Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-14 / 133. szám, szombat

Jiŕí Čermák, Peter Karvaš. Ezeken az elvtársakon kívül Klement Gottwai. -államdijjal tüntették ki még a prágai és bratislavai hydrometeorológiai intézet munkatársi kollektí­váját és A. Xrizuliak hattagú képzőművész csoportját. IDŐVEL ELÉRTÜK, hogy min­den tanszak, minden fokozat számára osztályokat létesítettünk. Nálunk mindenki — kezdve az írástudatla­nok első szárnypróbálgatásaitól egé­szen az egyetemi végzettségig — kedve szerint tanulhat. Azonban kü­lönösen a művészetek elsajátítására irányuló nevelésnek szentelünk nagy figyelmet. Honfitársaink tavaly 10 00G irodalmi művet, verset, cikket, elbe­szélést, tanulmányt írtak. Most pedig megkérdezhetik tőlem, vajon az iro­dalmi kör termékeinek e tömegében valamennyi megütötte-e a mértéket? Minőségük természetesen különböző, azonban az a fontos, hogy honfitár­saink ezrei tollat ragadtak. Ha egy­szer bátorságot vesznek az íráshoz, a tehetségek kiválasztása már önmagá­tól megy. A színjátszó csoportok több mint 1700 tagja hatvan színda­rabot adott elő, a tánc- és zenemű­vészeti, valamint az operaszakos osz­tályok tanulói többször tanúbizony­ságát adták képességeiknek. Ezenkí­vül klasszikus és modern irányzatú operaegyüttessel rendelkezünk. Nem­rég filmet is készítettünk. Miről is tehetnék még említést? Talán a min­den harmadik nap megjelenő újsá­gunkról, avagy irodalmi folyóiratunk­ról, fametszeteket készítő szépművé­szeti körünkről, saját rádióadónkról, amelynek műsorát természetesen szintén magunk állítjuk össze ..." Hol hallotta ezt? Nem valami el­sőrangú kulturális intézetben avagy művészeti főiskolán, hanem a pekingi gépkocsigyárban. Az említett adatokat az üzemi párttitkár közölte velem. Tulajdonképpen azért látogattam az Üzembe, hogy megtudjak valamit ter­meléséről, de amikor az elvtárs az említettekről beszélt, már nem gon­doltam porlasztókra, forgattyú ten­gelyekre és gyújtógyertyákra, ame­lyek a világ minden táján ugyan­olyanok. Hol létezik a világon még egy olyan gépkocsigyár, amelyben a dolgozók csaknem kétharmada tán­cosokból, énekesekből, zenészekből és költőkből áll, még hogyha csak mű­kedvelőkről van is szó? A gyár 5600 alkalmazottának háromnegyed része tanonc és ifjúmunkás. Ez adja az üzem éltető erejét. Nekik köszönhető, hogy az idősebb munkások mindin­kább szégyellték tudatlanságukat, no­ha ez az állapot nem írható rovásuk­ra. Három év elteltével már 1 csak húszan voltak írástudatlanok a gyár dolgozói közül, akik kijelentették, már túl öregnek érzik magukat ahhoz, hogy megbirkózhassanak az írásjelek megtanulásának nehézségeivel. Nos, itt senkit sem kényszerítenek a mű­velődésre. A többiek tudásszomját azonban a fokozatosan elsajátított is­meretek egyre növelték. A gyárban különféle tanfolyamokat szerveztek a politikai, műszaki és kulturális is­meretek elsajátítására, azután egy középiskolát és igy tovább haladva ­az európai népi főiskolák példáját követve - munkásfőiskolát nyitottak, melynek hallgatói tanulmányaik el­végzése után az állam által elismert bizonyítványt kapnak. Az oktatás e tanfolyamokban és iskolákban feltár­ta a dolgozók tehetségét, aminek alapján létrejöttek a már említett művészi körök. EZZEL KAPCSOLATOSAN egy to­vábbi, nem teljes indokolatlan kérdés kívánkozott ajkamra: ha az üzemben ily sokat foglalkoznak művészettel, kultúrával, tulajdonképpen mikor dol­goznak? A párttitkár e kérdésemre is talpraesetten válaszolt. „Megsza­kítás nélkül" - mondotta - „mivel három műszakban dolgozunk. Éppen ez teszi lehetővé, hogy az egyik cso­portnak kulturális tevékenységre is mindig elég ideje van." De ki látta el a munkásokat a rendezéshez, a színpadi technikához, a koreográfiá­hoz, stb. szükséges szakismeretekkel? „Erről szakemberek gondoskodtak. A pekingi opera a filmstúdiók és a filharmónia művészei rendszeresen ellátogatnak hozzánk, hogy oktassák műkedvelőinket, figyelemmel kísérjék az egyes próbákat." Beszélgetésünk közben egy idősebb férfi lénett a szobába kék munkaru­hában. „Ez Tsang-Yung-An, a mi leg­nagyobb költőnk" mutatta be a párt­titkár. „Öt évvel ezelőtt még írástu­datlan volt, ma már az irodalmi intézet esti tanfolyamának hallgatója. A filharmónia megzenésítette egyik költeményét. De beszéljen ő maga." A „legnagyobb" költő értelmes sze­me felcsillan, kényelmesen helyet foglal és körülményesen cigarettára gyújt. „A honaní tartományból szárma­zom. Nagyapám földnélküli paraszt volt és később a kelmefestő mester­séget űzte. Apám ladikos volt, de amikor ladikja egy viharban darabok­ra tört, ismét vissza kellett térnie vidékre, ahol úgy mint apja, nap­számosként tengette életét. Csalá­dunkban sok volt a gyermek. Apám­nak még négy fivéremről és három leánytestvéremről kellett gondoskod­nia. Engem nagyapámhoz küldtek, hogy eggyel kevesebben legyünk ott­hon. Segédkeznem kellett a gyapot betakarításában, de hamarosan elker­gettek, mert még túl fiatal és túl éhes voltam ahhoz, hogy elegendő erőm legyen a munkához. Igy lettem tanonc egy cukorgyárban. A tulajdo­nos rövidesen csődbe jutott és én ismét munka nélkül maradtam. Nem maradt más hátra, mint hogy honfi­társaim millióihoz hasonlóan vándor: útra induljak. 11 évig éhezve, kol­dulva kóboroltam hazám déli vidékén. Művelődési otthonaink munkáját a vá­lasztások alapos erőpróbára teszik. Mű­velődési otthonaink azonban felkészültek és erejükhöz mérten vesznek részt a vá­lasztások előkészítéséből. A napokban Čalovon Vég h Gusztáv, a járási művelődési otthon vezetője így nyilatkozott munkájukról. — Már hetek óta készülünk. Mindent megteszünk, hogy a választásokat kifeje­ző kulturális műsorokkal küszöntsük. Szo­ros kapcsolatot teremtettünk az agitációs központtal és a tömegszervezetekkel. Azon vagyunk, hogy az elv^jzésre váró munkát közösen, egymást segítve, a le­hető legjobban végezzük. — Hogyan segítik a falusi művelődési otthonokat? — kérdeztük Végh Gusztáv­tól. — A falusi művelődési otthonoknak el­sősorban a személyi felvilágosítás útján nyújtunk segítséget. Tanácsokkal, útmu­tatásokkal látjuk el a falu kulturális dol­aozóit. Ezenkívül segítünk a módszer­tani utasításokat tartalmazó füzetekkel is. Legtöbbet a választások alkalmából rendezendő ünnepségek előkészítésével foglalkozunk. — A járási művelődési otthon milyen akciókat tervez? — A felszabadulás alkalmából több összejövetelt rendeztünk. Ismertettük a 15 év alatt elért eredményeket és a jövő távlatait. Kulturális rendezvényeink is a felszabadulás óta elért eredményeket tük­rözik. Jelenleg teljes erővel a válasz­tások előtti tennivalókat végezzük. Eb­ből az alkalomból két esztrád-együttest szerveztünk. A csoportok nemcsal; hely­ben, hanem a környező falvakban is ren­deznek bemutatókat. A műsort a válasz­tásokkal kapcsolatos anyagból állítjuk össze. Azt szeretnénk, hogy együtteseink sok kellemes percet szerezzenek a né­zőknek. A čalovoi járási művelődési otthon dol­gozói a választások alkalmából rendezett műsorokon kívül nem feledkeztek meg az új alkotmányról szóló előadások megren­dezéséről sem. Az alkotmánytervezetről a legjobb előadók bevonásával előadássoro­zatot tartanak és a felvilágosító munka minden eszközét felhasználják, hogy a szocialista alkotmányról szóló vitába minél több dolgozó bekapcsolódjék. (b) Néha néhány napra munkám is akadt, egy maréknyi rizzsel csillapítottam éhségemet és ilyenkor hajléktalan sem voltam. Egyébként csak a mások által eldobott hulladékokból táplál­koztam és kint a földeken vagy a városfalak tövében háltam. Az ottho­niaknak sohasem írattam levelet. Nemcsak azért, mert nem volt pén­zem, hogy a levélírót megfizessem, papírost és bélyeget vegyek, hanem mert nem akartam, hogy apám sze­mélyemért fejadót fizessen. A hiva­talos közegek számára meghaltam és ez így volt helyes. Később egy sze­csuaní kis gépkocsijavító műhelyben mégis munkát kaptam. Ezidőtájt fel­szabadult hazánk és én viszatértem szülőfalumba, ahol megtudtam, hogy apám meghalt, fivéreim és leánytest­véreim éhen haltak, avagy elestek a harcokban. Mindezt csak öreg édes­anyám élte át. Szülőfalumból Pe­kingbe utaztam és ezzel teljesült régi vágyam, hogy egyszer ebben a város­ban élhessek. Most tehát itt élek. Édesanyámat magamhoz vettem, megnősültem, rendes lakásom van és végül először életemben pénzt is ke­reshetek." FÉLBESZAKÍTOTTA szavait és me­reven kérges tenyerére nézett, mint­ha oda volna írva életrajza. Igen, igen, de hogyan lett költő belőle? - Ez érdekli? — kérdezte zavart mosollyal. „Nos igen, az üzemben egyszer hozzám is eljöttek azzal, hogy írni-olvasni tanuljak. Nekem azonban nem volt hozzá kedvem. Ügy gondoltam, hogy az én koromban er­re már nincs szükség. Hiszen már nem ilek annyi évig, hogy a sok ezer írás­ielet megtanulhassam. De azután mégis hozzáfogtam és mondhatom, nem is ment oly nehezen. Öt év múl­va elvégeztem az elemit, kisebb el­beszéléseket, verseket el tudtam ol­vasni és ebben örömöm telt. Üze­münkben egy este közölték, hogy másnap elkészül az első gépkocsi. Pontosan emlékszem, hogy ez 1958. június 20-án történt. Egész éjszaka le se húnytam a szememet. Mi min­den kavargott ekkor a fejemben! Fel­idéztem ifjúságomat, egykor szegé­nyes, éhező hazámra gondoltam. Most pedig ilyen sikert értünk el! Asztal­hoz ültem és egy balladát írtam. Persze akkor még nem tudtam, hogy ozt, amit írtam, így nevezik. Vers, költemény, próza - olyan fogalmak, amelyeket csak mostanában ismertem meg. Az első gépkocsi elkészítése al­kalmából rendezett ünnepségen alig tudtam mitévő legyek, remegő ke­zemmel teljesen összegyűrtem a pa­pirost, elöntött a forróság, homloko­mon verejték gyöngyözött. Néhány munkatársam felfigyelt erre és meg akarta tudni, mit tartok kezemben. Nagy sürgés-forgás támadt, magam se tudom, hogyan, előre taszítottak és én olvasni kezdtem — eleinte aka­dozva, remegő hangon, de azután szinte semmit sem hallottam, semmit sem láttam, az volt az érzésem, hogy szavaim mint valami idegené, nagy távolságból hangzanak. Amikor befe­jeztem, taps harsant fel, mindnyájan körülfogtak és kezet akartak szorí­tani velem. Hát igen. így kezdődött. Az iskolában sok nehézséggel kell megküzdenem, minden túl bonyolult számomra, mert agyam már elég las­san működik. Ha munkaközben meg­figyelem elvtársaimat, meghallgatom miről beszélgetnek, vagy az újságot olvasom, mindig összehasonlításokat teszek és különféle gondolatok fog­lalkoztatnak. Rendszerint feljegyzek néhány írásjelet és odahaza elgondol­kodom felettük. Igy keletkezett mint­egy 100 versem. Ne kérdezze tőlem, jók-e ezek a versek, úgy írom meg őket, ahogy eszembe jutnak, ahogyan tollam alá futnak. Az írás az öröm érzésével tölt el." TSANG BESZÉLGETÉSÜNK közben papírt és tollat kért. A papírosra néhány írásjelet firkált, közéjük itt­ott apró kereszteket és köröket raj­zolt a még számára ismeretlen írás­jelek helyére. Ezeket az írásjeleket később „tanult ember" által íratja a kijelölt helyekre. Az ívet a következő szavakkal nyújtotta át nekem: „Meg­emlékezésül látogatására". Az íven a többi között ezt olvashattam: „Őrizzük meg a világbékét Kéz a kézben és szív szív mellett. Aki a szebb, jobb élet öre Pártunkkal szilárdan halad előre." HARRY SYCHROVSKY A világhírű Janáőek vonósnégyes, amely már ebben az évben is több ko­moly sikert aratott külföldön. A Magyar-Ukrán Kultúra Hete Kulturális dolgozóink a választási kampányban I Kulturális dolgozóink is ki­veszik részüket a választá­sokat megelőző kampányból. Május 16-tól 29-ig több száz kultűrmunkás brigádokban fel­keresi hazánk községeit, vá­rosait. Ebben az agitációs munkában mintegy száz író és hozzávetőlegesen hatvan kép­zőművész vesz részt. Az írók emellett segítséget nyújtanak az agitációs központoknak is, s felkeresik az üzemeket, a népművelési intézményeket, népkönyvtárakat, hogy a vá­lasztásokat megelőző gyűlése­ken elbeszélgessenek dolgozó­inkkal a soronlevö feladatokról. (CTK) Szorgalmas falujárók A bratislavai cérnagyár kultúr­együttese színes és gazdag műsorá­val már számos csallóközi magyar­lakta faluba látogatott. A lelkes és jó előadói készséggel rendelkező együttes hétéves fennállása folyamán sok darabbal szerepelt. A legnagyobb sikert Csizmarek „Bújócská"-ja arat­ta, melyet eddig huszonkétszer ad­tak elő. Bar'.ha „Szerelem"-jét ti­zennyolcszor tapsolta meg a hálás közönség. Csíky „Kaviár"-ja tizen­kétszer került színre. Csallóközi kör­útjaik alkalmival csaknem 4000 ki­lométer utat ttttek meg, s előadá­saikban kereken 15 000 ember gyö­nyörködött. Az elért sikerek újabb ösztönzésül szolgálnak az együttes számára. El­határozták, hogy ismét felkeresik a dunamenti falvak lakosságát. Ezút­tal Csizmarek vígjátékával, a „Tör­vénytelen házasság"-gal lepik meg szórakozásra vágyó földműveseinket. Az együttes minden egyes tagja, időt és fáradságot nem kímélve, lelkesen készül az első bemutatóra. t-i A. Arbuzov A folyó partján történt című drámájának a napokban volt a bemutatója a bratislavai Hviezdoslav Színházban. J. Herec felvételén M. Královičovát (Valja) és J. Pántikot (Szergej) láthatjuk. ban; V. 19-én 19 6.: Az Ukrán Népművészeti Együttes fellépése a Kultúra és Pihenés Parkjában; V. 20-án 19 ó.: A CSISZ Központi Bizottsága mellett működő Magyar Népművészeti Együttes fellépése a Kultúra és Pihenés Parkjában; V. 21-én 10 ó.: A levicei Csemadok csoport, az országos színjátszó ver­seny győztese, bemutatja „Anna Frank naplóját" a Hviezdoslav Színházban; V. 21-én 19 ó.: I. J. Frank: Elrabolt boldogság-át mu­tatja be a Prešovi Ukrán Színház a Hviezdoslav Színházban; V. 22-én 19 ó.: A CSISZ Központi Bizottsága mellett működő Magyar Népművé­szeti Együttes, az Ukrán Népmű­vészeti Együttes, a Csehszlovák Állami Népi együttes és a Lúčnica közös műsora a Várban. (cs) — Az Iskola és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala a Cse­madokkal és az Ukrán Dolgozók Kultúregyesületével karöltve ez év május 16-tól május 22-ig megren-^ dezi a Magyar-Ukrán Kultúra He­tét, melynek keretén belül a leg­fejlettebb műkedvelő együttesek lépnek fel. Az említett rendezvény­re Bratislavában kerül sor. Igy a bratislavai dolgozóknak is alkal­muk lesz arra, hogy közelebbről megismerjék hazánk nemzetiségei­nek kulturális fejlődését. A magyar és ukrán együttesek már hónapok óta készültek, hogy tudásuk legjavát nyújtsák a nagy seregszemlén. Műsor: 1960. V. 16-án 19 ó.: A legjobb magyar és ukrán népművészeti együttesek bemutatója a Kultúra és Pihenés Parkjában; V. 17-én 19 ó.: Költészet és zene estje a Hviez­doslav Színházban; V. 18-án 10 ó.: A sninai ukrán műkedvelő együt­tes fellépése a Hviezdoslav Szín­házban; V. 18-án 19 ó.: A Komár­nói Magyar Területi Színház bemu­tatja Csehov: Ványa bácsi című drámáját a Hviezdoslav Színház­ŰJ SZÖ 7 * 1960. május 14. 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom