Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-07 / 157. szám, kedd

Äz imperialisták nem kényszeríthetik akaratukat a világra Vladimír Koucký elvtárs beszéde NÉPÜNK JELÖLTJEI NYILVÁNOS VÁLASZTÁSI GYŰLÉSEKEN A békeharcot építő művünkkel támogat j uk ^ e^ r s ' ,es z^ e ^ A blanskói lakosság nyilvános gyű­lésén vasárnap, június 5-én beszé det mondott Rudolf Barák elvtárs, a CSKP KB politikai irodájának tagja. Beszédét az alábbiakban kivonatosan közöljük: Az iJei választások rendkívül fon­tos időszakra esnek. Űjabb heves­séggel lángol fel a békeharc. Az egész világot felháborították a csúcs­értekezlet előtt végrehajtott ameri­kai provokációk. A közelmúlt drá­mai eseményei senkit sem hagynak kétségben afelől, hogy a jelenlegi amerikai kormány nem óhajtja a nemzetközi feszültség enyhülését és annál kevésbé kívánja a háború ki­küszöbölését a nemzetek életéből. Ebben a helyzetben elkerülhetetlen volt, hogy a harcias amerikai impe­rialisták megffelelő leckét kapjanak. Hruscsov elvtárs Párizsban értünk is harcolt éppúgy, mint a többi, fő­ként a kis országokért, amelyekre az amerikai imperialisták úgy tekinte­nek. mint hatalmi sakktáblájuk gya­logosaira. Tudjuk hogy ezeket ha­bozás nélkül koncként Hitlernek ve­tették, mint nemzetünket is. Ezt jól emlékezetünkbe véssük és München soha többé meg nem ismétlődik! Amerika ugyan távol, az óceánon túl terül el, de az amerikai hadsereg mindmáig provokációkat követ el nyugati határaink mentén. Az ame­rikai repülőgépek rendszeresen megsértették a mi légi terünket is. Amikor erre felhívtuk a figyelmet, amikor tiltakoztunk, diplomáciai jegyzékeinkre fennhéjázó, sértő vá­laszokat küldtek. Most azonban le­álcázták magukat. Azelőtt a kémke­dést nem vallották be nyíltan. Ár­tatlan báránynak tüntették fel ma­gukat. Amikor letartóztattuk kémü­ket, Oatist, azt bizonygatták, hogy csupán kíváncsi újságíróról volt szó. Amikor lelőttük felderítő léggömb­jeikét, kijelentették, hogy ártalmatlan meteorológiai kutatásokat végeztek csupán. Szép kutatások! Ezek a lég­gömbök, amelyekről kiderült, hogy speciális fényképezőgépekkel vannak felszerelve, veszélyeztették a polgá­ri légi közlekedést. Az amerikai uralkodó körök már akkor kompro­mittálták magukat és a világ közvé­leményének nyomására be kellett szüntetniök a kémléggömbök felbo­csátását. Különös kedvtelésük a földrajz iránt mégis csak megma­radt. így pl. múlt év júliusában egy amerikai „diplomata" jött hoz­zánk: Deanu Rugg. Ez az úr a bon­ni amerikai követségen attasé — földrajzi hivatalnok tisztségét töl­ti be. És ez az ún. „diplomata" tér­képészeti szakember három hétig tartózkodott hazánkban és megkísé­relte, hogy megszerezze a városok tervrajzát, a különféle járások és kerületek térképeit. Csak együgyű emberek hihetnék el, hogy ezt béke­szerető vagy tudományos indokok­ból tette. Az űri. amerikai tudomá­nyos attasékat közvetlenül az ame­rikai központi hírszerző szolgálat — a CIA — irányítja. Annak idején hazánkban működött egy bizonyos Jacyno úr, az ameri­kai nagykövetség másodtitkáraként. Rajtacsíptük őt egy kémtalálkozón és kiutasítottuk hazánkból. Ma ez a ..derék" diplomata az amerikai „nem­zetbiztonsági tanácsnál" dolgozik. Allan Dulles központi hírszerző szolgálata most Washingtontól nem messze a Potomac partján óriási épületet emeltet tízezer alkalmazott számára. Ez látható jelképe az ame­rikai kémpolitikának, sőt azt mond­hatjuk, a kémkedési mániának, amely úrrá lett az Egyesült Államokon. Van már ott „mennyei kémjük" és ha te­hetnék. a kémtevékenységbe befog­nák magát az úristent és az összes szenteket is. A pápa a földön segíti őket. Dollármilliárdokat fordítanak világszerte az amerikai felforgató te­vékenység céljaira. A szovjet kormány kipellengérez­te és az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének közgyűlésén továbbra is ki­pellengérezi az amerikai agresszív terveket. A szovjet kormány egyút­tal az egész világ nemzetei elé újabb békés kezdeményezéssel lép és így egyenesen ujjal mutat az ame­rikai militaristákra, akik a párizsi konferencia aláásásával akarták meghiúsítani a konstruktív szovjet javaslatokat. Ez nem sikerül nekik. Ami bennünket illet, habozás nél­kül, rendületlenül folytatjuk békés politikánkat, támogatjuk és elősegít­jük az általános leszerelés gondola­tának győzelmét és tovább haladunk előre nagy építő munkánkban. So­kat tettünk már eddig és még na­gyobb célokat tűzünk magunk elé. Barák elvtárs ezután foglalkozott az építészet fejlesztésének egyes kérdéseivel. Hangsúlyozta, hogy az építészetre háruló feladatok nem voltak csekélyek. A harmadik ötéves tervre előirányzott beruházási épít­kezés terjedelme megköveteli az építőipar és építőanyagtermelés to­vábbi rohamos növelését és emellett az építészetben a termelés növeke­dését az 1961-1965. években túlnyo­mórészt a munkatermelékenység fo­kozásával, az építészet műszaki fej­lesztésével kell biztosítani. Az építészet nagy feladatait úgy teljesítjük, hogy teljes szélességben áttérünk a termelés magasabb for­máira. amelyek megfelelnek az ipa­ri nagyüzemi termelés színvonalának. Az ipari módszerek bevezetése az új technika további fejlesztésének, gépesítésének, a technológiai eljárá­sok további tökéletesítésének útján halad. Bevezetjük az új anyagokat, beleértve a plasztikus anyagokat, következetesen alkalmazzuk a mun­ka és termelés szervezésének ipari formáit az építészetben, főként a folyamatos építési módszert. Ezen a téren a jelenlegi állapottal nem le­hetünk elégedettek. A folyamatos módszer pl. eddig gyakorlatilag csupán a lakásépítésben érvényesült, ahol a lakásoknak több mint felét folyamatos módszerrel építik. Vala­mennyi építészeti dolgozó egyik fő feladata lesz, hogy e módszert fo­kozatosan alkalmazzák valamennyi építési irányzatban, vagyis az ipari építkezésben is. hogy így a folya­matos építés túlsúlyba kerüljön. Ezzel fokozódnak az igények a szakképzettség iránt. Építkezésein­ken csupán a munkások felének van szakképzettsége, a mesterek többsé­ge ún. gyakorlati ember szakképzett­ség nélkül és a technikusok nagy ré­szének is tovább kellene fejlesztenie szakképzettségét. Beruházási építkezésünk osztha­tatlan részét képezi a lakásprobléma megoldása. E téren olyan feladato­kat tűzünk magunk elé, amelyeket a burzsoázia semmiképp sem tudott megoldani. A legközelebbi években évente át­lag több mint százezer lakást kell építeni, gyakorlatilag tehát minden öt percben új lakást adunk át la­kosainknak. Az ily nagyméretű és javult mi­nőségű lakásépítést csupán dolgo­zóink növekvő alkotó kezdeményezé­sével valósíthatunk meg. Ezért bon­takoznak ki az építkezés új formái, így a szövetkezeti, a vállalati lakás­építés, valamint az EFSZ-ek kereté­ben folyó lakásépítés. Az Első Brnói Gépgyárak, a Kle­ment Gottwald Művek n. v. szerelő­üzeme elsősorban a különféle hő­erőművek és vízierőmüvek szerelé­sével foglalkozik. Az üzemben a szocialista munka­brigád cím elnyeréséért versenyző kollektívák, új utakat keresnek a munka jobb megszervezése, a ter­melés növelése és a munkatermelé­kenység fokozása érdekében. Sokan már további távlatok figyelembevé­telével dolgoznak és célszerűen tűzik ki a feladatokat, melyeknek tel­jesítése az egész üzem érdeke. A szo­cialista munkabrigád tagjainak köte­lezettségvállalásaikban arra is kiter­jed figyelmük, hogy fokozzák poli­tikai, valamint szakismereteiket, a szocialista életformákra, az új ember erkölcsére, új munkaviszonyra nevel­jék a tagokat. Ez nemcsak a fér­fiak ügye. Erről meggyőz bennünket a szigetelő-műhely első női kollektí­vájának jelentkezése, mely szintén versenyezni akar a szocialista mun­kabrigád címéért. Kik a tagjai ennek a kollektí­vának. Vladimír Pelikán szigetelő mesteren és Ján Procházka gépsze­relőn kívül többségben vannak a A košicei gépipari dolgozók sorai a napokban új ifjú dolgozókkal gya­rapodtak: azzal a 144 fiatallal, akik a Keletszlovákiai Gépgyár košicei szaktanintézetében fejezték be há­roméves tanulmányaikat. Az ifjú dol­gozók ez alatt alaposan elsajátítot­ták jövőbeli mesterségük minden csínját-bínját. A Keletszlovákiai Gépgyárban a szaktanintézetből 31 vasesztergályos, 34 kazánkovács, 25 géplakatos és 12 marós kapott alkalmazást. A záró­vizsgák eredményei arról tanúskod­nak, hogy a gépgyár jó dolgozókra Elsősorban a nemzeti -bizottságok­tól függ majd, milyen lesz városaink és községeink külseje és ezért első­sorban a nemzeti bizottságok igye­keznek a lakásépítés valamennyi formájának jó megszervezésére és előkészítésére s főként arra. hogy ebben megfelelő része legyen a la­kosság önsegélyének. Ezen a téren nincs minden rendben. A legtöbb kerületben nagymértékben túllé­pik az állami szervezetek által épí­tett lakások tervezett terjedelmét s ugyanakkor a szövetkezeti és vál­lalati lakások befejezésének idejét sem teljesitik. Egyes nemzeti bizott­ságok a lakáséoítésről való gondos­kodás kényelmesebb útját választ­ják és így kedvezőtlen helyzetet te­remtenek a szövetkezet és vállalati építkezés tervének teljesítésére. Egyes kerületek azonban igen he­lyesen értelmezik a lakásépítés új formái fejlesztésének jelentőségét. Például az eddigi Gottwaldovi Ke­rületi Nemzeti Bizottság területén a szövetkezeti lakásépítés keretében az országos feladatnak eddig már kb. 80 százalékát teljesítették. A nem­zeti bizottságoknak gondoskodniuk kell az anyagforrások leggazdaságo­sabb kihasználásáról is. A lakásprobléma megoldását nem­csak új lakások építésével érjük el. Hasonlóan fontos a még jó állapot­ban levő épületek célszerű karban­tartása és a lakások korszerűsítése, főképp a határvidéken és falvakon. Körülbelül 110 ezer lakás korszerű­sítésére van anyagi fedezet. Az ipari módszerek bevezetése az építészetbe, főként a lakásépítészet­be nemcsak az építészeti dolgozók ügye. Hiszen az Építészeti Minisz­térium szervezetei által épített la­kások háromnegyedrészét előregyár­tott lakáselemekből kell emelni. Több millió négyzetméternyi vakolatot új anyagok alkalmazásával végeznek és ugyanígy a hagyományos padlót is plasztikus anyagokkal helyettesítik, továbbá tömeges mértékben alkal­mazzák a latex és más festékeket a belső és külső falakra, ajtószárnyak mázolására stb. A lakásépítkezés te­hát nagy igényeket támaszt a vegyi ipar. a gépipar, a közszükségleti- és kohászati ipar dolgozóival szemben is. A lakásépítés biztosítása valóban nagy országos feladat, amely csu­pán a széles néprétegek aktív rész­vételével teljesíthető pártunk és a nemzeti bizottságok nagy politikai szervező munkájának segítségével. férjezett asszonyok. A kollektíva vezetője Ľudmila Molovcová. Több funkciója van, mégpedig a szak­szervezetben a CSSZBSZ-ben, a pártban, valamint a helyi nemzeti bizottság mezőgazdasági albizottságá­ban. A mostani választások alkalmá­val Brno III. körzetében jelölik kép­viselőnek ezt az agilis asszonyt. A kollektíva további tagjai: Sylvia Zemanková, Zdenka Rybnikáŕová, Eva Špilová, Vlasta Limbergová, Jarmila Forelová, akik kötelezték magukat, hogy növelik a munkatermelékeny­séget, s a munka minőségét. Együt­tesen részt vesznek a pártoktatáson, szakoktatáson és vizsgáknak vetik alá magukat. A brnói üzem végzi a Bratislava II. hőerőmű-kazánjának szigetelését is. A női kollektíva elhatározta, hogy az I. és II. kazán szigetelését határ­idő előtt 10 nappal végzi el, azaz legkésőbb ez év június 18-ig fejezi be a munkát. Ezenkívül a kollektíva minden egyes tagja a Z-akcióban és a mezőgazdaságban 10-12 órát dol­goz le. A két férfi, 2 új gépesítési eszközt vezet be és 4 százalékkal növelik a munkatermelékenységet. - gk ­tett szert, hiszen a fiatalok közül 36-an kitüntetéssel végezték tanul­mányaikat. Ilyen František Vrančík, Ján Jeňo, Milan Čech, Boross Géza, Vincent Kapitančík és mások, akik­nek már a tanintézetben szívügyük­lett ez a mesterség. Az újdonsült vasasok nemcsak a Keletszlovákiai Gépgyár munkásai­nak sorait gyarapítják, hanem 42-en, akik a mezőgazdasági gépesítés szak­máját sajátították el, az EFSZ-ekben nyertek elhelyezést. Karol Xeupauer, Košice A barrandovi filmvállalatok alkal­mazottainak választási gyűlésén pénteken beszédet mondott Vladimír Koucký elvtárs, a CSKP Központi Bizottságának titkára. Részleteket közlünk beszédéből. Koucký elvtárs először új alkot­mányunk elveivel foglalkozott, majd összehasonlította ezeket az alapelve­ket a kapitalista országok jelenlegi életével. „Büszkék lehetünk arra. hogy szocialista alkotmányunk mily nagy jogokat és valóságos szabadsá­got nemcsak hirdet, hanem teljes mértékben biztosít is valamennyi dolgozónk számára. Éppen e kérdés­re összpontosul a külföldi reakció figyelme és a Szabad Európa adása. Azt a tényt, hogy alkotmányunkat szidják, kiforgatják. és a legkülönfé­lébb hazugságokat koholják róla, az alkotmánytervezet legnagyobb dicsé­retének tarthatjuk, azon tény meg­erősítésének, hogy e tervezet helye­sen fejezi ki a nép érdekeit. Gyakran nem is tudatosítjuk, mit jelent a következő néhány szó az új alkotmány tervezetében: „Vala­mennyi lakosnak joga van munkára", pedig hazánkban harminc esztendő­vel ezelőtt .több mint egymillió mun­kanélküli volt. Ma is a legtöbbet di­csért burzsoá demokratikus ország­ban — az USÁ-ban — a három-négy­millió munkanélkülit teljesen nor­mális állapotnak tartják. Olaszor­szágban a munkanélküliek száma hosszú évek óta kétmillió körül mo­zog és a húszmillió lakosú Dél-Ko­reában ötmilliót tesz ki. Az utóbbi hónapok azonban újabb bizonyítékokat hoztak arról, hogyan fest ma a szabadság a kapi­talista világban. Nézzük Koreát, ahol az imperialisták hosszú évekig vé­res háborút viseltek. Igyekeztek el­hitetni, hogy e háborúban „a szabad­ságot és demokráciát" védelmezik a kommunista elnyomással szemben. A dél-koreai liszinman-rendszert ,,a szabad világ legfontosabb elemé­nek, a szabad világ szellemi és er­kölcsi elejéhez való hozzájárulásnak" tüntették fel. Hogy a Li Szin Man­klikk kormányon maradhasson, erre hárommillió dollárt fordítottak. „Az amerikai segítség" milliárdjait elnyelték Li Szin Man és a magas bürokrácia zsebei. Ez a „szabad Dél-Korea" morális ereje. Napiren­den van a korrupció, a terror, a poli­tikai ellenfelek legyilkolása. Még né­hány héttel ezelőtt is a dollárral fi­zetett rendőrség mintegy kétszáz embert legyilkolt és kb. hétezret megsebesített. De ez sem volt képes feltartóztatni a népharag hullámát és Li Szin Mannak takarodnia kel­lett. Ma „legjobb barátjánál", Eisen­howernél keres menedéket. Nézzük Törökországot. Ujabb áldo­zatokat gyilkoltak le éppen azokban a napokban, amikor Isztanbulban ülé­sezett az Atlanti Szövetség tanácsa és előkészítette alattomos torpedóit a párizsi értekezlet meghiúsítására. Még ugyanazon a héten érkezett az a megrendítő hír, hogy az áprilisi tüntetések résztvevőinek további 90 hulláját fedezték fel. És hány száz áldozatról a világ sohasem szerez tudomást! Miről beszél a jelenlegi japán hely­zet? Ujabb és újabb milliók tüntet­nek a kemény rendörterror ellenére az ún. japán-amerikai biztonsági szer­ződés ellen. Hogy e szerződést meg­szavazhassák, a japán parlamentbe 500 rendőrnek kellett benyomulnia, hogy a szó szoros értelmében ki­hurcolják az ülésteremből az ellen­zéki képviselőket. így folytathatnánk ama példák fel­sorolását, hogy a kapitalista világban milyen „szabadságjogokat" élveznek a dolgozók. Emlékezzünk csak Dél-Afrikára, ahol az állati kegyetlenségű gyar­mati és fajgyűlölő rendszer az utób­bi hetekben a halottak ezreit, a se­besültek tízezreit követelte áldoza­tul. Vajon ez megállíthatja-e az el­nyomott nemzetek szabadságharcát? A második világháború előtt az em­beriség túlnyomó többsége gyarma­ti elnyomás alatt élt. 1945 óta a gyarmati elnyomás alól egymilliárd háromszázmillió ember szabadult fel, vagyis a földkerekség lakosságának fele. Csupán az utóbbi négy év alatt kilenc új állam nyert függetlenséget Ázsiában és Afrikában s az év fo­lyamán további 13 ország csatlako­zik hozzájuk csaknem százmillió la­kossal. Az imperializmus egykori gyarmati birodalmának fennmaradó töredékén élő emberek rabszolgasá­gának napjai is véglegesen meg van­nak már számlálva. Az imperialisták igyekeznek ezt a fejlődést terrorral és felforgató tevékenységgel, fizetett összeeskü­vőkkel és gyilkosokkal feltartóztat­ni. Aljas mesterkedéseik azonban nem sikerülnek De megerősítik azt, hogy nem mondtak le a más orszá­gok belügyeibe való durva beavat­kozásról. hogy a nemzetközi jog megsértése és a hitszegés politiká­juk alapelvét képezi. Az amerikai kongresszus még né­hány héttel ezelőtt újból olyan ha­tározatot hozott, amely felhívást tar­talmazott a szocialista rendszer megdöntésére országainkban. Herter, az USA államtitkára erre nem tu­dott jobb alkalmat választani, mint éppen nemzeti ünnepünket, május 9-et, hogy újból durván megtámadja dolgozó népünket. Ha talán azt hit­te, hogy ezzel fokozza lakosságunk rokonszenvét az USA iránt, biztos lehet benne, hogy éppen az ellenke­zőjét érte el. A Szudéták Nyugat-Németország­ban nyíltan kijelentik, hogy elsősor­ban azért akarnak visszatérni, hogy hazánkban „felszámolják a kommu­nizmust" és felállítsák az ő demok­ráciájukat, amelyet azonban mi jól megismertünk 1959. -március 15-e után. Merészségük valóban nem is­mer határt. A Sudetendeutsche Zei­tung, az áttelepültek lapja április­ban kijelentette, hogy „a legnépsze­rűbb ember Csehszlovákiában Ade­nauer, mert a vonzó szabadságot jel­képezi". Köszönjük szépen az ilyen „sza­badságot". Az egyedüli, aki számá­ra Adenauer vonzó mágnes — az a hazaáruló Petr Zenkl. Az idén ápri­lisban Adenauernek talpnyaló leve­let küldött, amelyben kéri, hogy „felejtse el a múltat, felajánlja ne­ki szolgálatait és azt javasolja, hogy „a két párt ereje egyesüljön a kom­munizmus elleni harcban". Szép szövetségesek és valóban szép árulás! Az ember megkérdezi, vajon nem vesztették-e el józan eszüket mindazok, akik az ilyen hul­ladékért még mindig hajlandók dol­lárral fizetni. Sajnos az imperialisták távolról sem igazodnak a józan ész szerint. Ezt provokatív módon bebizonyí­tották éppen május elsején, amikor kémrepülőgépük hitszegően megsér­tette a Szovjetunió légi terét. Az imperialisták nyilvánvalóan megfeledkeztek a szovjet rakéták­ról. Ahogy a szovjet rakéta óriási űrhajót repített fel a világűrbe, hogy bebizonyítsa a szovjet technika fö­lényét, épp úgy a szovjet rakéta egy csapásra földre sújtotta az agresz­szort is. Az agresszort húsz kilo­méteres magasságban érte el, de utoléri ennél magasabban is. Az ame­rikai katonai koncepció, amely az ún. stratégiai légierő állítólagos sebez­hetetlenségén épült, tökéletesen ösz­szeomlik- és kell, hogy összeomol­jon a támaszpontok rendszere is, amelyekkel a szocialista országokat akarták körülvenni. Üdvözöljük Ma­linovszkij elvtárs parancsát, hogy a szocialista országok, tehát a mi or­szágunk légi terének minden egyes megsértésére is — a szovjet rakéta­csapatok megfelelő választ adjanak, lesújtsanak mind a repülőgépre, mind pedig arra a támaszpontra, ahonnan felszállt. így kell válaézolni az ilyen tettekre, míg nem valósul meg az általános és teljes leszere­lés, amelyre fáradhatatlanul törek­szik a Szovjetunió. Hruscsov elvtárs Moszkvában pén­teken reggel bejelentette a szovjet kormány újabb fontos kezdeménye­zését a leszerelés kérdésében. Az újabb szovjet leszerelési javas­latok mérhetetlenül fontos lépést jelentenek, megkönnyítve e magasz­tos cél elérésének útját. Nem kétel­kedünk benne, hogy széleskörű po­zitív fogadtatásra találnak az egész világon. E javaslatokat teljesen tá­mogatja hazánk egész dolgozó népe, amely teljes súlyával a Szovjetunió békeszerető politikája mellett áll. Ez a politika ugyanis teljes mértékben kifejezi és védelmezi a mi érdekein­ket is, biztonságunkat és békés éle­tünket. Női szocialista munkabrigád Ifjú vasasok £jj SZÖ 4 * 1960. június 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom