Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-07 / 37. szám, vasárnap

/ Még gazdagabb is lehetne IHATVÁN ÉVES A SZIKRATÁVÍRÓ O ^^ X u alván évvel ezelőtt, 1900. február lalkozúi körének érdeklődését felkelteni 0 ^ -n—<• —* /•—^ m~W V f| 6-án valósult meg először az em- é» ily módon hírnévre, dicsőségre és haa vicsapapáti EFSZ rÁ kristálytiszta időben reggel messzire hallatszik a robogó vonat zakatolása. Lassú személyautónkat megelőzve sietve jut a vágányokon Vicsapapáti felé. S ha az ember az út irányába figyel, mintha az ébredező falu mindennapi ritmusának visszhangját hallaná. Még jól be sem érünk a faluba, az elénk táruló kép egy cseppet sem árulja el, hogy alig múlott el hét óra. Hisz olyan a forgalom, mint a nap bármely szakában. Nagykabátba, meleg kendőbe bújt emberek, asszonyok, járnak-kelnek a népes utca forgátagában. Az etetők, kocsisok az „első műszak" után hazafelé igyekeznek, hogy lemossák magukról a port, s a bőséges reggeli elfogyasztásával ebben a hidegben kissé felmelegedjenek. Hiába surran be a tél világába a napsugár, a rögökre, háztetőkre fagyott jégszemcsék annál fényesebben tündökölnek. Egyik ismerősöm kucsmáját jól lehúzta fülére s a hidegtől pirosra csípett arccal így üdvözölt: — Nálunk 20 fokos hideg van pedig csak 10-et mutatott a hőmérő. Tréfáskedvű barátom felvilágosításképpen aztán megmagyarázta, hogy 10 fokos a hideg Vicsapon és 10 fokos Apátiban. Ezért mondják Vicsápapátin, hogy náluk sokkal zordabb az időjárás, mint a környék többi falujában. Az emberek azonban rá sem hederítenek a hidegre. A szövetkezet épülete előtt hangosan tanakodnak, az udvarban serényen folyik a munka. Akárkivel beszélek, mindenki a zárszámadást emlegeti, melyet a jól fűtött kultúrház termében a minap tartottak. Bent az irodában Balážik könyvelő a szövetkezet gazdálkodásáról szóló beszámolójából olvasgat. Pšemince Vojtech mérnök, az EFSZ zootechnikusa tapasztalatot sugárzó tekintetével az idei évi termelési terveket lapozgatja. Egyszóval még mindenki a zárszámadási lázban ég. Örültek a 8 koronás részesedés kifizetésének. — Több is lehetett volna - olvassa ki a kérdést tekintetünkből a könyvelő és tovább folytatja: — A múlt évben nagyon sok vetőmagot kellett vásárolnunk 400 koronájával. Ez nagyon megnövelte kiadásainkat. Ezenkívül takarmányvásárlásra 61 ezer koronával fizettünk ki többet a tervezettnél. Persze, 1958-ban nem érték el a tervezett hektárhozamokat és a hiányzó vetőmagot, takarmányszükségletet vásárlás útján kellett biztosítaniuk. Azt mondotn a közben belépő agronómusnak: — Ügy látszik, nem tanultak a tavalyi esetből. — Miért...??? - válaszol kérdéssel Miskolczy János, ahelyett, hogy beismerné tévedésüket. — Azért, mert a tavalyi eredmények után három kiló gabonát mérnek ki munkaegységenként. Első a takarmányalap biztosítása s azután következnek a tagok. Mi lesz, ha ez idén is megismétlődik a tavalyi eset? A tagság külön-külön nem érezte volna meg, ha csak két kilót kapott volna munkaegységenként, de a szövetkezet ...??? — Nem hinném — válaszolja bizonytalanul —, hogy vetőmagot vagy takarmányt kellene vásárolnunk. A vicsapapáti szövetkezeteseknek egészen másként kellene gondolkozniuk. 1957-ben jó eredményeikért, a szövetkezet építésében elért kiváló szorgalmukért Munkaérdemrenddel tüntették ki őket. Ez a magas elismerés egyebek között arra is kötelezi mindnyájukat, hogy egyéni érdekeiket rendeljék alá a társadalmi, illetve a szövetkezet érdekeinek. A környékbeli EFSZ-ek tisztelettel tekintenek reájuk és példaképül tartják a vicsápi szövetkezetet. Jó hírnevüket egy kilő gabonáért, a részesedésre kifizetett 2 korona többletért, kár volt kockára tenniök. A könyvelő beszámolójából olvastam továbbá, hogy a szövetkezet öszszesen 1433 000 korona részesedést fizetett ki tagjainak. Alatta egy kisebb szám, 79 ezer korona szerepelt, melyet az EFSZ prémium gyanánt folyósított. Igen ám, de hogyan? Tavaly 115 hektáron termeltek cukorrépát. A szövetkezet 380 mázsás hektárhozamót tervezett, de végeredményben, amikor az utolsó mázsát is elszállították, kitűnt, hogy a valóságban 540 mázsás termést értek el hektáronként, 180 mázsával szárnyalták túl az előirányzatot. Most következik az óriási meglepetés. A terven felül elért eredmények fejében minden tag, aki dolgozott a cukorrépában, „áronként" három korona pótjutalomban részesült, tekintet nélkül arra, hogy parcelláján milyen termést ért el. — Pedig voltak ám olyanok is, akik az elvégzett munkáért járó munkaegységeket sem érdemelték volna meg, nem pedig a prémiumot — szólott közbe Mackó Ernő, a III. csoport vezetője. — Ami igaz, igaz — hozakodott elő Gál Márton, az állattenyésztési csoport vezetője. — Ezen a téren az állattenyésztésben sincs rend. Az állatgondozók az elért hasznosság szerint kapják az őket megillető részesedésüket, de ha nagyobb eredményeket érnek el a tervezettnél, egyáltalán semmilyen prémiumban nem részesülnek. Magáth József, a szövetkezet agilis, fiatal elnök e kijelentésre bizony lehorgasztotta a fejét és adós maradt a magyarázattal. Nincs mit tenniük, ez a valóság. Azt hiszem, az ünnepélyes zárszámadó közgyűlésen a prémiumrendszer megjavításáról és a tagok anyagi érdekeltségének fokozásáról is be©®©®®®®©®®®a szélt a vezetőség. Helyesen jegyezte meg ezzel kapcsolatban egy idősebb szövetkezeti tag: — Ilyenkor, a zárszámadás idején a parasztember nemcsak a terményt és a pénzt hordja haza, hanem bírál és tervez is. A közgyűlés olyan, mint egy ünnepélyes ráolvasás. Nem mintha év közben nem lenne ezer mód a hibák felemlítésére — meg is mondják a szövetkezeti tagok, ha valami nem tetszik nekik —, hanem most mégis csak másképp esik, jobb talajra talál a bírálat, ha az elnök beszámolója alapján, eredményeivel, hibáival együtt is látják saját gazdálkodásukat a szövetkezet tagjai. Kétségkívül vannak eredményei, nagyon is szép termelési sikerei a szövetkezetnek. Búzából, cukorrépából, kukoricából már a harmadik ötéves terv által kitűzött szintnél tartanak. Miért ne legyen hát így a többi termelési ágazatban, ha erre megvan minden lehetőség ? Valószínű, hogy a tavaly tervezett bevételt, melyet 603 ezer koronával túlszárnyaltak, a tagság anyagi érdekeltségének fokozása következtében még legalább 1 millióval gyarapíthatták volna. A szövetkezet iránti hűség és a közösségi érzés sugallata beférkőzött a parasztházakba és megtalálta az utat a szövetkezetesek szívéhez is.* Igazán örvendetes, hogy a lelkes tagság, az előrelátó vezetés nyomán 11 év alatt 14 millió értékű közös vagyont szerzett szorgalmával és megtalálta számítását a szövetkezetben. Olyan erő ez, mely egybefonja törekvéseit, vágyaikat és ha ezt helyesen összekötik a szövetkezet érdekeivel, mely boldog jelenüket biztosította, további kimagasló termelési sikereket, a közös gazdálkodás felvirágoztatását fogja eredményezni. Szombath Ambrus atvan évvel ezelőtt, 1900. február 6-án valósult meg először az emberiség történelmében a drótnélküli távíróösszeköttetés. A Finn-öbölben, Kronstadt közelében gyakorlatozó Admirál Aprakazin nevű orosz hadihajó teremtette meg az „éteren keresztül" — ahogyan akkor mondották — az összeköttetést a zajló jéggel borított tengerről a szárazfölddel. Bár az első szikratávíratot háborús célokat szolgáló hadihajiról küldték, mégis — szinte szimbolikusan — emberéletek megmentését szolgálta. A hadihajóról ugyanis arról adtak hírt, hogy 27 halász sodródik egy jégtáblán, akiknek megmentéséről így haladéktalanul intézkedhettek. A szikratávíró a kronstadti tengerészeti akadémia egyik tanárának, Alekszander Sztyepanovics Popovnak volt a találmánya s nem rajta múlott, hogy sokáig a világ köztudatában más bitorolta a szikratávírás feltalálásának dicsőségét. Vitathatatlan tény, hogy az első elektromos hullámok vételére alkalmas készüléket 1895. május 7-én Popov mutatta be az orosz fizikai-kémiai társaságnak, míg Marconi, a szikratávírónak a nyugati világ köztudatában élő feltalálója csak egy évvel később 1896-ban jutott el Popovéhoz hasonló eredményekhez. De míg az olasz Marconinak alig egy-két esztendő múlva sikerült találmánya iránt az akkori legfejlettebb kapitalista ország, Anglia vállalkozói körének érdeklődését felkelteni és ily módon hírnévre, dicsőségre és hatalmas vagyonra szert tenni, addig Popov találmányát a közöny, a meg nem értés, sőt egyenesen a rosszindulat kísérte. A íélig feudális, félig kapitalista cári Oroszország illetékesei elszabotálták Popov találmányának értékesítését. Bár a huszadik század első éveiben Popov a Fekete-tengeren már több mint száz kilométer hatósugarú adókat használt, mégis, amikor kitört az orosz-japán háború, az orosz hadihajókat nagysietve Németországban vásárolt szikratávíró berendezéssel kellett ellátni. A szikratávíró fénykora a húszas évekig tartott. Ebben az időszakban sok ezer emberéletet mentett meg főleg a tengereken az oros2 Popov találmánya. Bár tökéletesebb változata, az emberi hangot közvetítő rádió azóta összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségre tett szert, a jellegzetes Morsejeleket továbbító szikratávírót mind a mai napig használják. P

opov művét, mint annyi más orosz feltalálóét, a feledés homályából a szovjet rendszer emelte ki, A szovjet tudomány és technika világraszóló sikereinek sorozata bizonyság arra, hogy a szocializmusban nem kallódnak el a nagy emberi értékek, hanem ellenkezőleg, megkapják fejlődésük, eredményes munkásságuk minden feltételét. —cs—j— 1 ft

j szó Túlteljesítik a fejtési tervet Üjév óta a novákyi szénbányákban is megváltozott a helyzet. A múlt év lemaradásával szemben ez idén rendszeresen teljesítik fejtési feladatukat. Ezt főleg a munkamegBányászamk a felszabadulás 15. évfordulója tiszteletére Az ostravai Sztálin Bánya bányászai az idén is eredményesen kezdték az évet. Annak ellenére, hogy a terv ez idén nagyobb feladatokat tüz ki, a fejtést rendszeresen túlteljesítik. A szocialista munkabrigád címért versenyző 5332-es kollektíva felajánlását már január 19-én teljesítette és most újabb kötelezettséget vállalt hazánk felszabadulása 15. évfordulójának tiszteletére, mégpedig 500 tonna szén terven felüli kibányászását. Hasonlóképpen a többi munkacsoport is a szénfejtési terv magas túlszárnyalását tűzte ki célul a jubileumi évforduló tiszteletére. Borbás Tibor, Ostrava szervezés javulása eredményezte. Dicséretre méltó az a tény, hogy a novákyi bányák dolgozói 1960. január 26-ig már 1436 tonna szenet adtak népgazdaságunknak terven felül. A terv teljesítésében különösen szép eredményeket érnek el a Béke és az Ifjúsági bányában. Rosszabb a helyzet a Lehota bányában, ahol a szénszállítás körül még ma is fogyatékosságok mutatkoznak. A Béke és az Ifjúsági bányában példás a szénfejtés menete. Itt többnyire fiatal, szakképzett bányászok dolgoznak, akiknek soraiban már több szocialista munkabrigád is alakult. Itt dolgozik Dominik Tužinčin vájár csoportja is, amely elsőként nyerte, el a szocialista munkabrigád címet. A novákyi szénbányák dolgozói eredményesen harcolnak a terv teljesítéséért. Reméljük, hogy a Lehota bánya dolgozói is hamarosan behozzák a lemaradást. Motesiky Arpád, Prievidza. Sokat tettek, de többet tehetnének A Munkaérdemrenddel kitüntetett Zidlochovicei Állami Gazdaság danavai részlegén a szarvasmarhatenyésztésben új technológiát vezettek be. A takarmányelőkészítő-helyiségek mellett megtaláljuk a gondozók szociális berendezéseit is. A négysoros, átjárás tehénistállóban elhelyezett 164 tehenet nyolcan gondozzák s végzik az ezzel összefüggő munkákat. Xž új technológia bevezetésével a szarvasmarhatenyésztés legfőbb problémáit: a munkatermelékenység fokozását, a takarmány teljes kihasználását, az állatok hasznosságának növelését és az önköltség csökkentését — oldják meg. Képünkön a fejőnőket látjuk, akik a takarmányt közvetlenül a pótkocsiról adagolják. (Foto: F. Nesvadba — ČTK) HA VISSZAPILLANTUNK a rétéi falusi pártszervezet előző évzáró taggyűléseire, és szemügyre vesszük azokat a problémákat, amellyekkel a község kommunistái a pártonkívüli dolgozók bevonásával az előző években megbirkóztak, el kell ismernünk, nagy utat tettek meg. A kommunistákban 1949-ben csupán a gondolat érlődött és irányításukkal csak néhány tagú előkészítő bizottság dolgozott a földművesszövetkezet megalakításán. Az állam hathatós támogatása és a pártszervezet gondoskodása éltető erőt jelentett a fiatal, kezdeti nehézségekkel küzdő szövetkezetnek. Szabó elvtárstól, a helyi nemzeti bizottság titkárától megtudtuk, hogy 1952-től 1954-ig még decemberben is szedték a cukorrépát és nyolc éve januárban törték a kukoricát. Az egyénileg gazdálkodó parasztok részben azért tartózkodtak a szövetkezettől, mert látták a kezdeti nehézségeket. A kommunisták agitáltak: — Majd ha Rétén mindenki a szövetkezetben lesz, jobbra fordul a helyzet — magyarázták az embereknek. Ügy is lett. Idén, a pártszervezet évzáró taggyűlése már számot adhatott a szövetkezet sokkalta jobb eredményeiről. A gazdasági munkálatokat agrotechnikai határidőben végzik. A múlt évre 3 millió 280 ezer korona bevételt terveztek és néhányezer korona híján elérték célkitűzéseiket. A munka megkönnyítésére gépeket vásároltak. Az oszthatatlan alapba a jövedelem 13 százalékát helyezték — nemcsak 10 százalékot, ahogy azt a tervük feltételezte. A családi pótlékok fizetését 1958-hoz képest csaknem megkétszerezték. Oj technológiával olcsó istállókat építettek a sertések önetetésére és a szarvasmarhák szabad istállózására. Mivel tervüket egyenletesen teljesítik, a hosszúlejáratú kölcsönökből több mint egymillió koronát leírtak nekik. Az állatállományuk olyan, hogy bárki megirigyelhetné. Az állattenyésztésben a tervet egyenletesen tudják teljesíteni. SZÖVETKEZETÜK FEJLŐDIK, erősödik. A tagság magas életszínvonalát bizonyítja, hogy az átlagos havi jövedelem 1300 koronát tesz ki. Ezenkívül a szövetkezeti tagok a legszükségesebb termékeket a háztáji gazdaságban szerzik meg maguknak. Tejet a szövetkezetben kapnak, sőt hízót is vásárolhatnak jutányos áron, hogy ne kelljen külön tehenet és sertést tartaniok. Összehasonlíthatatlanul jobb a rétéi földművesek sorsa most, mint évekkel ezelőtt, még akkor is, ha a munkaegység értéke az idén nem éri el a tervezett 20 koronát. Miért nem tudja az EFSZ kifizetni a munkaegység tervezett értékét? Többek között ezt a kérdést is részletezték a falu kommunistái az évzáró taggyűléseken. Sorban említették az okokat, az önköltség tervét magasan túllépték — a takarmánynál több mint 100 ezer koronával, az üzemanyagnál és gépalkatrészeknél 200 ezer koronával. Több mint 2800 munkaegységet merítettek ki terven feKil. A pártbizottság beszámolójában rámutatott arra, hogy a helyzet jobb lenne, ha az EFSZ-ben dolgozó kommunisták pártcsoportjukban rendszeresebben foglalkoztak volna a termelési problémákkal. A taggyűléseken nem lehetett pótolni ezt a mulasztást, mert hiába tárgyalt a pártszervezet a szövetkezetet érintő feladatokról, ha a munkahelyen béna volt a meghosszabbított kéz: a pártcsoport. A kommunisták határozatokat hoztak, de a gyakorlati életben nem volt, aki következetesen dolgozzon végrehajtásukért. Az EFSZ-ben dolgozó kommunisták egy része még a gyűlésekre és a pártoktatásra sem járt el rendesen. A szövetkezetben elért sikerek önteltséget váltottak ki s az utóbbi időben lanyhult az agitáció és szervező munka. A szövetkezetben dolgozó kommunisták azt is eltűrték, hogy a szövetkezetben az ellenőrző bizottság csak papíron volt meg. A káderek nevelésében is lemaradás mutatkozik. Maga a szövetkezet elnöke, Farkas elvtárs sem akar részt venni a hathónapos iskolázáson. Rajta kívül két szövetkezeti tagot egyhónapos tanfolyamra kellett volna küldeni, de nem ment senki. Csupán a szövetkezeti munkaiskolán képezik magukat az EFSZ-tagok. Az iskolákat főleg a fiatalok látogatják. Az évzáró taggyűlés elismerőleg értékelte az ifjúság munkáját a szövetkezetben. Megemlítették, hogy a takarmánybegyűjtéskor, aratáskor és más idénymunkákban különösen a fiatalok, vasárnap is és rendszerint a késő esti órákig dolgoztak. AZ ÉVZÄRÔ TAGGYŰLÉS átfogó képet adott a szövetkezet fejlődéséről, de felszínre hozott olyan kérdéseket is, melyekkel a pártbizottság eddig nem foglalkozott. Kiderült, hogy személyes nézeteltérések vannak egyes kommunisták között. A pártszervezet vezetősége hibás azért, mert nem látta, vagy nem akarta látni ezeket a dolgokat. Az ilyen kellemetlen ügyek aztán elvonják a párttagok figyelmét a fő problémáktól és csorbát ejtenek a falu kommunistáinak egységén. Nehéz arra receptet adni, hogyan lehet ilyesmiknek elejét venni. Néha elég, ha a fejlettebb kommunisták a helyszínen közbeszólnak, amikor látják az összetűzés hátterében a személyes ügyeket és a haragot. Ha ez nem segít, a pártbizottság gyűlésén kell tisztázni az ügyet. Amenynyiben taggyűlés elé kívánkozik az eset, a pártbizottság előzőleg vizsgálja ki és saját álláspontjával együtt terjessze a tagság elé. Ezt kellett volna tenni az említett esetben is. A rétéi szövetkezet ma már gazdag. De meg kell becsülni a közös vagyont, amely már több mint 10 millió koronát tesz ki. A lehetőségeik megvannak, hogy tovább erősítsék szövetkezetüket. A tagok jól dolgoznak, pártunk határozatai értelmében állandóan növelik a mezőgazdasági termelést, de ne csak többet, hanem gazdaságosabban termeljenek. Erre a jövőben nagyobb figyelmet fordítson a pártszervezet. Drábek Viktor. JJJ SZÖ 4 * 1860. február 7,