Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-11 / 41. szám, csütörtök

Zlí J SZO FI STÁIMÉ Értékes felajánlások BULGÁRIA VEGYHPARI TERMELESE 1958-BAN HÚSZSZOROSA VOLT AZ 1939. ÉVINEK. A KÉPÉN: A KRICSIMI KARADZSIJEV CELLULÔZEGYÄR (Foto: BTA) ÁSzoctalWSfcE További magaslatok A BOLGÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG, mely tavaly felszabadulásának 15. évfordulóját ünnepelte, a szocialista iparban és a szövetkezetesített me­zőgazdaságban elért sikerek jegyé­ben lépett az új évbe. A párt Köz­ponti Bizottsága és a nemzetgyűlés a közelmúltban mérlegelte a gazda­sági építésben eddig elért sikereket és megvitatta a további gyors gazda­sági előrehaladás lehetőségeit. A sike,r döntő tényezői Zsivkov elvtárs, a BKP KB első titkára beszámolójában több ténye­zőt említett, melyek döntő módón befolyásolták a népgazdaság sikeres fejlődését. Elsősorban a hivatalosan kitűzött határidők lerövidítésére ki­bontakozódon országos népi mozgal­mat említette. A bolgár mezőgazda­ság szövetkezetesítésének befejezé­sével nemcsak a parasztok, hanem a munkásosztály helyzete is lénye­gesen megjavult, tetteket szülő ön­tudatosodás volt érezhető a paraszt­tömegek körében, s ez ösztönzőleg hatott a dolgozó tömegek kezdemé­nyezésére. Igen nagy mértékben ki­hatott a tavalyi sikerekre az állam­és gazdasági irányítás átszervezése: az irányító szervek közelebb kerül­tek a termeléshez, megszűnt a túl­zott központosítás, jobban érvénye­sülhetett a dolgozók kezdeménye­zése, s így a tervezés is megjavult. Persze még most is sok minden ja­vítható és tökéletesíthető az irányí­tásban, s ez a jövőben állandó fel­adat. Végül nagy szerepet játszott az ország fejlődésében a KGST kereté­ben nyújtott testvéri segítség. A fejlődés követelményei * újabb problémák Ä múltban elmaradott agrárország hírében álló Bulgária a szocialista mezőgazdaság fejlesztése terén meg­tett nagy és eredményes útja után a korszerű hazai ipar, elsősorban a nehézipar építését és fejlesztését tűzte ki feladatul. Ügy valósítja meg iparosítását, hogy egyrészt a helyi nyersanyagforrásokat, a természeti kincseket kihasználó nehézipari üze­meket épít, másrészt a mezőgazda­sági terményeket feldolgozó vállala­tok bővítésével párhuzamosan csök­kenti a nyerstermékek kivitelét, te­hát a zöldségféléket, a gyümölcsöt és más keresett élelmiszercikkeket feldolgozott állapotban, konzerv, lek­vár, stb., formájában szállítja kül­földre. Az ötéves terv építkezései Az 1958-1962. évekre kitűzött harmadik ötéves terv feladatai szer­ves részét képezik a tavaly jóváha­gyott új nagyarányú gazdaságfejlesz­tési programnak. Megvalósítása azt jelenti, hogy az ország ipari terme­lése 1962-ben az 1957. évinek kétsze­rese lesz. Hatalmas ipari létesítmények épül­nek, mint a kremikovci kohászati kombinát, a Marica keleti folyásán létesülő vízierőmű, a Rusze-i Dimit­rov Mezőgazdasági Gépgyár, a két­három éven belül üzembe lépő Sztá­rrá Zagora-i műtrágyagyár és mások. 'Az iparosítással kapcsolatban újabb problémák merülnek fel az építé­szetben, melyet eddig a miniszter­tanács mellett működő egységes Ál­lami Tervbizottság irányított. Oj öriásüzemek építése törvényszerűen nagyobb igényeket támaszt a techni­kai berendezéssel szemben is. Az ipari építkezés terve a műszaki fej­lesztéssel karöltve valósul meg. Te­hát az üzemépítés időszerű problé­mája - éppúgy, mint a többi népi demokratikus országokban — a; komplex gépesítés és automatizálás, j a meglevő, de átalakítandó üzemek- j ben pedig a termelőberendezés kor- i szerűsítése, hogy megfeleljen a tech- ; nika világszínvonalának. A kremikovci kohászati kombinát, j a bolgár nehézipar büszkesége szov- j jet tervek alapján, szovjet anyagi és; műszaki segítséggel épül. Több mint j húszezer munkásnak ad majd kenye- j ret. Építése a bolgár nép nemzeti j ügye lett: átadásának meggyorsítá-: sára irányul most a lelkes építők j versenye. Üjabb intézkedések Ä párt Központi Bizottsága az: utóbbi időben gyakran foglalkozott i gazdasági kérdésekkel. Tárgyalásai- i ból azt látjuk, hogy az irányítás kérdése a tavalyi területi átszerve- j zés óta állandóan napirenden szere-! pel. Igy legutóbb — éppen a roha­mosan nekilendült nehézipari építke­zés sikeré érdekében — átszervezték az Állami Építészeti Bizottságot. Az eddigi bizottság kimondottan az ipari építkezés irányításával fog foglal­kozni, viszont, új állami bizottság létesült a városok és falvak fejlesz­tésének és szépítésének irányításá­ra. Vitathatatlanul bölcs intézkedés, mert egyrészt a gazdaságfejlesztést, másrészt közvetlenül a dolgozók ja­vát szolgálja, hisz a helységek fej­lesztése és csinosítása is a dolgo­zók érdekében történik. A párt és a kormány másik nagy kihatású intézkedése a műszaki fej­lesztési bizottság felállítása. Jelen­tőségét nem kell bővebben elemez­nünk, a korszerű üzemépítés velejá­rója. A barátság gyümölcsé Á Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának segítsége nélkül el sem képzelhetnénk a bolgár nehézipar megteremtését. A tagállamok közül persze a Szovjetuniónak köszönhet legtöbbet a népi Bulgária. A Szov­jetunió 1948. és 1957. között 8 mil­liárd rubel hosszúlejáratú kölcsönt folyósított beruházások céljára. Az összeg nagyságát szemléltetve az említett időszakban eszközölt bol­gár beruházások negyedrészét ké­pezte. Harmincöt nagyvállalat épült 1954-től 1958-ig szovjet segítség­gel. Olyan vállalatok hirdetik büsz­kén a szovjet nép nemeslelkű segít­ségét, az önzetlen barátság gyümöl­csét, mint a ruszei Dimitrov Mező­gazdasági Gépgyár, mely traktorok kivételével minden egyéb mezőgaz­dasági berendezést gyárt, továbbá a dimitrovgrádi vegyiüzem és mások. Szovjet segítséggel épül napjainkban a kremikovci kohászati óriásmű, a plovdivi ólom- és horganygyár. Ha­zánk is kiveszi részét a bolgár ne­hézipar támogatásából: Lengyelor­szággal és az NDIÍ-val karöltve új szénipari üzemeket, cementgyárakat, erőműveket, cellulóze, textil és élel­miszeripari üzemeket épít Bulgáriá­nak. Bár a fejlődés több megoldásra váró problémát vet fel a hazai ipar megteremtésében, a tömegek kibon­takozó nagy kezdeményezése, aktivi­tása olyan erő, mely a felbecsülhe­tetlen belső tartalékok feltárásával megtalálja az újabb feladatok megol­dásának módját is. L. L. Februárral a losonci járásban is elkezdődtek az EFSZ-ekben a zárszámadó közgyűlések. Az apát­falvai szövetkezet nyitotta meg a sort. A járás egyik legkisebb szö­vetkezetében 6 koronás részese­dést fizettek a tagoknak. Feb­ruár 2-án Pincén folyt le a járás második szövetkezeti zárszámadá­sa. Itt 9 korona részesedést kaptak a tagok. Zárszámadás részesedés nélkül Ismét elmúlt egy esztendő és a királyrévi EFSZ ezúttal sem fizethe­tett részesedést tagjainak a ledol­gozott munkaegységekre. Amikor a zárszámadó közgyűlésen a szövetke­zet vezetősége beszámolt a tavalyi gazdálkodás menetéről, a bevételek és kiadások összehasonlítása után kiderült, hogy bizony nem jól gaz­dálkodtunk. Az év folyamán rossz volt a tervezés és a munkaszervezés, így nem gyarapíthatjuk a közös va­gyont. Helyesen jegyezte meg Tán­czos József vezetőségi tag, hogy a munkaegységgel való takarékoskodás nem volt kifizetődő. Mennyivel más lett volna az eredmény, ha a megta­karított munkaegységeket a takar­mányok és a termény betakarítására i fordítottuk volna. Ez idén új veze­i tőséget választottunk s szóhoz ju­| tottak a fiatalok is, akik sokkal ru­! galmasabban vezetik majd a szövet­j kezetet a szebb eredmények felé. Bakó János, Királyrév Pótolják \ a mulasztásukat A kisölvedi szövetkezet a zselízi | járásban évek hosszú során át a ! legrosszabbak közé tartozott. Tavaly > azonban megemberelték magukat az : EFSZ tagjai is; mivel hallgattak a I falusi pártszervezet, a kommunisták : szavára, eredményesen zárták az i 1959-es esztendőt. A múlt években ! munkaegységenként csak két korona i részesedést tudott a szövetkezet ki­i fizetni, most meg 7 koronát folyö­i sított tagjainak a zárszámadáskor. • Ogy hírlik, hogy ez idén még ma­; gasabbra szeretnék emelni a mun­! kaegység értékét. A szövetkezet tag­! jai ezért elhatározták, hogy az 1959­i es évvel szemben a folyó évben ; mintegy 40 százalékkal fokozzák a ! termelést és ennek elérése végett ; kihasználják az összes tartalékokat, | melyek eddig parlagon hevertek. OREM KÁLMÁN, Kisölved A pinci szövetkezet az utóbbi időben, de főleg az 1959. évben jelentős utat tett meg a fejlődés terén, s ma már a losonci járás legjobb szövetkezetei közé tartozik. A pinci szövetkezet vezetősége, de maga a tagság is komoly munkát vég­zett az elmúlt évben, ami minden tekin­tetben meg is mutatkozott. Jó munkáju­kat bizonyítja az a felajánlásuk is, amit közgyűlésükön hazánk felszabadulásának 15. évfordulójára tettek. Ezek szerint vállalták, hogy újabb 13 hektáron még ez évben végrehajtják az alagcsöve­zést, amivel 16 200 korona terméstöbletet érnek majd el. A tervezett 13 malac he­lyett 14-et választanak el egy-egy kocá­tól, ami ez évben 70 szaporulatot és 23 100 korona jövedelmet jelent a szö­vetkezetnek. A termelési kiadásaikat pe­dig ez évben 10 százalékkal csökkentik, ami 60 000 korona megtakarítást jelent a szövetkezetnek. Sólyom László, Losonc Miért késik a gépek javítása A Zslgárdl Állami Gazdaságban már a tavaszi munkákra készUInek. Kovács László mester vezetésével a javítók, traktorosok az erőgépeken dolgoznak, hogy üzemképes állapotban kezdhessék meg a munkát. Kiss János traktoros azon­ban megjegyezte, hogy a mestereknek nemcsak a traktorok, hanem a boronák, gépcsoportok és többi szerszámok javítá­sára is nagy súlyt kell fektetniük. Ezek a szerszámok ugyanis még olyan állapot­ban hevernek, mintha csak most végez­tük volna el az őszi munkákat. Ogy gondolom, ha a műhelyben jolx ban megszerveznék a munkát, rövid idő alatt pótolni lehetne a mulasztottakat, ne* hogy meglepetés érjen bennünket a ta­vaszi munkák megkezdésének idején. DEÄK ISTVÄN, Zsigára MIT HOZOTT A FELSZABADULÁS Több levelezőnk nagy szere­tettel emlékszik meg egy-egy falu felszabadulásáról. Leve­lükben elmondják a faluban történt eseményeket, aztán vázolják a fejlődést, milyen eredményeket értek el a tizen­öt év alatt. • Álmágyróí írja Szabó Gyula, hogy a falu fel­szabadulásának 15. évfordulója meg­ünneplésének alkalmából a falu ap­raja-nagyja a kultúrházban gyűlt össze, ahol a lakosságot a helybeli nemzeti iskola tanulói kultúrműsor­ral szórakoztatták. A falu nagy vál­tozásokon ment keresztül. A falu dolgozó parasztjai 1950-ben a szö­vetkezeti gazdálkodás útjára léptek. „A felszabadulás után — írja Szabó Gyula — huszonhárom új ház épült a községben. Minden családban rádió van s mintegy 30 mosógépet vásá­roltak a falu dolgozói. Eredmények­ben gazdag tizenöt évet éltünk s hálával gondolunk az elesett szovjet hősökre, akik életüket áldozták fel, hogy mi boldogságban élhessünk." Ipolyhídvégi levelezőnk, Terényi László írja, hogy a szövetkezet megalakulása óta ki­lenc eredményekben dús esztendő telt el s azóta szép eredményeket értek el. Ezt bizonyítják az új csa­ládi otthonok, a tágas kultúrház fel­építése s a lakosság boldog, re­ményteljes élete. „A fiatalok - ol­vassuk Terényi László levelében — komoly kulturális munkát fejtenek ki. Egyre gyakrabban szórakoztatják a falu lakosságát... Két éve annak, hogy a pislogó petróleumlámpákat villanyvilágítás váltotta fel. A mun­káscsaládok és a szövetkezeti dolgo­zók otthonaiban nem hiányzik a rá­dió, televízor, mosógép, villanyvasalő stb. A falu lakossága, a fiatalok a faluszépítési akció keretében ered­ményes munkát végeztek. Az elért eredmények arra lelkesítenek ben­nünket, hogy még odaadóbb munkát végezzünk a szocializmus építésének befejezése érdekében." Deresk emlékezik címet adta levelének Kartik László. Bevezetőben a faluban dúlt harcokról ír, majd így folytatja: „Lassan el­tűntek a háború ejtette sebek 9 megkezdtük egy szebb, békés holnap építését. Szabályozták a falun ke­resztül folyó patakot, kiszélesítettélt az utcát s hidakat építettek. A kul­túrházat is kibővítették, ahol azóta sok értékes színdarab került bemu­tatásra. A helyi nemzeti bizottság nagy gondot fordít a falu fejleszté­sére és a fiatalok nevelésére is." A faluban van könyvtár, az ifjúság szórakozására egy különhelyiséget rendeztek be, ahol nézhetik a tele­vízió közvetítését, biliárdozhatnak és egyéb szórakozássál tölthetik' szabad idejüket. A szövetkezet munkájával kapcsolatban a levél írója megjegy­zi, hogy még vannak hibák, de ösz­szetartással, önfeláldozó munkával a jövőben ezeket kiküszöbölik. Az utóbbi időben jó munkát végez a Csemadok és a CSISZ helyi szerve­zete. Ezt az is bizonyítja, hogy 800 munkaóra ledolgozását vállalták. <zs) Sok a tennivaló Musslán Talán nem érdektelen, ha megem­lítjük, hogy a muzslai szövetkezet rövidesen fennállásának 10. évfordu­lóját ünnepli. Az eltelt évek nyoma magán a falun is meglátszik. Ha nem is olyan mértékben, mint Búcs vagy Karva, de ez a falu is fejlődik. Vi­szont mi az oka annak, hogy Muzsla a fejlődésben elmarad a szomszédos községek mögött? Ennek megvannak a maga okai. Olyan okok ezek, ame­lyek nagy részben a szövetkezetnek a rossz vezetésből és a tágoknak a közös iránt tanúsított helytelen magatartásából erednek. Összeha­sonlításképpen csak egy példát mon­dunk. Míg Bélán a zárszámadáskor 14 korona részesedést osztanak, a muzslaiaknak két koronával kell be­érniök munkaegységenként. Hogy miért csak két korona? Ezt legjob­ban maguk a muzslaiak tudják, hisz a legutóbb megtartott tagsági gyű­lésen a tagság a vezetőség szavait kiegészítve lényegében feltárta azo­kat a hibákat, amelyek a szövetkezet fejlődését gátolják. Ám ha már szóba hoztuk a tagsági gyűlést, álljunk meg ennél a pontnál egy szóra. Hogy miért? Azért, mert e téren is \^an mit szemére vetni a szövetkezet vezetőségének. Az elv­társak biztosan tévedtek, amikor e sorok íróját úgy informálták, hogy novemberben tartottak utoljára tag­sági gyűlést, ám ezt a tévedésüket korrigálta a tagsági gyűlés, ahol a tagok rámutattak arra, hogy ponto­san hat hónappal ezelőtt ült így szemtől szembe a tagság a vezető­séggel. Nem gondolják az elvtársak, hogy a két tagsági gyűlés között a féléves szünet egy kicsit sok? Ho­gyan tárgyaltak hát a tagokkal, ho­gyan beszélték meg a munka közben felmerülő problémákat, azoknak a hi­báknak az eltávolításával járó prob­lémákat, amelyek adódtak? Ilyenek pedig akadtak bőven. Mindenekelőtt a szövetkezet ve­zetőségében levő kommunistákhoz szólunk, Sulci Istvánhoz, Pathó Jó­zsefhez. Miért nem szorgalmazták, hogy a szövetkezet tagsága nyíltan beszélhessen a vezetőkkel? Ha ezt tették volna, az évvégi zárszámadás talán szebb eredményeket mutatna. A szövetkezet vezetősége egysze­rűen nem tudta megvalósítani azt, hogy rend legyen a háztáji gazdál­kodás körül. A szövetkezet egyes tagjainak jóval több szőlő van a tu­lajdonában, mint amennyit a szövet­kezeti alapszabályzat erre vonatkozó cikkelye megenged. Ez egyrészt ah­hoz vezetett, hogy az ilyen tagok inkább a háztáji gazdaság jövedel­mezőségének fokozását helyezték előtérbe, mint a közös gazdaság fel­virágoztatását, másrészt nézeteltéré­sekre adott okot a tagság soraiban. Ezen természetesen változtatni kel­lett volna. Ezt az állítást a község vezetői sem vonják kétségbe. Az el­intézés nehezebbik része ott kezdő­dött, hogy az ilyen irányú kezdemé­nyezés minden esetben zsákutcába jutott, mivel a dologban egyes szö­vetkezeti vezetők, sőt a kommu­nisták egy része is érdekelt volt. Nem tudtak, helyesebben mondva nem akartak egységesen kiállni az ez irányban többször hozott határo­zat mellett. Ennek következménye­képpen a falusi pártszervezet erre vonatkozó határozata is teljesítetlen maradt. Nem kitalált szólam az, hogy az anyagi érdekeltség serkentőleg hat a termelés növelésére. E téren szin­tén súlyos mulasztás terheli a szö­vetkezet vezetőségét és nem utolsó­sorban a muzslai kommunistákat, akik a jutalmazásban éppúgy nem szorgalmazták az új meghonosítását, mint magában a termelésben. Azok a szövetkezeti tagok, akik becsületes munkát végeznek a közösben, már régebben és ismételten most is kér­ték: vezessék be a prémiumrend­szert. A tagság e kívánsága azon­ban a mai napig süket fülekre ta­lált. Az úgynevezett egyenlősdi ju­talmazási rendszerhez a szövetkezet tagságának egy része is ragaszko­dik. Ezek azok, akik a közös munkát csak mellékkeresetnek tartják, akik a rájuk háruló feladatokat csak úgy tessék-lássék végzik. Vajon nincs-e igazuk azoknak a szövetkezeti ta­goknak, akik például szót emeltek azért, hogy a cukorrépatermelőknek járó cukrot nem a termelésben elért eredményeknek megfelelően osztot­ták szét, hanem a ledolgozott mun­kaegységek arányában. A szövetke­zet vezetőségének ez a lépése azért volt helytelen, mert ha igazságosak akarunk lenni, Muzslán a ledolgo­zott, helyesebben mondva a beírt munkaegységek száma távolról sem a legmegbízhatóbb fokmérője a vég­zett munkának, s tovább menve, a végzett munka hasznosságának. Ve­gyük talán példának azt, hogy egyes szövetkezeti tagok a részükre meg­művelés céljából kiosztott cukorré­paföldön nemcsak elérték, hanem túl is szárnyalták a tervezett termés­hozamot. Mások azonban jóval a terv alatt maradtak. A munkaegységek száma azonban mind a két esetben megegyezett. Mondjuk a fél hektár cukorrépa megmunkálásáért ugyan­annyi munkaegységet írtak, mint Pé­ternek, holott az utóbbi jóval maga­sabb terméseredményt ért el. Tehát JJJ SZÖ ä * 19 6°- február 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom