Új Szó, 1960. május (13. évfolyam, 120-150.szám)

1960-05-22 / 141. szám, vasárnap

A Szovjetunió új arculata - Prágában Egyszerre három olyan összetogl jainkban, amely Csehszlovákia min érdekelheti. Kettőn, Moszkvában és a Szovjetunió dolgozóinak, illetve lás óta eltelt 15 esztendő eredmé A harmadikon, ugyancsak Prágában, a legkorszerűbb eszközökkel, milyen nagyobb kiterjedésű államában a sz ba való átmenet (eltételeinek a me ezzel a harmadikkal, a Szovjetunión lóján megnyitott és a prágai Fučík kiállításával kívánunk röviden fog aló jellegű kiállítás zajlik le nap­den egyes lakosát a legközelebbről Prágában Csehszlovákia mutatja be hazánk polgárainak a felszabadu­nyeit a szocializmus építésében. viszont a Szovjetunió szemlélteti fejlődési fokot ért el a Föld Ieg­ocializmus építése, a kommunizmus­gteremtése. Jelen sorainkban csak ak a felszabadulásunk 15. évfordu­Parkban elhelyezett reprezentatív lalkozni. \ ki látta 1937-ben Párizsban az akkori világkiállításon az em­lékezetes szovjet pavilont, melynek homlokát az azóta világszerte közis­mertté vált sarlós és kalapácsos férfi- és nőalak díszítette, megálla­píthatja a mostani prágai szov­jet kiállítás futólagos megtekintése után is, milyen hatalmas utat tett meg nemcsak a Szovjetunió, hanem maga a szovjet kiállítási technika is. Annál jobban kidomborodik ez az eredmény, mert felszabadulásunk óta, a szocializmus építésének évei­ben e tekintetben elsősorban a Szov­jetunió nemzetközi vásári bemuta­tóira voltunk utalva, amelyek min­den nagyszerűségük és célszerűsé­henéséből a gigantikus szovjet űrha­jó kibocsátásának híre. A kiállítás vezetőséae hirtelenében egy karton­lapon rögtönzött felírással, mintha csak valamilyen diákotthon röplab­da-mérkőzéséről lenne szó, adta tudtul a csarnok látogatóinak, amennyiben arról a rádióból nem ér­tesültek volna, a világra szóló ese­mény hírét. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy az emberi haladás élvívmányait jelentő, másfél tonnás iunyik-modellek is kismiskává váltak a négy és fél tonnás legújabb szov­jet űrhajó mellett. Érthető aztán, hogy ezen az első vasárnapon a kiál­lításon a tolongás mindenütt, de kü­lönösen az űrhajózási részleg kör­A Szovjetunió prágai kiállításán nagy feltűnést kelt az a makett, amely a Hold tájait mutatja be, hogyan száll le rá immár a közeljövőben a földi ember. A szemléletes berendezés még a laikussal ls egy-kettőre megérteti, milyen bonyolult műszereket kell majd az embernek a Holdra szállítania, hogy ott-tartózkodását lehetővé tegye. gük mellett természetesen nem ad­hattak teljes képet a szocializmus építésének elért fokáról a Szovjet­unióban. Až 1937. évi párizsi bemutató egye­nes folytatásaként, de annak ará­nyait és jelentőségét az azóta meg­tett fejlődés arányában sokszorosan felülmúlva, a brüsszeli 1958. évi vi­lágkiállítás szovjet pavilonja jelen­tette mindmáig az utolsó szót a szovjet kiállítási technika fejlődésé­ben. A brüsszeli világkiállításon részt vevő több mint félszáz állam közül egyetlen egy sem közelítette meg a szovjet kiállítási csarnok gaz­dagságát sem a kiállított tárgyak változatosságában, értékességében és számában, sempedig azok jelentősé­gében a világ műszaki, tudományos és kulturális haladása szempontjából. A koronát az egész brüsszeli szovjet sikerre az első két szputnyik oly óriási világvisszhangot keltő modell­jei tették fel, sőt elmondhatjuk, hogy ezek képezték a szovjet pro­paganda brüsszeli átütő sikerének a tulajdonképpeni alapját. Az igen ma­gas fokú általános tudományos és technikai fejlettséget igénylő űrku­tatásban elért letagadhatatlan, sőt Brüsszelben az egész kapitalista világ tamásai által megtapintható szput­nyikok tették hitelessé az ott kiállí­tott minden egyéb tárgyat: az auto­matikus pékműhelyt éppúgy, mint az elektron-mikroszkópot. TV os, a prágai 1960. évi szovjet ki­állításnak nincsen és nem is lehet ilyen univerzális célkitűzése. Mégis nem egy tekintetben a Prágá­ban bemutatott kiállítási tárgyak je­lentőségükben felülmúlják mindazt, ami alig két esztendővel ezelőtt Brüsszelben volt láthatň. Ez az egy­szerű tény bizonyítja, milyen roham­léptekkel halad a minden irányú fej­lődés a kommunizmus küszöbén álló Szovjetunióban, milyen újabb átütő sikereket ért el a szovjet nép éppen az emberiség haladásának homlokte­rében álló ágazatokban: az atomku­tatásban, a világűr meghódításában, az élet titkának megfejtésében és számtalan másban. Annak ellenére, hogy a kiállítás néhány rövid hónap alatt született meg a haladás Szovjetunióbeli szé­dületes üteme folytán, bizonyos ér­telemben túlhaladottá vált. Bizonyítja ezt az a szemléltető eset, hogy a kiállítás egyik középpontját képező csarnokrész, amelyben az eddigi há­rom szputnyik és lunyik természe­tes nagvságű modelljeit bámulhatta az érdeklődő néző, a kiállítás első vasárnapján, május 15-én egy csa­pásra meghaladottá vált. Ennek a napnak a reggeli óráiban rázta fel az egész világot vasárnapi gondtalan pi­nyékén szinte életveszélyes mérete­ket öltött. Nem ennyire szemléletesek — hi­szen a magfizikában nem járató* még a szocializmusban sem az átla­gos halandó — azok az eredmények, amelyeket e téren a szovjet alap­kutatás és az alkalmazott technika ért el. A kiállításnak aránylag igény­telen része beszél például a Cse­renkov-sugárzásról, amely pedig is­mét alapjaiban rázza meg fizikai világképünket. Tudjuk, hogy a mag­fizikában a kvantum-elmélet mellett Einstein relativitás teóriájának volt elméleti síkon döntő szerepe. Nos, az einsteini fizikai világkép egyik sarkpontja az az elv, hogy a fényse­besség, a másodpercenként 300 ezer kilométeres sebesség maximális, vagyis hogy ennél nagyobb sebes­ség a fizikai világban nincsen és nem is fordulhat elő. Ezt a felte­vést módosítja most Cserenkov meg­állapítása, amely szerint az anyag­ban olyan elektromos töltésű részecs­kék sugárzása lép fel, amely a fény­sebességnél nagyobb sebességet ér el. Cserenkov korszakalkotó elméleti megállapításaiért Nobel-díjat is ka­pott, nevét bizonyára a fizika nagy úttörői között fogja emlegetni az utókor. T ényegesen érthetőbb nyelven J beszélnek a kiállított szovjet repülőgépek, automobilok, robogók, motorkerékpárok. A legmodernebb szovjet gépek két típusa, a TU 104 és az IL 18 a csehszlovák polgári repülőforgalom gépparkjának a ge­rincét képezik, így a látogatók közül számosan tapasztalatból ismerik eze­ket a gépóriásokat. Nem tartozik ugyan szervesen a prágai szovjet kiállításhoz, de időben egybeesik vele, hogy a Vencel térkö­zepe táján a közel jövőben nyit­ják meg az AEROFLOT, a szovjet polgári légiforgalmi vállalat repre­zentatív irodáját. Érthető, hiszen a három világrészre kiterjedő nemzet­közi légivonalainknak gerincét ép­pen a Prága-Moszkva vonal képezi, amelynek révén Moszkván keresztül összeköttetésünk van a világ minden fontosabb légikikötőjével. A gépjárművek körül persze a „szakértők" tolonganak, sorra meg­vitatva az automobilizmus fejlődése szempontjából legfontosabb alkatré­szeket, összehasonlítva a mi gyárt­mányainkkal. Persze a gondolkodó szemlélő azt a nézőpontot is szem előtt fogja tartani, hogy a szovjet gépjárművek más feltételek között, más útviszonyok mellett, más üzem­anyag-árak alapján szerkesztődnek, és így nem lehet minden esetben mértékül venni a mi gyártmányain­kat. Felsorolhatnánk még számtalan vívmányt a szovjet ember gazdasági tevékenységének, kultorális fejlődé­sének, életmódjának jóformán min­den jellegzetes teréről. Lapunk ha­sábjain már számos problémát is­mertettünk és a kiállítás további fennállása alatt a jövőben is bemu­tatunk. Mégis azt kell hangsúlyoz­nunk, hogy mindenki, aki csak vala­milyen formában teheti, személye­sen nézze meg a prágai szovjet kiállítás anyagát, mert azt, amit az ember a két szemével lát, semmilyen köz"°tett leírás nem pótolhatja. rvendetes és bizonyára nem ^ véletlen, hogy a két kiállítás tartama alatt zajlik le a szocialista Csehszlovákia életének legnagyobb tömegeket megmozgató rendezése, a spartakiád is. Bizonyára nem lesz egyetlen tornásza, látogatója sem a II. Országos Spartakiádnak, aki el­mulasztaná a szocializmus élenjáró országának, a Szovjetuniónak prágai bemutatója, valamint hazánk 15 éves eredményeit szemléltető kiállítás anyagának megtekintését. A két ki­állításon látottaknak egykevetéséből adódnak mintegy saját további utunknak a körvonalai, hiszen a szo­cializmus építése előrehaladott sza­kaszába való átmenetünk problémái­nak megoldását szemléletesen lát­hatjuk a Szovjetunió prágai repre­zentatív kiállításán. Sz. L. Ilyen jelölt kell nekünk A Breznói Helyi Nemzeti Bizottság egyik képviselője­löltje Anton Ťažký elvtárs. Mikor utcá­jában a jelölögyü­lésen felmerült a neve, az emberek ezt mondták: „A hídgyár leg­jobb vasesztergályo­sa, az üzem első szocialista brigádjá­nak vezetője. Csen­des ember. Akinek panasza van, nem hiába fordul hozzá. Rendes családi éle­tet él, helyeseljük jelölését." Lelkiismeretesen dolgozik, tisztessé­gesen él, együtt érez a dolgozókkal. Ezek valóban fontos jellemvonások. De a dolgozók jelöltjé­ről többet szeretne tudni az ember. El­mentünk tehát a gyárba. A jelölt arcát nem láthattuk, mert háttal állt felénk. De abból, ahogy a fü­léhez hajló Štefan Mikiovii, a szerszám­készítőmühely vezetője szavait végig­hallgatta, megértettük, hogy munkaidőben nem nagyon örül látogatásunknak, nem szívesen hagyja abba a munkát. Es nem tévedtünk. Miktovii elvtárs szólt, hogy azonnal jön, de az esztergagép kezelője, akinek jó negyedórája minden mozdulatát figyelemmel kísértük — kissé előreha­jolva, csípőre tett kezekkel még mindig ott állt gépe előtt. Alkalmunk nyílt job­ban megnézni az esztergályost. Közép­termetű, inkább alacsonyabb, barna em­ber. Nem sokkal lehet harmincon túl ... Végre indid, de valamit még figyel­mesen megvizsgál s beállítja a gépet. Pár szót szól a mellette dolgozó eszter­gályosnak és vasas szakmában dolgozó emberekre jellemző nyugodt léptekkel indul felénk... Az egészüzemi pártbizottság tagjaitól sok dicsérő szót hallottunk Ťažký elv­társról. Tudtuk róla, hogy csaknem tíz esztendeje tagja pártunknak, hogy jépének szerelmese. Szakmája minden csínjának - bínjának ismerője, hogy egyi­ke a szocialista •nunkabrigád címért versenyző munkakö­zösség kezdeménye­zőinek, szervezői­nek ... — Igen, elvtárs, vannak követőink. Ma már kerek húsz munkaközösségi ver­senyez az üzemben a szocialista munka­brigád megtisztelő cím elnyeréséért... — mondja Ťažký elvtárs. Már több, mint húsz perce beszél munkaközös ségüknek a termelésben, a ta­karékosságban, ta­nulásban elért ered­ményeiről, t nem utolsó sorban a szép, közös kirándulások­ról. Beszélt családjáról, nehéz gyermek­éveiről, barátairól, gondjairól, sikereiről. Amilyen komolynak, szigorúnak tünt mun­ka közben az esztergagépnél, éppen olyan barátságos, kedves és közvetlen szem­től szemben. Csendesen, megfontoltan be­szélt. Ha különösen érdekes vagy fon­tos dolgokról mesélt, összeráncolta hom­lokát, tágra nyitotta szemeit. Mint a szocialista munkabrigád veze­tője példás munkájával, egészséges, dol­gos embereket nevel. A fiatalokba be­leoltja a maga vas jellemét, szerénysé­gét, emberszeretetét, a pártba és a jö­vőbe vetett bizalmát. — Mik a tervei? — A legnagyobb tervem tanulni, tanul- . ni és dolgozni, hogy a nemzeti bizott­ságban is megálljom majd a helyemet, hogy ne csalódjanak bennem választóim. Ťažký Anton elvtárs az üzemben jó munkájáért sok elismerésben, dicséret­ben, jutalomban részesült már. Legna­gyobb jutalomnak azonban a nemzeti bizottságba való jelölését tartja. ERDŐSI EDE VICTOR HUGÓ Vietor Hugó a közösség embere és a század mondanivalójának kifejezője, filozó­fus költő, radikális politikus s a francia romanticizmus leghiresebb képviselője. Elete és alkotása mély ellentmondások­kal van tele, amit hazája állandóan változó történeti helyzete magyaráz. Tábornok apának, vakbuzgó katolikus, visszahúzó gondolkodású anyának gyermeke. (Sz. 1802) 14 éves korában irt első hűvös, klasszikus költeményei reakciós szelleműek. Későb­bi merész szabású, dús rímü versei már az emberiség nagy kérdéseit feszegetik. 18 éves, mikor a romantikusokhoz csatla­kozik. Első drámájának: a Cromwell-nek előszavában a reakciós szemlélet ellen har­col. Visszatér a népi-nemzeti kultúra ha­gyományához s az eddig magasztalt egye­temes szépségideál ellen fordul. Emberben, tájban, történeti korszakban az egyéni és jelleflzetes vonást keresi s a rútban is esztétikai értéket talíl. Elemi erejű és boségú nyelve, magával ragadó stílusa gyakran felülmúlja érzelmei és gondolatai mélységét. De a „művészet a művésze­tért" elvétől távol áll. Vallja, hogy a köl­tőnek részt kell vennie a világ formálásá­ban s hogy általa valósul meg a fejlődés, vallja, hogy az élet értelme a szabadság. Ruy Blas c. drámájában a nép fiát szere­pelteti, a spanyol királynőbe szerelmes lakáj felülemelkedik a főurakon s fejükre olvaua bűneiket. Első híres történeti re­génvében: a Párizsi Notre Dameban ritka művészi érzékkel kelti életre a gótika szellemét. Ellentétes jellemű figuráit, a nyomorék harangozó • a ragyogó szépségű cigánylányt tragikus hősökké emeli, le­leplezi a szívtelen arisztokráciát és a pap­ságot, de egy kivételes egyéniségű tudós pappal mondatja, hogy: a könyv meg fogja ölni a templomot. Az 1830-as év mezsgyét jelent eszmei és alkotó fejlődésében, ekkor kapcsolódik a liberális polgársághoz. 1840-ben meginog s a monarchiához pártol, az Akadémia tag­ja lesz és grófi rangot kap. De az 1848-as események politikailag és eszmeileg meg­érlelik s ezentúl a polgári demokrácia harcosa. Mint ember, művész és politikus küzd a maradiság ellen, a közműveltség emeléséért, az ingyenes oktatásért. 1851­ben a napóleoni államcsíny Idején mun­kásruhában és igazolvánnyal menekül. 18 esztendőt tölt száműzetésben Jersey, majd Guernesey szigetén. A második császár­ság szenvedélyes ellenfele, i lángoló gúny­Iratokban ostorozza a pénzarisztokráciát. Itt lát napvilágot a kor első, nagy fres­kószerű, minden osztályt jellemző társa­dalmi regénye: a Nyomorultak. 1870-ben, a császárság bukása után tér vissza hazájába. Üdvözli a Kommünt, de ajánlja a megegyezést Versaillesjal. A hősi mozgalom leveretése után a fehér terror elleni harc bajnoka. Utolsó müvei egyház- és monarchiaellenesek. Tovább is kiáll a maga módján a társadalmi igazsá­gért, a gyermeknyomor, a halálbüntetés ellen, a valódi emberiességért. 75 évvel ezelőtt, 1885-ben dicsősége te­tőpontján halt meg. Müvét Aragon « for­radalom tükrének nevezi, — tükre minden nemes és tiszta emberi akarásnak is. BARKÄNY JENÖNÉ A lakulását nézve a búči EFSZ az elsők közé tartozik. Ered­ményeit tekintve az a hír járja, hogy a štúrovói járásban a legjob­bak között szerepel. Mi ennek a tit­ka? Nemcsak szakemberei, hanem a tagság is szereti a könyvet. Figye­lemmel kísérik a sajtót, merítenek belőle, s ami a legfőbb, gyorsan rea­gálnak az újdonságokra. Kísérlete­zés formájában győződnek meg az új előnyeiről, majd meghonosítják. Az agrotechnikai határidőt ugyan­csak fontos tényezőnek tartják, s minden termelési ágban jövedelmező gazdálkodást folytatnak. * * * A kertészetben egy-kétnapos ké­sés sokat ronthat. Ennek nem sza­bad bekövetkeznie. Ezért ültették el még április elején az exportra váró káposzta utolsó palántáját is. A gondozott talajban nedvességet nem nélkülöző, szépen fejlődő fe­jecskék maguk bizonygatják, hogy nem fognak késni. Nem késik a mel­lettük növekedő karalábé sem, amely május derekán kerül eladásra. Igaz, a vitaminkedvelők örömére az üveg­házban húsosodó paprika vagy tíz nappal megelőzi a karalábét. A ret­ket, salátát meg már jónéhány fo­gyasztó megízlelte. Peredi Dániel, Hrčka András és Kerekes András csoportjaiban ügyes kezek gondoskodnak a vitaminter­mesztésről, melynek egész éven át van keletje. Kell is szorgoskodniuk, hisz több mint 1 millió 800 ezer koronáért akarnak termelni zöldsé­kCépekb epeROeľi a I t v» buci szooe ikez élről get, méghozzá ügy, hogy 100 ko­rona bevételre csak 35 korona kiadás jusson. • * * A kukoricatermesztésben szintén otthon van a tagság, ezért évről év­re szebb eredményekkel dicseked­hetnek. A talajnak megadják a táp­anyagot. A jó növényápolás gazdag gyümölcseként Tóth Sándor csoport­ja a múlt évben 76 mázsa csöves­kukoricatermést takarított be hektá­ronként. Ennek tulajdonítható a kö­zös bőséges takarmánytartaléka, amit a sertésállomány állapota hűen tük­röz és dúsan hálál meg. A szövetkezet gazdag kocaállo­mányt tarthat s tart is és nemcsak saját szükséglete hízóutánpótlását tudja biztosítani, hanem jócskán jut eladásra is a kis röfikékből. Minden­esetre a közös arra körekszik, hogy a legtöbbjét odahaza hizlalják ki a közellátás száméra. Ezt mutatja az első negyedévi sertéshúseladás. Az egész évi tervet 43,7 százalékra tel­jesítették. Ilyen negyedévi ered­mény után a tervezett 10 vagon ser­téshúsbeadást három és fél vagon­nal minden bizonnyal túlteljesítik. A jövőben még nagyobb eredmé­nyeket hallhatunk a búčiakról, mivel az idén épülő sertésistállót automati­zálják. Saját meggyőződésük, hogy az önetetős hizlalás előnyösebb. Az el­fogyasztott takarmány súlyának negyed részével nehezedik a hízó, méghozzá „szemlátomást", mert a napi gyarapodás átlaga 62 dekára rúg. fit határban a kellemes illatot árasztó lesílózott répafej arra enged következtetni, hogy a takarmány­termesztők sem maradnak szégyen­ben. Ez évben a földterület 22 szá­zalékáról évelő takarmányok, ezen­kívül tömérdek silókukorica és má­sodnövény betakarítását tűzték ki célul. A rétekről is több szénát akarnak kazalba rakni. Elhatározták, hogy a tagok udvarában levő trá­gyadombok aljáról, az üzem telepei­ről 2000 köbméter értékes talajtáp­láló anyagot hordanak össze, jó érett komposztot készítenek belőle és még a tél beállta előtt a rétekre szórják. Szálastakarmányban most is bő­velkedik a közös, de jövőre még több és értékesebb takarmány áll rendelkezésére. Valóra válthatják, hogy nemcsak egy istállóban érnek el tehenenként 10,6 literes átlagos fejéshozamot naponta, hanem a be­teg állatok kiselejtezése után a töb­biben is. • » * Országszerte hiány tapasztalható a heregmagfélék természtésében. Ke­vés szövetkezét vállalkozik ezen igé­nyes munkára. Nem így gondolkoznak Búčon. Náluk már több éven át honos a magtermesztés. A tavalyi évet ugyan nem zárták nagy ered­ménnyel, de azért nem hátrálnak meg. Sőt, ez idén 20 hektáron vörös­herét, 75 hektáron lucernát érlelnek magra. Most nagyobb gondot fordíta­nak a talaj megválasztására. E célra a magasabb fekvésű földet része­sítik előnyben. A kártevő rovarok ellen porozással védekeznek. Nagyon fontos lépés a szakaszos kaszálás bevezetése, ami annyit jelent, hogy a magnak kiszemelt herét nem egy­szerre vágják le, hanem három vagy négy részletben. Az egyes szaka­szok között egy heti időközöket iktatnak be. Ennek előnye abban rejlik, hogy a virágzás idején az esetleges kedvezőtlen időjárás nem az egész tábla termését veszélyez­teti. Ennek az újításnak a növendék­marhaállomány is örül, mert az első szakaszban kaszált here kiváló bor­júszénát szolgáltat. Említésre méltó az is, hogy a beporzás idején 110 méhcsalád se­gítségét használják ki a szövetkeze­tesek, ami a többi intézkedéssel együtt nem egy szövetkezetnek biz­tosítja a jó minőségű vetőmagot. * * * Ezek azok a tényezők, melyekkel a búči szövetkezet jelentősen támo­gatja a közellátást, melyek a kö­zös egy hektárról eredő tiszta be­vételét több mint 3500 koronában szabják meg, s Jelentős részesedést biztosítanak a tagságnak. Eredmé­nyeikről az irodában levő diplomák, dicsérő és elismerő oklevelek nagy száma tanúskodik. Benyus József ÜJ SZÓ 5 * 1960. május 22. I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom