Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-16 / 166. szám, csütörtök

Pablo Piccaso TOLLHEGYEN lýrost hetvennyolc éves, és már több mint fél évszázada feszültségben tartja a művészvilágot. Erős, mint egy spanyol bika, s alkotásának minden új korszakában valósággal felökleli a szem­lélőt. Kékjével és rózsaszínjével kubista és klasszikus stílusával többet beszélte­telt magáról — pro és kontra — mint valaha is bármelyik festő. Rajzában egy bohóc akrobatikus mozgékonysága, színei­ben egy mágus büvereje él. Tehetsége azonban politikai tárgyú képeiben ju­tott a csúcsra. Egy munkás, aki kiállításra szállította egyik festményét, megkérdezte töle: — Tulajdonképpen mi az értelme... — Ne is folytassa — vágott közbe Pi­casso — ennek a képnek az értelme egy millió frank. A fémipari munkások sztrájkja idején 19i7-ben a párizsi szakszervezetek há­zában megjelent egy idős, sportinges férfi. Újságpapírba csomagolva egymillió frankot tett le az aszta'ra és szó nélkül távozott. Pablo Picasso volt. Dávid és Igor Ojsztrah kanélküüség. s akkor vége a sze­gény, Charlienak. — Meglátod — mondta Buster Keatonnak — le­húzzák rólam még a nadrágot is és elteszik láb alól a kisembert. — Sajnos — mondotta aztán ké­sőbb — félek, hogy vissza kell tér­nem. Es mint tudjuk, a helyzet öt iga­zolta. j\/T indkettőjükre a Wieniawsky nem­zetközi verseny alkalmából fi­gyelt fel az egész zenei világ. Dávid Ojsztrahra 1935-ben, Igorra 1952­ben. Ma minden zenekedvelő lázba jön, ha meghallja, hogy Ojsztrah­koncert lesz. És csak akkor nyug­szik meg, ha jegyhez jut. Az ame­rikai hanglemez-k3talőgusokban ne­vük mellett három csillag áll, ami a „legeslegelsőrangú" jelzése. Vitán felül, Dávid Ojsztrah a leg­jelentősebb ma élő hegedűs. Annál örvendetesebb. hogy ilyen nagy apa árnyékában mégis oly sok zenei napfényhez jut a fiú is. Ketten együtt felérnek egy diplomáciai tes­tülettel, amely művészettel szolgál­ja a béke ügyét. Charlie Chaplin I smeri az egész világ, bár he­lyenként nem eléggé, mert az amerikai kölcsönző vállalat őrült összegeket kér filmjeiért. Talán idő­vel javul majd a helyzet, és még többen láthatják a művészt, akinél senki sem ábrázolja jobban a kis­embert. Charlie nagyon „amerikaellenes" hangulatban hagyta el Amerikát. Megidézték az illető bizottság elé. Ő hosszú orrot mutatott nekik és, azután megmagyarázta, miért tör­hetetlen harcosa a békének. Roosevelt kormányzása alatt Chap­lin remélte, hogy megszűnik a mun­Ervin Strittmatter lyan, mint írásai. Egyszerű és ^ szerény. Hasonlít hőseihez, akiket nagyon szeret. Nemrég me­sélte: A bőrnadrág és a zubbony a leg­megfelelőbb „esti toalet" a falun. Egy szeptemberi napon elmentem így öltözve felolvasni egy mofklenburgi városkába. Korán érkeztem, megál­lítottam az autót a kultúrház előtt s átvizsgáltam a motort. Odajön hozzám egy pásztor s megkérdi: — Az írót hoztad? — Azt. — Na és milyen? Üriember, mi? — Nem mondhatnám. — Ugyan már, mondhatsz amit akarsz, mind urak azok. S ezzel bement a kultúrházba. Be­mentem én is s amint fellépek a dobogóra, hogy elkezdjem a fel­olvasást, hallom, hogy a pásztor oda­szól jó hangosan a szomszédjának: — Tiszta csalás Hisz ez a sofőrje. Személyesen ismerem. Jean Eífel T T gyanolyan nevezetessége Pá­rizsnak, mint az Eiffel torony — mondotta róla egy kollégája. — Effelt nyílt, szilárd politikai néze­tei, meg rajzainak kedves, kerekded vonalai tették népszerűvé. A világ teremtésének általa rajzolt mulat­ságos históriáját csak az értékel­heti kellőképpen, aki ismeri a fran­cia klerikalizmust. Amikor felkerestem Fleuronban, az Atlanti-óceán partján, végigve­zetett szép nyaralójának szobáin. A hálóban meglepetten fedeztem fel az éjjeliszekrényen Baumann — a nyugat-német neo-imperializmusről szóló, általam illusztrált könyvét. — Gyakran forgatom, ha álmatlanság kínoz — jegyezte meg Effel. — Hja úgy, hogy könnyebben elalud­jon? - Ellenkezőleg - válaszolta - azért, hogy éber maradjak! Anna Seghers TTalójában hány eves ez az okos, ki­' tűnő írónő"' Személyazonossági iga­zolványa szerint ötven múlt, külseje negyvenet mutat, a temperamentuma — harmincat. Kitüntették Kleist-díjjal, Nem­zeti-díjjal, Lenin-békedíjjal. De u leg­fontosabb az a hallatlan érdeklődés, amellyel rengeteg olvasója minden köny­vét fogadja. A Hetedik kereszt világsi­kerét a legreakciósabb kritikusok sem hallgathatták el. Igen éles szemű, de ismerőseit nem veszi észre az utcán. Állítólag soha sem látta a Berliner Ensemble színházban bemutatott Jeanne d'Arc című darabját. A nézőtéren ugyanis nem szabad do­hányozni s S annyi ideig nem bírja ki cigaretta nélkül. Renato Guttuso TVÍ éltán keltett érdeklődést öt év­-L" vei ezelőtt Velencében legje­lentősebb kritikai müvével, amely­nek címe: Bugi-vugi Rómában. Ké­sőbb egy másik kiállításon valóság­gal megrémítette a nézőket óriási méretű Strand című képével. Az 5X7 méteres vászon eleven, ragyogóan ábrázolt jeleneteivel négyezernél több kiállított kép között tűnt fel s váltott ki heves vitákat. G-uttusonak elmondották, hogy ké­pének hatását egy német kritikus atombomba-robbanáshoz hasonlította. — Rossz a hasonlat — mondotta — a valóság az, hogy én úgy érzem, egyetlen művésznek sem szabad megfeledkeznie arról, hogy mialatt ő dolgozik, valahol atombombát rob­bantanak. A BRATISLAVAI TAVASZ záróhangversenye Zenei tavaszunkat, mint már évek óta, ez idén is Beethoven IX. szim­fóniája zárta be. „Az erkölcs törvénye bennünk és a csillagos ég felettünk" — Bee­thoven ezt írta jegyzőkönyvébe, mi­kor a Kilencedik „Örömódájának" gondolatát hordta magában. Abban az időben már végleg elvesztette a hangok országát, teljesen meg­süketült. A legtragikusabb sorsú ember, a magány, a teljes kirekesz­tettség legszomorúbb hőse megírta a megtisztult öröm, az ember­szeretet egekig szárnyaló him­nuszát. Mikor elszakadt minden­től és mindenkitől, mikor már semmi sem kötötte az élethez, az emberekhez, akkor kitárta karját és magához ölelte a mindenséget. A ke­serű bánat, meghasonlottság legmé­lyebb örvényeiből felemelkedve hir­dette a szeretet hatalmát: „Lángolj fel lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm! Térj be hozzánk, drá­ga vendég, tündökölj ránk, fény­özön! Egyesíted szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít. Testvér lé­szen minden ember ott, hol lengnek szárnyaid." Beethoven zenéjének lényegét ne­héz szavakkal megközelíteni. A Ki­lencedik elemzésére hosszú oldalak is kevésnek bizonyulnának. Álljon itt inkább egy igazi beethoveni gon­dolat, mely a halhatatlan zeneköltő muzsikájának örök forrása volt: „Nem ismerem a magasrendűségnek más jelét, mint a jóságot. A szív az emelője mindennek, ami nagy." A IX. szimfóniát ezúttal Klaus Prings­heim vezényelte. Pringsheim Mün­chenben született, 1931-ben kiment Japánba, ahol a tokiói Császári Zene­akadémia tanára és karnagya lett. A Kilencedik előadását minden al­kalommal nagy érdeklődés előzi meg. A dirigensválasztás ebben az eszten­dőben sajnos nem volt szerencsés. Klaus Pringsheim vezénylési mód­ja régi idők jellegét őrzi. Ez ma­gában véve nem lenne hiba. Sok idős karmester muzsikálása szerzett már nekünk örömet éppen a 7ért, mert vezénylő pálcájukat egy élet leszűrt bölcsessége irányította és zeneiségükben amellett a fiatalos lendület is élő maradt. Pringsheim interpretációját az átfogó élmény­nek és koncepciónak szinte kínos hiányérzete jellemezte. A részietek­ben sem találtunk intuitív megér­zést. Ezen az estén a hallgató megint egyszer elgondolkozhatott azon, hogy az előadás varázsa mindig a karmester titka. Képes-e egyénisé­gének erejével, karmesteri techni­kájával előadói elképzelésének meg­felelően alakítani és vinni a rábí­zott együttest. A vokális kvartetett három prá­gai és egy bratislavai művész, a prágai és bratislavai Nemzeti Szín­ház szólóénekesei adták elő kultu­ráltan: Drahomíra Tikalová, Štepán­ka Štepánová, dr. Gusztáv Papp és Jaroslav Horáček. Filharmóniánk mindent elkövetett, hogy az előadást sikerre vigye. Ugyanez vonatkozik a Szlovák Fil­harmónia énekkarára is. (Karnagy J. M. Dobrodinský). Nem az ő hibájuk, hogy az adott körülmények között nem nyújthatták azt, amit szerettek volna és amire képesek. Havas Márta Kulturális életünk fejlődése NJ ehány statisztikai adat tükrében szeretnék megközelítő képet adni arról, •^hogy szocialista köztársaságunkban milyen hatalmas meretu felvirágzás korát éli a kulturális élet. Államunk például az iskolaügyre évente majdnem 4 milliárd koronát fordít. Emel­lett a tankönyvek és a tanszerek ingyenes állami juttatása további 400 millió korona beruházást kíván meg évente. Míg a háború előtt 25 ezer gyerek látogathatta a zeneiskolákat, addig ma három­szor annyi. Míg 1937-ben két konzervatóriumunk volt, ma öt működik, nem boszélvs arról, hogy két zenei felső- és három főiskolánk is van. Évente 4—5 ezer könyvet jelentetünk meg, összesen 5 milliós példányszámban. A felszabadulás óta 63 nyelvből hozzáve tölegesen 5 ezer müvet adtunk ki fordí­tásban. A nálunk megjelenő folyóiratok száma 1500 é« példányszámuk eléri a másfél milliárdot. A mozihálózat sűrűségét tekintve világméretekben az egyik élenjáró helyen állunk. A tőkés Csehszlovákiában 1937-ben 1850 mozi működött, ma pedig 3500 állandó mozi. Első helyen állunk a világon a színházak tekintetében, mert 64 színházunknak 106 együttese tevékenykedik. 12 operaegyüttessel rendelkezünk, míg például az USA-ban csak egyetlen egy állandó operaház van. Ma már lényegeben minden családban megtalálható a rádió, 600 ezren vallhatják magukat televíziós készülék tulajdonosának és ebben a viszonylatban, a lakosság számát tekintetbe véve, a harmadik helyet foglaljuk el Európában. Harmincezer népművészeti együttes dolgozik és csak a színielőadások száma évente meghaladja a 40 ezret. A népművelési intézmények 1959-ben mintegy 690 ezer különféle kulturális rendezvényt szerveztek meg s ezeken 91 millió ember vett részt. "X^fíg a második világháború előtt a tudományos intézetekben alig 2 ezer tudo­•"í-mányos dolgozó végezte munkáját, addig ma, csak a Csehszlovák Tudományos Akadémia munkahelyein 5 ezer tudós dolgozik, az összes tudományos és kutató intézetben pedig hozzávetőlegesen 45 ezer tudós és más alkalmazott. (ČTK) lán Hučko szobrai Q Bratislave! Művészibben Hučko alkotásai megkapóan tanú­sítják, hogy művészete határozott szocialista öntudatból táplálkozik. A tárlat anyaga 25 évi fejlődését jelzi. Považská Bystricán, 1910-ben szü­letett. Atyja, a gázgyári fűtő, sza­bad idejében ezermester, anyja né­pies motívumokat rajzol elő kézi­munkára, egyik öccse farag, ö maga szenvedélyesen rajzol és mintáz. Két évi gyári gyakorlat után mégsem lesz ipariskolás szülei elgondolása szerint, hanem korán jelentkező te­hetségét a horicei kőfaragó iskola jeles tanárai fejlesztik, majd Špa­niel alatt végzi a prágai Akadémiát. Közben, mint ösztöndíjas, Párizsban, tölt 14 hónapot, itt Rodin nagyszerű művészete hat rá. Az ő impresszio­nista formakezelése és életes kife­jezőereje visszhangzik az 1942-ben muszájból „Haldokló koldus"-nak el­nevezett, a gyűjtötábor poklában csontik aszott, kínba merevedett, fa­sizmust vádló figurájában. Alkotó készsége igazában a hábo­rú után bontakozik ki, mikor egyé­ni mondanivalója azonos a koréval. Domborművek, bronzvázlatok, plaket­tek és érmek adnak hírt a békés építőmunkáról, a tudományról és művészetekről. Majd mértéktartással stilizált Falusi asszonya nyit új fe­jezetet alkotásában. A novákyi bá­nyában töltött tanulmányainak gaz­dag eredménye egy sorozatnyi meg­ragadóan realista bányászportré. Nem tárgyuknál, hanem nagyon átélt, adekvát formában kifejezett tartal­muknál fogva szocialista és realista művek ezek. Legkedveltebb anyaga a kő, a gránit szürkéje, a szerpentin zöldje, a márvány vöröse fokozzák egyre elmélyülő képmásainak mű­vészi hatását. Az Asszonyfejben, a Sebesült partizánban, a Gyetvai nő­ben, a Partizán anyában a leegysze­rűsített formák a lényeget szolgál­ják. Emberformáló készsége, lélekisme­rete s a kort mozgató eszmékkel va» ló közösségéről vallanak a Felkelést dicsőítő emlékmüvei, a sabinovi, detvai, Nová Baňa-i, švermovoi és a Klaki szoborcsoport. Világos nyelven tudja elmondani, amit emóciója előír. Ezt legjobban igazolja, hogy müveiben az egészen egyszerű ember is rátalál önmagá­ra és az őt lelkesítő érzésekre. Igy a Dunahajózás egyik komárnói idő­sebb dolgozója, aki elmerülten néze­gette a szobrokat, meleg elismerés­sel mondta az Energetikus és a Békeharcos előtt: Jó kéz, kitűnő ér­zék. Mirko Nešpor nemes elhatáro­zástól feszülő fiúalakjára, lelkes lángoló vonásaira így reagált: Hiszen ez a fiatalember él és én értem, mit akar mondani. Az 50 éves mesíer eddigi útjából arra következtethetünk, hogy érle­lődő művészete társadalmi létjogo­sultságát ezután is meg fogja tar­tani. Bárkány Jenóné ÚJ SZÖ 6 * 1960. június 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom