Új Szó, 1960. február (13. évfolyam, 31-59.szám)

1960-02-20 / 50. szám, szombat

VITA A TANKÖNYVEKRŐL Megjegyzés két irodalmi olvasókönyvről Csak helyeselhető, hogy az Űj Szó hasábjain szülők és tanítók vitatkoznak a tankönyvek előnyeiről és főleg fogyatékosságairól. Olyan terület ez, ahol van kiknek s van miről beszélni... A tankönyvekről folyó eddigi vita hiányossága véleményünk szerint az, hogy aránylag szűk körben mozog és nagyrészt egyetlen kérdéssel: a számtankönyvek problémáival foglalkozik. Helyes, hogy a szülők és tanítók e kérdésnél is hosszan időznek és aprólékosan megvizsgálják a fogyatékosságokat.. Szükséges azonban, hogy a skála már a kezdet kezdetén szélesebb legyen. Hiszen úgyszólván minden tankönyvről olyan sok megjegyzést mondanak úton, útfélen. Miért nem nyer ez írásban is kifejezést ?... A minap több iskolában jártam. A megkérdezett tanítók azonos véleménye szerint számos tankönyv anyaga túlzsúfolt, nagyon aprólékos. Ezen úgy lehetne elsősorban segíteni, hogy a tankönyveket gyakorlati pedagógusok írják, akik közvetlenül ismerik a különböző korú gyerekek ismeret-befogadóképességét. Miért nem mondanak a tanítók írásban is véleményt? Melyik tankönyvben, hol látnak hibát? Közös érdek, hogy az észrevételek nyilvánosságra hozásával segítsük a fogyatékosságok kiküszöbölését. Az irodalmi tankönyvekről is elsősorban a szaktanítók mondhatnának véleményt... Mivel azonban ilyesmit tanítóink tollából máig sem olvastunk, a csehszlovákiai általános műveltséget nyújtó magyar tannyelvű iskolák 7. és 8. évfolyama számára 1959-ben kiadott magyar irodalmi olvasókönyvekkel kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt elmondani. Berkovics Gyula: Tüntetők E két tankönyv különösen jelentős az iskola irodalomtörténeti oktatásában. Az általános iskola nyolcadik osztályának ma még sajátos és döntő helyzete van iskolarendszerünkben. A nyolcéves iskola előkészít a továbbtanulásra, ugyanakkor sok esetben be is fejez egy tanulási szakaszt, tekintve, hogy a nyolcéves iskolát végzett diákok egy része, különösen vidéken, nem tanul tovább. Az általános műveltséget nyújtó iskolák 7. és 8. évfolyamai számára kiadott irodalmi tankönyveknek tehát egyszerre kell adniok bizonyos mennyiségű olvasmányanyagot és tömör irodalomtörténeti összefoglalást. A válogatást itt is megnehezíti az a körülmény, hogy nem egy vagy két, hanem lényegében öt: a legfontosabb magyar, csehszlovákiai magyar, szlovák, cseh és szovjet irodalmi alkotásokkal kell a diákokat legalább nagyvonalakban megismertetni. Nézzük most már, hogyan tesznek e feladatnak eleget a csehszlovákiai általános műveltséget nyújtó magyar tannyelvű iskolák 7. és 8. évfolyama számára kiadott tankönyvek. A 7. évfolyam száméra kiadott tankönyv szerzője például „A népköltészet alkotásai" fejezetben már a népmeséket, a mondákat, a népballadákat, a népdalokat és az anekdotákat bemutató szemelvényeket is a magyar, a szlovák, a cseh és a szovjet nép irodalmából válogatta. Mindkét tankönyvben külön fejezet foglalkozik a cseh, a szlovák és a szovjet Írók műveinek bemutatásával. Nehéz lenne itt megmondani, mi sok, mi kevés, esetleg melyik írás helyett kellett volna mást közölni. Fontossági és mennyiségi sorrendet szinte lehetetlen felállítani. Hiányoljuk azonban, hogy a szemelvényeknél mindkét könyvből kimaradt a rövid, tömör összefoglaló, amely ha nem is adna átfogó képet, legalább felkeltené a diákok érdeklődését a szomszéd népek irodalma iránt. A hetedik évfolyam számára kiadott irodalmi olvasó könyvben a szemelvények után van néhánysoros, az írót és művét jellemző megjegyzés, azonban nagyon aránytalanok és éppen ott hiányoznak, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. A Gorkij egyik müvéből vett szemelvény tartalmát elmondó „magyarázatból" például a munkásosztály legnagyobb írójáról, a szocialista realizmus megteremtőjéről csupán ennyit tudunk meg: „Ez az olvasKarai Hájek: Kínai gyerekek. mány Gorkijnak, a nagy orosz írónak Az anya című regényéből vett részlet." Ha egy hetedik osztályos diák a számára kiadott irodalmi olvasókönyvből Gorkijról csak annyit tud meg, hogy „nagy orosz író" ez bizony édeskevés. Nem kielégítő a többi Íróról és költőről adott jellemzés sem. A szemelvények tartalmának ismertetésén kívül a szerzőről a diák e tankönyvből legtöbb esetben csak annyit tudhat meg: „Peter Bezruč, harcos cseh költö", „Nezval cseh költő"... Igazságtalanság lenne, ha csak a fogyatékosságokról szólnánk. Akad a könyvben dicsérni való is bőven. Erénye például mindkét tanönyvnek, hogy az irodalmi alkotásokat a társadalmi eseményektől nem elszigetelten, hanem a fennálló társadalmi renddel összefüggésben, szoros kölcsönhatásban tárgyalják. A tankönyvszerkesztők javára írandó, hogy a múltat idéző szemelvények a magyar nép leghaladóbb törekvéseit fejezik ki. Különösen jó dolgokat közölnek Ady Endre műveiből az „Üj szelek nyögetik az ősmagyar fákat" című fejezetben. Itt az igazi Adyval, az új idők dalosával ismerkedik meg a diák. Sajnos, nem mondhatjuk ugyanezt a Petőfitől közölt szemelvényekkel kapcsolatban. A „Petőfi és a szabadságharc" című fejezetből — egy-két kivételtől eltekintve — érthetetlenül hiányoznak a költő legjobb forradalmi versei. Nem értjük az Uti levelekből című cikk helyett is Petőfinek miért nem a gömöri útja során írt prózai művéből közölnek. Bizonyára senki sem kétli, a csehszlovákiai magyar diáknak mindennél nagyobb örömet jelentene, ha olvasókönyvében Petőfi tollából a saját vidékéről olvashatna. Miért nem élnek a tankönyvszerkesztők e lehetőséggel? A hetedik évfolyam diákjai számára kiadott tankönyv fogyatékosságait sokban pótolja a nyolcadikosok tankönyve. Míg az előbbinél hiányzik a jó összekötő szöveg és a korszakokat tárgyaló bevezetőösszefoglaló, az utóbbi találóan foglalkozik az írók életrajzával és műveivel, alapos képet nyújt egy-egy korszakról. Azonos és véleményünk szerint elég jelentős hibája mindkét tankönyvnek az a felfogás, amellyel a magyarországi és a csehszlovákiai magyar irodalmat tárgyalják. Szembetűnő például a hetedikes tankönyvben, hogy „A szocializmus útján" című fejezetben József Attila művei után Gyárfás Miklós, Devecseri Gábor, Kuczka Péter, Győry Dezső, Képes Géza és Fodor József művei következnek. Mintha Radnóti Miklós s néhány a felsoroltaknál jelentősebb író, költő nem létezne. Nem akarjuk senkinek sem kétségbe vonni aít értékét, de Devecseri Gábornak (kivéve épp a napokban megjelent tanulmánykötetét) és Kuczka Péternek évek óta nem jelent meg olyan alkotása, amivel rászolgálnának, hogy a csehszlovákiai magyar diákok az 1959-ben kiadott tankönyvből tanulják a műveiket. Évekkel ezelőtt elfogadható volt az ilyen felsorolás, ma azonban semmi esetre sem helyeselhető. Nagyon vitatható felsorolással találkoztunk a nyolcadikos tankönyvben is. A „Szemelvények ma éló magyar írók műveiből" című fejezetben például a mai magyar irodalmat Darvas József, Illés Béla, Gergely Sándor, Benjámin László, Karinthy Ferenc, Szemlér Ferenc, Simon István és Nagy Sándor képviselik. Függetlenül attól, hogy ez a felsorolás szűk, nagyon elgondolkoztató, miért tanulnak például diákjaink Benjáminról? Benjámin László jelentős költő, azonban nem ír. Enyhén szólva túlzás úgy tanítani, mint ma élő magyar írót — ha fizikai értelemben él is. (Különösen mikor van számos igazán jelentős, ma is tevékenyen dolgozó magyar író, akiről szó sem esik egyetlen tankönyvben sem.) Mi Szemlér Ferenc helyett is, vagy legalább mellette Asztalos Istvánról tanítanánk. Külön kell szólnunk a csehszlovákiai magyar irodalomról, amellyel a tankönyv, ha kurtán is, — mindössze nyolc oldalon — de külön fejezetben foglalkozik. A csehszlovákiai magyar irodalomról szóló, mintegy két oldalas összefoglalón kívül a csehszlovákiai magyar irodalmat e tankönyvben — eléggé vitathatóan — a Győry Dezső, Forbáth Imre, Morvay Gyula, Egri Viktor és Bábi Tibor műveiből vett szemelvények képviselik. Sehogy sem értjük például Morvay Gyula szerepeltetését, mikor nem találkozunk e fejezetben Sellyei József, Fábry Zoltán és Szabó Béla írásaival. A csehszlovákiai magyar irodalomnak határozottan egyik jelentős gyöngyszeme Morvay Gyula Emberek a majorban című írása. Ez azonban még nem ok arra, hogy tankönyvben is szerepeljen olyanok előtt, esetleg olyanok rovására, akik ma itt élnek és a csehszlovákiai magyar irodalmat gazdagítják. Véleményünk szerint újra kellene Írni „A csehszlovákiai magyar irodalom" című fejezet bevezető összefoglalóját. Ma már többet kell mondani annál, hogy „az első köztársaság legtehetségesebb magyar irodalomkritikusa Fábry Zoltán", a felszabadulás után „első költőként Dénes György, majd Gály Olga j«lentkezett az Üj Szó hasábjain". Vagy: „a ma is élő szlovákiai magyar prózaírók közül legismertebb Egri Viktor"... „a másik ismert prózaíró Szabó Béla"... A csehszlovákiai magyar irodalom sok új színnel és hanggal gazdagodott az utóbbi években. Számos fiatal jelentkezett, az idősebbek előre léptek. Lehetetlen, hogy az általános műveltséget nyújtó nyolcéves iskplákban erről semmit se ta>' nuljanak a diákok. A korszerű művelődési anyag vál< tozásával párhuzamosan, a túlméretezett tananyag csökkentése jegyében a szerkesztők kisebb-nagyobb mértékben átdolgozták könyveiket. Erre enged következtetni a címlapon olvasható „Harmadik átdolgozott kiadás". Sajnálatos, hogy a harmadik átdolgozás után is még alapos átdolgozásra várnak e tankönyvek. Nem vagyunk hívei a tananyagbővítésnek. Hiányoljuk azonban az irodalommal rokon művészeti ágaknak: a képzőművészetnek, az építészetnek és a zenének a rövid summázását. Nem lenne felesleges az irodalmi olvasókönyvekben az irodalommal különösképpen összefüggő színház és filmművészet fejlődése legfőbb mozzanatainak a bemutatása sem. A gyerek, aki kikerül az életbe, honnan kapjon minden térre vonatkozó alapismereteket, ha nem az iskolától? A tankönyvkészltés terén bizonyára számos nehézség van, amelyről csak a szerzők tudnak, de ami döntően befolyásolhatja a tankönyvek színvonalát. A vita során ez is tisztázódhatna. Sok mindenről nem tudunk, sok mindenre nem terjedhetett ki a figyelmünk. Azt azonban egyszerű olvasóként is megállapíthatjuk, hogy a csehszlovákiai általános műveltséget nyújtó magyar tannyelvű iskolák hetedik és nyolcadik évfolyama számára kiadott irodalmi olvasókönyveken még sok a csiszolnivaló. BALÁZS BÉLA KiGdjók Q szlovák nyelv értelmező szólóról , . t A Szlovák Tudományos Akadémia könyvkiadója a tavalyi év vége felé' megjelentette a szlovák nyelv szótárának első kötetét. A szótár különben 5 kötetes lesz és több mint 100 ezer szót felölel. Az első kötetet 5 éven belül követi a további négy kiadása. Ez a nagy érdeklődéssel várt értelmező szótár feldolgozza a szlovák irodalmi nyelv szókincsét, a szlovák irodalom klasszikus időszakától egészen máig. Külön leges figyelemmel foglalkozik a2 új gazdasági, társadalmi és po litikai fogalmakkal. Az értelme* ző szótárt a jelenlegi korsaerű lexikon-szerkesztés követeimé-* nyeivel összhangban állították össze. Megtaláljuk benne a szükséges nyelvtani adatokat, a szavak stilisztikai jellemzését, mégpedig egyszerű, rövid és érthető formában. A szótárt különben dr. Štefan Peciar, a Szlovák Nyelv Intézetének igazgatója vezetésével egy szerzői kollektiva állította össze. A hozzávetőleg egy évtizedes munka sikerrel járt. Ez a mű nagy segítséget nyújt a diákoknak, az íróknak, a fordítóknak; tudományos dolgozóinknak. A szlovák nyelv értelmező szótárának nagy hasznát vehetik magyar dolgozóink is, mivel segítséget nyújt nekik a szlovák irodalmi nyelv szókincsének elsajátításában. Éppen ezért mind-* azok, akik nagyon helyesen el akarják mélyíteni szlovák nyelvtudásuk kat, bizonyára örömmel megveszik ezt a több, mint 800 oldalas és kötött formában 45 koronába kerülő értelmező szótárt. K. H. ) OSZTRÁK KÖNYVKIÁLLÍTÁS BMTISLäVÁBÄN Prága és Brno után e hó 12-én Bratislavában nyílt meg 68 osztrák könyvkiadó 1000 kötetből álló kiállítása. Az igényes és változatos anyag, amely tudományos és szakmüveket, művészeti- és szépirodalmi, zenei és ifjúsági irodalmat, meg reprodukciókat ölel föl, nagy vonzóerőt gyakorol közönségünkre. Jelenti ez az osztrák könyvek ma1 gas színvonalát, nyomdatechnikai és A Csehszlovák Rádió ankétje A Csehszlovák Rádió i köztársaság A kíván hozzájárulni munkahelyén, il- ^ letve lakhelyén a köztársaság felsza- ^ 's badítása 15, évfordulójának iinnepsé- § •i geihez? ^ Az ankét résztvevői közül 250 hall- i b gatót sorshúzás alapján jutalmaznak, S & rí . , _ * \fssssss/ssssYss/fsssss/sssssrssssssss/ssssssss/s/Jl művészileg tökéletes kivitelét. KifeH jezője a hagyományos osztrák könyvkultusznak, a könyvének, mely; megőrzi és feleleveníti a múlt kultú-; ráját s építi a jelen és jövő fejlődését és műveltségét. Az érdeklődők nagy számban keresik fel a Doszto-i jevszkij sori Művész Otthont. Lapozzák, ízlelgetik szomszédaink remek könyveit. Állandó érdeklődés közép1 pontjában állnak a „21 legszebb osztrák könyv" címen bemutatott kiadványok, amelyek hazájuk természeti szépségeit, évszázados művészetét, népük életét, munkáját és törekvéseit mutatják be. Az egyik teremben színes osztrák kultúrfilmet vetítenek állandóan telt nézőtér előtt. Köszönettel vesszük ezt az értékes osztrák rendezvényt, melynek hivatása népeink kulturális és üzleti kapcsolatainak fokozott kiépítése és elmélyítése. Viszonzásképp előreláthatólag még az 1960-as év folyamán rendezik meg Bécsben a Csehszlovák Könyv kiállítását. _ (b. j.) *A bódvavendéglek már eddig Is sikert arattak kulturális téren. Jelenleg arra törekednek, hogy a kulturális rendezvények sorén nyert bevételből televíziós készüléket vegyenek kultúrházuk részére. (m. p.) * A pelsőci Ideggyógyintézetben a betegek kulturális életéről is gondoskodnak. Az intézet kultúrcsoportja a minap például Ságodi József Lakásszentelő című háromfelvonásos vígjátékát mutatta be siketfel. (g. a.) • •••••••••••• Csarnahón is otthonra talált a kultúra Ha hosszú téli estéken elmegyünk a csarnahói iskola kapuja előtt, szinte szemünkbe tűnik a kivilágított ablakok sora. Bent a teremben a duruzsoló kályha mellett 'nem apró nebulók körmölik az ABC írásjeleit, hanem CSISZ-tagok tanulnak. Az ajtón keresztül gyakran kihallatszik Petrik Ilona tanítónő hangja és a „tanulók" hangos kacagása, bugygyanó jókedve. 13 fiatal fiú és lány jár már hosszabb ideje az iskola termeibe, színjátékot gyakorolni. Amióta fellendült a helyi szövetkezet gazdálkodása, a falu lakóinak a kultúra iránti érdeklődése is szinte ugrásszerűen megnövekedett. Ma már nem elégszenek meg csak egyszerű programmal. Hisz amióta a falu csaknem minden házában rádió van, az esztrádműsorral, tánczenével, vagy színjátékkal szemben is nagyobbak a követelmények. Ezért kellett a kis színjátszó csoportnak alaposan felkészülnie a háromfelvonásos színdarabbal, nehogy szégyent valljanak a közönség előtt. Minden szabadidejüket ezzel töltötték, hogy jó szórakozást nyújtsanak a s zövetkezeti tagoknak. Petrik Ilona tanítónő szívesen végzi ezt a rendezői munkát. Szívesen járnak tanulni Oláh Erzsike, Barna Mariska és a többiek is, habár közülük több mint a fele nem is a helyi szövetkezetben, hanem más faluban dolgozik. Nos, éppen ez a hasznos kezdeményező kulturális munka szeretteti meg Csarnahón is a kultúrát, mely már épp olyan nélkülözhetetlen itt is, mint a szép öltözködés. A színjátszó csoport eddig Csarnahón, Borsiban, Nagybáriban, Abarán, Nagykövezsden és Bés községekben tartott előadást és nyerte el a közönség tetszését. E napokban kezdték meg egy másik színdarab betanulását is. A színjátszó CSISZcsoport munkája alapján Csarnahón is otthont talált a kultúra és reméljük, hogy a jövőben nemcsak a színjátszókör, de más körök is megkezdik aktív működésüket. H. S. ÜJ SZŐ 7 * 1960. február 18.