Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-09 / 128. szám, hétfő

A SZOCIALIZMUS GYŐZELMET ARATOTT HAZÁNKBAN (Folvtatás • 4. oldalról) rommal szemben. Tavaly színházaink előadásait kereken 12 millió 800 ezer néző látogatta, 1937-ben mindössze 5 millió. Szlovákiában a színházi elő­adások látogatóinak száma az 1937. évi 300 ezerről tavaly több mint 2 millióra nőtt. Hasonló örvendetes adatokat idéz­hetnénk a mozik, zenekarok, népi művészegyüttesek számának emel­kedéséről, a mozielóadások, hang­versenyek, kiállítások, múzeumok és képtárak egyre növekvő látogatott­ságáról, továbbá a kiadott könyvek és folyóiratok, a rádió és a televí­zió hallgatóinak, illetve nézőinek számáról. Kultúránk azonban nem csupán óriási mennyiségi gyarapodást köny­velhet el, hanem minőségileg is megváltozott és tartalmát tekintve egyre inkább szocialista kultúra lesz. Kulturális dolgozóink és művészeink alkotásaiban és munkáiban egyre in­kább szót kap jelenünk, e műveket egyre inkább áthatja az eszmeiség, egyre inkább szocialista szándék és művészi tökéletesség jellemzi őket. De még mindig sokat kell tennünk annak érdekében, hogy szocialista kultúránk céltudatosabban és követ­kezetesebben elégítse ki a fejlett szocialista társadalom növekvő igé­nyeit. Társadalmunkban és szocialista épí­tésében szerfölött fontos helyet fog­lal el a tudomány. Ez abból követ­kezik, hogy a szocializmus építése a társadalmi fejlődés, a természet és az emberi gondolkodás törvényszerű­ségeit feltáró tudományos ismeretek következetes felhasználására támasz­kodik. Tudományos intézményeink —, fő­leg a Csehszlovák Tudományos Aka­démia, — munkájukban jelentős si­kereket értek el és nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy megoldjuk az ország élete fejlesztésének prob­lémáit. Ezért népünk nagyra érté­keli a tudósok munkáját. Nagy há­lával gondolunk arra a nagy segít­ségre is, amelyet a Szovjetunió nyújt tudományunk minden ágazatának, elsősorban arra a felbecsülhetetlen támogatásra, amelyben az atomfizika, a kibernetika terén és a tudomány több más leghaladóbb szakaszán ré­szesít bennünket. (Hosszan tartó taps.) A párt nagy gondot fordított és fordít valamennyi tudományág fej­lesztésére és felfedezései szüntelen gyakorlati felhasználására. Tudósaink­nak soha a múltban nem voltak olyan kedvező anyagi és más előfeltételeik munkájukhoz, mint a népi demokra­tikus rendszer alatt, a tudomány so­ha azelőtt nem találkozott az egész dolgozó nép oly széleskörű érdek­lődésével és támogatásával. Tudósaink munkája a szó legtel­jesebb értelmében szabad munka lett, mivel a kapitalista múlttól eltérőn a tudomány nem néhány kizsákmányoló érdekeit, hanem az egész társadalom érdekeit szolgálja. Azét a társada­lomét, amely a gyakorlatban váltja valóra az emberiség leghaladóbb esz­ményeit. A tudományos és műszaki haladás távlatait tekintve nagy fontosságú, hogy az alapvető tudományok és mű­szaki . feladatok megoldásához most együttes erővel fognak hozzá a szo­cialista tábor valamennyi országának tudósai. Az erőknek és az erőforrá­soknak ez az összefogása kétségtele­nül új tudományos felfedezésekre ve­zet, amelyek még jobban kidombo­rítják a szocialista tudomány és technika elsőségét a világon. A szocializmus építésének idején hazánkban alapjában megváltozott értelmiségünk helyzete és arculata. Az idősebb nemzedék tagjainak több­sége tevékeny részt vesz a szocializ­mus építésében és sokan közülük éppen az elmúlt 15 év során érték el legnagyobb személyes és tudományos sikereiket, s elismerésre tettek szert nemcsak idehaza, hanem az egész világon. Nagy megbecsülésnek örvend Teodor Ježdik akadémikus, Josef Bel­nár akadémikus, Jaroslav Heyrovský akadémikus, Dionýz Blaškovič aka­démikus, Ján Smetana akadémikus és mások. (Taps.) Ugyanakkor orszá­gunkban új, fiatal értelmiség nő fel, amelynek egész élete és gondolkodá­sa teljes mértékben egybeforr a szo­cializmussal. A párt vezetésével tudósaink és technikusaink merészen látnak hozzá a bonyolult problémák megoldásához minden téren, felfedezéseiket a tár­sadalom rendelkezésére bocsátják és ezzel elősegítik az ország termelő­erőinek rohamos fejlődését, a nép tudományos és politikai Ismereteinek gyarapítását, kommunista gondolko­dásának kialakítását. Fő vonalakban ezek kulturális for­radalmunk eddigi eredményei és fej­lődésének távlatai. Tudjuk, hogy tár­sadalmunk további fejlődése során még inkább megnő* a dolgozók sok­oldalú kommunista nevelésének je­lentősége. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezért elvárja, hogy kulturális frontunk, tudományos és technikai dolgozóink sikerrel teljesítik azokat a feladatokat, amelyek a fejlett szo­cialista társadalomban reájuk hárul­nak. * Elvtársak! Országunk munkásosztálya és egész dolgozó népe Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével az elmúlt esztendők folyamán dicső utat tett meg. A népgazdaság, a tudomány és a kultúra hatalmas arányú fel­virágzásának, a nép életszínvonala példátlan emelkedésének időszaka volt ez. Aránylag rövid idő alatt or­szágunkban meggyőzőn mutatkoztak meg a szocialista társadalmi rend előnyei. A szocialista országépítésben elért sikereink szemléltetőn bizo­nyítják, a dolgozók mily óriási al­kotóerőit szabadítja fel az a társa­dalmi rend, amelyben nem a bur­zsoázia uralkodik, hanem maga a nép, a munkásosztálynak és lenini párt­jának vezetésével. Valamennyi eddigi sikerünk fő for­rása éppen'abban rejlik, hogy a szo­cializmus építése dolgozó népünk legszélesebb rétegeinek legsajátabb ügye lett. Ugyanakkor a kommunista párt nagy győzelme, hogy mindig kedvező előfeltételeket tudott biz­tosítani a nép alkotó erőinek kibon­takozásához és érvényesüléséhez s ezeket az alkotó erőket a kapitaliz­musból a szocializmusba való átme­net egyes szakaszain az előttünk ál­ló alapvető problémák megoldására irányította. Pártunk egész munkájában azt az alapelvet követte, hogy a szocializ­mus építésének meg kell nyerni a dolgozók legszélesebb rétegeit. A kommunisták az egész népnek meg­magyarázták pártunk politikáját és meggyőzték népünket a társadal­munkban végbemenő változások fon­tosságáról. Hála a pártnak, a szo­cializmus építése során soha nem látott mértékben jelentkezett dolgo­zóink kezdeményezése és aktivitása, amit a tőkés társadalom .nem ismer és nem is ismerhet, s ugyanakkor szüntelenül nő népünk szocialista öntudata. E folyamat során alapjá­ban változott meg az embernek a munkához, a termelőeszközökhöz, a társadalomhoz, az államhoz, ember társaihoz való viszonya. A szocialista munkaversenynek, a szocialista munkabrigádok mozgalmának, a vá­rosok, falvak és gyárak fejlesztését és szépítését szolgáló önkéntes mun­kamozgalmáknak, a dolgozóknak a gazdaság irányításában és az ország vezetésében való részvételének szé­leskörű tapasztalatai mutatják, mily magasfokú népünk öntudatossága, mily nagy alkotó aktivitása. Mindez szocialista társadalmunk erejének mérhetetlen forrása, s pártunk ezek­ből az erkölcsi és politikai tényezők­ből indul ki jövendő feladataink ki­dolgozásában és meghatározásában. Különösen felbecsülhetetlen ta­pasztalatokat szerzett pártunk e te­kintetben a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után, amikor számos fontos intézkedést dolgoztunk ki és léptettünk életbe, amelyek célja az volt, hogy fokoz­zák a dolgozók részvételét a nép­gazdaság irányításában és az ország igazgatásában, tovább mélyítsék a szocialista demokráciát. Pártunk ezeket a tapasztalatokat használja fel ma is politikájában, amikor gaz­daságunk fejlődésének elért fokával és az ötéves tervben előttünk álló feladatokkal kapcsolatban a dolgozók teljes támogatásával fontos változá­sokat hajt végre az állam területi beosztásában és további intézkedése­ket tesz a dolgozók befolyásának növelésére egész társadalmunk éle­tében és fejlődésében. A szocializmus építésének befeje­zésével összefüggő feladatokat nem tudnánk megoldani, ha nem tökéle­tesítenénk tovább szocialista demok­ráciánkat. Nem teljesíthetnénk e nagy feladatokat akkor sem, ha nem tökéletesítenénk államunk szerveze­tét és irányító funkcióját, s ha nem törekednénk arra hogy fokozzuk a dolgozók részvételét az állam igaz­gatásában és irányításában. Szocialista utunkon elértünk egy fontos szakasz céljához. A nálunk végbement mélyreható politikai, gaz­dasági és társadalmi változások ki­fejezésre jutnak új, immár szocia­lista alkotmányunk tervezetében. Ki­fejezésre jut benne, hogy Csehszlo­vákia szocialista állam, amelynek né­pe szoros egységbe tömörül élcsa­pata, Csehszlovákia Kommunista Pártja körül és kész véghezvinni or­szágunkban a szocializmus építését. Alkotmányunk ugyanakkor program­jellegű, megmutatja társadalmunk fejlődésének további irányát. Köz­társaságunk szocialista alkotmányá­nak tervezete, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bi­zottsága megvitatásra az egész dol­gozó nép elé terjesztett, széleskörű és kedvező visszhangra talál. Dol­gozóink éppen a nemzetgyűlési, szlo­vák nemzeti tanácsi és nemzeti bi­zottsági választások előkészítésének idején vitatják meg az új alkot­mány tervezetét, s ebben a legszé­lesebbkörü demokrácia, népünk jo­gainak érvényesítése jut kifejezésre. A széleskörű országos vita, a dolgo­zók észrevételei, javaslatai és meg­jegyzései alapján jön majd létre a köztársaság új alkotmánya, amely szocialista társadalmunk alapokmá­nya lesz. Elvtársak, népünknek a szocializmusért foly­tatott 15 esztendős munkája és har­cai során megszilárdult és megnőtt Csehszlovákia helyzete és szerepe nemzetközi téren is. A szocialista Csehszlovákia nemzetközi tekintélyé­nek és befolyásának gyarapodása a szocializmus építésének sikereiből és kommunista pártunk szilárd marxis­ta-leninista politikájából, a Szovjet­unióhoz és a baráti szocialista or­szághoz fűződő testvéri szövetsé­günkből és proletár-internacionalista kapcsolatainkból következik. E poli­tika és ez a szövetség nemzeteink szabadságának és önállóságának leg­biztosabb záloga. Ez világosan meg­különbözteti a szocialista Csehszlo­vákia nemzetközi helyzetét az egy­kori, München előtti burzsoá köz­társaság helyzetétől. Az elmúlt 15 év alatt nem egy üt­közetet kellett megvívni a békéért folyó harcban. Hála a Szovjetunió békepolitikájának, a szocialista or­szágok és az egész nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom egységé­nek és az egész haladó emberiség erőfeszítéseinek, ezekből az- össze­csapásokból mindig a béke ügye ke­rült ki győztesen. Előrehaladásunkat nem tartóztatta fel sem a hideghá­ború, sem az imperialista blokád, sem a szocialista országok úgyneve­zett „felszabadításáról" szóló, dics­telenül hírhedt és csődöt mondott doktrínák. Ellenkezőleg. Az idők fo­lyamán a szocialista tábor ereje egyre nőtt és gyarapodott. Ugyanakkor világméretben is ki­alakultak a haladó fejlődés előfel­tételei. A haladás, a demokrácia, a szabadság és a függetlenség útjára léptek az egykori gyarmati országok százmilliós tömegei, amelyek győzel­mesen megszabadultak és megsza­badulnak a gyarmati elnyomás bi­lincseitől. Ez a harc tovább folyik. Az impe­rialisták a gyarmatosítás új formái­val igyekeznek fenntartani az el­nyomást és a kizsákmányolást. E célra különféle fasiszta rendszereket és diktátorokat használnak fel, akik idegen monopóliumoknak adják el országaik népét és kincseit. Dél­Korea, Dél-Vietnam, Dél-Afrika és számos más ország népe azonban már betelt az uralkodó körök áru­ló, népellenes és faji politikájával s az utóbbi időben nyílt harcba kez­dett szabadságáért és demokratikus jogaiért. Az egész világ meggyőző­dik arról, hogyan érvényesítik ezek­ben az országokban az úgynevezett szabadságot, amelyet az amerikai imperialisták példaképként emleget­nek, hogy az úgynevezett felszabadí­tás leple alatt a szocialista országok nyakába varrják. A szocializmus, a haladás és a bé­ke erőinek előnyomulása alapvető változásokat idézett elő a nemzet­közi erőviszonyokban a szocializmus javára. Hatalmas arányokat öltött a békevédők mozgalma. Kialakult a békét védő és imperialistaellenes erők hatalmas nemzetközi frontja, amely sikeresen keresztülhúzza az agresszív körök háború peremén mozgó terveit, és ma fontos szerepet játszik a nemzetközi feszültség eny­hítéséért folyó harcban. Úgy hisszük, a Nyugat agresszív erőinek tudomá­sul kellene vennie azt a tényt, hogy háborús terveikkel szembetalálják magukat az emberiség túlnyomó többségével, amely békét akar és nem engedi új háború kirobbantását. (Hosszan tartó taps.) Ennek a hely­zetnek megfelelően kellene állást fog­lalniok a világ tartós békéjének biz­tosítása érdekében is. A béke valamennyi erőjének élén a nagy Szovjetunió áll. Békepolitiká­jának sikerei különösen szembetűnők a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után, amely teljes mértékben kifejezésre juttatta a nemzetközi békepolitika merész leni­ni eszméit. Éppen az a tény, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok szilárdan kitartottak az emberiség óriási többsége életérdekeinek pozí­cióiban és egy lépést sem hátráltak a lenini békepolitika pozícióiból, amelynek áldásos hatását egyre in­kább megértik és elismerik az egész világ népei — éppen ez á tény leg­főbb forráša a tartós békéért foly­tatott harcunk valamennyi sikerének. A béke és a szocializmus erőinek túlsúlya új feltételeket teremtett a világban és a békéért vívott harcot győzelemre lehet vinni. A nemzetközi viszonyok jelenlegi szakaszát az a nagy harc jellemzi, melynek célja a békés együttélés el­veinek aktív érvényre juttatása; ez az erőfeszítés odáig jutott, hogy a szocializmus és a kapitalizmus or­szágainak képviselői közvetlen ta­nácskozásokba kezdtek a nyílt nem­zetközi kérdésekről. Bizonyos mértékben biztató jelen­ségeknek számítottak az államférfiak találkozói és tanácskozásai, amelyek sorát Hruscsov elvtársnak az Ameri­kai Egyesült Államokban tett láto­gatása nyitotta meg. Ezekkel a ta­nácskozásokkal megkezdődött a világ békéjének biztosításával, a nemzet­közi megértéssel kapcsolatos kérdé­sekről szóló közvetlen eszmecsere. Éppen e napokban ülésezett a Szov­jet Szocialista Köztársaságok Szövet­ségének Legfelső Tanácsa, s ezen az ülésen Hruscsov elvtárs fontos be­szédet mondott. Beszédében kifeje­zésre jutott a Szovjetunió hatalmas ereje és az a szilárd meggyőződés, hogy • a világon túlsúlyban vannak a béke erői. Ugyanakkor tanúsította a kommunizmus hatalmas életerejét, megmutatta, mit jelent a mi társa­dalmi rendünk az emberről való gon­doskodás tekintetében. A Csehszlovák Köztársaság és egész népünk öröm­mel fogadja ezt a beszédet és teljes mértékben egyetért azokkal a megál­lapításokkal, amelyeket Hruscsov elvtárs tett a jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatban, s lelkesülten fogadja azt az elszántságot és kö­vetkezetességet, amelyet a Szovjet­unió tanúsít a világ békéjének biz­tosítása érdekében. (Hosszan tartó taps.) A négy nagyhatalom kormányfőinek küszöbönálló értekezlete, amely a közeli napokban ül össze Párizsban, jelentős lépést jelenthet előrefelé, amennyiben persze a nyugati hatal­mak ugyanolyan jó szándékkal vesz­nek részt ezen az értekezleten, mint a Szovjetunió, vagyis különösen ke­resik az utat a leszerelés, a német békeszerződés és Nyugat-Berlin prob­lémáinak megoldására, hogy biztosít­sák az emberiség tartós békéjét. A ma legfontosabb kérdése a le­szerelés. A Szovjetunió az általános és teljes leszerelésre tett -javaslatá­val utat mutat, hogy hatékony in­tézkedésekkel hárítsák el az atom­háború veszélyét. Javaslatainak , el­fogadása megmentené az emberisé­get a fegyverkezés óriási terhétől és a folytatódó lázas atomfegyver­kezésből a világra háruló veszélytől. Az általános és teljes leszerelés problémájának kellene képeznie a csúcsértekezlet központi tárgyát, hogy a csúcsértekezlet előmozdítsa az ENSZ egyöntetűen hozott határo­zatának sikeres teljesítését. A háború egyik megoldatlan ma­radványát jelentő és ezért valóban sürgős megoldást követelő német probléma közelről érinti Csehszlo­vákiát. A nyugati nagyhatalmak poli­tikája lehetővé teszi a német impe­rializmusnak egy tíjabb agresszió fegyveres és anyagi feltételeinek megteremtését. A nyugati nagyha­talmak szándékosan figyelmen kívül hagyják Nyugat-Németország foko­zódó agresszív törekvéseit, aminek következtében szembetűnően növek­szik a nyugatnémet militaristák és revansisták szerepe és vakmerősége. Csak egy út vezet a német kérdés békés megoldására: a revan­sista és militarista erők megakadá­lyozása abban, hogy ne bontsák meg újra az európai békét, ne veszélyez­tethessék a népek biztonságát. Ezért támogatjuk és jelentőseknek tartjuk a német békeszerződés meg­kötésére tett szovjet javaslatokat. A békeszerződés megszüntetné a háború következményeit és biztosí­taná az európai népek biztonságát. (Hosszan tartó taps.) Természetesnek tartjuk, hogy a mai Németország helyzetét vegyék kiindulópontul, azt hogy két önálló német állam alakult. A Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítására tett szovjet javaslatok megvalósítása is a béke ügyét szol­gálja. A megszállási rendszer eltávo­lításával Nyugat-Berlin megszűnne a hidegháború táptalaja és a német­országi nyugtalánkodások gócpontja lenni. A nyugatnémet imperialisták és revansisták kézzel-lábbal hada­koznak e megoldás ellen, mert a Bundeswehr atomfelfegyverzése kö­vetkeztében meggyorsult agresszív terveik komoly veszélyeztetését lát­ják benne. Folytatják a feszültség kiélezésének politikáját és igyekez­nek újabb akadályokat gördíteni a csúcsértekezlet előkészítésének út­jába. Ma Nyugat-Németországban az a helyzet, hogy a bonni kormány­körök fő ideológiája az erőpolitika és a revansizmus. Erre vallanak Adenauernak és a bonni állam to­vábbi politikusainak, Seebohmnak, StraussnaH, Brentanonak és mások­nak a béke és a népek megértése elleni gyakori kirohanásai. Csehszlovákia népe nem tanúsított: gyűlöletet a német néppel szemben, ezt bizonyítják a Német Demokrati­kus Köztársasággal ápolt szívélyes kapcsolatai is. Már nemegyszer ki­emeltük azt a tényt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság megala­kulása óta nagyon aktívan hozzájá­rul az európai béke és biztonság megszilárdításához, s békés együtt­működésre törekszik minden néppel. A világbéke frontján fontos sze­rep hárul a gyarmati elnyomás alól felszabadult új afrikai és ázsiai ál­lamokra. Csehszlovákia nagyra érté­keli együttműködését ezekkel az or­szágokkal és népekkel és továbbra is fejleszteni és bővíteni fogja a velük folytatott együttműködést. A ma még függetlenségi harcukat vívó népeknek teljes sikert kívánunk küzdelmükben és mély rokonszen­vünkről biztosítjuk őket. (Taps.) A Csehszlovák Köztársaság külpo­litikája Csehszlovákia népének békés céljaiból indul ki és az a törekvés vezérli, hogy baráti kapcsolatot te­remtsen a világ minden államával és népével. Meggyőződésünk, hogy a kölcsönös bizalom megteremtése és az államok szilárd együttműködése elháríthat minden háborús tűzvészt. Az ilyen együttműködés kölcsönös baráti viszonyt teremthet és a gaz­dasági és kulturális fejlődést jelent­heti az egész emberiség, minden nép számára. Ebben a szellemben folytat­juk a jövőben is külpolitikánkat, és ez fogja áthatni törekvéseinket. A szocializmus győzelmes távlata a szocialista országok kölcsönös vi­szonyának minden területére ráve­títődik. E kapcsolatok már koránt­sem közönséges államközi kapcsola­tok. Magas fokát képezik a közös cél elérésében folytatott testvéri együttműködésnek. Ez a cél pedig minden szocialista ország közös elő­rehaladása a kommunizmus felé. Szocialista hazánk 15. jubileuma alkalmából méltán tesszük fel a kér­dést, minek köszönhetjük azt, hogy Csehszlovákia ily sikerrel építheti az országot, hogy munkasikereit nem­zetközi téren is elismerik? Ezt an­nak köszönhetjük, hogy sorsunkat örökre eljegyeztük a szocializmus ügyével és azon az úton haladunk, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mutatott és amelyet a szovjet hadseregnek a hitleri fasiz­mus felett aratott dicső győzelmével 1945. május 9-e nyitott meg előttünk. (Taps.) Ezt annak köszönhetjük, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának bel- és külpolitikája hazánk és né­pünk legjobban felfogott érdekeiből indul ki. A szocialista Csehszlovákia mint a múltban, a jövőben is leg­főbb érdekének tartja, hogy hozzá­járuljon a szocialista tábor egysé­gének és tömörségének szilárdításá­hoz, mert ebben van a békéért és a szocializmusért világszerte folyó harc győzelmének, összes sikereinek fő forrása. A Szovjetunió Kommunista Párt­jának példája és a Szovjetunió nagy­lelkű segítsége lehetővé tette Cseh­szlovákiának, hogy odajusson, ahol ma áll: a világbéke, a haladás front­jának első soraiba, a szocializmus soraiba. A csehszlovák-szovjet szö- • vétség szocialista hazánk erejének és biztonságérzetének pajzsa, mert egy virágzó ország gazdag arculatát kölcsönzi neki és a cseh és szlovák nemzet történelme legdicsőbb kor­szakának mozgató erejét képezi. Csehszlovákia felszabadulásának 15. évfordulója ezért alkalom arra, hogy népünk ismét büszkén hangoztassa törhetetlen hitvallását: „Örök időre a Szovjetunióval!" (Hosszan tartó taps. A jelenlévők felállnak és kó­rusban kiáltják: „Éljen a Szovjet­unió!") Gratulálunk a szovjet népnek a kommunizmus útján szorgalmas munkájával elért óriási sikereihez. A Szovjetunió, á szovjet nép lépésről lépésre felmutatja a marxi-lenini ta­nítás alkalmazásának eredményeit, melyeket a nép hatalmas alkotóere­jének fejlesztésében, a társadalom gazdag és sokoldalú életének, az ember gazdag életének biztosításában elért. A szovjet nép ma az egész emberiség fejlődésének nagy távla­tait vázolja fel. * * « Elvtársak! Az az út, melyet amióta a szovjet hadsereg Csehszlovákiát felszabadí­totta, népünk új élete építésében megtett, aranybetűvel Íródott be történelmünkbe. A munkásosztály szilárd szövetségben a parasztsággal és a dolgozó értelmiséggel, dicső kommunista pártunk vezetésével tel­jesítette történelmi, forradalmi fel­adatát: a szocializmus győzött a Csehszlovák Köztársaságban! Pártunk vezetésével tovább hala­dunk ezen az úton, és elérjük leg­közelebbi célunkat: Befejezzük a szocializmus építését hazánkban. (Hosszan tartó viharos taps, „Éljen a Szovjetunió!" kiáltások.) ýj SZÓ 4 * 1960. május 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom