Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-12 / 11. szám, kedd

Két kiváló bányász Az ostravai tzénmedencében nagyon sok magyar nemzetiségű bányász is dolgozik. Ezek túlnyomó többslge Szlovákia déli részeiről származik, s mint brigádosok, vagy mint állandó bányászok dolgoznak a Doubravai bányában. Közülük különösen Bognár Mihály és BOGNÁR MIHÁLY Gaál Utván elvtársak, a nagymegyeri járás egykori lakói váltak ki. Gaál István Doubraván már mint állandó munMs dolgozik és 9 éve becsületesen végzi munkáját. Bognár Mihály 3 éve dolgozik nálunk. Most egy évvel újra meghosszabbította brigádmunkáját. Mindketten a Hubert 2560-as falon mint ácsok dolgoznak. Az egész kollektíva szereti a két becsületes munkást, mert szorgal mukkal mindketten példát mutatnak a többieknek. Azt , üzenik a nagyme- S gyeri járás dolgo • zóinak, jöjjenek el ők is Ostravára. mert még nagyon sok bányászra van itt szükség és ami a fő, sem lakás, sem fizetés kérdésében nem bánják meg elhatározásukat. Ludvig Blatný, Karviňô. GAÁL ISTVÁN zöjsM Előkészületek a tejtermelés növelésére A prerov! felhívé* alapjín a kitűzött éi vállalt feladatok egyike, a Kassal Egységei Földművessrövetkezetben is növelni a mezőgazdasági termelést. Fontos tényező, milyen alapokon és milyen módszerek bevezetésével lehet ezt a növekedést elérni. A tejtermelés terén a kalsai szövetkezet a jövőben úgy kíván eleget tenro feladaténak, hogy a tervezett tehénállományt (19 darab) az év végére feltölti, hogy a harmadik ötéves tervben a szövetkezet teljes tehénállománnyal rendelkezzék. Emellett az idősebb és kevés hasznot hozó teheneket kiselejtezik, s ezeket az üszőáüományból jó minőségű fiatal tejelőkkeil pótolnak. Ugyanakkor a rossz legelőket felszántják és ziMdtakarmányt termelnek rajtuk Az őszön már 30 hektárt felszántottak Először tavaszi keveréket vetnek bele. utána csalamádét s lehet, hogy ezután sor kerülhet a harmadik fajta növényre is. Háromszor eredményesek Diva csupán két házsornyi falucska já- üzemi hitel igénybevétele nélkül oldották I A felszabadulás | Ijjj évfordulójának | | mm tiszteletére rásunkban, de — mint szövetkezeti község — annál szebb eredményeket ér el a nagyüzemi gazdálkodásban. Első helyen a cukorrépáról kell szólni velük kapcsolatban. Az 1957. évben 487 mázsa. 1958-ban 476 mázsa s végű: 1959-ben 452 mázsa fehér aranyat takarítottak be egy hektárról. A sorozatot sikereket a szorgalmas taqság és Bajza József agronómus szakszerű irányítása tette lehetővé. A szövetkezet már az elmúlt esztendőben megoldotta a gépesítés problémáját s most az 1960. évre már sok tapasztalaton okulva készíti elő a termelési tervet. Az elért jövedelemből a szövetkezet nemcsak az oszthatatlan alapot egészítette ki, de gondoskodott az üzemi alap feltöltéséről is. Ennek köszönhető, hogy a munkaegységekre való előlegek kifizetésénél nem volt fennakadás, sőt az 1959. évi termelési feladatokat — a béIván Sándor, Kassa ! lai szövetkezethez hasonlóan — már az A termelés korszerűsítésének eredményei Szelestyén kisközség a kékkői járás csücskében, közvetlenül a magvar határ mentén fekszik. Kilenc évvel ezelőtt húsz kis- is középparasrt kezdeményezéséből ftt is létrejött a szövetkezet. A közös gazdálkodás első lépései bizonytalanok voltak. Hiányoztak az Istállók, melyekben az állatokat elhelyezhették volna. Az évek folyamán azonban tágas és korszerű fejlesztési központot építettek ki, megteremtették az állattenyésztés és a A Csemadok losonci helyi szervezetének évzáró taggyűlése Az évzáró taggyűlései! a kulturális életről beszélve Béres László kultúttárs kiemelte, hogy az 1959. esztendőben gazdag kulturális ténykedést fejtett ki a Csemadok helyi szervezete. A Kőszívű ember fiai cfmü klasszikus Jókai-drámát hét alkalommal mutatták be a közönségnek. „Színjátszóink az országos verseny keretében léptek fel Tornaiján, és mint kerületünk legjobb színjátszói kerültek ki a versenyből. A tarka-barka esttel .9 alkalommal szerepeltek műkedvelőink, ellátogatva a szomszédos Fülekre és Rimaszombatba is. Három alkalommal pedig járásunk falvaiban léptek fel a szövetkezetek äolgozói előtt. Jelenleg a Bástyasétány 77 című operett van színen és a Titkárnő című színmű betanulása folyik" — monäotta Béres elvtárs. A hely! szervezetnek likerült tánccsoportját is aktivizálnia és a járási Csemadok-nap mellett a Uombaszögi országos dalés táncünnepélyen Is kimagasló eredményt ért el. A beszámoló kiemelte — e kultúrmunkások áldozatos munkája mellett — Kovács Kató és Dtdák Sándor rendezők értékes é6 eredményes munkáját. Végül a közgyűlés vállalta, hogy a helyi szervezet műkedvelői 3 színdarabot tanulnak be. Ezenkívül esztrádesték rendezését szorgalmazzák, kéthavonként megrendezik a zenés fejtörő-estéfcet és négy alkalommal tartanak majd irodalmi estet az Irodalmi körrel karöltve. A helyi hangoshíradóban hetente tartanak Csemadok-félórákat. Aktivizálják a tánccsoportot. A közgyűlés vállalta, hogy a Hétnek S0 újelőfuetöt szerez, a, taglétq^jpt 50 új^aggal Sólyom László, Losonc növénytermelés sikeres feltételeit. A múlt esztendőben nagy lépést tettek a szövetkezet tagjai a termelés korszerűsítésében és rátértek a sertéstenyésztés fejlesztésére, melyben szép eredményeket mutattak fel. Strhérsky József és Lőrinc János sertésgondozók nagy hozzáértéssel végzik munkájukat. A jól megszervezett állattenyésztés a marha- és baromfihús termelését is előmozdította. Az elmúlt évben márr 158,6 kilogramm húst termeltek hektáronként, melynek előállításához gazdag takarmányalapot biztosítottak. Ezenkívül széles mértékben bevezették a gépesítést és csökkentették az emberi munkát. Gépek vásárlásába a múlt évben 50 ezer koronát fektettek. Ez a szövetkezet azért ér el szép termelési eredményeket, mert funkcionáriusai szakképzett emberek, a tagok meg a szövetkezeti munkaiskola keretében sajátították el a szükségei szakismereteket. Pavel Balážťk, Kékkő. JNB. Tudjátok, hol kell a segítség Egységünk katonái helyesen értelmezik a meliorációs munkák szükségességét s aktívan bekapcsolódnak a munkákba. A múlt évben 3284 munkaórát dolgoztak le s az ifjúsági milliókhoz több mint 12 ezer koronával járultak hozzá. Katonáink ebben az évben sem feledkeznek meg feladataikról. Kötelezettséget'vállaltak, hogy ebben az évben négyezer munkaórát dolgoznak le s ezenfelül 1200 órát gépekkel. Ez nagy segítséget jelent a környékbeli szövetkezeteknek. G o 111 i e b e r , F e r e n c. hadnagy meg. Az elmúlt év novemberében a község alatt elhúzódó csatornát Is szemrevételezték a talajjavitási tervekkel dolgozó kerületi mérnökök. Az ősi nádas felett tehát most készül az ítélet, hogy mii ver: formában segítsék majd az eddig ki ne» használt hektárok a termelés fokozását A diváiak a falu alatt 8 hektárnyi területet fognak alagcsövezéssel hasznossá tenni s még sok más kezdeményezéssel támasztják alá az elkövetkező évek további sikereit. Gábris József, Párkény ^ nyezitek. A munkabrigád tagjai 5 S hazánk felszabadításának 15. év- & 5 fordulója alkalmából kötelezett-! * s éget vállaltak, hogy hektáron- § § ként 770 liter tejet termelnek, i 6 Ennek alapján a tehéngondozók 5; | már ebben az évben elérik a tej- | § termelés 1965-re tervezett színvo- § J nalát. Krajcsovics Ferdinánd, ^ 1 Galánta ^ >SS/*S*/SSSSSSSSSSSS/SASSSfJlŕS*S/WSSrSSSfSS/S/Sŕs)í Egyestilt erővel nagyobb lesz a siker Hazánk területi és gazdasági 5= átszervezése közvetlenül érinH ti majd szövetkezeteinket is, =£ hiszen sokkal jobban és gaz== daságosabban termelhetnek ܧ majd, ha a kisebb szövetkezeiig tek egyesülnek nagyobb gazdasági egységekké. Ezzel a kérdéssel foglalkozott az ajnácskői HNB bővített plénuma az elmúlt napokban. A teljes ülésen a HNB tagjain kívül a helyi pártszervezet, az ajnácskői és a csevicepusztai EFSZ-ek elnökei és funkcionáriusai, valamint a járási nemzeti bizottság képviselői vették részt. Sancel elvtárs, a HNB elnöke megnyitó beszédében a két EFSZ jelenlegi helyzetéről beszélt. Csevieepusztát csak másfél kilométer választja el Ajnácskőtől, kulturális és gazdasági térén mégis messze vannak egymástól. Ezen a nem kívánatos helyzeten az segítene, ha a két EFSZ a közös munka útjára lépne. A vitafelszólásokból kitűnt, hogy mindkét szövetkezet tagságának gazdasági érdeke is az egyesítés mellett szól. Például Csevicepusztán 46 szarvasmarha van. Számukra egy korszerű istálló felépítése költséges, Ajnácskőn 48 szarvasmarha képezi a közös tulajdont. A két szövetkezet állatállományának összevonása után szó lehetne egy kórszerű, gépesített istálló felépítéséről, ahol néhány ember könnyedén elvégezné az állatok gondozását. A sertéseknél még feltűnőbb a helyzet. Pataki Pál, az ajnácskői EFSZ zootechnikusa arról beszélt, hogy az 1859-es évben a szövetkezetben munkaéróhiárty volt. Ha a két szövetkezet közös útra lépne, munkaérők szabadulnának fel, akiket a termelésbe közvetlenül be lehetne vonni. Czene elvtárs, a HNB titkára arról szólt, hogy az egyesülés után speciális munkacsoportokat lehetne alakítani, amelyek idejében végeznék el a különféle idénymunkákat. A felszólalók ezekkel az előnyökkel indokolták az egyesítés gondolatát. Az érvek meggyőzték mindkét szövetkezet tagságét és rövid időn belül a két szövetkezet az együttműködés útjára lép, Agócs Vilmos, Ajnácskö Több gondot a népnevelésre A Csemadok nag.vkesz4 szervezete a napokban tartotta évzáró gyűlését. A beszámolót Czita Lajos, a Csemadok elnök* mondotta. Szervezetünk eredményes munkát végzett, tevékenységiQnkkel mégsem lehetünk megelégedve. Népnevelőmunkánk úgyszólván kizárólag a színjátszásra korlátozódott. Bemutattuk Bródy Sándor Tanítónő című színmüvét. A darabot négyszer otthon és háromszor a szomszéd községekben adtuk elő. Tagságunk hozzájárult ahhoz, hogy községünkben á kultúrház építése terv szerint folyhasson. Szükséges, hogy a jövőben lelkesedéssel vegyük ki ebből a munkából is a részllnket. Erre megvan a lehetőségünk. A kultúrház építésére a tagság ebben az évben nyolcszáz óra ledolgozásét vállalta. C z i t a Béla, Nagykeszl A SZOVJETUNIÓ amerikai szemmel mmmimmmmmiimmmiimmmmmmmiiimimimiimmi! A. Harriman a szovjetország sikereiről és a békés együttélésről A New York-i Simon and Schuster könyvkiadónál megjelent Awerell Harrimannak, az USA egykori moszkvai nagykövetének, a neves amerikai közéleti tényezőnek „Békét Oroszországgal?" clmü könyve, melyben tavaly nyáron tett hosszas szovjetunióbeli körútján szerzett élményeit foglalja össze. A moszkvai Pravda két számában terjedelmesen foglalkozik Harriman könyvével. Harriman egyáltalán nem titkolja, hogy nem híve a Szovjetuniónak és mint nagykövet (1943 — 1946 között) a hidegháború mellett foglalt állást s kitartóan támogatta a hirhedt Marsall-tervben testet öltö amerikai kormánypolitikát. A szovjetország életét sem vizsgálta baráti szemmel. Igyekezett felszínre hozni a negatívumokat s néha még ott is fekete foltokat látott, ahol nyoma sem volt az árnyéknak. Nem lelkesedik a szovjet nép óriási sikereiért. A szovjet gazdaság rohamos fejlődését a Szovjetunió „Ipari terjeszkedésének" nevezi. Különösen bosszantja őt a közép-ázsiai szovjet köztársaságok felvirágzása, ami nagy hatást gyakorol az új életet kezdő felszabadult giyarmati népekre. Harriman a tőkés világ „veszélyeztetését" látja a szovjetország békés építésében, erejének növekedésében. Annál értékesebbek hát „beismerései", személyes élményei, melyekből a szovjet nép előrehaladását és békés törekvését láthatja az elfogulatlan amerikai olvasó is. „Több mint hat hetet töltöttem a Szovjetunióban, körülbelül 18 ezer mérföldnyi utat tettem meg repülőgépen, vonaton, gőzhajón és autón, (de gyalog is), - írja. — Jártam Közép-Oroszországban, Ukrajnában, a Volga vidékén, a kazah sztyeppéken és az uráli iparvidékeken. Lökhajtásos szovjet gépen 3000 mérföldet repültem Szibériába, hogy megtekintsem a Bajkáltól északra, a tajgában folyó gigászi építkezések egyikét. Sok olyan várost és építkezést kerestem fel, melyeket elzártak a külföldiek elöl". A poraiból feltámadt Phönix madár „Amikor 1946-ban amerikai nagykövet voltam a Szovjetunióban, az ország nagy része a nyugati határtól Sztálingrádig 1500 mérföldnyire kelet felé romokban hevert. A földek kiégtek és terméketlenné váltak. Sok falu porá égett. Az idejében le nem szerelt és az Ural vidékre át nem mentett üzemek megsemmisültek. Az orosz emberek azonban figyelemre méltó energiával újra bevetették a búzaföldeket, újjáépítették a falvakat és helyreállították az ipart. Miután eltávoztam a Szovjetunióból, figyelemmel követtem a szovjet gazdaságra vonatkozó közleményeket, melyekből megtudtam, hogy a Szovjetunió gazdasági ereje több mint kétszerese a háború előttinek, a nép életszínvonala pedig magasabb, mint bármikor. A szputnyik a szovejt tudósok lángelméjének és mérnöki tudásának fényes diadala." A könyv szerzője egymás után cáfolja meg a reakciós propaganda rágalmait. „Sokszor magas poszton álló politikusok azzal hitegetik az amerikaiakat, hogy a szovjet nép lázadás küszöbén áll, hogy a kremli kommunista vezetők puskaporos hordón ülnek, s a Nyugat támogatásával a szovjet nép kész felkelni és megdönteni a kommunista rendszert. Én semmi olyan jelenséget nem észleltem, amely megerősítené ezeket az állításokat... A szovjet nép óriási tömegei, szerintem, elfogadták a kommunista rendszert, vagy legalábbis egyetértenek vele és nem is gondolnak a megdöntésére. A könyv szerzője kénytelen megcáfolni „a szovjet nemzeti kisebbségek, — ukránok, belorusszok, üzbégek és tadzsikok - elégedetlenségéről híresztelt dajkameséket, és konkrétan foglalkozik egyes általa felkeresett nemzeti köztársaságok gazdasági és kulturális fejlődésével. M' ^állapítja, hogy a taskenti hatalmas nemzetközi repülőtéren át évente sok délkelet-ázsiai látogató érkezik a Szovjetunióba. A kollektív mintafarmok, a váltóláztól megszabadított falvak, hatalmas gyárak és létesítmények, a főiskolák, egyetemek, a kórházak és operaházak óriási hatást gyakorolnak a látogatókra és meggyőző fegyvert adnak a délkelet-ázsiai kommunista pártok kezébe. E vívmányok „komoly részét képezik annak a kihívásnak, amelylyel Hruscsov úr a világ vezetéséért folyó versengésben a nyugati demokráciákhoz, főképpen az Egyesült Államokhoz fordult," — folytatja Harriman. Kényelmes otthont a dolgozóknak Harriman a párt és a kormány lakáspolitikájáról megjegyzi, hogy amikor 1946-ban elhagyta a Szovjetuniót, az európai Oroszország számos városa romokban hevert. „Amikor Hruscsov fogadott a Kremlben, beismerte, hogy csak a leghatározottabb intézkedések enyhíthetik a fokozódó lakáshiányt. Első lépés a lakásépítés programjának négyszeresre növelése volt." Hruscsov azt mondta az építészeknek, hogy mostantól kezdve minden lakóházat mentesítenek a „felesleges építészeti elemektől", és a lakásépítésre szánt minden rubelt a lakóterület növelésére fordítanak. Felszólította a mérnököket és építészeket, hogy olyan építési módszereket dolgozzanak ki, melyek a lehető legkisebb költség mellett és lehető leggyorsabban minél több lakást eredményeznek anélkül, hogy a nehézipar ezt a nehezen beszerezhető építőipari anyagokban megslhylené." Harriman csodálattal adózik az űj építőanyagokkal végzett szovjet kísérleteknek, a beton-épületelemek üzemi gyártásmódszerének. Elismeréssel nyilatkozik a tervszerű városépítésről, melynek nagyszerű példáját éppen Moszkvában látta. „Az állami lakásépítést egyéni építés egészíti ki. Az amerikaiak gyakran csodálkoznak, amikor ázt tapasztalják, hogy a szovjet lakosság nagy százaléka saját házában lakik. A kollektív farmokon, ahol körülbelül, a lakosságnak a fele él, tulajdonképpen magánúton építik a magántulajdonban levő lakóházakat Jártam kisebb városokban, melyekben a lakóházak 25 - 50 százaléka van magántulajdonban. Minden egyes városban külön körzeteket jelölnek ki arra, amit „egyéni építkezésnek" neveznek. Harriman behatóan foglalkozik a szovjet mezőgazdasággal. „A szovjet népet nem fenyegeti többé éhínség. Az általam észlelt probléma, melynek megoldásával Hruscsov foglalkozik, — nem az éhinség kérdése, hanem az egyodalú, kiegyensúlyozatlan élelmezési rendszer megszüntetése. Hruscsov az első kiváló kommunista, aki személyes mezőgazdasági tapasztalatokkal rendelkezik. Megértette, hogy a kollektív farmok termelése sohasem lesz hatékony, ha nem keltenek életbe bizonyos ösztönző erőket. Gyorsan könnyített azon a rendszeren, amely alapján a parasztok termésük nagy részét az önköltségeknél alacsonyabb áron voltak kénytelenek beadni az államnak... A szerző, miután felsorólja azokat az intézkedéseket, melyeket a párt- és a kormány Hruscsov elvtárs kezdeményezésére hajtott végre a mezőgazdaságban, egyes köztársaságok, főként Ukrajna és Kazahsztán konkrét példáin mutat rá az új intézkedésekből származó előnyökre. Harriman megjegyzi, hogy a Szovjetunióban nem látott éjjeli klubot, vagy burleszk-szlnházat, és hogy az itteni élet az Egyesült Államokhoz viszonyítva „egyoldalú és unalmas". Ugyanakkor figyelmeztet: vegyék tekintetbe, hogy a Szovjetunióban a munkás „mentes" néhány olyan tehertől és gondtól, melyek a szabad társadalomban nyugtalaníthatják". Elismeréssel ír a szovjet egészségügyről. A legésszerűbb a békés egymás mellett élés Könyvének befejező részében „a versengés alapján való együttélés" problémájával foglalkozik. „Egyik első és legerősebb benyomásom — a Szovjetunióban járt sok más látogatóhoz hasonlóan — ,a minden szovjet embert átható békevágy, aminek kísérője az a forró kívánság, hogy baráti visszony alakuljon ki a Szovjetunió és az Egyésült Államok között". Bár kijelenti, hogy „a Szovjetunió békét akar", ugyanakkor az amerikai propaganda elcsépelt szólamait ismételve hangoztatja; „szerintem a szovjet propagandagépezet a szovjet polgárok nagy részét meggyőzte arról, hogy az Egyesült Államok manapság a legnagyobb veszélyt jelenti a világbéke szempontjából". Harriman élményeit összegezve arra az álláspontra helyezkedik, hogy fogadják el a két rendszer békés versenyére tett szovjet ajánlatokat. Hangoztatja, hagyjanak fel a Szovjetunió „gyengeségéről" terjesztett mondákkal és csak a tényeket tartsa szem előtt az USA a Szovjetunióval szemben folytatott külpolitikájában. Harriman felszólítja az amerikaiakat, „járuljanak hozzá a békés együttéléshez, ahhoz a versenyhez, amely az USA puszta létének megőrzéséért folyik." <L) ŰJ SZÖ 5 * 1960. január 12.