Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-29 / 118. szám, péntek

íz ered mén yek meľe tt fogyatékosság is akad Hogyon teljesíti feíodoloit o lučeneci járás vei járási méretben az első negyed­évben majdnem 110 százalékra tel­jesítették a mezőgazdasági termékek beadási tervét. De ha szép is az eredmény, nem lehetünk vele meg­elégedve, mert némely szövetkezet alul marad a versenyben. Hasonlítsunk össze néhányat. A mýt­nai a tojás eladását 204 százalékra teljesítette, ellenben a lupoči már csak 64 százalékra. A marhahúsbe­adást még ennél is gyengébben, mi­ve! 54 százalékot ért el, ugyanakkor Pinciná 282 százalékos eredményt mutat ki. A felsorolt számok azt bizonyítják, hegy a versenytársak között nagy el­térések mutatkoznak. A termelés nem egyenletes, pedig szövetkezete­inknek arra kellene törekedniök, hogy az év minden szakában egy­forma mennyiségű áru kerüljön tő­lük eladásra. Míg az előző termékeknél kifo­gásolható, hogy aránytalanul történt termelésük, addig a tej s leginkább a sertéshús eladásában nagyobb fo­gyatékosság tapasztalható. Az utób­biban kivétel, sőt dicséretet érdemel az állami gazdaság, mivel feladatának az első negyedév­ben 126 százalékban tett eleget. De ha figyelembe vesszük a járási 70,6 százalékos felvásárlást, annál in­kább szembetűnő szövetkezeteink e téren való lemaradása. — Most érezhető a kocahiány, me­lyekből EFSZ-eink tavaly igen sokat felhizlaltak és eladtak — jegyzi meg Gálik János mérnök, a JNB zootech­nikusa. A további beszélgetésben kitűnt még, hogy több szövetkezetnek nincs elegendő erőtakarmánya. Tehát két ok is felmerül, melyek nagy kihatás­sal vannak a hústermelésre. Azon­ban Gálik elvtárs véleménye szerint sok a lehetőség a hiányok megszün­tetésére. — Az EFSZ-ek először is úgy pó­tolhatják a kocahiányt, ha járási mé­retben legalább 700 átmeneti kocát iktatnak be. hogy malacokból a kö­zeljövőben legyen elég utánpótlás. A sertések takarmányozása terén pedig igen sokat jelentő lenne, ha a lucerna-dara etetését szélesebb körben alkalmaznák, mivel emellett egy kiló napi erőta­karmánnyal jó kondícióban levő ál­latállományt tarthatnának. Reméljük, Gálik elvtárs ajánlatát elfogadják a lučeneci járás szövet­kezetei, hogy általa javítsanak a je­lenlegi helyzeten s egyben a harma­dik ötéves terv kezdetén elegendő sertésállománnyal indulhassanak ki­tűzött terveik megvalósítására. Benyus József Mint minden járásban, a lučeneci járás EFSZ-ei ís kitűzték a har­madik ötéves tervre vonatkozó fel­adataikat. Talajjavítás, a növényter­mesztés növelése, az állatállomány gyarapítása jellemzi az öt évre szóló tevékenységet. Egész merész célki­tűzésekről van szó, melyekkel a me­zőgazdasági termelés ritkán látott növekedését akarják megvalósítani. Tekintsünk csak be a rapoveeiek jö­vőbeni tervébe. Először is az állatállomány sűrű­ségére vonatkozó számadat köti le a figyelmünket. Száz hektáron száz szarvasmarhát, kétszáz sertést ne­velnek 1965-ben. Ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen évben föld­jük 33 százalékán évelő takarmá­nyokat termesztenek és egy hektárról 500 mázsa cukorrépa vagy 80 mázsa csöveskukorica beta­karítását tervezik, megvalósítható­nak látjuk elgondolásukat, annál is inkább L mert a rapoveeiek már el­értek 74.6 mázsás átlagos csövesku­koricatermést. Céljuk elérésének az is bi/onyítéka, hogy az 1965. év vé­géig tervezett 46 hektár kevéshoza­mú rét feltöréséhez ez idén hozzá­fogtak s a 21 hektár felszántott rét­nek a felét négyzetesen kukoricával vetik be. Hogy távlati tervüket megvalósít­hassák, az alapozáshoz máris hozzá­kezdtek, akárcsak a járás többi szö­vetkezete. sőt a kettesével párosult közösök olyan irányú versenykapcso­latot vettek fel egymással, mely az eladási terv serkentőjeként szere­pel. A verseny a marhahús és a tojás felvásárlásában érezteti hatását, mi­Se^ítik mezőgazdaságunkat A Nové Zámky-i járás legnagyobb üzemeinek egyikében, az Elektrosvit nemzeti vállalatban többek között azzal a kérdéssel is foglalkoztak az FSZM évzáró taggyűlésén, miként nyújtsanak segítséget a védnökségük alatt álló EFSZ-eknek a talajjavítási munkák elvégzésében. E kérdés kez­deményezői a Bihary Gyula elvtárs vezetésével dolgozó szocialista mun­kabrigád tagjai voltak. Az üzemben nagy megértéssel fogadták a mező­gazdaság megsegítésére irányuló ja­vaslatot. A dolgozók kötelezettséget vállaltak, hogy a talajjavítási munká­kon 10 ezer órát dolgoznak le. Az an­dovcei EFSZ-ben 1500 órát már le is dolgoztak és 4 szövetkezet e segítség révén 25 hektár szántófölddel gyara­pította földalapját. Az Elektrosvit dolgozói ez idén a palárikovoí és Ko­močai Állami Gazdaságoknak nyúj­tanak segítséget. (ký) as^riif"ii"ii*n«ii«iiiifflia®ia®^ Emil B a č í k : AZ ANYA Emi Bačík grafikái a Majerník Galériában Legutóbb két évvel ezelőtti kiállí­tásán találkoztunk monotípiáival. Az akkori eredményeihez fűzött várako­zásnak megfelelően mai müvei felfe­lé ívelést, kiteljesedést mutatnak. A jelen tárlat anyaga szabad grafi­kákból áll. Monotípiái s az ötletes kombinált technikájú lapok képszer­kesztése a múlttal szemben szilár­dabb, — rajza fegyelmezetten leegy­szerűsödő és világos, - színei össz­hangzók. Tárgyválasztása jellemzi az élethez és az emberhez való közvetlen, meleg viszonyát. Hétköznapi típusok ragad­ják meg s váltják fel az előbbi, kissé regényes felfogású, könnyes mosolyú cirkuszi világot. Bačík mindenekelőtt a fiatalság festője. Ifjú szerelmespárok, — jövőt kutató tekintetű diáklányok lelki vi­lágát faggatja. Tisztán látja s érez­teti a változást, ami új tartalmú éle­tünkben a mai nemzedéket a régitől megkülönbözteti. - Bačík nemcsak érzékeny szemű és lelkületű képző­művész, • hanem lírikus természetű költő, aki a belső megismerésen ke­resztül közelíti meg motívumát Min­den esetben érzéki megfigyelésből in­dul ki, elképzelését a ma valósága ihleti. Akár portréit, aktjait, vagy ornamentális ritmusú csendéleteit fi­gyeljük, megállapíthatjuk, hogy távol áll a realitás pontos optikai átírá­sától. Ábrázolásai a tárgyilagos való­ságon túl az emberi tudat szubjektív világára is vonatkoznak. A 31 éves Bačík, kinek alkalmazott grafikái (plakátok, meghívók, köny­vek) általánosan elismertek, tehetsé­ges, egészséges szemléletű művész További megnyilvánulásainak érdeklő­déssel nézünk elébe. Bárkány Jenőné A SZÁGULDÓ RIPORTER A hhoz a nemzedékhez tartozott, amely aránylag nyugodt fia­talság után mozgalmas események, korszakalkotó fordulatok közvetlen részvevője vagy szemtanúja volt. Nevét hivatásának tökélyre emelése, a riportírás fortélyainak mesteri el­sajátítása tette világhírűvé. Szágul­dó riporternek nevezték kortársai Egon Erwin Kischt, a prágai szüle­tésű világhírű német újságírót és riportert, a sokoldalú művészt, aki már a felszabadult hazában élte le élete utolsó éveit. Kischt Fučíkkal egy sorban gyak­ran állítják mintaképül az újságírók elé. Mivel vívta ki ezt a megtiszte­lő helyet hosszú pályafutásán? El­sősorban azzal, hogy született új­ságíró volt, ezenkívül állandó szor­galommal és szívós tanulással fej­lesztette magában mindazokat a tu­lajdonságokat és értékeket, melyek­kel e pályán dolgozóknak feltétlenül rendelkezniük kell. A 75 évvel ezelőtt született Kisch ősrégi nevezetes prágai zsidó család sarja volt. Ősei között sok tudós akad, akik fejedelmek szolgálatában állottak. A jellegzetes Öváros szü­löttje, azé az Övárosé, melynek hal­latára önkénytelenül a régi zsidó te­mető és a Gólem-legenda, — melyet Dly művészien megörökített a A hét giettó-ban. — idéződik fel emlékeze­tünkben. Piarista atyákhoz járt isko­lába. majd műegyetemre iratkozott be, de közben eljegyezte magát az újságírással. Kisch már gyermekkorában -élel­mes, szemfüles fiúcska volt, aki kedv­teléssel hallgatta az Öváros régi kö­veiről szóló regéket, akár a vak Met­hodiustól, akár másoktól. Felnőtt ko­raban is szerelmese maradt szülő­városának, kevesen vannak, akik myan jól ismerik történetét mint ő, aki az élettelen köveket is szólásra bírta. Éleslátásának köszönheti, !iogy már korán felismeri az osztály­ellentéteket, a jelenségek hátteré­ben megbúvó osztályviszonyokat, az örökös szegény-gazdag problémát. A dolgokat bonyolultságukban is fel­ismeri- s látszólag jelentéktelen té­nyekből mindig ki tudja hámozni a lényegest, azt, aminek kifejtésével bizonyos hatást vált ki egyes társa­dalmi körökben. Kisch az újságíró munka minden területét bejárta: a helyi jellegű hírek szerkesztésétől a bűnügyi riportokig, útirajzokig min­den zsánerben otthon volt. Elősze­retettel kutatott a múltban, s amit megirt, mondanivalójával mindig idő­szerű volt. Akár a monarchia kor­ruptsáyát (RédI eset), akár a tőzs­dei spekulációkat leplezte le — min­dig elevenbe vágott. A világháborút a szerb fronton és a Kárpátokban harcolja át, közvet­len szemlélője a véres események­nek. Ezért szívvel-lélekkel csatla­kozik a szocialista forradalom esz­méihez és fokozatosan magáévá te­szi a marxizmus-leninizmus eszméit. A harmincas években többször jár a Szovjetunióban, éles riporterszeme felfedezi a születő új világraszóló fontosságát. A hitleri megszállás elől Amerikába emigrál, majd Mexi­kóban éi egy ideig. 1946-ban tér ha­za, hogy könyvet írjon az új Cseh­szlovákiáról, de nem készül el mű­vével. 1948. március 31-én szívroham végez vele. K isch rendkívül olvasott, köny­nyű elbeszélő stílusban írt mű­veit mély humánum, a kisember iránt érzett féltő szeretet hatja át. Ez jellemzi őt. Nem ismer faji vagy nemzeti korlátozottságot, született internacionalista ő, aki szívét az egész emberiségnek akarja nyújtani. Tollát számtalan könyvében az igaz­ság, a tömegek igazsága érdekében forgatta úgy, hogy maradandót al­kosson. Született képességein kívül ebben van alkotásának titka. (L) Sikeres előadás a Matador-gyárban Még csak néhány hete, hogy a Pe­tržalkai Kilencéves Magyar Tanyelvű Középiskola színigárdájának nagysi­kerű Jávorfácska előadásáról számol­tunk be. Most újabb szép rendezé­sükről adhatunk hírt. Ezúttal az is­kola végzett növendékei mutatkoztak be és tettek tanúságot kiváló szín­játszó képességükről. A Csemadok petržalkai helyi csoportjában tömö­rült fiatalok ismét szlovákiai magyar írót szólaltattak meg. Kónya József­nek Éles Marika mennyasszonyi fáty­la című háromfelvonásos darabját vitték színre. A kitűnő rendezés Tóth József érdeme, míg az egyes szerepekben Lengyel Erzsébet, Bénes György, Kálmán Marika, Buday Ró­zsi, Gogh István, Vajlik Margit, Gyet­ván Eszter, Mészáros Erzsébet, Tö­rök Ferenc és Vajlik Olga jelesked­tek. A Matador klubtermét teljesen megtöltő közönség az előadás végén hosszan tartó lelkes ünneplésben ré­szesítette a jelenlevő szerzőt és a szereplőket. Ferenczy József, Petržalka. A Csemadok jahodnái színjátszói a napokban nagy sikerrel mutatták be Szigligeti Ede Cigány című szín­művét. A lelkes szereplőkön kívül el­sősorban a rendező Csizmarek Balázs érdemel dicséretet. (gy. sz.) A Csemadok Matka Bozia-i helyi szervezete a napokban sikerrel mu­tatta be Szigligeti Ede Szökött ka­tona című négyfelvonásos színmüvét. A szereplök a bemutatón tudásuk leg­javát adták. (d. k.) A POPRÄDI VAGONGYÁRBAN a pártoktatási év befejezéséhez köze­lednek. Az üzemi pártszervezet most mérlegeli propagandamunkájának az oktatásban elért eredményeit. Ez az értékelés és az ebből levont kö­vetkeztetések tanulságosak és szük­ségesek ahhoz, hogy a következő év jó előkészítését biztosítsák. František Pitkó elvtárs, az üzemi pártszervezet elnöke a párthatározat alapján átfogóan, nagyon alaposan és körültekintően értékeli az 1959/60. évi pártoktatást, annak helyes és helytelen mozzanatait. De legalább ilyen gondossággal mondott véle­ményt a propagandisták munkájá­ról Ľudmila Netiková elvtársnő, a pártbizottság jegyzőkönyvvezetője is, aki őszintén körvonalazta az ok­tatás egész időszakát, de ugyanúgy a propagandistáknál megmutatkozó jó és kevésbé jó jelenségeket. Az elvtársak követendő példának mondták el, hogy Pavol Simon elv­társ, az SZKP történetét tanulmá­nyozó kör propagandistája minder. előadás után megbeszélte hallgatói­val, mit kellene alaposabban meg­tárgyalni. Ez sok segítséget és egy­séges vitavezetést eredményezett. Persze a vita során felmerült elvi kérdésekre is választ adott. Többek között arra, hogyan kell helyesen értelmezni a kommunizmus építésé­nek szakaszait, vagy hogyan értel­mezzük Hruscsov elvtársnak azt a mondását, hogy a népi demokráciák a Szovjetunióval csaknem egy idő­ben lépik át a kommunizmus kü­szöbét. Mivel hallgatói három műszakban dolgoztak, előadásait megismételte s ez a módszer hasznosnak bizonyult. A váltőműszak nem zavarta a rész­vételt. Megemlítésre méltó az is, hogy már az oktatási év megkezdé­sekor egységesen kimondták a hall­gatók: akik háromszor igazolatlanul Már most készülnek a jövő évi pártoktatásra hiányoznak, azokat kizárják a kol­lektívából. Az eredmény nem ma­radt el. Mind a húsz hallgató az év végéig kitartott, együtt maradt. Együtt tanultak, fejlesztették tudá­sukat. Ez valóban példa arra, hogy lehet,, sőt szükséges az önként vál­lalt pártoktatásban is fegyelmet tar­tani, megelőzni a pontatlanságot, a lemorzsolódást. Simon elvtárs leg­főbb eredménye az, hogy előadásai­ban a foglalkozások megszervezé­sében szakít a szürkeség módszerei­vel. A vonzó tartalom és a javuló részvételt szervező módszer további eredménye, hogy szépszámú párton­kívüli hallgatója is volt. S egyre növekszik azoknak a száma, akik fel­ismerik, hogy a tanulás nem hogy nem vonja el őket a gyakorlattól, hanem közelebb viszi őket hozzá. Terjed az a felismerés, hogy a szel­lemi munka, az eszmei biztonság és a műveltség elválaszthatatlan a min­dennapi élettől, mert az dolgozik jól, eredményesen, aki tanul. AZ ÜZEMBEN általában megnöve­kedett az érdeklődés a pártoktatás iránt. Ez azt jelenti, hogy a párt­tagok és párton kívüliek jórésze maga döbbent rá a tanulás szük­ségességére. Hiszen nem utolsó sor­ban az ideológiai továbbképzés len­dítette előre a munkaversenyt, kü­lönösen a szocialista munkabrigád címért versenyző munkaközösségek megalakulását. Ennek a versenynek legfontosabb pontja a technológiai fegyelem szigorú betartása. Ehhez az is kell. hogy a munkás értse, mit csinál. Éppen azért csak az a mun­kaközösség lehet szocialista brigád, amelynek tagjai ismerik a vagon­gyártás csínját-bínját, munkahelyük technológiáját. Értik a vas, az acél összetételét, erősségét. De mást is kell tudni annak a kollektívának, illetve tagjainak, akik a megtisztelő címért harcolnak. Például a legfon­tosabb számtani műveleteket s azon­felül balesetmentesen kell dolgozni. S az sem mindegy, ki hogyan él. A munkaközösség tekintélyét csök­kentheti az, aki sokat iszik, része­ges, elhanyagolja a családi életet. Azonfelül bizonyos politikai minimu­mot is meghatároztak, a brigád tag­jának ismernie kell a társadalmi formák fejlődését is. Helyes tehát, ha a pártbizottság rámutat az olyan propagandista hi­bájára, mint Karol Jarek elvtársra, az igazgató helyettesére, aki tit­kárnőjére bízta a pártoktatáson való részvétel megszervezését, pedig na­ponta találkozott hallgatóival, be­szélt a termelés menetéről, sok min­den másról is esett szó találkozá­saik során, csak a pártoktatás idő­pontjának betartásáról nem. Az ilyen magatartasból ered a pontatlanság s az ilyen és hasonló felületesség miatt váltak szürkévé, unalmassá az előadások. Nem csoda, hogy ezekre aztán nem szívesen jártak a hallga­tók: Természetes, hogy azok a pro­pagandisták, akik maguk is felüle­tesen végzik a megbízatást, képtele­nek eredményesen harcolni a propa­ganda munka fogyatékosságai ellen. Márpedig a kommunista nem azért tanul, mert így írja elő pártunk alapszabályzata, hanem azért, mer forradalmár. Tehát lépést akar tar­tani a rohanó élettel, meg akarja ér­teni a termelés, a bel- és külpoli­tikai események mélyebb összefüg­géseit. Különösen meg kell követelni a rendszeres tanulást a gazdasági ve­zetőktől. Mert vannak, akik szakmai tanulásra hivatkoznak. Szakmai tu­dásra feltétlenül szükség van, de semmiféle képzettség nem pótolhat­ja a marxizmus-leninizmus tanulá­sát, ismeretét. S nem is lehet jó gazdasági vezető, aki nem szélesíti politikai tudását. ÖRVENDETES JELENSÉG - álla­pította meg a pártbizottság —, hogy a múlt évben a pártoktatásból ki­maradt pártonkívüliek, különösen az idén alakult szocialista munkabri­gád címért versenyző kollektívák tagjai most feltétlenül kérik be­kapcsolásukat a következő párt­oktatásba. Honnan, miből születtek ezek a tagadhatatlanul egészséges, értékes kezdeményezések? Megkérdeztünk néhány munkást. Maria Šeligová, a női munkaközösség egyik tagja, aki már hat éve fúrógépkezelő, elmond­ta, hogy összefogózkodva nagyobb értelme van a munkának, hogy se­gít a fiatalabbaknak, például Huszár Máriának, aki még nem ismeri a fúrógép kezelésének, a vagonok­gyártásához szükséges kisebb-na­gyobb anyacsavarok készítésének for­télyait. — A szocialista munkabrigád cí­met már megkapták? — kérdeztük, közben figyeltük, milyen ügyes mozdulatokkal kezeli gépét. — Elhatároztuk, hogy kiharcoljuk az elismerést, a szocialista munka­brigád címet! De biz az hosszadal­mas dolog, sokat kell még tanul­nunk. Tudja az elvtárs, hogy ilyes­mi nem megy máról holnapra. — Amikor olajtól maszatos kezét meg­szorítottam, búcsúzóul még hozzá­tette: — Megmutatjuk, mit tudnak az asszonyok! A vagonszerelő műhelyben Juraj Kuzma hegesztővel, a munkaközös­ség vezetőjével beszélgettünk. El­mondotta, hogy az idén rendezet­tebbek a munkaviszonyok, kialakul­tak a csoportok, most mindenki állandó helyének tudja, ahol dolgo­zik. Nincs annyi baj a munkaszer­vezéssel sem. Megváltozott az ebéd­idő kihasználása is. Az emberek vi­tatkoznak, szeretnek tájékozódni, fi­gyelemmel kísérik, mi történik a vi­lágban, szaktudásukat is fejlesztik. Ketten, Jozef Parišťák és Ján Šoltys államvizsgára készülnek. Szakmun­kásokká válnak. A munkaközösség tagjai arról is beszéltek már, hogy az ez év őszén kezdődő pártoktatás keretében a CSKP történetét akar­ják tanulmányozni. Az üzemben most befejezett párt­oktatási év utáni hangulatnak csak néhány fontos jellemzőjét emeltük ki. Meg kell azonban jegyezni, hogy még nem eléggé általánosak az egészséges, új vonások az oktatás­ban, bár az elmélet iránti érdeklő­dés minden üzemrészlegen igen nagy. A propagandamunka tehát he­lyenként elmaradt a követelmények­től. A pártbizottság már azért is felhívja erre a propagandisták fi­gyelmét. mert a kívánt színvonalú pártoktatásnak úgyszólván minden feltétele megvan. A PÁRTSZERVEZET az új tan­évre való előkészület során abban is fontos feladatot lát, hogy jól ál­lítsák össze a pártoktatás csoport­jait. s megakadályozzák a tanulókö­rökbe való adminisztratív úton való beosztást. Megbeszélik, ki hol, mi­lyen körben akar tanulni, s mi­lyen lenne számára a legjobb. ERDÖSI EDE ÜJ SZÖ 4 * 1960. április 28.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom