőizbem megrendezett versenyének eredményeit. Erről holnapi számunkban tájékoztatjuk olvasóinkat. G. A Dolgozók XI. Filmfesztiválja BOSSZÚ Bratislava Roberto Rossellini nagysikerű Della Rovere tábornok című filmjét kedden egy spanyol filmnek, a „Bosszú"-nak bemutatása követte. A színes film rendezőjét J. A. Bardemet jól ismerjük néhány korábbi munkája révén, amelyek tanúságot adtak arról, hogy Franco Spanyolországában is akadnak haladó szellemű bátor művészek, akik nem riadnak vissza az igazság feltárásától. Bardem ezt hol a szatíra eszközeivel éri el, hol meg realista emberábrázolásával. Oj filmjében az utóbbi utat választotta és ezúttal előbbi filmjeitőt eltérőeri nem keresett bonyolult témát. A Boszszú története könnyen áttekinthető és hogy a nézők körében tetszéssel találkozik, az elsősorban Bardem művészetének köszönhető, amellyel a valóságos élet ábrázolására tudja rávezetni színészeit. A film hőse, Juan Diaz hosszú évek után börtönből kiszabadulva visszatér szülőföldjére, egy andalúz faluba. Otthon meg kell tudnia, hogy Luis, aki miatt börtönbe került, a huga kedvese. Együtt indultak Kasztilliába munkát keresni és az úton drámai bo• nyodalmak támadnak, melyek végül meg-, oldódnak. Raf Valloné férfias alakítása és Carmen Sevilla szépsége segítik sikerre vinni az érdekes spanyol filmet. Az esős idő saji nálatosan csökken-, tette a vetítés hatásíit és erősen befolyásolta, hogy a nézők teljes figyelmüket szentelhessék az előadásnak. (ev) Kétéves az Iraki Köztársaság K

ét évvel ezelőtt, 1958. július 14-én a hazafias tisztek titkos szervezetének élén álló Abdul Karim Kasszem tábornok vezetésével győzött a forradalom, és ősrégi kultúrák színhélyén, a Tigris és az Eufrátesz között a szabad nemzeti fejlődés útjára lépett egy további ázsiai ország: az Iraki Köztársaság. A forradalom nemzeti felszabadító jellege, az országot béklyóba verő angol és amerikai imperializmus és hazai bérencei ellen irányuló éle magyarázza, hogy már az első órákban széles és szilárd alapra, a borzalmas nyomorban élő elnyomott, kizsákmányolt tömegekre s egyben a nemzeti burzsoáziára is támaszkodhatott. Az Iraki Köztársaság létrejötte az egyik legnagyobb csapást mérte az imperialisták közép-keleti terveire, gazdasági és politikai érdekeikre. Irak ugyanis igen gazdag kőolajban, a világ ranglétráján az előkelő 6. helyet tölti be. Míg 1937-ben csak 4,2 millió tonna volt az évi termelés, addig" 1956-ban 31,1 millió tonna. Az iraki IPC (Iraq Petroleum Company), amely még ma is kezében tartja a kőolajfejtést és a hasznosítást, elsősorban angol érdekeltség, de szavuk van itt az amerikai és a francia monopóliumoknak is. A fordulat óta az iraki kormányzat a nemzeti burzsoázia érdekeivel összhangban erős nyomást gyakorol az IPC-re, hogy megnyirbálja nem egyenes úton-módon szerzett kiváltságait. Az iraki kormánynak még egy 1952-ben kötött megegyezés alapján a tiszta nyereség 50 százalékát kellene megkapnia. A kőolajmonopóliumok semmibe veszik ezt az egyezményt, gondosan eltitkolják a mintegy 300-400 millió font sterlinget elérő nyereséget és évente 70 millió font sterlinget juttatnak csupán az állam pénztárába. Kasszem kormánya nemcsak ennek a kérdésnek a rendezését követeli, hanem egybrin megkívánja azt is, hogy a kőolajtársaság fokozatosan képezzen ki iraki szakembereket, hogy azok idővel elfoglalhassák a külföldiek helyét. Természetes, hogy a megváltozott viszonyok között ennek a törekvésnek —, amely érthető okoknál fogva igen kellemetlenül érinti az IPC urait —, eredményei is vannak. A kőolajtői eltekintve Irak gazdag datolyában is, amelynek exportja a világ keresletének mintegy nyolcvan százalékát fedezi. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy az ország földtanilag át nem kutatott jelentős része nagy ásványi telepeket rejthet, akkor hozzávetőleges képet kapunk arról, milyen érzékenyen érinthette gazdasági viszonylatban az imperialista világot Irak kiválása a fennhatóságuk alatt álló félgyarmati, függő államok sorából. < E

nnél is súlyosabb a mankó politikai és stratégiai szempontból. 1958 előtt Irakban a legvéresebb terror uralkodott, amelyet Fejszál királynak, de főleg a mindennemű haladás legnagyobb ellenségének és az angol-amerikai imperialista politika legnagyobb barátjának, Nuri Szaid miniszterelnöknek a neve „fémjelzett". Irak volt az egyedüli arab ország, amely belépett a közvetve amerikai vezetés alatt álló, a Szovjetunió zetének jelentőségét elsősorban az ellen irányuló támadó tömbbe, a Bagdadi Paktumba. Irak stratégiai helyhatározta meg, hogy az ottani haditámaszpontoktól alig ezer kilométer távolságra fekszik a bakui olajvidék. Nem csoda, ha súlyos fejfájást okozott a nyugati nagyhatalmaknak, hogy Bagdad kiválásával a Bagdadi Paktum lényegében összeomlott, hogy elvesztették Basarát, a Perzsaöböl rendkívül fontos kikötőjét, két jelentős iraki légitámaszpontot és hogy a brit stratégiai négyszög Szuez és Irak leválása után leolvadt Adenre és a biztosnak semmiképpen sem nevezhető Ciprusra. A szocialista tábor azonban nemcsak ezért fogadta örömmel az Iraki Köztársaság megalakulását, jelentős anyagi eszközökkel és más formákban messzemenően támogatja fejlődését és figyeli - anélkül, hogy beavatkozna belügyeibe — az ország életét, politikai és gazdasági törekvéseit. Ennek további oka az, hogy az iraki új rend a nép érdekeit bizonyos mértékig szem %lőtt tartja és viszonylag haladó polgári irányzatot képvisel. Hruscsov elvtárs egyik tavalyi beszédében hangsúlyozta, hogy Irakban természetesen távolról sincs szó a szocializmus építéséről, de progresszívabb rendszer uralkodik ott, mint az arab Kelet szomszédos országaiban. A

z Iraki Köztársaság fennállásának első évében a népi pártok és szervezetek, főleg a kommunista párt, amely a legnagyobb erőt képviseli az országban, karöltve a nemzeti burzsoáziával, a fejlődés motorját, hajtóerejét képezték. A rendkívül elmaradt országban ilyen rövid idő alatt, különösen szociális viszonylatban nem születhettek csodák, de néhány jelentős politikai eredmény kifejezően tanúskodott arról, hogy Irak a demokrácia útjára lépett. Kihirdették a köztársaság' forradalmi vívmányait rögzítő alkotmányt, megindult a földreform, s ha hivatalosan nem is, de a gyakorlatban működhettek a népi pártok és szervezetek. A belső reakció — amelyet kiadósan támogattak külföldről az imperialista kútmérgezők — ebbe nem nyugodott bele. Több összeesküvést szőtt a köztársaság, sőt merényletet kísérelt meg Kasszem ellen. Ezekben a nehéz pillanatokban a tömegek a kommunisták vezetésével egységesen sorakoztak fel az új rendszer védelmére s bátran mondhatjuk: ők mentették meg a köztársaságot. A kommunista párt tekintélye, befolyása a tömegekre szinte napról napra nőtt. S ettől visszahőkölt, megijedt a burzsoázia imperialistaellenes, demokratikus része is. Annál is inkább, mivel Irak Kommunista Pártja néhány baloldali hibát is elkövetett, amelyeknek lényege az, hogy az adott körülmények között lebecsülte a nemzeti burzsoázia szerepét a forradalomban és túl gyorsan akart rátérni a szocialista forradalom útjára. A belső reakció, a burzsoázia szélső jobboldali elemei kihasználtak néhány, az ellenforradalmárokkal szemben a tömegek által elkövetett túlkapást is és széleskörű kampányt indítottak a kommunista párt, valamint a népi szervezetek ellen. Ennek voltak is bizonyos eredményei, amiről például a legkifejezőbben a következő tény tanúskodik. Ez év január 6-án a kormány, ígéretéhez hűen, befejezettnek nyilvánította az ún. átmeneti időszakot és hivatalosan engedélyezte a pártok működését. Igényét erre három párt jelentette be: a Nemzeti Demokratikus Párt, a Kurdok Demokratikus Pártja és Irak Kommunista Pártja. Az utóbbinak kérését 200 000 aláírás támasztotta alá. Ennek ellenére az első két párt mellett harmadikként nem a kommunista pártot engedélyezték, hanem a pártból kizárt renegát, Daud Sájégh hirtelen toborzott „pártját", amelynek csak mintegy ötven aláírást sikerült gyűjtenie az egész országban. Az igazi kommunista párt, amelynek új neve a Nép Egységpártja, jelenleg lényegében illegalitásban működik. A

z Iraki Köztársaságot a támadó jellegű CENTO országai és ellenséges viselkedést tanúsító arab országok veszik körül. A nyugati imperialisták és az iraki reakciós burzsoázia, a földbirtokosok sem adták föl a reményt, hogy visszaállíthatják a régi, számukra olyannyira megfelelő állapotokat. Éppen ezért az iraki kormányzatnak, a nemzeti burzsoáziának, ha meg akarja őrizni az ország függetlenségét, akkor az eddiginél nagyobb mértékben kell szövetségest látnia a munkásokban, a parasztokban, az egész iraki népben. Ma elsősorban ennek a népnek egységétől, a Nép Egységpártjának harci készségétől fügn az Iraki Köztársaság demokratikus jövője, IJJ SZÖ 3 SS 1960. július 11,