Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-13 / 43. szám, szombat

Mi okozza az elemi csapásokat? jA A Csehov: Ványa bácsi Nagysikerű bemutató a komáromi MATESZ-ben A rendes időjárás keretét túllépő légköri jelenségeket elemi csa­pásoknak nevezzük. A természet erőinek e hatása az embereknek minden esetben kisebb vagy nagyobb károkat okoz, sőt néha emberi életeket is követel. Elemi csapások világszerte előfordulnak, csupán abban különböznek egymástól, hogy egyes országokban gyakrabbak, erősebbek, másutt pedig ritkábbak és gyengébbek. Földünkön a leg­utóbbi évek folyamán igen sok elemi csapásra került sor. Hogy ol­vasóink teljes képet alkothassanak e káros természeti jelenségek okairól és keletkezésük lényegéről, e helyen egyes elemi csapások elemzésével foglalkozunk. homoktölcséreket, melyek forró nyári napokon elég gyakran fordulnak elő. E homoktölcsérek sebessége nem lé­pi túl a káros hatás határát, és igen rövid időtartamuk is. Homoktölcsé­rek a földfelület kisebb területeinek hirtelen átmelegedése következtében ' keletkeznek. • Aszály és áradáso k • Fagyok és hóviharok Hazánk területén a kemény tél is gyakran az elemi csapás jellegét ölti. Az ilyen tél kísérőjelensége nemcsak az erős fagy, hanem a hófúvások is. Az erős fagy egyebek között megne­hezíti az építkezési munkákat és részben a növényzetet is megkáro­sítja ott, ahol nem elég magas a hó­takaró. A hófúvások pedig hótorla­szokat emelnek, melyek következ­tében egyes útszakaszokon és vasút­vonalakon bizonyos időre a forgalom is félbeszakad. A legerősebb fagyok hazánkban a téli hónapokban az Északi-sark tér­ségéből területünkre északkeleti irányból előrenyomuló hideg levegő beáramlása után keletkeznek. Az ilyen levegő Szlovákia területe felé egyenes úton áramlik az esetben, ha a levegőréteg vastagsága nagyobb a Szlovákia északi határvidékét övező Kárpátok hegyláncainak magasságá­nál. A hideg levegő ellenkező eset­ben nem éri el közvetlenül Szlová­kia területét. Ez azt jelenti, hogy az esetben, ha Szlovákia északi ré­szén nem volnának a Kárpátok, úgy a telek nálunk hidegebbek, tartósab­bak volnának. Az éjszakai hőmérséklet csökke­nésében a felhőzet és a szél igen fontos szerepet játszik. Ez a két té­nyező meglassítja a levegő talajmen­ti rétegeinek lehűlését. A legerősebb fagyok ezért csak az északi-sarki térségből áramló hideg levegő be­zúdulása, a szél elcsendesedése és az éjjeli égbolt kitisztulása után for­dulnak elő. Ezt rendszerint kiadós havazás követi. Mindezt a legtöbb esetben a délnyugati irányból "lő­renyomuló légnyomászavarok O..JZ­zák. A levegő éjszakai lehűlését a már említett tényezőkön kívül a hótakaró is támogatja. mi sMäĽ ím* " > » ľ* • JSSr h./ mv Széltölcsér Á téli hónapokban előforduló erős fagyokon kívül elemi csapások jel­legét öltik a késő tavaszi, májusi ta­lajmenti fafjyok is, amikor is már előrehaladott a növényzet fejlődése. Az emberek a kései tavaszi fagyok ellen a leggyakrabban azon terüle­tek füstölésével védekeznek, ahol szőlők, gyümölcsöskertek vagy ké­nyesebb vetemények vannak. m Szélviharo k ^ Ha a szél ereje erősebb a meg­szokottnál és olyan sebességű, hogy már káros hatású, ez esetben szél­viharról beszélünk. A meteorológia olyan szelet nevez szélviharnak, melynek óránkénti átlagos sebessége 66-77 kilométer. Az ilyen szél fel­dönti a könnyebb tárgyakat, meg­lazult tetőcserepeket sodor le és a szél elleni járást is megnehezíti. A szélvihar második fokozata az erős szélvihar, amikor a szél óránkénti átlagos sebessége 78-90 kilométer. Hatalmas szélvihar az, amely erdők­ben és házakon már nagvobb károkat okoz, melynek átlagos óránkénti se­bessége eléri a 91 — 104 kilométert. Igen veszélyes hatású az orkán, vagyis az olyan szélvész, melynek átlagos óránkénti sebessége a 104 kilométert is meghaladja. Az ilyen szélvész leszakítja a házak tetőit, ledönti kéményeit stb. A szélviha­rokra vonatkozó említett adatok csak az átlagos sebességet juttatják ki­fejezésére. A szélvészek egyes löké­sei gyakran lényegesen erősebbek. Azok között a földrajzi szélessé­gek között, ahol hazánk területe is fekszik, kétféle szélvihar fordul elő, Nyáron rövid időtartamú és erős zi­vatarokkal egybekötött szélviharok keletkeznek. A szél erősödését ziva­tarok esetében — a légnyomás ro­hamos megváltozásán kívül — a hi­deg levegő is okozza, mely különö­sen a zivatarfelhők szegélyei raen- ' tén a magasból a föld felé áramlik. Az ilyen zivatarok csak kisebb terü­letekre terjednek. A lényegesen na­gyobb területekre kiterjedő szélvi­harok hazánkban az egyes évszakok átmenete idején, avagy télen észlel­hetők. Ezeket a szélviharokat ala­csony légnyomás és a légnyomás hirtelen megváltozása okozza. Amikor szélvihar vonul el bizonyos terület fölött, nem minden helyen egyenlő a szél sebessége. A szél erősödését az a terep is befolyásol­ja, amely fölött a levegő áramlik. A hegyeken áthaladó szél sebessége erősödik, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél magasabbak ezek a hegyek. A szél ez esetben a he­gyek széltől védett lankáin erősö­dik. Az ilyen szelet bukószélnek ne­vezzük. Szlovákia területén a Lom­nici-csúcs aljában és a Kőpataki-tó közelében észleltek erős bukószele­. ket. E térségben 1915. november 18-án rendkívül erős szélvész dü­höngött, mely 2 órától 23 óráig tar­tott. A szélvész ez idő alatt 10 ki­lométer hosszúságban és egy kilo­. méter szélességben kidöntötte az ötátrafüred és Tátralomnic közötti erdő fáit. Szlovákia területe fölött to­vábbi igen erős és katasztrofális szélvész 1941. szeptemberi 1-én és 2-án dühöngött. Ez a szélvész Szlo­vákiában 3,5 millió fát döntött ki és tört el derékban, ebből a Magas­Tátra területén 500 ezret. Szlovákiá­ban igen erős szélvész legutoljára 1955. január 15 —17-én dühöngött. A szél legnagyobb sebessége Bratis­lavában ekkor óránként 118, Poprádon 180 és a Kőpataki-tó mentén 245 ki­lométer volt. Hazánkban előforduló különös szélvihar az úgynevezett forgószél. Forgószelek Közép-Európa területén ugyan ritkán fordulnak elő, de ha­tásuk annál katasztrofálisabb. A forgószél lényegében légörvény. A leggyakrabban a nyári hónapokban hatalmas zivatarfelhők oldalain jön létre. A megfigyelő a forgószelet a felhőktől egészen a földig nyúló töl­csérnek látja. Hazánk területén ak­kor keletkeznek forgószelek, ha a nyári hónapokban a levegő talajmenti rétegei jelentősen felmelegednek s később az ilyen helyre hideg ten­geri levegő áramlik. Ez tulajdonkép­pen megbontja a levegő egyensúlyát. Egyrészt a meleg és a hideg levegő, másrészt pedig a levegőburkolat alsó és felső rétegei közötti hőmérsék­letben mutatkozó különbségek a leg­nagyobbfokú hőmérsékleti ellentétek helyein, mégpedig forgó mozdulattal — forgószéllel egyenlítődnek ki. A forgószelek mindent elpusztíta­nak, ami útjukban áll. Derékba tö­rik vagy kidöntik a fákat, lerántják a házak tetejét, épületeket romba­döntenek stb. Ha a forgószél a ten­ger szintje felett halad el, úgy víz­oszlopokat emel csaknem 6 méter magasságba. Egyes forgószelek elég súlyos tárgyakat, esetleg embereket vagy állatokat is magasba emelnek. Szlovákiában legutoljára 1947. július 8-án észleltek forgószelet, mely Piešťany felől egészen a Garam fo­lyóig haladt s többek között Nyitrán három templomtornyot ledöntött. Ma­gyarországon 1954. június 8-án igen katasztrofális forgószél volt. Az Ame­rikai Egyesült Államok délkeleti ré­szében igen. pusztító forgószelek for­dulnak elő, amelyeket itt tornádónak neveznek. A forgószelektől meg kell külön­böztetnünk a függőleges tengelyű Jóllehet a szárazföldre hulló csa­padék elég gyakori jelenség, hazánk területén időről időre hosszabb Tornádó aszályra kerül sor, mely ugyancsak az elemi csapás jellegét ölti. Szá­razság idején vízhiány következté­ben mindenütt, ahol nem gondos­kodnak öntözésről, rossz a termés. A csapadékok hazánk területe fölé az Atlanti-óceán és a Földközi-ten­ger térségéből jutnak. Nedves ten­geri levegővel telített légnyomásza­varok hozzák a csapadékot. Az eset­ben, ha Közép-Európa fölött nagyobb és hosszabb tartamú magas légnyo­más keletkezik, úgy szárazság kez­dődik, mivel a magas légnyomás megakadályozza az esőt előidéző be­folyások érvényesülését. Ez esetben földünkre nedves levegő helyett szá­raz levegő áramlik és ugyanakkor fel­hőtlen, vagy csak kevéssé felhős az időjárás. Aszály Közép-Európában minden évszázadban néhányszor fordul elő. Mindeddig nem ismerjük annak sza­bályát, mely szerint előre és hosz­szabb időre volna megállapítható a szárazság keletkezésének ideje. A víznek nemcsak hiánya, hanem mértéken felüli mennyisége is ele­mi csapásnak tekinthető. Azonkívül, hogy felhőszakadások helyenként, vagyis kisebb területeken rövidebb időre áradásokat okozhatnak, ha­zánkban nagyobb kiterjedésű ára­dások előfordulnak, melyek a na­gyobb folyók megduzzadása követ­keztében keletkeznek. Az ilyen ele­mi csapást a nagyobb területekre hulló hosszan tartó kiadós esők okoz­zák. Az ilyen esőzéseket a z Észak­Olaszország fölött kialakuló és las­san északkeleti irányba nyomuló lég­nyomászavarok idézik elő. Hasonló volt a helyzet 1954 júliusában, ami­kor a Duna vízállása Bratislavában a legutóbbi 100 év alatt a legmaga­sabb volt. Nagy áradásokat a hosszan tartó esőzéseken kívül tél végén és ta­vasz elején a hó hirtelen olvadása is öko/.hat. Az ilyen áradás hatását az is fokozza, hogy a folyókon úszó jégtáblák összetorlódnak a folyók medreinek egyes szűkebb részein. A már említett káros természeti jelenségeken kívül a jégeső is az elemi csapások soraiba tartozik. Jég­eső erős zivatarok esetén keletkezik, a mikor is a zivatarfelhőkben kialakuló jégdarabocskák nem olvadnak fel földrehullásuk közben. Az elemi csapások a természet erőinek hirtelen megnyilvánulásai. E káros természeti jelenségek erő­fordulásának rendszertelensége ösz­szefügg a földgolyó föjötti légáram­lás rendszertelenségével, ami az idő­járás változékonyságában is meg­nyilvánul. Elemi csapások a múlt­ban is gyakran előfordultak, ami­ről a meteorológiai feljegyzések is tanúskodnak. Dr. Peter Foi;gáč ANTON PAVLOVICS CSEHOV, a nagy orosz író születésének száza­dik évfordulóját ünnepelte a Ványa bácsi bemutatásával a komáromi Ma­gyar Területi Színház. Ez esetben nemcsak kegyeletadásról, hanem tar­tozás lerovásáról is beszélhetünk, mert a komáromi színpadon fennál­lása nyolcadik esztendejében először találkoztunk Csehov művével. Csehov a kritikai realista szemé­vel méri fel a világot, az embereket, az egész társadalmi valóságot, a múlt századvégi orosz életet. A Vá­nya bácsiban elsősorban az orosz értelmiség néhány kifejező típusa elé állít olyan csillogóra fényesített tükröt, amely könyörtelen kendőzet­lenséggel, megdöbbentő mélységben vetíti a néző elé a gondolatot: a tár­sadalmi és osztálymegkötöttségek korlátai közé szorult posványos nyárspolgári élet tartalmatlan és tarthatatlan. Ugyanakkor túlhala­dott, tartalmatlan és tarthatatlan az a rendszer is, amely ennyire lefo­kozza az emberi eszményeket, amely gúzsba köti az igazi érzéseket, szám­űzi az örömöt. Igen, a Ványa bácsi­ban csupa szomorú, a boldogságot hiába kereső alakkal ismerkedünk meg. Kevés itt a történés, annál több a fájó, kerékbetört érzés. Nincs rév­bejutás, célbaérés, csak zsákutcába torkoló lázongás, csak áthághatatlan falba ütköző, néha lábra kapó, majd elfáradó s újra tápászkodó boldog­ságvágy, az élet értelmének s haszta­lannak tűnő és mégis az életet el­senyvedni és elsenyveszteni nem ha­gyó keresése. Csehov ebben a darab­jában is híven követi művészi kré­dóját: „Az ember akkor lesz jobb, ha megmutatjátok neki, hogy mi­lyen." Sötét színekben festette meg kora életképét a Ványa bácsiban, azért, hogy világosságot gyújtson, rádöbbentsen: a szenvedés sötét tömlöcébe vetettek, de ott fenn, ma­gasan a fejed fölött beszűrődik a nap a kis ablakon, tépd ki rácsait, dolgozz, serénykedj, s egyszer eléred célodat — napfényre jutsz. Éppen ezért a Ványa bácsi sokkal, de sok­kal több a hiteles, de hideg tükör­képnél, mert alakjaiban érezzük, hogy a szerző melegen, szívből sze­retné, ha az asztrovok, szonyák, Vá­nya-bácsik, jelenák egyszer rátalál­nának a boldogságra s megvalósít­hatnák álmaikat. Sztanyiszlavszkij joggal mondta Csehovról: „Hangja élénk és éber, lelkesülten szól, mert ő maga nem hátra, hanem előre néz, fényes ábrándokkal és hittel a jobb jövőben él, és képes eszméket, esz­ményeket sugalmazni azzal, hogy megvilágítja a régi élet tarthatat­lanságát." Szóltunk már arról, hogy ebben a műben - éppúgy, mint általában a Csehov-darabokban - kevés a cse­lekmény. Annál fontosabb a megfe­lelő légkör megteremtése, amiben nagy szerep hárul a rendezésre. Se­regi György legnagyobb oicsérete, ha kimondjuk: a színpadon az első pil­lanattól kezdve az utolsóig érezzük azt a megfoghatatlan, leírhatatlan, de érzékszerveinkre letagadhatatlanul ható valamit, amit csehovi atmosz­férának neveznek. A rendezői felfo­gást különben nem jellemzi a mű­vészi kísérletezés, hanem a Szov­jetunióban az elmúlt évtizedekben kialakult nagyon helyes eszmei kon­cepciót veszi át, amelynek vezérfo­nala a néhány derűlátó motívum ha­tásos- érvényrejuttatása különösen a darab kicsengésében, anélkül, hogy ez zavaró tónusokat csempészne a dráma borongós, fátyolozott akkord­jaiba. Seregi második darabját ren­dezte a MATESZ-ben és újra tanúbi­zonyságát adta mélyen a felszín alá hatoló lelkiismeretes felkészülésé­nek, hivatásszeretetének, gyakorlatá­nak. fegyelmezettségének, a szerep­lőkkel végzett aprólékos és egy-két kisebb hibától eltekintve tökéletes, jól megfontolt és kidolgozott mun­kájának. Elsősorban az ő érdeme, hogy a Ványa bácsi előadása a ko­máromi színház eddigi legjobb insz­cenációi közé tartozik. NEHÉZ BESZÉLNÜNK az egyes szereplők teljesítményéről, mert már régen láttunk a komáromi színpadon ilyen egységbe forrt gárdát, amely­nek kimondottan gyenge pontjai nem voltak. Elsősorban Palotás Gabit kell megemlítenünk, aki az öreg dajkát alakította olyan meggyőző művészi eszközökkel, hogy ezentúl méltón so­rolhatjuk a színház együttesének legkiforrottabb egyéniségei közé. Vé­leményünk szerint ezzel az alakítás­sal nem vallana szégyent színvona­lasabb együttesekben sem. Ferenczy Anna gazdag érzésvilágú Szonyát vitt a színre, mélyen átélte Asztrov irán­ti viszonzatlan szerelmét s maradt benne elég erő ahhoz, hogy a darab zárójelenetében elhitesse velünk: minden összeomlott benne, de mégis pislákol a reménysugár. Hogyne örültünk volna ennek a fájdalmasan szép alakításnak, ha ajándékképpen még azt is elkönyvelhettük, hogy Ferenczyt még egyetlen szerepben sem hallottuk ilyen szépen, tisztán, szinte hibátlanul beszélni magyarul. Nagy Eszter nagyon komoly és ne­héz szerepet kapott. Kitűnően oldotta meg! Szerebrjakov professzor fele­sége, Jelena az, akinek lennie kell: elhitette magával, hogy szereti a hí­resnek számító tudóst, aki sokkal idősebb nála és férjhez ment hozzá. S most henye, léha életet él, unat­kozik és boldogtalan. Asztrov mond­ja el róla a találó ítéletet: „Az em­ber legyen mindenben szép. Arcban, ruhában, lélekben, gondolatban. Ö nagyon szép, vitathatatlan, de néz­ze, ő csak eszik, alszik, sétál, meg­babonáz valamennyiünket a szépsé­gével és kész. Nincs semmi kötele­zettsége, mások dolgoznak helyet­te... Nem igaz? Céltalan élet nem lehet tiszta." Udvardy Anna Mária Vasziljevnája nagyszerű hangmodulá­cióval, arcjátékkal és mozdulattech­nikával megjátszott, a szívtelenségig rideg öregasszony. Udvardy szerepe nem nagy, de játéka az. Konrád Jó­zsef a nyárspolgári életet legmarób* ban ostorozó és ugyanakkor a legke­vesebb illúziót tápláló, de munkájával mégis az igazibb életért küzdő Aszt­rov - doktor kulcsfontosságú figurá­jában jól eltalált csehovi alakot vitt színre. Teljesítménye állandóan fel­felé ívelő, csak még beszédtechni­káján kell javítania és kissé fegyel-« mezettebben kell bánnia a inter* . punkcióval. Király Dezsőhöz értünk. A Ványa bácsi előadása elárulja, hogy a komáromi együttes néhány, színésze beérett művészi fejlődésé-i ben. De Király Ványa bácsija ugyan-"* akkor arról tanúskodik, hogy ezt a kitűnő színészt az egészséges ver- jl sengés szelleme többre, jobbra ösz-* tönzi, igyekszik levetni bizonyos be- \ ;degzett mozdulati elmerevedést, mo­orosságot, megküzd az alakért. Ezt a törekvést támogatni kell, ki kell bányászni tehetsége maximumát, amit Seregi rendezőnek néhány jelenetben sikerült elérnie. Szerebrjakov pro­fesszor lényegében a darab központi negatív figurája, áltudós, kicsinyes és hisztérikus deposzta, másokon élősködő embertípus. Turner Zsig­mond a legfontosabbat adja, amikor megutáltatja és meggyűlölteti velünk figuráját, de egyes mozzanatokban, például a második felvonás Szerebr­jakov és Jelena között lejátszódó je­lenetében, főképpen hangban túl­játssza szerepét. Tyeljegin, az érzel­gős, mosolygós, jószívű lecsúszott öreg földbirtokos Siposs Ernő alakí­tásában jól kidolgozott figura, a ren­dezés azonban — nézetünk szerint — kissé túlzottan ügyefogyottnak ál-' lította be. Epizódszerepben jó volt Korai Ferenc szolgája. Pavol Gábor díszleteit az első felvonás teraszos színpadképében a modern elem, míg a többi három felvonásban a realis­ta .felfogás jellemzi. Az összhang azonban nem hiányzik. A KOMÁROMI SZÍNPADON első íz­ben találkoztunk Csehovval. Ez az ismerkedés hasznára vált mind a színészeknek, mind a közönségnek. Kitűnő előadás tanúi voltunk. Re­méljük, hogy a MATESZ más Cse­hov-drámát is színre fog majd vinni. Gály Iván Jelena (Nagy Eszter) és Szonya (Fe­renczy Anna) kölcsönösen elpana­szolják életük nagy bánatát. A Csemadok bodrogszerdahelyi cso­portja már évek óta eredményesen dolgozik. Különösen a tánccsoport ér el szebbnél szebb sikereket. Nem ma­radnak le a színjátszók sem, akik az elmúlt évben például hat alkalom­mal rendeztek bemutatót. Legutóbb Lovicsek Béla Húsz év után című színmüvével arattak sikert. (k. m.) jjj SZÖ 6 * 196 0' íebruá r 13-

Next

/
Oldalképek
Tartalom