Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-09 / 99. szám, szombat

Bányásztanonc-otthonban A VILLAMOS megállótól álig száz 'méterre hatalmas épületet látok. Ez hát az ostravai Sztálin nagybánya há­rom emeletes bányásztanonc-otthona. Az udvarról ujjongó tónusokban jut hozzám a hang, taps, mikrofonon mon­danak be valamit. Játszanak a fiúk. Az arcukat figyelem, mondanom sem kell, hogy örömtől sugárzó, kipirult. No de ennél többet kell látnom. Be­megyek. Kicsit várnom kell, míg vé­get ér a játék. Addig Tylšár Rudolf nevelő elvtárssal elindulunk a hosszú folyosókon. A földszinten irodák sorakoznak, a folyosó végén orvosi rendelő. Az első és a második emeleten laknak a fiúk. Megtekintünk néhány szobát. Több­nyire négyesével laknak. Ragyogó, tiszta ágyneműt látok, a linóleum fénylik. A fiúk szobájukban szigorú rendet tartanak. Kíváncsian körülné­zek, mit csinálnak azok, akik nem vesznek részt az udvaron folyó víg hancúrozásban ? Vajon birkóznak-e, vagy más csalafintaságon kapjuk őket? Az egyik olvas. Mit? Karel Čapek elbeszéléseit. A másik gépen ír. Gya­korol. A leveleit géppel írja haza. Egy fekete fiú a „hókusz-pokusz" alapsza­bályait igyekszik elsajátítani, ez a kedvtelése. A másik számol. Különböző matematikai tételeket old meg. Taní­tóját megkérte, hogy külön is tanítsa számtanra. Azt jósolják, ilyen adott­sággal sokra viheti: ha kedve lesz to­vább tanulni, mérnök is lehet. A har­madik szobában ketten sakkoznak. - Vannak műhelyeink, ahol szer­szám és anyag is van bőven, — biztat Tylšár elvtárs. - Mennyi a növendékek száma? ­kérdezem. - Háromszázötven. A harmadik emeleten a tantermek vannak. Féttylik a parkett, szellős, na­pos, tágas, tiszta nagy tantermek. Az óriási ablakokon ömlik be a napfény. Hat tanterem... - Mindannyian elférnek? - Nem, csak a fele. Egy osztályra 30 - 35 tanuló jut. A fiúk másik fele dolgozik. Egyik nap tanulnák, a má­sikon dolgoznak. Felváltva. Az egyik­nap négir-öt órai tanítás után szabad­foglalkozás van. Mindenki átadhatja magát kedvtelésének, természetesen készülnie kell a következő órákra. Azonban például amit ma az iskolában megtanulnak, azt a gyakorlatban ve­szik át holnap a bányában, ahol nyolc órát töltenek vezetőjükkel a legkü­lönbözőbb munkahelyeken, hogy min­den csínját-bínját elsajátítsák a szak­tudásnak. Az első esztendőben meg nem mennek le, a felszínen dolgoznak, persze itt is a legkisebb és a legegy­szerűbb munkától kezdve tanalják a teendőket... Tanoncévük második esztendejében már keresnek, aszerint, hogyan teljesítik a munkatervet. A szocialista munkabrigád zászlaját a második évfolyambeliek nyerték el és erősen tartják a kezükben, nagyon büszkék rá. * * * BÁNYÁSZOTŤHONBAN vagyok. Né­hány száz fiú kötött. A serdülő ifjú­ság telkének titkos folyosóira szeret­nék bejutni. Milyen irányt vegyek, hogy el ne tévedjek? keskeny asztal választ el bennünket. Középmagas, sötétszökehajú legényke ül velem szemben. Dióbarna szemében kérdőjelek vibrálnak. Bizonyára sze­retné tudni, miért jöttem, mit akar­hatok töle. - Néha írok az emberekről. Szere­tem tudni mire gondolnak, mit érez­nek, hogyan élnek. Szeretném, ha el­beszélgetne velem. A tanítói szépet és jót mondanak magáról. Milyen volt a gyermekkora? Hogyan került ide? Mi vezette a bányásztanulók otthonába? — Még két éves sem voltam, a fel­szabadulás etött meghalt az édesapám. Édésanyám nem kapott semmiféle se­gélyt, három gyermekkel nehéz volt az élete. Édesanyám egy gyárban vál­lalt állást. A kenyérből keskeny szelet jutott. Itt-ott ruha is kellett, de nem volt miből. Anyám férjhez ment. Az A komárnoi új település legszebb épületei közé tartozik a nyolcéves középiskola. Š. Petráš felvételén Vi­rág Mária tanítónő a figyelmes diák­lányokat beavatja a kötés „titkaiba". igazi baj azonban valójában akkor kezdődött. Mostohaapám ivott és bi­zony sokszor megesett télvíz idején, hogy az ablak alatt töltöttük az éj­szakát, várva a könyörületes pillana­tot, amikor végre elalszik s tolvajok­ként belopózhattunk. Verte az édes­anyámat. - Még most is vele élnek? — Régen otthagytuk. £n aztán be­iratkoztam a prešovi ipariskolába, mert az volt a legközelebb, ösztöndi­jat kaptam. Sikeresen elvégeztem az iskola első osztályát, a másodikban hasonlóképpen folytattam, de a félév után megbetegedtem. Ott kellett hagynom az iskolát. Szomorúan és el­hagyatva ballagtam az egyik utcában, amikor megszólított a bánya. Egy pla­káton olvastam ... Akkor úgy érez­tem, hogy azokat a betűket nekem, egyedül nekem írták. Az édesanyám boldogan egyezett bele elhatározásom­ba. Tizenhétéves vagyok, a tanonciskola elsőosztályának a tanulója. Komolyan veszem a munkámat és a tanulást. Ki­tanulom a bányászmesterséget, sze­retnék mielőbb segítségére tenni az édesanyámnak, eleget kínlódott ve­lünk. - További tervei? — Jövőre beiratkozom a tizenkét­éves iskola kilencedik osztályába, de talán még jobb lenne, hogyha a ta­nonciskola elvégzése után iratkoznék be a bányaipari iskolába. Utána a bá­nyász főiskolára szeretnék menni. - Szóval nem bánta meg, hogy el­jött? — kérdezem. Horváth Pál szeméből öröm, a meg­elégedés napsugara fétiylik, jó ránéz­ni és jólesik hallgatni, mit mond: — Meleg otthonra találtam. Én itt igazán otthon vagyok. Az ellátásunk nagyon jó. Ötször étkezünk naponta és annyit ehetünk, amennyi jól esik. Van ruhám, kesztyűm, kabátom, fe­hérneműm, mindenem. A tanttó elv­társak nagyon jók hozzám. Apám he­lyett apáim. Bíznak bennem és minden téren segítenek. - Mit szokott szabad idejében csi­nálni? — Sokat olvasok. Azonkívül ének­együttesünk is van, hetenként gyakor­lunk az új kultúrházban. Színdarabot is fogunk játszani, még nem döntöt­tük el, mit. Több megbízatásom is van itt az internátusban, én vagyok pél­dául a CSISZ titkára... HORVÁTH Pálnak minden reménye meg van ahhoz, hogy álmai megvaló­suljanak, mert. szorgalmas, tanulni és dolgozni a)car. Tanítói azt mondják: rendkívül fogékony, intelligens, szerény. Társainak jó példát mutat, tanulhat­nak tőle. Magam is nagyon szeretném, ha boldog lenne, ha elérné célját... MOYZES ILONA A. Klimo: Gyerekek, linóleummetszet, 1959, U f filmek Ä hazai filmek közül elsősorban a plzeňi II. országos filmfesztiválon bemutatott filmek szerepeltek. Ha­tározott sikert jelentett Zdenék Pod­skalský vigjátékfllmje Ahová az ör­dög nem jut el, Viszont csalódást okozott a tehetséges Čenék Duba rendező lélektani müve, A repUlőtér nem fogad, mely elcsépelt témájá­nál fogva eleve sikertelenségre volt ítélve, s ettől a tehetséges színészek játéka sem menthette meg. Miroslav Clkán államdljas rendező detektlv­fihnje - A bűn útján sem felelt meg Igényeinknek, bár e műfajban elért legutóbbi sikerek (például a 105 százalékos alibi) utátt jogosan fűztünk hozzá reményeket. A hazai filmek közül átlagos alkotásnak szá­mított a Sziklák és emberek című szlovák film: újszerűsége a munkás­környezet felé orientálódásában van, ami kihat a lélektani dráma meg­oldására. Ezért részesült a film a plzeňi országos filmfesztivál dicsé­rő elismerésében. A külföldi filmek közül a öpium­háború című társadalmi vonatkozá­sú kínai történelmi film és a né­miképpen az olasz neorealista fil­mekre emlékeztető. A reménység ár­nyékában című argentin film ara­tott síkért a közönség körében. Gyenge alkotás volt A gaucsok há­borúja című másik argentin film és a magyar Szerelem csütörtök is Si­kertelen kísérlet volt egy modern filmvígjátékra. ... Az utóbbi napokban bemutatott legsikeresebb filmnek neveztük Zde­nék Podskalský müvét: Ahová az ör­dög nem jut el. Már a címe elárulja vígjátékjellegét. Valóban a film L enin megsebesülése nemcsak a pártszervezeteket, hanem a munkások, parasztok, vöröskatonák tömegeit is lázba hozta. Most vala­hogy még jobban tudatára ébredtek annak, mit is jelentett a forradalom számára Lenin. Izgatottan figyelték az egészségügyi állapotéról beszámo­ló újságközleményeket. Augusztus 30-án este Szverdlov aláírásával közlemény jelent meg a párt nevében a Lenin ellen elköve­tett merényletről. A közlemény hang­súlyozta: „A munkásosztály erőinek még nagyobb összefogásával, a for­radalom minden ellenségével szem­beni kíméletlen tömegterrorral vá­laszol a vezérei ellen elkövetett me­rényletekre." A merénylet arra késztette a mun­kásosztályt, hogy még szorosabban felzárkózzék, még jobban összefog­jon, hogy erejét még jobban megfe­szítve dolgozzék. Az eszerek pártjában megindult a bomlás. A Vlagyimir Iljics sebesülését kö­vető napon megjelent a lapokban a Moszkvai Iroda nyilatkozata, mely szerint az eszerek pártjának semmi köze a merénylethez. Már a baloldali eszerek júliusi lázadása után egyre többen hagyták ott az eszerek párt­ját, különösen a munkások, fit párt­ból kivált egy csoport, amelynek tagjai „kommunista narodnyikoknak" nevezték magukat, és ellenezték a breszti béke erőszakos felrúgását, a terrorcselekményeket és a kommu­nista párt elleni aktív harcot. A cso­port vezetői Kolegajov. Bicenko, A. Usztyinov stb. voltak. A megmaradt eszerek egyre inkább jobbra tolód­tak, támogatták a kulákfelkeléseket, de befolyásuk csökkent. A Lenin el­leni merénylet meggyorsította az eszer párt bomlásának folyamatát, még jobban csökkentette befolyását a tömegek körében. A szovjethatalom ellenségeinek re­ménységei nem váltak valóra. Iljics életben maradt Az orvosok szakvé­leménye napról napra optimistább lett. ök is, akárcsak Iljics környe­zetében mindenki, vidámabbak let­tek. Iljics tréfálkozott velük. Nem volt szabad mozognia, de ő titokban, V. L LENIN SZÜ LETESE NEK 90. ÉVFORDULÓJÁRA N. K. KRUPSZKÁJA* Az első hónapok Moszkvában (8) amikor senki sem volt a szobában, megpróbált felülni. Szeretett volna minél előbb visszatérni a munkához. Végre szeptember 10-én a „Pravda" közölte, hogy a veszély elmúlt. Iljics pedig azt a megjegyzést fűzte a köz­leményhez, hogy mivel a gyógyulás útján van, kéri, ne háborgassák az orvosokat telefonálással és kérde­zősködéssel, Szeptember 16-án végre megengedték Iljlcsnek, hogy elmen­jen a Népbiztosok Tanácsába. Na­gyon izgatott volt, annyira, hogy alig tudott fölkelni, de örült, hogy újra dolgozhat. S zeptember 16-án Iljics elnökölt a Népbiztosok Tanácsának ülésén. Ugyanaznap üdvözlő levelet írt a proletár kulturális-felvilágosító­szervezetek konferenciájának elnök­ségéhez. A Proletkult befolyása ak­kor igen nagy volt. Iljics a Proletkult fogyatékosságának tartotta, hogy nemigen kötötte össze munkáját az általános politikai harci feladatokkal, nemigen segítette elő a tömegek ön­tudatosságának növekedését, a mun­kások kiemelését, r(em készítette elő őket arra, hogy igazgassák az álla­mot a szovjetek útján, fit konferen­ciához intézett üdvözletében is a Proletkult előtt álló politikai felada­tokról írt. Néhány nappal később még egy cikket írt, „Újságjaink jel­legéről" címmel. Ebben azt a köve­telményt támasztotta az újságokkal szemben, hogy fordítsanak több fi­gyelmet arra, ami körös-körül tör­ténik. „Közelebb az élethez. Jobban figyelemmel kisérni azt, hogy a mun­kás- és paraszttömegek valóban va­lami újat építenek mindennapi mun­kájuk során. Jobban ellenőrizni, mennyire kommunista ez az új." (Művei 28. köt 90. old.) Vlagyimir Iljics, amikor munkához látott, nyom­ban belemerült a közellátási kérdé­sek kellős közepébe, aktívan részt vett a falusi gazdák természetbeni megadóztatásával kapcsolatos dekré­tum kidolgozásában, de hamarosan érezte, hogy a mindennapi admi­nisztratív munka még meghaladja az erejét, és beleegyezett abba, hogy néhány hétre a város környékére menjen pihenni. Gorkiba vitték, a volt moszkvai kerületi főnök, Rejn­bot egykori birtokára. Szépen meg­épített ház volt, teraszokkal, fürdő­szobával, villanyvilágítással, kényel­mes berendezéssel, körülötte gyö­nyörű park. A földszinten az őr9ég rendezkedett be. A merénylet előtt az őrzés kérdése igen problematikus volt. Iljics nem szokott ehhez hozzá, de az őrség sem volt még tisztában vele, hogy tulajdonképpen mi a fel­adata, milyen magatartást kell ta­núsítania. Az őrség tagjai üdvözlő beszéddel és nagy csokor virággal fogadták Iljicset. Ők is, Iljics is za­varban voltak. A helyzet szokatlan volt. Hozzászoktunk, hogy szerény kis lakásokban, olcsó szobákban és olcsó külföldi penziókban lakunk, s most nem tudtuk, mit kezdjünk Rejnbot termeivel. A legkisebb szo­bát választottuk ki, — hat évvel ké­sőbb aztán ebben a szobában halt is meg Iljics. De még ebben a kis szo­bában is három nagy tükörablak és három állótükör volt. Lassanként szoktunk csak hozzá ehhez a ház- . hoz. Az őrség is idegenül érezte itt magát eleinte. Emlékszem a követ­kező esetre. Szeptember vége felé jártunk már, és egyszerre nagyon hideg lett. A mi szobánk melletti nagy szobában két kandalló díszel­gett. A kandallókhoz hozzászoktunk Londonban, ahol a legtöbb lakásban ez az egyetlen fűtési lehetőség. „Fűtsenek be, kérem, a kandallóba" - kérte Iljics. Fát hoztak, keresték a kéményt, de nem találták. Nos, gondolta az őrség, a kandallónak biztosan nincs is kéménye. Befütöt­tek. Hamarosan kiderült azonban, hogy a kandallók csak dísznek vol­tak ott és nem fűtésre. Kigyulladt a padlás, vízzel öntözték, beomlott a mennyezet Később aztán Gorki Iljics állandó nyári lakhelye lett; lassanként othonossá váltunk benne, alkalmassá tettük a munkával egy­bekötött pihenésre. Megkedveltük z balkonokat a nagy ablakokat. Sebesülése után Iljics alaposan le­gyöngült. Jó időbe tellett, amíg a park határain túlra is el tudott sé­tálni. Hangulata bizakodó volt, mint általában a lábbadozóké, de ehhez az is hozzájárult, hogy általános fordu­lat jelei mutatkoztak. Változni kez­dett a helyzet a fronton. A Vörös Hadsereg egymás után aratta győ­zelmeit. Szeptember 3-án Kazanyban a munkások felkeltek a hatalmat bitorló csehszlovák és jobboldali eszerek ellen, 7-én a szovjet csapa­tok elfoglalták Kazanyt, 12-én Volsz­kot és Szimbirszket, 17-én Hva­linszkot, 20-án Csisztopolt, október 7-én Szamarát. Szeptember 9-én a szovjet csapatok elfoglalták Groznijt és Uralszkot. A fordulat nem volt kétséges. A szovjethatalom első év­fordulójának napján Lenin teljes joggal mondotta beszédében, hogy az elszigetelt vörösgárdista oszta­goktól eljutottunk az erős Vörös Hadseregig, p orjkiba szüntelenül érkeztek a " hírek, amelyek arról számoltak be, hogy Németországban érlelődik a forradalom. Már október 1-én ezt írta Iljics Moszkvába Szverdlovnak: „Németországban annyira »meg­gyorsult« a dolgok menete, hogy mi vígjáték köntösébe bújtatott modern Faust-legenda — a vígjáték nyel­vére átültetett komoly társadalmi mondanivaló. Mindaz, amit a nagy­közönség számára könnyen érthető nyelven kifejez, tetszetős formában mond el, röviden — persze szárazon - így foglalható össze: egy önma­gával meghasonlott, könyvmoly tu­dós elzárkózása a körülötte pezsgő élettől, a gyakorlattól elszakadt fia* tal tudós érthetetlen aszkézise, rend­ellenes életmódja, melyben égy n6í lény váratlan és titokzatos meg­jelenése furcsa események elindítója lesz; ám minden jó, ha a vége jós hősünk megtalálja az utat az újat építő vígkedélyű emberek társadal­mához. A film sikere éppen abban van, hogy ezt a komoly nevelési problé­mát, amellyel rohamosan fejlődő éle­tünkben lépten-nyomon találkozunk, a helyzetkomikumok mesteri alkal­mazásával olyan kedvesen fejti ki, hogy amikor a nézőtéren kigyúl a fény, a néző elégedetten és okulva távozik. A modern Faust esete tipi­kus intellektuális probléma. Hogy eb­ben az esetben ideggyógyász szenved „intellektuális betegségben", s nem más értelmiségi foglalkozású alany, csak javára van a filmnek, meg­könnyíti a cselekmények folyását^ előségiti a történet gördülékenység gét. Ügyes volt a napjainkban leját­szódó történetnek középkori miszti­kummái való átszövése (Faust háZj melyben Frantiséfk/lakík, „Mefisztő­felá" .megjelenése 'és titokzatos el­tünedezés? Stb.),.. mert nemcsak emelte a helyzetkomikum hatását, hanem babona-ellenes funkciója is volt. ' (L) sem maradhatunk le. Pedig máris lemaradtunk. Holnap össze kell hívni a Központi Végrehajtó Bizottság a Moszkvai Szovjet a kerületi szovjetek a szakszervezetek stb,, stb. együttes ülését. Számos előadást kell tartani a n é ­metországi forradalom kezdetéről. (Győzött a mi harci taktikánk, melyet a német imperializmus ellen alkalmaztunk stb.) Határozatot kell hozni: Egy hét alatt olyan közel kerül­tünk a nemzetközi forradalomhoz, hogy úgy kell számolnunk vele, mint a közeli napok eseményével. Semmiféle szövetség sem Vilmos kormányával, sem II. Vilmos + Ebért és más gazemberek kormányával. De ugyanakkor felkészülünk arra, hogy a német munkástöme­geknek, a német dolgozó milliók­nak, akik megkezdték a forradalmat a felháborodással (egyelőre még csak a felháborodással), testvéri szövet­séget gabonát, katonai segít­séget nyújtsunk. Mindnyájan az életünket adjuk azért, hogy segítsünk a német mun­kásoknak a Németországban meg­indult forradalom előbbre vitelében. Következtetés: 1. tízszerezzük meg erőfeszítése­inket — szerezzünk gabonát (az összes tartalékokat be kell gyűj­teni, hogy legyen magunknak is és a német munkásoknak is). 2. tízszer ennyi jelentkezel a hadseregbe. Tavaszra 3 mil­liós hadseregünknek kell lennie, hogy segítséget nyújthassunk a nemzet­közi munkásforradalomnak. Ezt a határozatot szerda éjjel táv­iratilag szét kell röpíteni a világ minden pontjára. Az ülést szerdán 2 órára tűzze ki 4-Kor elkezdjük, nekem adja meg a szót Vi órára, odamegyek és utána visszajövök. Holnap délelőtt küld­jön értem autót (telefonon pedig csak annyit mondjon: rendben van). Üdvözlet! Lenin"] (Művei 35. Jcat. 347 - 348. old.) ŰJ SZÖ 7 * 1960. április ft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom