Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-14 / 13. szám, csütörtök

| AMERREÁ FBI^BÁDÍTÖSZÖVJETKATONÁMRTAK § Z tJ-3 8XÓ Hajnali AKKOR... November vége felé járt az idő. Az ólmos szürke felhőkből csendesen szemerkélt az eső. A kalendárium lapja 1944-et mutatott. Az úttesten német gépkocsik közeledtek nagy sebességgel. Egyik, másik autó több jármüvet is vontatott maga után. Minden jel arra mutatott, hogy a nácik már benzinhiánnyal küzdenek. A rimaszombati, füleki és kékkői útvonalon lázas mozgolódás volt. Közeledett Hitler háborús kalandjának .végleges kudarca. Tizenöt esztendő telt el azóta, de még nem felejtettük el azokat az ölesbetüs plakátokat, amelyek azt hirdették, hogy este kilenc óra után «z utcákon járni, csoportosulni szigorúan tilos, s nem hiányzottak a rögtönítélő bíróság fenyegetései sem. A szirénák vésztjóslóan üvöltöttek, egyre szaporábban villogtak a gépmadarak. zúgásuk félelmetesen hangzott. A dohos pincék zsúfolásig meg- gőzmalmot, amelyben több vagon r } Új kultúrház Bódvavendégiben | A szepsi járásbeli Bódvavendégi kis- nosnéval, K. Balázs Ferencnivel és R01 k községben Szilveszterkor adták át ren- híly Istvánnéval az élükön. 5 deltetésének az új kultúrházat. A község Az ünnepélyes átadást követö kultúr4 i kulturális megmozdulásai, a gyülésezések, műsor betanításán és összeállításán Solc 5 néppel folytatott beszélgetések mind ez Aladár, a Csemadok helyi szervezetének S ideig az iskola egyetlen tantermében zaj - elnöke is Szombathy László, a tornát S lottak le. Most lénueaesen megváltozott t-éves magyar tannyelvű középiskola ta^ lottak le. Most lényegesen megváltozott ^ a helyzét, mivel a szép nagy kultúrtemagyar tannyelvű középiskola nára fáradoztak. A kultúrműsor keretén % remben kényelmesebb lesz a szórakozás belül fellépett a helyi C semadok-szerve S és minden más, ami a szocialista kultú- zet színjátszó csoportja egyfelvonásosok $ rával, haladással összefüggően történni kai tarkított kabaréval, valamint a 30 ^ fog a -kultúrház falai között a jövőben. ^ Hiszen a kultúrtermen kivül helyet kap Ä majd az épületben c tagú nöi énekkar népdalcsokrával. Van már helye, van már temploma a a tűzoltószertár az kultúrának Bódvavendégiben is, elfér a mozi, elfér minden a szép új kultúr % örszobával, a klubhelyiség és a helyi nem § zeti bizottság irodája is. Jelenleg ug<

:,<m házban. £s ha megvalósul a helyi kuliú\ még csak a kultúrtermet adták át tel- rát támogatók és ápolók terve, az éppen ^ jes berendezéssel használatba. A többi most alakulóban levő zenekar hamarosan % helyiségek átadását május elsejére ter| vezik a helyi nemzeti bizottság és a 5 tömegszervezetek képviselői. S A kultúrház építése egyébként 1957 - —

r , § ben kezdődött meg, s részt vettek ezen szán Bódvavendégi kisközség lakosságá húzhatja majd az ugyancsak megszervezésre tervezett tánccsoport tagjainak a talp alá valót, hogy fiatalos lendülettel hirdesse a népművészet minden szakaCsemadok, tagjai önAz új losonci kórház egyik épülete. nekik, sok volt a magyar katonaszökevény ... A hideg tél megkétszerezte a lakosság megpróbáltatását, de a remény, a jövőbe vetett bizalom hozA legszembetűnőbb, a legfontosabb az emberekben végbement változás, — más lett a lelkületük. A szocializmus építése, a kommunista erkölcs elmélyítése a lenini eszmék zájárult annak elviseléséhez. A nép- elszánt harcosainak tömegét nevelte ben a gyűlölet lángja lobogott. A fasiszta német csizma nyomán peki a városban. És ezek az emberek bátran küzdenek a kispolgári meg dig csak rombolás, pusztulás ma- nyilvánulások, a még meglevő burradt. Rombadöntötték a postaépületet, felgyújtották a hatemeletes teltek, asszonyok jajveszékelése vegyült egybe a gyermekek sírásával. Losonc teljesen megbénult, este villanyfény helyett sötétség borult a városra. Csökkentett létszámmal, lanyhán felől már hallani lehetett a géppuskák kattogását, az ágyúlövéseket.. És január 14-ike hajnalán utcai harcra ébredtek a város lakói. Géppisztolyok, géppuskák ropogtak, robfolyt a termelés a közeli apátfaiusi bánás hallatszott... de nem sokáig. textilüzemben is. A gyárban nagy volt a nyugtalanság, a katonai behívó állandó rettegésben tartotta az embereket. Egyre nehezebb lett az élet, s dühöngött a terror. A munkások emlékezetében nem fakult el annak a gyűlésnek emléke, amikor az üzem parancsnoka, egy horthysta őrnagy fenyegiétésekkel toborozta pár óra alatt kiseperték a városból a nácikat... Még ki sem virradt, fiatal borostás arcú szovjet katonák nyitottak be a pincékbe. - Zdrasztvujte! — hangzott üdvözlésük. A pince lakóinak szeméből örömkönnyek peregtek, s mindenkinek volt valami mondanivalója, mindenki ,

a.ľľ

V!ľ kezet akart szorítani a felszabadítókkal, a szovjet katonákkal. ...ÉS MOST A losonciak sohasem felejtik eí a tizenöt év előtti hajnali üdvözletet, amikor Malinovszkij marsall katonái meghozták számukra a szabadságot. Másfél évtized után is elevenen él emlékezetükben a szörnyű kép: a város utcáinak fáin felakasztott kezó bejelentést tette: „A haza veszélyben van. Az oroszok közelednek. Meg kell védeni a hazát! Meg kell védeni! Megértették? Kemény harcra van kilátás. Számolhatunk azzal, hogy el - kell mennünk, — ezt már artikulátlan hangon ismételgette. — Mindenki csomagoljon be élelmet, pokrócot." S ezzel véget is ért a gyűlés. Körmöci Rezsó csendőrhadnagy szúrós tekintete pedig végigsiklott a leventeköteles fiúkon. A zsenge ifjak sanyargatójaként volt közismert, szadista, aki a pofozás legalacsonyabb fokától kezdve 1 kínzásokig, különféle módszerekkel végezte „kedvteléseit" azokon, akik ellenszegültek parancsának. A munkások visszamentek gépeikhez. A nyomott hangulat káromkodásban tört utat. A fasizmus fullajtárjai megfeledkeztek arról, hogy a munkásokat nem érdeklik az ilyen felhívások, ök a felszabadulást várják, a szovjet • hadsereget, s nem hajlandók a fasiszta parancsnak engedelmeskedni. Már újév előtt a gyárra néma csend borult, kéménye nem füstöl- Egészséges ivóvizet kapott a „szomjas" város. Képüngött, nem kattog- kön: A vízmüvek épülete. (CTK felvételei) tak a szövőgépek, nem zizegtek az orsók. A németek s a horthysta urak raboltak. Sok szövetet vittek el. A németeknek a gépek is kellettek. A munkások éberségét azonban nem tudták kijátszani. A front közeledése előtt a gyár dolgozói hozzáláttak a fontos és értékes alkatrészek leszereléséhez és elrejtéséhez. Volt olyan gép, amelyet befalaztak, volt olyan drága pótolhatatlan gép, amely valamelyik csűrben pihent. Egyszóval — mentették, amit menteni lehetett. Az ágyúlövések moraját már hallani lehetett. A szovjet hadsereg állandó nyomás alatt tartotta a nácikat. S a fasiszták hajszolták az embereket futóárkok és fedezékek ásására. Hadszintérré változott minden. A tábori csendőrök és a nyilas csőcselék még éreztették hatalmukat, lépten-nyomon igazoltatták a járókelőket, mindenki gyanús "volt zsoá csökevények ellen. S ami a legszebb, e nemes küzdelem élcsoportjába kapcsolódtak be a szociagabona lett a tűz martaléka. Fülek lista munkabrigád cím elnyeréséért versenyző kollektívák. A múlt év őszén történt, amikor Bratislaváben nagyfontosságú tanácskozásokat tartottak a szlovákiai szocialista munkabrigádok küldöttei. A losonci Krátkyné, a helyi gazdálkodás egyik üzemében versenyző kollektíva tagja arra hívta fel a brigádmozgalom résztvevőinek figyelmét: kövessék példájukat, tervfeladataik túlteljesítése mellett ne feledkezzenek meg a kommunista erkölcs szilárdításáról, küzdjenek a kispolgári szokások, az önző egyéni érdekek ellen, mert ezzel is meggyorsíthatjuk előrehaladásunkat, erőteljesebbé tehetjük a szocialista életformát. De nemcsak az ember, a város arculata is megváltozott. S itt elsősorban is az ivóvizet kell említenünk, amiről a losonciak egy teljes évszázad óta álmodoztak. A tőkések, a földesurak kerteseinek minden választás előtt a vízvezeték volt az ütőkártya, vizet ígértek a város szomjas népének. De az ígéret ígéret maradt. Az urak a bor mellett, szóda- és ásványvizet ittak, a szegénység — a lakosság többsége — pedig a két városi artézikútra járt vízért. A dolgozó nép hatalmának kellett eljönni, hogy a város és környéke jó ivóvizet kapjon! Pártunk és kormányunk sok millió koronát fordított a Hriňova —Losonc—Fülek vízvezeték megépítésére. És most, aki Losoncon jár, csodálkozva észleli, mennyire örülnek a lakosok, hogy sorra feldúlják, felássák az utcákat, mert szerelik a csöveket! A losonciak a felszabadulás jubiláris esztendejében a legdrágább, életet adó „ajándékot" kapták - egészséges ivóvizet. A város másik büszkesége: a több blokkból álló 490 ágyas, 12 osztálylyal rendelkező új modern kórház. S ennek bővítésére további több millió koronát fordítanak. Vagy beszéljünk talán a kibővített, a modernizált bútorgyárról, téglagyárról, a vároasal szinte egybenőtt apátfalus! Poľana textilgyárról, vagy az új postaépületről, az igényesen berendezett nyugdíjasok otthonáról, utcákat alkotó új lakónegyedről, az új családi házak egész soráról, az új iskolákról, az épülő kultúrházról, a fejlett kulturális életről? Büszkék arra is, hogy városukban lakik hazánk egyik legkiválóbb képzőművésze, Szabó Gyula, aki műveivel külföldön is jó hírnevet szerez népünknek. Losonc él, virágzik és fejlődik. A harmadik ötéves terv éveiben tovább fejlesatik ée modernizálják a Poľana textilgyárat, ahol 700 ember§ munkálatokban a helyi Sokol, fc CS/SZ és Pionír szervezetek § kéntes brigádmunkák keretében. Különö i sen a helyi nemzeti iskola pionírjai tün^ tették ki magukat, s igy bebizonyítot i ták, hogy méltóak a járási pionír zászlóra, ^ melynek jelenleg büszke birtokosai. i A helyi pártszervezet és nemzeti bií; zottság által végzett irányító és szerfc vező munkák keretében Király József, a \ HNB titkára, Zsóka István, az EFSZ i elnöke és Gáli Mihály végezték a mun\kák oroszlánrészét, viszont a 12 000 briJ gádora ledolgozásában Fecske Lászlót, | Szilasi Bélát és Kurucz Jánost illeti diS csérét. Nos, általában gz asszonyok tet^ tek ki a legjobban magukért Cséplő JáI Készülnek a nagy ünnepre Szlovákia nagyobb városai közül § elsőként Prešovra virradt a felszaba^ ditás napja, mégpedig 1945. január ^ 20-án. A Vörös Hadsereg főparancs^ noksága annak a katonai alakulatnak, ^ amely a legnagyobb mértékben tün^ tette ki magát a város sikeres felíj szabadításában, a „Prešovi" nevet ^ adományozta. A város lakossága e ^ történelmi esemény évfordulóját ^ együtt ünnepli meg azon alakulat ^ katonáival, akiknek zászlóját arany § betűkkel a „Prešovi alakulat" fel^ irat díszíti. Mindnyájan a lehető ^ legméltóbban kívánják megünnepelni ni városuk felszabadításának és az ^ alakulat e történelmi elnevezésének i évfordulóját. ^ Ez a nap az alakulat valamennyi & katonájának ünnepnapja lesz, ame5 Iyen sportversenyeket, kollektív i sportjátékokat, céllövészetet, aka^ dályversenyt stb. rendeznek. E ver$ senyek díjait az alakulat parancs^ noka adományozza. Az ünnepélyes ^ gyűlésen az említett történelmi lo^ bogó alatt a Veselý- és Antoš-házas5; pár, Klkina, Valdman és más elv£ társak foglalnak helyet, akik alapí^ tói voltak a Szovjetunióban létesült i alakulatnak. Az ünnepségre a prešoS vi elvtársakat is meghívták. ^ A CSISZ-tagok valamennyi alakulj latban szép faliújságokat készítenek, ^ hogy ismertessék az alakulat tör^ ténetét, befejezik a harci hagyom᧠nyok termének díszítését. A klub^ tanács kulturális műsort állít össze, § hogy ez a valóban nagy nap Prešov i felszabadítása 15. évfordulójának ^ méltó megünneplése legyen. KOLAJA 3. főhadnagy nak a szocialista rendszer győzelmét és az új, szocialista ember igazát, örömét. Nagy Olivér, Bódvavendégi Segítenek, ahol kell Annál az alakulatnál, ahol Pelikán tiszt a parancsnok, a CSISZ- \ szervezet a napokban konferenciát rendezett. A konferencián j foglalkoztak a katonák szaktuďá- 1 sának kibővítésével, a II. Országos ' Spartakiádra való előkészületekkel, a hulladékvas gyűjtésének fontosságával stb. A katonák ezenkívül elhatározták, hogy 50 ezer téglát adnak az építőiparnak. De nem feledkeztek meg a talajjavítási munkákról sem. Vállal- ! ták, hogy a szövetkezetekben kétezer munkaórát dolgoznak le. A CSISZ-tagok mindent megtesz- 1 nek annak érdekében, hogy to- ] vábbra is magőrizzék a „példás alakulat" kitüntetést. Nagy Géza, hadnagy | Tárjuk fel a rejtett tartalékokat A Rimaszombati Kerületi Faipari Vállalat múlt évi tervét 9 nappal korában teljesítette. A tavalyi év elsó felében akadtak fogyatékosságok a tervteljesítés terén, de a vállalat vezetője az üzemi pártszervezettel, valamint a szakszervezeti tanáccsal szorosan együttműködve leküzdötte ezeket a nehézségeket. Az asztalosrészlegnél a párttagokkal együtt feltárták a tartalékokat és az egyes csoportokban levő létszám feletti munkásokból egy új szabászati csoportot szerveztek. Ezzel az intézkedéssel lényegesen növelték a munkatermelékenységet. Az 1959-es év • kapacitásbővítés terén nagyon gazdag volt. Például brigádmunkával felépítették a szabászati műhelyt. Ezenkívül 143 négyzetméterrel kiszélesítették a festőműhelyt és felépítettek egy nagyobb anyagraktárt ia. Az elért eredmények arra késztetik az üzem dolgozóit, hogy a jövőben még hathatósaban foglalkozzanak a tartalékok feltárásával. NIka Tibor, üzemvezető, Mi is köszöntjük őket magyar katonák lógnak, a kaszárnya udvarán agyonlőtt katonák hevernek ... Azért kellett meghalniuk, mert nem engedelmeskedtek a fasisztáknak. Soha többé fasizmust, soha többé háborút! — ez az elszánt akarat vésődött be már akkor a losonciak ne

k nyújtanak majd munkaalkalmat, szivébe. S a régi kommunisták, Ke- Losol|c a tzomgzi

d község. Tomaleti Ferenc, Szartórlsz Jóska, Gertner Pál, Raduska János, Virág Géza, Nagy István, Gyifkó Lajos, és a többi elvtárs vezetésével megkezdődött iovce között épül az új baromfifeldolgozó kombinát, mely évente több mint 300 tonna baromfit és több mint a szabad építőmunka. Az emberek 10 millió tojást fog feldolgozni. ekkor lettek igazán az élet szerelmesei. A saját szemükkel látták, tapasztalták, hogy mindaz, amiről azelőtt a kommunisták beszéltek, valósággá válik: Loioncon is a dolgozó nép lett az úr ós jó gazda módiára bánnak a nép vagyonával, törődnek a fejlődéssel. Hogy mit hozott a felszabadulás? Nehéz azt néhány sorban felsorolni. És az emberek tudják, hogy mindezt az újat, as új, a tartalmat kapott életet annak a napnak köszönhetik, amikor 1945. január 14. hajnalán a pincékbe bújt embereket igy üdvözölték a szovjet katonák: - Zdravsztvujte! Kertész Imre Petrőci Bálint rVevékeny munkát fejt ki Sza1 láncon a polgári ügyek HNB mellett működő aWtívája. Rózsai elvtárs vezetésével egyre magasabb színvonalon dolgozik éi tevékenységét egyre S szélesebb körre terjeszti ki. 4 A legkedvesebb esemény Czikó Ist| ván és Vaszily Júlia 50. házassági év% fordulójának megünneplése volt. ^ A házasságkötési teremben megje§ lent ax emiitett házaspár öt felnőtt § gyermekével, három vejével és két ^ menyével, kilenc unokájával és egy ^ dédunokájával. Gyöngyösi elvtárs, a HNB elnöke megitató bestédében értékelte Czikt István és neje munkáját, majd átnyújtotta nekik a HNB tisgteletokiratát. Harda litván szövetkezeti elnök is átadta a szövetkezet ajándékát, de meleg szavakkal szilt az ünnepeltekhez a többi jelenlevt is. Czikó bácsi a szalánci EFSZ aktív tagja, aki hajlott kora ellenére még munkába jár, 1959-ben is több mint 170 munkaegységet dolgozott le. Legyen az vetés, aratás, cséplés vagy egyéb munka, ö ott van és dolgozik. Ezért megérdemli a megbecsülést. Iván Sándor, Kasa4 SZÓ 5 * IWO. Január /