Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-04 / 94. szám, hétfő

i AMBRRBA FELSZABAD ITOSZOVJ ETKÄTO NAKJARTAK § zlűvákia fővárosának felszabadítása tizénőt esztendővé! ezelőtt - a város nagy politikai és gazdasági jelentőségé ellenére — nem tartozott a második világháború különösén fóntos katonai eseményei közé. Igaz, ebben oroszlánrészbén a szovjet hadsereget illeti az érdem, mert a német fasiszta seregek hadvezetősége tervéibén Igen jeléntős szerepet szánt a „Festung Pressburg" megvédésének. Értnek megfelelőén a Kis-Kárpátok északkeletnek húzódó gerincére és a Durtavonalra támaszkodva többszörös védelmi övezettel vették körül a várost. Mint annyi más helyen a második világháború folyamén, a szovjet hadvezetőség itt is átkaroló mozdulattal foglalta el a várost, amivel nemcsak saját csapatait, de a város lakosságát, épületeit is nagymértékben megkímélte. H

f [BRATISLAVAI I nagjj, kwaj za | p! In Logy Bratislava katonai felszabadítását megértsük, egy hónappal vissza kell mennünk az események sorozatában egészen 1945 március elejéig, amikor a német hadvezetőség a Dunántúlon a második világháború utolsó nagyarányú támadását hajtotta végre. Ebben az időben a második ukrán hadsereg-csoport balszárnya a Garam alsó folyása mentén harcolt, míg a Duna másik oldalán, az Esztergomtól a Balatonig és onnan a Dráváig húzódó vonalon a harmadik ukrán hadseregcsoport egységei küzdöttek. Ennek az utóbbi hadsereg-csoportnak az állásai ellen indítottak a Nyugatról áthozott német egységek, közöttük a hatodik SS harckocsi-hadsereg, egyszerre három irányból összpontosított támadást. A legerősebb német egységek — az új „királytigris" típusú harckocsik bevetésével — a Velencei-tó és a Balaton közötti térből törtek előre és a mai Sztálinváros körül akarták elérni ismét a Duna vonalát. A Balatontól délre más egységek Kaposvár felé irányították támadásukat, míg a harmadik német támadőcsoport Barcs vidékén a Dráván átkelve igyekezett a Balaton déli partjainál harcoló szovjet csapatok hátába kerülni. A Nagy Szovjet Enciklopédia ezekről a március 6-tól 16-ig tartó ádáz harcokról, mint a balatoni védelmi hadműveletekről emlékezik meg. A német támadás felfogása, majd a szovjet csapatoknak ellentámadásba lendülése, számos, német, elit hadosztálynak felmorzsolása és a szovjet csapatok diadalmas előretörése nyugat felé hozta meg egyrészt az egész Dunántúlnak és így egész Magyarországnak a felszabadulását, másrészt Bécsnek és a mögötte levő „alpesi erődnek" a közvetlen veszélyeztetését, valamint Bratislavánál a Duna elérését. A Balaton-vidéki védelmi harcokkal egyidejűleg a Garam mentén álló második ukrán hadsereg-csoport is támadásba lendül és március végén eléri a Kis-Kárpátok megerősített, de különben is könnyen védhető vonalát. Ugyanabban az időben, amikor Bratislavával szemben a szovjet csapatok elérik a Dunát, a második ukrán hadsereg-csoport gépesített egységei áttörnek Pezinok és Pernek között a Kis-Kárpátokon, és a bratislavaiak kedvelt kirándulóhelyén, a Babán keresztül a Morvamezőre s így hátába kerülnek a Bratislava körzetében előkészített betonállásokban védekező németeknek. Két napig, április 3-án és 4-én folynak a harcok a város területén, amely — miután az északnak vezető brnői országutat a szovjet csapatok Stupavánál elvágták - a fasiszták fejvesztett és igen súlyos vérveszteségekkel járó menekülésévé fajul. A szovjet csapatok tehát a városba egyrészt kelet felől, másrészt észak felől, a Zergehegyen át, azokon a helyeken keresztül érkeztek meg, ahol közel 80 esztendővel ezelőtt a porosz-osztrák háború utolsó csatája zajlott le. A „Festung Pressburg"-ot védeni akaró és azt Budapesthez vagy Wrőclawhoz hasonló romhalmazzá változtatni szándékozó fasiszta seregek maradványai az egyetlen megmaradt egérúton, a Morva folyón keresztül menekültek Bécs felé. Szlovákia fővárosa tehát - ha az előző néhány angolszász repülőtámadás rombolásaitól eltekintünk - nagyobb háborús veszteségek nélkül érte meg felszabadulását. Mégis a szabad Szlovákia fővárosának rendbehozása, majd 1948 februárja után szocialista fejlesztése hatalmas erőfeszítést követelt. A város, amelynek az

f első világháború végén alig 80 ezer lakosa volt, A SLAVlN HEGYEN BRATISLAVA HÄLÄS NÉPE EMLÉKMŰVET EMELT A HŐS SZOVJET KATONÁKNAK az első köztársaság két évtizede alatt a lakosság számát tekintve jóformán kétszeresére fejlődött. A lakosság számának ezen rohamos szaporodásával azonban egyáltalán nem állott arányban a város urbanisztikai, városépítészeti fejlesztése, megfelelő közintézmények létesítése i korszerű közlekedési útvonalak szabaddá tétele. A város ugyan egyes részeiben a burzsoá köztársaság éveiben is rohamosan épült, ez azonban a tőkés telek- és házspekuláció törvényszerűségei szerint játszódott le. Ennek megfelelően a város történelmi részeiben, az egykor falakkal körülvett belvárosban és a vár alatti zsúfolt részekben a lakóknak nélkülözniök kellett a korszerű lakáshigiénia legelemibb követelményeit is. Viszont a csatlakozó városrészekben igen sok volt az apró, földszintes, szinte falusi jellegű ház, amely rendkívül költségessé tette a közművek és a közintézmények létesítését. Bratislavában a tőkés telekspekuláció beépítette még a városfalakhoz csatlakozó szabad területet, a glacist is, amelyen pedig más nagyvárosokban rendszerint a legszebb városrészek Petrik József ôĹkfrzták a taixcíLzt Jött március, de nem tavaszodott, A váraljtól sötétség integet, megfáradt sziveken a halálfélelem, a háború vájt széles, mély nyomot. rozoga házakat takar el hallgatag, lágyan, mint kötszer gyógyuló sebet. S egy éjen elmúlt a rém, jaj, panasz; egyszerű emberek, a győztes hadsereg hozta a bratislavai tavaszt. Fut az idő, most újra kikelet. Ezer vlszélyon át alkottunk új hazát, s jelenbe szépül az emlékezet. A város pihen, mint elfáradt De ezer fényivel virraszt s messze figyel: napsugárittas jövőjébe néz. kéz. D* száz új épület magas falán ragyog a lámpafény, a szikrázó táncra kél a sima vakolat fehér tavin. A város pihen, mint elfáradt kéz. De ezer fényivel virraszt s messze figyel, napsugirlttas jövőjébe néz. És boldogan, mert van mit látnia, hiszen Kelet felól a hajnal fénye tör, s munkába indul százezer fia. épültek fél. Gondoljunk csak a bécsi Ringre, vagy a szlovákiai városok közül a košicei, az egykori városfalakkal párhuzamosan épült széles körutakra, amelyeken ma a város legszebb középületei állanak, és amelyek lehetőséget adnak a közlekedési útvonalak jövőben szükségessé válő nagyarányú fejlesztésére is. További problémákat jelentettek a város urbanizálásában az idővel Bratislavával nagyrészt összeépült és közigazgatásilag is a városhoz csatolt községek. A legnehezebb kérdést azonban a felszabadulás utáni évtizedben a sok ezer, Bratislavában munkahellyel rendelkező, de lakáshiány miatt a közelebbi, sőt távolabbi környéken lakó munkavállalók bejárása, illetve az a körülmény jelentette, hogy nekik Bratislavában csak fokozatosan tudnak megfelelő lakást adni. E zék a fő problémák együttesen határozták meg Szlovákia fővárosának az elmúlt években kidolgozott és szovjet városépltészéti szakemberek által is véleményezett szocialista városfejlesztési tervét. Ez a terv mindenekelőtt a Bratislavában rendelkezésre álló munkahelyek számából indul ki és megállapítja, hogy a város 1975-ig körülbelül 300 ezer lakosnak biztosíthat megélhetést. Ennyi lakos számára kell tehát megfelelő lakásról gondoskodni. Megjegyezzük, hogy Bratislava lakóinak száma már a múlt esztendő elején meghaladta a negyedmilliót. A második kérdés-komplexum, amit az új szocialista városfejlesztési tervnek meg kell oldania, a korszerű közlekedés. Ez szükségessé teszi a régi szűk utcák fokozatos kiszélesítését, új közlekedési útvonalak áttörését alacsony, régi házakkal beépített területeken. Jellemző esete ennek például a vár és a belváros között húzódó egykori Zsidó-utca régi épületeinek lerombolása, amely feladatot bonyolulttá teszi az a körülmény, hogy az építészettörténeten értékkel biró épületeket, mint például a Jó pásztor házat, meg kellett menteni. így közvetlen összeköttetés keletkezik a Pionír palotától egészen a Hal-térig, ahol pedig a második Duna-híd építését vették tekintetbe. Még számos ilyen, részben már megvalósított, részben pedig a megvalósulás küszöbén álló tervet említhetnénk. De csak arra utalunk, hogy tervbe van véve a város belterületén haladó és a közúti közlekedést tizennégy pontban metsző csallóközi vasútvonal kitelepítése és e vasútvonal bekapcsolása a főpályaudvarra. M AT

iiután Bratislava — főképpen belterületein - általában már kellő számú középülettel és közintézménnyel rendelkezik, újak létesítése elsősorban a peremrészeken fontos. A Malomligeti út és a Récsei út között felépült hatalmas, sok ezer lakásból álló új városrészeknek középületekkel, elsősorban iskolákkal és egészségügyi intézményekkel való ellátása már folyamatban van, sőt a közeljövőben ez a városrész új színházat, mozikat és más kulturális épületeket kap. Erre a vidékre, az egykori Disznómező beépítetlen részére tervezik az új központi testnevelési stadiont is. Amíg a város terjeszkedésének fő iránya keleti és északkeleti, és amíg ezen a vidéken elsősorban többemeletes sorházakat, részben pedig magas, legalább tízemeletes, különálló, úgynevezett pontházakat építenek, addig a másik terjeszkedési irányban, Lamacs vagyis északnyugat felé főleg különálló, kertes családi, illetve kevéslakásos lakóházakat terveznek. Bratislavának ez a készülő „West-End"-je, amelyben számos tudományos kutatóintézet, diákotthon, kórház stb. kap helyet, méltó keret lesz a Prága és Brno felől a városba vezető országút két oldalán. Nagymértékben megváltozik a városnak a Duna felőli képe is. Mindenekelőtt a városkép dominánsa, az ősi, másfél évszázaddal ezelőtt leégett vár, a messze vidékről látható fordított asztal kap éppen ezekben az években új arculatot: az épület déli frontjának és az új tetőszerkezetnek újjáépítése már szemünk előtt folyik. Ugyanakkor megváltozik a közeljövőben maga a Dunapart is, de ez a néhány kilométerrel feljebb építendő közös csehszlovák-osztrák vízierőmű technikai adottságaitól függ. Lenn a Duna-kanyarban viszont hatalmas új teherpályaudvar és télikikötő épül. s '-'okáig folytathatnánk, mi minden változott meg Bratislavában az elmúlt tizenöt esztendő alatt, és mi minden alakul át, szépül meg, teszi a várost igazi szocialista nagy-árossá éppen az elkövetkezendő tizenöt esztendőben. Együtt véve elmondhatjuk, hogy az 1945-1975 közötti lepergő három évtized több változást hozott és hoz a város fejlődésében, mint az előtte lefolyt ezer esztendő. SZŐKE LŐRINC A BRATISLAVAI AK MÄSFÉL ÉVTIZEDDEL EZELŐTT, ÖRÖMMEL LELKESEDÉSSEL ÜDVÖZÖLTÉK A FELSZABADÍTÓ SZOVJET KATONÁKAT J

! 1 I >v