Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-09 / 128. szám, hétfő

A SZOCIALIZMUS GYŐZELMET ARATOTT HAZÁNKBAN (Folytatás a 3. oldalról) A folyó év második negyedének elején a szövetkezeti parasztok már 11358 EFSZ-ben dolgoztak új módon. Az EFSZ-ek összevonása következtében tavaly és az idén 1359-el csökkent a szövetkezetek száma. A szövetkezetek ma 4 515 000 hektáron, tehát az egész mezőgazdasági földterület 66,7 százalékán dolgoznak. A szocialista szektor az állami gazdaságokkal együtt a mezőgazdasági földterület 86,2 százalékát öleli fel. Alapjában megváltoztak falvaink és mezőgazdaságunk. A kapitalista köztársaság idején falvainkat részben a nagybirtokok és a kulákgazdaságok jellemezték, melyeknek felvirágzása a falusi lakosság nyomorára, a zsellérek kizsákmányolására épült. A béresek egész életükben pár koronáért gürcöltek, s öregségükre gyakran csak a pásztorkunyhó jutott ki számukra. Néhány hektár vagy ár földet birtokló parasztok éltek itt, akiknek az volt a legfőbb gondjuk, hogy eladják-e a termésüket és megfizethetik-e adójukat és adósságaikat. A mai csehszlovák falut az EFSZek nagy gazdaságai jellemzik, melyekkel társadalmi intézmények széles alapon folyó építkezése párosul. A mai falut a termelési és gazdasági biztonságérzet, a szövetkezeti parasztok emelkedő életszínvonala jellemzi. Falunk szocialista faluvá alakult át. A kapitalizmusban nyomorba döntött parasztokból és mezőgazdasági munkásokból kialakult egy új osztály, a szövetkezeti parasztság osztálya, mely világos és vonzó erejű jövő előtt áll. A szövetkezeti parasztok helyzete kihat gondolkodásukra, előmozdítja szocialista öntudatuk kialakulását. A falvaink termelési viszonyaiban bekövetkezett alapvet§ változással fontos szakaszt fejeztünk be mezőgazdaságunk fejlődésében. A nagy szocialista mezőgazdasági üzemek kialakulása a rendkívül fejlett iparral együtt létrehozta a mezőgazdasági termelés gyors növekedésének fő feltételeit. Ezzel a falvakon a szocializmus építésének további szakaszába léptünk, melyben mindnyájan arra fogunk törekedni, hogy EFSZ-eink és állami gazdaságaink rendkívül termelékeny szocialista gazdaságokká váljanak. A szocialista társadalom feltétlenül megköveteli, hogy további gazdasági fejlődése szilárdan fejlett iparra és fejlett mezőgazdaságra támaszkodjék. Ezért fontos és valóban országos jelentőségű feladat előtt állunk: Be kell hoznunk a mezőgazdasági termelésnek az ipari termelés mögötti elmaradását. Ez főként azt jelenti, hogy az igényes munkaszervezés mellett következetesen érvényesülnie kell a nagyüzemi termelési technológiának a növénytermesztésbep és állattenyésztésben. Ezen az alapon nagyfokúan belterjessé és termelékennyé kell tennünk a mezőgazdasági termelést. Ennek kulcsa az egész mezőgazdasági földterület intenzív kihasználása, termőképességének növelése és saját takarmányalap biztosítása. Képletesen szólva az a fontos, hogy szocialista mezőgazdasági üzemeink a szó szoros értelmében valóban nagy gabona- és húsgyárakká váljanak, — mert a gabona és a hús a szocialista gazdaság alapvető mezőgazdasági terméke, melynek mennyiségétől jelentős mértékben függ a dolgozók életszínvonala emelkedésének üteme, s hogy ugyanakkor egyre olcsóbb mezőgazdasági termékeket termeljünk. (Hosszantartó taps.) A mezőgazdasági termelés kitűzött színvonala elérésének feltételeit mindjárt azzal kell megteremtenünk, hogy a lehető legrövidebb időn belül döntő fordulatot érünk el azoknak a lehetőségeknek felhasználásában, melyeket a szocialista termelési viszonyok győzelme a mezőgazdaságban ad. Elmondhatjuk, hogy sok intézkedéssel kedvező feltételeket teremtettünk e fordulat eléréséhez. Elsősorban a gép- és traktorállomások gépeit átadtuk az EFSZ-eknek s egyre több gépesítő és vegyi eszközt juttatunk a mezőgazdaságnak. Á mezőgazdasági termelés tervezési módszerében és a mezőgazdasági termékek felvásárlási áraiban történt módosítások fokozták a termelés növelésében való anyagi érdekttltséget. Az állam új területi megszervezésének végrehajtása, az EFSZ-ek és a helyi nemzeti bizottságok megerősítése tapasztalt funkcionáriusokkal és szakemberekkel lehetővé teszi a mezőgazdasági nagyüzemi termelés irányításának és szervezésének megjavítását. Az EFSZ-ek most önként nagyobb gazdasági egységekbe egyesülnek, melyekben sokkal jobban és következetesebben érvényesülhet a nagyüzemi gazdálkodási módszer. Nagyobb lendülettel fogunk töre|JJ SZÖ 2 * 1960. május 11. kedni mezőgazdaságunk műszaki színvonalának további emelésére. Ezt egyrészt a mezőgazdasági termelés teljes gépesítésének és kemizálásának gyors fejlesztésével, másrészt a mezőgazdaságban már meglevő, valamint a jövőben juttatott összes eszközök maximális felhasználásával érjük el. Ez az út vezet a kétkezi munka részarányának csökkentésére, a munkatermelékenység fokozására és a mezőgazdasági termékek termelési költségeinek csökkentésére. Jelenlegi elképzeléseink szerint a gépi beruházásoknak az 1961-1965. években el kell érniök a 18 milliárd koronát, a szocialista szektor gépei és berendezései értékének pedig 1960hoz viszonyítva minden hektár mezőgazdasági földterület után a felével, egy dolgozóra átszámítva pedig körülbelül 70 százalékkal kell növekednie. Mezőgazdaságunkban 1965ben összesen mintegy 154 ezer (15 lóerőre átszámított) kerekes és lánctalpas traktor fog dolgozni. Ez azt jelenti, hogy a harmadik ötéves terv végén a mezőgazdasági üzemek mintegy 33 hektár szántóföldjére jut majd egy traktor. A második fő feltétele annak, hogy a mezőgazdaság utóiérje az ipart: az irányító és a szervező munka is feleljen meg a szövetkezeti gazdálkodás új nagyüzemi formáinak. Ez mindenekelőtt megköveteli, hogy a mezőgazdaságban kellő számú politikailag fejlett és szakképzett szervező dolgozzék és hogy a többi szövetkezetesek, az állami gazdaságok, a gép- és traktorállomások dolpozói állandóan növeljék szakképzettségüket. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében kitűzött nagy céljainkkal kapcsolatban szeretném kiemelni: amellett, hogy a mezőgazdasági termelést szakemberekkel s szervezőkkel fogjuk erősíteni, sokkal céltudatosabban kell kiépítenünk és tökéletesítenünk a mezőgazdasági iskolák rendszerét és a mezőgazdasági dolgozók képzésének általános rendszerét úgy, hogy mezőgazdaságunk az. iparhoz hasonlóan alapfokú, középés főiskolai képzettségű dolgozók széles káderével rendelkezzék. Éppen az ipari tapasztalatok mutatják világosan, hogy e kérdés megoldása nélkül a tudomány, a technika kihasználásával, a mezőgazdaságot irányító és szervező munkával szemben támasztott fokozódó igényesség mellett lehetetlen a mezőgazdasági termelés gyors és tartós növelése. A további fontos szakasz, melyben mezőgazdaságunknak meg kell közelítenie az ipart, a szövetkezetesek közös termeléshez, fejlesztésének biztosításához való viszonyának szilárdítása, a szövetkezetesek és a többi mezőgazdasági dolgozók társadalmi érdekekért való felelősségérzetének fokozása. Az EFSZ-ek olyan szocialista mezőgazdasági üzemek, melyeknek elsőrendű küldetése, hogy a lakosság létszükségleteinek nagyon fontos részét képező termékeikkel ellássák az egész társadalmat. Szövetkezeteseink, az állami gazdaságok dolgozói és a többi mezőgazdasági dolgozók felajánlásaik teljesítésével, melyeket annak tiszteletére vállaltak, hogy a szovjet hadsereg 15 évvel ezelőtt felszabadította köztársaságunkat, igazolják, hogy teljesíteni akarják a CSKP XI. kongresszusán rájuk vonatkozóan kitűzött feladatokat. Tevékenységüket egyre mélyebben áthatja az a felismerés, hogy a fordulat elérése a mezőgazdasági termelésben s a lakosság és a népgazdaság szükségleteit szolgáló kellő mennyiségű mezőgazdasági termékek biztosítása iparunk műszaki "fejlődésével együtt hazánk szocialista építése befejezésének egyik fő feladata. * » * Népgazdaságunk már évek óta a szocialista gazdasági világrendszer szerves részeként fejlődik, s fog fejlődni a jövőben is. A termelés szakosítása és egybehangolása a szocialista tábor keretében lehetővé teszi gazdaságunk természeti erőforrásainak és lehetőségeinek ésszerű kihasználását és azt, hogy gazdasági lehetőségeinkhez mérten á többi szocialista országok fejlődését is előmozdítjuk. A kibontakozó együttműködés és a nemzetközi szocialista munkamegosztás a csehszlovák gazdaságnak a szocialista tábor egész gazdaságával való egyre szorosabb egybeforrását jelentette. Ez többek között a külkereskedelem fejlődésében nyilvánult meg. Alappillére egyre inkább a szocialista tábor országaival folytatott kölcsönös árucsere lett. A szocialista tábor országainak részaránya Csehszlovákia külkereskedelmében 1947-ben 20 százalékot képezett, most azonban már 72 százalékra emelkedett és 1965-ben eléri a 76 százalékot. A legszorosabb termelési, tudományos-műszaki és gazdasági-kereskedelmi együttműködést a Szovjetunióval folytatjuk. A tőkés Csehszlovákia tulajdonképpen nem is folytatott külkereskedelmet a Szovjetunióval. Tavaly a Szovjetunióval folytatott árucserénk a csehszlovák külkereskedelemnek már mintegy 36 százalékát képezte. A harmadik ötéves terv folyamán a Szovjetunióval tervezett kereskedelmi forgalmunk mintegy hatvan százalékkal növekszik és részaránya a csehszlovák külkereskedelem általános forgalmában a harmadik ötéves terv végén mintegy 40 százalékot fog képezni. Ez a tény újra igazolja a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködésünk döntő szerepét népgazdaságunk egyenletes fejlődésének biztosításában. Ez még jobban kitűnik akkor, ha feltüntetjük a fontos behozatalok biztosításának szovjet részarányát. 1965-ben pl. 100 °/o-ban a Szovjetunióból fogjuk fedezni kőolajimportunkat, a Szovjetunióból hozzuk be az importált vasérc 84 százalékát, a mangánérc 70 százalékát és a gabona 84 százalékát. A szocialista tábor országaival folytatott kölcsönös kereskedelem feltételezett fejlesztése mellett az egyenlőség és a kölcsönös előnyök alapján a jövőben is fejleszteni szándékozunk kereskedelmünket a tőkés országokkal. Feltételezzük, hogy a tőkés országokkal folytatott kereskedelem terjedelme a harmadik ötéves terv folyamán körülbelül 1/5-vel növekszik. Emellett elsősorban a gazdaságilag elmaradott országokkal folytatott kereskedelmet és árucserét fogjuk bővíteni. * * * A népi demokratikus rendszer fennállásának 15. éve az életszínvonal sohasem tapasztalt emelkedését eredményezte Csehszlovákia dolgozó népének. Az életszínvonal mindenekelőtt a következő módon emelkedett: a névleges bérek és fizetések emelkedése, a kiskereskedelmi árak rendszeres csökkentése, a társadalmi fogyasztás állandó növekedése és bővülése és a népnek nyújtott szolgálatok biztosítása útján. Különösen a XI. pártkongresszus óta figyelmünk azokra az intézkedésekre összpontosul, melyek a többgyermekes és egy családtagra számítva kisebb keresetű családok életszínvonalának gytfcsabb emelkedését eredményezik. Ezt az utat fogjuk követni a jövében is az életszínvonal tervezett emelésének megvalósításában. Az ipari munkások átlagos bruttó jövedelme, az állástalan munkások jövedelmét is tekintetbe véve 1937-ben havi 580 koronát tett ki. Tavaly az ipari munkások átlagos havi keresete 1348 korona volt, tehát a háború előttihez viszonyítva 132 százalékkal növekedett. Ugyanakkor a létfenntartási költségek indexe ma az összehasonlítható árakban csak 18 százalékkal magasabb a háború előttinél. A szövetkezeti parasztok 1958. évi globális jövedelme becslés szerint is egyszer annyi volt, mint a kis- és középparasztok 1937. évi jövedelme. Az ipar és a szocialista mezőgazdaság fejlődése és a foglalkoztatottság növekedése a köztársaság egyes vidékeinek életszínvonalában mutatkozó nagy különbségeket is kiküszöbölte. Az elmúlt napokban újra leszállítottuk a kiskereskedelmi árakat és sok további intézkedést tettünk, szeptember 1-től pedig ingyen adunk tankönyveket és tanszereket az általános műveltséget nyújtó szak- és tanonciskolák tanulóinak. Ipari üzemeinkben 1960. május l-ig lényegében befejeződött a munkások új bérrendszerének bevezetése. Az új bérrendszer kiindulópont lesz abban, hogy a béreket a termelés továbbfejlesztése, műszaki-szervezési színvonalának emelése érdekében tartósan hatékonyan használjuk fel. Az előzetes eredmények szerint a» új bérrendszer bevezetése után az üzemekben havi 64 koronával emelkedett a munkások átlagos keresete. Ezekkel az intézkedésekkel teljesítjük pártunknak a második ötéves tervre kitűzött ama irányelvét, amely szerint aj egyéni fogyasztást egy harmadával, a reálbéreket egyötöddel kell emelni 1960 végéig. A lakosság növekvő reáljövedelmének alapján fokozódott az egyéni fogyasztás. A múlt évben pl. az egy lakosra eső húsfogyasztás már elérte az 54 kg-ot, míg 1936-ban csak 34 kg volt. Hasonló emelkedést mutat a cukorfogyasztás is, amely az 1936-os évvel szemben, amikor az egy főre eső cukorfogyasztás kb. 23 kg volt, tavaly majdnem elérte a 35 kg-ot. A2 egyéni élelmiszerfogyasztás a harmadik ötéves tervben is növekedni fog és 1965ben a húsfogyasztás pl. mintegy 66 kg-ot, a zöldségé 83 kg-ot, a gyümölcsfogyasztás 80 kg-ot fog kitenni. Lényegesen növekednie kell a tej, tejtermékek és más élelmiszerek fogyasztásának is. A dolgozók életszínvonalának emelkedése kitűnik az iparcikkek eladásának szüntelen fokozódásából is, különösen a lakáskultúra színvonalát emelő, a nők háztartási munkáját megkönnyítő, a dolgozók életét gazdagító cikkek eladása. Valamikor a mosógép, a hűtőszekrény, a porszívó, a konyhai robot a gazdagok fényűzését szolgálta. Hogy ez a helyzet ma mennyire megváltozott, és milyen a fejlődés, ezt a következő tények bizonyítják: 1959-ben 2,2 háztartásra jutott egy mosógép, 15 háztartásra 1 hűtőszekrény, 10,2 háztartásra egy televízor, 24.4 háztartásra egy személyautó. 1965-ben azonban 1,5 háztartásra esik majd egy mosógép, minden harmadik háztartásnak lesz hűtőszekrénye, minden másodiknak televíziós készüléke és minden tizediknek személyautója. Ezek az adatok azonban távolról sem domborítják ki népünk mai életszínvonalának magas fokát. Hisz azonkívül, amit dolgozóink bevételükből megvásárolhatnak, életszínvonaluk emelkedésének lényeges részét a szocialista előnyök egész sora képezi. A sokoldalú és ingyenes orvosi és gyógykezelésen kívül további jelentős vívmány dolgozóink számára a fizetett üdülési szabadság, a csekély költségű üdültetés, az üzemi étkeztetésre fizetett pótlékok, a felemelt gyermekpötlék, az ingyenes egészségügyi gondoskodás valamennyi 15 éven aluli gyermekről kivétel nélkül, a gyermekek jelentős részének ingyenes vagy olcsóbb Üdültetése, a gyermekek iskolai étkeztetésére fordított költségek, óvodák és bölcsődék ellátása, a jövő iskola évtől pedig a tankönyvek és tanszerek ingyenes nyújtása, valamint mindazok a további előnyök, amelyek komplex voltukat és terjedelmüket tekintve páratlanul állnak valamennyi kapitalista államban. Ha mindezeket az intézkedéseket teljes terjedelmükben átszámítjuk, akkor valamennyi ipari dolgozó számára ez bérének átlagosan több mint havi 420 korona emelkedését jelenti. Mindezek a vívmányok, valamint a továbbiak is, így a nagyarányú járadékbiztosítás, a betegség vagy baleset esetén kifizetett magas táppénz, az alacsony lakbér és az olcsó szállítási díj, mind azt bizonyítja, mily nagy gondot fordít társadalmi rendszerünk azokra, akik a társadalom javára végzett munkájukkal megteremtik annak gazdagságát. Rendszerünk előnyei és az életszínvonal emeléséről való gondoskodás talán a legszemléletesebben gyermekeinknél mutatkozik meg. A népi demokratikus Csehszlovákiában született gyermekek már nem ismerik sem az éhséget, sem a nyomort. Öltözetükből már nem látni munkás, paraszt, vagy hivatalnok-e az apjuk, vajon városban él-e vagy falun. Valaha ez az elsó tekintetre szembeszökő volt. Nem azért, mintha a munkásanyák nem szerették válna gyermekeiket szépen öltöztetni, hanem azért, mert nem tudták miből. Amit az apa keresett gyakran alig volt elég a puszta létfenntartásra. Ma a szülök gyermekeiket valóban szépen öltöztethetik, szépen járathatják, hisz csupán tavaly több mint 8 millió 200 ezer darab gyermek készruhát és 2 millió 527 ezer pár gyermekcipőt vásároltak. Gyermekeink jól tápláltak, egészségesek, sokkal fejlettebbek, mint az előző nemzedékek. Ez szocialista államunknak a család biztosításáról való nagy gondoskodását mutatja. (Taps.) A burzsoázia uralma alatt a jótékony egyesületek százai hiába igyekeztek enyhíteni a dolgozó családok gyermekei tízezreinek nyomorát. A burzsoázia eme álszent törekvése kifejezésre jutott többek között ama alamizsnagyűjtésben, amelyet az ún. köztársaság karácsonyfái alatt folytattak. 1933 elején csupán Prágában 45 ezer munkanélküli volt, akik családjuk és gyermekeik számára a legszükségesebbet sem tudták megvásárolni. A mély válságnak ezen ideje alatt, a munkanélküliség és a tízkoronás „zsobracsenkák", a munkanélküliek számára kiadott kolduscédulák idején e karácsonyfák alatt Prágában csak alig néhány ezer korona gyűlt össze, ugyanakkor azonban a kapitalista társaságok és bankok magas osztalékokat fizettek. Ez volt a kapitalista társadalom humanizmusa. Ma a fiatal nemzedék egészségéről és művelődéséről való gondoskodást vállalta társadalmunk és szocialista államunk. E tekintetben nem takarékoskodunk az eszközökkel. A gyermekről való gondoskodás nálunk már az iskolaköteles előtti korban megnyilvánul főként a bölcsődék és óvodák építésében és bővítésében és eme intézményekben a gyermekek étkeztetéséről való állami gondoskodásban. Ma a bölcsődékben több mint 39 ezer férőhely van, míg 1937-ben csupán 1286 volt. 1965-ig a bölcsődékben a férőhelyek száma 35 százalékkal emelkedik. Óvodáinkat már kb. 270 ezer gyermek látogatja és a jövőben számítunk arra, hogy minden 5—6 év közötti gyermek óvodát fog látogatni. A tanulóifjúság napközi otthonaiban az idén több mint 170 ezer gyermek van, és az iskolai étkezdékben kb. 680 ezer tanuló étkezik. A jövő években lényegesen tovább javul a napközi otthonok színvonala az iskolai étkeztetes és a gyermekről való gondoskodás. A dolgozók magas életszínvonalának oszthatatlan része képezi lakásuk és lakáskultúrájuk szüntelen emelkedő színvonala. A szocialista társadalmi rendszer gyökeresen kihatott erre a területre is. A jellegzetes munkáslakás többé nem kis pince vagy padláslakás, nem egy helyiseg valamilyen bérházban, mint valaha a tőkés köztársaság alatt volt, hanem egészséges, tágas, jól felszerelt komplett lakás. A lakáskérdés még pedig igen alacsony lakbér mellett nálunk már regen nem képez szociális kérdést. Ez csupán műszaki kérdés az ipari módszerek bevezetésének kérdése építkezési termelesünkben, az elegendő munkaerők meg"^lakásalap, amelyet új köztársaságunk a felszabadítás után örökölt, tulnyomo részben elavult és nem volt megfelelő, a lakások többsége rosszul volt felszerelve A lakásoknak egyharmada tobb mint 70 éves volt. Az új lakások építésévé! egyidejűleg fokozatosan meg kellett szüntetni számos régi lakást. Az utóbbi 12 év alatt több mint félmillió új korszerű, minden mellékhelyiséggel ellátott lakasegvséget építettünk. Az utóbbi években a népgazdaság eddigi fejlesztésével megteremtettük a lakásprobléma döntő megoldásának feltételeit. Pártunk XI. kongreszszusa ezért kitűzhette azt az irányvonalat, hogy 1970-ig és bizonyos területeken már 1965-ig olyan méretű lakásépítést biztosítsunk, hogy minden háztartasnak megfelelő lakása legyen. Dolgozóink anyagi és kulturális színvonala emelésére irányuló legfontosabb intézkedések egyike a harmadik ötéves terv éveiben a munkaidő további lényeges lerövidítése lesz. Eme intézkedés következtében meghosszabbodik a munka utáni pihenés ideje, megjavul a dolgozók általános egészségi állapota, ami kétségtelenül meg fog nyilvánulni a lakosság átlagos élettartamának további meghoszszabbodásában is. A munkaidő lerövidítése lehetővé teszi a szakképzettség további növelését, valamint a dolgozók még intenzívebb részvételét hazánk kulturális és .közéletében. E tények szemléltetően bizonyítják, hogy dolgozóink helyzete a népi demokratikus rendszer éveiben alapjaiban megváltozott. Munkájuk és életük egészen más értelmet kapott. Tevékeny építő munkájukkal, a szocialista társadalom építésének nagy művében való mindennapos részvételükkel az üzemekben és földeken eldöntik hazájuk jelenét és jövőjét. A teljes egzisztenciális biztonság, az anyagi és kulturális szükségletek egyre jobb és gazdagabb kielégítése iránti bizalom, amelyet egy kapitalista állam sem adhat meg a dolgozóknak — szocialista rendszerünknek ez a legalapvetőbb előnye. Társadalmunkban az elmúlt tizenöt! esztendő alatt végbement forradalmi átalakulásoknak oszthatatlan része a kulturális forradalom, amelynek folyamán gyökeres változás ment végbe a dolgozók gondolkodásában. A kommunista párt mérhetetlen erőfeszítése az ideológiai munka fejlesztése és a dolgozók szocialista nevelése terén, valamint a szocialista építésben elért sikerekből nyert gyakorlati tapasztalatok arra vezettek, hogy a szocializmus eszméi mély gyökereket vertek dolgozóink többségének tudatában és elmélyült népünk politikai-erkölcsi egysége. Megnövekedett társadalmi aktivitása, fejlődött a kollektivitás tudata, a proletár nemzetköziség szelleme, erősödött dolgozóink egészséges büszkesége a szocializmus győzelme felett, megszilárdult a kommunizmusba vetett bizalmuk. A kulturális forradalomnak az elmúlt időszakban elért eredményei teljes mértékben lehetővé teszik, hogy a XI. pártkongresszus határozatainak szellemében sikerrel teljesítsük azt a rendkívül fontos feladatot, hogy a marxizmus-leninizmus eszméit teljesen és maradéktalanul dolgozó népünk tulajdonává tegyük, s a művelődés és a kultúra terén is előkészítsük népünket a kommunizmusba való fokozatos átmenetre. A kommunista nevelés rendszerében a párt nagy jelentőséget tulajdonít az iskolának. A párt nagy gonddal és valamennyi dolgozó széleskörű részvételével úgy alakította át iskolaügyünket, hogy teljes mértékben a szocialista társadalom építésének szükségleteit szolgálja. Iskolaügyünket mindenekelőtt valóban demokratikus alapokra helyeztük és lényegesen bővítettük főleg a fő- és szakiskolák hálózatát. Ilyen feltételek mellett, bár egészben véve lakosságunk száma kisebb, mint 1937-ben volt, gyorsan nőtt a fő- és szakiskolai hallgatók száma. Jelenleg mintegy 210 600 hallgató tanul a szakiskolákban, ami közel háromszorta több, mint 1937-ben volt. Ugyanakkor az ipariskolák hallgatóinak száma megtízszereződött. Főiskoláink is rohamosan fejlődnek. 1937-ben az egész köztársaságban 13 főiskola volt 52 fakultással és kereken 27 ezer hallgatóval. Az idén 50 főiskolánk van 107 fakultással s a hallgatók száma mintegy 80 ezer, ebből 21 ezer hivatásának gyakorlása mellett végzi tanulmányait. A fő- és szakiskolákon ebben az iskolaévben kereken 92 ezer dolgozó tanul hivatásának gyakorlása mellett. Teljes gondot fordítunk az iskolaügynek jelenleg is, amikor egész sor intézkedést hajtunk végre, amelyek új tartalommal töltik meg az iskolai oktatást és nevelést. Ezekben az intézkedésekben egyetlen érdek vezet, az, hogy szakmailag kiválóan képzett, politikailag és erkölcsileg érett s szilárd nemzedéket neveljünk fel. Jelentős sikereket értünk el a kulturális forradalom egyik elsőrendű feladatának teljesítésében, abban, hogy a népnek haladó és szocialista szellemű kultúrát adjunk, lehetővé tegyük népünk széles rétegeinek, hogy minél nagyobb mértékben ismerje meg a kulturális értékeket. Ma joggal büszkék lehetünk a kulturával szemben megnyilvánuló nagyfokú igényességre és óriási érdeklődésre, amelyet szocialista életünk ébresztett. Pártunk és államunk minden útonmódon igyekszik kielégíteni e fokozódó kulturális szükségleteket. Ennek köszönhető, hogy rendkívüli mértékben megnőtt a kulturális intézmények hálózata, s rohamosan emelkedett látogatóik száma. 1959ben 78 állandó színházunk volt az 1937-es évi 52-vel szemben, ebből Szlovákiában 16 az 1945-ös évi há(Folytatás az 5. oldalon) Í I V