Új Szó, 1960. április (13. évfolyam, 91-119.szám)

1960-04-02 / 92. szám, szombat

A Csemadok-csoportok felkészültek a járási konferenciákra Megnövekedett munkafeladatok várnak most a Csemadok-csoportok ­ra. Közeledik az ország felszabadításának 15. évfordulója, amelynek méltó megünneplésére minden helyi csoport kulturális műsorral ké­szül. A készülődés gondos és sokirányú, magában véve is próbára teszi a helyi szervezetek erejét, munkaképességét. Ezenkívül a Cse­madok-csoportokra a területi átszervezés, a választások és a Csema­dok járási konferenciái alkalmából is jelentős munka vár. Kulturális szervezetünk életében az idei év munkafeladatokban bi­zony olyan bőséges, hogy ehhez hasonló talán még egyetlen esztendő sem volt. A feladatok elvégzésére azonban kulturális szervezetünk csoportjai felkészültek. Minden remény megvan rá, hogv a munkát következetesen teljesítik, s a következő hónapokban újabb sikerek születnek. E bőséges munkaprogram idősza­kában a Csemadoknak a rožňavai já­rásban végzett munkáját vizsgáltuk. A helyi csoportok ebben a járásban is kiterjedt és sokirányú munkát végeznek. Legutóbb például a járási konferencia előkészítésével foglal­koztak. A Csemadok járási konferenciáját, mint mindenütt, itt is holnap, ápri­lis 3-án rendezik meg. A helyi cso­portok ebből az alkalomból nemcsak széleskörű agitációs munkát végez­tek. Alaposan mérlegelték azt is. kiket küldenek a járási konferenciá­ra. A küldöttek közé azok kerültek, akik egész éven át a legjobban dol­goztak. és akik már számtalanszor bebizonyították, hogy rászolgálnak a tagság szeretetére és bizalmára. A Csemadok munka- és hatásköre jelentősen megnövekedik a járásban. A területi átszervezés után az eddigi 23 hetyi csoport 37-re gyarapszik. Ezzel párhuzamosan bővül a Csema­dok járási vezetősége is. A 17 tagú járási vezetőség helyett az új járási vezetőség 33 tagú lesz. A járási kon­ferencián a Csemadok életében vég­bemenő nagyarányú változásokról, az eddig elvégzett s a jövőben elvég­zésre váró munkáról fognak tárgyal­ni. Érthető, ha a helyi csoportok e nagyarányú seregszemlére alaposan felkészültek és mind a Csemadok já­rási titkársága, mind a helyi csopor­tok, mindent megtettek, hogy a já­rási konferencia a legsikeresebb le­gyen. Ügyszólván tisztújítás lesz a Cse­madok rožňavai járási vezetőségében. A vezetőség régi tagjai közül az új vezetőségbe az előkészítő bizottság mindössze három tagot javasolt. A többiek újak, akiknél minden fel­tétel megvan ahhoz, hogy eleget te­gyenek megbízatásuknak és követ­kezetésen teljesítsék a Csemadok járási vezetőségének megnövekedett feladatait. A holnapi járási konferen­cián a Csemadok csoportjainak kül­döttei minden bizonnyal nemcsak ígéretet tesznek a további jó mun­kára, hanem a kulturális és népneve­lőmunka új feltételeit is megvitatják és azon lesznek, hogy a helyi cso­portok az eddiginél is kiterjedtebb és változatosabb kulturális és népneve­lőmunkát végezzenek. A helyi csoportok munkáját a já­rási konferenciára való felkészülésen kívül a választásokra, valamint az ország felszabadulásának a megün­neplésére való előkészületek jellem­zik. A járásban úgyszólván mind­egyik helyi csoport megünnepelte sa­ját vidéke felszabadulásának az év­fordulóját. Ebből az alkalomból helyi vonatkozású kiállításokat és a helyi viszonyokat ismertető előadásokat tartottak. Most mindenütt arra tö­rekednek, hogy a rendezvények, akár kulturális, akár ismeretterjesztő jel­legűek, híven ábrázolják azt a nagy­arányú fejlődést, amelyet Csehszlo­vákia népei a felszabadulás óta el­értek. A felszabadulás megünneplését nem korlátozzák egyetlen alkalomra, ismeretterjesztő előadások és kul­turális műsorok sorozatát tartják. A hangsúlyt minden alkalommal a felszabadulás jelentőségére és az el­ért eredményekre helyezik. A válasz­tások előtti kulturális és népműve­lési munkát is a fels^badulási ün­nepségekkel, valamint az ebből az alkalomból tartott rendezvényekkel hozzák kapcsolatba. A Csemadok csoportjai tehát ki­terjedt és széleskörű kulturális és népművelőmunkát végeznek. E mun­kát az elkövetkező napokban és hó­napokban tovább fokozzák, igyeke­zetük minden téren odairányul, hogy következetesen segítsék a párt-. és az állami szerveket a területi át­rendezéssel kapcsolatos rendkívül fontos intézkedések végrehajtásában. A Csemadok-csoportok nem feled­keznek meg a másirányú munkáról sem. A járásban például jelenleg a színjátszók járási versenye folyik. A versenyre mintegy hat helyi cso­port színjátszói készültek fel. Mű­soron Sásdi Sándor Nyolc hold föld, Csiky Gergely Kaviár, Lovicsek Béla Húsz év után, Kónya József Éles Marika menyasszonyi fátyla és más haladó szellemű színdarabok szere­pelnek. A színjátszók járási verse­nyére felkészült csoportokon kívül a járásból több helyi csoport szín­játszói készülnek a színjátszók ke­rületi és központi versenyére. A készülődésben nem maradnak le a helyi csoportok tánc-, ének- és más csoportjai sem. A választások jegyében május 29-én tartják a já­rási dal- és táncünnepélyt. Ezenkí­vül még két körzeti és két országos dal- és táncünnepélyre készülnek. A körzeti dal- és táncünnepély Do­micán és Krásno Horské Podhradien, az országos dal- és táncünnepély Gombaseken és Nové Zámkyban lesz. Nagy a készülődés a bányászének­karban is, amely most ünnepelte fennállásának 96. évfordulóját. Az énekkar számos ünnepélyre kapott meghívást, amelyekre új műsorszá­mokat tanul be. A munka fellendülőben van a Cse­madok rožňavai helyi csoportjában is. A városban az elmúlt hónapokban érthetetlen okokból nagyon vissza­esett a Csemadok. A helyi csoport most új erővel fogott hozzá, hogy a városban tevékeny kulturális életet teremtsen. Lelkes tagok kezdték munkához, hogy felújítsák a helyi csoport régi hírnevét. A csoport tervet dolgozott ki a jövőre nézve is. Szervezetük helyi­ségének udvarán például szabadtéri színpadot akarnak építeni és rend­szeresítik a vasárnapi zeneesteket. A helyi csoportok munkájának fel­lendítéséhez sok segítséget ad a já­rási titkárság, amely azáltal, hogy kibővült, jobban ellenőrzi és iránylt­ja a csoportok munkáját. Terveznek, készülődnek a Csema­dok-csoportokv hogy eleget tegyenek megnövekedett feladatuknak. Munká­juk sikeres, fűti őket á -többetaka­rás, az égésfeséôň Bečévágy. Balázs Béla Li Csüng (Kínai Népköztársaság): Dalolnak a földek. Ivan Skála: ANYÁM KEZE Mint az ár, amely a partból letép s a földet elsodorja messzire, úgy ragadta el tőlem anyám kezét a mosóteknö szappanos vize. Az ember sokmindent örökölhet: ágyneműt, ezüstözött kanalat. Te csak a gürcölést örökölted, nagyanyától rád csupán ez maradt. Hogy a sok buborék nékem csillogjon, hogy rám mosolyogjon néha a nap, kezedet szennybe áztatta, d folyton, szépségéért a csalóka buboréknak. Az idő hamar széjjelfújta ükét. De te csak mostál egymagad, mig én verseket irtom távol tőled, s gondokkal fehérítettem hajad. Én is álmodtam cikázó halakkal, melyek szivárványszínben megjelennek . S most, mint lúgos lével, szavakkal oldanám fel a régen ejtett szennyet. Számtól a szavak lenge páráját az idő már rég dühvel elkapdossa Lennének bár verseim olyan tiszták, mint kezed, mely a vérig át van mosva. Fordította: FOG I ELEK IfflBOBB A pityert munkások válaszoltak Lenin felhívására. Megszervez­ték a „kereszteshadjáratot." Egyre szorosabban zárkózott fel a szegény­nép a szovjethatalom mellé. Június 11-én az Összoroszországi Központi Végrehajtő Bizottság elfogadta a szegényparaszt-bizottságok megszer­vezéséről szóló dekrétumot. A sze­gényparasztok kezdték vezérüknek tekinteni Iljicset, akiről oly sokat beszéltek nekik a munkások, a ka­tonák. De nemcsak Iljics gondosko­dott a szegényparasztokról — azok is gondoskodtak Iljicsről. Ligvija Alekszandrovna Fotyijeva — Iljics titkárnője — elmondotta, hogy egy­szer a Kremlbe jött egy szegénypa­raszt vöröskatona, és elhozta lljics­nek kenyere felét. „Hadd egyék, nagy az éhínség mostanában." Még bebocsátást sem kért Iljicshez, csak annyit kért, hogy messziről mutas­sák meg neki, amikor arra megy. Iljics rettenetes dühbe gurult, ami­kor jő életkörülményeket, bőséget, magas fizetést, stb. akartak biztosí­tani számára. Emlékszem, hogy ha­ragudott, amikor egyszer Malkov elvtárs, a Kreml akkori parancsnoka, egy kosár halvát hozott neki. 1918. május 23-án a következő feljegyzést küldte V. D. Boncs-Bru­jevicsnek: „Vlagyimir Dmitrijevics Boncs-Bruje­vicsnek, a Népbiztosok Tanácsa gazdasági hivatala vezetőjének. Mivel nem tett eleget annak * nyo­matékos követelésemnek, hogy közölje velem, milyen alapon emelték fel a fize­tésemet 1918. március l-től kezdve havi 500 rubelról 800 rubelra, és mivel ez a fizetésemelés — amelyet Ön a Tanács titkárával. Nyikolaj Petrovici Gorbunov­val egytértésben teljesen önkényesen rendelt el, megszegve a Népbiztosok Ta­nácsának 1917. november 23-1 dekrétu­mát — nyilvánvalóan törvényellenesen, szi­gorú megrovásban részesítem. A Népbiztosok Tanácsának elnöke.' V. ULJANOV (LENIN), A németek, amikor megkötötték a breszti békét az OSZFSZK-val és beszüntették az ellene irányuló tá­madást, nem mondtak le Oroszor­szág meghódítására irányuló terveik­ről. A német kormány még a breszti tárgyalások Idején egyezségre lépett az Ukrán ftaďäval, és segítséget ígért a bolsevikok elleni harchoz. Á németek, amikor elfoglalták Ulcraj­V. L LENIN SZÜLETÉSÉNEK 90. ÉVFORDULÓJÁRA N. K. KRUPSZKÁJA: Az első hónapok Moszkvában (6) nát és megdöntötték ott a szov­jethatalmat. elűzték a Radát is, és Ukrajna kormányzói — hetmani — tisztségébe Szkoropadszkij cári tá­bornokot ültették. Ukrajna gyakorla­tilag német gyarmattá lett. A gabo­nát, a szarvasmarhát, a cukrot, a nyersanyagot hatalmas mennyiség­ben szállították ki Ukrajnából Né­metországba. A német imperialisták mindenkép­pen igyekeztek lángra lobbantani a polgárháborút. A Donhoz menekült Krosznov doni atamán Németország­hoz fordult segítségért, és a néme­tek segítséget nyújtottak neki a ko­zák fehérgárdista osztagok szerve­zésében és egyesítésében. A németek segítették a finn fehérgárdistákat a finnországi forra­dalom elfojtásában és a finn forra­dalmárokkal való kegyetlen leszámo­lásban. D e nemcsak Németország táma­dott. Április elején Vlagyivosz­tokban japánok és angolok szálltak partra. Még áprilisban számos szovjetel­lenes párt az Újjászületés Szövetsé­gében egyesült. Ide tömörültek a kadetok, az eszerek, a népi szocia­listák. a mensevikek és a „Jegylnszt­vo" csoport. Az Újjászületés Szövet­sége megegyezett az antanttal, hogy az csapatokat küld Oroszországba a bolsevikok ellen, és felhasználja a cseh hadtéstet egy oroszországi for­dulat megszervezésére és a szovjet­hatalom megdöntésére. A cseh had­test Kerenszkij idején 42 000 főt számlált, szolgált benne sok orosz feketeszázas tábornok és tiszt is. Az eszer KB tagjai és a szibériai eszerek képviselői a francia katonai misszióval együtt megvitatták a for­dulat tervét. Elhatározták, hogy a Távol-Keletre evakuált csehszlovák csapatok elfoglalják az Uráli, a Szi­bériai és az Usszurljszkij Vasút tá­maszpontjait. Május végén a csehszlovákok el­foglalták Cseljabinszkot, Petropav­lovszkot, Tajga állomást, Tomszkot, június elején Omszkot, Szamarát. Május végén Moszkvában fehérgár­dista összeesküvést lepleztek le, melynek élén A Szabadság és a Haza Védelmének Szövetsége állt; a Krím­ben ellenforradalmi megmozdulásra került sor. a Balti Flottában állam­csínyt készítettek elő. Június 4-én a Krímben burzsoá-nacionalísta kor­mány alakult, június 19-én ellenfor­radalmi felkelés volt Irkutszkban, június 20-án Kozlovban és Jekatye­rinburgban, június 29-én monarchista összeesküvést lepleztek le Kosztro­mában. június 30-án a Szibériai Te­rületi Duma burzsoá kormányt alakí­tott. Kéz a kézben haladtak a bur­zsoáziával az eszerek. Szamarában június 8-án, azután, hogy a cseh­szlovákok elfoglalták a várost, meg­alakult az Alkotmányozó Gyűlés Bi­zottsága, Tambovban június 19-én fellázadtak a jobboldali eszerek, másnap Petrográdban megölték Vo­Iodarszklj elvtársat. A baloldali eszerek szintén az el­lenforradalom útjára tértek. Június 24-én elhatározták, hogy meggyilkolják Mirbach német köve­tet és fegyveres felkelést szervez­nek a szovjethatalom ellen. Június 27-én az angolok partra szálltak Murmanszkban, július 1-én Moszkvá­ban a francia misszió vezetése alatt összeállított fehérgárdista katonai szerelvényeket tartóztattak fel, jú­lius 4-én megnyílt az összoroszor­szági szovjetkongresszus, július 6­án az eszerek meggyilkolták Mirba­chot, lázadást szerveztek Moszkvá­ban és Jaroszlavlban. Iljics az V. szovjetkongresszuson mondott beszédében mér július 5-én lehordta a baloldali eszereket jel­lemtelen magatartásuk miatt, kije­lentette, hogy pánikot keltenek, hogy nem értik meg a dolgok állását, azt azonban nem hitte volna, hogy láza­dásra vetemednek. J úlius 6-án két baloldali eszer, Bljumkin és Andrejev megje­lent a német követség Gyenyezsnij utcai villájában, személyes kihallga­tást eszközöltek ki Mirbach gróf né­met nagykövetnél, bombamerényletet követtek el ellene, megölték, majd elrejtőztek a VCSK-nak (Összorosz­országi Rendkívüli Bizottság) a bal­oldali eszer Popov parancsnoksága alatt álló osztagába, amely a Trjoh­svjatyityelszkij utcában volt elhe­lyezve; ugyanakkor ide koltő2Ött át az egész baloldali eszer Központi Bizottság is. A gyilkosok letartózta­tása végett megjelenő Dzserzsinsz­kij, a VCSK elnöke, maga került a baloldali eszerek fogságába. Ezzel egyidejűleg Popov osztaga járőröket küldött a legközelebbi utcákba, s ezek letartóztatták Szmidovicsot, a Moszkvai Szovjet elnökét, Podbelsz­kij postaügyi népbiztost, Laciszt, a VCSK Kollégiumának tagját és má­sokat, elfoglalták a postát és a táv­irdát. A baloldali eszer KB Orosz­ország-szerte és a csehszlovák fron­ton szétkürtölte a hírt, hogy Moszk­vában felkelés tört ki, és háborúra szólította a népet Németország el­len. Válaszúi a baloldali eszerek hadműveleteire a Népbiztosok Ta­nácsa is megindította a harcot Po­pov osztaga ellen, amely mintegy 2000 főnyi gyalogságból, nyolc lö­vegből és egy páncélosból állt. Jú­lius 8-án reggel a Trjohszvjatyi­tyelszkij utcát minden oldalról be­kerítették, és ágyútűz alá vették. Az eszerek megpróbáltak a Kreml ágyú­zásával válaszolni: néhány lövedék a Kreml udvarára esett. Rövid ellen­állás után Popov osztaga visszavo­nult, és a vlagyimiri országúton fu­tásnak eredt, majd hamarosan szét­szóródott. Mintegy háromszázan fog­lyul estek. Az eszerek szétverése után Iljics szerette volna megnézni azt a vil­lát, amely egy ideig a felkelő esre­rek főhadiszállása volt. Gépkocsit rendelt és nyitott autón útnak in­dultunk. Amikor az Október-pálya­udvar mellett haladtunk el, a sarok mögül valaki kiáltott: „Állj!" Mivel nem lehetett látni, ki az, Gil, a gép­kocsivezető nem fékezett. Iljics szólt neki, hogy álljon meg. Ezalatt a sa­rok mögül revolverrel tüzelni kezd­tek, majd egy csoport fegyveres ro­hant a gépkocsihoz. A mieink vol­tak. Iljics korholta őket: „Nem le­het így, elvtársak, vaktában lövöl­dözni a sarok mögül, anélkül, hogy tudnák, kire lőnek." A fegyveresek zavartan dadogtak valamit. Iljics még egyszer megkérdezte, merre visz az út a Trjohszvjatyityelszkij utcához. A villában minden további nélkül beengedtek minket, végigka­lauzoltak a szobákon. Iljicset érde­kelte, miért ezt a villát választották az eszerek főhadiszállásuknak és ho­gyan szervezték meg a védelmét, de hamarosan meggyőződött róla, hogy sem a villa fekvése, sem pedig belső berendezése nem tarthat szá­mot különösebb érdeklődésre ebtrôl a szempontból. Az egészből annyi maradt meg az emlékezetemben, hogy a padlón rengeteg, apró dara­bokra tépett papír volt szétszórva. Az ostrom alatt az eszerek nyilván széttépték a náluk levő dokumentu­mokat. IVfár már estére járt az idő, H­jicsnek kedve támadt kicsit körülkocsikázni a Szokolnyiki parkot. Amikor a vasúti aluljáróhoz értünk, komszomol járőrbe ütköztünk. „Állj!" Megálltunk. „Kérem az igazolványo­kat!" Iljics felmutatja az igazolvá­nyát: „V. Uljanov, a Népbiztosok Ta­nácsának elnöke." — „Mesebeszéd!" A fiatalok bekísérték Iljicset a leg­közelebbi őrszobára. Ott azonnal fel­ismerték. és jót nevettek a dolgon. Iljics visszajött, folytattuk utunkat. Befordultunk a Szokolnyiki parkba. Amint végigmentünk az egyik úton, ismét tüzeltek ránk. Kiderült, hogy egy fegyverraktár mellett haladtunk el. Megnézték az igazolványainkat, tovább engedtek, csak morogtak, hogy mi a csudának járunk erre éjnek idején. Útban hazafelé me­gint az ifjúsági őrhely mellett kel­lett elhaladnunk. De a fiatalok már messziről megismerték az autónkat és villámgyorsan elbújtak valahová. JpJ SZÖ 7 * 1960. április 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom