Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-09 / 99. szám, szombat

^ Műkedvelő színjátszásunk jövője ^ AKINEK ALKALMA VAN végignézni néhány színdarabot, falusi mükettvelöirik előadásában, önkéntelenül felteszi magá­nak a kérdést: van-e a műkedvelő színjátszásnak jövője? A borúlátó azzal érvel, hogy a mozinak,, rádiónak és televí­ziónak, valamint a hivatásos színészetnek f alvóinkba hatolása meg fogja fojtani a műkedvelő színjátszást, ez feltétlenül el fog bukni az erős konkarrenciában. Ne fogadjuk el könnyelmiien ezt az állítást, hiszen pl. a film megjelenésekor is meghúzták u halálharangot a színpad fe­lett .. . és a hivatásos. színészet nem hanyatlásnak; hanem ha­talmas fejlődésnek- indult. A t ádió: térhódításakor ugyanilyen borúlátó hangok parentálták e, a daljátékot és az eredmény az lett, hogy ma már nemcsak az ún. operabarátok, hanerr, a széles tömegek is látogatják dalszínházainkat, rácáfolva o korai halotti beszédre. ^ Ha az okot kutittjuk, ezt al baií találjuk meg, hogy az élő­szó varázsát semmiféle mechanizmus sem tudja maradék nél­kül pótolni és a néző a színpadon még jelenő alakokkal jut n legközvetlenebb kapcsolatba Más pl. egy operaáriát rádió­ból hallani, mint színházban vtgighallgatni... és végignézni A HELYZET AZONBAN gyökeresen nivaló előadásban? Nem helyesebb megváltozott. A mozi, rádió, televí- kiválasztani egy színészi teljesít­zió, valamint a hivatásos színját- mény szempontjából igénytelenebb szás közvetítésével a. kultúra betört darabot, amelyet elfogadható t'ormá­falvainkba és igényessé tette a falu- ban tálalhatunk a közönségnek? Az si nézőt is, aki ma már nem hajlan- elsővel bakot , lövünk, a másikkal el­. Ne pareniáljuk el tehát a niűkedvelö színjátszást sem, meri valószínűbb, hogy a konkurrencia — ami különösen a falcain­kon is gomba módra szaporodó televízorok alakjában jelentke­zik — nem fogja megölni, hanem nemesíteni fogja. Eb­ben a versengésben a jó színjátszó együttesek állni fogiák a sarm. a férgese pedig el fog hullani. Az, hogy a borúlátó vagy o derülátó nézetnek lesz-e igaza, rövidesen — egy évtizeden belül — el fog dőlni. Tény, hogy a műkedvelő színjátszásnak akkor volt a leg­nagyobb jelentősége, amikor még a falu úgyszólván légmente­sen el volt zárva a kultúrától. Fél évszázaddal ezelőtt a le­gény csJc katonáskodása ideién, a lány meg akkor látott színdarabot, amikor városban cselédeskedett. Természetes, hogy ek'.or falun a primitív technikai lehetőségek közt primi­tív rendezésben és szereposztásban színre kerülő színdarab­nak is sikere volt, mert a fah:si közönség jobbat nem látott, s így nem volt alkalma összehasonlítani,a műkedvelő előadás színtjét a valóban művészi pr odukciókkal, ezért nem voltak s nem is lehettek igényei a műkedvelő színjátszással szem­ben. darabból száz példányt megvásárol, ami kb. a készkiadások fedezését jelentette. Az ügy fontosságához vi­szonyítva csekély összeg (10 000 ko­rona) lehetővé tette jőnéhány érté­kes színdarab megjelenését. (Húsz íresebbek az óceánnál A világ sajtója, a rádió és a televízió részletesen beszámolt négy szovjet tengerész példátlan hös iességéről, negyvenkilencnapos győz­tes viaskodásáról a viharzó Csendes-óceánnal. Hruscsov elvtárs a négy hőshöz intézett táviratában ezeket mondta: „HŐSTETTÜKKEL, PÉLDÁTLAN BÁTORSÁGUKKAL GYARAPÍTOTTÁK HAZÁNK DICSŐSÉGÉT, AZÉT A HAZÁÉT, AMELY ILYEN TALPIG FÉRFIAKAT NEVEL, ÉS A SZOVJET NÉP JOGGAL BÜSZKE MERÉSZ ÉS HÜ FIAIRA." Mai számunkban megkezdjük a négy hős tengerész A. Zigansin, F. Poplavszkij, A. Krjucskovszkij és I. Fedotov elbeszélése alapján írt dokumentáris elbeszélés közlését, amelyet V. Golcev, N. Karjov, 0. Sztroganov és K. Taradankin írt az Izvesztyijába. AZ ELSŐ ÖSSZECSAPÁS Látszólag semmi sem mutatott ar­ra, hogy baj közeledik. A Kurili­csoport egyik szigetén állomásozó kis si nezot is, aKi ma mar néni uajiau- eisuvei UHKUL iu»uim, a uioai^oi c- nca - . ---r . dó bárdolatlan, nyers, félig betanult ismerést szerzünk. Ha technikai és év után, Dódi, stb.), melyek e se- ; katonai helyorseg a ctnriarahon vörösre tansolni a te- művészi szemoontból képességeikhez gítség nélkül még ma is kéziratban formasaggal kezdte nem térsz le az utadról és a rád bí­zott feladatot is teljesíted ... Az újoncok hamarosan beletalál­ták magukat új életükbe. De mindig ! katonai helyőrség a megszokott egy Színdarabon vörösre tapsolni a te- művészi szempontból képességeikhez gítség nélkül még ma is kéziratban j formasággal kezdte a napot mint észben tartották a parancsnok sza­nverét mért darabot választunk, sose fog feküdnének. Megjegyezzük, hogy ezt ; mar számtalanszor előzőleg. Koic vat: „A Kurih-szigeteken szolgaim A műkedvelő színjátszás szemszö- kísérteni az erkölcsi és velejáróan az összeget a Csemadok nem aján- j reggel ébresztőt fujt a kurtos, a ka- annyit jelent: harcra keim az ele­géből nézve ezt a fejlődést, el keli az anyagi, bukás veszedelme. dékozta erre a célra, hiszen azt gondolkoznunk és a helyzet-' helyes Ami a közönség lebecsülését illeti, visszakapja az együttesektől, arae­megítélése után le kell vonn.unk a hát még a hivatásos sjfínház se mu- lyeknek a szövegkönyveket eladja. szükséges következtetést.' Ez' pedig tat be színdarabot kellő begyakor- Amint látjuk, egy kis megértés, ön­így hangzik; - A konkurrenfia nagy, lás nélkül, pedig ott rutinírozott szí- zetlenül nyújtott segítő kéz a szin­a közönség ízlése kifinomodott, ezért neszek játszanak. Általában harminc darabok kiadása terén jótékony ha­a műkedvelő színjátszás nem fnarad- komoly próba szükséges ahhoz, hogy tású volt. Ez az 1957-ben indult hat a mai fokon. Fejlődnie, nemesed- a színmű bemutatható legyen. Ezzel akció azonban - sajnos - ellany­. . hu] t nie kell, különben elbukik. szemben mi a tapasztalat?'Tisztelet Vizsgáljuk meg a mai helyzetet! a kivételeknek, az együttes színre Rengeteg műkedvelő együttesütik viszi a darabot már akkor, amikor van, amelyek különösen a téli idény- még a szövegtudás se hibátlan, ben dicséretre méltó szorgalommal „Majd a súgó" - mondja a szereplő, járják falvainkat. Ha azonban mé- Aki i súgóra támaszkodik, az nem ket, hogy a téli évadra már most lyebben nézünk a problémába,.mind- nyújthat színészi teljesítményt, mert rendeljék meg a színdarabokat. Az járt a gyökerénél meglepő iflegálla- ha valaki nem tudja, mit kell mon- elgondolás helyes. Annyi példányban pításra jutunk: arra, hogy valójában dania, játszani se tud. Ez a türel- sokszorosíttatjuk a szövegköny­igen kevés együttesünk, van, melyek metlenség, amely néha a lelkiisme- vet, ahányra megrendelés érkezik, valóban műkedvelő együttesek, in- retlenséggel határos, egyik rákfenéje kább csak alkalmilag összetoborzött a falusi műkedvelő színjátszásnak, műkedvelő csoportosulások, műked- Az ilyen éretlen, begyakorlatlan szín­velő együttesnek, csak az az együt- darabok bemutatása egyenesen sír­tes mondható, melyne'k állandó tagjai ásója az együttesnek. Ma már a fa­vannak, akik rendszeresen összejön- lusi néző is mérlegeli, hogy miért ňek és a színdarabpróbákon kívül ál- adja a pénzét. A közönséget csak akarattal ne lehetne megváltoztatni, talános elméleti és gyakorlati szín- egyszer lehet becsapni, és ha az Szlovákiában több száz műkedvelő házi' problémákat boncolgatva egy- együttes elveszítette a közönség bi- együttes létezik. Ha ezek mind meg­másť nevelik! Nézetünk szeririt kizá- zaímát,. nehéz azt visszaszerezni. So- ért.öek lennének és támogatnák az se a bemutató előadás látogatottsága új, haladó szellemű színdarabok ki­tonai szállásépületek felől vezény- mekkel." Számtalanszor elismételték, szók harsantak a kikötött motor- különösen olyankor, ha megvadult csónakok, őrhajók, katonai naszádok az óceán. felé, amelyek a szovjetország keleti ... A „T-36" motoros naszád íe­partjai előtt látják el az őrszolgá- génysége az utolsó két napon tu­latot. ' tajokat vontatott. Az emberek arcát pirosra csípte A meteorológiai állomás előtt egy a hideg szél. A köves partot ostro- sötétre festett d.eszkalap log, rajta molta a tenger, egymás után zúdul- n a9y fekete betűkkel az all: „Ido­Az Osvetový ústav (Népművészeti i tak rá a fehér tarajú, üvegeszöki j? r á®"- f . meteo r°I°gus kre rólag az ilyen, valóban műkedvelő együtteseknek van jövőjük. . Nem becsüljük le a műkedvelő színjátszás anyagi célját, sem, külö hullámok. De senki sem törődött a szél vonításával, az óceán tombolá­sával, az ébredő hóviharral. Meg­szokták a kutyának sem való időt, mindennapos errefelé. Amikor ka­tonai szolgálatuk elején ide érkez­tek, a parancsnok megkérdezte az újoncoktól: — Tudjátok, hova jöttetek szolgá­latra? A felsorakozott egység egy percig zavartan hallgatott, majd egy csengő hang válaszolt: — A szovjet föld legszélére, ka­pitány elvtárs. — Bizony majdnem így van. Hát ti ezt honnan tudjátok? — Mi mondhatnám idevalósiak va­gyunk, nem messze innen élünk, a mutatja a közönségsikert, hanem az adását, e léren is kisütne a nap. i partvidéken. Talán hallott is már a Intézet) magyar osztálya a minap egy körlevelet küldött ki, melyben felszólítja a műkedvelő együttese­Az akciónak azonban az a h'bája, hogy nem sorolja fel a kiadni szán­dékozott műveket és zsákban macs­kát senki se akar venni. Áldatlan állapot ez, de a helyzet nem olyan sötét, hogy egy kis jó • ismétlések. Amelyik színdarab máso- A MŰKEDVELŐ színjátszás útjá­dik előadására 1 közönség nem kí- ban sok a kisebb-nagyobb akadály, nősen akkor nem, ha az előadások váncsi, ott az együttes okosan te- Mutassunk ezekre nyíltan, mert a tiszta jövedelmét az együttes kultu- Szi, ha ezt nem külső okokkal igyek- műkedvelő színjátszásra még nagy rális beruházásokra fordítja, de az szik magyarázni, hanem erős önkri- feladatok várnak, hivatása van. Hi­anyagiak hajszolása ne térítse el'az tikát gyakorolva, önmagában keresi vatását azonban csak úgy fogja be­együttest a műkedvelő színjátszás a hibát. tölteni, ha fejlődik, csiszolódik, ne­iijazi hivatásától, amelyet a tömegek e két fő ok olvasása közben a fa- mesül. KÖNYA JÓZSEF nevelésében és átnevelésében lá- lusi együttes dramaturg-rendezője tünk, mert különben a műkedvelő (aki sok esetben díszletfestője, vi­színjátszást vakvágányra futtatjuk, lágítója, kellékese, súgója, plakát­A kasszadarábok hajszolásári kívül tervezője, kifutója, hitelezője, szóval: két fő hibára kell rámutatnunk. Egyik mindenese az együttesnek) felsóhajt: az adott képességek túlbecsülése, - jó, jó, de hol vegyünk technikai amikor az együttes oly igényes da- és színészi teljesítmény szempont­rab betanulásába fog, amellyel nem jából nekünk megfelelő színdarabo­t-ud megbirkózni, a másik a közön- kat, melyekkel a ma emberét ne­ség lebecsülése, akinek - könnyel- velhetjük? A DILIZA, Csemadok vagy Tanulnak, művelődnek Alakulatunk katonái nemcsak a ki­képzésben állnak helyt. Sokan érdek­lődnek a tanulás, a szórakozás iránt mű megítélés szerint - minden jó. ĽUT színdarabjegyzékét átnézve. azt .is. Könyvtárunkat Gruber tiszt keze­Nem vagyunk ellenségei pl. az látjuk, hogy a színdarabok zöme li és azon van, hogy minél több ka­operettnek, de csak ott, ahol ennek technikailag nálunk vagy nem hoz- tona, minél több jó könyvet olvas­előfeltételei vannak és valljuk be ható színre, vagy elavult, vagy már Son. A katonák élnek az alkalommal, őszintén, nagyon kevés helyen talál- játszottuk, ha még nem, akkor va- Sokan a kimenő helyett is olvas­juk meg ezeket. Olyan operettnek, lamelyik szomszéd faluból voltak itt nak, tanulnak. ahol a primadonna hangocskája cér- vele vendégszerepelni. Katasztrofális Szórakozásukat szolgálják a film­navékony, a zenekar pedig egy har- a darabhiány, nincs választék. Miért előadások is, amelyek szintén nép­nem írnak íróink mai tárgyú, saját szerűek. A legjobban a szovjet fii­problémáinkat megoldani segítő meket szeretjük, színdarabokat? _ _ Alakulatunkban sokan már azok ÉS EZ A KÍVÁNSÁG jogos. Nem- közül is rendszeres olvasók, akik az­csak egész estét betöltő szindara­monikásból vagy három rossz népi zenészből áll, semmi értelme sincs, mert ennek hallgatása nem élvezetet, hanem sokszor szinte fizikai fájdal­mat okoz. Ha díszlettel vagy kosztümmél nem Bókban van hiány, hanem anyag nél­tudok a színpadon pl. XIX. század- : kül áll a rendező minden kulturális végi hangulatott teremteni, akkor nem rendezésnél is. Vannak évről évre játszom ily színdarabot még akkor ismétlődő ünnepélyek (febr. 24., ápr. sem, ha színészi teljesítmény dolgá- 4., ápr. 8., május 1., május 9., aug. ban elfogadhatót tudnék produkálni. 29., stb.), amikor a hivatalos rész­falunkról, Bolsoj Kamenyről? — És miről híres az a ti falu­tok? — Hajóépítők vagyunk, jobban mondva hajójavítók, a halászbár­kákat hozzuk rendbe. — Talán már tengeren is jártatok? — Nem is egyszer. — Vagyis ez azt jelenti, hogy jó ismerősötök a nagy víz? — Azt éppenséggel nem mond­hatnám, no de majd megismerke­dünk vele a szolgálat során. A katonák sora halkan helyesel, s a tiszt megkérdi: — Téged meg hogy hívnak, ka­tona? — Ivan Fedotov közlegény va­gyok, kapitány elvtárs. — Hát ha távol-keleti legény vagy, segíts a társaidnak, hogy mielőbb beletalálják magukat az itteni vi­szonyokba, — mosolyog a parancs­nok. Aztán az egész egységhez for­dulva folytatja: — Nem könnyű a szolgálatunk. A Kúrili-szigeteken szolgálni annyit jelent: harcra kelni az elemekkei. Ezt jól jegyezzétek meg és tartsa­tok mindig szem előtt. Ne fordíts hátat a szélnek, hanem szállj szem­be vele és előre nézz. Igy aztán. előtt nem szerették a könyveket Nagy Géza, tiszt tával írott adatai — a szél erejé­ről, a tenger hullámveréséről, s még lejjebb vastag nagybetűkkel: „Ten­gerre szállni tilos". Reggel azonban a parancsnok ma­gához hivatta Zigansin őrmestert és így rendelkezett: — A kikötőhelyen a hullámverés összevissza dobálja a tutajokat. Bizto­sítani kell a fát. A naszádoddal oda-» hajózol és bevontatod a tutajokat az öbölbe. Légy elővigyázatos, ügyelj arra, hogy a hullámok ne dobják föl a naszádodat a tutajokra. A part­hoz közeledve kerüld el a zátonyo­kat. Fontos és felelősségteljes fel-* adattal bizlak meg benneteket, hajt­sátok végre a legnagyobb gondos­sággal. — Meglesz, parancsnok elvtárs. A feladatot teljesítjük. Két napon keresztül viaskodott Zigansinék naszádja a háborgó ten­gerrel. A legénység teljesítette a parancsot: a tutajokat biztos helyre vontatták. Január tizenötödikén kikötötték a naszádot, hogy felülvizsgálják a gé­peket. Poplavszkij és Krjucskovsz­kij a motorokat vizsgálták meg, amelyeket- az utóbbi napok során ta­lán túlságosan is igénybe vettek. Időről időre olajtól maszatos képpel felemelkedtek a hajócska aljából, hogy teleszívják magukat friss levegővel. A fedélzeten Zigansin és Fedotov szorgoskodtak. Szombaton, január tizenhatodikán estefelé elkészültek munkájukkal. Zigansin jelentette az osztag pa­rancsnokának: — A karbantartási és javítási munkákat elvégeztük. A „T-36" na­szád parancs teljesítésére készen áll. — Rendben van. — Engedje meg, hogy a legénység partra szállhasson. — Megengedem, a szolgálatos örök kivételével. — Gyerünk, fiúk, a fürdőbe! — i fordult társaihoz Zigansin. (Folytatása következik) Még a legértékesebb képet is üti, sőt agyonüti a rossz keret. SZIGORÜ ÖNKRITIKÁVAL mérjük fel erőinket a darabok kiválasztásá­nál. Van értelme pl. Moliére Tartuf­fe-jének vagy Ibsen Nórájának csap­Jarmila Pavlíčková: Reggel (J. Herec reprodukciója.) hez kulturális betét kellene — ha volna. Mit tesz ilyenkor a kultúrfe­lelős? Előveszi az évtizedes, elcsé­pelt jelenetet, villámtréfát, szatírát, stb. vagy az ünnepély jellegéhez nem hangolt műsort ad. Semmivel sem rózsásabb a helyzet az ifjú­sági vagy a gyermek színdarabokat illetőleg, sőt a bábszínháznál sem. Ez a kérdés túlságosan összetett ahhoz, hogy egy cikkben kimeríteni lehetne, ezért boncolgassuk csupán a színdarabok kiadása körüli hely­zetet. Jóváhagyott színdarabot könyv­alakban kiadni senki se hajlandó, ezért csak egyetlen mód van a meg­jelentetésre: a szokszorosítás. Ezt a DILIZA (Színházi és Irodalmi Kép­viselet) végzi, melynek raktárában állítólag 60 000 korona értékű, elavult magyar nyelvű szövegkönyv poroso­dik. Ezek legnagyobb része elretten­töen magyartalan fordítás, ami sen­kinek sem kell. Mivel ez a szerv alaposan megégette az ujját, csak abban az esetben hajlandó sokszo­rosítani új színdarabot, ha valaki vállalja az anyagi felelősséget. Ezért történt meg, hogy pályadíjat nyert színdarabok évekig kiadatlanok, a műkedvelő együttesek számára hoz­záférhetetlenek maradtak. Ezen az áldatlan állapoton a Cse­madok segített, kötelezve magát, högy minden általa megjelölt szín­KÖZÖS ERŐVEL - KÖZÖS CÉLÉRT A CSEMADOK Nové Zámk,y-i műkedvelő csoportja a tél folyamán felajánlást tett, hogy hazánk felszabadulása 15. év­fordulója ünnepségeinek keretében előadja Fehér Klára: „Nem vagyunk angyalok" című müvét. A darabot a napokban ünne­pélyes bevezetővel, teljesen új összetételű színészgárdával, s új rendező irányításával szép sikerrel elő is adott. A kicsi, de lelkes közönség jól reagált a jelenetek csatta­nóira és többször nyíltszíni tapssal jutalmazta a szereplőket. Itt azonban álljunk meg egy szóra. Hogy lehetsége> az, hogy egy huszonötezer lakost számláló városban, ahol több mint négyszáz Csemadok tagot tartanak nyilván, egy ünnepi bemutató előadásra csak mintegy kétszázötven néző kí­váncsi? Ez nem egyedülálló eset, mivel a Komárnói Magyar Területi Színház előad isára sem jön el lényegesen több néző Mi ennek az oka? Több más ok mellett beszéljünk a két legfontosabbról, amelyek másutt is késleltetik a közönség helyes, szocialista irányú nevelését: az. egyirányú müsorpolitikáról és a művelő­désház problémájáról. Nové Zámkyn a tavaly felújított Kor­nyejcsuk: Nagy műtétje előtt főleg operetteket adtak elő A Mágnás Miska, Luxemburg grófja húsz-harminc teltházas előadást ért meg. Az ízlésváltozás la«sú folyamat. Ez nyilván­való. A Nové Zámky-i Csemadok-csoportnak tehát tudatosan kell a vidám, de azért tartalmas esztrádmüsorokat komoly é-tékű prózai darabokkal felváltani. Közben persze — hiszer a szervezetnek van rutinos operett gárdája is — elo lehet adni egy-egy modern operettet is. Mindez azonban összefügg a másik fontos problémával, a művelődés háza kérdésével. Mert hogyan gyakoroljon egy­szerre két csoport — sót ahogy majd kiderül — három vagy négy, ha a szervezetnek nincs egy rendes terme se az elő­adásra. se a próbákra. Nové Zámkyn ugyan épül a művelődés háza, de sokan azt mondják: „Ügy épül. mint a lucaszéke". Már harmadik éve- tart az építkezés, s ennek is több oka van Az építkezés csak nagyobb tatarozásnak indult. Később — az evéísel jön meg az étvágy — nekiláttak a munkának, hogy majdnem teljesen új, szép művelődési házzá alakítsák a vol( lakóházat. így érthető, hogy az illetékesek: a HNB és a JNB legnagyobb jóakarata mellett is nehezen került elő a pénz­összeg és az anyag. Most már ott tart az építkezés, hogy csak a tetőt kell fel­húzni és elvégezni a belső munkát. S itt már szükséges lesz a tagság és a többi dolgozó segítségére. A tagságot nem hagyhatja nyugton, hogy csak az elnök, meg néhány önfel­áldozó választmányi tag szorgoskodik a malteros kanállal. Hi­szen, hogy a művelődés háza legkésőbb május elejéig elké­szüljön, nem csak a Csemadok érdeke, hanem az egész vá­rosé. A helybeli Sokol tornatermén kívül nincs ugyanis az egész városban egyetlen nagyobb előadóterem sem, pedig arra különböző konferenciák, előadások, stb. alkalmával nagy szükség lenne. Aztán ne felejtsék el a helybeliek, rövidesen sokkal nagyobb terület központja lesz városuk, tehát az em­lített okok fokozottabb mértékben sürgetik az építkezés be­fejezését. Ne várjanak tehát mindent a hivatalos szervektől. Azok mint eddig, továbbra is megadnak minden lehető se­gítséget, most már tehát csak neki kell gyürközni és kihasz­nálni a beköszöntött jó tavaszi időt a munka meggyorsítására. A teremhián.y hátráltatja a többi csoport munkáját is. Köny­nyű például elképzelni, micsoda nehézségekkel kell megküzde­nie az ötven tagú Kodály Zoltán énekkarnak. Ott is vannak azonban olyan nehézségek, amelyek nem objektív természetűek. Az énekesek átlagos életkora nagyon magas. És a népi tánc­együttes? Ezt meg kell szervezni még a művelődés háza épí­tésének befejezése előtt, mert nyáron deszkákra kell lépnie. A sajtó annak idején hírül adta, hogy a Csemadok Köz­ponti Bizottsága 1959. október 4-i ülésének határozata értel­mében a Csemadok országos dal- és táncünnepélyét Nov* Zámkyn fogják évente megtartani. Márpedig a népi táncoknak Nové Zámkyn hagyománya van, táncoltak ott valamikor nagy­szerű karikás táncot, meg seprű- és susztertáncöt is. Amint látjuk, van a Nové Zámky-i Csemadoknak és áltálá­ban a szocialista művelődést szívén viselő minden helybeli dolgozónak elég tennivalója. Fontos, hogy a vezetőség tovább­haladjon a megkezdett úton és még jobban összefogja a tag­ságot. a csoportokat, hogy az egységes célkitűzéseket közös akarattal diadalra vigyék az egész yáros és járás javára. CSÜZI CS. FERENC ÜJ SZÖ 6 * 1960. április í.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom