Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-22 / 111. szám, péntek

Alkotó munkával teljesítjük Lenin nagy örökét (Folytatás az 1. oldalról.) hek és szlovákok testvéri barátsága, virágzik kultúránk. Amint Novotný elvtárs a Központi Bizottság legutóbbi ülésén rámuta­tott, ezek a vitathatatlan tények vi­lásgosan tanúsítják, hogy Csehszlová­kiában lényegében már megvalósítot­tuk a kapitalizmusból a szocializmus­ba való átmeneti időszak valameny­nyi fő feladatát, és hazánkban győ­zött a szocializmus! Elvtársak, ez annak a lenini utunk­nak eredménye, amelyen Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának vezeté­sével már tizenöt éve halad népünk. Erre az alapvető történelmi tényre támaszkodik az új csehszlovák al­kotmány tervezete is. Az alkotmány­ban lerögzítjük azokat az alapvető hatalmi és gazdasági átalakulásokat, amelyekre hazánkban az utóbbi idő­ben került sor, a lenini felfogás szellemében alkotmányunknak egyút­tal programjelleget adunk. Az új al­kotmánytervezet ezért kimondja, hogy most fejlődésünk további sza­kaszába, a fejlett szocialista társa­dalom építésének szakaszába lépünk, amikor a szocializmus építésének be­fejezésével egyidejűleg megteremt­jük a kommunizmusba való fokozatos átmenet feltételeit. Emellett új al­kotmányunk kifejezi azt a tényt, amelyet mindig hangsúlyozni fogunk, hogy a társadalmunkban bekövetke­zett valamennyi gyökeres változás egyedül a Szovjetunió testvéri barát­ságának, együttműködésének és se­gítségének' következtében, valamint annak következtében volt lehetséges, hogy Csehszlovákia a szocialista or­szágok világrendszerébe tartozik. Szocialista alkotmányunk terveze­te olyan dokumentum, amely a szo­cialista társadalom építésének lenini alapelvéből indul ki. Ezért első he­lyen lerögzíti Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának - a legöntudatosabb munkások, a parasztok és az értel­miségiek, a kommunisták önkéntes harci szövetségének — a vezető sze­repét. A pártnak az államban és a társadalomban betöltött vezető sze­repének alkotmányos lerögzítése azt a történelmi tényt tükrözi, hogy a szocializmus győzelme Csehszlovákiá­ban Csehszlovákia Kommunista Párt­ja lenini politikájának gyümölcse. A CSKP IX. kongresszusán kitűzte ha­zánk szocialista építésének fő irány­vonalát. Erőt ném kímélve e fő irányvonal teljesítésére mozgósítot­ta és megszervezte a dolgozók tö­megeit, sikeresen kibontakoztatta a felszabadult munka korlátlan lehető­ségeit a szocialista építés megvaló­sítására. Az új csehszlovák alkotmány egyik fő vonása a társadalmunk szocialis­ta demokratizmusának hangsúlyozá­sa, államrendszerünk további de­mokratizálásának kiemelése. Ügy véljük, hogy új alkotmányunknak nemcsak az állam új alkotmányának kell lennie, hanem egyben társadal­munk alapvető dokumentumának is. Ez azt jelenti, hogy az alkotmány nemcsak az államrendszer és az ál­lami szervek problematikáját foglalja magában, hanem az egész társada­lomra vonatkozó problémákat is, a nép aktív részvételének problémáját az irányításban, valamint a társadal­mi szervezetek és a Nemzeti Front fő küldetését is. Az új alkotmány tervezete ma már hazánk valamennyi lakosának kezé­ben van. Megismerik és elgondol­koznak felette. Ezért most nem aka rok részletesen foglalkozni vele. Ki kell azonban emelni, hogy új alkot mányunk a győzelmes szocializmus alkotmánya lesz Csehszlovákiában. Ez a győzelem a csehszlovák nép keze alkotta nagy lenini mű élő emlék­műve! Elvtársak! * A szocializmus győzelme Cseh­szlovákiában egyik bizonyítéka a le­ninizmus nemcsak az orosz, hanem a világkultúra eme legnagyobb vív­mánya életerejének és nemzetközi jelentőségének. Dolgozóinknak a párt vezetésével végzett eredményes munkája és harcai megerősítik a lenini elvek általános nemzetközi ér­vényét. Társadalmunk fejlődésének mai fo­ka azonban egyúttal kommunista pár­tunk politikájának helyességéről ta­núskodik, amely Lenintől tanulta nemcsak a szocialista forradalom alapvető törvényszerűségeinek meg­értését, hanem ugyanakkor a mar­xizmus alkotó módon való alkalma­zását és az új feltételek, valamint a forradalmi munkásmozgalom tapasz­talatai alapján való továbbfejleszté­sét. Lenin azt írta: A marxista el­méletre egyáltalán nem úgy tekin­tünk, mint valamilyen végleges és érinthetetlen elméletre, ellenkezőleg, meggyőződésünk, hogy csupán lerak ta annak a tudománynak az alapkö­veit, amelyet a szocialistáknak min­den irányban tovább kell fejleszte­niük, ha nem akarnak az élet sod­rán kívül maradni. A CSKP, mint marxi-lenini párt, elméleti és gyakorlati munkájában mindig ahhoz a lenini alapelvhez iga­zodott és igazodik, hogy a szocialis­ta forradalomról és a szocializmus építéséről szóló lenini tanítás álta­lános érvényű elveit alkotó módon s az illető ország sajátos feltételei­nek konkrét tekintetbe vételével, va­lamint a belső és a nemzetközi fel­tételek egész komplexumának tekin­tetbe vételével kell alkalmazni. Egy­úttal azonban mindig egyértelműen elutasítottuk azokat a kísérleteket is, hogy hazánk bizonyos konkrét tör­ténelmi helyzetét és e helyzet bizo­nyos történelmi sajátosságait olyan alapvető lényeges vonásnak tüntessék fel, amely meghatározza a párt poli­tikáját a szocialista forradalom meg­valósításában és a .szocializmus épí­tésében. A leninizmus következetes és emellett alkotó módon való érvényesítése a CSKP politikájában bebizonyítható az átmeneti időszak bármelyik feladatának megoldá­sában életünk valamennyi területén. Pártunk, tekintetbe véve a szocialista forradalom bizonyos sajátos vonásait Csehszlovákiában, szüntelenül hangsúlyoz­ta, hogy a marxi-lenini elmélet alapköve a proletariátus diktatúrájának kérdése, amely a burzsoáziának mint osztálynak felszámolásában és a szocializmus építé­sében a fő eszközt képezi. Csehszlovákiában a proletariátus dikta­túráját békés úton teremtettük meg. A munkásosztály, amely a párt vezetésé­vel a nemzeti felszabadító harc elismert vezető ereje lett, a nemzeti és demokra­tikus forradalomban a forradalmi átala­kulások élén állott. Ez biztosította, hnqy ezek az alapvető hatalmi és szociális gardasági átalakulások egyre erőteljeseb­ben szocialista jellegűvé váltak és hogy Csehszlovákiában a népi demokrácia mint a proletariátus diktatúrájának formája fokozatosan megszilárdult. A munkásosztály-hatalmáért vívott harcban és a népi demokrácia kialakítása során vezető szerepet játszott kommu­nista pártunk, amely terjedelmes poli­tikai és pozitív építő munkájával egyide­jűleg a dolgozók széles rétegeit a szocia­lizmusért vívott harcra nevelte. Lenin ama tanácsához igazodtunk, amely hangsúlyoz­ta, hogy minél nagyobb a történelmi ese­mények lendülete, minél .nagyobb mére­tűek ezek az események, annál nagyobb számban vesznek részt benne az embe­rek, és ellenkezőleg, minél mélyrehatóbb a fordulat, amelyet meg akarunk való­sítani, annál inkább érdeklődést és öntu­datos viszonyt kell keltenünk iránta, szükségességéről további milliókat és tízmilliókat kell meggyőzni. Forradalmunk végeredményben azért szárnyalta túl az összes többi forradalmat — mondotta Le­nin — mert a szovjet hatalom segítsé­gével az állam felépítésében való aktív részvételre irányította azokat a tízmillió­kat, akiknek azelőtt ez az építés nem volt érdekük. Pártunk politikája a munkások és pa­rasztok tömegei számára érthető volt, magukévá tették és a párt vezetésével minden téren fejlesztették kezdeménye­zésüket és legjobb alkotó erőiket. A párt tevékenységében a dolgozók nagy bizal­mára támaszkodott, amelyet a burzsoá köztársaság alatt a tőke ellen folytatott rettenthetetlen harcával, valamint a má­sodik világháború alatt a fasizmus elleni harc súlyos, feltételei között tanúsított hősiességével vívott ki. Pártunk azonban soha sem elégedett meg az elért ered­ményekkel és az elnyert bizalommal. Lenin szellemében újból és újból érvényesítet­te kapcsolatát a tömegekkel, határozatai­val és terveivel kifejezésre juttatta a dolgozók óha iát, érdekeit és akaratát. A párt szavaiban a munkások és parasz­tok felismerték saját gondolataikat, a párt az ő nyelvükön beszélt. Ezért a szo­cializmus építése során hazánkban szün­telenül megszilárdult vezető szerepe, mint a kommunisták nagy forradalmi munkájának törvényszerű következmé­nye. Pártunknak a szocialista forradalom megvalósításában folytatott lenini politiká­ját a proletár nemzetköziség elveinek következetes érvényesítése jellemezte a szocialista világrendszer valamennyi or­szága, az egész világ munkás- és kom­munista mozgalma, elsősorban azonban a Szovjetunió iránt. „Örök időkre a Szovjet­unióval" — így jellemezhető a proletár nemzetköziség fő irányvonala pártunk te­vékenységében. A jelenkori revizionistáknak a kom­munista mozgalom ellen irányuló dühödt támadása idején nem volt véletlen az, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja még hangsúlyozottabban kiemelte a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsola­tok jelentőségét és kijelentette, hogy a Szovjetunióhoz való viszonyt minden egyes kommunista próbakövének tartja. Egyáltalán nem véletlen, hogy a revi­ziotiizmus 1956 után újból támadást in­tézett éppen a proletár nemzetköziség le­nini alapelvei ellen a szocialista forra­dalom általános és különleges vonásai­nak lenini felfogása ellen, a proletariá­tus diktatúrája ellen. Mikor pártunk a revizionizmus elleni harcban első helyre állította a lenini elvek továbbfejlesztését akkor ezáltal ama lenini Igazsáqért har­colt, amelyet a munkásmozgalom törté­nete sokszorosan igazolt. A lenini tanok egyre behatóbb elsajátítása és sokolda''' érvényesítése hazánkban az utóbbi évek folyamán politikánk egyik fő jellemvoná­sává vált. Pártunk a marxi-lenini elmélethez Ins­zodva és történelmi küldetésének tuda­tában a népi demokráciát mint szocia­lista államot építette, mint az uralmon levő dolgozó nép szervezetét a munkás­osztállyal az élen, mint népi szervezetet a szó legszorosabb értelmében. Pártunk politikájának tömegalapja a Nemzeti Front, amely az elmúlt 15 év alatt a nemzeti és demokratikus erőknek a nemzeti és demokratikus forradalom feladatai érdekében való tömörüléséből valamennyi dolgozó­nak legszélesebb szövetségévé vált a szocializmus felépítése céljából. E fejlődés meghatározó tényezője a munkások és parasztok osztályszö­vetségének és e szövetségben a mun­kásosztály vezető szerepének meg­szilárdulása volt. Ez az alapelv, ame­lyet Lenin a proletariátus legfőbb elvének nevezett, egyben új szocia­lista alkotmányunk fő láncszeme is. A szocialista forradalom lenini kon­cepciójának Csehszlovákiában aratott győzelme megcáfolja azt a revizio­nista tévelméletet, amely elutasítani igyekszik Lenin ama következtetését, hogy „a bolsevizmus mindenki szá­mára taktikai mintaképül szolgál­hat". Minél mélyebb gyökereket eresz­tett a népi demokrácia a csehszlo­vák társadalomban annál erőtelje­sebb és szélesebb mértékben vettek részt a dolgozók a népgazdaság irá­nyításában és az állam igazgatásá­ban. A népi demokrácia mint a pro­letariátus diktatúrájának formája a burzsoáziát megfosztva hatalmától céltudatosan a kizsákmányoló osz­tályok felszámolására törekedett, egyúttal a demokrácia új típusává, a dolgozók, a "szocialista társadalom építőinek demokráciájává vált. Az első és alapvető dolog, amint Lenintől tanultuk, a burzsoá állam szétzúzása és az egész burzsoá ál­lamgépezet megsemmisítése, vala­mint a szocialista forradalom meg­valósítására képes új, népi, hatalmi és közigazgatási szervek megterem­tése volt. A néphatalom fő szervei hazánk­ban a nemzeti bizottságok. Éppúgy mint a szovjetek a Szovjetunióban, a nemzeti bizottságok is a dolgozók széleskörű szervezetét képezik, akik e szervek útján közvetlenül részt vesznek az államhatalom és az igaz­gatás kérdéseinek megoldásában. Ezért a szocialista demokrácia elmé­lyítése során hazánkban a nemzeti bizottságok jogkörének bővítése je­lenti a fő láncszemet. Célja ama le­nini következtetés fokozatos megva­lósítása, hogy „a győzelmes szocia­lizmusnak feltétlenül meg kell való­sítania a teljes demokráciát". Pár­tunk Központi Bizottsága legutóbbi ülésén megtárgyalta és jóváhagyta a nemzeti bizottságok jogkörének bővítésére és felelősségének növelé­sére irányuló javaslatot. A nemzeti bizottságok tevékenységében egyre jobban egybeolvad a hatalmi és vég­rehajtó funkció a határozatok meg­hozatalának és végrehajtásának egy­sége. A nemzeti bizottságoknak a nép széleskörű részvételével kell dönté­seiket meghozniok, de ugyanakkor a néppel együtt kell meg is valósíta­niuk. Ez ahhoz vezet, hogy a nem­zeti bizottságok egyre szorosabb kap­csolatba kerülnek a néppel, egyre növekszik szerepük és helyzetük. Államunk új területi átszervezése lehetővé teszi a nemzeti bizottságok jogkörének és felelősségének további bővítését és a dolgozók fokozott részvételét a gazdasági és kulturális építés irányításában. A szocialista demokrácia elmélyülése előmozdítja a ma már egyes állami funkciókat és feladatokat fokozatosan átvevő tár­sadalmi szervezetek tevékenységének kibontakozását. Tevékenységüknek ez a vonása a jövőben még jobban ki­domborodik. Lenin hangoztatta, hogy az állam akkor erős, ha a tömegek mindenről tudnak, mindent megvitathatnak és öntudatosan cselekedhetnek. Pártunk szem előtt tartja ezt a lenini útmu­tatást, minden komolyabb feladatot megtárgyal a dolgozókkal, tájékoz­tatja és megnyeri a dolgozókat, hogy aktívan és öntudatosan vegye­nek részt az ország igazgatásában és társadalmunk további építésében. E téren nagy szerepet játszanak a szocialista építés legfőbb kérdéseiről folytatott országos viták. Milliók vesznek részt a vitákban, melyek so­rán igen sok rendkívül értékes meg­jegyzés és ötlet vetődik fel. A leg­főbb érték a dolgozók öntudatosságá­nak fokozódása. Az országos viták a szó szoros értelmében a kommunista nevelést jelentik a dolgozók számá­ra. Csehszlovákia Kommunista Pártja Lenin szavaival élve arra törekszik, hogy egyre több dolgozó teljesítsen bizonyos állami kötelességeket, tölt­sön be munkája után díjtalanul bi­zonyos társadalmi funkciókat, mert egyedül ebben az átmenetben van a szocializmus végső megszilárdulá­sának záloga. Oj alkotmányunk ter­vezete azzal rögzíti le pártunknak ezt a törekvését, hogy a nemzet­gyűléstől a nemzeti bizottságokig szilárdítja a képviselőtestületek sze­repét és kiemeli azokat az irányza­tokat, melyek egyesítik az állami szervek tevékenységének hatalmi és végrehajtó részét. Ügyelni fogunk arra, hogy a dolgozók egyre nagyobb mértékben közvetlenül vegyenek részt e szervek munkájában, hogy — mint Lenin tanítja - valóban a dol­gozók által gyakorolt igazgatás tény­leges szerveivé váljanak. A nemzeti bizottságok egész aktívájának, albi­zottságainak széleskörű tevékenysé­gében már ma felismerhetjük a jö­vőbeni kommunista társadalmi ön­igazgatás első csíráit. Életünkben így igazolódik be az, amit Lenin sokszor hangoztatott, hogy a szocializmus tömeges mére­tekben teszi lehetővé a dolgozók tényleges többségének bevonását olyan tevékenységbe, amelyben meg­mutathatják, mit tudnak, kifejleszt­hetik képességeiket, s amelyben ér­vényesülhetnek a tehetségek, melyek óriási mennyiségben találhatók a nép körében, és amelyeket a kapitaliz­mus ezer- és milliószámra aláásott, elnyomott és elfojtott. Szeretném ezzel kapcsolatban meg­említeni, milyen nagy súlyt helye­zett Lenin arra, hogy gondosan ápol­ni kell mindazt, amiben megnyilvánul a szocialista demokrácia, ami lehe­tővé teszi a nép közvetlen szerepé­nek érvényesülését az irányításban. Nem szabad például megengednünk, hogy az állandó albizottságokban, ut­cabizottságokban és más intézmé­nyekben gyökeret verjen a formaliz­mus, és munkájuk célszerűtlen ülé­sezésben merüljön ki. Éppen ezért az új alkotmány egye­nesen a szocialista demokrácia kibon­takoztatására épül. Fontos helyet fog­lalnak e! benne a honpolgárok jogai­ra és kötelességeire vonatkozó ren­delkezések, melyek nálunk szocialista tartalmat nyertek és abból indulnak ki. hogy társadalmunk minden tagjá­nak fejlődése és érdekei összhang­ban állnak az egész társadalom fej­lődésével és érdekeivel. Hazánk minden polgára egyenlő jogokat élvez és egyenlő kötelessé­geket teljesít. Lényegében egyenlő lehetőségei vannak a társadalmi élet minden terén. Ennek különösen nagy jelentősége van ifjúságunk szempont­jából, melynek kivétel nélkül meg­adunk minden lehetőséget arra, hogy jól felkészüljön a jövőre. Az állam­polgári jogokat illetően legalább két szempontot kell kiemelnünk, melyek szembetűnően megmutatják szocia­lista társadalmunk fölényét a kapi­talista társadalom fölött. Hazánk polgárai olyan jogokat él­veznek melyeknek terjedelméről egyetlen tőkés országban sem lehet szó. Mindenkinek biztosítjuk a mun­kára, pihenésre, művelődésre, egész­ségvédelemre és gyógykezeltetésre, aggkori ellátásra, munkaképtelenségi biztosításra való jogát. Állampolgáraink jogait nemcsak hirdetjük — ahogyan ez a tőkés államokban történik —, hanem egész társadalmunk, gazdasági rendsze­rünk következetesen biztosítja is azokat. Nem kevésbé vonatkozik ez a hagyományos demokratikus szabad­ságjogokra is, melyek szocialista tar­talmat nyerve az ember egyéniségé­nek kibontakozását és alkotóképessé­geinek a köz javára történő érvénye­sülését szolgálják. Azonos alapból indulnak ki hazánk polgárainak alapvető kötelességei is, melyek nem mondanak ellent jogaik­nak, sőt, olyan egységet alkotnak velük, mely kifejezi a társadalmi és személyes érdekek összhangját. A köz érdekében végzett munka, mely fokozatosan a becsület és di­csőség ügyévé válik, nálunk a jogok joga és a kötelességek kötelessége. Köztársaságunk új alkotmánya találó választ ad ellenségeinknek, akik de­mokráciánkról mindig azt állították, hogy csak vélt demokrácia, és akik ma — jellemző rájuk nézve — azt állítják, hogy állítólag visszatérünk a „szabad társadalomhoz" és a liberalizmushoz. Sze­rintük ez az ügy végül odavezet, hogy a szocializmus megbékül a kapitalizmus­sal. Egyáltalán nem újak ezek az elmé­letek. Űj köntösbe öltöztetett revizioniz­mus ez, a tőkés rendszer különféle szín­ben feltűnő védelmezőinek elméletei, amelyekkel alkalmazkodnak az új és szá­mukra egyre nehezebb helyzethez. A „szabad világról" hirdetett mítoszuk foszladozni kezd. A szocializmus egyre nagyobb vonzóerővel hat a világ milliói­ra. A Nyugaton a milliók egyre világo­sabban ismerik fel az igazi szabad vilá­got és az igazi néphatalmat a Szovjet­unióban és nálunk, s a többi szocialista országban. Ez azzal magyarázható, hogy demokrá­ciánk, mint Lenin tanította, munkásde­mokrácia, szocialista demokrácia, mely kifejleszti a nép erőit és lehetőségeit s könyörtelen azzal szemben, ami árt a dolgozók ügyének. A szocialista demokrácia elmélyítését elősegítő lépések megtételénél egy pil­lanatig sem tévesztjük szem elől a de­mokratikus centralizmus alapelvét, melv kiemeli az ország gazdaságú és egész élete tervszerű központi irányításának szükségességét és feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a munkásosztály helyesen és sikeresen teljesítse szervező szerepét. Ezzel kapcsolatban jellemző, hogy a de­mokratikus centralizmus elve szálka a marxizmus-leninizmus ellenségeinek sze­mében, akik igyekeznek ellentétbe hozni a tömegeknek az állam irányításában való részvételével. Az állam új területi átszervezése és a nemzeti bizottságok jogkörének további bővítéséről hozott törvény a demokrati­kus centralizmus elvének gyakorlati ki­fejlesztése. A jövőben a kormány az állami, terv és az állami költségvetés minden ágában közvetlenül fogja irányíta­ni a helyi, járási és kerületi nemzeti bizottságok tevékenységét, ami a kom­plex gazdaságfejlesztés megszilárdítását szolgálja. A nemzeti bizottságok az álla­mi terv és költségvetés feladatainak meg­felelően dolgozzák majd ki a gazdasági és kulturális fejlesztés hatáskörükbe tartozó feladatait. Nincs törés az alapvető, a fő és a lé­nyeges egységességében, mert Lenin út­mutatásainak szellemében a részletekben, a helyi sajátosságokban, az ügykezelés­ben és az ellenőrzés gyakorlásának mód­jaiban megnyilvánuló sokoldalúság bizto­sítja. Lenin szellemében tovább szilárdítjuk a szocialista államiságot a széles tömegek körében. Azon leszünk, hogy jobban meg­értsék az állam és a társadalom szük­ségleteit, azét a társadalomét, amely fejlett szocialista társadalomként tovább fejlődik és amely erőt gyűjt a kommu­nizmusba való későbbi áttérésbe. Elvtársak! A leninizmus általános érvényességét és pártunknak Lenin elméleti hagyatékán végzett alkotó munkásságát bizonyítja az is, aho­gyan a népgazdaság terén megoldot­tuk a szocialista forradalom felada­tait. Miután az iparban kisajátítottuk a tőkéseket, a mezőgazdaságban pedig lényegesen korlátoztuk a föld magán­tulajdonát, miután alapjában befejez­tük a háborús károkat szenvedett gazdaság helyreállítását, a szocializ­mus anyagi-műszaki bázisa felépíté­sének közvetlen feladata hárult a CSKP-ra. A párt IX. kongresszusa, amely 1949-ben kitűzte a szocializmus épí­tésének fő irányvonalát, e téren kulcsfontosságú feladatként kiemelte a nehézipar fejlesztését, a mezőgaz­dasági termelésnek fokozatosan szo­cialista nagyüzemi termeléssé fej­lesztését és a népgazdaság tervszerű fejlesztését a legkorszerűbb technika alapján. A párt Lenin tanításának szellemében kiemelte a munka ter­melékenységének állandó növeléséért folytatott küzdelem jelentőségét, hisz végeredményben a munka termelé­kenységének színvonala a döntő a felsőbb fokú társadalmi rendszer győzelme szempontjából. Csehszlovákia szocialista építésé­ben a szocialista építés lenini terve volt a kiindulópont. A kommunista párt a szocialista iparosítás Lenin által kidolgozott alapelveire támasz­kodva feladatul tűzte ki a kapitaliz­mustól örökölt ipar szerkezeti átala­kítását, éspedig a nehézipar alapján, mely az egész népgazdaság fejlesz­tésének bázisa és a párt mezőgazda­sági politikája sikerének feltétele lett. A két ötéves terv folyamán így teremtettük meg az ipari termelés további gyors, általános növekedésé­nek feltételeit. Az ipari termelés az 1965-ig kitűzött harmadik ötéves terv feladatai alapján az 1937. évi termelésnek hatszorosa lesz, s jelen­tős módon hozzájárul a szocialista országok közös feladatának teljesí­téséhez, ahhoz, hogy gazdasági téren 1965-ig utolérjék a tőkés világrend­szert, a további évek folyamán pedig fokozatosan utolérjék és megelőzzék a legfejlettebb tőkés országokat az egy lakosra eső termelésben és fo­gyasztásban. Mindez a párt lenini politikáját igazolja. A párt elvetette azokat a különféle elméleteket, amelyek leki­csinyelték a szocialista iparosítás jelentőségét egy olyan fejlett ipari országban, mint Csehszlovákia. Pártunk a szovjet gyakorlatban bevált felbecsülhetetlen tapasztalato­kat merített a korszerű szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés építésének lenini szövetkezeti tervé­ből. A lenini szövetkezeti terv esz­méit teljesen érvényesítő EFSZ-ek építése alapvető formája lett annak, hogy a parasztságot bevonjuk a szo­cializmus építésébe, hogy az elter­jedt kisüzemi termelést szocialista nagyüzemi termeléssé alakítsuk át. A CSKP érvényesítette az ön­kéntesség " lenini módszerét abban, (Folytatás a 3. oldalon) ÚJ SZO 2 * 1960. április 22. á

Next

/
Oldalképek
Tartalom