Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-11 / 41. szám, csütörtök

A GALÁNTAI GTÁ-N gondoskodnak a műszaki káderek neveléséről Tavaly ilyenkor egész gépcsoportok, számtalan kombájn és a talajmüveléshez szükséges más felszerelések sorakoztak a galántai GTÁ széles udvarán. Az idei kép azonban mást mutat. A sok géphez hozzászokott szem könnyen észreveszi a változást, hisz a nagy csarnokok előtt, a fészerek alatt alig néhány gépre vetődik tekintetünk. - A traktorokat, kombájnokat és cséplőgépeket - tájékoztat Gál István kísérőnk, a JNB ökonómusa az összes felszereléssel együtt átadtuk az EFSZ-eknek, melyek sokkal jobban kihasználhatják a gépesítés adta lehetőségeket a termelés fokozására. A javítóműhelyek felől kalapácsütések és esztergálőgép hangja fúródik fülünkbe. Bár a traktorállomás eladta gépeinek nagy részét a szövetkezeteseknek, munkája így is maradt elég. — Igen — szólt közbe Ocsovszký Ernő, igazgató —, feladataink így sem kisebbek, hiszen csak munkánk tartalma változott meg. Ezután nagyobb szakmai segítséget nyújtunk az EFSZ-eknek, sőt az erőgépek generál- vagy más, igényesebb munkát követelő javításait ezután is a traktorállomáson végezzük el. Az új feladatoknak megfelelően most a traktorállomás két mechanikusa látogatja a szövetkezeteket, akik megvizsgálják a gépeket, ellenőrzik a javítások minőségét. Ezenkívül a szövetkezetek tagjaiból traktorosokat, MŰSZAKI KÁDEREKET NEVELNEK a gépállomáson. Nemrég 44 ifjú traktoros kapta meg a traktorvezetésre szóló jogosítványát, akik a GTA-n szervezett tanfolyamon sajátították el az erőgép vezetéséhez és javításához szükséges ismereteket. Abban, hogy a galántai járásban több szövetkezet komoly fejlődést ért el a termelésben, a traktorállomásnak oroszlánrésze van. Tavaly csupán a gépek eladásának első szakaszában, 103 gépet és 102 traktorost bocsátott a körzetéhez tartozó szövetkezetek rendelkezésére. MOST ÚJABBAN HÁROMÉVES TANFOLYAMOT VÉGZETT, TÖBB MINT 30 KOMBÁJNVEZETÖT, mechanikust küldött ismét az EFSZek megsegítésére. A szakemberekre továbbra is nagy szükségük van a szövetkezeteknek, hiszen a harmadik ötéves terv folyamán a termelés korszerűsítéséhez, szakosításához a gépesítést is magasabb színvonalra kell emelniök. A traktorállomáson igen helyesen most azt is számbaveszik, hogy a következő ötéves tervben hány szakemberre, gépre és felszerelésre lesz szükségük az EFSZ-eknek. A traktorállomásról korábban kikerült szakemberek munkáját az embereken kívül maguk az eredmények dicsérik. Dudás Tibor Hidason a szövetkezet tagjaival karöltve lényeges javításokat eszközölt a közös gazdálkodásban. Keszely elvtárs mechanikus az alsószeli szövetkezetben érvényesíti gazdagon A TRAKTORÁLLOMÁSON SZERZETT TAPASZTALATAIT. ZilinCik Martint pedig, aki ezelőtt mint főagronómus működött a GTÁ-n, s most a štefanikovôi EFSZ-be került, jó szervező képességeiért és népszerűségéért a folyó évben is megválasztották elnöknek. A taksonyi szövetkezetben azonban nem fogadták el a traktorállomás segítségét, mely Kiáci János szakiskolákat végzett kiváló dolgozóját ajánlotta fel a növénytermelési csoport vezetésére. — Nem választhatjuk meg, mert még nem dolgozott a szövetkezetben — mondotta a 70 éves Ševčik bácsi, akinek nézetét meglepetésre a zárszámadó közgyűlés összes résztvevője osztotta. Érdekes, A TAKSONYIAK ELZÁRKÓZNAK A SZAKEMBEREK BEVONÁSÁTÖL, másutt viszont nagy harc folyik a hozzáértő, jól szervező szakemberek beszervezéséért a szövetkezetbe. — Milyenek a traktorállomás jövő tervei a szövetkezeteknek nyújtandó további segítség bővítését illetőleg? — kérdezzük. — Éppen most szervezzük a technikai kabinet felállítását — feleli az igazgató. — Ebben a helyiségben a vas megmunkálásától kezdve a talajműveléshez szükséges összes gépek javítását a gyakorlatban is bemutatjuk. Az év folyamán pedig FORRASZTÓ ÉS KOMBÁJNVEZETŐ TANFOLYAMOT INDÍTUNK, ahol a szövetkezet tagjait képezzük ki szakemberekké. A mezőgazdasági termelés fokozása, olcsóbbá tétele nagy mértékben függ a gépesítéstől és a szakkáderek műszaki színvonalának emelésétől. A galántai traktorállomás jól felkészül új feladata teljesítésére, szakemberei azon fáradoznak, hogy a következő ötéves tervet a körzet szövetkezetei minél eredményesebben teljesíthessék. Szombath Ambrus AUTOMATA ACÉLVÁGÓ BERENDEZÉS (ČTK) — A podbrezovai Šverma Vasművekben félkészáruk vágására alkalmas különleges berendezést szerelnek, melyet a bratislavai Hegesztési Kísérleti Intézet készített. A berendezés irányltóasztal mellől kezelhető, automatikusan végzi az összefüggő műveleteket és 300 mm átmérőjű gömbvas vágására alkalmas. A lipnói föld alatti vízierómü mindkét turbogenerátora kifogástalanul működik és mindazok színvonalas munkájáról tanúskodik, akik előállításában és szerelésében részt vettek. Felvételünkön az áramátalakító állomás, a magasfeszültségű áramvezeték oszlopai és villamosmű igazgatósági épülete látható. B. Krejčí — ČTK felvétele Á BABONÁK egészségünk ellenségei § - ÉN BIZONY NEM VAGYOK BABONÁS! - mondotta nemrégen nevetve egyik ismerősöm, amikor a babonákról beszélgettünk. - Ma reggel például egy macska szaladt át előttem az úton és mégis egész nap minden nagyszerűen sikerült nekem — de azon nyomban felhajtotta az asztalterítőt és lekopogta a fán, „hogy el ne kiabálja szerencséjét". És hány olyan embert ismerünk, derék és becsületes embert, aki ha kéményseprővel találkozik az utcán, ha nem is kézzel, de boldog tekintettel simogatja meg, hány olyat ismerünk, aki egy lépést sem tenne anélkül, hogy zsebében vagy nyakán ne őrizné talizmánját - és hány olyat, aki a világért sem töltene egy éjszakát 13-as számú szállodaszobában. Akadhat, aki erre azt mondja, hagyjuk őket, higyjenek a babonákban! hisz ezzel senkinek sem ártanak. De nem egészen így van. A babona anélkül, hogy valakin is segítene, sok embernek árt és gyakran éppen abban, ami számára a legértékesebb: saját egészségében! Számos babona van, amelyek éppúgy, mint a régi, nem tudományos gondolkodás valamennyi csökevénye, gátolja az egyének és a társadalom egészségi színvonalának szüntelen emelését. Vannak még anyák, akik azt hiszik, hogy gyermekük körmeit le kell rágni, mert ha ollóval vágnák le, ezzel „megrövidítenék a gyermek életét". Pedig a gyermek egészségét éppen a náthaláz, az angina, a gyermekbénulás és számos más betegség csírái fenyegetik, amelyek az anya szájáról juthatnak át a gyermek ujjaira. A kisgyermek szájába veszi a kezét és így megfertőzi magát. Ugyanígy rendkívül veszélyes a gyermek számára az, ha az anya az ételt előbb maga rágja meg és azután adja gyermekének, vagy ha a földre esett dudlit lenyalja s úgy teszi vissza gyermeke szájába. ÉS MI A VÉLEMÉNYÜK arról a „jó tanácsról", hogy a beteget, akinek árpa van a szemén, váratlanul szembe kell köpni. Az illető ekkor ijedtségében hirtelen erősen becsukja a szemét, az árpa kifakad és a genny kifolyik... De erre más reakció is lehetséges, mely kevésbé örvendetes, ezért vigyázat! Nehezen magyarázható meg egyes emberek babonás hite a fokhagymafüzérben, mely állítólag gyermeket, felnőttet egyaránt megvéd a ragályos betegségektől. A fonalra fűzött fokhagyma vagy hagymaszeletek ugyan önmagukban senkinek sem ártanak, de semmi esetre sem védenek meg a betegségektől. A ragályos betegségekkel szemben a leghathatósabb védekezés elsősorban a tisztaság következetes betartása, kézmosás az evés előtt és az illemhely használata után. Egyes vidékeken a sebet vizelet* tel vagy pókháióval gyógyítják. Mindenki előtt világos, hogy mennyire ártalmas az első segélynyújtás ilyen módja. Ellenkezik ugyanis a fő alapelvvel — a seb megfertőzésének megakadályozásával, — sőt éppen ily módon kerülnek betegséget okozó csírák a sebbe. Az ilyen sebkezelési mód alkalmazását ahhoz hasonlíthatjuk, mintha valaki puskaporos raktárban gyertyát gyújt ahelyett, hogy villannyal világítana. A helyes első segélynyújtás ugyanis ma általánosan ismert, — mindenki megismerkedhetik vele a Csehszlovák Vöröskereszt tanfolyamain. VANNAK AZONBAN „KELLEMESEBB" BABONÁK IS. Ha valakinek fáj a feje, köhög, náthás, mindjárt kéznél van a jótanácš: „Igyál rumot, izzadd ki magad!' És hány beteg hallgat e tanácsra, bár tudjuk, hogy az alkohol lényegesen csökkenti testünk ellenállóképességét a betegséggel szemben, sőt az idegrendszerre méregként hat! Főleg a gyermekeknél, a serdülőknél és terhes asszonyoknál nagyon káros ez a „gyógymód". Van még számos más, többé-kevésbé nevetséges babona is. Tegyünk említést legalább egyről, amely különösen veszélyes, az ún„ „gyógyfűvészek", a különféle kuruzslók tevékenységéről. Ezeknek az embereknek nincs semmilyen orvosi szakképzettségük s nem tudnak diagnózist megállapítani. Ezért vizsgálatuk általában csak arra szorítkozik, hogy egy pillantást vetnek a beteg vizeletére, a szemébe vagy csupán a beteg fényképére. Ilyen azután a „gyógymódjuk" is: A beteg mindig veszélyben forog. Vagy azáltal, hogy meg nem felelő orvosságokat kap (leggyakrabban növényi főzeteket), vagy azáltal, hogy e nem szakavatott kezelés következtében elmulasztja szakszerű kezeltetésének idejében való megkezdését. Azok a betegek, akik különféle csodadoktorokban bíznak, elhanyagolják a szakszerű kezelést, ami betegségük lényeges rosszabbodását, sőt korai halálukat is okozhatja. MA MÁR JOGOSAN ELÍTÉLIK a sarlatánokat az általuk elkövetett károkért. A babonákat és sarlatánokat azonban elsősorban az embereknek maguknak kell gondolkodásukban leküzdeniök. Ha ezt elmulasztják, nemcsak öntudatos polgártársaik részéről éri gúny őket, hanem beláthatatlan károkat szenvedhetnek saját szellemi és fizikai egészségük terén is. Dr. MILAN ClLEK Pathó Józsefnek teljesen igaza volt. s mások is jogosan emeltek szót az ellen, hogy a szövetkezet vezetősége a jutalmazásnál megfeledkezett az érdem szerinti elvről. Már előbb említettük, hogy az új, a haladó nemcsak a jutalmazásban nem tudott gyökeret verni, hanem a termelés egyes ágazataiban sem igen alkalmazzák! Ez persze nem vezethető vissza arra, hogy Muzslán nem érdeklődnének az új iránt, sőt ellenkezőleg. Igenis, érdeklődnek, csak az igazat megvallva, nincs ki beszéljen nekik róla. Sem a szövetkezet vezetősége, sem a kommunisták nem törődnek a maguk és tagtársaik továbbfejlődésével. Őszintén szólva a tudatosan ápolt maradiságnak mindenekelőtt a • muzslaiak látják kárát. Hogy csupán egy példával éljünk. A szövetkezet gyarapodó állatállományának egyre több férőhelyre van szüksége. Maga a szövetkezet elnöke állította, hogy jószágállományuk a közös istállók mellett a faluban több mint 15 helyen nyert ideiglenes elhelyezést. Nincs szándékunkban kitérni arra, mit jelent a szétaprózott jószágállomány, ezt maguk a muzslaiak is tudják. Ez szerintük is csak szükségmegoldás. Ahogy mondják — mivel a múlt évben a szövetkezet is bővült — nem győzik az építkezést. Ám ha a muzslaiak csak egy kicsit is jártasak volnának mondjuk az építkezés új technológiájában, másképpen állna a szénájuk. Hisz ismert dolog, hogy az országban százával épülnek az új istállók, olyanok, amelyeket a régiekkel szemben gyorsabban és olcsóbban lehet felépíteni. Ha tehát többet törődnének az új módszerekkel, ma már sokkal előrehaladottabb formában állna náluk is a jószágállomány elhelyezésének kérdése, sőt még egyebet is nyertek volna, azt, hogy az egy jószágra eső istállózási költség a felére vagy még annál is alacsonyabbra csökkenne, ami már magában is jelentősen befolyásolja a termelési költségeket. Az pedig, hogy a szövetkezet egyes terményeket vagy terményféléket mennyiért állít elő, mindenekelőtt a szövetkezet tagjainak legsajátosabb érdeke, mivel az egységes felvásárlási árak szükségessé teszik, hogy a szövetkezeti tagok már necsak azt számolják, hogy mennyit, de azt is, hogy mennyiért állítják elő az egyes termékeket. Meg kell mondani őszintén, hogy az új felvásárlási árak mindenekelőtt azt a célt szolgálják, hogy serkentően hassanak a szövetkezetekre, egyrészt oly irányban, hogy a földet a lehető legjobban kihasználják, növeljék termőképességét, de egyben törekedjenek a termelési költségek csökkentésére is. írásunk elején mint jó példát a bélai szövetkezetet említettük, ahol a zárszámadáskor 14 korona részesedést osztanak egy-egy munkaegységre. Hogy miért lehetséges ez? Azért, mert már évek óta alkalmazzák az új módszereket. Nemcsak szántanak, vetnek, hanem gondolkoznak is. Amellett, hogy magas hektárhozamokat érnek el, a termelési költségeket évről évre alacsonyabbra szorítják. Az ész és a kéz közös munkájának eredménye, hogy náluk a kiadás és bevétel közötti különbözet, vagyis a tiszta jövedelem hektáronként meghaladja a 4000 koronát, míg Muzslán ez a különbözet hektáronként alig több ezer koronánál. Már magában ez a szám ad választ arra, miért csak 2 korona a részesedés. A részletkérdésekből, amelyek fékezik az előrehaladást, néhányat már elmondtunk. Ha azonban tiszta képet akarunk kapni a muzslai helyzetről, tovább kell boncolni a fennálló helyzetet s rámutatni, felfedni mindazokat a hibákat, amelyekről eddig csak részben vagy egyáltalán nem esett szó a szövetkezeti tagok sorában. A szövetkezetnek éveken keresztül komoly gondot okozott a takarmányellátás. "A múlt évben is 600 ezer koronát fizettek takarmányokért s még így is alig bírták a jószágot átteleltetni. A takarmányokért kiadott összeg és az, hogy teljesen leromlott a jószágállomány, természetesen szintén hozzájárult a munkaegység tervezett értékének csökkentéséhez. S még ez a keserű tapasztalat sem szolgált elég okulásul sem a vezetőknek, sem a tagoknak. Igaz, az idén már van mit etetni a jószággal, a bőséges takarmányalap bizonyítja, hogy a mennyiség körül már nincs sok helye a bíráló szónak, ám annál több, ha a minőségről beszélünk. A herefélék nagy része nem olyan állapotban került kazlakba, mint kellett volna. A tagsági gyűlés egyik felszólalójának szavaival élve a here nagy része megrothadt. Hogy miért rothadt meg? Először azért, mert nem volt, aki idejében betakarítsa, persze, a túlméretezett háztáji szőlőkben akadt munka és sokaknak ez volt az előbbrevaló. A hereszárítókat sem használták, pedig a HNB elnöke szerint éppen elég volt belőle. Nincs azonban az a sok, ami el ne fogyna. A muzslaiaknak is van takarmányuk elég, ám nem ártott volna, ha idejekorán betakarítják, lesilózzák a kukoricaszárat is. Sajnos, ezt nem tették s ez a mulasztás nemcsak a takarmányalap károsítását jelenti, hanem gátolta azt is, hogy az őszi mélyszántást idejében elvégezhessék. Említettük, hogy a szövetkezetben a végzett munkának nem legmegbízhatóbb fokmérője a ledolgozott munkaegységek száma. Erre az állításra kénytelenek vagyunk még egyszer visszatérni, ha alaposan meg akarjuk világítani, miért csak két korona Muzslán a részesedés. Mondjuk meg mindjárt elöljárójában, hogy nyakló nélkül gazdálkodtak a munkaegységekkel: sem a szövetkezet ellenőrző bizottsága, sem a szövetkezet vezetősége nem hatott oda, hogy megakadályozza a munkaegységek pazarlását. Maguk a szövetkezetben dolgozó kommunisták sem tették szóvá, hogy az ilyen helytelen munkának böjtje is lesz. A könyvelő szerint a tervezett munkaegységet 60 ezer koronával túllépték. Talán még megbocsátható lenne, ha a terven felül kimerített munkaegységek mögött előre nem tervezett munka állna. Ám a helyzet éppen az ellenkezője. A tervezett munkaegységeket magasan túllépték, ellenben még az előre tervezett munkát sem végezték el. Ne vegyék zokon az elvtársak, ha megemlítjük, hogy határukban még jó néhány hektáron kint „díszeleg" a cirok. A krumplit is úgy takarították be, hogy a „böngészők" jó néhány vagonnal szedtek össze. Őszintén szólva, az ilyen gazdálkodás után nem is lehet komoly eredményekre számítani. Ám menjünk tovább. A szövetkezet istállójában elromlott egy vízcsap. A javítóműhelyből jártak is ki, hogy megjavítsák. Összesen 14 napi munkát írtak be érte, de a vízcsap ezek után is rossz volt. Szinte naponta hallottuk a szövetkezet vezetőségétől: kevés a gép, ezért nem boldogulunk. Igaz, egy traktorra náluk 130 hektár megművelése esik. Ám vannak lovai is a szövetkezetnek. És ha az a 10—12 pár fogat nem fogyasztaná tétlenül az abrakot, előbbre lehetnének a munkákkal. Visszatérve a gépekhez, még azt is szóvá kell tenni, hogy ha a gépekkel a jövőben is úgy bán» nak, mint eddig, ha minden 10 hek. tárra jutna egy traktor, akkor senj boldogulnának. A gépek szanaszét állnak a szabad ég alatt, sőt még a határban is van belőlük. A szövetkezet tagjainak be kell látniok, hogy a gépek az övék és ha nem törődnek velük, a legjobb gép is hamarosan ócskavassá válik. Szóljunk talán még pár szót a talajjavítási munkákról, a talaj termőképességének fokozásáról. Közismert dolog, hogy e munkának alapvető tényezője a trágya jó és szakszerű felhasználása. Amellett, hogy a muzslaiak beszélnek lecsapolási munkákról, nem ártana, l^s többet törődnének a trágyázással. Hogy e téren milyen lehetőségeik vannak, azt ők maguk is jól tudják. Nemcsak az istállók körül domborodik több éves trágya, hanem az udvarokon is vagonszámra porlad. Hogy miért? Mert nincs, aki kihordja, bár a lovak az istállóban fogyasztják a takarmányt. Végezetül azt is meg kell nyíltan mondani, hogy nemcsak a szövetkezeti tagok érzik a gyenge gazdálkodás következményeit, hanem az állam is, mert azzal, hogy kevesebbet termeltek, kevesebbet kapott a a muzslaiaktól, bár az állam sok mindennel hozzájárult ahhoz, hogy ma sokkal jobban élnek a muzslai földművesek, mint a mSlibán. Az írás címére visszatérve tehát csakugyan sok még Muzslán a javítani való. Mindezek mellett azonban az élet náluk is sokat változott. És reméljük, a jövőben az a nyolc fiatal szövetkezeti tag, akiket most az évzáró gyűlésen vettek fel a párt soraiba, a párt régi harcosaival karöltve megtalálják a ma még fájó pontok orvoslásának módját. SZARKA ISTVÁN ŰJ SZÖ 5 * 1960 február 11

(