Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-22 / 141. szám, vasárnap

Továbbra is a vitás kérdések békés megoldására fogunk törekedni (Folytatás a 3. oldalról) lemző módon most jutalmul azt követeli, hogy szüntessék meg Nyugat-Németország fegyverkezési korlátozásait, amelyeket a párizsi szerződések szabtak meg. Az amerikaiak ebben kezére járnak. Ha már a béke és a nemzetközi együttműködés ellenségeiről van szó, hadd említsem meg Brandt urat, Nyugat-Berlin hangoskodó polgármesterét. Néha-néha túl harciasan hadonászik ez az úr! Nem tudom, mit csinált a háború alatt, volt-e a fronton, és belekóstolt-e a háborúba, vagy talán meg akarja ismételni a múltat? Nem ajánlom Brandt úr! Nagyon nehéz dolog ez! Lehet, hogy vezetékneve nem hagyja nyugodni, (derültség, viharos taps, helyeslés). Brandt ugyanis tűzvészt jelent. Manapság ön a nevéhez hűen viselkedik. De gondolja meg a dolgot, amíg nem késő! Ha ön és barátai játszani kezdenek a tűzzel, akkor a tűzvész jóvátehetetlen következményekkel járhat, még pedig elsősorban önökre nézve. Brandt a napokban kijelentette, hogy Nyugat-Berlinnek alkalma lesz „akaratát nyilvántani" és egyesülni „a szövetséges köztársaságban élő barátaival", vagyis Nyugat-Németországgal. Nem szabad azonban megfeledkeznünk róla, hogy Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársaság területén van, és megsemmisítő módon visszaverünk minden nyugat-németországi kísérletet Nyugat-Berlin meghódítására (Helyeslés, hosszan tartó viharos taps.) Mi arra számítottunk, hogy a csúcsértekezlet közelebb hozza a rendkívül fontos nemzetközi problémáknak, köztük a német békeszerződésnek a megoldását. Mit tegyünk a most kialakult helyzetben? A Szovjetuniónak és a többi békeszerető országnak természetesen most teljes erkölcsi joga van rá, hogy újabb halasztás nélkül megoldja ezt a kérdést (viharos taps), úgy, hogy aláírja a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal. Ezzel megoldódnék Nyugat-Berlin problémája is. Felvetődik a kérdés: Nem jött-e el már most az ideje, annak, hogy megkössük a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal? Hiszen annak idején ugyanígy járt el az Egyesült Államok is, amikor egyoldalúan békeszerződést kötött Japánnal. Ezt megvizsgáltuk, nos, az alábbi következtetésre jutottunk. Bízunk benne, hogy bár a reakciós erők meghiúsították a csúcsértekezletet, a békeszerető erőknek a béke megszilárdításáért és a vitás nemzetközi kérdések tárgyalásokkal való rendezéséért világszerte kibontakozó harca a béke erőinek győzelmét hozza a háború és az agresszió erői fölött. (Taps). A szovjet emberek eltökélt szándéka, hogy megnyerik a békés gazdasági versenyt Elvtársak! Mielőtt elutaztam volna Párizsból, igen érdekes beszélgetést folytattam a nyugatnémet munkások küldöttségével. Nürnbergből jöttek. Hosszasan elbeszélgettünk. A nürnbergi munkások elmondották nekem, hogyan élnek, hogyan harcolnak a békéért. Helyeselték a Szovjetunió békeszerető politikáját. A nürnbergi munkások megkérdezték tőlem, milyen a helyzet a Szovjetunióban. Azt mondtam nekik, hogy nagyon jól mennek nálunk a dolgok. A Szovjetunió népgazdasága ma rendkívül erős, példátlan magaslatokra emelkedtünk a tudomány, a technika és a kultúra fejlesztésében. Önök is tudják, hogy a napokban bocsátottuk fel a négy és fél tonnánál nehezebb szovjet űrhajót (viharos taps), amely* möst tudományos kutatásokat végež a kozmikus térségben. A szovjet nép eredményesen teljesíti a nagyszabású hétéves tervet, mely igen fontos szakasz a kommunista társadalom felépítésében. A Szovjetunió ellenségei azt mondták, hogy a mi hétéves tervünk gazdasági kihívás a tőkés világ ellen. Nos, mi nem tiltakozunk ez ellen; nyíltan kimondtuk és kimondjuk, a szovjet emberek eltökélt szándéka, hogy megnyerik a legfejlettebb tőkés országokkal folyó békés gazdasági versenyt. (Taps). Ma már mindenki látja, hogy ezt a kihívást konkrét tettekkel támasztják alá. Túlteljesítettük a hétéves terv első évének feladatait, eredményesen hajtjuk végre a második esztendő tervét. A jövő szép reményekre jogosít fel bennünket, önök valószínűleg értesültek a Legfelső Tanács májusi ülésszakának határozatairól. A Legfelső Tanács ülésszaka törvényt hozott a munkások és alkalmazottak megadóztatásának megszüntetésére. (Viharos taps). E törvény elfogadása megmutatja, högy a szocializmus győzelmének eredményeképpen, milyen hatalmas szociális vívmányokra tett szert a Szovjetunió munkásosztálya és minden dolgozója. A Szovjetunió lesz a világ első állama, amelynek lakossága teljesen megszabadul az adóktól. (Taps). A Szovjetunió Legfelső Tanácsa nagy jelentőségű határozatot hozott a munkaidő további csökkentéséről. Az idén a szovjet ország összes munkásai és alkalmazottai áttérnek a 6—7 órás munkanapra. (Hosszan tartó taps). Ugyanakkor a bér nem csökken, sőt, sok esetben emelkedik. 1964-ben megkezdjük az áttérést a hatórás munkanapra, a nehéz munkát igénylő területeken pedig az ötórás munkanapra. A Szovjetunióban lesz a világon a legrövidebb munkanap. A szovjet kormány nemrég elhatározta — s ezt jóváhagyta a Legfelső Tanács —, hogy a hétéves tervben megjelölt feladatokon felül 25 — 30 milliárd rubelt fordít a közszükségleti cikkek termelésének fejlesztésére. Ily módon a hétéves terv végére több ruhát és cipőt állítunk elő egy lakosra számítva, mint amennyit ma előállítanak Franciaországban, Angliában, a Német Szövetségi Köztársaságban és más nyugat-európai országokban. 1970-re pedig ezekben a mutatószámokban utolérjük az Egyesült Államokat is. (Viharos taps). A Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány azt a feladatot tűzte ki, hogy a következő években az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének alapján biztosítani kell a nép jólétének újabb emelkedését. Nincs már messze az az idő, amikor a szovjet emberek életszínvonala lesz világviszonylatban a legmagasabb. (Taps). Büszkék vagyunk nagy vívmányainkra, azokra a történelmi győzelmekre, amelyeket népünk a lenini úton haladva a kommunista párt vezetésével kivívott. A szovjet emberek örülnek a testvéri szocialista országok hasonló nagy sikereinek is. Örömünkre szolgálnak a Német Demokratikus Köztársaság dolgozóinak a szocialista építőmunkában elért nagy sikerei is, s az önök eredményei is, kedves berlini elvtársaim. örülünk a Német Demokratikus Köztársaság sikereinek, amelyeket a gazdaság és kultúra fejlesztésében ért el. Különösen jólesik látnunk a mezőgazdaság kollektivizálásában elért nagy eredményeiket. Ez igen nehéz kérdés, mert a szétforgácsolt parasztságban mélyen gyökerezik a magántulajdonosi gazdálkodásmód. A munkásosztály hatalmának kivívása után a forradalom egyik legfőbb kérdése az, hogy maga után vonja a parasztságot, megteremtse a munkásosztály és a parasztság szövetsége megvédésének és megszilárdításának feltételeit a munkásosztály vezetésével és fokozatosan megmutassa a parasztságnak a kö zös gazdálkodás fölényét, biztosítsa áttérését a szocialista vágányokra. (Viharos taps). Mindenki előtt világos, hogy azok az országok, amelyek következetes békeszerető politikát folytatnak és minden erőfeszítésüket a gazdaság, a kultúra fejlesztésére összpontosítják, a nép jólétének felemelésén fáradoznak, nem törekedhetnek agresszív célokra. Nekünk béke kell! Erőnket nem kímélve, fogunk harcolni a nemzetközi feszültség enyhítéséért, kitartóan és állhatatosan tárgyalni fogunk a nyugati hatalmakkal e célért. De nem engedjük, hogy az imperialisták az erő nyelvén beszéljenek velünk. Feladatunk: leleplezni az agresszorok cselszövéseit, fokozni a népek éberségét, még inkább egybe forrasztani a béke nagy és nemes ügyének harcosait. (Viharos, hoszszan tartó taps). Elvtársak! Napról napra növekszik a hatalmas szocialista tábor ereje. Ámde a gazdagság nálunk nem hull az égből, a munkások, a parasztok, az értelmiségiek millióinak szívós munkája nyomán születik meg. De az, amit kezünkkel, eszünkkel, és szívünkkel teremtünk meg, az háromszorosan értékes az embernek, s az az egész nép közkincse! (Taps). f Továbbra is fokozni fogjuk alkotó tevékenységünket. Gazdasági sikereink tovább növelik a szocialista országok hozzájárulását a béke megszilárdításához! A béke erői győzni fognak a háború erői felett! (Taps). Éljen a német és a szovjet nép barátsága! (Taps). Éljen a kommunizmus győzelme! Freundschaft! (Barátság). (Viharos, hosszan tartó taps). Á szovjet kormány jegyzéke a japán kormányhoz Az NDK mindent megtesz a béke biztosítására — mondotta Walter Ulbricht elvtárs Walter Ulbricht, az NSZEP KB első titkára a pénteki berlini nagygyűlésen mondott beszédében kijelentette, hogy az NDK politikája rendületlenül a második világháború maradványainak felszámolására irányul. Ez nemcsak minden németnek, hanem a világ minden népének is az érdeke, mert nem akarják, hogy Németországból pattanjon ki a harmadszor is világháborút kirobbantó szikra. Jó volna, ha a párizsi leckét nemcsak azok az amerikai politikusok és katonák szívlelnék meg, akik az arcátlan légikalőzkodás és a szovjet légitér megsértését hivatalos állampolitikává nyilvánították, hanem a nyugatnémet revansista politikusok is, akik már régóta lábbal tiporják az erkölcsöt és törvényeket, a bevett szokásokat és a becsületességet, a nemzetközi jogot és más államok felségjogát. A világ választás előtt áll: vagy az atomháború peremén táncolás politikája, vagy a biztonsági és békés együttélés politikája. Ulbricht elvtárs rámutatott arra, hogy Németországban is naponta történnek különféle provokációk, melyek épp olyan komolyak, mint a szovjet légitér megsértése; Bonnból és az NDK közepén fekvő Nyugat-Berlinből indulnak ki. Ulbricht elvtárs megjegyezte, hogy az NDK biztonsági szervei az utóbbi időben terjedelmes anyag birtokába jutottak, mely az NDK elleni kémtevékenységet bizonyítja. Az NDK kormányának kellő anyag áll rendelkezésére, mely azt bizonyítja, hogyan készülnek a Pentagon agresszív körei egy európai háborúra. Az amerikai fegyveres erők tisztjeivel történt egyik nem kívánatos találkozáson állambiztonsági szerveink kezébe kerültek az NDK olyan térképei, amelyek katonai, gazdasági kémkedés céljára feltüntették a fontos objektumokat, sőt sok olyan várost és falut, stb., ahol aknamunkát terveznek. Az amerikai kémszolgálat a Gehlenhírszerszöirodával szorosan karöltve fokozott kísérleteket tesz adóállomások hálózatának kiépítésére az NDK-ban úgynevezett komoly esetben, azaz háború esetén. Az állambiztonságügyi minisztérium az utóbbi időben több leadót fedezett fel, csak a legutóbbi négy hét folyamán 17nek jutottak nyomára, ezenkívül tov' szükséges berendezést, valamint lőfegyvert és lőszert talált. E tények és Nyugat-Németország lázas felfegyverzése világosan bizonyítják, mennyire fontos, hogy végre megszűnjenek a világháború maradványai és a nyugat-berlini háborús tűzfészek. A nyugat-berlini kérdéssel kapcsolatban Ulbricht elvtárs utalt Brandt nyugat-berlini polgármester nyilatkozatára, miszerint Nyugat-Berlin inkább küzdeni akar, mintsem hogy alávesse magát. E szavak Göbbelset juttatják az ember eszébe. Senki sem akarja a nyugat-berlinieket bármitől is megfosztani. Brandtnak nyilvánvalóan az az egyedüli gondja, nehogy békés és rendes viszonyok alakuljanak ki Nyugat-Berlinben, amit elvégre nem lehet a végtelenségig megakadályozni. Ulbricht elvtárs felszólította a bonni államot, hogy Németország és Európa békéjének érdekében t mindkét német állam mondjon le az atom- és rakétafegyverkezésről, adja fel a bonni kormány revansista követeléseit és ne avatkozzék be az NDK belügyeibe. A második világháború megszüntetendő maradványai között a nyugat-németországi agresszív Wehrmacht újjászervezését, a revansista és faji uszítást, a militarista és fasiszta propagandát, a volt aktív nácik, a bonni államapparátusban ülő militaristák és bírák befolyását, a nyugati hatalmak megszállási jogainak a német imperializmus agresszív politikáját támogató rendszerét, a nyugati hatalmak nyugat-berlin megszállási rendszerének megszüntetését említette, melyet a bonni kormány az NDK-val és a szocialista államokkal folytatott agresszív politikájára használt fel. Ulbricht elvtárs beszéde végén hangoztatta: a szocialista államok, NyugatBerlin és Nyugat-Németország lakossága bízhat az NDK kormányában, hogy mindent megtesz a második világháború németországi maradványainak kiküszöbölésére, a" militarizmus megfékezésére és a béke biztosítására. Moszkva (TASZSZ) - A szovjet kormány figyelmeztette a japán kormányt arra, hogy új katonai szerződés megkötése az USÁ-val és területének átengedése az amerikai légierők támaszpontjai számára, amely légierő a Szovjetunió ellen irányuló ellenséges akciókra készül, aláássa a két ország közötti béke és jószomszédi kapcsolatok alapjait. Az a jegyzék, amelyet Vaszilij Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese nyújtott át Sz. Kadovakinak, Japán szovjetunióbeli nagykövetének, utal arra, hogy a Szovjetunió már több ízben figyelmeztette a japán kormányt azon veszedelmes következményekre, amelyekre a Japán és az USA közötti új katonai szerződés megkötése és Japán területének a Szovjetunió és más békeszerető államok ellen irányuló agresszív célokra való használata vezet. A jegyzék hangsúlyozza, hogy megállapítás szerint több olyan amerikai repülőgép hatolt be a Szovjetunió légiterébe, amelyeknek támaszpontjai a Japán-szigeteken vannak. Az amerikai katonai parancsnokság a japán kormány segítségével és beleegyezésével japán területet használt fel a Szovjetunió elleni, valamint a Szovjetunióval baráti kapcsolatokat fenntartó országok elleni katonai előkészületekre és légi kémtevékenységre. A Szovjetunió ellen japán területről történő provokáció esetleges következményeiért a felelősség teljes mértékben a japán kormányra hárul. Csak Eisenhower számára „talány" a szovjet álláspont Washington (ČTK) — Eisenhower, az USA elnöke május 20-án visszatért Washingtonba. Megérkezése után a repülőtéren beszédet mondott, amelyben kifejezte de Gaulle elnök és Macmillan miniszterelnök Párizsban elfoglalt „nagyszerű álláspontja" feletti megelégedését. Annak ellenére, hogy közismert dolog, hogyan fulladt kudarcba a párizsi csúcstalálkozó, Eisenhower elnök kijelentette, hogy a Szovjetunió képviselőinek párizsi tanácskozása „talány" és nem érti, miért nem akarták megkezdeni a megbeszéléseket. Az elnök a repülőtérről gettysburgi farmjára utazott. A francia kormány a csúcsértekezlet kudarcáról tárgyalt Párizs (ČTK) — A francia kormány péntek délelőtt de Gaulle tábornok elnökletével rendkívüli ülést tartott, amelyen Couve de Murville külügyminiszter beszámolót tartott a nemzetközi helyzetről. Ezután de Gaulle elnök megismertette a kormánnyal a párizsi tárgyalások fejleményeit. Hangsúlyozta, a csúcsértekezlet kudarcáról azt a következményt kell levonni, hogy Franciaországra nézve ma „a függetlenség, az egység és a nemzeti összefogás" sokkal szükségesebb, mint bármikor ezelőtt. Az elnöki iroda képviselője a kormány ülése után kijelentette, az a körülmény, hogy de Gaulle tábornok nagy súlyt fektetett Franciaország függetlenségére, nem jelent szakadást az Atlanti Szövetségben. Macmillan nyilatkozata az alsóházba^ London (ČTK) — Macmillan angol miniszterelnök az alsóházban előadta a párizsi értekezlet kudarcáról szóló jelentését. A kudarcot, amint tudjuk, az USA kormányának provokatív álláspontja idézte elő. Macmillan jelentését az jellemzi, hogy kikerüli a válság valódi okait, amely válság meghiúsította az értekezlet megtartását, és ehelyett a nyugati bulvár-sajtóhoz hasonlóan bizonyos megmagyarázhatatlan „moszkvai változásokra" hivatkozik. Ez irányban Macmillan sokkal hívebb volt az amerikai agresszorok iránti hamis „szolidaritáshoz", mint ahogyan arra a nyugati hatalmak párizsi záróközleményéből következtetni lehetett volna. Macmillan kijelentette, hogy „nem' érti meg" a szovjet álláspontot, azonban egy szóval sem tett említést az USA állásfoglalásáról, amely a legutóbbi eseményekkel kapcsolatban komoly gondolkodásra késztet. Macmillan azt javasolta, hogy az alsóház a legutóbbi eseményekről szóló vitát csak május 30-án kezdje, amikor állítólag kedvezőbb lesz a helyzet az értékelésre. Gaitskell, a munkáspárti ellenzék vezére többé-kevésbé egyetértett Macmillan nyilatkozatával, azonban hozzáfűzte, „hogy nem lehet teljesen figyelmen kívül hagyni az U—2 repülőgép epizódját, valamint az amerikai kormánynak és képviselőinek párizsi értekezlet előtti nyilatkozatát." Henderson képviselő kérdésére Macmillan kijelentette, hogy szándékában áll fenntartani a kapcsolatokat és a tárgyalásokat a Szovjetunióval, azzal A céllal, hogy kedvezőbb légkört biztosítson a csúcsértekezlet felújítására. FÖLDI PARANCSRA az utasfülke levált az űrhajóról Moszkva (TASZSZ) - A szputnyik-űrhajó tudományos kutatásainak kitűzött programját 1960. május 9-én teljesítette. A szputnyik-űrhajó program szerint május 19-én 2 óra 52 perckor földi irányításra ereszkedni kezdett. A rádióvezérlés működésbe hozta a motoros fékező-berendezést és leválasztotta a légmentesen elzárt utasfülkét. A motoros fékező berendezés működésbe lépett s emellett működésének idején megvalósult az űrhajó stabilizálása. Ebben a pillanatban az űrhajó tájékoztatási rendszerének egyik műszerében zavar állott be és a fékező hatás iránya eltért az előirányzottól. Ennek folytán nem következett be az űrhajó sebességének tervbevett csökkenése, hanem ellenkezőleg, a sebesség még valamivel növekedett és az űrrakéta új ellipszis alakú pályára került, amely csaknem ugyanabban a síkban fekszik, csakhogy jelentősen magasabb apogeummal. (Az apogeum a Földtől legtávolabb eső pont.) Az utasfülke levált az űrhajóról s emellett a fülke stabilizáló rendszerének tevékenysége normális volt. Az első szputnyik-űrhajó felbocsátásával sok rendkívül jelentős tudományos és technikai feladatot oldottak megf Beigazolódott a megbízható indulás és út az erős hordozó rakéta tervszerű programja szerint, amely rakéta biztosította, hogy az űrhajó rendkívüli pontosággal úgyszólván körpáltfára került, i Az űrhajót útján több napon át megbízhatóan irányították. A telemetrikus mérések segítségével szerzett adatok azt mutatják, hogy a levegő nedvességének és hőfokának szabályozása az űrhajóban az egész út alatt megbízhatóan működött és biztosította az ember jövő világűrutazásához szükséges feltételeket. Az összeköttetés az űrhajóval rendszeres volt. A rádióösszeköttetést a Földdel erős zúgás zavarta. A szputnyik-űrhajóról kapott tájékoztató adatok azt bizonyítják, hogy a műszerek és a berendezések normálisan működtek. A rádióvezérlés, amelynek segítségével irányítják az űrhajó berendezését, megbízhatóan működött. A telemetrikus vevőállomások állandóan ellenőrizték az űrhajón felszerelt készülékek munkáját és a Földről kapott parancsok teljesítését. A vegyi áramforrások és a napelemek biztosították a Szputnyik-űrhajón működő berendezések normális áramellátását. A leereszkedés megvalósítására szolgáló készülékeket helyesen tervezték meg, úgyhogy azok biztosíthatják ezen feladat teljesítését. Az űrhajó és a légmentesen elzárt fülke, amely az űrhajó közelében repül, 94,25 perc alatt kerüli meg a Földet. A pálya perigeuma (a Földtől legközelebb eső pont) 307 km, apogeuma (a Földtől legtávolabb eső pont) 690 km. A pálya elhajlása az egyenlítő síkjához viszonyítva 65 fok. A hordozó rakéta utolsó lépcsőfoka az eredeti pályán folytatja útját. Az űrhajóban elhelyezett leadó továbbra is normálisan működik és a Földre közvetíti a rendszerek és készülékek működésére vonatkozó adatokat. ÜJ SZÖ 370 * 1960. május 14.