Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-25 / 55. szám, csütörtök

* LÁTOGATÁS PIÄNÄ 9EGLI ÄL3ÄNESIBEN * VIDÁM KÖNYVEK Kurt Tucholsky: Alligátor a színpadon Három évtizede lesz, hogy először találkoztam Kurt Tucholsky nevével a Carl von Ossietzky szerkesztette Die Weltbühne hasábjain. Kevéssel utána egy testes könyve is a kezem­be került, éspedig a berlini Univer­sum-Bücherei kiadásában megjelent cikk- és versesgyűjteménye. A kö­tet elé frt előszavában bemutatko­zásul ezeket jegyezte fel önmagá­ról. „ÖT UJJ vagyunk egy kézen. Aki a címlapon van és: Ignaz Wrobel, Peter Panter, Theo­bald Tiger, Kaspar Hauser. A sötétből bukkantak elő ezek az álnevek, játéknak szánva, játéknak költve — akkoriban volt ez, hogy megjelentek első munkáim a Welt­bühnében. Kis hetilap egyetlen szá­mában nem szerepelhet négyszer ugyanaz az ember, és ezért jöttek létre, mókából, ezek a homunkulu­szok." Tegyük hozzá magyarázatul, hogy Kurt Tucholsky volt köztük a pub­licista és regényíró. Ignaz Wrobel, a kulturális élet figyelője, Peter Panter a humorista, Theobald Tiger a költő és Kasper Hauser a társa­dalomkritikus. A magyar olvasó a világháború előtt elsősorban a Tiger névvel jel­zett könnyed, szellemes sanzonjait és forradalmi hangú, erőteljes, osz­tályharcosan tudatos verseit ismer­te. Itt nálunk ekkor munkáskórusok sűrűn szavalták költeményeit és ma­gyar földön, a Horthy-fasizmus ide­jén munkások olvasták — ők is for­dították — munkások adták elő ott, ahol felvilágosító, ébresztő költői szó kellett. Tucholsky most január 9-én lett volna hetven esztendős és éppen ne­gyedszázada, hogy hazájától távol, Svédországban önkezével vetett vé­get életének. A budapesti Magvető Könyvkiadó Vidám könyvek soroza­tában nemrég megjelent ALLIGÁTOR A SZÍNPADON című karcolat-gyűjte­ménye ezért kegyeletes megemléke­zésként és tisztelgésként is hat, amit ez a sokoldalú, forrószívű, har­cos német író a legteljesebb mérték­ben megérdemel. Noha Tucholsky elé osztálykötött­sége bizonyos korlátokat emelt, kö­vetkezetesen és bátran harcolt a nácizmus ellen és ebben a harcá­ban verseivel és cikkeivel kitűnő fegyvertársa volt a munkásosztály­nak; noha nem hitt a tudományos világnézet lehetőségében, elismerte a marxizmus fő céljait és hitt a szo­cializmus új társadalmat építő ere­jében. Hite igazolásául 1930-ban a Moskauer Rundschau körkérdésére: „Milyen magatartást tanúsítana a Szovjetunió ellen indítandó háború esetén? - ezeket feleli: „Ha azonban olyan európai hatal­mak összefogásáról van szó, ame­lyek az egyház segítségével szünte­len izgatnak az ellen a Szovjetunió ellen, amely saját munkásmozgal­muk miatt szálka a szemükben, ak­kor álásfogalásom csakis egyértel­mű lehet: Oroszország mellett és e hatalmak ellen, még akkor is, ha Németországról van szó". Három esztendővel később Goeb­bels „a halhatatlan német népszel­lem iránti tiszteletből és hódolatból" jelszóval Tucholsky könyveit is mág­lyára veti. Tucholsky nem tanúja ezeknek a könyvmáglyáknak, mint osztálybeli' írótársa, a tizenkét esz­tendőre elhallgató Erich Kästner. Már korábban Svédországba mene­kült, de az emigrációt csupán két évig bírta; ®plkileg összeroppant a nagy emberbarát, aki tolla fegyveré­vel több mint egy évtizedig küzdött a „jobbik Németországért", hogy a fasizmus uralomra ne juthasson, munkásanya többé ne éhezzék, osz­tálybíróság el ne ítélhesse a törvény elé hurcolt proletárt. Öngyilkosságá­nak oka ugyanaz, mint Franz Wer­felé vagy Stefan Zweigé, akiket las­san összemorzsolt a kilátástalannak tartott emigráció, akik nem látták meg a kivezető utat, az ember jövő­jét, nem ismerték fel a Szovjetunió­ban azt a győzedelmes erőt, amely megdönti a fasizmust. Tucholsky az apró karcolat tárca­szerű műfajában alkotta a legmara­dandóbbat. Bármiről ír, frontélmé­nyeiről, szállodák halljának utasairól, rendőrökről, karrieristákról, jóté­konykodó polgárokról, elnehezült tes­tű, lomha agyú hájas kereskedőkről ­mindenütt ott érezzük haladó írói állásfoglalását, a gúny ostorában a javító és intő célzatot. Gyűlöl min­dent, ami visszahúz, maradi és em­bertelen, megmosolyogja azt, ami torz és felemás, de ha szembekerül a fasizálódó társadalom beteg tüne­teivel, nagy bűneivel, az igazságta­lan elnyomással, a munkásembert lealacsonyító és megszégyenítő kor­látokkal, szelídnek tűnő humora szí­vet szorongató váddá keményedik. Az Alligátor a színpadon már ter­jedelemnél fogva sem adhat teljes képet a hazáját féltő, a reakciót és német militarizmust gyűlölő Tuc 1*' 1.? skyről; a kötetben inkább a humorán van a hangsúly, mint azon, hogy ta­nítómestere, Heinrich Heine példájá­ra kitűnően értett hozzá, „hogy ren­dületlenül verje a dobot" és e dob­verése az ébresztés erejével hasson. Ám ebben a válogatásban is hasz­nos a kötet, amely a magyar olva­sók közt első ízben próbálja kisebb szatirikus írásaival népszerűsíteni a két háború közti német irodalomnak ezt a reprezentatív egyéniségét. A kötet megjelentetését egyébként nemcsak Tucholsky születésének 70. évfordulója, hanem a Nyugat-Né­metországban és példájára másutt a nyugati világban újjáéledő fasizmus­nak az utcákat, a temetőket és templomokat elöntő mérge teszi ak­tuálissá. A harcot a mázolások és egyéb atrocitások ellen, az ébresz­tés, a riadózás munkáját Tucholsky­nak a NDK-ban újonnan megjelenő könyvei hathatósan segítik. Goda Gábor: Családi kör Tizenhat novellisztikus történetben Goda Gábor, a CSALÁDI KÖR írója négy évtized távolából gyermekkora emlékeit teríti az olvasó elé. Az emlékek csillogó, színes fűzérén egy pesti értelmiségi család sorsa jele­nik meg igen elevenen, az iróniát kedvelő szerző jóízű humora jóvol­tából roppant mulatságosan, kitűnő emberábrázoló ereje jóvoltából pe­dig a valóság teljes hitelével. Megnyerő a kis családnak minden tagja, rokoni és baráti köre, minde­nekelőtt a családfő, az író haladó vi­lágszemléletű és bohémtermészetű művészapja, aki egy napkeleti bölcs nyugalmával és humorával fogadja a házában otthonos végrehajtót, mo­solyogva hárítja el a kispénzű mű­vészemberek anyagi gondjait és kár­pótlásul, hogy családját nem tudja fényűzően ellátni, szelleme fényeivel, fanyar humorával és meleg embp; ­séggel, igazságos érzülettel bü/ös varázskört von az övéi köré. Ebbe a bűvös körbe nem tud mélyebben behatolni a kinti világ megalázó ha­talma. Az anya alakja már halvá­nyabb, ő a történetek mosolygó sze­mű szépasszonya, akinek arcára egyetlen ráncot sem szántott még a szegénység és öregedés kíméletlen ekéje. A családi kör harmadik tagja az író maga, a tízesztendős kisfiú, aki a történetek folyamán lassan meg­ismerkedik az ellentétekkel, a va­rázsos családi körön túli világ apró és nagy hazugságaival. A Don Quijo­te természetű apa méltó utóda ez a csibészes, füMentő, de alapjában véve igen egyenes jellemű, jóra haj­lamos, talpraesett gyerek. Az élet buktatóitól most megóvja öt a csa­lád, és érezzük, ha majd magára marad, megtalálja ugyanúgy az élet egyenes útját, mint édesapja. Van valami legendásan költői a meleg szívvel megrrjzolt szülőkben és magában a kisfiúban is, de az író maga sem tagadja, hogy a va­lósághoz a kedve szerint, íróhoz illő szuverenitással, néha egyenesen a maga számára is meghökkentőket füllentve, az írói fantázia jogos ha­tárain belül költötte a magáét. És ebben a költött valóságban, a csa­lád hol zátonyra futó, hol védett rév­be érő rajzában több van egy szűk családi kör sorsánál és életénél; a háttér-ben kirajzolódik a húszas évek magyar társadalmának képe - ha­nem is átfogón, ahogy egy nagyobb szabású regény megadná - de apró vázlataiban is igen jellemzően, a mu­latságos és humoros kép mögött is vádlón és hullafoltosan, ahogy ké­sőbbi összeomlása és pusztulása felé sodródott. Goda Gábor 1 köpyve mulatságos, üdítő olvasmány. Kellemesen szóra­koztat és el is gondolkoztat. Bo­zőky Mária rajzai kifejezők, de nem érik el a Tucholsky könyv illusztrá­torának, Kajannak szatirikus erejét. EGRI VIKTOR pravoszláv, amelyben nem pap, hanem seletek, amelyek valószínűleg Albá­pópa végzi az istentiszteleteket. Pia- niának fent. említett vidékéről szór­na degli Albanesit 1488-ban az albánok maznak; igaz hogy csak különleges alapították és a városkának ma kere- alkalmakkor öltik magukra ezt a nép­ken hétezer lakosa van; egyike a leg- viseletet. Dél-Olaszországban az el­nagyobb és legfontosabb albán telepü- múlt évszázadokban az albán irodalom léseknek Dél-Olaszországban. is kifejlődhetett, ami a török uralom Amikor a XV. században a törökök alatt levő Albániában sokkal nehe­megtámadták a kis Albániát, a lakos- zebb volt. A palermói egyetemen még ság tízezerszámra menekült Olaszor- ma is külön tanszéke van az albán szágba. Itt csatlakoztak még a törö- irodalomnak és az albán nyelvnek, kök győzelme előtt Olaszországban Itt Pianában fennmaradtak a régi al­letelepedett néhány albán családhoz bán nevek is: Schiro, Buá, Mandalá, George Castriota, más néven Skan- Petta, Burreshi és Cuccia. derbég, a nagy albán hadvezér, aki- Piana degli Albanesiben sétálgatva nek sikerült Albániát egyesíteni a tö- beszédbe elegyedtem a pápával is. rök elleni harcban, 1461-ben 2000 em- Nem barátja az új Albániának, ez borével Olaszországba ment, hogy a egyáltalán nem meglepő. De kényt e­királyt, Nápolyi Ferdinándot, akit len beismerni, hogy e kis Adria­Anjou grófja Bari városában körül- menti országban az utóbbi években zárt, kiszabadítsa. Az albán lovascsa- sok minden megváltozott. Lakásában patok Skanderbég vezetésével ragyo- Skanderbég képe függ, mellette az gó győzelmet arattak és az albán albán nemzeti lobogó - vörös me­hadvezér a királytól hálából a segély- zőben fekete kettős sas - eléggé nyújtásért hűbérbirtokul kapta Trá- terjedelmes könyvtárában pedig Albá­nit. Eme albán lovasok közül egye- niáról szóló müvek, sek Olaszországban maradtak. A pápától megtudom, hogy számos Néhány évre rá Skanderbég meg- albán településen még albánul beszél­halt, a török seregek megtámadták nek. Röviddel azelőtt felkerestem és feldúlták Albániát, a nép pedig o- Biancavilla kis várost, amelyet a kö­mé gközelíthetetlen hegységekbe, vagy zépkorban szintén albánok alapítottak, pedig átkelve az Adrián Olaszország- Ott azonban senki sem tud már al­ba menekült. A már régebben oda le- bánul, bár a lakosok tudják, hogy elö­települt albánok segítségükre voltak Üeik albánok voltak. Érdekes, hogy e menekülőknek és egyre több albán, nem minden helységben beszélik aki nem tudta elviselni a török igát, ugyanazt a nyelvjárást. A Piana deg­menekült a tengeren át ide. így ke- li Albanesivel szomszédos San Miche­letkeztek Dél-Olaszországban sok he- le di Ganseriában egészen más albán lyiitt albán települések, amelyeknek tájszólással beszélnek, mint pianaiak, lakosai magukkal hozták nemzeti sa- ezzel szemben az abruzzói albánok játosságaikat, népművészetüket, nép- ugyanazt a nyelvjárást beszélik, mint viseletüket, és nyelvüket s ezeket a pianáiak. Gazdag terük nyílik itt részben a mai napig is megőrizték, a nyelvkutatóknak. Csupán Cosenza tartományában az Piana degli Albanesi-i tartózkodá­olasz hivatalos adatok szerint ma 79' som • újból meggyőzött arról, mily albán település van! Dél-Olaszország- óriási az albán nép életereje. E nép ban összesen kb. 150 ezer albán él, nemzeti erejéről tanúskodik már az közülük 70 ezer megtartotta pravo- is, hogy bár évszázadokon át török szláv vallását. ' uralom alatt élt, mégis fennmaradt. Számos ilyen településen, főként Ezt az erős életakaratot talán még Szicíliában, még ma is albánul beszél- szemléltetőbben bizonyítják az olasz­nek. Ez a helyzet Piana degli Alba- országi szkipetárok, akik mint kis nesiben is. A nyelvkutatások valószí- nemzetiségi kisebbség, még hozzá nűvé teszik, hogy Piana degli Alba- Dél-Olaszország egész területén el­itest lakosainak elődei Gjirokaszter szórtan, egy másik nép közepette dél-albániai város környékéről ván- megőrizték nemzeti kultúrájukat, doroltak ki. Pianában még láthatók nyelvüket, viseletüket, népdalaikat, azok a pompás eredeti albán népvi- sőt albán irodalmat is alkottak. .. Piana degli Alba­nesinek azonban van még egy sajá­tossága: e város­kából származik Nicolo Barbato, az olasz munkásmoz­galom egyik úttö­rője. Itt került sor 1947-ben arra a felháborító esetre, amikor a Giuliano­banda állig felfegy­verzett tagjai tűz alá vették a május 1-i felvonulást, és nyolc munkást megöltek. Ma Piana degli Albanesiben a kommunista párt a legerősebb párt s csak kevés sza­vazat hiányzik ah­hoz, hogy abszolút többsége legyen. Jelentéktelen kis oáros ez, mely kü­lönös és változatos múltra tekint visz­sza; lakosai ke­mény életet élnek, de tudják, hogy hová tartoznak. S ha a pópa nem is barátja az új Al­bániának, az egy­szerű emberek Pi­ana degli Albane siben bizony azok. Jellegzetes utcarészlet Piana degli Albanesiben KURT SELIGER Ha az ember Palermóból déli irányban utazik, a monreali híres Normann-dóm mellett elhaladva szű­kös növényzetű, elhagyatott hegyvi­dékre kerül, amelynek egyik völgyé­ben Szicília legérdekesebb kisvárosa, Piana degli Albanesi fekszik. Ha a kocsnlába mégy vagy a postán vqn dolgod, vagy bárhol az utcán haladsz, hamarosan megállapíthatod, hogy o lakosság nem olaszul beszél egymás között. Ha az ember a főúton megy, amelyet Via Castriotának hívnak, az Dél-olaszországi albán népviselet iskolán díszelgő tábla ezt a feliratot hirdeti: „Scuolu elementare Scander­beg". A munkáskamara kis hivatali szobájában egy férfi arcképe függ, aki a Piana degli Albanesi lakosai előtt igen ismert: Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt főtitkárának a képe ez. Az egyik háborús emlékművön azt olvas­suk, hogy ezen a helyen Skanderbég, az albán nép nemzeti hőse bajtársai­nak utódai harcoltak és a templom­ban levő számos emléktábla is arról tanúskodik, hogy Piana degli Albane­sinek számos fia kiváló alkotásokkal gazdagította az albán irodalmat és nyelvet. E templom egyébként külön fejezet! Szicília éppúgy, mint Olaszország többi része, erősen a katolikus vallás befolyása alatt áll. De Piana degh Albanesi lakosai nem katolikusok, hanem pravoszlávok és templomuk is Terbeléden összefogtak Terbeléden gyakrabban szeretné­nek filmelőadásokat látni. A helybe­lieket már nem elégíti ki, ^íogy hé­be-hóba ellátogat a községbe a ván­dormozi. Régen foglalkoztak már ez­zel a tervvel. S a terv most megva­lósult. Az összefogás már sokszor hozott sikert. így volt ež Terbeléden is. A tömegszervezetek közösen filmve­títőgépet vásároltak. Nagy esemény volt a megnyitó előadás a falu éle­tében és most már Terbeléden he­tenként kétszer-háromszor rendsze­~ resen filmvetítést tartanak. Az elő­adások jövedelméből pedig" majd visszafizetik a kapott kölcsönöket. Sólyom László, Losonc IDj SZÖ 6 * 196 0­február 2 5-

Next

/
Oldalképek
Tartalom