Új Szó, 1960. július (13. évfolyam, 181-211.szám)

1960-07-14 / 194. szám, csütörtök

Ny. Sz. Hruscsov válaszai az újságírók kérdéseire az amerikai légiprovokációról tartott sajtóértekezleten Tegnapi számunkban közöltük Hruscsov elvtárs moszkvai sajtóértekezletén elhangzott bevezető beszédét. Ma az ott feltett kérdéseket és az azokra adott válaszokat ismertetjük olvasóinkkal. Az •ílső kérdést az Aszahi című japán lap munkatársa tette fel. Megkérdezte, tudott-e a szovjet kormány a július elsején lelőtt repülőgép útjának céljáról? — Mit mondhatok a repülőgép céljáról — válaszolt Hruscsov. — Egyet mindenesetre mondhatok nem jó szándékú üzenetet hozott az Egyesült Államok elnökétől a szovjet kormánynak. Ha ezt akarta volna, Moszkvában is leszállhatott volna, természetesen előbb engedélyt kellett volna kérnie. Ez a gép provokációs céllal jött. A provokációra mi megfelelően válaszoltunk: lelőttük a repülőgépet. S ha más gépek követik útját, ugyanez a sors vár azokra. Fel akarom hívni a figyelmet egy tényezőre — folytatta mosolyogva a szovjet kormányfő. — Az amerikai katonai körök, a Pentagon képviselői lehetőséget adnak arra, hogy megmutassuk erőnket. Az amerikai körök azt állították, hogy a stratégiai légierő bombázói elérhetetlenek a szovjet tüzérség számára. Nos, ez a legelterjedtebb amerikai bombázó, amely mintegy 10-14 ezer méteres magasságban, 850-900 kilométeres sebességgel közlekedik. Ennek a gépnek megsemmisítéséhez még rakétára sincs szükségünk. Teljességgel a légvédelmi tüzérség hatósugarába esik. Hasonló sors vár tehát adott esetben minden amerikai stratégiai bombázóra. A Német Demokratikus Köztársaság egyik lapjának tudósítója utalt Eisenhower elnök kijelentésére, amely szerint az Egyesült Államok „nem engedik meg", hogy a nyugati féltekén „kommunista befolyás alatt álló rendszer" jöjjön létre. Hruscsov miniszterelnök e kérdésre válaszolva kijelentette: - Ügy vélem, ha Eisenhower elnök ilyesmit mond, ez jó nekünk. Ezzel ugyanis a szocialista országok, a kommunisták politikáját propagálja. Politikánk alapja mindig az volt, hogy szimpátiát nyilvánítsunk az imperializmus, a gyarmati rendszer, az elnyomás mindenfajta formái ellen harcoló népek iránt. Ha Eisenhower a kommunizmussal akarja „ijesztgetni" a gyarmati és a monopolista elnyomás ellen harcoló népeket, ezek a népek megértik, hogy a kommunizmus számukra jót jelent. Így Eisenhower propagálja politikánkat a gazdaságilag elmaradott népek között. Ezért nem panaszkodhatunk nyilatkozata miatt. Teljességgel igaz, szimpátiánk az elnyomás ellen harcoló népek oldalán van. Hrucscov ezután feltette a kérdést: ki adott arra jogot Amerikának, hogy meghatározza más népek sorsát, mi jogon akar beleavatkozni más népek fejlődésébe. Megállapította: az Egyesült Államokban gyakran szabad országoknak nevezik a kapitalista országokat. Vajon miféle szabadság az, ha másokra rá akarják kényszeríteni akaratukat? Az országok szuverenitásának elismerése a gyakorlatban a be nem avatkozás politikáját jelenti, annak elismerését, hogy minden nép maga választhatja meg sorsát. Az Egyesült Államok most ki akarja jelölni, milyen úton fejlődjék a Kubai Köztársaság. Ez azonban nem az Egyesült Államoktól függ. Kuba népe saját maga választotta meg útját. Azt mondják, a kubai forradalom élén kommunisták állnak. Ez nem így van. A kommunisták nem ugyanezt az utat választották volna. A kubai forradalom vezetői azonban becsületes, erős akaratú emberek, akiknek határozott szándékuk, hogy harcolnak Kuba imperialista elnyomása ellen. Mi üdvözöljük őket. Politikánk alapja mindig az volt, hogy tiszteletben tartsuk a becsületes, tisztességes szándékokat. Éppen ezért kezet nyújtunk a szabadságáért harcoló kubai népnek. Támogatni fogjuk, s nemcsak a kubai népet, hanem minden olyan népet, amely harcol a gyarmati elnyomás, az elnyomás minden formája ellen. Hruscsov miniszterelnök megállapította, hogy az imperialista országok, s mindenekelőtt az Egyesült Államok e magatartása az adott helyzetben a kommunistáknak, a kommunista pártoknak segít. A kubai nép öntudatra ébredt és olyan politikát folytat, amely megfelel érdekeinek. Erre az USA fenyegetéseket intéz Kuba ellen. A kubai nép átment a szabadságharc iskoláján. Ez a harc arra tanítja meg a népeket, hogy a marxizmus-leninizmus, a kommunizmus fejlődési útja jelenti az igazi szabadságot. Kuba népe nem ezen az úton jár. Az amerikai imperializmus azonban jó leckét ad a kubaiaknak. Az amerikai politika ugyanis a gyakorlatban mutatja meg Kubának közvetlen tennivalóit. A Daily Worker tudósítója megkérte a szovjet miniszterelnököt, kommentálja az angol kormány és Macmillan miniszterelnök magatartását az újabb amerikai provokációval kapcsolatban. Hruscsov válaszában utalt arra, hogy Macmillan a sajtókonferenciáig még nem tett hivatalos nyilatkozatot a május elsejei kémrepüléssel kapcsolatban. Meg kell állapítani, hogy Macmillan helyzete nem jó. Szavai és tettei eltérnek egymástól. Anglia bűnrészese lett az Egyesült Államok agressziójának és ezért kétségkívül felelős a kormány, felelős Macmillan miniszterelnök. Hruscsov kijelentette, várják az angol kormány válaszát a szovjet jegyzékre. A Nemzetközi Élet című szovjet külpolitikai folyóirat tudósítója utalt arra, hogy a nyugati sajtó szerint a szovjet —kubai kapcsolatok fejlődése a Monroe-elv-megsértését jelenti, és megkérdezte Hruscsovot, mi a véleménye erről az állításról? Válaszában a szovjet miniszterelnök elmondotta, a szovjet történészek rámutattak arra, hogy valaha a Monroe-elv pozitív szerepet játszott, mert az európai gyarmatosítás ellen irányult. Akkor az Egyesült Államok még a demokratikus elvek zászlaját vitte. A helyzet azonban azóta gyökeresen megváltozott. Az Egyesült Államok ezt a doktrínát ma arra akarja felhasználni, hogy uralkodjék a latin-amerikai országok felett és kizsákmányolja azokat. A Monroe-elv több mint száz évvel ezelőtt született. Ma más időket élünk. A marxizmus-leninizmus tanításai nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is megmutatják a népeknek, hogy a felvirágzás útja az országok szabadságának, függetlenségének útja. Hruscsov hangoztatta, hogy véleménye szerint a felvirágzáshoz a legjobb út a kommunizmus útja. De a fejlődés útját maguknak a latin-amerikai országoknak kell meghatározniuk. A Szovjetunió egyetlen népre sem akarja erőszakkal rákényszeríteni nézeteit. Hruscsov utalt arra a szerződésre, amely az Egyesült Államoknak jogot ad, hogy Kuba területén katonai támaszpontot tartson fenn. Ebben a szerződésben nincs meghatározva, mennyi ideig áll jogában ez az Egyesült Államoknak. Amikor ezt a szerződést aláírták, a kubai kormány képviselőinek még erre sem volt joga. A szovjet kormányfő az amerikai eljárással kapcsolatban utalt ifjúkorára, amikor a Don-medence egyik ércbányájában dolgozott, a mai csisztjakovi területen. A bányászoknak a tőkések nem pénzben, hanem bonokban adták ki a fizetésüket, amelyet egy meghatározott kereskedőnél, Karakozovnál válthattak be. A bányászok ezért ezeket az utalványokat Karakozovkának nevezték el. A kereskedő természetesen önkényesen szabta meg az árakat és az egy rubel értékű bonért esetleg csak 10 kopek értékű árut adott ki. A bányákban kiírták ugyan, hogy a fizetés a hónap végén lesz, de nem írták mellé, melyik év, melyik hónapjának, melyik napján. Mindez — mondotta Hruscsov — jellemző a kizsákmányolókra. Önök azonban jól tudják, hogyan ért mindez véget. Az októberi forradalom elsöpörte ezt a kizsákmányoló rendszert. A kubai nép megtalálja majd az időpontot, amikor azt mondja az amerikai imperialistáknak, elég volt a kizsákmányolásból, takarodjatok haza. Mi üdvözölni fogjuk ezt a lépést és ha az Egyesült Államok agresszióval válaszolna, támogatni fogjuk a kubai nép harcát. A Daily Express tudósítója megkérdezte, együtt ítélik-e el az újonnan fogságba esett két amerikai pilótát Powers-szal? Hruscsov válaszában kijelentette: — Ez a bíróság dolga. Én nem a bíróság, hanem a minisztertanács elnöke vagyok. Majd megállapította: valószínűleg külön kerül sor a bírósági eljárásra, hiszen a két határsértésre különkülön időpontban került sor. India Kommunista Pártja New Age című lapjának tudósítója ismét visszatért a kubai kérdésre, hangsúlyozva, hogy az Egyesült Államok kormánya nem akarja megengedni, hogy a Szovjetunió úgymond „beavatkozzék" Kuba ügyeibe. Ugyanakkor azonban az amerikai kormány az egész világon mindenütt beavatkozik más országok belügyeibe. Hruscsov válaszában hangsúlyozta, az USA kormánya nem akarja, hogy a Szovjetunió részt vegyen Latin-Amerika országainak életében. Mi sem akarjuk ezt. Mi nem akarunk részt venni ezeknek az országoknak életében, mi nem akarunk beavatkozni - belügyeikbe. Ha azonban ezek vagy más elnyomott népek hozzánk fordulnak, szívesen segítünk gazdaságilag és biztosítjuk őket szimpátiánkról. Hruscsov utalt arra a rágalomra, hogy a Szovjetunió támaszpontot akar létesíteni Kubában. Vajon — mondotta a szovjet miniszterelnök - mi célra kellene nekünk az ilyen támaszpont. Maguk a kubaiak helyesen válaszoltak erre a vádra: a legjobb támaszpont a Szovjetunió, hiszen a Szovjetunió területéről is bárhová teljes pontossággal eltalálnak a szovjet rakéták. Az amerikaiak azok, akik körül akarják venni a Szovjetuniót támaszpontjaikkal, s úgy látszik a maguk magatartásából ítélnek. Elnézést kérek a hasonlatért — de csak így tudom kifejezni, hogy hogyan gondolkodnak: ha az anyós annak idején nem volt hü a férjéhez, nem hiszi el a menyének sem, hogy hű marad saját férjéhez. Mi megmutatjuk, hogy hívek vagyunk elveinkhez. Kivontuk katonai alakulatainkat Finnországból, bár szerződés biztosította ott jogainkat. Kivontuk alakulatainkat Romániából is, és olyan megállapodás megkötésére törekszünk, hogy vonjanak ki minden idegen csapatot, amely más ország területén tartózkodik. Mi akkor készek vagyunk visszavonni csapatainkat Magyarországról, Lengyelországból és a Német Demokratikus Köztársaságból, ahol azok a megfelelő szerződések értelmében tartózkodnak. Az Egyesült Államok viszont nem akarja kivonni csapatait A KREML SZVERDLOV-TERMÉBEN TARTOTT SAJTÓÉRTEKEZLET. ČTK - TASZSZ felv. NY. SZ. HRUSCSOV BEVEZETŐ BESZÉDÉT MONDJA A MOSZKVAI SAJTÓÉRTEKEZLETEN CTK - TASZSZ felv. sehonnan sem. Bizonyosak vagyunk azonban abban, hogy a béke erői legyőzik a háború erőit. A támaszpontokra kiadott költségek kidobott pénzt jelentenek, egyetlen eredményük, hogy gyűlöletet hintenek el az Egyesült Államok ellen. Ennek eredményét már megláthattuk Törökországban, Latin-Amerikában, Dél-Koreában és Japánban is. Hruscsov miniszterelnök utalt arra, hogy az imperialisták legújabban a Kongó Köztársaság ellen készítenek elő provokációt. Ezzel is megmutatják, hogy ellenségei az igazi demokráciának. A Práce című csehszlovák lap tudósítója megkérdezte a szovjet kormányfőt, mi a véleménye arról, hogy Nyugat-Németországot nukleáris töltetű rakétákkal akarják felszerelni? — Ez kriminális lépés, amely súlyos következményekkel járhat — válaszolta Hruscsov —, hiszen a revansisták kezébe rettentő fegyvert akarnak adni. Az ilyen politika azonban kudarcra van ítélve. Hruscsov emlékeztetett arra, hogy a Szovjetunió javasolta, kössenek békét a két Németországgal és amikor a nyugatiak ettől elzárkóztak, kijelentette: ebben az esetben a Német Demokratikus Köztársasággal köt békeszerződést. A Nyugat ezért a Szovjetuniót a potsdami szerződés megsértésével akarja vádolni. A potsdami szerződést azonban az imperialista országok sértik meg azzal, hogy nukleáris rakétafegyverekkel látják el Nyugat-Németországot. A népek, helyesen, az ilyen lépéseket agresszív cselekedeteknek értékelik. A Pravda tudósítója kérdésében utalt arra, hogy Adenauer nyugatnémet kancellár június 10-i, düsseldorfi beszédében Hruscsov ausztriai útját és a Szovjetunió legújabb leszerelési javaslatait a nyugati egység megbontására irányuló kísérleteknek minősítette. Hruscsov válaszában hangoztatta: — Politikánkat a világ békéjének biztosítása, a békés egymás mellett élés elvei vezérlik. Mi lehet ennél nemesebb cél? Arra törekszünk, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok, a különböző felfogású emberek békében éljenek egymással, fejlesszék a kereskedelmi és az egyéb kapcsolatokat. Ha ez a politika valamiféle szövetség megbontására irányul, akkor az a szövetség csakis gonosztevők szövetsége lehet és ebben az esetben a megbontására irányuló politika csak helyes és üdvös. Az UPI-hírügynökség tudósítója megkérdezte, úgy gondolja-e Hruscsov, hogy Eisenhower és Macmillan személyesen felel az RB-47-es repülőgép incidenséért? — Az Egyesült Államok és Anglia alkotmánya értelmében az államfő, illetve kormányfő a fegyveres erők főparancsnoka — mondotta Hruscsov. — Nem tudom, adtak-e konkrét parancsot a gép útjára, de mindenképpen felelősek. Gromiko külügyminiszter ekkor közbeszólt és Hruscsov mosolyogva így folytatta: — Engedjék meg, hogy helyesbítsek. Miniszterem — ahogy a burzsoá kormányok szokták magukat kifejezni —, azt mondja, hogy Angiiának nincs is formális alkotmánya. Ez azonban nem változtat a dolog lényegén. A kormányfő kétségkívül felelős kormánya tevékenységéért. Az NBC amerikai rádióügynökség tudósítója megkérdezte, miért nem adott ki a Szovjetunió tíz napon át közleményt arról, hogy az RB—47-es gépet megsemmisítették? — Vártunk arra, hogy mivel magyarázzák Nyugaton a gép eltűnését — mondotta Hruscsov. — Nem siettünk. Meghallgattuk a különböző rádióadókat. Különösen nyugtalan volt a bodö-i amerikai katonai támaszpont rádióadója. Hivatalosan ugyanis szerencsétlenség esetén ezzel a Norvégia területén levő támaszponttal kellett volna érintkezésbe lépnie a repülőgép személyzetének. Az amerikai katonai körök először attól féltek, hogy a gépet lelőttük, vagy leszállt a Szovjetunió területén, azután megnyugodtak abban, hogy csupán szerencsétlenség történt és a gépet elnyelte a tenger. Ez jót jelentett volna számukra. Mi ekkor jelentettük be, hogy a gépet lelőttük. Ezzel megzavartuk az amerikai hivatalos köröket éppúgy, mint a május elsejei kémrepülés ügyében. Az NBC tudósítója megkérdezte azt is, tüzelt-e az amerikai gép a szovjet katonai repülőgépre? — Ez a katonák és a bíróság dolga — jelentette ki Hruscsov. — Mindenesetre az ágyúkat nem azért szerelik fel a repülőgépekre, hogy váltókat írjanak alá velük. A PAP lengyei hírügynökség tudósítója utalt arra, hogy az amerikaiak már nemegyszer hajtottak végre kémrepüléseket és a világ közvéleményét nyugtalanítják az ilyen provokációk. Hruscsov válaszában egyetértését fejezte ki. Hangsúlyozta: — Ez a provokációs poiitika valóban kimeríti az emberek idegeit. Hogyan győzhető le ez a politika? - tette fel a kérdést a szovjet kormányfő. — Mozgósítani kell a népeket arra, hogy harcoljanak az agresszorok ellen, az olyan kormányok ellen, amelyek agresszív politikát folytatnak. Az ilyen politika legfőbb irányítója a NATO és mindenekelőtt az Egyesült Államok. A harc két formában folyhat: mozgósítjuk a népeket az ilyen politika ellen és lelőjük az agressziós repülőgépeket. Természetesen jó lenne, ha nem lennének ilyen provokációs repülések, de ez nem tőlünk függ. Mi tehát arra törekszünk, hogy mozgósítsuk az emberiséget, összpontosítsuk az erőfeszítéseket a béke védelmére. A népek akarata arra kényszeríti majd a katonai blokkok vezetőit, hogy lemondjanak az agresszió politikájáról. Az Izvesztyija tudósítója szóvá tette, hogy sajtójelentésék szerint az Egyesült Államok fel akarja újítani az U-2-es repülőgép kémútjait. Hruscsov kijelentette: - A szovjet kormány hivatalosan nem értesült erről, bár az amerikai sajtóban vannak ezzel kapcsolatban jelentések. Ez még nem jelenti az amerikai kormány hivatalos állásfoglalását. Mindenesetre tény, ha Amerikában felújítják az U-2 kémrepüléseit, ez olyan provokációs politikát jelent, amely háború veszélyével terhes. Az ilyen politikát el kell ítélni. Mi továbbra is hűek leszünk elveinkhez, nem provokálunk, de az agressziós repülőgépet lelőjük, megvalósítjuk azt, amit honvédelmi miniszterünk ezzel kapcsolatban mondott. Az Ekonomicseszkaja Gazeta tudó(Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÖ 3 * 1960. július 14.