Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-14 / 133. szám, szombat

Jiŕí Čermák, Peter Karvaš. Ezeken az elvtársakon kívül Klement Gottwai. -államdijjal tüntették ki még a prágai és bratislavai hydrometeorológiai intézet munkatársi kollektíváját és A. Xrizuliak hattagú képzőművész csoportját. IDŐVEL ELÉRTÜK, hogy minden tanszak, minden fokozat számára osztályokat létesítettünk. Nálunk mindenki — kezdve az írástudatlanok első szárnypróbálgatásaitól egészen az egyetemi végzettségig — kedve szerint tanulhat. Azonban különösen a művészetek elsajátítására irányuló nevelésnek szentelünk nagy figyelmet. Honfitársaink tavaly 10 00G irodalmi művet, verset, cikket, elbeszélést, tanulmányt írtak. Most pedig megkérdezhetik tőlem, vajon az irodalmi kör termékeinek e tömegében valamennyi megütötte-e a mértéket? Minőségük természetesen különböző, azonban az a fontos, hogy honfitársaink ezrei tollat ragadtak. Ha egyszer bátorságot vesznek az íráshoz, a tehetségek kiválasztása már önmagától megy. A színjátszó csoportok több mint 1700 tagja hatvan színdarabot adott elő, a tánc- és zeneművészeti, valamint az operaszakos osztályok tanulói többször tanúbizonyságát adták képességeiknek. Ezenkívül klasszikus és modern irányzatú operaegyüttessel rendelkezünk. Nemrég filmet is készítettünk. Miről is tehetnék még említést? Talán a minden harmadik nap megjelenő újságunkról, avagy irodalmi folyóiratunkról, fametszeteket készítő szépművészeti körünkről, saját rádióadónkról, amelynek műsorát természetesen szintén magunk állítjuk össze ..." Hol hallotta ezt? Nem valami elsőrangú kulturális intézetben avagy művészeti főiskolán, hanem a pekingi gépkocsigyárban. Az említett adatokat az üzemi párttitkár közölte velem. Tulajdonképpen azért látogattam az Üzembe, hogy megtudjak valamit termeléséről, de amikor az elvtárs az említettekről beszélt, már nem gondoltam porlasztókra, forgattyú tengelyekre és gyújtógyertyákra, amelyek a világ minden táján ugyanolyanok. Hol létezik a világon még egy olyan gépkocsigyár, amelyben a dolgozók csaknem kétharmada táncosokból, énekesekből, zenészekből és költőkből áll, még hogyha csak műkedvelőkről van is szó? A gyár 5600 alkalmazottának háromnegyed része tanonc és ifjúmunkás. Ez adja az üzem éltető erejét. Nekik köszönhető, hogy az idősebb munkások mindinkább szégyellték tudatlanságukat, noha ez az állapot nem írható rovásukra. Három év elteltével már

1 csak húszan voltak írástudatlanok a gyár dolgozói közül, akik kijelentették, már túl öregnek érzik magukat ahhoz, hogy megbirkózhassanak az írásjelek megtanulásának nehézségeivel. Nos, itt senkit sem kényszerítenek a művelődésre. A többiek tudásszomját azonban a fokozatosan elsajátított ismeretek egyre növelték. A gyárban különféle tanfolyamokat szerveztek a politikai, műszaki és kulturális ismeretek elsajátítására, azután egy középiskolát és igy tovább haladva az európai népi főiskolák példáját követve - munkásfőiskolát nyitottak, melynek hallgatói tanulmányaik elvégzése után az állam által elismert bizonyítványt kapnak. Az oktatás e tanfolyamokban és iskolákban feltárta a dolgozók tehetségét, aminek alapján létrejöttek a már említett művészi körök. EZZEL KAPCSOLATOSAN egy további, nem teljes indokolatlan kérdés kívánkozott ajkamra: ha az üzemben ily sokat foglalkoznak művészettel, kultúrával, tulajdonképpen mikor dolgoznak? A párttitkár e kérdésemre is talpraesetten válaszolt. „Megszakítás nélkül" - mondotta - „mivel három műszakban dolgozunk. Éppen ez teszi lehetővé, hogy az egyik csoportnak kulturális tevékenységre is mindig elég ideje van." De ki látta el a munkásokat a rendezéshez, a színpadi technikához, a koreográfiához, stb. szükséges szakismeretekkel? „Erről szakemberek gondoskodtak. A pekingi opera a filmstúdiók és a filharmónia művészei rendszeresen ellátogatnak hozzánk, hogy oktassák műkedvelőinket, figyelemmel kísérjék az egyes próbákat." Beszélgetésünk közben egy idősebb férfi lénett a szobába kék munkaruhában. „Ez Tsang-Yung-An, a mi legnagyobb költőnk" mutatta be a párttitkár. „Öt évvel ezelőtt még írástudatlan volt, ma már az irodalmi intézet esti tanfolyamának hallgatója. A filharmónia megzenésítette egyik költeményét. De beszéljen ő maga." A „legnagyobb" költő értelmes szeme felcsillan, kényelmesen helyet foglal és körülményesen cigarettára gyújt. „A honaní tartományból származom. Nagyapám földnélküli paraszt volt és később a kelmefestő mesterséget űzte. Apám ladikos volt, de amikor ladikja egy viharban darabokra tört, ismét vissza kellett térnie vidékre, ahol úgy mint apja, napszámosként tengette életét. Családunkban sok volt a gyermek. Apámnak még négy fivéremről és három leánytestvéremről kellett gondoskodnia. Engem nagyapámhoz küldtek, hogy eggyel kevesebben legyünk otthon. Segédkeznem kellett a gyapot betakarításában, de hamarosan elkergettek, mert még túl fiatal és túl éhes voltam ahhoz, hogy elegendő erőm legyen a munkához. Igy lettem tanonc egy cukorgyárban. A tulajdonos rövidesen csődbe jutott és én ismét munka nélkül maradtam. Nem maradt más hátra, mint hogy honfitársaim millióihoz hasonlóan vándor: útra induljak. 11 évig éhezve, koldulva kóboroltam hazám déli vidékén. Művelődési otthonaink munkáját a választások alapos erőpróbára teszik. Művelődési otthonaink azonban felkészültek és erejükhöz mérten vesznek részt a választások előkészítéséből. A napokban Čalovon Vég h Gusztáv, a járási művelődési otthon vezetője így nyilatkozott munkájukról. — Már hetek óta készülünk. Mindent megteszünk, hogy a választásokat kifejező kulturális műsorokkal küszöntsük. Szoros kapcsolatot teremtettünk az agitációs központtal és a tömegszervezetekkel. Azon vagyunk, hogy az elv^jzésre váró munkát közösen, egymást segítve, a lehető legjobban végezzük. — Hogyan segítik a falusi művelődési otthonokat? — kérdeztük Végh Gusztávtól. — A falusi művelődési otthonoknak elsősorban a személyi felvilágosítás útján nyújtunk segítséget. Tanácsokkal, útmutatásokkal látjuk el a falu kulturális dolaozóit. Ezenkívül segítünk a módszertani utasításokat tartalmazó füzetekkel is. Legtöbbet a választások alkalmából rendezendő ünnepségek előkészítésével foglalkozunk. — A járási művelődési otthon milyen akciókat tervez? — A felszabadulás alkalmából több összejövetelt rendeztünk. Ismertettük a 15 év alatt elért eredményeket és a jövő távlatait. Kulturális rendezvényeink is a felszabadulás óta elért eredményeket tükrözik. Jelenleg teljes erővel a választások előtti tennivalókat végezzük. Ebből az alkalomból két esztrád-együttest szerveztünk. A csoportok nemcsal; helyben, hanem a környező falvakban is rendeznek bemutatókat. A műsort a választásokkal kapcsolatos anyagból állítjuk össze. Azt szeretnénk, hogy együtteseink sok kellemes percet szerezzenek a nézőknek. A čalovoi járási művelődési otthon dolgozói a választások alkalmából rendezett műsorokon kívül nem feledkeztek meg az új alkotmányról szóló előadások megrendezéséről sem. Az alkotmánytervezetről a legjobb előadók bevonásával előadássorozatot tartanak és a felvilágosító munka minden eszközét felhasználják, hogy a szocialista alkotmányról szóló vitába minél több dolgozó bekapcsolódjék. (b) Néha néhány napra munkám is akadt, egy maréknyi rizzsel csillapítottam éhségemet és ilyenkor hajléktalan sem voltam. Egyébként csak a mások által eldobott hulladékokból táplálkoztam és kint a földeken vagy a városfalak tövében háltam. Az otthoniaknak sohasem írattam levelet. Nemcsak azért, mert nem volt pénzem, hogy a levélírót megfizessem, papírost és bélyeget vegyek, hanem mert nem akartam, hogy apám személyemért fejadót fizessen. A hivatalos közegek számára meghaltam és ez így volt helyes. Később egy szecsuaní kis gépkocsijavító műhelyben mégis munkát kaptam. Ezidőtájt felszabadult hazánk és én viszatértem szülőfalumba, ahol megtudtam, hogy apám meghalt, fivéreim és leánytestvéreim éhen haltak, avagy elestek a harcokban. Mindezt csak öreg édesanyám élte át. Szülőfalumból Pekingbe utaztam és ezzel teljesült régi vágyam, hogy egyszer ebben a városban élhessek. Most tehát itt élek. Édesanyámat magamhoz vettem, megnősültem, rendes lakásom van és végül először életemben pénzt is kereshetek." FÉLBESZAKÍTOTTA szavait és mereven kérges tenyerére nézett, mintha oda volna írva életrajza. Igen, igen, de hogyan lett költő belőle? - Ez érdekli? — kérdezte zavart mosollyal. „Nos igen, az üzemben egyszer hozzám is eljöttek azzal, hogy írni-olvasni tanuljak. Nekem azonban nem volt hozzá kedvem. Ügy gondoltam, hogy az én koromban erre már nincs szükség. Hiszen már nem ilek annyi évig, hogy a sok ezer írásielet megtanulhassam. De azután mégis hozzáfogtam és mondhatom, nem is ment oly nehezen. Öt év múlva elvégeztem az elemit, kisebb elbeszéléseket, verseket el tudtam olvasni és ebben örömöm telt. Üzemünkben egy este közölték, hogy másnap elkészül az első gépkocsi. Pontosan emlékszem, hogy ez 1958. június 20-án történt. Egész éjszaka le se húnytam a szememet. Mi minden kavargott ekkor a fejemben! Felidéztem ifjúságomat, egykor szegényes, éhező hazámra gondoltam. Most pedig ilyen sikert értünk el! Asztalhoz ültem és egy balladát írtam. Persze akkor még nem tudtam, hogy ozt, amit írtam, így nevezik. Vers, költemény, próza - olyan fogalmak, amelyeket csak mostanában ismertem meg. Az első gépkocsi elkészítése alkalmából rendezett ünnepségen alig tudtam mitévő legyek, remegő kezemmel teljesen összegyűrtem a papirost, elöntött a forróság, homlokomon verejték gyöngyözött. Néhány munkatársam felfigyelt erre és meg akarta tudni, mit tartok kezemben. Nagy sürgés-forgás támadt, magam se tudom, hogyan, előre taszítottak és én olvasni kezdtem — eleinte akadozva, remegő hangon, de azután szinte semmit sem hallottam, semmit sem láttam, az volt az érzésem, hogy szavaim mint valami idegené, nagy távolságból hangzanak. Amikor befejeztem, taps harsant fel, mindnyájan körülfogtak és kezet akartak szorítani velem. Hát igen. így kezdődött. Az iskolában sok nehézséggel kell megküzdenem, minden túl bonyolult számomra, mert agyam már elég lassan működik. Ha munkaközben megfigyelem elvtársaimat, meghallgatom miről beszélgetnek, vagy az újságot olvasom, mindig összehasonlításokat teszek és különféle gondolatok foglalkoztatnak. Rendszerint feljegyzek néhány írásjelet és odahaza elgondolkodom felettük. Igy keletkezett mintegy 100 versem. Ne kérdezze tőlem, jók-e ezek a versek, úgy írom meg őket, ahogy eszembe jutnak, ahogyan tollam alá futnak. Az írás az öröm érzésével tölt el." TSANG BESZÉLGETÉSÜNK közben papírt és tollat kért. A papírosra néhány írásjelet firkált, közéjük ittott apró kereszteket és köröket rajzolt a még számára ismeretlen írásjelek helyére. Ezeket az írásjeleket később „tanult ember" által íratja a kijelölt helyekre. Az ívet a következő szavakkal nyújtotta át nekem: „Megemlékezésül látogatására". Az íven a többi között ezt olvashattam: „Őrizzük meg a világbékét Kéz a kézben és szív szív mellett. Aki a szebb, jobb élet öre Pártunkkal szilárdan halad előre." HARRY SYCHROVSKY A világhírű Janáőek vonósnégyes, amely már ebben az évben is több komoly sikert aratott külföldön. A Magyar-Ukrán Kultúra Hete Kulturális dolgozóink a választási kampányban I

Kulturális dolgozóink is kiveszik részüket a választásokat megelőző kampányból. Május 16-tól 29-ig több száz kultűrmunkás brigádokban felkeresi hazánk községeit, városait. Ebben az agitációs munkában mintegy száz író és hozzávetőlegesen hatvan képzőművész vesz részt. Az írók emellett segítséget nyújtanak az agitációs központoknak is, s felkeresik az üzemeket, a népművelési intézményeket, népkönyvtárakat, hogy a választásokat megelőző gyűléseken elbeszélgessenek dolgozóinkkal a soronlevö feladatokról. (CTK) Szorgalmas falujárók A bratislavai cérnagyár kultúregyüttese színes és gazdag műsorával már számos csallóközi magyarlakta faluba látogatott. A lelkes és jó előadói készséggel rendelkező együttes hétéves fennállása folyamán sok darabbal szerepelt. A legnagyobb sikert Csizmarek „Bújócská"-ja aratta, melyet eddig huszonkétszer adtak elő. Bar'.ha „Szerelem"-jét tizennyolcszor tapsolta meg a hálás közönség. Csíky „Kaviár"-ja tizenkétszer került színre. Csallóközi körútjaik alkalmival csaknem 4000 kilométer utat ttttek meg, s előadásaikban kereken 15 000 ember gyönyörködött. Az elért sikerek újabb ösztönzésül szolgálnak az együttes számára. Elhatározták, hogy ismét felkeresik a dunamenti falvak lakosságát. Ezúttal Csizmarek vígjátékával, a „Törvénytelen házasság"-gal lepik meg szórakozásra vágyó földműveseinket. Az együttes minden egyes tagja, időt és fáradságot nem kímélve, lelkesen készül az első bemutatóra. t-i A. Arbuzov A folyó partján történt című drámájának a napokban volt a bemutatója a bratislavai Hviezdoslav Színházban. J. Herec felvételén M. Královičovát (Valja) és J. Pántikot (Szergej) láthatjuk. ban; V. 19-én 19 6.: Az Ukrán Népművészeti Együttes fellépése a Kultúra és Pihenés Parkjában; V. 20-án 19 ó.: A CSISZ Központi Bizottsága mellett működő Magyar Népművészeti Együttes fellépése a Kultúra és Pihenés Parkjában; V. 21-én 10 ó.: A levicei Csemadok csoport, az országos színjátszó verseny győztese, bemutatja „Anna Frank naplóját" a Hviezdoslav Színházban; V. 21-én 19 ó.: I. J. Frank: Elrabolt boldogság-át mutatja be a Prešovi Ukrán Színház a Hviezdoslav Színházban; V. 22-én 19 ó.: A CSISZ Központi Bizottsága mellett működő Magyar Népművészeti Együttes, az Ukrán Népművészeti Együttes, a Csehszlovák Állami Népi együttes és a Lúčnica közös műsora a Várban. (cs) — Az Iskola és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala a Csemadokkal és az Ukrán Dolgozók Kultúregyesületével karöltve ez év május 16-tól május 22-ig megren-^ dezi a Magyar-Ukrán Kultúra Hetét, melynek keretén belül a legfejlettebb műkedvelő együttesek lépnek fel. Az említett rendezvényre Bratislavában kerül sor. Igy a bratislavai dolgozóknak is alkalmuk lesz arra, hogy közelebbről megismerjék hazánk nemzetiségeinek kulturális fejlődését. A magyar és ukrán együttesek már hónapok óta készültek, hogy tudásuk legjavát nyújtsák a nagy seregszemlén. Műsor: 1960. V. 16-án 19 ó.: A legjobb magyar és ukrán népművészeti együttesek bemutatója a Kultúra és Pihenés Parkjában; V. 17-én 19 ó.: Költészet és zene estje a Hviezdoslav Színházban; V. 18-án 10 ó.: A sninai ukrán műkedvelő együttes fellépése a Hviezdoslav Színházban; V. 18-án 19 ó.: A Komárnói Magyar Területi Színház bemutatja Csehov: Ványa bácsi című drámáját a Hviezdoslav SzínházŰJ SZÖ 7 * 1960. május 14. 1 i