Új Szó, 1960. március (13. évfolyam, 60-90.szám)

1960-03-13 / 72. szám, vasárnap

Új fi lm e Az utóbbi idő­ben a plzeňi cseh­szlovák filmfeszti­válra irányult a mozikedvelők fi­gyelme, bár be­mutató- és repriz­moziainkban egy­aránt érdekes új filmek kerültek bemutatásra. Lé­lektani hatását te­kintve megrázó erejű alkotás volt az angol filmgyár­tás műve, A TI­XANIC VÉGZETE, mely monumentá­lis képekben ele­veníti fel a szá­zadeleje nagy ese­ményét, a büszke hajóóriás katasztrófáját. Kiváló do­kumentumfilm szerepeit előbemuta­tóban: JAPÁN TETEJE, mely a szi­getország legnagyobb hegységén vég­bemenő évszakváltozásokat szemlél­teti tarka képekben. Jersov szovjet rendező A MEGSZEGETT ÍGÉRET cí­mű filmjében a fiatalkori szerelem problémáit, az örök hűség és barát­ság kérdését feszegeti két szerelmes megható történetében. Szergej Mi­halkov megfilmesített gyermekdarab­ja, a SOMBRERO kicsinyeinket örven­deztette meg kalandos történetével. Figurovszkijnak a náci betörés ide­jén lejátszódó filmje, ÉJFÉLKOR MEGÁLLT AZ ÖRA, Minszkben ját­szódik le és a belorusz ellenállási harcok egyik mozzanatát örökíti meg. Annál nagyobb siker volt Makk Ká­roly rendező forradalmi filmje A 39­ES DANDÁR, mely a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 40. évfordulójára készült Karikás Frigyes hajdani vö­rös komisszárius írásai alapján. A film nem ad monumentális átfogó képet a dicsőséges Tanácsköztársa­ság történetéről, hanem csak töredé­két képezi a nagy napok korrajzá­nak. Megnyilvánul benne a forradal­mi tömegek el nem apadó lelkese­dése, mellyel a minden oldalról ve­Ssótartó emberek Pályázat ifjúsági és gyermek-színdarabokra • • • t • • • • • • t • • • A Népművelési Intézet pá­lyázatot hirdet ifjúsági ' és gyermekszíndarabokra. A pá­lyázati munkák beküldésének határideje 1960. október 15. A pályázat eredményeit a Nép­művelési Intézet 1960. decem­ber 15-én hirdeti ki. Díjak: I. díj 10.000,-, II. díj 6.000,-, III. díj 4.000,- és IV. díj 2.000,- korona. A pályázatra csakis eredeti munkát lehet beküldeni. Kí­vánatos, hogy a szerzők foglal­kozzanak Csehszlovákia Kom­munista Pártja és a munkás­osztály múltjával, ifjúságunk és gyermekeink mai időszerű problémáival és egyáltalában olyan témákkal, amelyek szo­cialista életünk eredményeit tükrözik. A tetszés szerinti terjedelmű müvek - Osvetový ústav, Bra­tislava, ul. Červenej armády 25/1. címre küldendők. ; r>, Akiket a pacsirta elkísér című magyar film egyik jelenete. szélyeztett fiatal munkás-paraszt­állam megmentésére harcba sietnek. A nép fiainak élő alakjaival találko­zunk a filmben. Ilyen elsősorban Korbély János jól sikerült alakja, Bihari József Kossuth-díjas megsze­mélyesítésében. A szívvel-lélekkel forradalmár vörösparancsnokban az ügyért való nagy lelkesedés józan meglátással párosul. Ez gátolja meg őt lelkileg az önkényesen földet osz­tó anarchista Nagy Jóska letartózta­tásában. Mint a nép egyszerű fia látja, hogy a vezetők jóhiszeműen helytelen lépést tesznek azzal, hogy a földet mindjárt államosítják, és nem osztják el az éhes parasztok­nak. Józan paraszti eszével felfogja e hibás lépés végzetes voltát. A meg fékezhetetlen, rakoncátlan, amolyan helyre legény Nagy Jóska is a népből mintázott eleven figura. Szirtes Ádám alakításában. Kissé halvány a politikai biztos szerepét játszó Benkő Gyula alakítása, Borisz Barnyet szovjet rendező ne­ve külföldön sem ismeretlen. Több forradalmi tárgyú filmjét játszották már moziainkban. Az ANYAI SZÍV­BEN a szovjet emberek mindennapi heroizmusát, egy szovjet asszony törhetetlen kitartását, lelkierejét domborítja ki egy szenvedéssel és tragédiával teli élet ábrázolásában. Irina Szkobcevában méltó megszemé­lyesítőre talált Annuska alakja. Az egyszerű szovjet asszony elveszti férjét, kisfiát, a fasiszta dúlás, a menekülés elviselhetetlen körülmé­nyei között szüli meg negyedik. gyer­mekét, nélkülözik, az éhségtől már tisztességtelen úton, feketekereske­déssel akarja menteni családját, de a szovjet társadalom az új élet tisz­tességes építői közé segíti. Kitanulja a kőművesmesterséget és folytatja férje művét, melyet a háború sza­kított félbe. Élete mégsem érkezik a nyugalom révébe: kezdődik az anya aggódása felcseperedő gyerme­keiért, együtt éli át lányával az első csalódást. S a gyermekek lassan ott­hagyják a meleg családi fészket, új életet kezdenek. Mennyi erő, hősies­ség lakozik a törékeny asszonyban, amikor a film vége felé szinte fel­hívással fordul a világ asszonyai­hoz: „Legyen jobb a gyermekeink sorsa, hisz eléggé megszenvedtünk ezért a jogunkért. S ha mi, anyák, felemeljük a szavunkat, eggyé for­rasztjuk anyai szívünket, többé sen­ki sem emelheti kezét gyermekeink életére." L. L. Annak idején már adtunk hírt arról, hogy a második ötéves terv feladatai­nak határidő előtti teljesítéséért — éppúgy, mint az ország többi járásai­ban — a zselíziben is nagyszabású mozgalom indult. A szövetkezetesek mérlegelték a lehetőségeket. Voltak, akik meghátráltak a feladatok elől, i akadtak azonban olyanok is, akik azt mondták: csak akarat kell, és egy kis körültekintés, a feladatok határidő előtt teljesíthetők. Az alapos meg­fontolást, az előrelátó munkát igazol­ja, hogy a járásban az 50-et megkö­zelítő szövetkezetekből 18 olyan irá­nyú kötelezettségvállalást tett, hogy a második ötéves terv feladatait egy évvel korábban, vagyis 1959 végére teljesíti. A jó pártmunka mellett ta­núskodik, hogy a kötelezettségválla­lások nem voltak formálisak. Nefti tették azt, mint egyes járások vezetői, hogy minden alaposabb felkészülés, a reális lehetőségek és a széles töme­gek aktív részvétele nélkül kijelen­tették: mi pedig agy évvel korábban teljesítjük a kívánt feladatokat. Az ilyen munkának az eredménye sem olyan, amilyet az ország elvárna. A zselíziek nem így cselekedtek, bár egyes járások mögött látszólag háttérbe szorultak, mivel nem tudták azt mondani: az egész járás vállal­ja... Ne'm vállalta az egész járás, csak 18 szövetkezet. E 18 azonban be­csülettel helyt áll szavának. A 18 kö­zül a főbb termelési ágazatokban va­lamennyi híven teljesítette adott sza­vát. Kettő azonban az összes termelési mutatókban teljesítette ígéretét. Az elmúlt napokban, amikor a járási pártbizottság és a járási nemzeti bi­zottság mérlegelte az adott szó vég­leges súlyát, eredményét, mind a 18 szövetkezet képviselője büszke volt az elért eredményekre, s különösen büszkék voltak a damásdi szövetke­zet küldöttei. Hát, hogy ne lettek volna büszkék, mikor az ő szövetkezetük, egyike ama kettőnek, amelyik az ösz­szes mutatókban teljesítette az ön­ként vállalt feladatokat. Nem szívesen nyúlok statisztikai kimutatásokhoz, de ebben az esetben Megjelent a Pártélet 5. száma A Pártélet legújabb számában a vezér­cikk a szocialista munkaversenyről és an­nak legmagasabb formájáról, a szocia­lista munkabrigádokról szól. Továbbiakban a lap kivonatosan közli Miroslav Pastyŕik­nak, a CSKP KB osztályvezetőjének elő­adását a párt vezető szerepéről, melyet a vezető pártaktíva és lektorok számára rendezett ideológiai szemináriumon mon­dott. Jaroslav Pokorný, a CSKP KB gép­ipari, kohászati és vegyiigari osztályve­zetőjének helyettese cikkében a káderek nevelésével foglalkozik. Milan Rázus, az SŽLKP KB irodájának póttagja az ifjú­ság munkafeladatairól ír. Az üzemi és he­lyi pártkonferenciákról szóló beszámoló a pártfeladatok teljesítésének fontosságát hangsúlyozzák. A soronlevő feladatok cí­mű rovat a harmadik ötéves tervre való előkészületekkel foglalkozik. A propagan­disták és népnevelők segítségére a Párt­élet közli dr. Levőik és ing. Kružik cik­két a csehszlovák ipar fejlődéséről a har­madik ötéves tervben. Jindŕich Bača, a Kostolní n. lavnó-i EFSZ pártszervezetének elnöke arról ír, hogyan növeli pártszervezetük befolyását a szö­vetkezetben. Ing. Koláf szövetkezeti agro­nómus Rižkov, Nová Ves és Bedŕichovice községek szövetkezeteinek egyesítéséről számol be. Jozef Jelinek, az ostravai ke­rületi pártbizottság instruktora a Stu­denkai Tatra Vagongyér üzemi pártszer­vezetének példás védnökségi kapcsolatait népszerűsíti. A további cikk a HNB-k nyilvános gyűléseivel foglalkozik, melye­ken dolgozóik munkavállalásokkal felel­nek a CSKP KB levelére. Jozef Gonzor, a Banská Bystrica-i kerületi pártbizott­ság mezőgazdasági osztályának vezetője a podlovicei szövetkezet tapasztalatairól számol be. Az időszerű elméleti, politikai és gazda­sági kérdések című rovatban František Pecka a vezető gazdasági dolgozók mun­kastílusával foglalkozik. Ezenkívül a Pártélet eszmecserét közöl a HNB-k jö­vendő titkárainak munkájáról, foglalko­zik a II. Országos Spartakiádra való elő­készületekkel és válaszol az olvasók párt­munkával kapcsolatos kérdéseire. (dl - - - « •• a a ® • • « * elengedhetetlen, hogy ne a számok tükrében mutassuk be, miképpen vál­tották valóra adott szavukat a damás­diak. Nézzünk hát a számok tükrébe. A soron következő számok azt bizo­nyítják, hogy vállalt kötelezettségü­ket mennyivel szárnyalták túl. A „terv" fejléccel ellátott számok a második ötéves terv végére előirány­zott termelési szintet mutatják, a má­sik számsor a valóságban elért ered­ményeket. Az állatállomány sűrűsége 100 ha-ra Terv: Valóság: szarvasmarha: 44 sertés: 122 48 123 A további táblázatban az egy hek­tárra eső tej- és hústermelést mu­tatjuk be. Terv: Tejtermelés: 360 1 Marhahús: 55 kg Sertéshús: 95 kg Valóság: 384 1 57 kg 111 kg A növénytermelésben Terv: Búza: 27 q Árpa: 24 q Kukorica morzsolva: 35 q Cukorrépa: 310 q Burgonya: 153 q Évelőtakarmányok: 50 q Valóság: 29 q 29 q 36 q 464 q 165 q 57 q E kimutatások teljes mértékben igazolják, hogy a damásdiak nemcsak teljesítették, de «- ahogy népiesen mondani szokták - ígéretükre még nyomtatót is adtak. A szövetkezet vezetőinek véleménye szerint a siker* titka mindenekelőtt abban gyökere­zik, hogy a kötelezettségvállalás tel­jes mértékben a tagok kezdeménye­zéséből született meg s így annak tel­jesítését a szövetkezet valamennyi tagja becsületbeli kötelességének tartotta. A falusi pártszervezet, veze­A szilasiak és lakszakállasiak az elsők között A gazdaságilag erősödő, fölfelé ívelő szilasi szövetkezet tavaly szép hektárátlagokat ért el: búzából 28, árpából 28, kukoricából több mint 38 mázsát. Az idén sem adják alább, már az év elején ügyelnek arra, hogy még magasabb terméshozamot érjenek el. Éppen ezért kihasználva a meleg napokkal kezdődő március elejét, kivonultak a határba. - Ha két nappal tovább tart a jó idő, befejezzük a vetést — jegyzi meg Cseh Gyula, a szövetkezet el­nöke. Március 6-án, vasárnap dél­előtt végeztük volna el. Idejekorán hozzáfogtunk - fűzi tovább a szót — elvetettünk 18 hektár takarmány­keveréket, 10 hektár zabot, és a ter­vezett 70 hektár árpából 38-at. Ami­lyen lendülettel hozzáfogtak trakto­rosaink, Visnyei László, Hurscsák Imre, Raffaj Miklós és a többiek, már csak két napra lett volna szük­ségünk, hogy végezzünk vele. De pénteken közbeavatkozott az eső, így várnunk kell a kedvező időre. A további beszélgetésből kitűnik, hogy egyben az ősziek feljavítását is elvégezték. Mütrágyakészletüket már mind kiszórták. Váradi Géza naponta 22 hektáron végezte el a fejtrágyázást. Megemlítésre méltó, hogy a na­gyobb hasznosságot nemcsak az ag­rotechnikai határidőben végzett munkával akarják növelni, hanem előnybe helyezik az olyan növények termesztését, melyek a leggazdasá­gosabbak. Ezért növelik a kukorica vetésterületét. A 498 hektár szántó­ból 100-on szemes és 30-on siló­kukoricát termelnek. A szemes ku­koricavetés 30 hektárján öntözéssel segítik elő a magasabb hozamot. Ezt fontosnak tartják, mivel marhaállo­mányuk sűrűsége 78.drb. 100 hektá­ronként, s ha hasznat akarják látni, sok takarmányra van szükségük és hogy a tervezett 24 koronás munka­egység értékét elérjék, minden le­hetőséget ki kell használniok. Aki idejében munkához fog, az csak nyerhet - így vélekednek a szomszédos szövetkezetben is. Tavaly a szilasiak előbb kezdték a vetést, mint a lakszakállasiak. Ez évben már nem maradtak le a szomszédok sem s talán titokban azt is hitték, hogy ők az elsők, de akármeny­nyire ügyeskedtek, egy napra esett a kezdet. — Március elsején fogtunk hozzá — mondta Beke Gyula csoportvezető — s míg az idő engedte, 73 hek­tárt árpával és 11 hektárt búzával vetettünk be. Az volt a tervük, hogy hét nap alatt végeznek. Az időjárás azon­ban nem engedte, hogy egyfolytában hajtsák végre, így a hátramaradt 130 hektárral várniok kell alkalmas időre. A lakszakállasiak is helyt áll­nak a munkában, a vetés és előké­születei mellett az éveiő takarmá­nyok műtrágyázását befejezték S mint ahogy tudjuk, a szilasiakkal egyszerre láttak munkához, ezek után az válna becsületükre, ha a befejezés is egy napra esne. Benyus József tősége a szövetkezet irányítóival egyetemben rendszeresen ellenőrizte az adott szó valóra váltásáért indított küzdelem menetét. Igy állandóan tud­ták, miként áll a szénájuk és látták azt is, hol szükséges a segítség. Nagy segítségükre volt például az is, hogy növénytermelésben és az állatte­nyésztésben is messzemenőleg alkal­mazták a gépesítést. Az elért eredmény a szövetkezet bevételén is megmutatkozott. A mun­kaegységnek előre megállapított ér­tékét egy fillérig kifizették, sőt — ha akarják - többet is juttathattak volna, ök azonban nemcsak a mának élnek. A zárszámadáskor a jövőre is gondoltak, mégpedig olyan formában, hogy szövetkezetük további nagyará­nyú fejlődéséhez megteremtették a szükséges anyagi alapokat. Az osztha­tatlan alapra bevételüknek 13,2 szá­zalékát helyezték el, ami megbízható kezesség arra, hogy újabb ígéretüket — a harmadik ötéves terv feladatai­nak két évvel korábbi teljesítését — sikeresen megvalósítják. Szarka István • • • • • • • • • Kezet fogtak A két szomszédos község, Magyarbél és Németbél már jónéhány éve vadházasság­ban élnek. A két községet összekötő, mint­egy félkilométeres úton, a rohamos fejlő­dés következtében .egymás után épültek a szebbnél szebb házak, a valamikori kocsi­út idővel népes utcává változott s ma már a fiatalok azt sem tudják, hol volt a tulajdonképpeni, a régi határ. Az öregek emlegetnek ugyan valami árkot, amely­ben néha víz is folydogált, de ez csak a térképen képezte a határt, a gyakorlat­ban már régen elvesztette jelentőségét. A magyarbéli legények Németbélról hoztak asszonyt a házhoz, a németbéliek pedig fordítva. Idővel olyan keveredés támadt a két falu között, hogy ma már bizony nehéz lenne eldönteni, melyik család me­lyik községbe tartozik. Új nemzedék szü­letett, nőnek a gyerekek, unokák, s a két község szinte észrevétlenül, elválaszthatat­lanul egy faluvá fejlődött. A két falu tehát még jóval a területi rendezés előtt egyesült, s most a rende­zés folyamán „frigyüket" hivatalosan is jóváhagyták és az újszülöttet Űjbélnek fogják nevezni. Amíg az egybekelésről van szó, nincs semmi ellentét a felek között. A hozo­mány körül azonban már nem ilyen nagy az egyetértés. A magyarbéliek gyenge szövetkezetet hoznak a házassághoz. A tagok az év végén semmi részesédési nem kaptak. A németbéliek sem dicse­kedhetnek valami jó eredménnyel, de ha­tározottabban gazdálkodtak és az évvégi elszámoláskor tagjaik jutalomban is ré­szesültek. A hozomány miatti ellentétek késleltet­ték a megegyezést. Már úgy látszott, hogy a két község egyesítése csak kívánság marad. Végül a felek abban állapodtak meg, hogy a két szövetkezetet egyesítik, a vezetőséget átszervezik, s így egyesüli erővel leküzdik a termelést gátló akadá­lyokat, továbbá elhatározták, hogy o hiányzó „hozományt" a termelés fokozá­sából eredő jövedelemből pótolják. A szövetkezet élére Vadkerty elvtárs, a szenei HNB dolgozója került. Az elnök már el is foglalta tisztségét. Beszédéből kitűnik, hogy tisztában van a reá váró nehézségekkel, de tisztában van megoldá­suk mikéntjével is. Gáspár elvtárs, a ré­gi elnök, aki jó munkát végzett a szö­vetkezetben, is csak a rosszabbodó egész­ségi állapota miatt kérte leváltását — jóakaratúlag és segítőkészséggel tájékoz­tatja az új elnököt a szövetkezet viszo­nyairól. Neszméry elvtárssal, a HNB dol­gozójával együtt a község határának tér­képéről pontosan beszámolnak, melyik dű­lőbe mit vetettek és hogy tavasszal me­lyik földet kell vetésre elkészíteni. Az új elnök előtt kirajzolódnak a leg­sürgősebb feladatok, a halaszthatatlan tennivalók, a sürgősség sorrendjének kér­dése. Az új vezetőség nem akar mindent egyszerre, hübelebalázs módjára megol­dani. Ebből csak baj származik. Most minden lépést alaposan meg kell fon­tolni. Itt az ideje, hogy a két község egyesülésének, közös munkájának, kézzel fogható eredménye legyen és megvalósul­jon a két falu földműveseinek régi kíván­sága: a magas terméshozamú szövetkezel megteremtése. f — y. A felszabadulásunk óta eltelt 15 esztendő alatt szinte felismerhetetlenül megváltozott Kadaň környéke. A határmenti vidéken az elmúlt három év alatt több új felszíni barnaszénbányát nyitottak. Baloldali képünk az új Merkúr l-es bánya forgalmi rendszerét mutatja. A jobboldali képen a die­selelektromos vágányátrakó gép szerelését látjuk. (Foto: Krejčí és Šaroch) JJJ ľ SZÖ '4 * 1960. március 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom