Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-23 / 112. szám, szombat

ODAÍTÉLTÉK ÄZ IDEI LENIN-DÍJAKAT MOSZKVA (ČTK) - A TUDOMÁNYOS ÉS MŰSZAKI LENIN-DIJAK ADOMÁ­NYOZÁSÁRA LÉTESÜLT BIZOTTSÁG ODAÍTÉLTE AZ IDEI DÍJAKAT. Szergej Vernov, Alekszandr Csuda­kov, Smaj Dolginov és Nyikolaj Pus­kov fizikusok, a Föld körüli külső radiációs övezet felfedezéséért és kutatásáért, valamint a Föld és a Hold mágnesmezejének tanulmányo­zásáért kapták meg a Lenin-dijat. Alekszandr Lejpunszkijt, Oleg Ka­zacskovszkijt, Igor Bondarenkot és Lev Uszacsevet a gyors atomreakto­rok fizikájának tanulmányozásáért tüntették ki Lenin-díjjal. Vlagyimir Fok a kvantumelmélet terén végzett kutatásaiért kapta meg a díjat. Nyikolaj Csetajev (1902 — 1959) in memoriam nyerte el a Lenin-dijat a mozgás stabilitása és az analitikai mechanika terén vég­zett munkásságáért. A Lenin-díjasok között van Anato­lij Krissz, aki kiadta a „Mélytengeri mikrobiológia" című könyvét, továb­bá Alekszandr Visnyevszkij, Pjotr Kuprijanov, Jevgenyij Mesalkin és Borisz Petrovszkij sebészek csoport­ja, akik a szív és a nagy erek új műtéti módszereinek kidolgozásáért kapták a díjat. Ugyancsak a Lenin­díjjal tüntették ki Szergej Ponomar­jovot, Vagyim Bidermant, Konsztan­tyin Liharevet, Vlagyimir Makusint, Nyikolaj Malinyint, és Vszevolod Fe­doszejevet „A szilárdság kiszámítása a gépiparban" című tudományos mun­kájukért és .lakov Cipkin fizikust az impulziós és relé automatarendsze­rek elmélete terén végzett munkás­ságáért. A technika, geológia, faj­és vetőmagnemesítés s a repülőgép­szerkesztés terén végzett hat jelen­tős munkát is Lenin-díjjal jutalmaz­ták. Szergej Iljusin, a neves repülőgép­szerkesztő, továbbá Alekszandr Iv­csenko rňotorszerkesztô, Vlagyimir Kokkinaki próbarepülő, — összesen 12 személy is Lenin-díjat kapott az IL —18 típusú turbólégcsavaros repü­lőgép megszerkesztéséért. Ezt a 73 — 111 személy befogadóképességű repülőgépet a világ egyik legjobic utasszállító repülőgépének tartják. Irodalmi és művészeti Lenin-díjak Lenin-díjjal tüntették ki Makszim Rilszkij ukrán költőt „Rózsák és szőlő" és „Távoli láthatárok" című verseskönyvéért, Mirno Turszun-Za­de tádzsik költőt verseskönyvéért és „Ázsia hangja", valamint „Haszan­Arbakes" című költeményeiért, Mi­hail Solohovot az „Oj barázdát szánt az eke" című regényének mindkét kötetéért. Az újságírás és közírás terén Lenin-díjjal tüntették ki a „Szemtől szembe Amerikával, Hrus­csov elvtárs amerikai útja" című ri­portkönyvet, melynek szerzői: Alek­szej Adzsubej, Nyikolaj Gribacsov, Georgij Zsukov, Leonyid Iljicsov, Vla­gyimir Lebegyev, Jevgenyij Litosko, Vikentyij Matvejev, Vlagyimir Orlov, Pavel Szatyukov, Oleg Trojanovszkij, Andrej Sevcsenko és Grigorij Suj­szkij. Lenin-díjat adományoztak Szergej Bondarcsuk filmművésznek és ren­dezőnek s Vlagyimir Monahov opera­tőrnek az „Emberi sors" című film­jükért, Roman Karmen rendezőnek s Dzsavansir Mamedov és Szergej Me­dinszkij operatőröknek „A kaspi kő­olajfúrók története" és „A tenger meghódítói" című dokumentumfil­mekért. Dávid Oisztrah a zenei elő­adóművészetben elért kiváló sikeré­ért kapta meg a Lenin díjat. Geor­gij Szviridov zeneszerzőt Vlagyimir Majakovszkij szövegére írt „Pateti­kus oratórium"-áért tüntették ki Le­nin-díjjal. A nyugatnémet tőke Ausztria felé nyújtogatja csápjait A nyugatnémet gazdaságot uraló 14 nagy konszern egyre töb­bet fáradozik annak érdekében, hogy ismét visszanyerje a tőkés világ­piacon régebben betöltött pozícióit. E konszernek már 1958-ban 2,2 mil­liárd márkát fektettek külföldi vál­lalatokba. Ausztria emellett azon or­szágok egyike, amelyekkel a nyugat­német konszernek különös előszere­tettel foglalkoznak. A nyugat­német konszernek 1955-től, vagyis az osztrák államszerződés megkötésé­nek évétől ismét visszanyerték az Ausztriában 1938 előtt betöltött és az ország megszállásának előkészítésére felhasznált hatalmi pozícióik jelentős részét. Ennek következtében lényeges befolyást gyakorolnak az ország újonnan létesült gazdasági ágazataira is. Az 1945-ben feloszlatott, de már rég megújhodott IG-Farben-konszern, amely ma csaknem 3 milliárd márka részvénytö­kével Nyugat-Németország leghatalmasabb konszernje, a magánkézen levő osztrák vegyi iparnak kereken egyharmadát ural­ja. Befolyása elsősorban a mürostot, fes­téket és gyógyszereket gyártó üzemekre terjed ki. A Mannesmann-konszern szer­ződései révén Ausztria nehéziparára, első­sorban gépiparára gyakorol igen nagy befolyást és a Hoesch-konszern az épí­tőgépeket értékesítő piacot uralja. Az export- tel jeaftőképességével különösen fontos szerepet betöltő osztrák villamos­Bécsi tudósítónk írja iparban az AEG és a Siemens nyugatné­met konszernek igen befolyásos szerepet biztosíthattak maguknak, annak ellenére, hogy ausztriai testvértársaságaikat az állam vette tulajdonába. Ez a két kon­szern saját vállalatokat létesített Auszt­riában és szerződésekkel, együttműködési egyezményekkel ismét döntő befolyásra tett szert az államosított vállalatokban is. Különösen a turbinákat, kábeleket, villa­mos háztartási berendezéseket gyártó üzemeket és az optikai ipart tartják' ke­zükben. A nyugatnémet konszernek figyelmüket elsősorban a hatalmas fejlődés elébe néző ipari ágazatokra, mint a műanyagokat ter­melő, közlekedési eszközöket gyártó üze­mekre, a közétvegyi iparra, továbbá a rádioaktív anyagokat készítő vállalatokra és ezen anyagok értékesítési piacára össz­pontosítják. Emellett nem céljuk az em­lített osztrák ipari ágazatok fejlesztése, hanem ellenkezőleg fejlődésük fékezése, hogy saját termékeiket annál előnyöseb­ben helyezhessék el a piacon. Egyes ipari ágazatokkal szemben, melyek termékeit magas vámok védik, ahhoz a taktikához folyamodtak, hogy alkatrészeket szállíta­nak Ausztriába, és azokat a helyszínen szereltetik össze. E nyugatnémet kon­szerneknek amerikai partnereikkel (Ge­neral Motors és a tőle függő olasz Fiat­müvek) összefogva sikerült az osztrák gépkocsi- és repülőgépipar újraépítését megakadályozni. Az Ausztriában készülő gépkocsikat és repülőgépeket tehát külföl­di alkatrészekből szerelik össze. Az IG­Farben-müvek vezette nyugatnémet kon­szernek az osztrák közetvegyi ipar kiépí­tését ugyancsak lehetetlenné tették. Ez a tény annál sajnálatosabb, mert Ausztria a negyedik helyen áll az európai kőolaj­termelő országok sorában és ezenkívül nagy kiterjedésű, alig kiaknázott földgázle­lőhelyekkel is rendelkezik. Ausztriában — a már 30 éve ismert, államosított észak­keleti lelőhelyeken kívül — az ország szívében, de nyugati részében is, még­pedig Felső-Ausztriában s Vorarlbergben szintén nagy kőolaj-forrásokat tártak fel. A nyugatnémet töke az amerikai kon­szernnekkel együttműködve a maga szá­mára biztosította e lelőhelyek felkutatásá­nak jogát. Ez pedig oda vezetett, hogy e lelőhelyek kiaknázatlanul maradnak, mi­vel kisebb mérvű, szorványos kísérleti fúrásokon kívül semmi lényeges nem tör­tént. A nyugatnémet konszernek e gazdasági hatalmi pozíciójukat természetesen az Ausztriára gyakorolt politikai befolyásuk fokozására is kihasználják. Céltudatosan az osztrák közvéleményt irányító eszkö­zök megkaparintására törekszenek. Több nagy napilapot pénzelnek, az osztrák ki­adóvállalatok 80 százalékát és gyakorla­tilag a filmipar 100 százalékát tart í k kezükben. De ez még nem minden. Po­litikai szervezeteket is pénzelnek, elsősor­ban a hitleri Wehrmacht volt katonaibó álló bajtársi egyesületeket támogatjé!;. így alapozzák meg annak lehetőségét, hogy országszerte szinte korlátlan nagy­német és revansista uszító propaganda fejthessenek ki. KURT STIMMER A LENIN-ÉVFORDULÓ ünnepségei világszerte Magyar Népköztársaság A Magyar Népköztársaságban Le­nin születésnapja 90. évfordulójának központi ünnepségét április 21-én több ezer dolgozó részvételével a csepeli nehézipari központ sport­csarnokában tartották. Dr. Münnich Ferenc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága politikai irodájának tag­ja és a forradalmi munkás-paraszt­kormány miniszterelnöke ünnepi be­szédében rámutatott Lenin tanításá­nak és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak nagy hatására, gs hangsúlyozta, hogy a népi Magyaror­szág sikeres fejlődésének 15 éve meggyőzően bizonyította be a le­nini eszmék törhetetlen erejét. Koreai Népidemokratikus Köztársaság Fenjanban az állami művészeti színház épületében április 21-én es­te V. I. Lenin születése 90. évfordu­lójának tiszteletére ünnepi gyűlést tartottak. Cshoj Jon-jen, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának alelnöke ünnepi beszédében a lenini békeszerető külpolitika sikeréről és győzelmeiről beszélt, amely politi­kát a szocialista tábor országai kö­vetkezetesen folytatják. a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai irodájának tag­ja, a Hazafias Front Nemzeti Taná­csának elnöke mondott beszédet. A Bolgár Kommunista Párt a le­ninizmus eszmei fegyverével felvér­tezve új, lenini típusú párttá vált és felkészült a nagy eseményekre — hangsúlyozta Encso Sztajkov. Bul­gária örömmel fogadja a békés egy­más mellett élés, a teljes és általá­nos leszerelés politikáját — mon­dotta. Német Demokratikus Köztársaság Berlin mindkét részének mintegy há­romezer dolgozója vett részt április 21-én este a V. I. Lenin születése 90. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi gyűlésen, amelyen Erich Honecker, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottsága politikai irodájának tagja mondott beszédet. India Indiában az Indiai Szovjet Kultúrtársa­ság védnökségével április 22-én Delhi­ben, Bombayban, Kalkuttában, Madras­ban és más városokban emlékestet ren­deztek V. I. Lenin születésnapja évfor­dulójának alkalmából. Mexikó Bulgária Mexikóban április 21-én ünnepi estet rendeztek V. I. Lenin születésnapja év­,,,„,, wr — — • ... fordulójának tiszteletére. Ramirez neves Szófiában V. I Lenin szuletesnap- mexik (W közéleU t- elöadást ta r„ jának evfordulojan ünnepi g.yulést tott v. I. Lenin életéről és forradalmi rendeztek, amelyen Encso Sztajkov, útiéról. FRANCIAORSZÁG 38 városában mintegy 400 000 paraszt tüntetett a kormány mezőgazdasági politikája ellen. Képünkön Sena városában (Párizstól mintegy 10Ó km-nyire) a rendőrség a tüntető parasztokat könnyfakasztó gázzal kergeti szét. (AFP felvétele.) Párizs és Párizs között - ír­ja a világsajtó, így jellemezve a je­lenlegi átmeneti, előkészületi idősza­kot Hruscsov elvtárs franciaországi látogatása és a jövő hó közepén ugyancsak Párizsban kezdődő csúcs­találkozó között. Az előkészületek, főleg a nyugati táborban, lázasan folynak. Hivatalosan azt állítják, hogy álláspontjaikat egyeztetik össze, első­sorban Németország és Berlin, má­sodsorban a leszerelés kérdésében. A valóságban — mint mindig, ha ka­pitalista partnerek közötti tárgyalás­ról van szó — a három, illetve a négy tárgyaló fél mindegyike, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Nyugat-Németor­szág egyaránt a maga érdekeit, néze­teit akarja rákényszeríteni, mint a nyugat közös álláspontját szövetsé­ges társaira. Ennek megfelelően a kiszivárgott hírek a napokban Washingtonban megtartott tanácskozásról is ellent­mondóak: a hivatalos jelentés szerint „mindenben megegyeztek", más, ugyancsak nyugati források szerint a párizsi tárgyalóasztalhoz leülő három nagyhatalom ruganyos álláspontot akar elfoglalni a tárgyalások folya­mán Adenauer nagy bánatára és ag­godalmára. Ügy látszik, ez az utóbbi verzió áll közelebb az igazsághoz, mert Oberländer kormányfője és vé­delmezője igen becsmérlőleg nyilat­kozott a csúcstalálkozó várható ered­ményeiről. Pillanatnyilag De Gaulle jár­ja az észak-amerikai kontinens két nagy angolszász államát, Kanadát és az Egyesült Államokat. Elég nehéz a helyzete, különösen az utóbbi he­lyen, mert a szokásos imperialista ellentéteken kívül még különleges problémák is tehertételt képeznek az amerikai-francia viszony számláján. Ilyenek mindenekelőtt az újraéledt nagyhatalmi ambíciók az ötödik fran­cia köztársaságban, a továbbra is megoldatlan s az Egyesült Államok­nak az ázsiai és afrikai népekhez a nagyvilágban való viszonyára tehertételként ható algériai háború, amelyet a francia nép keserű humorral Franciaország második százéves háborújának nevez. De ilyen — méghozzá több ok miatt is — a szaharai francia atomrobban­tások kérdése is. Igy aligha várható valami különösen eredménydús zá­rójelentés De Gaulle kapitóliumi lá­togatásáról. A figyelmes újságolvasó belezava­rodhat a nyugatról érkező, sokszor egymásnak ellentmondó jelentésekbe. Mégis az események fejlődésének mejjvan a határozott jellege és azt a nyugati világ korifeusai nemcsak fel­ismerik, hanem kénytelen-kelletlen néha ki is mondják. Ilyen beisme­résnek minősíthető Walter Lipman­nak, a New-York Herald Tribúne ha­talmas apparátussal és nagyszerű összeköttetésekkel rendelkező főkom­mentátorának minapi kijelentése, amely szerint „a legkisebb jogunk sincsen arra, hogy azt higyjük, mi­szerint az olyan kérdésekben, mint amilyen Berlin és Németország egye­sítésének a kérdése, az idő nekünk dolgozna". Ez természetesen igaz. Nem azért igaz, mert Lipmann írja, hanem azért, mert a tények kérlelhetetlen logi­kával bizonyítják, milyen irányban halad a világ fejlődése, hogyan ala­kulnak az erőviszonyok a világ két nagy tábora között. Elég az elmúlt hét főbb eseményeit röviden áttekin­teni, hogy mindenki lássa: hol itt, hol ott, de jóformán állandóan és a világ minden sarkában recseg és ro­pog az imperializmus mesterséges, a népek érdekeivel merőben szemben­álló tákolmánya. A világ még magához sem tért abból a döbbenetből, amelyet kizá­rólag a hitleri módszerekhez hason­lítható dél-afsikai vérfürdők váltottak ki és máris hasonló méretű, ha nem nagyobb arányú és jelentőségű tö­meggyilkolásról érkeznek hírek az imperializmus egyik legfontosabb elő­retolt állásából, Dél-Koreából. Nem túlfontos részletezni a közvetlen okot, amely az elégedetlenség elemi kitö­rését Dél-Korea jóformán minden na­gyobb városában kiváltotta. A tulaj­donképpeni ok az érdekesebb és a fontosabb s ez az a példátlan ki­zsákmányolás, elnyomás, terror, amellyel az Egyesült Államok első számú politikai bábja, Li Szin Man tartja béklyóban a koreai népnek a 38. szélességi körtől délre lakó fe­lét. A nyugati sajtó polgárháborús je­lenségekről ír, amennyiben a népnek ós az ENSZ égisze alatt álló ameri­kai liszinmanista katonaságnak a vé­res összecsapását polgárháborúnak lehet nevezni. Ez inkább a hat millió munkanélkülinek és a 15 millió jog­fosztottnak elemi erejű lázadása az imperializmus történelmében is pár­ját ritkító elnyomó rendszer ellen. Dél-Korea az amerikai imperializ­musnak távol keleti fő felvonulási te­rülete, amelyről közvetlenül akarta éppen ezelőtt tíz esztendővel veszé­lyeztetni a népi Kína és a Szovjet­unió gazdaságilag igen fontos mö­göttes területeit. Annak idején több millió emberélet árán sikerült az amerikai imperializmusnak megtar­tania ezt az ugródeszkáját az ázsiai szárazföldön. De még ma is, a hideg­háború csökkenésének időpontjában fontosnak tartják a monopolista kö­rök Dél-Korea kézben tartását, amit bizonyít Eisenhower elnöknek ez év júniusában, éppen Észak-Korea meg­támadásának tízévés évfordulójára eső, tervezett szöuli látogatása. Érthető, hogy most befolyásos wa­shingtoni körök a látogatás lemon­dását, vagy legalább is elhalasztását követelik. Dél-Afrikában a néger munkás­ság elnyomása a világ minden sar­kából érkező tiltakozások ellenére fo­kozódik. Ojra életbe léptették a mi régi viszonyaink közötti „cseléd­ktenyvhöz" hasonló igazolvány-rend­szert, amelyben minden munkaadó bejegyzi, részt vett-e az illető vala­milyen bérkövetelésben, sztrájkmeg­mozdulásban. A néger munkásság er­re ismét tömeges sztrájkokkal felelt, amit a faji téboly fehér megszállott­jai a munkásság vezetőinek, immár több ezer bátor harcosnak a letartóz­tatásával, internálásával viszonoz. Hogy megértsük a gyarmati elnyo­másnak a XX. század hetedik évtize­dében szinte példátlanul álló elfaju­lását, tudnunk kell, hogy Dél-Afri­kában vannak a tőkés világ legna­gyobb arany- és gyémántmezöi, igen jelentős urán, réz stb. lelőhelyei. Miután az Egyesült Államok a tőkés világban való hegemóniájának fenn­tartása céljából 1934 óta az arany árát grammonként 35 dollárban hatá­rozta meg, és ezt az árat a közben a kapitalista világban, tehát Dél­Afrikában is beállott inflációs drá­gulás ellenére mind a mai napig nem változtatta meg, az aranybánya-tulaj­donosok az emelkedő anyagbeszerzési árak mellett az önköltséget csak úgy tudják tartani, vagy a nagyobb profit érdekében csökkenteni, ha a néger dolgozók kizsákmányolását a végte­lenségig és minden eszközzel, még a legbrutálisabb hitleri módszerekkel is fokozzák. Az Egyesült Államok irányadó körei egyrészt orrukat fin­torgatják a dél-afrikai, nem „demok­ratikus" módszerek miatt, de ugyan­akkor gazdasági politikájukkal egye­nesen fő okozói, felelősei a dél-afri­kai eseményeknek. Nem kevésbé világosan be­szélnek az események arról, hogy az idő ki számára dolgozik a két nagy világtábor közül magán az ame­rikai imperializmus „házi kontinen­sén", Közép- és Dél-Amerikában. Minden jel arra mutat, hogy a kubai imperializmusellenes forradalom szá­mos szociális népi követelmény meg­valósításának stádiumába lép, bár­mennyire is fenekedik ellene minden eszköz latbavetésével a washingtoni kormány. Nemcsak Kuba gazdasági fő termékének, a cukor árának alá­aknázásával, tehát gazdasági nyomás­sal igyekszik érdekeinek érvényt szerezni, hanem továbbra is tűri, hogy területéről, Floridából „isme­retlen nemzetiségű" repülőgépek szálljanak Kuba fölé, izgató röpanya­got, fegyvert és robbanószereket szállítva Battista megmaradt deszpe­rádóinak. Még nagyobb erőfeszítéseket tesz az amerikai imperializmus uralmának százszázalékos biztosítására a világ második legnagyobb kőolajtermeléssel rendelkező országában, Venezuelá­ban. Már hónapok óta rebesgettek a Karibi-térségben készülő ellenforra­dalmi szervezkedésekről, amelynek közvetlen végrehajtója — természe­tesen az Egyesült Államok megbí­zásából és számlájára — a dominikai diktátor, Trujillo volt. Az előre be­harangozott felkelés ki is tört, de a népi erők összefogása következtében órák alatt össze is omlott. Ezzel a világ imperialista erői további csatát vesztettek, sajnos, még nem az utol­sót. n Sz. L. JJJ SZÖ 4 * 1960. április 21.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom