Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-01 / 91. szám, péntek

Hruscsov elvtárs franciaországi körútjának utolsó szakasza A LILLEI MUNKÁSOK KÖRÉBEN Mint már tegnapi számunkban jelentettük, Hruscsov elvtárs szerdán meglátogatta Marcel Boussac franci a nagyiparos pamutgyárát és a Prou­vost textilüzemet. Hruscsov elvtárs 11,30 órakor a lakosság éljenzése közepette Roubaixból visszautazott Liliebe, ahol Laurent polgármester és a városi tanács tagjai fogadták. A városi tanács tagjainak többsége jobb­oldali szocialista és Laurent polgármester is Guy Mollet közeli munka­társa. Tekintettel arra, hogy a szocialista párt vezetősége nagyon hűvös álláspontot foglalt el Hruscsov elvtárs látogatásához, a Hruscsov elv­társ hivatalos párizsi kíséretét képező személyiségek bizonyos zavarral várták Hruscsov elvtárs és Laurent polgármester találkozását. Marseilleben Caston Defferre polgármester fogadta Hruscsov elvtár­sat. Defferre ugyancsak szocialista, de bizonyos mértékben eltérő állás­pontot képvisel. Defferre sokban ki fogásolja Mollet politikáját, viszont Laurent rendszerint fenntartás nélk ül támogatja Mollettet. Ezért Laurent üdvözlőbeszédének barátságos tartalma és hangneme sokakat meglepett. Hruscsov elvtárs Laurent beszéde közben többször tapssal fejezte ki helyeslését, és később kijelentette, hogy teljesen egyetért vele. Ezután Laurent a lillei városi tan ács és lakosság nevében a város arany emlékérmével ajándékozta meg Hruscsov elvtársat. Hruscsovné­nak hatalmas vörös rózsacsokrot és értékes fából készült művészi met­szetű kazettát nyújtottak át. Ezután Hruscsov elvtárs emelkedett szó­lásra. Hruscsov elvtárs beszéde a lillei városházán Tisztelt polgármester úr! Tisztelt hölgyeim és uraim! Örülök, hogy gyönyörű országuk­ban tett körutam során alkalmam volt meglátogatni Liliét is, de Gaulle köztársasági elnök szülővárosát. A Szovjetunióban azt a férfiút tiszteljük de Gaulle tábornokban, aki a második világháború súlyos meg­próbáltatásai közepette nagy hősies­séget tnúsitott. Franciaország fel­szabadításaért, hazája nemzeti be­csületéért, a német fasiszta meg­szállók ellen vívott elszánt harcával tiszteletet keltett a szovjet embe­rekben. Moszkvában találkoztam először de Gaulle tábornokkal, amikor 1944­ben tárgyalni jött oda. Akkori tár­gyalásainkat siker koronázta, szer­ződést kötöttünk országaink szövet­ségéről és kölcsönös segítségéről. Jelenlegi franciaországi látogatá­somra más helyzetben került sor Azóta nagy változások történtek a nemzetközi kapcsolatokban. A hideg­háború és a lázas fegyverkezés hosz­szú évei a francia-szovjet viszonyra is rányomták bélyegüket. Bár a fel­iegek még nem oszlottak el egészen, máris biztosan állíthatjuk, hogy az utóbbi években a nemzetközi helyzet lényegesen tisztázódott, a nemzetközi feszültség enyhülésének szembetűnő jelei mutatkoznak. Az egyes országok államférfiainak kapcsolatai kétség­telenül kedveztek a békének. Becsüljük de Gaulle köztársasági elnök törekvését, hogy a Kelet és Nyugat jobban megértse egymást. Reméljük, hogy találkozóink és tár­gyalásaink megjavítják államaink vi­szonyát, megszilárdítják barátsá­gunkat, ami hozzájárul Európa és az egész világ békéjének megszilárdí­tásához. Ezért nagy jelentőséget tu­lajdonítunk de Gaulle elnökkel való találkozóinknak. Nemcsak azért jöttünk Franciaor­szágba, hogy tárgyaljunk, hanem azért is, hogy megismerjük a tehet­séges és szorgalmas francia nép éle­tének különböző oldalát. Rövid fran­ciaországi látogatásunk idején sok érdekeset és nagyon hasznosat lát­tunk, ami kedvez országaink baráti viszonyának. Ma az önök városát, az északi iparvidék központját ismertük meg, ahol szenet fejtenek és acélt olvasz­tanak s különféle bonyolult gépeket gyártanak. Számomra nagyon kelle­mes, hogy meglátogathattam Észak­Franciaországot, mely nagyon emlé­keztet a Donyec-medencére, a mi „fűtőházunkra". Megragadom az alkalmat, hogy a szovjet emberek szívélyes üdvözletét és jókívánatait tolmácsoljam Lille lakóinak és Észak-Franciaország dol­gozóinak. A szovjet emberek ma békés mun­kát végeznek. Gyorsan fejlődik a Szovjetunió gazdasága és kultúrája. Sikerrel teljesítjük hétéves tervün­ket. Az, amit tavaly terven felül ter­meltünk, egymaga túlszárnyalja a forradalom előtti Oroszország évi ipari termelését. Gazdaságunk általános fejlesztésé­vel párhuzamosan igyekszünk maxi­málisan kielégíteni a szovjet embe­rek anyagi és kulturális igényeit, a lehető legjobb feltételeket teremte­ni az általános egyéni fejlődésre. Állami költségvetésünk egyharmadát a népművelésre, tudományra, kultú­rára, egészségügyre és a szociális biztosításra irányozzuk elő. Óriási lakásépítkezés folyik ha­zánkban. Tavaly például több mint 2 200 000 korszerű lakást építettünk a városokban és körülbelül 850 ezer lakóházat a falvakban. Nálunk az orvosi kezelés ingyenes. Állandóan nő a kórházak, óvodák és üdülők száma. Hazánkban az átlagos életkor a forradalom előtti Oroszor­szággal szemben több mint kétsze­resére - 32-ről 68 évre tolódott ki. A szovjet tudomány és ipar fejlő­dése lehetővé tette a Föld és a Nap mesterséges bolygóinak felbocsátá­sát, a Hold túlsó felének lefényképe­zését. A szovjet tudósok és techni­kusok sikereiben a szocialista rend­EPERNAYBEN A HlRES CHAMPAG NEI BOR TÖRTÉNETÉT ISMERTETŐ KÖNYVET AJÁNDÉKOZNAK A BOR­PINCÉK DOLGOZÓI HRUSCSOV ELVTÁRSNAK. szer által lehetővé tett korlátlan emberi lehetőségek bizonyítékát lát­juk s úgy véljük, hogy az egész emberiség javára kell e sikereket gyümölcsöztetni. Pt szovjet emberek Joliot Curieről nevezték el a Hold eddig ismeretlen oldalának egyik kráterét, hogy meg­örökítsék a francia tudomány kima­gasló alakjának, az izzólelkű béke­harcosnak emlékét. Mindenki tisztában van vele, hogy a gazdaság, a tudomány és a kultúra sikeres fejlődése, a nép életszínvo­nalának emelése csak a tartós béke feltételei közepette lehetséges. Ezért küzd a Szovjetunió kitartóan és el­szántan a békéért, a különböző tár­sadalmi és gazdasági rendszerű álla­mok békés együttéléséért. A szovjet népek békében akarnak élni minden néppel. Mélyen rokon­szenveznek a francia néppel, őszintén óhajtják Franciaország nagyságát és felvirágzását és érdekük, hogy or­szágaink barátságban éljenek és sokoldalú együttműködést folytassa­nak. (Taps.) A Szovjetunió és Franciaország összefogva sokat tehetnek a béke és a népek biztonságának megszi­lárdítása érdekében. Saját nevemben és a kíséretemben levő elvtársak nevében köszönetet szeretnék mondani önnek, polgár­mester úr és mindnyájuknak, uraim. Tetszett a polgármester úr beszéde és néhány szót szeretnék hozzáfűz­ni. Mrgjegyzem, hogy ha a szónoki emelvényen mérnők össze erőinket, alaposan fel kellene készülnünk és IGY ÜDVÖZLI FRANCIAORSZÁG NÉPE A SZOVJET NÉP KÜLDÖTTÉT, HRUSCSOV ELVTÁRSAT. meg kellene feszíteni erőinket, hogy megszerezzük az első helyet. (De­rültség a teremben, taps.) De nem adom fel a küzdelmet, elismerem az ön képességeit és hajlandó vagyok összemérni erőimet önnel e verseny­ben. (Taps.) Beszéde lényegét illetően, polgár­mester úr, mondhatom, egyetértek önnel. Arra törekszünk, hogy elér­jük azt a célt, melyről beszédében említést tett. Uraim, kijelentem önöknek, hogy a Szovjetunió népeinek minden gondolata és minden törek­vése államuk, gazdaságuk fejleszté­se és nem akarják, hogy bárki is akadályozza őket ebben. Mindenkép­pen arra törekszünk, hogy a jövő­ben is úgy haladjunk előre, mint ma. Ma pedig gazdaságunk gyorsan fejlődik, emelkedik a Szovjetunió életszínvonala, fejlődik a tudomány és a kultúra. Területünk beláthatat­lan, kincseink mérhetetlenek. A leg­kisebb okunk sincs az elégedetlen­ségre hazánk mai helyzetével. A szov­jet nép nem is gondolhat hadi ka­landokra, közvetlen, vagy közvetett agresszióra, mert az agresszió ösz­szeegyeztethetetlen a mi szocialista rendszerünkkel. Mi hasznunk volna a háborúból? Önök tudják, hogy beláthatatlanok a mi területeink. Azt hiszem, nem mindenki tudja világosan elképzelni a hazánkban fennálló nagy távolsá­gokat. A Moszkva és a Távol-Kelet közötti távolság több ezer kilomé­ter. Eléggé szemléltető példa, hogy Moszkva és Vlagyivosztok között éppúgy, mint Moszkva és New York között, 7 óra az időszámítás közti különbség. Népünk szereti hazáját, szereti szocialista rendszerét. Ha valaki meg akarná zavarni békés életünket, ke­zet merne emelni rendszerünkre, a szovjet nép még nagyobb elszántság­gal harcolna, mint a múlt világhábo­rúban a hitleri fasiszta hordák ellen. Ám erőqket nem kímélve mindent megteszünk és elkövetünk a jövő­ben is, hogy megakadályozzuk egy új háború kirobbanását. Ezért talál­kozni fogunk azokkal, akik találkozni óhajtanak velünk, hogy szót értsünk, hogy a béke biztosítása érdekében megértsük egymást. őszintén megköszönöm dicső vá­rosuk lakóinak a szeretetteljes foga­dást, az irántam és elvtársaim iránt tanúsított szívélyességét. Mindenütt szívélyesen és vendégszeretőn, ba­rátságos pillantásokkal és üdvözlés­sel fogadtak bennünket. Városuk vállalkozóinak kedves meghívására megismertem a Prouvost és Boussac gyárakat. Boussac úrral még moszkvai láto­gatása alkalmával ismerkedtem meg. Nagyon megörültem Prouvos és Bous­sac urak meghívásának és hálás va­gyok nekik, hogy megismerhettem termelésüket. Meg kell mondanom, gyártmányaik minősége méltán tart jogot a hírnévre. Engedjék meg, hogy hálámat fe­jezzem ki e gyárak munkásainak és munkásnőinek, akik nagy rokon­szenvvel és nagyon szívélyesen fo­gadtak engem és elvtársaimat. Most pedig engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azoknak, akik­nek érdeméből jól szervezett és kellemes volt ittlétünk: elsősorban a prefektus úrnak és a polgármester úrnak azért, hogy jó légkört terem­tett lillei látogatásunkhoz. Köszönöm és a legjobbakat kívánom önöknek. Éljen Franciaország és a Szovjetunió népeinek barátsága és együttműkö­dése. (Hosszan tartó taps.) HRUSCSOV ELVTÁRS 13 órakor ez­res tömegek lelkes üdvözlése köze­pette a lillei pályaudvarra hajtatott, ahonnan különvonattal folytatta útját Normandiába. A sínek mentén ismét ezrek köszöntötték a szovjet ven­déget. i Hruscsov elvtárs a vonatban, mely­nek három utolsó kocsiját az újság­írók töltötték meg, benézett útitár­saihoz. Mondani sem kell, hogy csak­hamar tekintélyes csoport vette kö­rül. A fényképészek egymás hegyén­hátán próbáltak közelébe férkőzni, még a poggyásztartókra is felmász­tak. A kocsit annyira ellepték az emberek, hogy nemsokára még lé­legzetet sem tudtak venni, Írásról pedig szó sem lehetett. Végül Hrus­csov elvtárs tréfásan megjegyezte: „Túlterheljük a kocsit, és ha össze­roppan alattunk, én bizony nem tu­dom a kárt megtéríteni." A sajtóban persze több változatban láttak napvilágot Hruscsov elvtárs szavai, bár közösen ellenőrizték sza­vait. „Mit gondol Franciaországról?" — hangzott az első kérdés. — Ami jó, arról nem lehet rosszat gondolni, — felelte Hruscsov elvtárs. „Jó a viszonyom az újságírókhoz" — jelentette ki a továbbiakban Hrus­csov elvtárs. „A sajtó nélkül semmi sem sikerülne. Igy a kultúrától és demokráciától lenne megfosztva az élet. A sajtó rendkívül fontos". Hruscsov elvtárs elmondotta a bur­zsoá hírlapíróknak, hogy sok jó és rossz cikküket olvassa. „Gyakran megkövetelem, hogy a jó nyugati sajtócikket mi is közöljük le." Ha tévedés van a Szovjetunióról szóló cikkekben, nem kell mindjárt rossz szándékot feltételezni, meg nem értésből is eredhetnek. Az emberi társadalom felsőbb foka felé irá­nyuló fejlődés lehetetlen az emberi tudat fejlődése nélkül. Hruscsov elvtárs ezután elmon­dott egy tréfát, melyet fiatal ko­rában valamilyen humoros folyóirat­ban olvasott. Valaki felkeresett egy orvost és megkérdezte, mit tegyen, hogy ne kapjon orbáncot. „Iszik?" Kérdi az orvos. „Iszom", hangzik a válasz. „Akkor igyék tovább, majd megkékül és nem kapja meg az or­báncot — zárta le beszélgetésüket az orvos. Hruscsov elvtárs megje­gyezte: Önök közül is egyesek ad­dig fognak helytelenségeket írni, míg az egész világ felismeri az igazsá­got. Ezután megkérdezték Hruscsov elvtársat, mit vár a soron következő tárgyalásoktól. — A politikában a jövőt soha­sem lehet előre látni. De Gaulle el­nökkel folytatott eddigi megbeszé­(Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZŐ 3 * 1960. április I. P

Next

/
Oldalképek
Tartalom