Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-01 / 120. szám, vasárnap

A dolgozók nemzetközi szolidaritása — a béke győzelmének záloga! EíiiEŕífŤíír ;; : Í f ;:===írŕší j; : ÍÍ Í ÍEÍ 3=ŤÍ ÍÍ :=Í ÍÍÍ ÍŤ: ^ ; ^ÍÜÍ? rí rŕŕriíí ÍŠÍ ŤÍ Í Í£Í íššíí ŤI; ÍÍ ÍSÍÍÍ Í ŕ Í Május elseje a szovjet földön KI NEM ÖRÜL A TAVASZNAK, a vi­rágba borult lige­teknek, a zöld ré­teknek, ki nem örül az első májusi napnak, amikor mosoly tükröződik az emberek arcán nvvr^VTT] s határtalan öröm W. I • > . • ».in r. itAj hatja át az embe­reket? Hisz azok, akik a szocializmusban élhetnek, min­dig gazdagabban, örömtoljesehben üd­vözlik május elsejét. Minden évben azt írjuk erről az ünnepről, hogy még sohasem volt ilyen május elseje. Ez színtiszta igazság, mert ez a szocia­lizmus és a kommunizmus törvénye. A szovjet nép tavaly a hétéves terv megkezdése óta először ünne­pelte május elsejét. A tervekből akkor még csak egy-két feladatot teljesí­tettek. De ezek a tervek a szocializ­mus teljes és végleges győzelmének sziklaszilárd alapjára, annak a nagy gazdagságnak alapjára támaszkodtak, melyet a szovjet emberek a Nagv Október óta több mint 10 év alati teremtettek meg. Ezért volt a leg­örömteljesebb az összes május else­jék közül. S az idén? Mennyi változás történt egy röpke év alatt! A hétéves terv első évének és 1960 első negyedévé­nek tervét túlteljesítették. Tavaly mintegy 50 milliárd rubel értékben szárnyalták túl a tervezett termelést. Mintegy 102-szer annyi villamosenpr­giát termeltek, mint a cári Oroszor­szág 1916-ban. Majdnem 60 millió ton­na acélt olvasztottak. Több mint 2 millió 209 ezer városi lakás és 850 ezer falusi családi ház épült. A föld­művesek mintegy 125 millió tonna ga­bonát termesztettek s a tej- és vaj­ri'R iyCUORSZ ic termelésben megelőzték az Amerikai Kgyesült Államokat. A kommunista épiles nagy sikerei érez­hetően visszatükröződtek a szovjet emb' 1 rek elets/.ínvonalában. A május elsejei felvonuláson a Viirus-teren kétsegteicniil ilyen feliratokat is láthatunk majd: „Hét órai dolgozunk!" Az id.isebb munkások, a munka veteránjai gondolataikban felidézik a vári kormány 1897. június 2-án kiadott törvényét, hogy az üzemek és gyárak munkaidejét U és Ví> órára rövidítik le. ^ munkaidőnek ezt a lerövidítését a dol­gozók tüntetésekkel, sztrájkokkal és a munkatok legjobb fiainak verővel harcol­ták ki. Az állam legfőbb törvényhozója most a partja és annak lenini Kö/ponti Bizottsága által vezetett nép. A párt XXI. kongresszusán feladatul túzte ki, hogy a munkaidőt fokozatosan 7. majd 6 órára rövidítik le, stb. A múlt év végen több mint 13 millió ember tért át a 7 órás munkaidőre Folyó év május 1-én ujabb millióknak rövidül le a munkanap, és az év végéig minden munkás és admi­nisztratív alkalmazott 7 órát fog dolgozni naponta Persze a keresetük nem csökken, sot még emelkedik is. így például az élel­miszeripari munkások bére 12—20 száza­lékkal, a könnyűipari munkásoké 10—13 százalékkal A napi egy órával csökkentett munkaidő a/t jelenti hogy a dolgozók naponta 1 órával többet pihenhetnek, foglalkozhat­nak a családjukkal, sporiolliamak. műve­lődhetnek, szórakozhatnak. A szovjet ál­lam erre is gondolt. A városok körül, a/ erdőkben, a folyók és tavak partján sport­szerkölcsönzőkkel, mozikkal, táncterekkel, vendeglokkel és kávéházakkal egybekötött penziókat kezdenek epi'eni. Oj kávéházak és üzletek, strandfürdők, parkok és mo­zik, játszóterek nyílnak a városokban, nagy tánctermekkel rendelkező palotákat, stb. terveznek. Bővül a népszínházak há­lózata. Meghosszabbodik a televíziós adó­állomások közvetítési ideje. A hétéves terv értelmében 91 ezer új üzlelnek és 61 300 étteremnek kelt meg­nyílnia 1963-ig. Ez azt jelenti, hogy a Szovjetunióban naponta átiag 37 üzlet és 25 étterem nyí­T avaly sok ezer munkás gyűlt egybe a párizsi Bourse du Travail (Munkaközvetítő hivatal előtt. A vidéken is május elsejei összejö­veteleket és manije&ztációkat tartot­tak. A munkások az idei május else­jén újra megtartják hagyományos manijesztációikat, hogy megünnepel­jék a dolgozók nemzetközi napját. Bár a május elsejei ünnepségekre évente kiadott jelszavak hasonlók, s az ünnepségek külső megnyilvánulá­saikban egyformán zajlanak le, mégis különbség van a május elsejék között. Háromszáhatvanöt nap jelent valum.it az emberek, különösen a munkások életében. Mire gondol hát most április­ban a francia munkás? Javult-e az élete? Megelégedést eredményezett-e az elmúlt év és a folyó év néhány hónapja? Joliban él ma, mint egy év­vel ezelőtt? Kevés munkás adhat pozitív/vá­laszt e kérdésekre. Ezrek, söt tízez­rek kénytelenek sztrájkhoz folyamod­ni, hogy megőrizzék vásárlóképessé­güket, melyet a növekvő árak na­ponta veszélyeztetnek. Harcolniuk kell a munkáért, a megélhetésért, a ke­nyérért. Az észak-franciaországi szénme­dence és a Pas de Calais bányászai havonként több munkanapot kihagy­nak. A kihagyott műszakok már 600 millió frankukba kerültek. A helyzet igazolására felhozott ok: állítólag túl sok a szén. Az általános munkaszö­vetség, a CGT ezzel szemben azt ál­lítja, hogy nincs šok szén. Az igazság ugyanis az, hogy a néptömegeknek nincs elég pénzük kellő mennyiségű szén vásárlására. A bányaipar hely­zetét elemezve a CGT megjegyzi, hogy 1959-ben, tehát akkor, amikor sok bányász munkanélkül volt, 16 millió tonna szenet hoztak be kül­földről Franciaországba. Ezenkívül a munkásközpontok vezetőinek az a véleménye, hogy a tőkés monopóliu­mok előnyben részesítik a kőolajipart a bányaiparral szemben, mert ennek segítségével sokkal gyorsabban gya­rapíthatják óriási nyereségeiket. Általános becslés alapján elmond­hatjuk, hogy a munkások által he­lyenként kiharcolt béremelés ellenére u munkások vásárlóereje 1957 óta 12. -13 százalékkal csökkent. B zzel szemben jól megy a soruk az iparmágnásoknak. Helyzetük olyan jó, hogy egy esti lap a múlt héten a következő címet adta cikkének: „A vál­lalattulajdonosok derülátók, az idén ked­vezően alakulnak az üzleti ügyek". Az üzleti ügyek már a múlt években is JJJ SZÓ 4 + 1960. május 1. kiválóan alakultak számukra. Hogy egy példát említsek: a sochanzi Peugeot vál­lalat 19 ezer munkást és alkalmazottat foglalkoztat. Minden órában száz autó kerül ki a futószalagokról. A társaság­nak 1958-ban 14 milliárd frank nye­resége volt, de még ez sem ébresztette jel benne az emberszeretetet, s így nem­régen a futószalagok mellett dolgozó ötezer munkás béremelésért harcba szállt. N cm volt könnyű dolguk, beszüntették a munkát, manifesztációkat rendeztek és makacs vitába bocsátkoztak a vezetőség­gel, amely végül könyleien volt engedni. A munkások 8 és Vz százalékos bér­emelést vívtak ki. ájus elseje előestéjén megsokszoro­<' * zódtak a munkások követeléseiért folyó akciók. Több akciót győzelem ko­ronáz. Nemcsak a munkáscsaládok rosz­szabbodó létfenntartási viszonyai fokoz­zák a munkások harci szellemét, a tö­megek öntudata is fokozódik. A harag derűlátás és önbizalom váltja fel. Derű­látás és önbizalom, melyet Hruscsov elv­társ franciaországi látogatásu nagyon megerősített. A francia munkások túl­nyomó többsége e látogatásban fontos hozzájárulást látott a békeharchoz és nagyon elégedett volt vele. A szovjet miniszterelnöktől értesültek több olyan igazságról, mely nem közömbös szá­mukra. Tényeket tudtak meg a szovjet dolgozók életéről, munkaidejük lerövidí­téséről, a munkanélküliség felszámolá­sáról és az életszínvonal emelkedésé­ről. E tények világítják be harcuk táv­latait. SERGE LAURENT lik meg 50 helységben. Ehhez még annyit füzünk hozzá, hogy csak az idén 200 ezer automatát állítanak fel az utcákon, üzle­tekben és kávéházakban, melyek több mint 30 ezer elárusítót pótolnak. A jó és olcsó étkezést biztosító éttermek nagy Segítsé­get jelentenek a dolgozó nőknek, l.enin a kommunizmus hajtasainak nevezte ai első közös étkezdéket Ma már több mini 130 ezer közös étkeztetési vállalat mű­ködik az országban és több mint 40 mil­lió dolgozó veszi igénybe szolgálataikat E vállalatok 1961-tól kezdve további ár­leszállítást terveznek és ugyanakkor két­szer annyi termékkel fognak szolgálni. Az ipari és mezőgazdasági termelés ál­landó növekedése, a kiskereskedelmi árak csökkenése, a bérek és a járadékok eme­lése lehetővé teszi, hogy a szovjet em­berek évről évre nagyobb bőségben élje­nek. Ez világosan visszatükröződik a szovjet kereskedelmi áruforgalom növeke­désében. A Szovjetunió áruforgalma a? előző évhez viszonyítva 1955-ben 14 mil­liárd 300 millió rubellel, 1959-ben már 95 milliárd rubellel bővült. 1959-ben 2 millió 113 ezer tonna, tavaly pedig inár 3 mil­lió 700 ezer tonna húst és húskészítményt adtak el. A tej eladása 1955-höz viszonyít­va 2 millió 506 ezer tonnáról 6 millió 940 ezer tonnára, a vajé 354 ezer tonnáról 580 ezer tonnára, a cukoré pedig 1 millió 330 ezer tonnáról 3 millió 870 ezer tonnára növekedett. Az SZKP KB és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa nemrégen hozott hatá­rozata értelmében minden intézkedést megtesznek a burgonyából, kukori­cából, zöldségből, gyümölcsből és sző­lőből készült élelmiszercikkek ter­melésének lényeges növelésére, vá­laszú', kának bővítésére és minőségé­nek fokozására. Egy másik határozat a közszükségleti iparcikkek termelé­sének növelését, választékának bővü­lését és minőségének javulását biz­tosítja. 1958-ban 45 és félmilliárd rubel értékű ipari ári-cikket termel­tek, az idén pedig 57 milliárd 900 mil­lió rubellel többet fognak gyártani. Felsorolhatnánk még a nép élet­színvonalának emelésére irányuló to­vábbi jelentős intézkedések egész so­rát, ám a felsorolt néhány adatból is kitűnik, milyen lesz az idei ünnep­ségek tartalma. A szovjet nép forró háláját fejezi ki a párt iránt, mely a lenini úton vezeti a kommunizmus felé. VLADIMÍR LABÄTH A VILÁGON Indiában van a leg­több ünnep. Csak a fő ünnepekből van vagy 30, s ha összeszámolnánk a külön télé vallások, szekták és cso­portok tarka egyvelegének szertar­tásokkal egybekötött ünnepnapjait, talán egy hétköznap se maradna az évben. Azt mondják, hogy Indiában akkor is ünnep van, amikor nincs ünnep. Május elseje azonban még nem tartozik azok közé a pihenő napok közé, melyeket a vallási ün­nepek iránt nagyfokúan türelmes ál­lam elismert. A fiatal indiai mun­kásosztály harci programjában még mindig szerepel az a követelés, hogy ismerjék el május elsejét India ál­lamünnepének. Ennek ellenére a május elsejei hagyomány mély gyökereket vert az országban. Első ízben akkor ünne­pelték, amikor nem az várt eldön­tésre. 'dolgozzanak-e ezen a napon vagy sem. 1927-et írtak akkor, a bombayi textilmagnások gyárai ál­tak és munkásaik a textilipari dol­gozók első szervezett sztrájkjáva) már több mint fél éve követelték jo­gaik érvényesítését. így sztrájkküz­delmek tüzében, a munkásosztály legnépesebb városában született meg az indiai május elseje, melyet az­óta évente minden nagy ipari köz­pontban megünnepelnek, éspedig vagy sztrájkfelvonulásokkal, vagy a mun­ka megkezdése előtt és befejezése után rendezett felvonulásokkal. Ezen a napon nagy munkáscsoportok me­neteltek vörös zászlók alatt, ének­szóval és egyszerű hangszerekkel vonulnak fel, ápolván a gyarmatura­lom elleni harc hagyományait. A ha­zafiak csoportjai akkor kora reggel ébresztővei járták be az indiai vá­rosokat és falvakat, hirdetve az em­bereknek, hogy felkelt az új nap, s szálljanak ők is harcba az új na­pért. Ezzel az úgynevezett „hajnali felvonulással" kezdődik ma is május elseje a verőfényes utcákon. A fel­vonulók megállnak a gyárkapuk előtt. A magántulajdonos kerítésén túl mái­nem léphetnek vörös zászlóval, mert ezt tiltják a tulajdonjogot védelmező törvények. A magántulajdon keríté­sein belül csak a tulajdonos bele­egyezésével tarthatók gyűlések. A tu­lajdonos pedig készséggel beleegyezne abba, hogy sárga zászlókkal vonulja­nak fel. így hát azok, akik vörös zászlókkal vonulnak fel, kénytelenek megállni a zöld gyárkapuk előtt és az utcán — amely mindenkié — magasba emelni a szebb életért ví­vott harcuk zászlaját. Május elsején estefelé újra megelevenednek az in­diai városok utcái. A munkából ha­zatérő munkáscsoportok hatalmas oszlopba olvadnak és így vonulnak fel, hogy tüntessenek követeléseikért és jogaikért. A MAI INDIA egyik legnagyobb ipa­ri ágának, a textiliparnak munkássá­ga országos sztrájk előkészületei kö­zepette ünnepli a május elsejét. Sztrájkra készülnek a gyártulajdono­sok ellen, akik elvetették egy külön­leges kormánybizottság javaslatait, hogy emeljék a textilipai i munkások bérét és ésszerűsítő intézkedések ré­vén további ezrekkel akarják gyara­pítani a munkanélküliek sorait. A munkások néhány nappal a dol­gozók ünnepe után, május 6-án India minden textilipari központjában tün­tetni fognak a havi 8 rupiás, tehát évi 96 rupiás béremelésért. E köve­telés jogosságát nemcsak az utóbbi hónapokban állandóan emelkedő árak, hanem más körülmények is indokol­ják, melyekről nemrégen szó esett a parlamentben. Egy textilipari mun­kás évente több mint 6000 rúpia ér­téket termel, évi bére azonban csak körülbelül 1400 rúpia. A textilipari munkások május 6-án még csak tün­tetni fognak jogos követeléseikért. Ha azonban a textilgyárosok ezután sem lesznek hajiandók lemondani nyereségük jelentéktelen töredékéről, júniusban a legnagyobb sztrájkmoz­galmat, a textilipari munkások álta­lános sztrájkját várhatják. A textil­ipari munkások első ízben 1927-ben Bombayban sztrájkoltak. Az idén a sztrájk minden textilipari központban várható, amelyben megszületett és erősödik az indiai munkásosztály. Az iparilag elmaradt India mun­kásosztálya számbelileg még gyenge erő. Az egész lakosságnak mintegy 2 százaléka. Ámde ez olyan erő, amely az idegen uralmat megdöntő forradalmi mozgalom nagy hagyomá­nyainak talaján a folytatódó ipari építéssel naponta növekszik, és amely­re nagy küldetés vár az áldatlan múlt maradványaitól megszabadult új India építésében. DUŠAN RUPPELT Májusi gondolatok Párizsban szemben a Mars-me­zővel, amelyen a közismert Eiffel­torony mered az égnek, a Szajna túlsó oldalán, lankásan emelkedő dombon állt valaha a Trocadero épü­lete, ahol egészen a századfordulóig a híres párizsi világkiállítások is le­zajlottak. Az első világháború után lerombolták és helyére a Szajna felől a városképhez jobban simuló Chail­lot-palotát építették, amelyben kü­lönböző múzeumokon és előadási termeken kívül ideiglenesen a NATO irodái is helyet kaptak. Nemrégen ugyan a NATO adminisztratív szer­vei átköltöztek a boulognei erdő ele­jén épült új, hatalmas palotájukba, mégis az épületnek a Szajnára és az .i hintetnek az itmr .al k:i!öli i.|vneve/ett biztonsági szerződés ratifikálás:! ellen és jobb élet i eleket követelnek. A gyakori tün­tetéseken a dolgozók valamennyi rétege részt vesz. Egyúttal követelik, hogy • kormány hagyja abba veszedelmes es költséges fegyverkezést. Eiffel-toronyra néző terraszán meg­maradt a NATO-államok zászlóinak tövében az a kis propaganda-kiállí­tas, amelynek fő célja a NATO lét­jogosultságának és hatalmának hir­detése a szokásos grafikonokkal és jelszavakkal. A néző, akinek tekintetét inkább a hangulatos varoskép vonja magára, mint ez a háborús propaganda, egy adat előtt megdöbbenve marad állva. Nagy betűkkel hirdetik ugyanis az atomháború megszállottjai, hogy a NATO tizenhat országa fennállásá­nak tíz esztendeje alatt 500 milliárd dollárt költött fegyverkezési célokra. Ugyanakkor — mintegy magyaráza­tul, ennek a horribilis összegnek a m .idén gondolkodó ember előtt ér­telmetlen elpocsékolására — azzal is eldicsekednek, hogy „a NATO fenn­állása óta a világkommunizmus a NATO-államok területének egyetlen n-iyyzetkilométerét sem tudta elfog­lalni, vagy megszállni." A tavaszi pompában díszlő pia­tanok és' gesztenyék felett elmélázva is megdöbben az ember a propagan­da ostobaságán. Mindenekelőtt azért, mert az úgynevezett kommunista ál­lamok, helyesen a szocializmust épí­tő államok soha semmilyen megnyi­latkozásukban nem hirdették, vagy követelték a más társadalmi rend­szerben élő vagy történetesen a NA­TO ban szervezkedő kapitalista ál­lamok megtámadását, még kevésbé periig elfoglalását. A NATO díszítő jelzőként használja nevében, hogy védelmi szervezet. Mi sem bizonyítja jobban ennek a megjelölésnek hamis voltát, mint az a tény, hogy a senki fltal, semmi szín alatt azonban a szocializmust építő államok által nem fenyegetett államok kötöttek először 1949-ben katonai jellegű szövetséget s csak néhány esztendő múlva, 1955-ben alakult meg /- mi­után a NATO támadó jellegét már ezer tény bizonyította —a Varsói Szerződés államainak tényleg védel­mi jellegű szövetsége. Ezt az idő­beni egymásutánt és ok-okozati vi­szonyt semmilyen csűrés-csavarás­sal megfordítani, az ellenkezőjét ál­lítani, épeszű ember számára lehe­tetlen. Ezt, természetesen, a NATO fő korifeusai, akiket a magát szo­cialistának nevező Spaak főtitkár jellemez, éppen olyan jól tudják, mint mi .Ezért a NATO-nak más, be nem vallott, a Chaillot-palota terra­szán öklömnyi betűkkel meg nem hirdetett céljainak is kell lennie. Az egyik ilyen be nem vallott cél a mo­nopóliumok érdekében folytatott szé­dületes arányú fegyverkezés. Valaki kiszámította, hogy azért a félbillió dollárért, amelyet a NATO államok eddig fegyverkezésre kiadtak, egy akkora kontinens népének, mint Afrika, vagyis negyedmilliárd még túlnyomó többségében elképzelhe­tetlenül alacsony fokon álló ember­nek lehetnp az életszínvonalát — kapitalista világból vett hasonlattal élve — Svájc lakosságának színvo­nalára emelni. A másik be nem vallott cél ma­guknak a NATO-államok dolgozói­nak pacifikálása az ún. teljes fog­'aikoztatottság révén, elvonásuk a forradalmi munkásmozgalmaktól és bevonásuk a reformista munkáspár­tokon keresztül az imperializmus céljainak támogatásába. De aki lá­tott május elsejét a NATO-államok­ban, elsősorban Franciaországban és Olaszországban, az a megmondható­ja, mennyire homokra építenek a munkásság félrevezetésének straté­gái. A fegyverkezési ún. teljes fog­lalkoztatottság ellenére is igen ta­nulságos tanulmányozni a munkanél­küliség statisztikáját számos NATO­államban, ahol ez a jelenség mint a kapitalizmus strukturális velejárója egész egyszerűen kiirthatatlan az ország életéből, amíg ott tőkés rend­szer marad.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom