Új Szó, 1960. június (13. évfolyam, 151-180.szám)

1960-06-16 / 166. szám, csütörtök

V égre csönd van a nagy előcsar­nokban. A felvonógép serényen végzi dolgát. A délutános bányászok szálltak le a mélybe, s azok, akik­nek műszakja lejárt, a fürdőházba sietnek. Megszűnik a kilincselés, a te­lefon berregése is szünetel. Föltehe­tem az első kérdést. — Szeretném, ha önmagáról mon­dana valamit. Megkérdezhetem? Václav Mrázek főmérnök megköny­nyebbült sóhajt enged útnak. Gondo­lom, az imént befejezett kötelességei után tett ezzel pontot. Szemébe csüngő, háromszögbe görbülő hajtin­csét hirtelen mozdulattal hátrasimít­ja, hosszú ujjaiból alkotva meg fésű­jét. Vidáman csillannak szemei, vic­cesen beszél, akárcsak pár perc előtt be-bekukkanó társaival. Ostraván a Július Fučík nagybánya nagyon jó hírnévnek örvend. Az elsők között termelnek. Ö a termelési vezető. A felelet: — Szívesen. Nyakig vagyok munká­val. Sokszor a vasárnapot is itt töl­töm. Pedig új autóm van. Még sze­rencse, hogy a feleségem megtanulta a gépkocsivezetést. Ö viszi ki a gye­rekeket a hegyekbe. A Beskydekben van egy kis vikendházunk. — Mióta van bányánál? — Elvégezve a polgári iskola négy osztályát, 15 éves koromban csillés­fiúként kerültem az üzemhez. Négyen voltunk testvérek. Apró gyermekko­runkban hagyott itt az édesapám. Ö is bányász volt. Édesanyám 180 koro­nányi özvegyi járadékából keservesen nevelt. En voltam a legidősebb, mun­kát kellett vállalnom. Színész szeret­tem volna lenni. Sajnos, csak műked­velő előadásokon vettem részt. Az esztrád-müsorokat még most is én rendezem az üzemben ... Annak idején hetenként csak két­szer, háromszor akadt műszak. Ke­serves élete volt a bányásznak, sok­szor felkopott az állunk. Nem is em­lítve bányászatunk mai technikai fej­lettségét. Ismerem e mesterség min­den csínját-bínját, mindegyiket vé­giggürcöltem. Nem mondja panaszos hangon, hi­szen csak emlék. A nevetés apró ör­dögei ott bujkálnak a szeme sarká­ban, majd meg a szája sarkára lopa­kodnak, hogy ismét visszaszökkenje­nek a pupillára. — Ügy ám! A felszabadulást meg­előzően orosz foglyok is dolgoztak a Fučíkon. Igaz, hogy még Pokrok volt a neve. Az egyik fiúval nagyon össze­barátkoztam. Ilyenkor májusban min­dig ö motoszkál az emlékezetemben. - Jégvirágot rajzolt ablakunkra a január. Odakint megcsikordult lábunk alatt a hó. Éhes farkasként, vicsorgott felénk a tél. Kevés volt a fűtőanya­gunk, a petróleumunk sem több. Ko­rán lefeküdtünk hát. Én a konyhában aludtam. Éjfél felé valaki bekopogott. A gyufa gyér világánál megismertem Iván Kusőenkót, az orosz foglyot. Még a szívverésem is elállt. A házigazdánk német ember volt. Megdörzsöltem a szemem, azt hittem, álmodom. Pedig ő volt egész valóságában. Szinte el­veszett a rongycafatok tömkelegében, de az arca diadalmasan mosolygott. — Megszöktem. Segíts, ha tudsz! Tudod, vár az anyám! Egymás nyakába borultan talált ránk édesanyám a konyhában. Ő se­gített nekünk. Azonnal megmosdat­tuk, a ruháját elégettük. Mindegyi­künkről akadt rávaló ruhadarab. Va­lamit konyított a cseh nyelvhez, hó­napok óta voltak már Morvaország­ban. Egész tisztességes kinézése volt, amikor a falu végére csempésztem ki reggel. Egy összedűlt ház pincéjébe rejtettem. Hogy feltűnő ne legyen, felváltva hordtuk naponta Ivánuska elemózsiáját, több mint három hóna­pon keresztül. Ö volt az én negyedik öcsém. - Mikor jutott eszébe, hogy tovább tanuljon? - A felszabadulás után, 1946-ban iratkoztam be a bányászipariskolába, onnan kerültem a főiskolára, ahová már az üzem vezetősége küldött. Amióta ezt elvégeztem, újból itt va­gyok. Itt is fogok megöregedni! Csil­lan felém a szeme pajkosan. - Ogy tűnik, mintha ez a bánya lenne az én öreganyám. Maguk nem tudják, mit jelent bányásznak lenni. Aki megszok­ta a bányát és megszerette, nem tud többé elmenni. Különös tartóztató szava van a földnek. Igy csak az édesanyám tudott szólítani, amikor kicsi voltam. Igaz, hogy neki még most is kicsi vagyok. — Es ha színésznek mehetne? — Ha a prágai Nemzeti Színház Hamlet, vagy Othelló szerepét kínálná is fel, ma már akkor sem mennék el, pedig forró vágyam volt valaha ezeket alakítani a színpadon. Az én sorsom bányászsors, az én hivatásom a bányász kötelessége. MOJZES ILONA gazdaság felépítése és a szocialista építés általános sikerei lehetővé tették az egységes földművesszö­vetkezetek kötelező terménybeadá­sának megszüntetését. A mezőgaz­dasági termékek eladása előre meg­állapított kétoldalú megegyezések, szerződések alapján valósul meg. Ez a munkásosztály és a parasztság kö­zötti teljes kölcsönös bizalmat bi­zonyítja. E változások kifejezik fal­vaink magasfokú politikai fejlettsé­gét és a felszabadulás óta falvain­kon bekövetkezett nagy változáso­kat. Eltűnnek a kapitalizmus csö­kevényei. A paraszt fokozatosan mentesül a termelőeszközök és áru egyéni tulajdonosának jellegétől s szocialista termelő válik belőle. A munkásosztálynak harcostársa, hű­séges szövetségese és így a közös erőfeszítésben a szocialista társa­dalom alkotója. A szocialista építés során tett kö­zös erőfeszítés eredményeképp jött létre az új falu. Az újonnan épült modern házak, a legkorszerűbben berendezett lakások a falu élet­módját közel hozzák a város éle­téhez. Fokozatosan, egyre inkább gépesítik a munkákat, kiküszöbölik a fáradságos fizikai munkát, átne­velik a szövetkezeti tagot, kikép­zik a gépek kezelésére, a technika elsajátítására — mindez új falun­kat jellemzi. A minimális jogokkal rendelkező, kis darab földet birtokló parasztból öntudatos építő lett, aki részt vesz a szövetkezeti gazdaság, a község, a járás, az állam irányí­tásában és igazgatásában. \ KIBONTAKOZÓ szocialista épt­tés időszaka a munkás-paraszt szövetség szilárdulásának és fejlő­désének időszaka lesz. A munkások és parasztok szilárd szövetsége be­tetőződik azáltal, hogy egységes földművesszövetkezetek alakulnak azokban a községekben is, ahol ed­dig még nincsenek és e szövetke­zetekbe belépnek a még egyénileg gazdálkodó parasztok. A munkás-paraszt szövetség meg­szilárdulása feltételezi a mezőgaz­dasági termelésnek az ipari ter­melés mögötti lemaradása felszámo­lását, feltételezi a mezőgazdasági termelés lényeges növelését. Erre irányulnak a mezőgazdasági dolgo­zóknak a pártfelhívása teljesíté­sét célzó ama intézkedései, hogy a harmadik ötéves terv feladatait a mezőgazdaságban négy év alatt tel­jesitik. A munkásosztály továbbra is megadja a szükséges segítséget. Előállítja a szükséges gépeket és vegyszereket. Míg 1960-ban egy trak­torra 82 hektár szántóföld jut, 1965­ben már csak 33 hektár. Az 1965-re tervezett tehénállomány számára szükséges istállóterület lényegében már 1964-ben felépül. Az 1965-re tervezett hízósertés és anyasertés állomány számára szükséges istálló­területet már 1963-ban felépítjük. Az állam eszközöket nyújt a föld vízgazdasági rendezésére is. Napon­ta segítséget nyújt a talajjavítási munkálatokban és a komposztkészí­tésben. Minden feltétel megvan ah­hoz, hogy a mezőgazdasági dolgozók sikeresen teljesítsék feladataikat. A szocialista termelési viszonyok végleges győzelme népgazdaságunk ban a legjobb bizonyítéka Csehszlo vákia Kommunista Pártja helyes po litikájának. Pártunk tevékenységé­ben a marxizmus-leninizmus tanai­hoz igazodott és igazodik, továbbra is tanítójának, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának nagy tapasztala­taiból merít. A MUNKÁSOSZTÁLY teljesítette a parasztságnak nyújtandó segítség történelmi feladatát az EFSZ-ek alakításának időszakában. Most, ami­kor a szocialista termelési viszo nyok győztek a falvakon is, a mun­kásság és parasztság szövetsége új tartalmat kap. A munkásosztály na­ponta segítséget nyújt a szövetke­zeti parasztoknak a nagy teljesít­ményű — a szó szoros értelmében szocialista mezőgazdasági nagyüze­mek építésében. Nem kétséges, hogy mind a munkásosztály, mind pedig a szövetkezeti parasztság Csehszlová­kia Kommunista Pártjának vezetésé­vel maradéktalanul teljesíti felada­tait a kibontakozó szocialista tár­sadalom építésében. Pártunk lenini nemzetiségi politikája Csehszlovákia Kommunist a Pártja mindig nagy fi­gyelmet fordított a nemzetiségi kérdésre, a kérdés el­mélefi és gyakorlati megoldására. Éppúgy, mint tevékenységének minden területén, a nemzetiségi kérdés megoldásánál is a marxizmus-leninizmus tanai­ból indult ki, következetesen érvényesítette és érvé­nyesíti ma is annak tanulságalt és módszereit. Emel­lett pártunknak nagy segítséget és támaszt jelentet­tek e bonyolult és kényes kérdés megoldásánál ls a Szovjetunió Kommunista Pártjának gazdag, értékes tapasztalatai. Hisz éppen a bolsevikok pártjának ala­pítója és vezére - Vlagyimir Iljics Lenin volt az, aki megteremtette a nemzetiségi és a gyarmati-nemzeti­ségi kérdés komplex harmonikus tanát, ő dolgozta ki a kommunista párt nemzetiségi politikáját és való­sította meg e politikát a gyakorlatban a forradalom előtt a kapitalizmus feltételei között, valamint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után a szocialista társadalom építésének kezdetén a sok nemzetből álló államban. A MARXIZMUS-LENINIZMUS vala­mennyi nemzet teljes egyenjogúsá­gát, valamennyi nemzetnek egészen az elszakadásig menő önrendelkezé­si jogát hirdeti. A kommunista pár­tok következetesen fellépnek a nem­zeti és gyarmati elnyomás ellen és minden erejükből támogatják az im­perializmus ellen irányuló haladó nemzeti felszabadító mozgalmat. Emellett azonban a marxizmus-leni­nizmus azt tanítja, hogy a nemze­tiségi kérdést igazságosan és vég­legesen csupán a szocializmusban lehet megoldani, azt tanítja, hogy egyedül a proletariátus diktatúrája képes végérvényesen kiküszöbölni a szociális egyenlőtlenség és elnyomás, tehát a nemzetiségi egyenlőtlenség és elnyomás valamennyi formáját is. Éppen ebből kiidulva a nemzeti­ségi kérdést a marxizmus-leniniz­mus fő kérdésének, a munkáshata­lom kérdésének, a proletár diktatú­ra kérdésének kell alávetni és va­lóban annak is van alárendelve. Természetesen ez semmiképp sem jelenti azt, mintha a kommunista pártok lebecsülnék a nemzetiségi kérdést, mintha megoldását valami­lyen távoli jövő időre halogatnák, vagy ne foglalnának el hozzá min­dig világos álláspontot — az egyes időszakok szerint — konkrét poli­tikájuk megvalósítása során. Nem is kell messze visszatérnünk a múltba és nem is kell túllépnünk hazánk ha­tárait, hogy ezeket az állításokat konkrét tényekkel alátámasszuk. E té­nyek kézenfekvők, mindnyájunk előtt ismertek. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ELŐTT, amikor hazánkat veszélyeztetni kezd­te a hitleri fasizmus, Csehszlovákia Kommunista Pártja volt az, amely felhívta a figyelmet e veszélyre és e veszély nagyságára. Rámutatott, hogy a hitleri fasizmus részéről a csehek és szlovákok állami függet­lenségének és nemzeti szabadságá­nak elvesztése fenyeget, ugyanakkor pedig az akkori köztársaságban élő valamennyi nemzet és nemzetiség, tehát nemcsak a csehek és szlová­kok, hanem az ukránok, sőt a néme­tek és magyarok fokozott szociális elnyomása is. Egyedül Csehszlovákia Kommunista Pártja volt az, amely rámutatott a köztársaság és egész lakosság hatékony védelmének lehe­tőségére e veszéllyel szemben: va­lamennyi demokratikus és fasiszta­ellenes erő egybetömörülésére nem­zetiségre való tekintet nélkül, egy­séges népfront megalakítására a köztársaság és a demokrácia védel­mére a fasizmus veszélye ellen. Amint tudjuk, akkor burzsoá köztár­saságról és demokráciáról, nem pe­hanem ellenkezőleg az elvtársi együttműködés, a szociális együtt­élés, a kölcsönös politikai, gazdasá­gi és egyéb segítség politikáján kell alapulnia a burzsoázia és az impe­rializmus elleni harcban az egész világ proletariátusa közös ügyének győzelméért, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért vala­mennyi országban. Éppen ebben rej­lik a proletár nemzetköziség lénye­ge is. Éppen azért még a leg­demokratikusabb burzsoázia politiká­jától is eltérően a munkásosztály politikájától teljesen idegen a ve­télkedési harc, az idegen területek meghódításáért vívott harc stb. po­litikája. Ha ugyanis a szocialista államban mondjuk az egyik nagyobb, erősebb, fejlettebb nemzet munkásosztálya fé­kezné a szocializmus fejlődését és a kisebb nemzet' munkásosztálya ha­nak elsősorban a burzsoázia elleni harcra, a hatalom teljes átvételéért vívott harcra kellett összpontosítania erejét, csak azután kezdhette meg a csehek és szlovákok, valamint a köztársaság többi nemzetisége nem­csak politikai, hanem tényleges egyenjogúságának megoldását is. Igaz, sok minden történt 1948-ig is, de ez nem volt teljes megoldás, csu­pán a munkásosztály akkori hatal­mának és befolyásának felelt meg. Ezenkívül ez nem volt teljesen vég­leges sem, mert attól függött, kinek lesz a jövőben a kezében a teljes politikai hatalom. A munkásosztály és a dolgozó nép 1948 februári győzelme után kezd­hettük meg azt, amit tulajdonkép­pen ma is megvalósítunk és amiben fokozatosan elértünk a mai álla­potig, e téren kitűzött célunk nagy­mértékű megközelítéséig: a tényle­talmának fejlődését, ezáltal fékezné g es egyenjogúságig és ezáltal a nem­zetiségi kérdésnek tényleges és vég­leges megoldásáig hazánkban. Annak és saját magának ártana. Ugyanez alapján, hogy a politikai hatalom a szocializmus kibontakozását és megszilárdulását az egész országban érvényes a szocialista államok kö­zötti kölcsönös kapcsolatokról is teljesen a munkásosztály kezébe ment át, Csehszlovákia Kommunista Ezért a munkásosztály egyik első pártja elsősorban olyan gazdasági feladata, hogy politikailag egyenjo­gúvá tegye országának valamennyi nemzetét és nemzetiségét és azután minden erőfeszítést megtegyen ar­ra, hogy ezt a politikai egyenjogú­ságot a tényleges egyenjogúság: gazdasági, szociális és kulturális egyenjogúság is alátámassza. Persze, hangsúlyozni kell mégegyszer, hogy ez csupán akkor lehetséges, ha a munkásosztály vette át a hatalmat. Hatalmi eszköz nélkül ezt nem tud­ná megvalósítani. Ez a tény bizo­nyítja azt, hogy a nemzetiségi kér­dés az osztálykérdésnek van aláren­delve, vagy más szavakkal az osz­tályhatalom kérdése elsődleges a nemzetiségi kérdéssel szemben. A munkásosztálynak tehát először a hatalom kérdését kell a maga javára eldöntenie, hogy hozzáláthasson a nemzetiségi kérdés gyakorlati és végleges megoldásához is. TÉRJÜNK VISSZA ismét egy kis­sé hazánk történetére, a Csehszlo­vák Köztársaságnak a szovjet had­sereg által történt felszabadítását politika megvalósítását kezdhette meg, amely szabad teret nyitott a szocialista gazdasági törvények ér­vényesülésének. Hozzáláthattunk ah­hoz, hogy tervszerűen és arányosan egyenlően fejlődjenek a köztársa­ság különböző területei és hogy Szlo­vákia egészében, valamint annak egyes legelmaradottabb részei, íí,y pl. Észak- (Orava, Kysuca), Dél- és Kelet-Szlovákia rövid idő alatt gaz­daságilag, politikai és kulturális té­ren fejlett szocialista területekké váljanak. Mindezek a területek és köztársaságunk egyéb azelőtt elma­radott területei is ma hazánk min­den téren egyenlő és egyenjogú ré­szeivé válnak, amelyek már nem fé­kezik országunk sem politikai és gazdasági, sem szociális és kulturá­lis előrehaladását, hanem ellenkező­leg, egyre nagyobb mértékben hozzá­járulnak a fejlett szocialista társa­dalom gyorsabb ütemű építéséhez. A SZOCIALISTA CSEHSZLOVÁKIA egész dolgozó népe a munkásosztály követő közvetlen időszakra és mu- hatalmának megteremtéséért folyta­tassunk rá saját hazai példákon eme tot t harcában és a szocialista épí­állítás helyességére s ugyanakkor tés terén szerzett gyakorlati tapasz­Csehszlovákia Kommunista Pártja po- talatai alapján meggyőződött arról — litikájának helyességére. Tudjuk, hogy a fasiszta megszállás alóli fel­szabadulásunk után nem ment át mindjárt az egész hatalom a mun­kásosztály kezébe, hanem a hata­lomban részt vett a burzsoáziának politikailag és gazdaságilag eléggé befolyásos része is, amely egyrészt és e meggyőződését megerősítik éle­tünk valamennyi területén elért leg­újabb eredmények és intézkedések —, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának marxi-lenini politikája az egyedüli helyes politika, mert a tu­dományos világnézet alapján egye­dül volt képes megoldani a munkás­dig szocialista köztársaságról volt az ért harcolt, hogy lerombolja a osztály hatalmának kérdését s ugyan­szó. És mindemellett a kommunista munkásosztály kivívott hatalmi po- akkor igazságosan megoldani a nem­párt volt az, amely egyedül követ­kezetesen védelmezte, mert világo­san látta, milyen veszély fenyegette a köztársaságot és annak népét. Azután pedig, mikor a uralkodó zícióit, másrészt pedig egymás kö- zetiségi kérdést is. Csehszlovákia zött konkurrenciaharcot vívott, még Kommunista Pártja a proletár nem pedig nemzetiségi téren is. A bur zsoá konkurrenciaharc példájaként elég . itt rámutatnunk, hogy Beneš: zetköziség alapján dolgozóinkat nem­zetiségre való tekintet nélkül elv­társi együttműködésre és kölcsönös segítségre vezette és vezeti, kölcsö­nös megbecsülésre és ezáltal a töb­bi nemzet iránti tiszteletre is ne­veli, nemcsak saját szocialista orszá­guk keretében, hanem a Vlagyimir Iljics Lenin által alapított nagy Szov­zetből szükségszerűen következett, jetunió vezette hatalmas szocialista hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártja által vezetett munkásosztály­• •••••••••••• világrendszeren belül is. RABAY ZOLTÁN burzsoázia elárulta, feláldozta az ál- mint a cseh burzsoázia képviselője, lam önállóságát és a nemzeti sza- vonakodott a szlovákokat önálló badságot s a köztársaság népét ki- nemzetként elismerni, ami következ­szolgáltatta Hitlernek és fasiszta ményeiben azt jelentette, hogy nem szövetségeseinek, egyedül Csehszlo- ismerte el a szlovákok egyenjogúsá­vákia Kommunista Pártja volt az, 9ának követelményét. Ebből a hely­amely magasra emelte az állam lo­bogóját, megszervezte valamennyi fasisztaellenes erő forradalmi nem­zeti frontját az idegen uralom meg­döntésére, a nemzeti szabadság és állami függetlenség kivívásáért új, demokratikus alapokon. Már ezek a történelmi példák is világosan és egyértelműen mutat­ják, hogy a kommunista párt szá­mára nem idegenek a nemzeti érde­kek, hanem ellenkezőleg ezek az érdekek szívügyét képezik. Hisz minden nemzet többségét a dolgozók képezik és minden fajta nemzetiségi elnyomás elsősorban éppen ezt a döntő többséget sújtja. A fentiek­ben már hangsúlyoztuk, hogy a nemzetiségi egyenlőtlenséget és el­nyomást véglegesen csupán a szo­cialista rendszer, a munkásosztály hatalma küszöbölheti ki. Miért csu­pán a szocialista rendszer, csupán a munkásosztály hatalma? ELSŐSORBAN RÁ KELL ITT MU­TATNI: Azáltal, hogy a munkásosz­tály, amelynek történelmi küldetése az osztálynélküli kommunista társa­dalom felépítése, az osztály- és mindennemű szociális elnyomás tel­jes megszüntetéséért harcol, ezzel egyidejűleg küzd a nemzetiségi el­nyomás, mint a szociális elnyomás egyik formája ellen is. Éppen ezért az egyik nemzet munkásosztályának politikája nem alapulhat a másik Első hatalmas szocialista építkezésünk - a kunčicei Klement Gottwald Üj Kohó. (ČTK - felvétele) nemzeti elnyomásának politikáján, ÜJ SZŐ 5 * 1960. június 16. K

Next

/
Oldalképek
Tartalom