Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-25 / 55. szám, csütörtök

Előadók és előadások A nevelésnek egyik fontos eszköze a Csemadokban is az előadás, amelyen keresztül dolgozóink megismerkednek a tudomány vívmányaival, a jelenlegi politikai helyzettel, megvitatják a mezőgazdaságban felmerülő problémákat vagy egy-egy író, költő életművét. A népnevelő előadások terén a Csemadok már eddig is szép eredményeket könyvelhet eL Kihasználva a téli hónapokat, jó néhány olyan előadást terveztek be helyi csoportjaink, amelyek a tudományos világnézet pímélyítését szolgálják. ' > Nyitrán például a Csemadok kerületi titkársága 53 előadót tart nyilván. A megtartott előadások számával azonban nem lehetünk megelégedve, mivel az előadóknak csak egy része tart rendszeresen előadásokat. A többiek is szívesen tartanának, de a Csemadok néhány járási vezetősége nem tudatosltja az előadások jelentőségét és nem fordít gondot megszervezésükre. Ahol a járási vezetőség dolgozott, az eredmény is megmutatkozik. Példa erre az újvári és a párkányi járás, ahol havonta öt-hat előadást szerveznek. A zselízi, nyitrai, surányi és komáromi járásokban rendszeresen megtartják a betervezett három előadást, a lévai és az ógyallai járásban csak egyet-egyet tartanak, ezt is rendszertelenül. A legnagyobb hiba a vágsellyei járásban van, ahol egyetlen egy előadást sem tudtak megszervezni. Meg kell javítani az előadási propagandát a nyitrai kerületben. Hiszen érdeklődés van. Mi bizonyítja ezt jobban, mint az eddig megtartott előadások. Csak néhányat említsünk. Lovicsek Béla Pásztón tartott előadást „Volt-e kezdete és lesz-e vége a világnak?" címmel. Hasonló előadásokat tartottak Zalabán, Besén és Felsőpélen. Az előadások után maguk a hallgatók kérték, hogy tartsanak a jövőben is hasonló témájú előadásokat. A Banská Bystrica-i kerületben működő Csemadok helyi csoportok az előadások megszervezése terén szorosan együttműködnek a Politikai és Természettudományi Ismereteket Terjesztő Társasággal. A helyi csoportok gondjjskodnak a szépszámú hallgatóságról. így pélául igazán szép előadást tartott dr. Liechko Lóránd Osgyán községben 200 hallgató előtt. Az élen a losonci járás áll. A Csemadok helyi csoportok ebben a járásban egy hónap alatt öt tudományos előadást tartottak. Amikor a losonci sikerekről szólunk, nem feledkezhetünk meg a Losonci III. Nyolcéves Középiskola tanítóiról sem, akiknek többsége az előadások terén aktív tevékenységet fejt ki a losonci járás községeiben. Az elért eredmények lelkesítenek, de nem húnyhatunk szemet a hibák felett sem. Vannak olyan falvak, ahol a funkcionáriusok sem ismerik fel az előadások jelentőségét, elhanyagolják a propagációt, és hiába megy ki az előadó, néhány hallgatónak beszél csupán. Példa erre a füleki járásban levő Ragyolc és Balogfala, ahol előadóink többszöri próbálkozás ellenére sem tudtak említésre méltó eredményt elérni. Reméljük, hogy Ragyolcon és Balogfalán felismerik az ismeretterjesztő előadások jelentőségét. A bratislavai kerületben számos előadást tartottak a kulturális forradalom kérdéseiről. így például Kossányi István értékes előadást tartott Nyárasd, Füss és Pódafa községekben. A legtervszerűbb az előadási propaganda a szenei járásban, ahol havonként három-négy előadást tartanak a Csemadok előadói. Megállapíthatjuk, hogy a Csemadok már kiépített előadói testülettel rendelkezik, de az előadók nem állnak mindig felkészülten a hallgatók elé. Sokszor nem ismerik a helyi viszonyokat és igy olyan kérdésekkel találkoznak, amelyekre nem tudnak egyáltalán vagy csak helytelenül válaszolni. Ma, amikor a kulturális forradalom győzelmes befejezését tűztük ki célul, többet és jobbat adjunk előadási propagandánkban is. Csikmák Imre A bratislavai Hviezdoslav Színház drámai együttese a napokban nagy sikerrel mutatta be Moliére Úrhatnám polgár című vígjátékát. J. Herec felvételén a harmadik felvonás egyik jelenete. JUBILÁRIS PRÁGAI TAVASZ A zenei fesztivál a felszabadulási ünnepségek szerves részét alkotja • Nagyszabású külföldi részvétel O Magas művészi színvonal A magyar nyelv értelmező szótára A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének szerkesztésében megjelent A magyar nyelv értelmező szótára. A magyar könyvkiadás nagy eseményeinek kijáró elismeréssel fogadott első kötetét további öt követi /

E majd. Régi hiányt pótol a Magyar Tudományos Akadémia ennek a hatalmas műnek a közzétételével. Hiszen az első és egyben egyetlen nagyobb magyar szótár, Czuczor Gergely és Fogarasi János hatkötetes munkája, csaknem 100 évvel ezelőtt jelent meg. Azóta a magyar nyelv sokat változott, fejlődött. Számos szó elavult. igen soknak a jelentése módosult, új fogalmak jelölésére számos- új sző, új sžólás keletkezett. A Nyelvtudományi Intézet 70 tudományos dolgozójának tízéves szorgos munkája ez a hatalmas szótár, a 6 nagy alakú kötet biblianyomó papíron, díszes egészvászonkötésben, 7000 lapon, 60 000 címszó közkeletű jelentéseinek és értelemárnyalatainak rövid, közérthető körülíró magyarázata; ezenfelül számos összetétel, származékszó, állandó szókapcsolat, szólás, közmondás értelmezése, összesen kb., 250 000 nyelvi adat értelmének megbízható, tudoKínában ez idén több mint 690 irodalmi mű jelenik meg A kínai könyvkiadó vállalatok terve szerint a Kínai Népköztársaságban ez évben több mint 600 irodalmi mű jelenik meg. Ismét kiadják a Kínai Népköztársaság megalakulása óta megjelent 60 legsikerültebb müvet. A kUlföldi irodalmi müvek között lesznek Majakovszkij, Gogof, Tolsztoj, Mark Twain, Jirásek, Némcová, Zápotocký, Pujmanová. Majerová, Mácha, Bezruč, Ŕezáč, és Otčenášek munkái. (ČTK) mányos kifejezése található meg az értelmező szótárban. Mire való az értelmező szótár? — kérdezi majd nem egy olvasónk. Mert azt mindenki megérti, hogy orosz-magyar, vagy magyar-francia stb., szótárra szükség van, de sokan kérdik majd furcsáivá, miért kellett nagy fáradsággal egynyelvű szótárt kiadni, hiszen ezt csak magyarul tudók használhatják, az anyanyelvét pedig senki sem tanulja szótárból. Azon országokban, ahol az egynyelvű szótárkiadásnak és a szótárolvasásnak régi és nagy hagyományai vannak, inkább a kérdés tűnne értelmetlennek. Mert, hogy Lukács Sándor író szavaival éljünk: „Nyilvánvaló ugyanis, hogy nemcsak a komoly nyelvészeti munka lehetetlen értelmező szótár nélkül, de mindenki másnak is — írónak, szerkesztőnek, fordítónak, tanárnak, előadónak — mindenkinek, aki szereti a nyelvét és ad műveltségére, szüksége van olyan segédeszközre, mely eligazítja kiejtési, jelentéstani, stilisztikai, nyelvhelyességi és helyesírási kérdésekben, olyan tanácsadóra, melynek segítségével tudatosíthatja és fejlesztheti a gyerekkorban elsajátított anyanyelve, annak szépségére, kifejező voltára, ezer stilisztikai árnyalatára vonatkozó- ismereteit". Azt, hogy ezt a szótárt használhassuk, először olvasgatni kell. Amikor A. Huxleyt egyszer megkérdezték, mi a kedvenc; olvasmánya, habozás nélkül felelte: „Az Encyclopaedia Britannica", vagyis az angolok pompás nagylexikona. Az értelmező szótár is ilyen olvasmány, minden hasábján az ismeretek titkos szépségei bukkannak, elő. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a szótár nem tévesztendő öszsze a tudományos lexikonnal. A szótár a szavak jelentésének pontos meghatározását, körülírását tartalmazza, de nem többet. Az atomenergia szó jelentéséről ennyit olvashatunk itt: „Az atommag mesterséges felbontása útján felszabaduló óriási energia." Minden további tudnivalóért a lexikonhoz kell fordulni. Az értelmező szótár a mai magyar köznyelv és irodalmi nyelv legközkeletűbb szókincsét öleli fel betűrendbe szedve. Minden címszót a legújabb helyesírás szerint közöl, de feltünteti az ettől eltérő alakváltozatokat s a szükséghez mérten a régies írásmódot is. Megadja a szó helyes kiejtését, feltünteti szófaját, ragos alakjait, közli a szó használatára vonatkozó legfontosabb nyelvtani és stilisztikai tudnivalókat. Megtudjuk belőle, mi a magyar nyelvben ma is közkeletű, mi már elavult vagy régies, népies vagy tájnyelvi', mely szójelentések tartoznak a különféle szakmák és tudományágak nyelvébe, melyek bizalmas, tréfás, rosszalló vagy gúnyos hangulatúak, melyek költőiek, vagy épp ellenkezőleg durvák stb. A szótár elkészítésében legnagyobb szerepet vállaló Bárczi Géza és Országh László professzorok munkáját csak a legnagyobb dicséret hangján méltathatjuk. S. L. A XV. Prágai Tavasz május 11-én veszi kezdetét és július 5-én fejeződik be. A Csehszlovák Köztársaság felszabadulásának jubiláris évében az a különleges hivatása, hogy elsősorban a hazai zeneszerzők felszabadulás utáni müveit szólaltassa meg. Azokról a zeneművekről van szó, amelyeket a felszabadulási harcok, népünk építő igyekezete és mai szabad élete ihletett (Dobiáš, Suchoň, Seidel, Moyzes, Kapr, Kardos stb.). Emellett a vezérszólam mellett méltó helyet kapnak hazai fiatal komponistáink (Jirko, fiezáč stb.), korunk legismertebb zeneszerzői, (Martinű, Bartók, Prokofjev stb.) és a fesztiváli műsor öszszeállításánál figyelembe vették az idei Chopin, Mahler és Dusík évfordulókat is. Általában megállapítható, hogy mind a zeneművek műsorratűzésénél, mind a művészek meghívásánál a fesztivál rendező bizottsága szem előtt tartotta a legnagyobb zenei eseményünk nemzetközi jelentőségét. Nemzetközi zenei ünnepség keretében ez lesz az első alkalom, amikor a cseh és szlovák zene ily valóban széles, reprezentatív válogatásban hangzik el a Smetana-előtti időktől kezdve egészen napjainkig. A szokottnál is nagyobb mértékben vesznek részt az idei Prágai Tavaszon a szovjet ,művészek. A Prágai Vár harmadik várudvarának történelmi környezetében fejezi be csehszlovákiai körútját búcsúhangverseny keretén belül a Szovjet Hadsereg Alekszandrov tánc- és énekegyüttese. A már említett Kondrasin és Hajkin karmestereken kívül alkalmunk lesz meghallgatni a Kogan-Barsaj-Rosztropovics triót. Az ismert művészek önálló hangverseny keretén belül is fellépnek. Érdeklődés előzi meg az az Állami Grúz Kvartett és a moszkvai Nagyopera szólóénekeseinek a felléptét. Ugyancsak a várudvaron adja elő ezúttal először a Cseh Filharmónia Smetana Hazám című szimfonikus költeményét és a prágai Nemzeti Színház Smetana Daliborát. Kimagasló zenei eseménynek számít Eugen Suchoň Svätopluk című új operájának és E. F. Burian Maryša című fiatalkori művének a fesztivál napjaiban való ünnepi előadása a prágai Nemzeti Színházban. A Prágai Tavasz legtöbb vendége bemutatkozik Bratislavában és több kerületi városban is. A fesztivált nemzetközi énekverseny előzi meg. Eddig 13 államból harmincan jelentkeztek, de további jelentkezések még folyamatban vannak. A zsűri tagjai a legjobb hazai és külföldi magánénekesek és zenepedagógusok Az immáron hagyományosnak nevezhető Prágai Tavasz méltán sorozható az egész világ egyik legjelentősebb kulturális eseményei közé és az idén ismét a legnagyobb zeneművészek seregszemléje lesz, éppen Csehszlovákia felszabadulásának évfordulóját ünneplő dicső napokban. (sz. 1.) A nyugat-németországi revansista propagandáról tanúskodik három „irodalmi" alkotás fedőlapjának reprodukciója. Az ilyen könyvek minden fenntartás nélkül dicsőítik a hit'cri Wehrmachtot, amelynek örökösévé válik a bonni Bundeswehr. (Zentralbild felvétele) A jól szerkesztett újságban minden olvasó megtalálja kedvenc rovatát. Ahány újságolvasó, annyiféle érdeklődési kör. Van, aki elsőnek a vezércikkbe mélyed, van, aki az utolsó oldalt, a sportrovatot olvassa el először. Van, akit a külpolitikai hírek érdekelnek, van, aki csak akkor találja meg örömét a lapban, ha abban irodalmi rovattal is találkozik. Én azok közé az újságolvasók közé tartozom, akik legszívesebben az OJ SZÓ POSTÁJÁBÓL című rovatot várják és azt elsőnek olvassák el. Nem mintha nem érdekelne egy-egy vezércikk, vagy a külpolitika, nem mintha sportanalfabéta lennék - hanem azért, mert módfelett érdekel az, amiről egyszerű emberek írnak, amit nem az újságíró szemével, hanem a mindennapi ember szemével láttatnak meg velem. Különös öröm számomra, ha ebben a rovatban — és sokszor — egyegy új kultúrház avatásáról olvasok. Mint legutóbb az Oj Szó ez évi január 14-i számában olvasom kedvenc rovatomban, hogy új kultúrházat avattak

1 Szilveszterkor Bodvavendégiben. Kultúrházak! Nekünk, színházi embereknek egy kultúrház annyit jelent a falvakban, városokban, mint a szövetkezetesnek a jó magtár, melyben a gabonáját raktározza el, mint a tanítónak a szép. világos és korszerű iskola, mint az orvosnak a jól berendezett rendelő. Munkahelyet jelent, ahol adhatunk, ahol Kultúr ház ak dolgozhatunk, ahol együtt lehetünk színházi esték keretében azokkal, akikért élünk: a dolgozókkal. Ki' csit minden foglalkozásbeli ember önző — mi is azok vagyunk. Természetes, hogy a tanító elsősorban iskolát, az orvos rendelőt, a földműves magtárat akar. Es csak azután mást. Mi elsősorban annak örülünk, ha egy-egy kultúrház épül. Örömet érzünk, ha a falvakon áthaladva autóbuszunkkal, az utcákban téglarakásokat látunk és meghalljuk, „itt ebből kultúrház lesz!" A dolgozó nép épít nekünk, Thália papjainak templomokat, amelyekben majd előadjuk a színházművészet remekeit a szépre és nemesre olyan fogékony új közönségünknek. * * * Tovább lapozom az Üj Szó-t. Leszerel egymillió kétszázezer katona a Szovjetunióban. Egymillió kétszázezer ember. Ennyi az újsághír. Ma katonák, holnap kolhozparasztok, munkások, orvosok, főiskolások, mérnökök. Egymillió kettőszázezer pár kéz. Ma puskatust markol, holnap szerszámot; ma a tankot irányítja, holnap a traktor kormánykerekét; ma a géppisztoly ravaszát billegeti, holnap az írógép, a számológép billentyűjét. S mindez egy újsághírben: leszerel egymillió kétszázezer katona a Szovjetunióban. 17 milliárd rubel lesz a megtakarítás — mondja a közlemény. 17 milliárd rubel... Micsoda irdatlan nagy összeg, mely jelszabadul más célra. A hír hallatára, az összeget nézegetve az- orvos bizonyára azt számítgatja, mennyi új kórházat lehet építeni. A mérnök azt, mennyi új gyárat, a tanító, hogy mennyi iskolát - és mi, színészek, újból a mi „szemszögünkből" nézzük a hatalmas megtakarítást: mennyi kultúrház, hány modern színház építhető fel ezen az összegen. Minden nap elolvasom az Üj Szó utolsó oldalán azt is, hol játszunk. Nem mintha nem tudnám ... Tudom kívülről, de jól esik olvasni, tudni, hogy mások is olvassák. Es még valami. Mikor nyolc évvel ezelőtt elindultunk, alig 10—12 helyet tudtunk volna feltüntetni a játéktervben, s ma? Közel ötven helyre járunk és mindenhol megjelelő módon — ha néha művészi szempontból engedményeket téve a kis színpad adta követelményeknek — de játszunk. Sok-sok új falu neve tűnik fel ebben a rovatban hónapról-hónapra. A múltban hiába kerested a műsortervben Kétyet, Búcsot, Farnadot, Szelöcét... ma valóság. Kultúrházak! igen, ezek teszik lehetővé azt, hogy eleget tehessünk küldetésünknek. Minden egyes új kultúrház, színpad szószék számunkra, ahonnan anyanyelvünkön szólhatunk a tömegekhez. Es mennyi szószék hiányzik még. Mennyien nem láttak még, nem hallottak még bennünket. Falvainkban már majdnem mindenhol kigyulladt a villanyfény. A technika legyőzte a sötétséget, a kézilámpával, sáros falvakon. baktató ember már lassan „figura lesz" a múltból, színpadi alak. Gazdagszik, gyarapodik a falu, ne késsen hát a kultúra hajléka sem soká. Ne csak a technika, hanem a szellem világossága, a kulturális forradalom lángja is behatoljon a földszintes házsorok közé. Az alkalom ezernyi: „Z"-akció, kultúrát szerető emberek brigádjainak százai, a szövetkezetek kulturális alapja és egyéb gazdasági eszközök, mbrális erő, segíteni és építeni akarás. Akarat van, a szándék nemes — fel hát a munkára! Valamikor szegénynek, lenézettnek számított a falu, melyben nem volt templom, - csak harangláb. Ma, — úgy érzem — az a falu a szegény, amelynek nincsen kultúrháza, ha temploma kéttornyú is. Várjuk a falvakból a hírt: jöjjetek, a kultúrház áll, várunk benneteket! Ezért olvasom hát szeretettel az OJ SZÓ POSTÁJÁBÓL című kis rovatot, mert ebben találom meg ezt a hívást, amikor arról ír a levelező: kultúrházat avattunk! SIPOS JENŐ, Komárom ÜJ SZÖ 7 * 1960. február 20.