Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-04 / 94. szám, hétfő

My. Sz. Hmscsov elvtárs beszéde a francia televízióban Sok jó barátot szereztünk (Folytatás a 2. oldalról) jogainkat és azt a lehetőséget, hogy egy új szocialista társadalmat építsünk. Ezt a társadalmat

; Marx, Engels és Lenin irányelveinek, megfelelően építettük. A szovjet nép megteremtette a szocialista társadalmat és úgy él, mint ahogyan élni akar. Senkit' sem kényszerítünk a mi életmódunkra, de azt sem kívánjuk, hogy bárki is beleavatkozzék belügyeinkbe. Ugyanúgy, mint minden ember, minden nemzet, aki és amely ügye érdekében sokat dolgozott, sok erőfeszítést tett, a sok leleményességgel, szívós kitartással küzdő szovjet emberek' is büszkék mindarra, amit hazájukban alkottak. 40 év leforgása alatt, amelyből húszat a ránk kényszeŕíteťt háborúra és a gazdaság felújítására kellett áldoznunk, negyvenszeresére növeltük ipari termelésünket. Most pedig néhány szót távlatainkról: nem szeretnék sok számadatot felsorolni, de általában azt mondják, hogy a számok meggyőzően beszélnek. A hétéves terv alapján arra számítunk, hogy az acéltermelést 1965-ben 91 millió tonnára, a kőolaj termelését 240 millió tonnára, a villamosenergia előállítását' 520 millió kWh-ra növeljük. Gépék és berendezések gyártását kétszeresére, vegyi ipari termelésünket pedig a háromszorosára növeljük. A közszükségleti cikkek, , élelmiszer, - szövet, ruházati cikkek és lábbeli gyártását 1965-ig 75 százalékkal növeljük. A Szovjetunió a hétéves terv , teljesítésével az első helyre kerül Európában. Ami az egy lakosra eső ipari termelést illeti, a Szovjetunió nagymértékben megközelíti az Amerikai Egyesült Államok termelésének mai színvonalát. Emellett mintegy öt évre, vagy talán kevesebbre lesz szükségünk ahhoz, hogy az USÄ-át nemcsak a termelés abszoľúť terjedelmét illetőleg, hanem az .egy före eső termelésben is utolérjük és túlszárnyaljuk. Hazánk gépesített szocialista mezőgazdaságának kimeríthetetlen lehetőségeiről például a következő adatok tanúskodnak, A Szovjetunió csak az 1953 és 1959 közötti években több mint a felével növelte a gabona termesztését. A városi lakosság számára felvásárolt hús mennyisére több mint kétszeserése, a tejé pedig csaknem két és félszeresére növekedett. Önök jól tudják, hogy a forradalom előtti: Oroszország : lakosságának csaknem 80 százaléka írástudatlan volt, ezzel szemben ma a Szovjetunióban minden gyerek iskolába jár. Főiskoláinkat csaknem négyszer anynyi diák látogatja, mint Anglia, Franciaország, .Nyugat-Németország és Olaszország valamennyi főiskoláját. Diákjaink emellett nemcsak ingyen végzik tanulmányaikat, hanem állami ösztöndíjakat is kapnak. Főiskoláink kapuit évente 106 ezer mérnök, haavja el, azaz háromszor anynyi, mint az Egyesült Államokban. Joggal állíthatjuk tehát, hogy a szovjet tudomány világviszonylatban is méltó helyet foglal el. Hazánkban, ahol a forradalom előtt mindössze mintegy 290 ezer egyénnek volt főiskolai és középiskolai szakképzettsége, most már mintegy 13,5 millió ember rendelkezik ilyen képzettséggel. Altalános középiskolai képzettséggel több mint 45 millió szovjet ember rendelkezik. . A szovjet emberek életszínvonala szüntelenül emelkedik és nemsokára á legmagasabb lesz a világon. Vegyünk például egy olyan fontos kérdést, mint a lakáskérdés. Csupán mostani hétéves tervünk éveiben a városokban mintegy 15 millió lakást és a vidéken 4 millió házat építünk. A lakbérek pedig hazánkban a legalacsonyabbak a világon és nem haladják meg az általános családi jövedelem 4-5 százalékát. Helyénvaló talán arról a tényről is említést tennem, hogy hazánkban ez idén befejezzük azt a, folyamatot, melynek keretében a munkások és alkalmazottak 8 órás munkaidejét leszállítják 7 órára. A bányászok, a kohászok, a vegyi ipar és néhány egyéb ágazat dolgozóinak munkaidejét 7 órásról 6 órásra csökkentjük, és nehéziparunk egyes ágazatainak munkásai áttérnek az 5 órás munkaidőre. Ez minden bizonnyal a legrövidebb munkaidő lesz a világon, de egyúttal nemcsak nem csökkentjük, hanem sok esetben emeljük a béreket. A hitetlenkedő, avagy helvtelenül tájékoztatott emberek néha így beszélnek: hát igén, sokat értetek el, de milyen áron? Hiszen nálatok nincs szabadság — állítják ellenfeleink. Azt kívánnám, hogy az ilyen hiťetlenkedők forduljanak kérdéseikkel az egyszerű szovjet emberhez, munkáshoz, elárusítónöhöz, avagy kolhoztaghoz. Ezek az egyszerű emberek felvilágosítanák őket. Megmagyaráznák nékik,' hogy hazánk viszszamaradottságából csak azért emelkedhetett a szocializmus magaslatéira, mert benne szabad emberek élnek, akik hazájuk gazdái és sorsuk irányítói. Amint önök tudják, a Szovjetunió olyan ország, ahol sok nemzet él. Hazánkat több mint száz különféle nemzet és nemzetiség lakja. A forradalom előtt e nemzetiségek nagy része csak nyomorúságosan tengette életét. Vajon az olyan emberek, akik nem éltek szabadon, harcoltak volna-e szocialista hazájukért olyan nagy áldozatkészséggel, hősiességgel a Sztálingrád és Kurszk közelében vívott ádáz csatákban, harcoltak volna-e az ellenség háta mögött, nagy áldozatokat hozva küzdöttek volna-e a háború áltál elpusztított gazdaság felújításáért, és értek volna-e el világtörténelmi jelentőségű sikereket a kommunizmus építéséért folytatott küzdelemben? Lehetséges-e, hogy a szabadságától megfosztott nép kétkeze munkájával megteremthette a XX. század elkápráztató csodáit — először a szputnyíkot, azután a Iunyíkot, amely a Szovjetunió felségjelét a Holdra vitte? A szovjet emberek érdeme, hogy a lunyik lefényképezte a Hold másik felét. Vajon ki volt minderre képes? A kommunizmus rabszolgái? Uraim, mi erre nemmel válaszolunk. Eszmék megvalósítói vagyunk. Sikereink titkának nyitja igen egyszerű, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme ölében született r.épi szocialista országunk. Hazánk népi állam, és a nép érdekében dolgozik. Nézzük csak, ki irányítja államunkat. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa, hazánk 1958-ban választott legfelső szerve 1578 képviselőből áll, ebből 851 munkás és paraszt, túlnyomó többségük pedig, azaz 614 képviselő, közvetlenül a termelésben dolgozik. A Legfelső Tanács többi képviselői tudósok, kulturális dolgozók, művészek, mérnökök, agronómusok, más mezőgazdasági szakemberek, orvosok és tanítók. Néha kifogásolják, hogy hazánkban csak egyetlen egy párt létezik, így azonban csak az gondolkodhatik, aki nem ismeri a szovjet élet valóságát. így csak az gondolkodhatik, aki nincs tisztában az olyan elemi fogalmakkal, mint osztály, párt és nép. Tegyük fel, hogy hazánkban néhány párt létesülne. Engedjék meg, hogy megkérdezzem: kit képviselnének ezek a pártok? Kinek érdekeit juttatnák kifejezésre? Hiszen -minden párt, legyen bár nagy, vagy kisebb pártról szó, nem létezik légüres térben, hanem ezt vagy • amazt az osztályt, ilyen vagy amolyan osztályt, avagy szociális réteget képvisel, és érdekeit juttatja kifejezésre. Nálunk azonban nem léteznek antagonista osztályok: nincsenek meg tehát a néhány párt létjogosultságának feltételei. Igen hazánkban valóban csak egy párt, a kommunisták pártja létezik, amely az egész dolgozó nép érdekeit képviseli. A szovjet domakrácia tényleges jellegéről tanúskodik az a tény is, hogy hazánkban egyre nagyobb szerepet töltenek be az állam igazgatásában az államhatalom helyi szervei és a társadalmi szervezetek. Az ipart a szövetségi köztársaságok, valamint a gazdasági területek népgazdasági tanácsai, igazgatják. Számos állami funkciót a szakszervezetekre és más társadalmi szervezetekre ruháztunk. Nemrégen megszűnt nálunk a Szovjetunió belügyminisztériuma és funkcióját fokozatosan szintén a helyi szervek vették, át. A szovjet ország megtalálta a nemzeti kérdés egyedül helyes megoldását is. A cári Oroszország uralma alatt élő nemzetek a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségébe ^tömörültek az önkéntesség elvének szigorú tiszteletbentartása mellett. A . szovjet uralom alatt valamennyi nemzetiségnek és nemzetnek reális lehetősége nyílt gazdasága és nemzeti kultúrája fejlesztésére, képességeinek korlátlan kibontakoztatására, és így kiváló sikereket értek el. Engedjék meg, hogy most végül igen röviden vázoljam jövő terveinket, azt, hogyan akarunk tovább élni. A kommunizmus az emberiség évezredes álma. Fourier és Saint-Simon, a XIX. század nagy francia gondolkodói léírták a jövő kommunista társadalmat E társadalmat azonban homályos, nem világos .képként, hanem mint az általános egyenjogúságról, jólétről és testvériségről szóló gyönyörű mesét képzelték el. Marx, Engels és Lenin kidolgozták a tudományos kommunizmus elméletét, és ma a szovjet emberek akaratából és mintája nyomán a kommunizmus valósággá válik, a szovjet ember mindennapos életének részévé. Népünk most a Szovjetunió népgazdaságfejlesztési hétéves tervének teljesítésén dolgozik. Ezt a tervet hazánkban joggal nevezik a kibontakozó kommunizmus építése tervének. A kommunizmus valóban a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavának reális megvalósítását jelenti. A társadalom termelőerőinek oly fejlődését biztosítja, hogy megvalósíthatóvá válik a nagy alapelv: mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint. A kommunizmus átveszi a múlt nagy örökségét, a haladó kultúrát, a nagy bölcsességet és tudást, melyet az emberiség évszázadok alatt gyűjtött. Üj társadalmat építünk és most akarjuk, hogy minden ember élete gazdag, boldog és szép legyen, hogy minden ember képességei teljesen kibontakozzanak, hogy a tudomány, a kultúra és művészet minden ember kincsévé váljék, hogy a munka mindenki számára örömteli alkotás legyen. Ezért a kommunizmus felépítésének terve kitűzi a fém, a gépek, a kőolaj, a villany, a gabona, a hús. a vaj, a ruházat, a cipő gyártásának, a lakásépítésnek óriási növelését, a kultúra, a tudomány és művészet fejlesztését. Velünk egyidejűleg új alapokon építik életüket Európa és Ázsia szocialista országainak több mint egy milliárd embert felölelő nemzetei. Hogy sikeresen megvalósítsuk terveinket, ehhez békére van szükséqünk. Nyugaton nagyon gyakran hallani olyan beszédeket, hogy a Szovjetunió állítólag csupán azért hirdeti a békét és a nemzetközi feszültség enyhítését, mert egy pillanatnyi pihenőre van szüksége ahhoz, hogy erőt gyűjtsön és rendszerét erőszakkal rákényszerítse más országokra. Miután hasonló koholmányokat terjesztenek Franciaországban is, engedjék meg hogy foglalkozzam e kérdéssel. A Szovjetunió a dolgozók állama, amelytől idegen a nyereséghajsza, idegen az a törekvés, hogy gazdasagát háborúkkal, idegen területek és nyersanyagforrások meghódításával gyarapítsa. Államunk békepoütikát folytat, ami államunk lényegéből fakt*. ' Emlékeztetni szeretném önöket államunk történetének -egyik fontos tényére, Lenin békedekrétumávi a szovjet hatalom győzelmét követő első napon. A szovjet kormány mindig hű volt békepolitikájáhöz. A Lenin által javasolt és a kongresszuson jóváhagyott határozat kimondotta: a szovjetek hetedik kongresszusa erősíti rendületlen törekvését a békére, újból javasolja valamennyi Antant-hatalomnak - Angliának. Franciaországnak, az Amerikai Egyesült Államoknak, Olaszországnak, Japánnak, valamennyinek együttvéve és külön külön — indítsanak haladéktalanul béketárgyalásokat. Ugyanakkor, az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság a Népbiztosok Tanácsa és a Külügyi Népbiztosi Hivatal feladatává teszi, hogy rendszeresen folytassák e békepolitikát, minden intézkedést megtéve annak sikere érdekében. (Lenin Művei, 30. kötet.) Két évvel azután a szovjetek IX. összoroszországi kongresszusán Lenin újból hangsúlyozta, hogy Oroszország munkásai és parasztjai mindennél többre becsülik a békét. Soha semmilyen körülmények között nem árultuk el a békepolitikát, melyet Lenin hagyott ránk örökül. Azokat, akik ennek ellenkezőjét állítják, felhívjuk: jöjjenek el hozzánk, látogassák meg országunkat, s maguk győződhetnek meg róla, milyen a szovjet nép élete, milyen célokat követ. Győződjenek meg róla, hogy a szovjet nép békeszerető, békében és barátságban akar élni valamennyi nemzettel. A szovjet kormány népe akaratának támogatásával kitartóan harcol a legfontosabb nemzetközi problérhák békés megoldásáért, amelyekre most az egész emberiség figyelme irányul. Az általános és teljes leszerelés, az atomfegyver-kíséťletek beszüntetése, az európai, biztonság biztosítása, a német békeszerződés, megkötése — ezek a fő kérdések. A Szovjetunió tevékenyen harcol a hidegháború ellen, a néptömegek vállára súlyosan nehezedő fegyverkezési verseny megszüntetéséért. A fegyverkezési verseny elsősorban azért veszélyes, mert amint a történelmi tapasztalatok mutatják, ;ez a verseny elkerülhetetlenül háborúhoz vezet. Annál veszélyesebb a fegyverkezési verseny a mi korunkban. amikor borzalmas pusztító eszközök, rakéta- és atomfegyverek állnak rendelkezésre. Ha most robbanna ki háború, ez borzalmas szenvedést hozna valamennyi nemzetre, elsősorban a nyugat-európai országok népeire, ahol sűrű a lakosság és közel vannak egymáshoz a nagy iparüzemek. A közeljövőben rendkívül fontos tárgyalások várnak ránk, amelyekre itt Párizsban fog sor kerülni. A tárgyalásokon részt vesznek a négy hatalom: Franciaország, a Szovjetunió, Anglia s az Amerikai Egyesült Államok vezető államférfiai. E tárgyalásokon meg kell tárgyalni korunk legfontosabb és legégetőbb problémáit. Azt óhajtjuk, hogy a csúcsértekezlet elősegítse számos bonyolult kérdés megoldását és a hidegháború hosszú évei alatt felgyülemlett akadályok elhárítását. Reméljük, hogy a francia nép és a francia kormány a maga részéről hozzájárul a közelgó tárgyalások sikeres eredményéhez. Még amikor Moszkvában voltam, de franciaországi tartózkodásom alatt is számos levelet kaptam és kapok most is az állami intézményektől, vállalatoktól, társadalmi szervezetektől, * lakosság egyes csoportjaitól és egyénektől is. E levelek őszinte baráti érzéseket fejeznek ki, azt a forró óhajt, hogy Franciaország és a Szovjetunió tovább erősítsék és bővítsék tudományos-műszaki együttműködésüket és szövetkezzenek a béke érdekében. Nem tudok személyesen válaszolni valamennyi francia barátomnak és azoknak a szervezeteknek, amelyek óhajukat közölték velem, ezért most hazatértem előtt szeretném szívből jövő köszönetemet kifejezni valamennyi franciának, akik leveleket, táviratokat, meghívásokat küldtek nekem, szeretném megköszönni őszinte forró érzéseiket hazánk, a Szovjetunió kormánya és a személyem iránt. Engedjék meg, hogy a tisztelt francia polgároknak, önöknek valamenynyiöknek, szeretteiknek virulást és békét kívánjak. Vive La Paix! (Éljen a béke!) Viszontlátásra! A SZERETET ÚTJA G

yönyörű tavaszi napsütés kísérte szombat délután szovjet vendégeinket Modrára. A Kis-Kárpátok alatt elterülő 800 éves városka utcáján már a tavaszi kabát is feleslegessé vált, és így valamennyien kabát nélkül gyalogosan mentünk el szovjet vendégeinkkel abba a házba, amely 15 évvel ezelőtt Ualinovszkij marsall, a 2. ukrán hadsereg parancsnokának főhadiszállása volt. Gyerekek serege vette körül a drága szovjet vendégeket és kísérte minden lépésén, ahol csak megfordultak. — A mi kis szputnyikunk — jegyezte meg Georgij Nyikitovics Holosztyakov altengernagy, megsimogatva egyik szőke fiúcska fejét, majd ennek kezébe nyomva egy tengerészjelvúnyt megjegyezte: egész olyan, mint az én fiam. Ilyen gyerekek miatt pedig érdemes a békéért harcolni. A tréfáskedvü altengernagy a volt főhadiszállás megtekintése után a M odrai Helyi Nemzeti Bizottság elnökéhez fordulva megkérdezte: - Lapátjuk van? — Hogyne volna, de hát minek — kérdezte az elnök. — Fát ültetni - válaszolta az altengernagy, majd elválva a többi vendégektől elindult a kultúrház előtti térre, hogy itt látogatásunk emlékére saját kezűleg ültessen el egy hársfát. Á lapátot fogva hamarosan kiásta a fészket, maid megcsókolva a fát ezekkel a szavakkal helyezte a gödörbe: - Nőjj .hársfácska, terebélyesedj a modraiak örömére. Georgij Nyikitovics Holosztyakov utána lemérte a kultúrháztól levő távolságot, majd pontosan berajzolta a noteszébe és megjegyezte: - Otthon pontosabb tervrajzot készítek, hogy családunkban mindenki tudja, hol nő Modrán az én jácskám. - De milyen nevet adunk neki, kérdezte az elnök. — Legyen a neve Duna, — válaszolta az altengernagy, — hisz nem messze van a Dunától, majd ezt a nevet is beírta a noteszébe. A kultúrház termében, ahol a vendégek vacsoráztak, Natalia Alekszejevna SMepanovia szólalt fel. Ez a derék szovjet anya, akinek 15 évvel ezelőtt Borisz fia Bratislava felszabadításáért halt hősi halált, és akit fővárosunk lakói a hála és szeretet megnyilvánulásaként bratislavai anyukának neveztek el. A szovjet vendégek jól érezték magukat Modrán. A felszabadítónk iránt érzett szeretet és hála vette körül őket minden lépésnél, az a forró szeretet, ameluet semmilyen erő sem képes hazánk népének szívéből kitépni. F

asárnap a szovjet vendégek részt vettek a központi nemzeti bizottság ünnepi ülésén, amelyet Bratislava felszabadításának 15. évfordulója alkalmából rendeztek. HORVÁTH SÁNDOR Aláírták a francia-madagaszkéri egyezményt Párizs (ČTK) — Debré francia miniszterelnök és Tsiranana, a Madagaszkári Köztársaság elnöke Párizsban szombaton egyezményt írtak alá, melynek értelmében június első felében kikiáltják Madagaszkár függetlenségét. A Madagaszkári Köztársaság azonban továbbra is a Francia Nemzetközösség tagja marad. Az egyezményt a francia parlamentnek is jóvá kell hagynia, ami azonban csupán formpságnpk tekinthető. Madagaszkár függetlenségének elismerése — amellyel de Gaulle kormánya sokáig szembe helyezkedett — a madagaszkári nép nemzeti felszabadító harcának eredménye. E küzdelmek sikerét Párizsban jelenleg aláírt néhány egyezmény juttatja kifejezésre, melyek szerint Madagaszkár kormányát több olyan kérdésben való döntés jogával ruházzák fel, amelyekről eddig a Francia Nemzetközösség döntött. Ilyen többek között Madagaszkár nemzetközi helyzetének kérdése is. Közlemény az NSZEP KB üléséről 3erlin (CTK) Szombaton közleményt adtak ki Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának nyolcadik üléséről, amely rámutat, hogy a Központi Bizottság ezen az ülésén értékelte a mezőgazdaság nagyarányú átépítésének tapasztalatait és kidolgozta a további feladatokat. A mezőgazdasági feladatokról folytatott tárgyalásokon 469 tudós, a termelőszövetkezetek elnökei, munkacsoportvezetők, állatgondozók, traktorosok, az állami gazdaságok igazgatói vettek részt vendégként. Ulbricht. elvtárs beszámolót tartott „A szocialista országok harca a mezőgazdasági termények bőségéért, valamint az NDK földműves termelő-szövetkezetei termelésének növelése" címmel. A vitában 32-en vettek részt, közöttük főiskolai tanárok, a földműves termelő szövetkezetek elnökei és számos ifjúsági csoport vezetője. A. vitát Grüneberg elvtárs foglalta össze. A plénum elé terjesztett záróhatározatot a számos, értékes, kiegészítő javaslat mi^tt szerkesztő bizottság dolgozta át s azután a plénum egyhangúlag jóváhagyta. Ugyancsak jóváhagyták Ulbricht elvtárs beszédét is. Az NDK-ban megkezdődött a bűnvádi eljárás Oberlánder ellen Berlin (ČTK) Az NDK államügyésze az NDK legfelső bíróságának átadta a vádiratot Theodor Oberlánder, a bonni kormány minisztere ellen. A legfelső bíróság megindította a bűnvádi eljárást és a vádlottat beidézte nyilvános bírósági tárgyalásra. E nyilvános bírósági beidézés rámutat, hogy Theodor Oberländert azért a tevékenységért vádolják, amelyet a hitleri fasizmus németországi uralomra jutása után 1933-ban mint az NSZDAP (a hitleri náci párt) Gauamtsleitere folytatott, továbbá más hitleri vezető pozíciókban végzett tevékenységéért. A vádirat továbbá rámutat arra, hogy részt vett a „Szudéta-terület" elcsatolásában, valamint a Lengyelország és a Szovjetunió elleni támadó háború vezetésében. Közvetlenül vezető tisztségben vett részt a hitleri rendszer irtó hadjáratában a második világháború során megtámadott nemzetek ellen, különösképp Lengyelországban és a Szovjetunióban. Ezért bűnös abban, hogy számos emberéletet megsemmisített, részt vett az emberéletek ellen elkövetett gaztettekben, tömeggyilkosságok szerzője volt, s azokban maga is részt vett. Az Oberlánder elleni főtárgyalás 1960. április 20-án 10 órakor kezdődik a Német Demokratikus Köztársaság berlini legfelső bíróságnak I. büntető szenátusa előtt. fiz Arab Liga politikai bizottságának tiltakozása Kairó (ČTK) — Az Arab Liga politikai bizottsága szombaton, április 2-án határozatot hozott, hogy április 7-ére egybehívja az Arab Liga tanácsának rendkívüli ülését. A rendkívüli ülésen megvitatnák a liga valamennyi tagállamának egységes tiltakozási akcióját a Szaharában végzett francia atomkísérletek ellen. Az Arab Liga politikai bizottsága ülésének befejezéséül rövid nyilatkozatot tett? közzé, melyben eltítéli a második francia atombomba robbantását. jfil SZÖ 4 * 1960. április 8.