Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-09 / 159. szám, csütörtök

JDrágai T5aoasz 1960 A bratislavai Művész-házban a napokban nyílt meg Ján Hučko szobrászművész kiállítása. Š. Petráš fel vételén a tárlat egyik részlete. Jaroslav Hašek

: £gy képoiselő gyászos vége A VÁROSI URAK, akikről történetünkben szó lesz, négy napja még táviratot küldtek a bécsi birodalmi gyűlés cseh képviselöklubjának; ebben a táviratban a polgári kaszinó gyűlésén hozott határozat értelmében a legélesebb ellenállásra biztatták a cseh képviselőket a kormány ellen. Ma pedig ugyanezek az urak fekete ruhába öltözötten utaztak Bécsbe, hogy megkérjék képviselőjüket, mutassa be őket a vasútügyi miniszternek. A lapokban ugyanis az a hír látott napvilágot, hogy a kormány 230 millió koronát akar fordítani helyi vasútok építésére. • Az urak tehát Bécsbe utaznak, hogy városkájuk számára kikönyököljék a helyi vasutat, ami bizony nem kevéssé töltené meg a küldöttség tagjainak zsebét. - Hogyan is festhet a mi képviselőnk? - elmélkedik Krenek polgármester, mialatt egy darabot levág a hideg disznósültből, amelyet gondos felesége csomagolt a bőröndjébe. A képviselő urat ugyanis nem látták a városban a legutóbbi választások óta, amikor helyőrséget, ipariskolát, vasutat, vízvezetéket, dohánygyárat és tudjisten még mi mindent ígért nekik Mihelyt azonban megválasztották —' triirtthá a 'föld nyelte volna el. Utolsónak a polgárrnestkr beszélt vele, amikor a Kepvisel'ó úr megválasztása után megfizetett neki mindazért, amit vendéglőjében a választók elfogyasztottak. Hosszú évek múltak el, és a képviselő ezalatt békésen bóbiskolt a parlamentben. Kormányok jöttek, kormányok mentek, a város képviselője pedig rendületlenül hallgatott. Nem volt ez olyan közönséges hallgatás, ebben a véget nem érő, hallatlanul hosszú némaságban volt valami megrendítő. A birodalmi gyűlés vitáiról szóló beszámolókban még véletlenül sem bukkant fel a képviselő neve. Egyszerűen eltűnt Bécs forgatagában, beleveszett a politikai élet viharaiba, csak minden hónap elsején jelent meg keze a parlamenti pénztár ablakában és vette át a diétapénzt tartalmazó zacskót, szótlanul aláírta a nyugtatványt, némán kisuhant a birodalmi gyűlés épületéből és visszatért a Nordwestbahn szállodába, Bécs II. Taborstrasse 74, ahol hosszú évek óta tanyázott. Minisztériumok váltakoztak, nagyhatalmú uraságok költöztek ki palotáikból, de a képviselő zavartalanul tovább lakott a Taborstrasse 74. számú házának második emeletén és napról napra .zavartalan nyugalommal nyitott be a Steindlgasse 4. alatti sörházba, ahol püzzni komlólevet mértek, szótlanul üldögélt Havlícek arcképe alatt és ürítgette a korsókat. AZ ELLENSÉGES Bécsben a pilzeni sör volt az egyetlen összekötő kapocs közte és a haza között. Magányos őr volt a Duna partján, méla végvári vitéz. - Keveset hallani a mi képviselőnkről, - vélekedett Nejtek, a boltos. A polgármester szükségesnek találta, hogy védelmébe vegye a város képének viselőjét: - A pofa nem minden, szomszéd. A munka, az adja meg az ember mivoltát. A mi képviselőnk nem piaci kofa. Nagy jellem! Megígérte nekünk a helyőrséget, az ipariskolát, a vasutat, a vízvezetéket, a dohánygyárat meg a többit és meglátja, meg is szerzi. Azt a gyerek is tudja, hogy az ilyesfajta dolgok nem mennek könnyen, csak türelem, fejjel nem töröd át a falat. Hamar munka, semmi haszna, ugye igazam van, szomszéd? Mialatt a vonat robogott velük, a képviselő szokás szerint féltizenegyig aludt, aztán reggelizett és elment sétálni a Práterbe. Onnét a képviselőház felé irányozta lépteit és benyitott a parlamenti étterembe. Ma valahogy úgy érezte, hogy minden untatja. Megivott egy pohár pilzenit, besétált az ülésterembe és helyet foglalt az asztalnál. Körülötte üresen ásítoztak a padok. A közoktatásügyi miniszter válaszolt egy interpellációra, valami cseh iskola bezárása ügyében, és a képviselő úr kegyetlenül unatkozott. Amikor már nem bírt erőt venni az ásításán, kiment a folyosóra. Az egyik mellékteremben a lengyel képviselők klubja ülésezett. Itt sem találta helyét és hirtelen elhatározással otthagyta a parlamentet. Mélabús léptekkel rótta az utcákat, nézegette a vendéglők kirakatában az étlapokat. A főutcán, az Aranybárány szálló ablakában francia salátával körített kacsasültön akadt meg a szeme. Ez kissé felüdítette. Bement, jóízűen elfogyasztotta az ebédet, de a feketekávénál ismét erőt vett rajta a mélabú. AMIÓTA csak képviselő, mást se tesz, mint unatkozva sétálgat az ellenséges Bécsben. A pénze meg fogy, mint a hó a napon, igazán nem nehéz egy nap húsz koronát elkölteni. Ha meg bemegy a parlamentbe, körös-körül zúg minden, akár a méhek a kasban; a szemed leragad, elbóbiskolsz, — egyszerre csak arra ébredsz, hogy valaki odaül melléd, oldalbalök és azt mondja: - Kolléga úr, legyen szíves, írja alá az interpellációmat. Ezzel aztán vége a nyugalmadnak. Édes álom, hová tűntél, nem jössz vissza már, te pedig kimenekülsz a parlamentből a bécsi utcák zsivajába, cél nélkül jársz ide-oda. Esetleg beleütközöl valami hölgyecskébe, elmész a lakására. Aztán megint csak kilépsz, boldogtalan képviselő, az ellenséges bécsi utcára és bemenekülsz egy kávéházba. Rosszkedvűen félrelököd a politikai napilapokat, mert képviselő létedre lassan már elviselhetetlennek érzed a politikát és beleturkálsz a képeslapokba. Így rajzottak a mélabús emlékek képviselőnk agyában, mialatt gégéjén lassan lecsurgott a feketekávé. Ha aztán az ember a színházból megtér a szállodájába, meghívókat talál mindenféle klubülésekre. Fogod az egész paksamétát és bedobod a kályhába. Ö, gyötrelmes élet, unalmas esztendők! Nem, a parlamentbe nem tér többé vissza! Határozott léptekkel kiment a vendéglőből és a Szent István téren megérlelődött benne a nagy elhatározás. Lemond a mandátumáról. Még ma bejelenti a cseh képviselőklubban. A földalattira ült és sietett a Nordwestbahn szállodába, hogy szobájában megírja lemondólevelét. ODAHAZA azonban kellemetlen meglepetés fogadta a reá várakozó választókerületi küldöttek személyében. Sorban kezet szorítottak vele és lelkendező szóval drága képviselőjüknek nevezték. Ki akartp szabadítani kezét a jobbjukból, de a küldöttek beszorították a szoba sarkába, és a polgármester, aki várakozás közben háromnegyed liter bort ivott meg, merészen tegezni kezdte és hátát veregetve így szólt: - Jó színben vagy, holnap úgye elviszel a miniszterhez! Mindig mondtam én, hogy legény vagy a talpadon! - Majd holnap, barátaim, - mondta a képviselő férfias hangján, azon az ismert hangon, mely valamikor visszhangzott a városháza nagytermében, helyőrséget, ipariskolát, vasutat, vízvezetéket, dohánygyárat és miegymást ígérve. Ezután végigvezette a küldötteket Bécs városán és éjfél után bekvártélyozta őket a Wolf DietrLh-szállodiba. Attól kezdve nincs róla semmi hír, és senki sem tudja, hová lett. Mandátuma megüresedett, és nekünk eggyel kevesebb polgári képviselőnk van. A prágai Tavasz 1960 zenei fesztivál hangversenyei teljes lendülettel folynak, s a zsúfolt hangversenytermek hálás hallgatóközönsége lelkesen fogadja a bemutatott műveket. A maga nemében a világ legjobb együtteseihez tartozó híres Juillardnégyes szereplése a kamarazene kedvelőinek valóságos ünnepe volt. Műsorán a klasszikusok és romantikusok, valamint a XX. századbeli zeneszerzők 135 műve és több amerikai zenemű szerepelt. Első prágai hangversenyén előadta Albán Berg I. lírai vonószvitjét, Bartók I. vonósnégyesét és Dvoŕák I. c-dur vonósnégyesét. Az együttest mind a négy hangszer gyönyörű hangszínezete, finom, könnyű pianisszimoja és rendkívüli egybehangoltsága jellemzi. Az együttes egyrészt a leglágyabb és legfinomabb tónusokat képes visszaadni, hogy másrészt feltörő erejével ragadtassa el a hallgatóságot. A hangversenynek rendkívüli sikere volt a prágaiak körében. A következő nap a 30 éves Lórin Maazellel ismerkedett meg Prága. A hangversenydobogókról és hanglemezekről ismert hírneve jóval megelőzte. Prágai hangversenyén, a Cseh Filharmónia előadásán emlékezetből vezényelte Berlioz Romeo és Júlia című drámai szimfóniáját, a Cseh Dalárda, valamint Véra Krilová, Benő Blachut és Ladislav Mráz magánénekesek szereplésével. Maazelnek remek emlékezőtehetsége van: nemcsak emlékezetből vezényA brnói Állami Filharmónia vendégszereplése Zenei Tavaszunk érdekes színfoltja volt. A kitűnően öszszehangolt, kulturált együttes nem ismeretlen a bratislavai hangversenyeközönség előtt, két ízben játszottak már nálunk régebbi fesztiválokon. Csak a karmesteri pálca került más kézbe. Bfetislav Bakala elhunytával megürült a dirigensi pult. Bakala örökébe Jaroslav Vogel lépett, akiben nagy áttekintéssel bíró, biztoskezű karmestert ismertünk meg. A brnói Filharmónia minden konvenciót félretéve rugalmasan öszszeállított, újszerű műsorral lépett a közönség elé. A hangverseny Berlioz Római karnevál-nyitányával kezdődött. A mű pontosan azt nyújtja, amit a címe ígér: gyújtó, pezsgő karneválmuzsikát. A bemelegítő szám után Bohuslav Martinü oboára és zenekarra írt Koncertje hangzott el. Bohuslav Martinű sokoldalú kísérletező, a modern zene jellegzetesen egyéni képviselője. Az oboa-koncert második tételében megtaláljuk Martinu jellegzetes dallamvilágát, azt a természetes zenei szépséget és közvetlen kifejezőerőt, amit „nemromantikus" értelemben érzőnek nevezhetünk. A harmadik tétel pedig világosan elárulja, hogy bár Martinu művészete a francia impresszionizmusból indul ki, gyökerei mégis a cseh népzenében nyugszanak. Müveinek ritmikai lendülete, melodikus sajátságai a cseh folklór nélkül elképzelhetetlenek. Az oboa-szólót František Hanták adta elő technikailag és zeneileg egyaránt megoldottan. Hangszerét \J{iiÍiwWisW\ A Csemadok Dunajská Streda-1 csoportjának színjátszói a napokban Orechová Potoňban nagy sikerrel mutatták be Dávid Teréz: Lidércfény című színművét. (L) * Zemianska OIča kulturális életében az 1960-as év jelenti az aranykorszakot. A faluban az idén avatták fel a művelődési otthont, amelynek felépítésén mintegy 300 ezer korona értékű társadalmi munkát végeztek a falu kultúrát szerető lakói. A művelődési otthonban már tevékeny kulturális élet folyik. Legutóbb jól sikerült Lenin, Petőfi és Ady estet rendeztek. Eredményesen dolgoznak a színjátszók is. (k. m.) * A kulturális életről a Nový Smokovec-i gyógyintézetekben sem feledkeznek meg. Azon kívül, hogy gyakran felkeresik a betegeket a vendégszereplők, az intézetek lakói önerejükből is tevékeny kulturális életet teremtenek. Az érdekkörök közül legjobban a rádiószakkör tagjai dolgoznak, akik minden csütörtökön magyar nyelvű adást rendeznek. Az intézet magyar nemzetiségű lakói szlovák nyelvtanfolyamokat szervezhetnének, (h. 1.) li végig hangversenyeit, hanem a legaprólékasabban ismeri a partitúra minden részét, s még a próbákon is kotta nélkül vezényel. Berlioz-előadása elbűvölte a hallgatóságot. Szuggesztív erejével nemcsak a közönséget, hanem a rendkívül nagy művészi teljesítményt nyújtó előadóművészeket is magával. ragadta. Rendkívüli tehetségű művész, akit mély muzikalitás, élénk fantázia, heves vérmérséklet és szerény gesztus jellemez. Nagy felfedezés volt Prága számára. Sir John Barbirollit már a vezetése alatt álló Halié zenekar szereplésének idejéből ismeri a prágai publikum. Világformátum, akit méltán tartanak az egyik legnagyobb angol karnagynak. Olasz zenészcsalád sarja, anyja francia volt. 1899-ben született Londonban. Karmesteri pályája előtt hegedűn és mélyhegedűn tanult játszani. 1926 óta dirigál. Előbb a Covent Garden operában, majd a skót nemzeti zenekarban lépett fel, hat évig volt a New Yorki filharmónia vezetője, 1942 óta pedig a manchesteri Halié zenekar élén áll. Erőteljes mozdulatú, poétikus beállítottságú karnagy. A cseh Filharmóniával saját átdolgozásában az Erzsébet szvitet, J. L. Dusik zongoraversenyét mutatta be Maxián professzor és Jan Panenka szólistákkal. A műsor második felében az est fénypontját jelentő Mahler I. d-dur szimfóniáját vezényelte. Barbirolli elbűvölte a közönséget, interpretámegtöltötte érzéssel, szívvel, értelemmel. Megérdemelten nagy sikert aratott. Ezután újabb érdekesség következett: Paul Hindemith Szimfonikus metamorfózisok C. M. Weber témáira. A briliáns zenekari mű Weber Turandot-muzsikájának és négykezes zongoradarabjainak művészi feldolgozása. A Weber témák, amint már a cím is elárulja (metamorfózis nem eredeti formájukban, de átalakulva lépnek fel, és az utalás Weberre nem jelenti a jelszót: vissza a romantikához. A Muzsika nem után-, zón, á la Weber bontakozik ki, inkább csak Weber szellemében: elegáns, erőteljes, kissé túlzott a színadásban, virtuóz, hatásos. Néha szinte olyasformán hat, mintha operacselekmény illustrációja lenne. Ebben a műben is megmutatkozik a Hindemith zene egyik alapvető jellegzetessége: könnyed, gátlásmentes, néha szinte diákosan jókedvű, pajkos muzsikálás. A mai zene jegyében lezajló estet Sztravinszkij a „Tavasz megszentelése" című balettmuzsikája zárta be. A kompozíció váza: vén papok körben ülve figyelik egy fiatal leány haláltáncát, akit a tavasz istenének ajánlanak fel áldozatul, hogy kegyét megnyerjék. A mű párizsi ősbemutatója 1913-ban (a Gyagilev-balett előadásában) óriási botrányt váltott ki, még tettlegességre is sor került az új irányzat hívei és a régi zene. rajongói között. Ma ez a mű jelentős helyet foglal el korunk zenéjének történetében. Elementáris ereje azonban inkább színpadi előadáson bontakozik ki és valószínűleg közvetlenebbül, meggyőzőbben is hat, mint hangversenyteremben. A hallgatóság tetszéssel fogadta brnói vendégeink érdekes műsorát és kitűnő teljesítményét. HAVAS MÄRTA cióját költészet, szuggesztív erő, művészi lelkesedés jellemezte. A filharmónia lelkesedéssel játszott a nagy muzsikus vezényletével. Leonyid Kogant nem kell külön bemutatni. A művész az utóbbi években sokszor ellátogatott hozzánk és sok-sok nemzetközi sikert aratott a zenei világ fővárosaiban. Kogan állandóan fejlődik, minden újabb prágai fellépése további fejlődését bizonyítja. A Brnói Állami Filharmónia zenekari versenyén, melyen Václav Neumann vezényelt, Mozart III. g-dur hegedűversenyét, Hrennyikov hegedűversenyét, majd a szünet után Beethoven d-dur versenyét adta elő. Mind a három műben kiváló teljesítményt nyújtott, de előadásának fénypontja a Beethoven hangverseny volt. Kogan ragyogó, intenzív tónusú művész, bravúros technikája nem ismer nehézséget, zeneisége elvitathatatlan. A fesztivál egyik nagy hangversenye volt ez. BJ Charles Dickens Dickens kora legnépszerűbb regényírója. Nyomorgó kishivatalnok-csalad 9 gyermeke közé tartozik s túl korán kóstol bele az élet keserű ízébe. Inas egy fénymázkészítónél, kifutóiiú. Még csak 10 éves, mikor 2 esztendőt tölt apjával az adósok börtönében. Aztán egy kis örökség könnyít sorsukon, úgyhogy iskolába járhat. Majd irnokoskodik, riporter és parlamenti tudósító. Bújja a könyvtárakat, hévvel tanul közben és lapokba ír. Kedvelik jóízű karcolatait. Hírét az érzelem és humor szelíd fényében csillogó mulattató olvasmány, a Pickwick-club hátrahagyott iratai alapozzék meg. Aztán az élet komorabb oldala felé fordul, amihez bő anyagot szolgáltatnak gyermekkori tapasztalatai s az alsóbb középosztály viszonyainak, szokásainak alapos ismerete. Regényeiben méltatlankodva kél ki a szegényházak lelketlen bánásmódja, a gyermekeknek az ósdi iskolákban való szenvedései ellen, — kárhoztatja a szülői ridegséget, az önzést, az örökséghajhászást, a halálbüntetést. Mindenekelőtt emberbarát. Gazdag érzésvilágában az indulatok a forrpontot érik el. Senkisem tud úgy szeretni, úgy gyűlölni, szereplőivel olyan szivből együttsírni és kacagni, mint ő s mind ennek olyan érzelmes hatásos kifejezést adni. A nagyközönség páratlan izgalommal várja űjságfoljtatásokban megjelenő regényeit. Személyes kapcsolatban van hőseivel, kik emberfelettien jók, vagy undorítőan gonoszak. Csak egy-egy tulajdonságukat domborítja ki élesen s mégis valóságosak, életszerűen, mint a nagy emberábrázoló realista müvek hálhatatlan alakjai. Bennünk, s a későbbi nemzedékben is évtizedeken keresztül él Oliver Twist, Nicolas Nickleby, Dávid Coopperfield, a Kis Dorrit és a Karácsonyi ének kapzsi kalmárjának alakja. Nemcsak kortársait, minket is magával ragad ellenállhatatlan humora, karikírozó tehetsége, szatírája, Derűt kelt túláradó helyzet- és jellemkomikuma. Könnyet csal a szemünkbe az emberi kegyetlenség és szenvedés. Dickens meg nem szűnő panaszából, zúgolódásából, a nép elégedetlensége szől. De hangfogóval óvatosan bírálja az állapotokat. Az emberekben részvétet akar kelteni, sajnálkozást, s reméli, hogy ez a visszásságok megszüntetéséhez vezet. Irodalmi alkotását a változó korok különbözőképp bírálták. Ha vannak is túlzásai és gyöngéi, mint terjengösége, néha modorossága, — ha olcsó eszközökkel keresi is helyenkint a népszerűséget, mindezt háttérbe szorítja alkotóösztöne, remek teremtő- és megjelenítő ereje, hangjának tiszta, emberi melegsége. A Karácsonyi ének s a Nagy várakozások vitathatatlan maradó értéket jelentenek. — Erkölcsi tulajdonságai, kifogyhatatlan együttérzése az élet peremére szorultakkal és lélekből jövő igazmondása biztosítják a 90 évvel ezelőtt elhunyt Dickens számára minden idok nagyrabecsülését. Bárkény Jenöné • •••••• A Prágai Központi Bábszínház Hazánkban a bábjátéknak nagy hagyományai vannak, aminek természetesen leginkább a gyerekek örülnek. Szívesen elszórakoznak szá-' mos bábszínházunk előadásain. A Prágai Központi Bábszínház közülük a legjobb. J. Tachezy felvételén á bábszínház egyik kiváló szakembere, Karel Charvát, aki a bábok konstruálásával foglalkozik. A Brnói Állami Filharmónia o Bratislavai Tavaszon ÜJ SZÖ 7 * 1960. június 9.