Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-23 / 53. szám, kedd

Tudósítások az évzáró párttaggyűlésekről A hibákra is rámutattak Az .ajnácskői falusi pártszervezet évzáró taggyűlésének beszámolója jól tükrözte a szervezet múlt évi munkáját. A kommunisták nevelő­munkájának egyik pozitív eredménye, hogy a múlt évben szép számú fiatal szövetkezeti paraszttal erősödött a falusi pártszervezet. Hiba azonban, hogy a szövetkezet kiszélesítésére indított egészközségi akciók során a pártbizottság tagjain kívül csak né­hány elvtárs kapcsolódott be a rend­szeres agitációs munkába. Sajnos, még mindig két kisebbségi EFSZ gazdálkodik a faluban, s éppen ez a kisebbségi állapot a legnagyobb fé­kezője az eredményesebb szövetke­zeti munka kibontakozásának. Erre a tényre nem egy felszólaló mutatott rá és bírálta a falu kommunistáinak munkáját. Ďurica elvtárs többek között a pártfegyelem gyengeségével is fog­lalkozott. Rámutatott, hogy a fegyel­mezetlenség rányomta bélyegét az esti pártoktatásra, a tagsági és a pártbizottsági gyűléseken való rész­vételre is. Margócs elvtárs, az aj­nácskői téglagyár üzemi pártszerve­zetének elnöke a szövetkezettel, il­letve falusi pártszervezettel való kapcsolatról mondott önbírálatot. Hangsúlyozta, hogy az üzemi és a falusi pártszervezet együttműködése hiányos volt, s ennek mindkét szer­vezet kárát látta. Arról is beszélt, hogy az üzemben még mindig akad­nak párttagok, akik annak ellenére, hogy földterülettel rendelkeznek, még mindig kívülállók, nem segítik az EFSZ megszilárdítását. Ez is egyik fékezője a sikeres pártmunkának. A beszámoló és a felszólalók túl­nyomó része foglalkozott a CSISZ­szervezet munkájával is. A CSISZ falusi szervezete a múlt évben nem fejtett ki olyan tevékenységet, mint az előző években. Csak az év vége felé állt be jelentős javulás. Oj ta­gokkal gyarapodtak, fellendült a kul­turális munka, soraikból többen kér­ték a pártba való felvételüket. Jakub elvtárs, a CSISZ-szervezet elnöke, felszólalásában azokról az intézkedé­sekről beszélt, amelyek a CSISZ-szer­vezet munkájának állandó javulását eredményezik. Ilyen például a párt­oktatás megszervezése a fiatalok szá­mára. Behatóan foglalkoztak az elvtársak pártunk levelével is. A levélnek a községek, illetve a szövetkezetek egyesítésével foglalkozó részével faolnár elvtárs, a csevicepusztai EFSZ tagja foglalkozott, aki hang­súlyozta a község két szövetkezete között fennálló viszony javulásának lehetőségét az egyesítés után. A beszámoló és a felszólalók beha­tóan foglalkoztak az ifjúság nevelé­sének kérdésével, különösen az ateis­ta nevelés fontosságával. A falusi pártszervezet munkájának javulását jelenti az iskolai pártcso­port megalakítása, amelynek munká­járól Szókovács elvtárs, az iskola igazgatója és Bodon elvtárs, a párt­csoport bizalmija beszélt. Többek kö­zött rámutattak, hogy igen károsan hat a község tanulóifjúságára a két­irányú nevelés. A fiatalság iskolai, materialista szellemben való nevelé­sével szemben jelentős gátként me­rednek a családi maradi, a fejlődést gátló nevelési módszerek. Kétségte­len, hogy a falusi pártszervezet bi­zottsága a tagok bevonásával e prob­lémák megoldásában is eredményeket ér majd el. Agócs Vilmos, Ajnácskő Jobb politikai munkával a fokozott feladatok teljesítéséért A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat rimaszombati üzemében a kommunisták évzáró taggyűlésükön értékelték tevékenységüket. A párt­bizottság beszámolója áttekintést adott a pártszervezet eddigi munká­járól. Ami a gazdasági eredményeket illeti, elismerőleg említették meg a múlt évi terv határidő előtti teljesí­tését. A politikai munkában is voltak sikereik, főleg ami a pártsajtó ter­jesztését illeti. A Lenin műveinek terjesztésében ugyancsak szépek az eredmények. Az üzem 23 dolgozója megrendelte Lenin műveit. Dicséret illeti a faliújság és a munkáslevele­zők körét is. A beszámoló azonban bírálta, hogy a pártoktatási körök nem érik el a kívánt színvonalat. Főleg a részvétellel volt baj. Az egyik körben 51, a másikban 70 szá­zalékos a részvétel. Kár, hogy a vi­tában az elvtársak nem foglalkoztak részletesen ezekkel a problémákkal s főleg gazdasági kérdésekről tár­gyaltak. A vitából tanulságot kell levonni. Gyakrabban kell termelési értekezle­tet tartani az üzemben. A rimaszom­bati Autóközlekedési Vállalat felsza­badulásunk 15. évfordulójának évé­ben fokozott feladatokat teljesít. A tervezett feladatok 12-16 száza­lékkal nagyobbak, mint tavaly. A pártszervezet előtt nagy feladatok állnak ezzel kapcsolatban. Az üzem vezetőségét és a tömegszervezeteket hathatósabb munkára kell serkenteni s a kommunistáknak jobb politikai tevékenységgel elő kell segíteniök, hogy a tervet az üzem ebben az év­ben is becsülettel teljesítse. Štefan Kováč, Rimaszombat A pártcsoporttal a nagyobb eredményekért A csornai falusi pártszervezet ta­valy legfőbb feladatának az egységes földművesszövetkezet új tagokkal való megerősítését tartotta, — álla­pította meg az évzáró párttaggyűlés beszámolója. A pártbizottság valóban nagy gon­dot fordított a tagok agitációs tevé­kenységének rendszeres irányításá­ra. Az eredmény nem maradt el. A faluban alig van már egyéni gaz­'dálkodó. A falu kis- és középparaszt­jai meggyőződtek a közös gazdál­kodás előnyeiről. A párt levelével kapcsolatban több szó esett a kommunisták további fel­adatairól, a szövetkezeti tagok poli­tikai neveléséről. Rámutattak arra, hogy a tavaszi, nyári munkák és a betakarítás idején nyújtott segítség, bár fontos, de még fontosabb az em­berek látókörének kiszélesítése, a nagy területen való gazdálkodásra, a közös vagyon megbecsülésére való nevelése. A felszólalók túlnyomó része a ne­velőmunka megjavításának útját a pártcsoport megalakításában látja, amely a pártbizottság irányításával eredményes politikai agitációs mun­kát fejthet majd ki a szövetkezet megszilárdítása, a hektárhozamok emelése és az állattenyésztés, külö­nösen a súlygyarapodás növelése ér­dekében. Veres János, Fülek Jó szervezőmunka - gazdag eredmények Az ipolysági járásban tavaly na­gyon szép eredményeket értek el a községfejlesztés terén. Az ere­deti terv e célra 800 ezer koronát irányozott elő a költségvetésben, az év végéig azonban ezt az ösz­szojjet több mint félmillió koro­nával túlteljesítették. Az ipolysági HNB tavaly példásan vizsgázott a lakosság társadalmi munkájának megszervezéséből. A vá­rosban két tizenegyéves középiskola működik - szlovák és magyar nyel­vű. Pár évvel ezelőtt még az is megtörtént, hogy ezeknek az iskolák­nak diákjai a községfejlesztési mű­szakok idején — kijelölt munkahely hiányában — a város főterén szede­gették a szétszórt papírhulladékot „társadalmi munkával". Tavaly vi­szont már a környéken lakó diákok szülei is bejártak Ipolyságra, hogy önkéntes munkájukkal hozzájárulja­nak az öreg iskolák bővítésével kap­csolatos új tantermek építéséhez. A helyi lakosság . nagy tömegeit mozgatta meg a szabadtéri színpad építése. Régi álma volt ez az ipoly­ságiaknak. Tavaly még csak a vén megyeház udvarán volt lehetőség na­gyobbszabású színműveket előadni, de az idén már tágas színpad áll a fellépő ének- és táncegyüttesek ren­delkezésére. A művészet után vágyó közönséget is méltóbb nézőtér fo­gadja. Három község kivételével — Sú­dovce, Horváti és Magyarád — a já­rás többi községében is számottevő eredmények születtek a községfej­lesztés terén. Merovce és Opátove Moravce községekben, valamint De­ménden és Egegen új kultúrházat ad­tak át rendeltetésüknek. Gyerken és Topán községház épült. Ipolyfödéme­sen és Inámban tűzoltószertárat avattak. Ipolynagyfalun egészségügyi állomás alapjait rakták le, Szécsény­kén pedig az épülő tűzoltószertárat helyezték fedél alá. Lassan végéhez közeledik a máso­dik választási idő. A nemzeti bizott­ságok tagjai valamennyi választókör­zetben számot adnak tevékenységük­ről. Többségük az ipolysági járásban is megfelelt a választók bizalmának, s most a lelkiismeretes munka gyü­mölcseit tárhatja választói elé. (-es) mmmfflMim Vastag István háza előtt. Tornaija felöl érkezünk Har­kácsra. Első benyomásra úgy érzed, mintha szenderegne a falu. A kor­szerű istállók körül sincs a megszo­kott sürgés-forgás, csupán egy szal­mával' megrakott szekér áll a közel­ben, két búsuló lóval. .. Pedig a feb­ruári tavaszias napsugár márciusvégi ragyogással terpeszkedik a falura ... A látszat csal, mert bent a falu szí­vében már mozgalmasabb az élet, traktor dohog, gurul a pótkocsi nagy terhével a határba, viszi a földnek az éltető erőt, az érett istállótrá­gyát ... Ülünk a szövetkezeti elnök lakásán a konyhában. Most kicsit szünetel a munka az irodában, Vastag István elnökkel is az utcán hozott össze bennünket a véletlen, s meginvitált, menjünk el hozzá, mert hát csalóka ez a tavaszias idő, fűtetlen helyiség­ban azért nem kellemes beszélgetni. Az újságírót minden érdekli. Meg­kérdezi: — Mondja, mit szól majd a fele­sége, hogy szó nélkül lefoglaljuk bi­rodalmát ilyenkor főzés idején. Nevet. — Megszokta már — mondja a szép szál bőbeszédű, határozott em­ber. — Tudja, falun így van ez, kü­lönösen az ilyen kis szövetkezetben, mint a mienk, az elnök olyan min­denesféle, ha egy szög kell valakinek, okkor is hozzám jönnek. így van ez, ezekben a hetekben is sokan keresik fel az elnököt. Két okból. Közeledik a zárszámadás nap­ja, s ez eléggé foglalkoztatja az em­bereket, no meg a másik, a nyomó­sabb ok is mindennapi téma Har­kácson. De nem csupán Harkácson, Sánkfalván is, mert a két község né­pét már együtt csalja majd ki a ta­vaszi szellő a határba. Együtt, kö­zösen erösebbek is lesznek ... Az élettárs megszokta a min­dennapi „vendégfogadást". Azt se veszi zokon, hogy a jövőben majd még több látogatóra számíthat. A két falu egyesült szövetkezetének az el­nöke Vastag István lesz. Megbeszélni való pedig mindig akad, s az elnök­höz bizalommal fordulnak, ló gazda volt az apja is tíz hektárján, sokat tanult tőle, meg az sem megvetendő, hogy Vastag István egyéves mező­gazdasági iskolát végzett Rimaszom­batban. Amióta elnök, jól látja el felelős tisztjét a jövő, a falu, a szö­vetkezet jövője a szívén fekszik most is. Másképpen kell tán megfogalmazni, mert ezek után már két falu gondja­baja nyomja majd a vállát. — Hát igaz, két faluból kell majd egyet csinálni - mondja, de hát nem lesz ez oly nehéz dolog. Kultúrhá­zunk már úgy épült, hogy mind a két falu megtalálja benne a szóra­kozást, a kultúrát. A távolság sem nagy, most is majdnem egy falu va­gyunk. Nálunk tizenkét ház állt ösz­sze az utóbbi években. Sánkfalvaiak szintén összehoztak néhányat. Közigazgatásilag tehát nincs nagyobb akadálya a két falu „házas­ságának", de két szövetkezetből egyet, jobbat formálni elég munkát ad majd, az emberek sem egyfor­mák, még egy községben sem, hát még két falu népét egy nevezőre hozni! — Nem mondom - lesznek aka­dékoskodok, okoskodók, mintahogy voltak abban az időben is, amikor megszületett a két szövetkezet egye­sítésének a gondolata. Mert tudja, hogyan van? Ők, már mint a sánk­falvaiak jobb állattenyésztők, több tejet termeltek a múlt esztendőben is, mint mi. Aztán náluk a része­sedés is több az idén ... — Szóval jobb gazdák, jobban sá­fárkodtak a közös vagyonnal? Se áro - Azt azért nem mondanám ­feleli sértődötten - dolgos emberek lakják Sánkfalvát, 'de szorgalomban nálunk sincs hiány. - Akkor mi az oka, hogy az idén csak egy koronát adnak a részese­désre, a hat korona előleg sem oly sok? — kérdem. - A természet kegyetlen szeszélye vámolja a mi határunkat évtizedek óta. Nézze, mi is szántottunk, vetet­tünk, rendesen ápoltuk a növényeket, de hiába, a víz kiölte a kukoricát, olyannyira, hogy a kilenchektárnyi éppenhogy annyi termést adott, mint máshol a három hektár. De ahol a víz nem ölte meg a növényeket, ott volt ám gazdag aratás. A cukorré­pánk csaknem 350 mázsát adott hek­táronként ... Erre nagyon büszkék vagyunk. - De hát ma már van jó orvosság a víz ellen is?! - Van ám! A múlt esztendőben „letétettük vele a kanalat", vagyis, hogy úgy mondjam, elpusztítottuk, annyira, hogy többé a mi jószágaink­nak sem kell savanyú szénát adnunk. Mert ne higyje, hogy nálunk nincs elég takarmány, az volt, s van most is bőven, de nincs minőség. Csatétól bizony vékonyan szivárog a tej, de a jó szénától vastagon csurog a dé­zsába. . Most már kezdem érteni, miért jobb állattenyésztők a sánkfalvaiak s arra is rájöttem, miért csak egy korona a részesedés. Hadd beszéljen azonban erről az elnök, ö jobban tud­ja, mire fogyott el a sok pénz a múlt esztendőben, - Nyolcvanhat hektár földet alag­csöveztünk ' - mondja felcsillanó szemmel - másfél millióba került, de úgy, ahogy én nem sajnálom ezt az összeget, nem sajnálja senkisem a faluban, mert soká, hosszú évekig vártunk arra, hogy a mi határunkban ne a víz, hanem mi legyünk az úr. - Egyéni gazdálkodó korukban nem törődtek a vízzel? Sokat elra­bolt akkor is a termésből, nem? - Gondoltunk mi elvtárs, s amennyi erőnkből tellett, meg is tet­tünk mindent ellene. Az első republi­kában, huszonötben az állam is fel­figyelt falunk határára, s az a hír járta, hogy lecsapolják a vizet. Hej, de nagy volt az öröm! Nem sokáig. Hogy ne hazudjak, tényleg segített az állam, le is vezették a vizet,, de nem a mi földjeinkről, hanem a Spa­nyol-féle birtok szabadult meg a ta­lajvíz fojtogatásaitól. Jártunk akkor Ponciustól Pilátusig, hogy velünk is tegyenek valamit, segítsenek rajtunk is, de nem hallgatott meg senki. Ki törődött akkor a kisparaszttal, vagy a középparaszttal ? - Valamit mégis csak tettek, hogy legalább enyhítsenek a vízkáron? - Mit tehettünk mást, árkokat ás­tunk a földek között, hogy ezzel is fékezzük a víz kirobbanásait... Tud­ja hogyan van az ilyen árkokkal, amennyit nyertünk a réven, annyit, M egyúttal eltemettük vele a múltat, a sok fájdalmat is... Nem lesz most már a mi határunkban sem árok, sem víz, de lesz jó termés, zamatos szé­na, mert nagyon hálás a mi határunk talaja, megadja majd a 400 mázsás termést is cukorrépából, a kukori­cánkat sem ölheti meg többé a talaj­víz. — így hát mégis Tesz részesedés az idén, csak más formában, mint a korábbi években. — Többet ér az nekünk bármeny­nyi pénznél. S ezt mindenki tudja, megérti szövetkezeteinkben. Talán úgy mondanám, hogy mindenki, leg­alábbis azok, akik gondolnak a hol­napra is, a jövőre, s nemcsak a má­nak élnek. Emberek vagyunk, beval­lom őszintén, nálunk is morogtak egyesek, hogy „eltemetjük" a millió­kat ahelyett, hogy szétosztanánk a tagságnak. Ezek azonban egyre nem gondolnak, arra, hogy a szerintük „eltemetett" milliók néhány eszten­dő múlva kamatostól megtérülnek. Persze meggyőzéssel, okos szóval sokat lehet tenni. S itt segítettek a falu kommunistái abban, hogy a falu népe meg tudja érteni, mit jelent az állam segítsége nekünk, ennek a kis falunak. Mert mit gondol, csupán ' saját erőnkből meg tudtuk volna csi­nálni ezt a nagy munkát? Nyolcvan hektárnyi föld alagcsövezése nem kis dolog. Mennyi erő, mennyi munka kellett ehhez. — De ugyebár végül mégiscsak részt vállalt a falu népe a „határ­újítási" munkákból. — Nem lehet panasz senkire, meg­érdemlik a dicséretet, mert Gregor Istvánnal együtt, — őt bíztuk meg a talajjavító munka irányításával ­mindenki úgy szorgoskodott, ahogyan a közös ügyért dolgozni kell. — Talán ez is megkönnyítette a sánkfalviak közeledését, mert nem kell most már attól tartamok, hogy az ő jószáguk is savanyú szénát kap. — Ez is segített, meg más is. Elő­ször az, hogy a két falu pártszerve­zete egyesült, a két falu gondja-baja a kommunisták közös ügye lett. Se­gítettek nekünk. Meg aztán mire mehet két kis falu a külön-külön gazdálkodással. Technika, gépi mun­ka nélkül nincs terméshozam-fokozót„ még ha megfeszülünk is a níunkabaA. — Együtt hány hektárt tesz ki a gazdaság? — Ötszáz hektárt mondhatunk most már magunkénak a 230 he­lyett. — Ötszáz hektárra már több gé­pet is lehet beállítani. — Ügy, ahogy mondja az elvtárs. Mert bizony eddig még kevés gépünk volt, a növényápolást csak kézzel vé­geztük. Ipari növényt: cukorrépát, lent keveset termeltünk gépek hiá­nyában. Most már veszünk lánctal­pas traktort is, meg lentépő gépet. A növényápoláshoz is megvesszük az univerzális traktort... Ha úgy el­gondolkozom, azt mondom magam­. — ' - V :™ :-]iSf? Épülnek a szövetkezet korszerű istállói. vesztettünk a vámon, mert az árko­kat nem vethettük ám be. Szűk, kétszázötven hektárnyi határunkban így évente 10 — 15 hektár föld nem adott egy szem termést se. - Akkor nagyon kellett már az alagcsövezés, hiszen a közösség, a szövetkezet is sínylette a víz garáz­dálkodását. — Talán még jobban mint az­előtt, mert, tudja, amikor megalakul­tunk, nemcsak a barázdák fogytak el a határból, hanem az árkok is, a víz féktelenül ölt, pusztított, áz­tatta, rontotta a szénát. Tizenöt hek­tár oly rétünk volt, amelyen nem termett egy fűszál sem, hiába árkol­tuk keresztül-kasul, meddő maradt a föld egészen mostanáig. Hát nem éppen mostanáig, mert az őszön fel­forgattuk, feltártuk a rétet és „elte­mettük" bele az alagcsöveket, de nak: bizony, Vastag István, nálunk az idén kezdődik majd meg az igazi nagyüzemi gazdálkodás ... A beszélgetés után megyünk kifelé, az utcaajtóban jut eszünkbe, hogy szép portája előtt lefényképezzük ezt az embert, az „új" elnököt, aki az idén a két falu szövetkezetének most már közös gondját-baját veszi ma­gára s bátran néz a jövőbe. Igen, bátran vállalja az új utat, az új for­mát minden titkával, előre ki nem számítható akadályokkal, nehézségek­kel, örömmel, megelégedéssel. Nincs mitől félnie, nem lesz egyedül, a párt segíti majd a nehezebb órákban, meg aztán olyan emberek laknak Harká­cson és Sánkfalván a csinos új, meg a kedves régi házakban, akik most már összefogva, egymást segítve munkálkodnak a szebb holnapért. MÉRY FERENC JjtJ SZÖ 3 * 1960. február 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom