Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-07 / 37. szám, vasárnap

A szocialista kultúra kongresszus ka óta több mint fél esztendő telt el, S ez alkalmat ad, hogy bizonyos távlatból értékeljük eredményeit. A szocialista kultúra kongresszusa fontos művelődéspolitikai esemény volt, amely joggal kap méltó helyet abban a harcban, amelyet népünk folytat a szocializmus építésének befejezéséért és ugyanakkor kulcsfontosságú szocialista kultúránk további fejlődésében. Mit értékelünk legtöbbre a szocialista kultúra kongresszusában? Elsősorban azt, hogy e kongreszszuson kulturális frontunk kifejezésre juttatta azt a rendületlen elszántságát, hogy népünk, a szocializmus és a kommunizmus javán munkálkodjék. Nyilvánvaló volt, hogy kulturális dolgozóink minél nagyobb segítséget akarnak nyújtani a dolgozók kommunista nevelésében, ahogy azt a párt megkívánja. Egyértelműen a mélyen eszmei, a marxizmus-leninizmus tanítására támaszkodó szocialista kultúra szolgálatába álltak. A kongresszus jelentősége továbbá abban áll, hogy a Központi Bizottság megbeszéléseinek szellemében hangsúlyozottan rámutatott a tudomány és a műveltség jelentőségére új társadalmunkban. A kongresszuson egész kulturális frontunk megfogadta, hogy legjobb erőit az ifjúság és valamennyi dolgozó nevelésének és oktatásának szolgálatába állítja. Harmadszor, a szocialista kultúra kongresszusa és egész széleskörű előkészítése ezer és ezer gyári és falusi dolgozó részvételével megmutatta, hogy művészet nélkül elképzelhetetlen. az életünk. Ellenkezőleg társadalmunkban a művészet szerepe nő és továbbra is nőni fog. A művészet hozzátartozik a szocialista ember teljes, sokoldalú életéhez. A kongresszus legfontosabb pozitívumai közé tartozik negyedszer az iš, hogy összefogó képet ad kulturális életünkről, megmutatta a művészet, a tudomány, a népnevelés és oktatás szoros összefüggéseit, hangsúlyozta eme tényezők egységes érvényesülésének fontosságát az új szocialista ember, új társadalmunk kialakításában. A kongresszuson kiderült, hogy ilyen széles méretekben kell látnunk kulturális frontunk feladatait, szocialista kulturális forradalmunk tartalmát. A kultúra kérdéseinek az egyes ágazatokra vagy az ismeretek és kulturális értékek puszta terjesztésére való korlátozása igen közel áll a polgári ismeretterjesztés és kultúregyletesdi ócska elméleteihez. Társadalmunkban a kultúrának sokkal igényesebb feladatai vannak. A kultúrának nagy szerepet tulajdonítunk a nevelés szakaszán, hangsúlyozzuk aktív átformáló küldetését, azt követeljük tőle, hogy valamennyi rendelkezésére álló különféle és gazdag eszközével elősegítse tovább-haladásunkat kitűzött utunkon. A kultúra dolgozói megértették ezeket az alapvető gondolatokat, amelyeket a kongresszus vitájából szűrtünk le. Itt persze nem akarom elhallgatni azt a tényt, hogy olyan hangok is hallatszottak - s egyes cikkekben is kifejezésre jutottak - amelyek azzal próbálnak riogatni, mintha a kongresszus valamiféle szürke, túlnyomórészt didaktikus és utilitarisztikus művészet és irodalom korszakának kezdetét jelentené. Kétségbe vonják kulturális politikánkat, amely igaz, mélységesen népi és a néphez közel álló művészetre törekszik, s azzal vádolják meg, hogy úgymond, túlságosan hangsúlyozza az irodalom és a művészet nevelő szerepét. Ügy hiszem, ezeket a kérdéseket végre már tisztázni kellene. 'Senki se aggódjék az irodalomért és a művészetért! Az új szocialista társadalom egyre újabb és újabb területeket nyit meg a .művészet előtt, ahol a művészi tehetségek gátlástalanul, teljes mértékben kifejlődhetnek. A minden tekintetben fejlett kommunista társadalomban a művészet az emberek életszükségletévé válik. Természetesen igazi művészetről, valóban művészi alkotásokról beszélünk. Semmi esetre sem fogadhatjuk el a sápatag szüleményeket, unalmas könyveket, alacsony művészi színvonalú filmeket és színdarabokat. Ügy hiszem azonban, a vita magva nem ebben keresendő. Egészen másban rejlik. Az említett kritikusoknak nem tetszik, hogy a művészetnek társadalmi funkciója legyen, és ingerli őket minden megjegyzés, amely a műalkotás nevelő szerepével foglalkozik. Bocsássák meg nekünk, hogy nem vagyunk hajlandók egy jottányit sem engedni eszmei és esztétikai alapelveinkből. Vannak persze alkotások, amelyek bár távol állnak az élettől, művészi alkotásoknak Jifí Hendrych, a CSKP KB politikai irodájának tagja: Kulturális frontunk jelenlegi feladatai *) A kulturális dolgozók 1960. január 29-én Prágában megtartott aktíváján elmondott beszámoló rövidítve. számítanak. Az igazi nagy műalkotás azonban mindig a nagy haladó eszmével szoros kapcsolatban jön létre, mint az emberi társadalmat előbbre vivő mozgalom elválaszthatatlan része. Érthető, hogy a párt mindig tanácsokat fog adni a művészeknek és arra ösztönzi őket, hogy éppen ilyen műveket alkossanak. A sokoldalú érdeklődés, amelyet a kongresszus iránt közvéleményünk mutatott, arról tanúskodik, hogy rendkívül fontos eseményről volt szó, amely bizonyos szakaszt jelent kulturális életünkben. A kongresszus eredményei véget vetettek egy bizonyos ingadozásnak, amely kulturális frontunk egy részén 1956-ban mutatkozott. Beigazolódott, hogy a párt ezt a helyzetet is helyesen oldotta meg. Szerfölött érzékeny kézzel rávezette a művészeket, hogy vezetése alatt saját maguk számoljanak le tévedéseikkel. Ma már sok elvtársunk hálásan nagyra értékeli, hogy a párt ily türelmesen'bánt velük, s megmutatta nekik az egyetlen helyes utat, helyüket a nép oldalán. Milyen feltételek mellett és milyen helyzetben fogjuk most valóra váltani ä szocialista kultúra kongresszusának tanulságait, mit hivatottak elősegíteni feladataink a kultúra frontján egész társadalmunk további előrehaladásával kapcsolatban? Egészbenvéve megállapíthatjuk s ezt valamennyiünknek fel kell ismernünk -, hogy nagyfokú politikai aktivitás időszakába lépünk, amelyben rendkívül fontos intézkedéseket hajtunk végre és készítünk elő; ezektől az intézkedésektől függ majd társadalmunk további fejlődése. Arról lesz szó, hogy részletesen értékeljük társadalmunk fejlődésének eddigi szakaszát, s ennek alapján a köztársaság új alkotmányában rögzítsük a már elért társadalmi fejlődés! fokot. Novotný elvtárs, a Központi Bizottság plenáris ülésén tartott beszámolójában kijelentette, hogy júliusban már szocialista alkotmányt fogadunk el. Természetesen szükséges lesz egyben hangsúlyozni kommunista pártunk vezető szerepét és e vezető szerep állandó elmélyülését, ami a kapitalizmusból a szocializmusba vivő átmeneti időszak törvényszerű folyamata. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy a párt vezető szerepét nem csupán gazdasági téren kell látnunk, hanem - sőt azt mondanám elsősorban — az ideológia, tehát a művészet és az egész kultúra szakaszán is. Fejlődésünk eddigi szakaszát értékelve alapvető jelentőségű a nemzeti bizottságok új szervezete és átépítése. A nemzeti bizottságok plénumainak és tanácsainak megnövekedett feladatai mellett az egyik további mozzanat, amely hivatott elősegíteni a nemzeti bizottságok demokratizálását, az új állandó albizottságok szerepe, amelyek a nemzeti bizottságok hathatós eszközei lesznek a gazdasági és kulturális építő munka feladatainak megoldásában. Az állandó albizottságokban már szembetűnően megmutatkozik a nemzeti bizottságok államhatalmi és közigazgatási szerepének egybeolvadása. Az állandó albizottságok kétségtelenül ama formák egyikévé lehetnek, amelyek révén elérjük, hogy a dolgozók, — illetve képviselőik — a szocialista önkormányzat közvetlen végrehajtói legyenek. A nemzeti bizottságok állandó albizottságai a jövőben nagy szerepet játszanak majd a kultúra és az iskolaügy fejlesztésében is. Az állam területi felosztásának átszervezésével kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy az új járásokban kell látnunk a kultúra további fejlesztésére irányuló munkánk legfontosabb színterét. Itt fel kell hívnunk a figyelmet egy dologra: gondosan kell ügyelnünk a kultúra egyenletes fejlődésére a járás egyes városaiban, falvaiban és üzemeiben, mert itt és nem másutt lesz a kulturális népművelési munka végrehajtásának súlypontja. Ezt különösen azért hangsúlyozom, hogy világosan lássuk: ha a járást munkánk döntő fontosságú színterének tekintjük, akkor irányító szerepére gondolunk, amelynek biztosítania kell a sokoldalú kulturális élet fejlődését a gyárakban, a falvakban és a városokban, s nem szabad abba a hibába esnie, hogy a különféle kulturális intézményeket csak a járás székhelyére összpontosítja. Azt sem szabad megengednünk, hogy a területi felosztásban végrehajtott változások, egyes eddigi járási és kerületi székhelyek megszüntetése, stb. e helységekben a kulturális élet gyengülésére vezessenek. Helytelen volna például, ha nem használnánk fel az eddigi járási székhelyeken meglévő kulturális intézményeket (művelődési otthonokat, könyvtárakat, stb.) olyan bázisokként, amelyekre az új, nagyobb járások egyes részeiben a kultúra fejlesztése során bizton támaszkodhatunk. Ez alkalommal szeretném még hangsúlyozni, hogy kezdettől fogva kellőképpen értékelni kell a kulturális és iskolaügyi albizottságok jelentőségét a szocialista kultúra tömeges fejlesztésében, és e bizottságokra — összetételükre és munkájukra — a legnagyobb gondot kell fordítani. Minden törekvésünk arra irányul, hogy a járások és kerületek jogkörének és vezető szerepének kibővítésével biztosítsuk a kulturális élet további nagyarányú fellendülését. Emellett szem előtt kell tartanunk, hogy ez a folyamat a demokratikus centralizmus alapján megy végbe. A nemzeti bizottságok hatáskörének bővítése nem mentesíti a központi intézményeket az általános eszmei vezetés és irányítás felelősségétől. Tudnunk kell, hogy a szocializmus építésének véghezvitele és az átmenet a kommunizmusba nemcsak attól függ, hogy megfelelő anyagi és műszaki bázist teremtsünk — bár ez valóban az első feltétel —, de attól ls, hogy céltudatosan kialakítsuk a szükséges erkölcsi, ideológiai feltételeket. Ezzel kapcsolatban nemcsak az ideológiai munka egyszerű kiszélesítéséről van sző, hanem arról is, hogy egészen új, minőségileg magasabb szinvonalat érjünk el a dolgozók nevelésében. Éppen itt szeretném ismételten hangsúlyozni a XI. pártkongresszus határozatát, melynek értelmében az a feladatunk, hogy ideológiai munkánkat teljes szélességében és sokrétűségében határozottan kommunista szellemben végezzük. Ez a feladat azt jelenti, hogy céltudatosan formáljuk az új embert, megszabadítsuk őt a régi polgári társadalom minden elavult csökevényétől, s ennek érdekében minden fronton ideológiai harcot folytassunk. A következetes ideológiai harc követelményét hangsúlyozzák a jelenlegi nemzetközi fejlődés kilátásai is. Számolnunk kell azzal, hogy a nemzetközi feszültség fokozatos enyhük lésével, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének kiszélesedésével és elmélyülésével éppen az ideológiai szakasz lesz a legfontosabb területek egyike, amelyeken kemény harc indul, természetesen békés eszközökkel. Ugyanakkor jottányit sem engedünk abból az elvből, hogy a szocialista és a polgári ideológia között semmiféle megbékülés sem lehet. Ebből a szempontból nézve a polgári ideológiának tett mindennemű engedményt a marxista-leninjsta világnézet feladásának tekintjük. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a nemzetközi fejlődés új szakasza számos konkrét, gyakorlati tényben is megnyilvánul. A gazdasági kapcsolatok mellett egyre nagyobb mértékben kerül sor kulturális javak, műalkotások, művészek cseréjére. Egyfelől ki akarunk jutni kultúránkkal Nyugatra, másfelől az az érdekünk, hogy egyre nagyobb számban jöjjenek el hozzánk Nyugatról nemcsak a barátaink, hanem ellenfeleink is, hogy életünk valósága alapján közvetlenül győződjenek meg szocialista rendszerünk előnyeiről. Nem fogjuk és nem is kell seholsem szégyelnünk szocialista és kommunista meggyőződésünket. Helyzetünk és kultúránknak a világban elfoglalt helyzete a büszke, becsületes, öntudatos nép állásfoglalása, amely nyíltan magáénak vallja azt az igazságos harcot, amelyet folytat. Szeretnénk szólni néhány konkrét tanulságról és feladatról, amelyeket a párt fogadott el a szocialista kultúra kongresszusának értékelése során. A tanulságok túlnyomórészt a dolgozó nép legszélesebb tömegei kulturális életének és a művészi alkotásnak a fejlesztésével kapcsolatosak. Ismeretes, hogy a Központi Bizottság már régebben elfogadta az iskolaügy és a dolgozók oktatásának kérdéseiről, a népművelési munkáról, a sajtó, a kiadóvállalatok, a nyomdaipar feladatairól, stb. szóló határozatokat. Elsősorban azt a tanulságot szükséges hangsúlyozni, hogy legelőször a népi műalkotást, a dolgozóknak a kulturális értékek létrehozásában való tevékeny részvételét kell fejleszteni. Arról van szó, hogy a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek együttes erővel azon munkálkodjanak, hogy a dolgozók az önkéntesség alapján, a népi műalkotás általános fejlesztésével összhangban egyre több ismeretre és kielégülésre tegyenek szert a zene, az ének, az irodalom és az újságírás művelésében, mégpedig úgy, hogy e tevékenységük elsősorban munka- és társadalmi közösségeik életével és működésével álljon kapcsolatban. Céltudatosan fejleszteni kell a gyerekek és a fiatalság művészi alkotó munkásságát. Azzal számolunk, hogy a népművészeti, alkotó csoportok tagjainak száma 1961-ig legalább a kétszeresére nő. Arról lesz szó, hogy a népi alkotó művészet az irodalom terén is fejlődésnek induljon, s az eddiginél sokkal jelentősebben nyilvánuljon meg a képzőművészet területén is. Tervezetet kell kidolgozni a népi művészeti főiskolák fejlesztéséről, amelyek a Szovjetunióban nagyon jól beválnak. A népi művészeti főiskolák elsősorban azt a célt szolgálják, hogy az emberek megtanulják megérteni a művészetet, s ezáltal nagyobb örömük és hasznuk legyen belőle. Számolunk azzal, hogy 1965-ig minden nagyobb városban, ahol hivatásos művészeti intézmények működnek, népi művészeti főiskolákat létesítünk. Fokozatosan a hálózatukat kiterjeszthetjük valamennyi járásra is. Az iskola és a kulturális ügyek minisztériumának feladata, hogy a művészi szövetségekkel együttműködésben ez év első felében tisztázza az elképzeléseket és javaslatot tegyen a művészeti népiskolák fokozatos létesítésére. Művészeti népiskolákat szerveznek fokozatosan minden járásban, mégpedig úgy, hogy a már létező járási zeneiskolákat további művészeti ágazatokkal bővítik ki, például színművészeti, képzőművészeti, irodalmi és táncágazatokkal. Azt akarjuk, hogy ezek az iskolák elsősorban a fiatalokkal foglalkozzanak, bár természetesen nem zárjuk ki a felnőttek részvételét sem. A kultúra tömeges fejlesztésére számos intézkedést teszünk abban az irányban is, hogy felülvizsgálunk egy sor jogi, pénzügyi és gazdasági előírást, amelyek a mai viszonyok közt megnehezítik a kulturális akciók szervezőinek munkáját. Az első ilyen intézkedés az előadások után fizetett adó megszüntetéséről szóló törvény volt, amelyei, egy hónappal ezelőtt hagyott jóvá a nemzetgyűlés. A művészi szövetségek és más intézmények kötelességévé tettük, hogy részletes terveket dolgozzanak ki a nevelő jellegű hangversenyek számának növelésére, a vándorkiállítások .intézményének további kiszélesítésére, a prágai és a bratisíavai Nemzeti Képtár gyűjteményeinek minél hatásosabb kihasználására és arra, hogy a hivatásos művészek minél hathatósabban segítsék elő a népi művészi alkotó munka fejlődését. A Politikai és Tudományos Ismereteket Terjesztő Társaság keretében külön szakosztályt létesítettek, melynek az a feladata, hogy a társaság más, munkájukban eredményes szakosztályainak példájára előadásokat szervezzen a művészet és az irodalom kérdéseiről. Számos határozatot hoztunk annak érdekében, hogy megteremtsük a szocialista művészi alkotó munka fejlődésének feltételeit. Egész társadalmunk érzi ennek az új művészi alkotásnak az égető szükségét. Ezt bizonyltja például a Csehszlovák Köztársaság felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából szervezett pályázat, az, hogy mennyi gonddal tűzték ki az üzemek, az egységes földművesszövetkezetek és a nemzeti bizottságok dolgozói a témákat és folyósítottak anyagi eszközöket műalkotások megrendelésire és megvásárlására. Szerfölött gyümölcsöző lesz az az eszmecsere és a nézetek szembeállításé, amelyekre e pályázat alapján a jövő hónapokban a művészek és a nép között nyilván sor kerül. Azzal 'számolunk, hogy folytatjuk a hasonló pályázatok megrendezését és így fokozatosan megteremtjük a műalkotások társadalmi megrendelésének rendszerét, ami nyilván nagy hatással lesz művészetünk szocialista fejlődésére. A párt arra is gondol, hogy célszerűen ossza el az országban a művészi erőket A művészek túlnyomó része a nagyvárosokban él Ugyanakkor ezerszámra fejlődnek városaink és falvaink, ahol egyre több népi értelmiség dolgozik. A művészi szövetségek központi bizottságai meg kell hogy vitassák az e kérdéssel kapcsolatos konkrét javaslatokat. Szó van a kerületi könyvkiadó vállalatok tevékenységének kibővítéséről és egyes Prágában vagy Bratislavában működő kulturális intézmények áthelyezéséről a kerületek székhelyeire. Irányelveket dolgozunk kl arra, hogy a képzőművészek nagyobb számban nyerjenek alkalmazást rajztanárokként a másodfokú iskolákban, tehát, a tanonciskolákban is. Ugyanakkor az iparban is biztosltjuk a képzőművészek érvényesülését. Különös figyelmet fordítunk a fiatal művészek támogatására, mégpedig pályázatok szervezésével, gyűjteményes kötetek kiadásával, fiatal művészek bevonásával a sajtó, a film, a televízió és a rádió munkájába. Gondot fordltunk arra is, hogy az iskola elvégzése után figyelemmel kísérjék a fiatal tehetségek fejlődését. Több intézkedés azt a célt szolgálja, hogy biztosítsuk a műblrálat egészséges fejlődését. Elsősorban arról van szó, hogy egyetemeinken tehetséges fiatal kritikusokat és esztétákat neveljünk és megoldjuk az irodalomtudományi és művészettörténeti tanszékek problémáit. A kérdés összefügg azzal, hogy a CSKP KB mellett társadalomtudományi intézetet létesítsünk, amely foglalkozik majd a kritika és az esztétika kérdéseivel is. A szocialista kultúra kongresszusát előkészítő bizottság nagyon jól végezte munkáját, s ez a fő oka annak, hogy az új feladatok tekintetbevételével tovább folytassa munkáját, mint a szocialista kultúra bizottsága. Fő feladata elsősorban az aktív kulturális tömegmunka, a szocialista kultúra elvi és időszerű kérdéseinek kidolgozása, kulturális frontunk politikai és ideológiai egységének elmélyítése, tömörítése a kommunista párt körül. A szocialista kultúra bizottságának munkája elsősorban a dolgozó tömegek felé irányul. Fontos feladata, hogy hozzájáruljon egyfelől a művészek és a tudósok, másfelől a gyakorlat, a munkások és szövetkezeti parasztok életének szorosabb kapcsolataihoz. Tovább kellene folytatni a kongresszust előkészítő kampány során szervezett kulturális brigádok munkáját. Kétségtelen, hogy kulturális dolgozóink találkozásai a munkásokkal és a szövetkezeti parasztokkal lényegesen hozzájárulhatnak az előttünk álló fontos politikai feladatok megoldásához. Ez alkalmul szolgál arra is, hogy értékeljük, hogyan alakult az az együttműködés, amelynek dolgában a művészek és a dolgozók a szocialista kultúra kongresszusa előtt megállapodtak egymással. A bizottság munkájának másik fontos része az lenne, hogy részt vegyen a kultúra néhány fontos elméleti problémájának megoldásában. A bizottság egész munkájának alapvető értelme az lesz, hogy minden tekintetben erősítse és elmélyítse a párt vezető szerepét kultúránk területéli. A párt vezető szerepe a szocializmus korszakában a társadalmi mozgalmak alapelve és a legbiztosabb záloga annak, hogy a kommunista társadalmat építő milliós tömegek tudatos tevékenysége az objektívan ható társadalmi és gazdasági törvényekkel összhangban alakul, vagyis a dolgozók kívánságainak, vágyainak és életcéljainak megfelelőn. A párt vezető szerepének megerősítése és elmélyítése a művészet és a kultúra területén tehát azt jelenti, hogy erősítjük aktív társadalmi szerepét, a kommunista ember kialakításában biztosítjuk, hogy a kultúra és a művészet ne maradjon el az ország gyors politikai és gazdasági fejlődése mögött és a szocialista társadalom szükségleteivel összhangban kiterjessze hatásának területét, kialakítsa szocialista jellegét. A szocialista kultúra bizottsága előtt igényes feladatok állnak, ezek azonban olyan feladatok, amelyek sikeres megoldásával lényegesen hozzájárul szocialista kultúránk további felvirágzásához. ÜJ SZÖ 5 * 1960, február 7.