Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-23 / 112. szám, szombat

már egyetlen egy cselédház sincs, hat családnak van autója, 111-nek motorkerékpárja. Háromszáztizenkét rádió van a faluban, 83 mosógép, három hűtőszekrény, tizennyolc gramorádió és ötven televíziós készülék. Az anyagi jólét magával hozta a szórakozás, a művelődés utáni vágyat is. A gyönyörű, impozáns új kultúrházban több mint háromezer könyv áll a dolgozók rendelkezésére. S ahogyan mondják, még ez is kevés. Úgyszólván nincs család, ahová valamilyen újság ne járna. Ezzel kapcsolatban a postán adják a felvilágosítást. — A háromszáz család közül kettőszázötven járat napilapot. Ezenfelül minden hónapban kétezerötszázharminc különböző folyóiratot kézbesítünk ... Ezek azok a dolgok, amelyeket csak az vehet számon, aki hosszabb időt tölt a faluban, de sok olyan dolog is van Bajčon, ami — ahogyan a barátommal is megtörtént - az átutazó figyelmét is megkapja. Ilyen például a neon-fény. Hat évvel ezelőtt még petróleum égett a lámpákban. A régi kastélyból, amely még egyedüli emlékeztetője volt a földesurak, ispánok korszakának, másfélmilliós költséggel olyan kultúrházat csináltak, hogy messze környéken párját ritkítja. Inkább kultúrpalotának nevezhetnénk, mint kultúrháznak. A templom, amely már Bajčon úgy is kivénhedt, mellette még hivalkodó tornyával is eltörpül. Olyan ez éppen, mintha a megtestesült új, a fejlődő állna szemben a régivel, az idejét múlttal, kegyvesztettel, mintha erőA minap egyik földimmel (gőmöri „legény" az is), Nové Zámkyból Komárnóba utaztunk. Kocsink alig futhatott öt-hat kilométert a széles, aszfaltozott úton, amikor barátom így szólt: - Hát ez meg milyen város? - Város? - szaladt ki számon a kérdés -, nem város ez, hanem Bajé, egy kisfalu. A név azonban barátom előtt is ismeretes. Azt mondja: - Itt van az az országos hírű állami gazdaság ugy-e? Ez az utcai neon-világítás tévesztett meg... Ilyet még csak városban láttam ... Hát igen, Bajčon is megváltozott az élet. A hajdani cselédek ma közel 8000 hektárnak gazdái. Nagy és nagyszerű gazdaság a bajéi. Sokat írtunk már arról, milyen szép eredményeket érnek el a gazdaság dolgozói. Irtunk a szocialista munkabrigádokról, a kiváló dolgozókról, a munkaszervezésről, az emberek pompás, alkotó képességéről, ragaszkodásukról az újhoz, a haladóhoz, a jobbhoz. Most azonban egyet mást arról szeretnék elmondani, hogyan élnek a volt cselédek, a hercegprímás rabszolgái, ezek a nagyszerű munkaszerető emberek? Jelenleg 300 család lakik a községben. A többi falvaktól abban különbözik, hogy néhány kivételével úgyszólván valamennyien cselédek voltak. Valamennyien a hercegprímás úr feneketlen zsákját iparkodtak degeszre tömni. Persze ez sokszor sikerült. A munkából sosem volt elég. Telhehetetlen volt az intéző is, akár a pap zsákja. Ám ha a régi letűnt világról akarunk egyet-mást felidézni, hívjuk hiteles tanúnak a múltat, llcsik Gyulát, aki 59 évet élt le Bajčon, akinek ismerőse a múlt és jó barátja a jelen. Az őszhajú Gyula bácsi most a gazdaság igazgatóságán dolgozik. Olyan mindenesféle, aki ért a kazánfűtéshez, a vízvezetéket is meg tudja javítani, de a telefonközpontban is oly fürgén bánik a készülékkel, akár egy „postáskisasszony". Délidőben nyitom az ajtót, Gyula bácsi van a telefonközpontban. A szolgálatos ebédre ment, most ő helyettesíti. Ilyenkor ebéd idején nem sok a munka. Neki is van rá ide•je, hogy kibontsa a hazait. Kenyér, jókora hazai füstölt kolbász kerül az asztalra. - Hát miről is volna szó? — kérdi mosolyogva. — Hogy miként éltek a cselédek ? Ha nagyon akarja ... Nem beszélek senki másról, csak magamról. Az én életem se jobb, se rosszabb nem volt, mint a többieké. Mint apró filmkockák illeszkednek egymáshoz az emlékek. Pár mondatban sivár, kilátástalan élet elevenedik meg. A hatvanadik évet koptató Gyula bácsi most mint 13 éves legényke lép elő. Apját Ferenc Jóska hadba hívta. Hárman maradtak édes anyja nyakán. Három gyerek kenyérkereső nélkül, s a Gyula gyerek szivében a reménynyel: ha apa hazajön, taníttatni fogja. Ez a szülői ígéret úgy égett benne, mint a faggyúba mártott fáklya. Ez adott neki erőt ahhoz, hogy már 13 éves korában apja helyére lépjen fel komencióért. Hajnali háromkor édesanyja sírva költötte. Mindkettőjük szeme könnyben -ázott, amikor felrakták a jármot az ökör nyakára. A visszavárás volt egyetlen örömük — mindaddig, amíg a postás el nem hozta a feketepecsétes levelet... Az emlékek között kutatva már az élemedett Gyulát találjuk. Négyen laknak egyetlenegy szobában. A konyhán négy család osztozik. így él a prímás úr „keze alatt" a többi cseléd is. Gyula már lemondott a tanulásról, de a lemondás új gondolatnak adott helyet. A családban apja helyét foglalta el. Szinte apa módjára törődött a családdal. Elhatározta, ha éhezni fognak is, öccsét iskolába járatja. Tanult embert farag belőle. Elérkezett az idő, hogy az öcsköst — bár éleseszű volt a gyerek — sok huzavona után felvették a Nové Zámky-i gimnáziumba. Egy év sem telt bele, amikor a gimnázium igazgatója hivatta Ilcsiknét. Szép szavakkal adta tudtára, hogy ne járassa fiát tovább iskolába. Kinézik az osztályból. A gyerek, igaz, jól tanul, — mondta a tanár — csak hirtelen kezü. Az úrigyerekek csúfolják származása miatt, ó meg nem hagyja magát. „A nagyságos és tekintetes papák már többször jártak nálam ... Nem szívesen tanácsolom, mégis azt kell mondanom: adják a fiút inkább valamilyen mesterségre ... Az utolsó falat kenyeret, kolbászt is megőrölte már a foghíjas száj. S mielőtt búcsút mondana a múltnak, így emlékezik:- Se öcsémből, se belőlem nem lett semmi. A többi cseléd sorsa is csak tizenöt esztendővel ezelőtt változott. Közel negyvenöt évet éltem a múltban, de csak egyetlen egy esetre emlékszem, hogy magamfajta ember gyereke érettségizett. Ma meg ... Ez a félbeszakított mondat a híd, amely beszélgetésünket a múltból a mába vezeti, amely mögött egy új, tartalmas élet tárul elénk. Ám hagyjuk, hadd mondja el Gyula bácsi, ami a nyelvére tolakodott: — Ma meg — ismétli — lassan több lesz a tanult ember, mint az olyan, aki csak a kötelező iskolát járja ki. Nem szívesen szólok másokról, a múltat is magamon keresztül mondtam el s a mánál is ragaszkodom ehhez. Sőt, ha akarnám, sem tudnám megmondani, például mennyi fiatal érettségizett már Bajčon, vagy mennyi járt főiskolára. Azt azonban tudom, hogy az én fiam már tanult ember. Katonatiszt. A nép katonája... Azt is tudom, hogy nincs már közös konyha. Szép, tágas, egészséges lakásban lakunk. Gyula bácsi nem tudja, nem is tudhatja, annál jobban tudják a helyi nemzeti bizottságon, mennyi fiatal „cselédgyerek" tanul. A szürke számok igen nagy dolgokról beszélnek. Csak a múlt év során 28-an érettségiztek, s 18-an fejezték be a mezőgazdasági főiskolát. Tudják azt is, hogy a 300 családot számláló faluban A Dolgozók Otthona Mit mutat a Fil'akovói Állami Gazdaság munkaversenye N

áluk fejő fejővel, etető etetővel, udvar udvarral versenyez a nagyobb terméshozamért. Ki korán kel, aranyat lel — mondja a közmondás, vagyis ahol alapos gondot fordítanak a szervezésre, ott az eredmény sem marad el. így tettek a Fifakovoi Állami Gazdaságban is. Az igazgatóság már. az évi terv kidolgozásakor gondolt arra, hogy csak úgy indulhatnak sikerrel a harmadik ötéves tervbe, ha eredményesen fejezik be a második ötéves terv feladatait. Ennek érdekében a dolgozókkal megismertették az évi feladatokat s megszervezték a munkaversenyt. Az állami gazdaság 21 udvarán 16 csoport a növénytermesztésben s 70 egyén az állattenyésztésben versenyez, akik vállalták, hogy a tervbe vett mennyiségen felül 647 907 korona értékben több árut termelnek. Az első negyedév eltelte után, mikor áttekintést nyerünk az eredményekről, az a meggyőződésünk, hogy feladatukat jóval túlszárnyalják. Nem csoda, mert a dolgozók javarésze odaadóan végzi munkáját. Nézzük csak Plavucha Ilonát, a fifakovoi udvar fejőnőjét. Először is arra ügyel, hogy az állomány a napi takarmányadagot megkapja. Ha csak egy kevés is hiányzik, azonnal követeli. Napi fejésátlaga tehenenként 8,44 liter, amivel 127,8 százalékra teljesíti kötelezettségét. Közel áll I hozzá Kubinec Ferenc, a Buzica Dó- I ra-i udvarról, aki 120 százalékra tesz eleget feladatának. Ugyancsak nagy gondot fordít a pontos takarmányadagolásra Málček János, a monosai udvar hízómarhaállományának etetője. Míg az előző hónapokban rendszertelenül kapta az állomány a takarmányt, most napi ellenőrzést vezetett be, aminek az lett az eredménye, hogy a januári 83 dekás súlygyarapodás márciusban 103 dekára szökkent. S ezzel 134 százalékra növelte negyedévi termelését. Szép eredményt mutat Bankó Jánosnak, a Buzica Dóra-i udvar sertésgondozójának negyedévi értékelése. A tervezett 6339 kg helyett 7799 kg húst termelt. A' malacok körül szorgoskodó Csányi János pedig a napi 28 deka súlygyarapodás helyett 38 dekás gyarapodást ért el. A munka bármely szakaszáról még sok kiváló dolgozót lehetne kiemelni, akik révén az állami gazdaság az első negyedévben a sertéshúseladást 140, a marhahúseladást 115, a tojáseladást pedig 233 százalékra teljesítette. — Az előző évekhez képest sokkal szebb eredményeket értünk el — mondja Fekete Gyula munka- és bérelőadó. Átlagban véve egy. darabra és napra 12-14 százalékkal nagyobb a termelés, s ami a béralapot illeti, 210 ezer koronával kevesebbet merítettünk ki, mint tavaly. Ezt úgy értük el, hogy az egyes részlegekben felülvizsgáltuk az alkalmazottak számát és ahol felesleg mutatkozott, áthelyezést hajtottunk végre. i A további beszélgetés alapján Fekete elvtárs azt is elmondja, hogy a takarmányszállításban is jelentős megtakarítást érnek el. Ogy tervezik, hogy a takarmánykeverékek és a csalamádé nagy részét szakaszos legeltetéssel a határban etetik fel. Ezzel a módszerrel nemcsak, hogy olcsóbbá teszik a termelést, hanem az állatok egészségét is védik, mivel a friss levegőn tartják őket. Bár a versenyben álló növénytermesztő csoportok munkáját még nem tudjuk aszerint értékelni, hogy mennyit termeltek a köz számára, mégis elismeréssel kell'szólnunk eddigi tevékenységükről. A trágyát mind a földbe juttatták. A koratavasziak vetéséhez idejében előkészítették a talajt. Nyújtott műszakban és vasárnap is dolgoztak. Hogy mennyire ügyeskednek, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a šídiek már április 10-én cukorrépát saraboltak, • 11-én pedig a fil'akovoiak is hozzáfogtak a szép sorokban zöldellő cukorrénsi srrpbolásához. Tlyen körülmények között miniden remény megvan, ahhoz, hogy a további negyedéveket is sikerrel zárják s bizonnyal elérik, sőt túlteljesítik a rájuk váró termelési feladatokat. Benyus József tői duzzadó ifjú daliával állna szemben egy aggastyán, hogy bajt vívjanak. Akik látják, megmosolyogják, maga a „vén lovag" is tudja: ideje lejárt... A betonút túlsó felén, majdnem a kultúrházzal szemben, három évvel ezelőtt még istálló állt. A gazdaság anyagi támogatásának és a bajéiak szorgalmának következtében ezen a helyen áll a „dolgozók háza". Szép, emeletes épület. Hatalmas étterem van benne, ahol ízletes ételeket tálalnak a bajčiaknak, s az idegent is szívesen látják. Az emeletes szép tágas szobákban a mezőgazdasági tanonciskola nem bajči tanulói laknak. Ebben az épületben van a helyi nemzeti bizottság, itt rendel Erika Simoničová doktornő, aki a bajčiak egészségére vigyáz. Itt van a fogorvosi rendelő is ... Bajé azonban tovább épül, szépül. A dolgozók háza előtt létesített füvesben már szökőkút építéséhez fogtak. A nőbizottság kezdeményezésére több mint 100 asszony vett részt a gyermekjátszótér elkészítésében. S a játszótérrel szemben, a lombos fák alatt, már traktor egyengeti a talajt. Itt lesz Bajč legöregebb nemzedékének pihenőhelye. Ez lesz az „öregek kertje". A falu fejlesztési terve azonban nemcsak a legfiatalabb és a legöregebb

t nemzedékre gondolt, hanem azokra is, akik mind a két nemzedéknek fáradhatatlan munkával megteremtik az egyre szebb életei. Az ő számukra néhány hónap múlva elkészül a hatalmas fürdőmedence, olyan, amelyben nyugodtan rendezhetnek még úszóversenyt is. Mellette egy másik, kisebb medence a gyerekek részére. Távolabb már az új szabadtéri színpad körvonalai bontakoznak ki. Igaz, pillanatnyilag még csak terv, de amit a bajéiak elhatároznak, azt már eleve megvalósítottnak kell tekinteni. Hisz tavaly még a fürdőmedence építése is terv volt s az idén már fürödni fognak benne. Jókai tolla kellene ahhoz, hogy ezt a nagyszerű fejlődést teljes nagyságában, a maga szépségében tudja visszatükrözni, bemutatni azt, micsoda erő, alkotókészség a nép, ha nem tartják szolgaság béklyójában kezét, józan eszét. Nincs földbirtokos, nincs ispán, a régi cselédek és gyerekeik irányítják a gazdaságot, saját sorsukat. Srámek Ferenc, a volt cseléd gyereke, a gazdaság igazgatójának a helyettese. Hajtman József, mint agronómus kényszeríti egyre nagyobb terméshozamra a hektárokat. Sladký Elvira, mint a tanonciskola nevelője, az új nemzedéket készíti elő az életre. SZARKA ISTVÁN FOKOZZUK a talaj táperejét A föld termőbbé tétele nemcsak' a lecsapolástól, az alagcsövezéstől, hanem jelentős mértékben a talaj szerkezetének megjavításától is függ. A talaj táperejének növelését kétségkívül a helyes trágyázás segíti elő, melyet különféle módon, zöldtrágyázással, a komposzt adagolásával, szerves- és műtrágyák alkalmazásával érhetünk el. Miért csak 25 százalék? A Banská Bystrica-i kerületben a tervek szerint évente a szántóföldek legalább 25 százalékát kell ellátni kellő mennyiségű istállőtrágyával. Ez annyit jelet, hogy 55 ezer hektár földön szükséges évente a szerves trágyát alászántani. Ezzel szemben a gyakorlat azt mutatja, hogy az előirányozott földterületeket a kerületben nem képesek ellátni trágyával, ami nagy hátrányt jelent a talaj táperejének növelésében. Noha az istállótrágyát részben zöldtrágyával is lehet pótolni, a kerületben ennek a feltételeit sem teremtették meg. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a föld humusztartalmának fokozása érdekében nagyobb lendülettel fogjanak hozzá a komposzt készítéséhez. Legalább 50 000 köbméter komposztot kell készíteni Április második feléig a kerület mezőgazdasági üzemei a tervezett 50 ezer köbméter komposzt helyett csupán 23 ezer köbméter elkészítését biztosították. A komposzt készítésére alkalmas nyersanyagbázis lehetőséget nyújt arra, hogy a tervezett mennyiséget előállíthassák, de eddig nem használták ki teljes mértékben a rendelkezésre álló lehetőségeket. A komposzt készítésére alkalmas hulladékanyagok, a cukorgyári mész, a halastavakból nyert iszap, lenhulladék, faframu eddig felhasználhatatlanul hever, pedig a talajnak nagy szüksége van rá. Minden mezőgazdasági üzem legfontosabb feladata gondoskodni nemcsak a tervezett komposztmennyiség előállításáról és a talajba való juttatásáról, hanem arről is, hogy folyamatosan minden egyes hektár mezőgazdasági terület megfelelő menynyiségű szervestrágyához jusson. Akkor helyes a trágyázás, ha a komposztból hektáronként legalább 2 köbmétert juttatunk a talajba. Egyre hasznothajtóbb az állami gazdaság állatállománya. A komposzttrágya készítésére kerületi méretben igen jelentős mozgalom indult, melyben részt vesznek az iskolák, az ifjúság és a társadalmi szervezetek. Ám helyénvaló lenne, ha ez a fontos célkitűzés áthatná a nemzeti bizottságokat is, amelyek a faluszépítési akció során jelentős mennyiségű komposzttrágya készítését segíthetnék elő. (th) ÜJ SZÖ 5 * 1960. április 23.