Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)
1960-05-01 / 120. szám, vasárnap
ŰJ SZÖ 3 1960. május 1. I **Ak A A kkkkkk ***** **** M*** A **** **** * A*** **** A A győzelmes vörös zászló alatt AAAAA-A-trkAA AAAAMkkkkkk kk AA * ** *** *****n<r*-*r*-*rA"* r A k k k A ******* * ** * ************** *****•*:***••* A ***** *** * ***** *** ** A ** A ********* ** ** ** A * ** * * * " Zöld a Zobor, virágban a Iák, bennem is kivirult egy kép: az óriás lerázta láncát, mellyel oly soká kötözték. Lengő, vörös zászlók alatt, vonult a májusi menet. S mivel a jövő velünk haladt, léptünktől a föld remegett. Félve nézték ellenségeink rejtekükből, függöny mögül, hogy az ár mily hömpölyögve ring, s milyen elsodró tömegű. És forradalmi dalok zengtek, s miként a földbe hulló mag, a város kéményei felett a szántóföldekre szálltak. raink felett 1941. május elsején. Nem az ünnepi felvonuláson, hanem a nagy harcok futóárkaiban, ahol felkészülten állunk, hogy alkalmas pillanatban kitörjünk s megkezdjük a döntő támadást... Igen, a föld alatt vagyunk. De nem mint elhantolt halottak, hanem mint a szocialista termés csírázó magjai, melyek az egész világon kihajtanak a tavaszi napsütésben. Május elseje a tavasz hirdetője. A szabad ember tavasza, a népek és testvériségük tavasza, az egész emberiség tavasza. S e fény felé törünk ma még a sötét föld alól: A szabadság győzelméért, az élet győzelméért, az emberi szellem leg« merészebb álmainak győzelméért! A szocializmus győzelméért!" Ez volt a kommunisták harca, fl tömegeket vezető kommunisták harca, akiket nem tudott megtörni a kapitalisták kegyetlen terrorja, akik a szabadság kiharcolását, a néphatalom megteremtését tűzték ki céljukul. Megszervezték a nép fegyveres felkelését és partizán háborúba vezették a hazafiak tömegét. A kommunisták még a fasiszták börtönéiben is megünnepelték Május elsejét. Üjra Fuőíkot kell idézni, a kommunisták helytállásának örökké élő példaadóját. A pankráci börtönben az állatias kínzások után így Ir 1943 Május elseje meg-í ünnepléséről: „Most a mi reggeli félóránk következik. Ma én vagyok az előtornász. Május elseje van fiúk, kezdjük ma másképpen, hadd bámuljanak az őrök. Az első gyakorlat: egy, kettő, egy kettő — kalapácsütések. A másik gyakorlat: kaszáló mozdulatok. Kalapács és kasza. Némi képzelőerővel talán megértik az elvtársak: sarló és kalapács Körülnézek. Látom, hogy a többi mosolyog és nagy lendülettel végzi a gyakorlatot. Megértették. Bizony fiúk, ez a mi májusi gyűlésünk és ez a némajáték: májusi fogadalmunk, hogy ha kell, a halál árán is hűségesek maradunk. Vissza a zárkába. Kilenc óra. A Kreml órái ilyenkor már elverték a tizet és a Vörös téren megkezdődik a szemle. Apácska, tartsunk velük! Ott most az Internacionálé éneklik, ettől hangos most a világ, csendüljön fel a mi zárkánkban is* Énekelünk. Az egyik forradalmi dal a másikat követi, hiszen nem vagyunk egyedül, hiszen azokhoz tartozunk, akik most a szabad ég alatt és szabadon énekelnek, de éppúgy harcban állnak, mint mi... Elvtársak, a falak mögött, Vak börtönök homályán, Velünk vagytok ti akkor is, Ha nem látunk a pályán. •» Igen, veletek vagyunk." I gen, velük voltunk s örökké velük maradunk. Igen, nekik, a szovjet embereknek köszönhetjük felszabadulásunkat. Igen, nekik, akik a kommunisták, a forradalmárok vörös zászlajával hozták meg népünk szabadságát, áldozták fel életüket a mi életünkért, a szabad és boldog ember életéért. Május elseje újra a miénk lett. Sem csendőr, sem rendőr már nem áll a felvonulók útjába, elsöpörtük a dolgozó ember kezét béklyóba kötő urak rendszerét. Ez a kéz, a munkáskéz ma büszkén emeli a magasba a győzelmes vörös zászlót. Győztesként menetelünk, győztesként, mert rövid másfél évtized alatt elértük azt, amiért a proletárok egész nemzedékei harcoltak: kivívtuk a szocializmus győzelmét hazánkban. S ma ország-világ előtt újabb májusi fogadalmat teszünk: kivívjuk a kommunizmus győzelmét! PETRŐCI BÄLINT Liptovský Mikulás - 1918. május 1. Földekre s szívbe. — Lám, hiába törtek reá pusztító fagyok. Felkelt az óriás, lerázta láncát s építéshez fogott. Fordította: Fügedi Elek A bratislavai dolgozók manifesztációja 1935. május 1-én. LI ájus elseje van. Ilyenkor a 1 'hajnallal kél az ember, hogy frissen, délcegen lépjen ki a virágillattól s daltól ittas harmatos reggelbe. A vörös zászlók tengerében fürdik az utca s embertömeg hullámzik benne. Nők és férfiak, fiatalok és öregek tömör sorokban. A gyermekek egyik kezükkel apjukba, anyjukba kapaszkodnak, a másikban színes léggömböt tartanak, zászlócskákat lengetnek. Zsong és pezseg a benépesedett utca. Pattogó indulókat játszik a zenekar és száll, messze szál) a dal az ajkakról... Pezseg az utca és pezseg a vét az emberben. Ügy érzed — katona vagy és csatasorban állsz, lábadban feszül az in és feszülten várod az indulást, a felsorakozott harcosok diadalmas májusi rohamát. És felzengenek a harsonák, indul a menet. Megindul az egyik utca, a másik, a tizedik... S az utcafolyók egybe ömlenek s tengert alkotnak. Embertengert! A friss tavaszi szélben lobogó vörös zászló alatt menetelő emberek egy ütemre lépnek. Bal!... Bal!... Bal... A vörös zászló a forradalmárok zászlaja. Bal!... Bal!... Bal!... — lüktet erükben a menet üteme. A vörös zászló a kommunisták zászlaja, s ma a világon százezrek és milliók menetelnek alatta - május elsejét ünnepelve a dolgozók nemzetközi összefogását manifesztálják s békét, boldog szabad életet követelnek minden embernek. Döng a lépted, feszül a melled, s magasba, még magasabbra emeled a lobogó vörös zászlót. Erősnek, hatalmasnak érzed magad. Ez a tömeg ereje! Boldog vagy, hogy e tömegben vagy. A tavasz üdeségét érzed, amikor tekinteted a fejed felett lengő vörös zászló selymére tapad. A győztesek zászlaja ez s te győztesként menetelsz alatta. Győztesként, mert hazánkban már győzött a szocializmus. Bal!... Bal!... Bal! - zengi minden ideged a tömeg ütemét. Csak előre, elvtársak, előre, újabb győzelmek felé! I etven évvel ezelőtt kezdődött ez a diadalmas világmenetelés. A chicagói proletárok meggyilkolt vezéreinek emlékére minden május elsején a forradalmi munkások tüntessenek az egész világon követeléseikért, a nyolcórás munkaidőért ... - így határozott 1889-ben Párizsban a nemzetközi szocialista kongresszus. Hazánk területén összefogtak a proletárok. A hetven év előtti 1890 évi első Május elseje az erőgyűjtés kezdete volt. Csak kezdet volt, de a proletár-összefogás már akkor megrengette a világot. Prágában is. Még csak közeledett május elseje s a burzsoák a munkások követeléseit hallva a rendőröket és csendőröket a szocialisták ellen úszították, parancsba adták ki nekik: tapossátok el a szikrát, mert pusztító tűz támad belőle... A prágai rendőrök május elseje előestéjén az urak parancsára kétszáz szocialistát hurcoltak a rácsok mögé. De hiába volt minden óvintézkedés. A feltámadó tengernek még a rendőrök sem emelhettek gátat. Még a munkaadók sem, akik elkeseredésükben kikürtölték: aki május elsején nem jön munkába, elbocsátják. Minden hiába. A munkások általános sztrájkot hirdettek. Leálltak a gyárakban a gépek, a műhelyek, üzletek zárva maradtak, s a kőművesek sem rakták a téglákat az építkezéseken. Minden üres volt, csak az útcák voltak tömve. A prágai proletárok nemzetiségre való tekintet nélkül az utca urai voltak. Követelték az általános szavazati jogot, a nyolcórás munkaidőt, hogy a további nyolc órában művelődhessenek és nyolc órát pihenhessenek. H: A prágai dolgozók a szabad élet éveiben örömmel, lelkesedéssel ünneplik Május elsejét. Ezért akkor még tüntetni kellett... „Igen: az 1890-ik év május elsejéje volt! S aki felnőtt, gondolkodó ember átélte ezt az ünnepet, élete fogytáig soha el nem felejti!... Akik megértük, az emberiség történelmének legemlékezetesebb napját értük meg." — Ján Nerudának, a cseh nép nagy költőjének, az első prágai május elseje szemtanújának vallomása ez. Azóta minden május elseje a proletárok harci felsorakozása volt. Több ennél! A kipattant szikrából forradalmi tűz támadt s nem akadt és nem is akadhat a világon olyan tőkés, rendőr, csendőr, burzsoá hatalom, amely elolthatná ezt a tüzet, örök tűz ez, melynek lángjai mindaddig lobogni fognak - mint ahogy lobogni fog a dolgozók győzelmét jelképező vörös zászló — míg csak az élet létezni fog, mert örök az eszme, a szocializmus, a kommunizmus eszméje, mely a forradalmi tüzet éleszti az emberekben s vezeti az embermilliókat, a proletárok tömegeit a kommunizmus világ-győzelmének kiharcolására. T eltek, múltak az évek s a proletariátus mindjobban tudatára ébredt annak, hogy nemzetközi összefogásában mily óriási erő rejlik. Az 1905-ös év is ennek tanúbizonysága. Az orosz proletárok forradalma a közelgő nagy „földrengést" jelezte, mely majd romba dönti a kapitalisták hatalmát... S a tett hat és újabb tetteket követel. A cseh proletárok lapja, a Právo Lidu ezt írta akkor májusi vezércikkében: „Az orosz forradalmat nem nyomhatják el... Az orosz forradalom győzedelmeskedik s győzelme a proletariátusnak az egész világ felszabadításáért vívott küzdelme nagy győzelmét fogja jelenteni..." A tett hat és újabb tetteket követel. így volt ez Bratislavában is, ahol a május elsejei manifesztáción már nemcsak a nyolcórás munkaidőt követelték, hanem követelték a kapitalizmus megdöntését, a népi parlamentet. A május elsejék mind forradalmibbak lettek, erősítették, növelték a proletárok öntudatát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az első szocialista állam létrejötte a forradalmi megmozdulások viharát szülte az egész világon. 1918 május elsején Prágában 120 ezren vonultak fel s a proletártömegek büszkén hirdették transzparensükön: Szocialista nemzetet! Liptovský Mikuláson a szlovák népnek szabadságot, önrendelkezési jogot követeltek. S a cseh és szlovák testvériség mellett tüntetve itt hangzott el először: Éljen a csehszlovák állam! A proletariátus forradalmi harca a közös célkitűzésekért, az elnyomott tömegek felszabadításáért vívott harc az egység, az erők egyesítésének legfőbb kovácsolója. S az egység, erő igaz eszmével párosulva már csirájában a győzelmet hirdeti. Emlékezzünk csak! 1919 május "elsején fővárosunk proletárjai ezt hangoztatták: „Szocializáljuk a földeket és a nagyipart! Nincsenek már nemesek, sem királyok, itt a tőke megdöntésének ideje! A szocializmus milliók vágya és ezrek félemlítője! Aki nem dolgozik, az ne is egyék!" A Május elsejék egész hazánkban a forradalmi tettek napjai voltak. Kommunista pártunk megalakulása óta engesztelhetetlen harcba vezette a dolgozók tömegeit a kizsákmányoltak jogaiért, szebb és boldogabb életükért. Hiába hirdették a munkásáruló szociáldemokraták az osztálybékét, ez sohasem következett be. A kommunisták a harcot vállalták, s velük az öntudatos munkások, földmunkások, kisparasztok és értelmiségiek nagy-nagy tömegei a vörös zászló alatt indultak harcba. Semmi Jdn Poničan : sem rettentette vissza őket. A burzsoázia munkásokat és földműveseket gyilkolt, de a sortűz csak acélosította a proletárok erejét. Ök voltak azok, akik a fasiszta veszedelem éveiben a köztársaság és a demokrácia védelmére keltek, ök voltak azok, akik a burzsoázia árulása után, a súlyos fasiszta elnyomatás éveiben szervezték a nép ellenállási mozgalmát; a felszabadító harcot. Bármily súlyos is volt a fasiszta önkény, a kommunisták, a hazafiak vállalták a harcot. A Május elsejéken is életjelt adtak magukról. A podbrezovai kommunisták a gyárkéményre vörös zászlót tűztek. Bratislavában 1941-ben a mai Gottwald téren az ifjú kommunisták ötágú vörös csillagokkal ékesített sarlós-kalapácsos röplapokkal szórták tele a térét. A Považské zvesti 1941 május elsejére ezt a felhívást tette közzé: „Le a háborúval, fel közös harcra a nagyobb darab kenyérért, a nép jogaiért. Éljen a néphatalom!... Május elseje váljék felkészültségünk seregszemléjévé. Harcra ösztönözzön bennünket, hogy a következő Május elsejéket oly szabadon és örömmel ünnepelhessük meg, mint ahogy ma ünneplik a Szovjetunió népei." A fasiszták kitörölték a naptár" bői Május elsejét, de az embertömegek szívéből ki nem törölhették. A Szovjetunió felé fordult nemcsak a kommunisták, hanem a tömegek tekintete is. Onnan várták a felszabadulást. De nemcsak várták. Július Fučík ezt írta az illegálisan megjelenő Rudé právo 1941. május elsejei számában: „— ...Ha — mint az elmúlt években — kivonulnánk az utcára, kevésnek bizonyulnának a városok szabad térségei mindazoknak, akik velünk együtt menetelnének a vörös zászlók alatt. Ezt tudjuk. Ennek tudatában tartunk seregszemlét so-
