Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-01 / 1. szám, újév

HÉT NEHÉZ HÓNAP ÁPRILIS A žehrovicei művelődési otthon nagy terme kivéhágtak a tartalékolt takarmánynak, maguk gondoskodtak ennivalóról a riskáknak, maguk hordták kosárban s rakták elébük a jászolba. Nem lett volna rossz szövetkezet a žehrovicei, ha nem lett volna itt is napirenden az a nyavalya, mint a többi rossz szövetkezetben: az enyveskezűség, az embereknek az a jószokása, hogy amit a szemük lát, a kezük ott nem hagyja. Igaz, törvény elé is lehetne idézni a tolvajokat,rájuk húzni a paragrafust, de Jurák úgy vélte, jobb ennél, ha a falubeliek idehaza bánnak el velük. Mert tulajdonképpen mit is loptak? Azt, amiből az egész tagság részesedett volna zárszámadáskor, vagyis maguk a tolvajok is. Az enyveskezűek azt képzelték, hogy a máséból visznek maguknak, s nem érték fel ésszel, hogy magukat rövidítik meg. Három esetben idézték a lopósakat a tagság színe elé — s ennyi elég is volt. Az emberek lassanként megszokták, hogy ne a tolvajt keressék egymásban s kicsírázott lelkükben a bizalom. Tulajdonképpen ez volt a fordulat, az az erő, mely előre lendítette a kátyúban megrekedt szekeret. Az emberek nemcsak egymásban bíztak, hanem önmagukban, a saját erejükben, képességeikben is. Kedvük támadt a munkához és egyre inkább otthon érezték magukat a közösben. Schwarzenberg hercegé volt egykor majdnem az egész határ. Akkor szokott rá a falu a böngészésre, a tallózásra. Hogy aztán szövetkezet kezdett gazdálkodni a határban, a régi szokás megmaradt, s ki-ki amit akart - ha kedve támadt, vagy szüksége volt rá. bizony hazahozta. Az idén is böngésztek a tarlón, de amit összeszedtek, a szövetkezet magtárába vándorolt: összesen 4 vagon krumpli és 9 vagon répa zöldje, no meg jó néhány tucat mázsa széna, amit a mezsgyéken, utak mentén kaszáltak. í telesen zsúfolásig megtelt. Mindenkit ; idehozott a kíváncsiság. Jöttek a -szövetkezeti tagok, hogy megnézzék + az új agronómust, akit a járás aján; lott. Jan Jurák a neve, 28 éves, - aprótermetű, karcsú legény, fönn ül : az elnöki asztal mellett és elfogó• dottan "nézi, az embereket, akikkel • ezentúl együtt fog dolgozni. Egyes emberek már olyanok, hogy [nem tesznek hangfogót a szájukra, ;ha kikívánkozik belőlük a vélemé' nyük. Itt is akad néhány. — Volt már nálunk efféle híres ; szakember. Akármibe fogtak, minden ' balul ütött ki, s a végén örültek, [hogy szárazon megúszták. Kíváncsiak ; vagyunk* veled mi lesz, — hangzik • a kötekedő szó a hátsó sorokból. Furcsa istenhozott, annyi szent. -Az ember baráti szót, bátorítást várX na, — és csúfolódást kap helyette. J Mit mondja nekik, — motosz Jurák t fejében a gondolat. — Hisz azért ^jöttem, hogy segítsek nekik, ahogy : erőmből telik, ezek meg legszívesebben záptojással dobálnának meg. Aztán összeszedi magát, s arról [kezd beszélni, hogy varázsvesszeje ; nincs, s ahhoz sem ért, hogy sült "galambot repítsen az emberek szájáéba. Biztatja őket, fogjanak össze, »igyekezzenek, s akkor mindnyájan 'hasznát látják szorgalmuknak. — Micsoda tejfelesszájú, és már • tanítani akarna minket, öreg gazódákat, — pusmognak az emberek, Is úgy lepereg róluk a jó szó, mint>ha falra borsót hánynál. Szegény Ju"rák maga sem tudta, hogyan jutott [el mondókája végére. Ami aztán tör; tént, valami tompító függönyön ke• resztül jutott el a tudatáig, csak [azt várta, mikor lesz már vége en;nek a kínszenvedésnek, hogy végre •egyedül lehessen és összeszedhesse ! gondolatait. A nagy gondolkodásnak persze cáak ugyanaz volt a vége. hogy — közel kell férkőzni az emberekhez, meg kell nyerni őket, kedvet kell bennük gerjeszteni a munkához, a közöshöz. De mivel kezdje? A termelési tervvel? Elővegye a fiókból és két óra hosszat beszéljen róla egy újabb gyűlésen? Nem volna értelme. Az emberek úgysem jönnének el, aki meg véletlenül eljönne, mit sem értene a rázáporozó számokból. A legjobb az emberséges, egyszerű, közvetlen út lesz. Mihelyt egy kissé beleszagolt a szövetkezet gazdálkodásába, felkereste a hízósertések gondozóját. Meg is találta az ólak előtt — asszony volt és már nem is fiatal. — Hát néni, mit gondol, hogyan csináljuk? Hogyan hizlaljuk fel ezt a kétszáz, alig 15 kilós süldő-malacot, hogy októberig elérjék a mázsát? - kezdte a beszélgetést. Az ember már olyan, hogy szívesen beszél a munkájáról, még szívesebben látja, ha nyoma is mutatkozik fáradságának. Az asszonynak is megeredt a nyelve. Sorolta buzgón, hogy kellene ez is meg az is, ilyen takarmány, no meg jó volna, ha eljönne a zootechnikus és tanácsot adna egyben-másban. Hogy aztán szó szót követett, kipakkolt a néni azzal is, ami a szívét nyomta. Micsoda szövetkezet ez — úgymond, ha a vezetőség fittyet hány a tagoknak. Azért ültették őket a helyükre, hogy ha a tagság valamit akar, megtegyék. A mi agronómusunk fogadkozott, hogy ő bizony beváltja az ígéretét. A sertéshizlaldában is meglesz minden, ami kell. De állta a szavát a néni is. Hat hónap múlva nem volt hízó, amelyik ne ütötte volna meg a métermázsát. Jurák szót értett a fejőnőkkel is. Nem volt könnyű feladat naponta átlag 5 liter tejet kifejni minden egyes tehéntől, de megtették. Az asszonyok tavasszal, amikor nyakára Kevesebbet furikázott a szövetkezet teherautója. A múltban tavasztól őszig egyre csak brígádosokat szállított városból falura, faluról megint vissza a városba. Idén tavasszal Benned cél és eszme él U a valaki először látogat el Alsószecsére, ebbe a Garam menti kis faluba, elismerőn bólint, látván az új, takaros házak sorát. Az emberek nyomban azt mondják: Nem furcsa, hogy csodálkozik, mert már megszoktuk. Ha eljön egy rokon, aki már régen járt itt — nem hisz a szemének, nem ismer a falunkra. S a látogatónak nem marad más, mint hogy igazat adjon az „otthoniaknak", akik saját maguk tanúi a nagy változásnak. A napokban hallottam Sípos Andrástól, a helyi nemzeti bizottság titkárától, hogy a falu száz év alatt nem fejlődött annyit, mint az utóbbi évek során. Igaz, ezt ma már sok faluról elmondhatjuk, azonban az igazság kedvéért nem árt megismételni, hogy Alsószecse új köntöst vett magára s bár nem mondhatjuk, hogy a faluban nincsenek foltok — de csinosodik ... Az már az emberek dolga, hogy portájuk eiőtt tisztára seperjenek! De sepergetnek is ... A falu rendezésében már évekkel ezelőtt is szép eredményeket értek el, az elismerés jele, a „Diplom" ott díszeleg a helyi nemzeti bizottság irodájában. A kis falu lakosaiban volt annyi lelkesedés, hogy betonjárdát építettek, majd egy kilométer távon — társadalmi munkával. A kommunista Sípos Andrásnak nem kenyere a dicsekvés, de ki tudná elhallgatni a becsületes munka eredményét, az utóbbi évek vívmányait? Az emberrel született tulajdonság ez s végigkíséri egész életén, hogy olykor erőt vegyen s kimondja, amit tudni, látni és érteni kell az embertársaknak: — Nézzétek, ez a valóság — ez jelenti nekünk az élet értelmét! Mi hát a valóság? Äípos András az ujjain számolgat: egy, kettő ..tizenegy ..., huszonnégy ..., huszonhét, huszonnyolc. E számtani felsorolás mögött a takaros családi otthonokat kell látnunk, melyek 1953-tól épültek a faluban. Ezzel a számok után pontot tehetnénk, ha a számok nem tudnának beszélni. Äm a számok mesélnek ... Arról beszélnek, hogy ezeket a csinos otthonokat azok építették, akik valamikor álmodni sem j mertek ilyen otthonról! A számok j után tehát nem tehetünk pontot. Egy összeadási művelet következik, azonban ez az összeg csak egyelőre végösszeg. Tizenkettő... Tizenkét Spartak autó van a faluban! Egy 646 lelket számláló faluban ... Hát nem tudnak a számok beszélni? — De tudnak ám! Az autótulajdonosok nagyobb részt szövetkezeti tagok. S ki merné állítani, hogy valamikor autóról álmodtak? — Csak az elmúlt tizenöt év alatt születhettek ilyen álmok, olyan reális álmok, melyek az emberek becsületes munkája nyomán valóra váltak. Számlálhatnánk tovább is, de minek soroljuk fel a motorkerékpárok, kerékpárok, vagy a rádiók számát, amikor ezeket a faluban már nem tartják újdonságnak, nem tartják érdemesnek szólni róluk, annyi van belőlük. Az itt összegezett számok mögött is megtalálnánk az felet értelmét s ennek kezdetét visszavezethetnénk az ötvenes évekre, amikor az emberek a közös gazdálkodás, a közös élet útjára léptek. Igaz, vannak még a faluban, akik nem ültek le a közös asztalhoz, de az is igaz, hogy egy-két fecske nem csinál nyarat — a nyarat a fecskék nagy serege jelenti. A szövetkezet, a nagy család hírnöke a nyárnak, melyben az élet kivirágzik... S a szövetkezet élete egyre virágzóbb. A virágokat meg lehet tekinteni: a takaros házakat, a Spartakokat, a szövetkezet gazdasági udvarát, a sertésólakat, a tehénistállókat, a kukoricaszárítót, a szövetkezet marhaállományát. — Beletekinthetünk a szövetkezet gazdálkodásába, a szövetkezeti tagok konyháiba, vagy éppen a kultúrházba, ahol televíziós készülék van s ahol az új kultúra bimbói nyílnak, virágoznak. Tma szép virágok illata nem A kábítja el az embereket. Ez az illat eszükbe juttatja a múltat | is, a nyomort, melynek a szovjet felszabadító hadsereg vetett véget — végleg. Tizenöt évvel ezelőtt. Felszabadulás... Az emberek szívükben dédelgetik ezt az eseményt s munkájukkal becsülik, éltetik. A lakosság alkotóereje egyre frissebb, rugalmasabb. Mi erre a bizonyíték? — A falu százharminc lakosa hazánk felszabadulása 15. évfordulójának tiszteletére egyéni kötelezettségvállalást tett. S itt ismét a számokat kell beszéltetnünk: A falu apraja-nagyja odaáll, ahol szükség van rá. A szövetkezetben, a rétek és legelők rendezésénél, a csúcsmunkák idején több mint 1500 munkaóra ledolgozását vállalták. A falurendezés keretében pedig szintén több mint 3 ezer 500 munkaórát ajánlottak fel. Mit látunk az ilyen számok mögött? — Az emberek azon igyekezetét, hogy falujukból eltávolítsák a múlt foltjait. Látjuk a munkaakaratot, a szebb életbe vetett hit szilárdulását. Ez a meggyőződés egyben valfomás is, hogy az emberek saját maguk tehetik és teszik örömteljesebbé életüket. Az anyagi értéken túl az erkölcsi, politikai értéknek vagyunk szemlélői, melynek tanúbizonyítéka a nemzetiségre való tekintet nélküli összefogás, megértés és támogatás. Ez a jó munka, a siker egyik alapja. A helyi nemzeti bizottság, a helyi pártszervezet munkáját egyazon cél és eszme sugallja: az emberek jóléte, az emberekről való gondoskodás. S ez a szövetkezetben található meg. Ott szorgoskodnak az emberek s munkájuk gyümölcse, hogy a szövetkezet jóval túlhaladja termelési tervét. Sípos András így érvel: — A múlt évben száz mázsa sertéshúst adtunk be terven felül. Most már ne keressük, mi van a számok mögött. A hatvan éves Kúcs Gyula, a falu poétája jobban meghirdeti, s egyben felszólítja, milyen legyen a falu népe. „Ha benned cél és eszme él. Benne bízz, higgy és remélj! Mert aki csak tétováz — Ily férfi jellem: gyávaság!" A falu szülöttjeinek vannak célkitűzéseik — magukénak vallják a párt célkitűzéseit: a szocializmus építésének befejezését. A kommunizmus — a jövőnk. Ezt már értjük... S egyre jobban tudatosítjuk azt is, hogy a kommunizmus, az élet álma, csak az izmunkbán válhat jelenné! KEREKES ISTVÁN az ipar és a mezőgazdaság életéből A Pardubice melletti čepercei panelgyár decemberben megkezdte a termelést. Teíjes üzembehelyezése u tán ez a gyár 2400 lakás számára fog gyártani elöregyártott elemekét. Építése több mint 16 millió koronába kerül. Képünkön az új panelgyár látható. (Foto: Bedŕich Krejčí - ČTK) A bratislavai Juraj Dimitrov Vegyiipari üzem számára új termelőcsarnokot építenek. Az új iizemrészlecien teljesen automatizálják a munkafolyamatot. A szuperfoszfát termelése ezzel 428 százalékkal növcikszik. Képünkön a régi szuperfoszfátot gyárté iizemrészleget láthatjuk. Antal Filip, a termelőrészleg vezetője ellenőrzi a munka menetét. (Foto: V. Pribil ČTK) A poprádi kerületben eddig 5 lakásszövetkezetet szerveztek, melyeknek 150 tagja van. A lakásszövetkezetek 48 lakásegység építését kezdték meg. A poprádi Magasépítészeti Vállalat 24 lakásegységet épít a Tatra Vagonka-üzeni dolgozói számára, melyeket 1960-ban fejeznek be. Michal Gánovský, Ján Barátko és az építésvezető Ľudovít Kompiš Štefan Černaj és Andrej Dara mesterekkel a vízvezeték tervét vizsgálják. (Foto: Koloman Cích - ČTK) líz éves az Ifjúsági Falu. A fiatalok építő lendülete nyomán az évszázadokon keresztül parlagon heverő láp- és mocsár helyén országszerte nevezetes, virágzó gazdálkodást folytató szövetkezet született. A szövetkezet vagyona tíz év alatt 25 millió korona értékűre nőtt. 252 szövetkezeti tag 1034 hektár földön gazdálkodik. A szövetkezet gazdasági eredményei ma már egy szinten mozognak a gazdaságilag fejlett cseh országrészek szövetkezeteiével. A szövetkezetnek ; kettószázhúsz fejőstehene van s ezektől az idén közel félmillió liter tejet fejtek. Képünk a szövetkezet egyik fejönőjét ábrázolja munka közben. Foto: Koloman ÜJ SZŐ 8 * 1960 * ÜJÉV