Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-14 / 133. szám, szombat

Mojzes Ilona: Trexler Stépán búcsúlevele (Á bŕeclavi börtönben 1943. nov. 9-én, egy órával halála előtt írta feleségének Ostravára) Oszlik az éjnek tengersötétje, sápadt fény gyúl az ég peremén Hideg a vasrács, börtönök éje, hogy szabaduljak nincsen remény Kicsinyre szabták levélpapírom, időm is sürget, rövid az óra. Utolsó levél, sietve írom, lóra kell ülnöm ma virradóra. Fekete ló az, gyászosan üget, piros vérem ömlik majd a hóra Messze visz innen, jéghideg, süket fekete síri találkozóra. Búcsúzom tőled Fekete város, fekete tárnák, fekete gyárak, Hűséges asszony, kicsinyke, álmos, apró leánykám, partizán társak. Nagy orosz földön folynak a harcok, •milliókért a föld kerekén. Hallom az Olsét, zsongnak a partok, jő a szabadság, nő a remény. Peter Bezručnak vagytok a népe ne riasszanak gyötrelmes árnyak! Az elfolyt vérnek nagy lesz a bére, a Lysá Horán partizánok járnak! í 945—7946 \|R0 DALOMRÓL" KÖNYVEKRÖU& A munkásosztály az újjáépítésért Fenti felvétel-sorozatunk az idei Klement Gottwald-államdíjasokat ábrázolja. Balról jobbra: dr. Miloš Seidl, Václav Trojan, dr. Vladimír Pokorný docens, Karel Nový, Miloslav Klinger, František Koželský mérnök, dr. Václav Král, Milan Kubát és Slavomír Košler mérnökök, dr. Jaromír Neumann docens, Vladimír Sommer, dr, František Erhart mérnök, Magyarország felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából rendkívül jelentős és sokatmondó dokumentumkötetet jelentetett meg a fenti címmel a budapesti Kossuth Könyvkiadó. A kötet a magyar munkásosztály hősi küzdelmének, az ország újjáépítéséért vívott harc történetének kiemelkedő eseményeit mutatja be. a felszabadulástól a stabilizációig, 1946 augusztusáig terjedő időszakban. A kötet nemcsak a felszabadulás utáni harc egészének a bemutatására, de még a tárgyalt időszak valamennyi fő kérdésének, így a politikai harc történetének teljes bemutatására sem törekszik. Tematikája csupán az élet megindulására, a közlekedés helyreállítására, a szén és az ipari termelés fokozásáért vívott küzdelemre, a kommunista párt, az üzemi bizottságok tevékenységére és szerepére, a Szovjetunió segítségére, valamint a reakció garázdálkodása egyes momentumainak a bemutatására terjed ki. Ennek ellenére olyan gyűjteménnyel ismerkedünk meg, amely mindennél többet mond a kommunista párt vezette magyar munkásosztály háború utáni harcáról és szerepéről. A nyolc fejezetből álló gyűjtemény anyagát egykori sajtó és levéltári anyag képezi. A dokumentum-anyagot a szerkesztők témakörök szerint csoportosították. Az egy-egy tárgykört felölelő fejezetet értékes rövid bevezető tanulmánnyal láttak el, amely a tárgyalt időszak összefüggéseinek megértését segíti. A kötetet gazdag képanyag egészíti ki, amely beszédesen idézi az 1945 —1946-os viszonyokat. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Párttörténeti Intézete által sajtó alá rendezett kötet azonkívül, hogy elmondja, hogyan jutott el a magyar nép a felszabadulás után a stabilizációig, a jó pénz, a forint megteremtéséig, figyelmeztet: a munkásosztály forradalmi párt vezetésével olyan erő, amely nem ismer megoldhatatlan feladatot. Albert E. Kahn: A besúgó A hlubokái kastély a tavaszi napsü ..iben (B. Kreičí felvétele) • ••••••••••••••••••••• Suchoň „Svätopluť-jának bemutatója a prágai Nemzeti Színházban r Alig két hónappal otthoni nagysikerű bemutatója után legnagyobb operaszínpadunk, a prágai Nemzeti Színház is műsorára vette Eugen Suchoň, nemzeti művész „Svätopluk" című operáját. Fővárosunk kissé hűvösebb és nehezebben felmelegedő zeneértő közönséget a nagy szlovák zeneköltő alkotása talán még jobban elragadtatta, mint az ősbemutató közönségét, és ez nemcsak a zenekar páratlanul szép teljesítményének köszönhető, hanem azoknak a kisebb, de igen lényeges húzásoknak és változtatásoknak is, amelyeket Suchoň zenedrámáját betanító Zdenék Chalabálávál együtt elvégzett. Az opera így határozottan nyert: hatásában drámaibb, lenyűgőzőbb és kifejezésteljesebb lett. Sikeralt a szövegkönyvnek némely zavaró részletét is eltüntetni és kiküszöbölni a zenedráma eszmei mondanivalóját eltorzító ellentmondást a befejező jelenetben. Zdenék Chalabala mesteri karmesteri munkája —, amelyet egyenesen ideálisnak mondhatunk, — a kar és némely énekes kimagasló teljesítménye mellett, a siker Josef Svoboda teljesen egyéni színpadi képeinek is köszönhető. A ferde síkban lejtősödő színpadon csak egy kis emelvényen álló trónszék, egy sátor vagy váj-palánk jelzi a cselekmény színhelyét és kiderül, hogy az ilyen végtelenül leegyszerűsített színpad, hatalmas mélységével sokkal hatásosabban emeli ki a zenedráma mondanivalóját, mint a realitás illúzióját megadni törekvő, gyakran felesleges naturalizmusba tévedő, állványokkal és díszletekkel túlzsúfolt játéktér. Svoboda teljesen újszerű fényfüggönyöket és világítási hatásokat alkalmazott, amivel egyfelől sejtelmes távlatokat varázsolt a színpadra, másfelől mindig a főcselekményre irányította a nézők figyelmét. Egyszerű színpadán sokkal hatásosabban érvényesültek a tömegjelenetek, a magánszereplök mozgási lehetősége is fokozódott, és a játék minden egyszerűsége mellett sokkal természetesebbnek, drámaibbnak hatott. Hanuš Thein rendezői munkája egyes részletekben nem hibátlan, de nagyvonalú és Ízléses. Az énekesek is kitűnően vizsgáztak, amihez hozzátehetjük, hogy nem egy otthoni énekesünk teljesítménye megállja velük az összehasonlítás próbáját. A legeszményibben Drahomíra Tikalová oldotta meg feladatát. Milenája mind a drámai, mind a lírai jelenetekben példásan szép. Eduard Haken Svätopluk királya zordon fenségében és gyötrődésében nagyerejű és meggyőző. A királyfiak közül meglepett a fiatal Milan Karpišek szárnyaló tenorja és erőteljes játéka, Pretnysl Koči Mojmírja azonban nem egyszer fénytelenül hatott és sem hangban, sem játékban nem közelítette meg a bratislavai előadás Hanákjának remek alakítását. Marié Podvalová (Lutomíra), Václav Bednár (Dragomír), Ivo Zídek (Záboj) és Marta Krásová (Blagota) is megérdemelten osztozhattak a bemutatón jelenlevő zeneköltőt, forrón ünneplő közönség elismerő tapsaiban. Bizonyosra vehető, hogy a prágai példásan egységes, drámai hatásokban és lírai szépségekben egyaránt bővelkedő előadás elindítja az első szlovák nemzeti zenedrámát a megérdemelt világsiker felé. Egri Viktor A forradalom dala Ä

francia nemzet szabadságvágyának és szabadságharcának egékesebh bizonyítéka s egyben örök szimbóluma a forradalom dala, a Marseillaise. A Marseillaise, amelyet M. Thorez elvtárs nemrégiben így jellemzett: „A Marseillaise gyújtó hatással fejezi ki a nemzet forradalmi akaratát, harcát és hősiességét, a Marseillaise: maga a forradalom."! Idézzük fel most ennek a dalnak történetét szerzője, Rouget de Lisle, születésének 200. évfordulója alkalmából. Rouget de Lisle 1760. május 10-én született Lons le Saulnier városkában. Katonai pályára lépett s mint a forradalmi hadsereg lisztje végigkiizdötte a forradalmat, 1792. április 25-én költötte Strassburgban ,,A rajnai sereg harci dalát-t". Ezzel a dallal vonultak be a marseillei önkéntesek Párizsba s így terjedt el a „Marseillaise" A Marseillaise meghódította nemcsak Franciaországot, hanem az egész világot. Már 1840-ben megállapítja Engels, hogy ,,a nemzeten túl az egész emberiséget öleli fel" és hatásáról lelkesen emlékeznek meg az írók és a költők: Hugó, Lamartine, Dumas, Rostand, Heine, Börne, Schelling, Petőfi stb. Nem egy nagy zenész is felhasználja müvében gyújtó muzsikáját (Liszt, Schumann, Csajkovszkij stb.) Ez az ellenállhatatlan melódia vitte győzelemre a nép ostromát 1792-ben a Xuilleriák ellen és a forradalmi seregeket a csatatéren. Ez a dal tömöritette a népet 1850 júliusában a barikádokra és tüzelte forradalomba 1848 februárjában. ' A királyság, majd pedig a második császárság alatt eltiltották, de hasztalanul, — mint a szabadság szimbóluma élt a nép szívében. Midőn 1869-ben már felsorakoznak a köztársaság hívei a reakció ellen, ,,La Marseillaise" címen adják ki új lapjukat (amelyet az I. Internacionálé is támogatott) 1871-ben megint ez a dal indítja harcba a népet a Kommün megteremtést ért. A harmadik köztársaságban is üldözi a reakció\ a jakobinusok és a kommünardok dalát, míg végre 1879-ben hivatalosan is hatályba léptetik az 1795. évi forradalmi rendeletet, amely szerint a Marseillaise gyakorlatilag állami himnusz lett. D

e nemcsak hazájában volt a Marseillaise a zsarnokság, a királyok elleni küzdelemnek, a forradalomnak, a szabadságharcnak a jelképe, hanem világszerte. A múlt század utolsó évtizedeiben, a II. Internacionálé korszakában, utat talált a nemzetközi munkásmogalomba is. Hajós Géza. A Csemadok Tekovský Hrádok-i hílyi szervezete a minap sikerrel adta elő Egri Viktor Mikor a hárs virágzik című háromfelvonásos színjátékát. Dicséret illeti a szereplőket, hogy napi munkájuk után vállalták a darab betanulását. k. p. Különösen A nagy összesküvés című könyvéből nálunk is jól ismert Albert E. Kahn, amerikai írónak A besúgó címmel most új könyve jelent meg magyarul. A besúgó, Kahn előbbi könyvéhez hasonlóan rendkívül izgalmas és tanulságos olvasmány. A szerző egy hivatásos spicli életének és pályafutásának bemutatásán keresztül rántja le a leplet az amerikai „demokráciáról" és „igazságszolgáltatásról". A hidegháború idején, különösen 1950-ben, mikor javában dúlt a maccarthyzmus Amerikában, új és figyelemre méltó politikai típus: a fizetett besúgó típusa általánosan ismert alak volt. Az államilag támogatott besúgóknak az volt a teendőjük, hogy hamis tanúvallomásokat tegyenek, amelyek alapján perbefogták és elítélték a hidegháború útjában álló demokratikus elemeket. A mindig gyűlölt és megvetett besúgókat a hidegháború idején Amerikában a nemzeti hős rangjára emelték, s a spicliskedést „hivatássá" magasztosították. Mint Kahn könyvéből kiderül, Amerikában ezekben az években kevés foglalkozást övezett a besúgókéhoz hasonló tekintély. A hivatalos szervek előtt megjelent spiclik tanúvallomásait az amerikai lapok jelentős hírként „a kommunizmus kérdéseiben járatos szakértők" nyilatkozataként közölték. Milliókat költöttek arra, hogy minél nagyobb közönség szerezzen tudomást a besúgók „hőstetteiről". A kommunisták ellen spicliskedőket ünnepelték, felkérték őket beszédek tartására. Volt, aki úgy vélekedett. „Ezek az emberek megérdemlik a nemzet tiszteletét ... A bizalmas dolgokat szolgáltató személy ... fontos intézmény, nélkülözhetetlen az élet minden területén ..." A besúgók nemcsak erkölcsi elismerésben, de jelentős pénzjutalomban is részesültek. Egyesek a „szakértő" tanúvallomásért fizetést kaptak. A „szakma" vállalkozó szellemű tagjai busás jövedelemre tettek szert azáltal is, hogy működésük során szerzett tapasztalataikról előadásokat tartottak, megírták önéletrajzukat és jelentős díjakat vettek fel „a vörös veszedelemmel" kapcsolatos hátborzongató felderítéseik megfilmesítési jogáért, valamint a rádióban és a televízióban való szereplésükért. Ennek ellenére néhány besúgó, talán a felébredt lelkiismeretért, hátat fordított a besúgó „hivatásnak". A besúgók e típusához tartozik Matusow is, akiről Kahn könyve szól. Matusow, aki aljas ösztönöktől vezérelve hosszú ideig hivatásos besúgóként működött, és akinek- tanúvallomása alapján számos amerikai hazafit ítéltek el, egy napon elhatározta, könyvet ír, és nyilvánosságra hozza, hogy hamisan tanúskodott. Mikor az amerikai hatóságok tudomást szereztek Matusow elhatározásáról, az egész államapparátus egy" kori emberük: a hivatásos besúgó ellen fordult. Mindent megtettek, hogy megakadályozzák Matusow leleplező könyvének megjelenését. A „Hamis tanú" címet viselő könyv azonban megjelent, s Matusow nemcsak azt ismerte be, hogy a vádhatóság embereként számtalanszor hazudott. Hangoztatta azt is, a hamis tanúzásra az amerikai külügyminisztérium ügyésze bújtatta fel. A besúgó tanúvallomása alapján elítélt embereket a bíróság kénytelen volt felmenteni. Matusowot azonban börtönbe juttat-, ták. Az egykori „tanúból" vádlott, a börtönbe juttatóból börtöntöltelék lett... Matusowot természetesen nem azzal a bűncselekménnyel vádolták, amelynek elkövetését a Hamis tanú című könyvén kívül más alkalommal is beismerte. Nem azért emeltek ellene vádat, mert a kormány tanújaként hamis vallomást tett, mert ártatlan embereket juttatott börtönre. Azért vonták felelősségre, mert bevallotta, hogy a kommunisták ellen hamisan tanúskodott. Kahn rendkívül izgalmas könyvéből a szenzációként ható beismerő vallomással és annak következményeivel ismerkedünk meg. A besúgó —• mint erre könyve elején maga Kahn is utal — minden részlete valóság. A párbeszédek, az események időpontjában készültek, és feljegyzések, illetve bírósági tárgyalások, vagy kongresszusi kihallgatások jegyzőkönyvein és más okmányszerű for1 rásokon alapulnak. Kahn könyvéből a hidegháború egész korszaka bontakozik ki és fény derül Amerikának arra a időszakára, amelyben magas beosztású emberek „a kommunizmustól való félelem" jegyében a legesztelenebb intézkedéseket követték el. A besúgó című írás azonkívül, hogy érdekes és tanulságos, világosan beszélő és rendkívül sokat mondó értékes kordokumentum. BALÁZS BÉLA .ÜJ SZÓ 6 * 1960. május 14.