Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-14 / 13. szám, csütörtök

Beszélgetés a kínai császárrá! Czobája a lehető Iegegyszerűb- Tien Csinbe vitték, ahol tovább foly- golytársaimmal több utat tettem szfl­. ben va n berendezve. Egy kis tathatta tanulmányait. kebb hazámban, Észak-Kínában, vaskaiyha, rajta teáskanna, asztal, „Ettől kezdve életem a japán im- Megtekintettük az új acélmüveket nehany szek, pohárszék, rajta vi- perializmushoz fűződött. Hét éven át és gyárakat, az áruházakat, kiállítá­ragvaza, a falon naptar és egy kép, maradtam Tien Csinben és mégis- sokat, bölcsődéket, agghajlékokat és amelyen Mao Ce-tung, Csou En-laj mertem a Kína meghódítására irá- a népi kommunákat. Es mindazokat vezetők lathatók. A szom- ny ui6 japán terveket. A régi arisz- a réseket, amelyek a viták és a szed helyisegbol egy férfi lép be sö- tokrácia viszont saját uralmának könyvek tanulmányozása után még tetkek, nyakig gombolt munkaka- visszatérésében reménykedett. így esetleg nyitva maradtak, itt a kéz­batban, amilyent Kína-szerte visel- összeütközésbe kerültek érdekeink, zelfogható valósággal szemtől szem­nek. Kisse lapos orrán sárgakeretes 1931 szeptemberében Japán megin- ben betöltöttem." dította a támadást Észak-Kína el­len, három esztendővel később Mun­dzsukuo újonnan alakított állam csá­szárává koronázták." szemüveg. Csak a balodali mellénv zsebében levő töltőtoll díszíti egy­szerű öltözetét. Lábán a hagyomá­nyos háncstalpű posztócipő. Üdvözlésül kezet nyújt. Keze dur Szellemi gyógyulásával karöltve járt testi egészségének megjavulása is. Azelőtt gyengének és betegnek érezte magát, míg ma friss, edzett benyomást kelt, nem látszik meg HOGYAN GONDOLKODOTT TÖRTÉ „ va, kérges. Most tulajdonképp azt NELMI SZEREPÉRŐL? ESZÉBE JU- rajta, hogy 53 éves. kellene mondania: „Engedje meg, XOTT-E EGYÁLTALÁN? hogy bemutatkozzam, én Kína csá­szára vagyok — vagy legalábbis voltam!" De ő nem mondja, semmit sem szól. Bizonyára már nem törő­dik a címmel, vagy legalábbis úgy érzi, hogy ez a kijelentés ebben a környezetben, ennek az alaknak a szájából nagyon is komikus volna. De ha nem is mond semmit, ez nem változtat a tényen, Aisinghiorroh Pu Hszuan Tung Ta Tung Kang Ten, a Mandzsu-dinasztia utolsó uralkodója áll előttem. Ősei Mandzsúria északkeleti csücs­kéből, a Csangpaji hegység vidéké­ről származnak. Ezek az ősök vadak­ra vadásztak, gyöngyhalászattal, ló­tenyésztéssel foglalkoztak, erődítmé­nyeket építettek és cserekereskedel­met folytattak a közeli törzsekkel. „Mi isten és az ég akaratából való uralkodók vagyunk, így tanultam ezt már mint gyermek. Es minden esz­köz jó volt arra, hogy ezt az álla­NÉHÄNY HÉTTEL EZELŐTT PU YIT CSANG KAI-SEK EGYKOR! 30 TÁBORNOKÁVAL EGYÜTT AMNESZTIA ALAPJÁN SZABADLÁBRA HELYEZ­TÉK. MIK A TOVÁBBI TERVEI, MI­potot helyreállítsuk. Tizenegy éven HEZ FOG MOST? keresztül uralkodtam ebben az or- „Amire szükség lesz; nem tanul­szágban. A nép élete borzalmas volt, tam semmit, újból kell kezdenem, a kínaiaknak nem volt szabad sem Szeretném megismerni azokat a nagy rizst enniök, sem búzalisztet felhasz- átalakulásokat, amelyek Kínában nálmok, mind a kettő a japánok és végbemennek. Szeretném megismerni a magasrangú hivatalnokok számára Pekinget, hisz ezt a várost sohasem volt fenntartva. Az emberek fűyel, ismertem, mindig a tiltott város fa­gyökerekkel és fakéreggel táplálkoz- lai között éltem és ha ki is men­ták. Nehezen kellett dolgozniok, tem, csak lefüggönyzött gyaloghin­minden megmozdulásukat az idegen tón jártam." uralom ellen halállal büntették. És Itt marad most roko nainál. A he­mindenért én voltam felelős en fe- lyis ég t ahol ülünki hat nővér e deztem mindezt nevemmel." kén e£ a házában va n. Van mé g % y Pu Yi kezéve l befedte arcát és bátyja, mindnyájan dolgoznak és ke­ÄĽ 'eqyiT'iľven törzsTTn^^NMHACSÚ ^ , IDE I9 hal I9atásba merült. A vö- resnek, a gyermekek iskolába jár­t> J " . Tric naHcaron Ác o I/ínoi rnni 1 . 1. _ 1. a, i_ ]_.m_ i A Kis Fátra hegyvonulata a Rozsutecről a XVII. század elején egyesíteni tud­ta a különböző törzseket és 1616­ban kánná kiáltatta ki magát. A nud­suk, ahogy az új népet nevezték, el­keseredett csatákban megverték a Ming-dinasztia seregeit. Hongtaicsi, a kán fia, 1644-ben meghódította rös hadsereg és a kínai népi felsza- nak s ha arról mesélnek nekik, hogy badító hadsereg 1945-ben véget ve- ők tulajdonképpen a császári csa­tett gyászos szerepének. Miután ku­darcot vallott az a kísérlete, hogy kulinak öltözve elmeneküljön, a szovjet csapatok foglyul ejtették és Moszkvába vitték. Öt évet töltött Iád tagjai és nagybátyjuk Kína csá­szára volt, mindezt úgy hallgatják, mint egy mesét az olvasókönyvből. Későre jár már, be kell fejeznünk a beszélgetést. A császár kimegy az udvarra, hogy behozzon egy lapát szenet a kályhára. „Hogy engem Filmválság Ausztr i q ha n Pekinget. Népe ezután mandzsunak szovjet fogságban s meglepődve ta­hívta magát" dinasztiáját pedig ^f hln' tÄ ^J^* ^ - ­Csing-nek „evezték el. Kína új urai- i^r^^^^.^f^l 0^ Jetben hagytak, ez páratlan kegy volt — mondja még — sőt, vissza­térhetek az emberi társadalomba is és részt vehetek hazánk felépítésé­ben. E csoda meghálálásához, ha tíz­ezerszer több erőm volna, még az is kodóházat kapott, amely 1912-ig b? n ö t sök ell e™. P erb e" tan ú uralkodott az országban. Ľ dinasztia ™ ü°™ ás t Mindezekben az években páni félelem gyötörte őt. „Igen, nem tagadom — mondotta - féltem attól, hogy kiadnak Kí­nának, féltem a büntetéstől és a ha­láltól. Bizonyos, hogy a Szovjetunió- kevés lenne. Nem tehetek mást, ban kezdtem felülvizsgálni számos mint minden erőmet hazám, a kor­elképzelésemet a szocialista orszá- mány szolgálatába álítom, hogy be­gyon szomorú volt, nem akart meg- gokről és a kommunistákról. De ez- bizonyítsam: a régi Pu Yi meghalt válni tőlem. Apám egy nagy pavi- zel szemben állt Kína hagyományai- és ü- pu Yi sz üi etett Ez t a_ Ionban a karján tartott s egy játé- nak és történelmének az ismerete. ,, , J k6 hanazik h a 'L p m_ kot himbált az orrom előtt. Én sír- És _e hagyomány egyik törvénye ki- £ ^s aľle nem h'at frázLklľt, utolsó uralkodója állt most előttem, kék munkaruhában. Trónként most egy kis fazsámoly szolgál s hozzáfog történetéhez: „1908-ban, hároméves koromban császárrá koronáztak. Nagyanyám na­tam, keservesen sírtam, féltem a sok embertől, a zenétől, lármától. Apám azzal vigasztalt, ne sírjak, mindez hamarosan véget ér. Próféta szavak voltak, három év múlva a mondja: „A megbuktatott dinasztia uralko­dóit haladéktalanul kivégzik!" 1950-ben bekövetkezett a rette­gett pillanat, Pu Yit kiadták Kíná­amikor az ember az ajkáról hallja, amint itt áll, szeneslapáttal kezében, nem mint az ég fia, hanem mint egy munkás az új Kína földjén. HARRY SICHROVSK* Mandzsu-dinasztia trónját vesztette ™"tán három kérvényét Sztá­, ,.,..,. linhoz, hoqy eletét eqv szoviet bor­és Szun Yat Szen alatt kikiaitottaK tönbgn tôľ t" hesse J e r elutasították. a köztársaságot. £ s a r ettegő félelemnek ezekben azj^, ,, r De még senki sem gondolt a szik- óráiban, amikor az utolsó mandzsu • tvOfl^íl JŐZS6JI laszilárd hagyományok megrendülé- császár kínai földre lépett, kezdődött sére a császári palotában. Pu Jit, életének nagy fordulata, amint a császárt még ma is nevezik, „Minden elképzelésem összeom­istentől való uralkodói kuldetesenek loU> a hagyományokhoz ragaszkodó hitében nevelték. A legenda szerint nev elésem gondosan felépített épü­a dinasztia úgy keletkezett, hogy egy letének f aj a i egymás után dőltek le. sellő a Csangpaj hegység egyik ta- g letben ma radtam, jól bántak velem, véban fürdött s egy madar- gyumol- tanultam é s vitatkoztam, életem még csöt ejtett egyenesen a tunüer sza- egysze r i e pergett előttem - egé­jába. Ebből a gyümölcsből született szen ú;j fénybe n _ é s kezdtem a az első császár. A szeplőtelen fo- m úi tama t meggyűlölni. Nagy bűnt követtem el a kínai nép ellen. Tíz­ezerszeres halál sem lett volna ele­gendő megtorlás bűneimért. Most pedig a kínai nép kész volt fátyolt borítani múltamra. Kína történeté­ben s valószínűleg bármilyen más ország történetében sem fordult elő Az osztrák filmgyár­tás komoly válságba került. Az 1952-1958 közötti években hu­szonhárom, sőt hu­szonhat egész estét betöltő játékfilm ké­szült évente, 1958-ban pedig huszonöt film. A filmgyártás 1959-ben tizenkét filmre csök­kent s félő, hogy 1960­ban még ezt a számot sem érik el. A Wien Film, mint a legfonto­sabb műtermek tulaj­donosa, az osztrák filmgyártás bázisát ké­pezi, az egyre mélvülő filmválság miatt azon­ban a munkások és al­ka'mazotfcák több mint egyharmadát kénytelen volt elbocsátani. A válság okai abban keresendők, hogy az osztrák filmgyártás egyre nagyobb mérték­ben Nyugat-Németor­szágtól függ. Nyugat­Németország ugyanis az osztrák film legfon­tosabb felvevő piaca s az osztrák filmbevéte­lek több mint három­negyede innen ered. A nyugatnémet film­ipar viszont csak ad­dig fejlesztette az osztrák film behozata­lát, mlg saját terme­lése nem volt képes a piacot kielégíteni s fő­leg azért, hogy meggá­tolja az amerikai fil­mek még erősebb tér­hódítását a nyugatné­met piacon. Elgondo­lásuk világos volt: a gyenge osztrák part­nert könnyen kiszorít­hatják ismét a piacról, míg az amerikaiakat nehezen lehet kitesséí kelni onnan, ahol mái egyszer megvetették lábukat. Most bekövetkezett ez a helyzet. A nyugat* német filmgyártás olyan erős, hogy saját piacát el tudja látni, annál is inkább, mert a nyugatnémet film­színházak látogatóinak száma jelentősen csök­kent. Ezért most az osztrák vetélytársat kiszorítják. A nyugat­német filmipar urainak akaratából most Auszt­riában több mint 600 filmipari dolgozót el­bocsátottak s ezek az emberek munkanélkül maradtak. KURT STIMMER FELSZAKADT A KÖD )j gantatás mandzsu változata. Monar­chia nélkül, dinasztia nélkül nem lehetett Kina és amikor a hatéves császár a birodalmában végbement óriási változásokról hallott, csodál­kozva kérdezte, mit jelent az, hogy köztársaság. S a magyarázat után úgy vélekedett: tőlem lehet akár eddj hasonló ese t; köztársaság is, csak feltétlenül csá­szár legyek. Nyugaton a foglyok felvilágosítá­sát „agymosásnak" nevezik. Pu Yi Az idő kereke egyet fordult. Oly makacskodott, a falu éledezni kezd- a konokságát — és most megy, hogy halkan, oly észrevétlenül, hogy ezt dett. Itt-ott kutya vakkantott, majd a fiát meglátogassa, valójában semmi se mutatta. Újév boldog új esztendőt köszöntő fiúk _ Csoda történt, - suttogta ma­hajnalán az álmosan ébredő nap vidám hangoskodása ütötte meg a g a a vézna, egy hosszú élet ke­éppen úgy küszködött a falut elbo- fülét. Megkezdődött a rokonjárás. gy eti e n robotjában kiszáradt asszony, rító köddel és éppen úgy nem bírt Hiába fáj a kislányok szíve, hogy midön az ura kilépett a zúzmarás vele, mint máskor. ók nem mehetnek köszönteni, ettől az reggelbe. — Óh, az új esztendő en­Az öreg Dóka István görnyedt vál- örömtől megfosztja őket a babona, nél nagy obb boldogságot nem hoz­lára a rohanó idő ma éjjel a hetven- amely szerint a szoknyás újévi hatott volna! kettedik esztendő terhét dobta. Ügy jókívánat szerencsétlenséget hoz a tett-vett az udvaron, mintha sűrű házra. mártásban járna, ami lefékezi a moz- Dóka István belépett a házba, meg- . ... Uf l. ň n irthŕbiii n fiňmt dulatait, pedig a lebegő ködcseppecs- borotválkozott, megmosakodott tiszta ' kek engedelmesen eltáncolták előle, inget váltott, előkereste a ládából a amint a kúthoz ment, hogy a Kajlát kék posztó ruháját, melyet csak jeles Eszti néni szíve repdesett örömé­ben. Hogyne, hiszen régi vágya tel­Hét esztendei riaragvás után. — Jaj, csak össze ne akaszkodja­* , «h»n 6l»f fpnvií/fi kor- \és a Pirost megkínálja vízzel. Az ünnepeken öltött magára, felhúzta az nak megint! - rémítette meg a gon­,A palotában az eiet ienyuzo^K^_ csodálkozva pillant rám: „Ha ez agy- i ámtok má r jóllaktak darával és me- ünneplő csizmáját; még a tükörbe dola t> mert h« az ura nyakas, a fia rupt volt, teli intrikakkal és hatalmi mosá me gtanulni a jó "és a rossz harcokkal" - meséli tovább Pu Yi. „így látom ma, akkor ez teljesen normálisnak, a hagyományokhoz hű­nek tűnt nekem. Több mint ezer eunuch volt a palotában a számta­lan ágyas és szerető kiszolgálására. Egyedül nekem 200 szakácsom és 200 orvosom volt, mindegyik szakácsra orvos - teszi mosolyogva hoz­megkülönböztetését, a jog és jogta­lanság megkülönböztetését, az igaz­ság felismerését, akkor ez az volt." Rágyújt egy cigarettára, mélyen leszívja a füstöt és így szól: „A bör­tönben töltött évek életem legboldo­gabb évei voltak, ott éreztem ma­gam először szabadnak." S ez ajká­lasszal kevert pelyvával, amit az is belenézett, amikor a pitykés dol- ™ é9 nyakasabb nála, büszkén, emelt abrakos ládában még az este össze- mányát magára vette, aztán fejébe ' ove l távozott midőn az ápja kitil­kevert, hogy reggelre megérjen, meg- nyomta a báránybőrös süvegét. totta a hazából. puhuljon. Kétszer hajbókolt a gémes- Eszti néni, a felesége csak a szeme Még a hátán is átfutott a Hideg, kút, két vödör telt meg vízzel, amit szögletéből dobott feléje egy-egy fé- amikor erre a távozásra gondolt, a gazda nehéz léptekkel cipelt az is- lénk pillantást, úgy tett-vett a tüz- ~ Engem többé apádnak ne nevezz, táilóba, aztán a szérüníl nyelte el az hely körül, mintha nem is venné, te utolsó! - szűrte búcsúzóul a gyü­alakját a köd, hogy kisvártatva két észre az ura parádéskodását. löletet a fogai közül az öreg. - teszi mosuiyuuva nu*- - - ,kéve kukoricaszárral térjen vissza. Nem merte megkérdezni tőle, hogy ~ Maga se engem fiának! - vá­mindia beteqnek éreztem ró1 nem i s hangzik ellentmondásként. l) Ezt múr csa k fogpiszkálónak szánta, hova készül, mert az öreg Dóka már gott vissza János. Később anool tanítót kap- A palotában hazug és fényűző életet t had d legyen az állatoknak mivel el- hét esztendeje olyan harapós, mint ~ Még a temetésemre se gyere! tam Rpninald Johnson professzort, él t- amelyet ezer elavult szent sza- i b ajlódniuk. a láncon tartott eb. Lemar minden- - toldotta meg az apa. It hn«7ú évekio nálam maradt b á'y irányított, megkoronázták és ? A tehe nek szálazták a kükoricaszá- kit. Napok is eltelnek, míg szóra - A három holdadat is vidd ma­sni nusbzu ey C a letették a trónról, a környezetében í rafj a gazd ájuk meg a faruknál levő nyitja a száját. Óh, bár akkor is gaddal a másvilágra! - fordította Johnson kesobb amikor a csa- levő urak tetszés e szerint. A_ja- i heverőn lógatta a lábát és gondolko- hallgatna, mert csak gyűlölet fröcs- tegezésre a szót a fiú. - Köll a ^"^ ní it i/cít^ŕľvŕT nr P ánok alatt v é9 ül az áru16 és b' á b \ 2°tt- Kegyetlen harcot vívott önma- csen belőle! kutyának. c7 Bm v - , ]etét élt e igával. Szűkszavú, magának való em- Eszti néni csak akkor szólalt meg Ez a hallatlan merészség, ez a le­DE MIT CSINÁLT TULAJDONKÉP- i ber volt világéletében, kemény, ko- nagy félénken, midőn az ura már a becsmérlő tegezés, a családi birtok nok természetű. Most a józan esze kilincset fogta: semmibevevése annyira felbőszítette harcolt ezzel a megcsontosodott ko- - Nem is früstökőlsz meg, István? Dókát, hogy fejébe szaladt a vér, fel­noksággal. Gondolataiból Piros verte kl, mert bábként kihasználták személyét, na gyon homályos szerepet játszott­1912-ben történt lemondása után a _ „ császárt mégegyszer trónra akarták PEN A CSÁSZÁR A BÖRTÖNBEN? juttatni. 1917-ben a reakciós tábor- „Iskola volt ez számomra" c— nokok puccsot kíséreltek meg és ki- mondja. „Hetente egyszer filmet ve­hirdették a monarchia visszaállítását, titettek nekünk. Politikai gazdaság- . Csakhogy ezúttal Pu Yi mindössze 13 tant tanultam, Mao Ce-tung műveit Ugy kukoricaszárat olyan eróvel ha napig volt császár: július 1-től 14- tanulmányoztam és külön tanulmá- \ fltott a háta moge, hogy a falról „ __ ig. Ezt követőleg visszavonultan élt nyokat folytattam a feudalizmusról, behullott egy darab vakolat Dóka leütötte a fejet mint az ok­a palotában. 1924-ben újból monar- újságok és könyvtár állottak rendel- - Na, te bolond! - feddte az ok- telesre készülő bika. Gondolkozott chista puccsot kíséreltek meg Mr. kezésünkre. Időközben a börtönkór- italán állatot, felvette a kukorica- hogy egy áltálán feleljen-e ^zas SZ 0 apjara. Johnson közreműködésével és ezután házban is dolgoztam. Már mint gyer- \ szárat, az alomba dobta, aztán ki- nyának aztan mogorván kopte ki Pu Yinak menekülnie kellett a pa- mek érdeklődtem a hagyományos Uépett a zúzmaras udvarra. magaooi: lotáből Johnson és egy japán ügy- kínai orvostudomány iránt, talán } A nap odafent ugyancsak ostromol- - Janosekhoz. nök a japán követségre vitték őt ál- azért, mert a palotában levő 200 or- \ta a sűrű ködöt, de még csak annyit Nehezen buggyant ki belőle a szó, — Nem. kapta a falhoz támasztott vasvillát - Hová mégy ilyen korán T és a fia után hajította. - Oj esztendőt köszönteni. János idejében becsapta maga mö­— Hova? gött a kiskaput, s így a villa csak Dóka leütötte a fejét, mint az ők- a deszkát fúrta át. A fiú villogó szemmel sziszegte az jára: - Gyilkos! és elment. Az öreg dúlt-fúlt mérgében és rá­ripakodott a feleségére: - Ne bőgj, mert kigyúrom a te lítólag "azért, hogy megvédjék eset- vos közül egyikben sem bíztam iga- \ért el, hogy a templom tornyanak mert erezte hogy ezzel önmaga folott beled is! Inkább kutyakölyköt hoztál leqes merénylettől. A japánok a zán. Most alkalmam nyílott ismere- ikörvonalai tünedeztek elő halványan, mondta ki az ítéletet. Éveken át volna a vilagra, mint ezt a pofcol­császárt a védnökségük alatt álló teim kibővítésére. Később más fo- \ bizonytalanul... No, a köd hiába hadakozott önmagával, míg legyőzte fajzatot. ÚJ SZÖ 6 * 1960. január 14. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom