Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-09 / 8. szám, szombat

Ä RE ÚJ KRÄKKG A Magas Tátra fenyvesekkel borított hágóján átlépve szerpentin úton ereszkedünk lefelé Zakopané lengyel város irányába. A hegyek magaslatán állva tekintetünk előtt feltárul Dél-Lengyelország szelíd dombvidéke, ahol tiszta időben jól kivehetők a közeli Nowi Targ város, valamint a kárpáti hágók kapujában fekvő harmadik legnagyobb lengyel város, a gazdag történelmi múltú Krakkó körvonalai. A sziléziai szénmedence, a kárpáti só, a kőolajvi<;ék. a síkság és a hegyvidék találkozásánál épült ezeréves Krakkó irányában elindulva útközben gyakran találkozunk a hegyvidék goral lakóival, akik mokány lovacskáikkal hosszú szekérsorban igyekeznek a Nowi Targi vásárra. A földnélküli goralok a múltban ezrével vándoroltak ki idegenbe, főleg Amerikába és Kanadába megélhetés után. Még ma is szívettépően cseng fülünkbe az ismert lengyel dal, a „Gorale" az egykori lengyel kivándorlók hazájuk utáni sóhaja. A valamikor kevés munkalehetőséget nyújtó vidéken az utóbbi években egymás után épültek fel a hatalmas gyártelepek, mint pl. az oswicnczimi, csaknem 20 000 munkást alkalmazó vegyiipari kombinát, a Nowi Targ-i textilüzem, a boleslawi cinkkohó, a dwory vegyiüzem, a skawiniei alumínium-üzem és a híres Nowa Huta-i Lenin Kohómű. Ezen kívül még egy sor közepes nagyságú ipari üzem, melyeknek csarnokaiba ezrével tódultak a környék földnélküli lakosai. Krakkó keleti részén rövid 10 esztendő alatt egy európai méretre is páratlan nagyságú kohóipari üzem létesült és nem messze tőle, mint eső után a gomba, oly gyorsaságban nőtt fel "egy új, 100 000 lakost száintáló városnegyed. A falvakon áthaladva valamennyiünknek feltűnik, hogy az itteni parasztok távolról sem építenek olyan ütemben, mint hazánk szövetkezeti falvainak lakói. De az olyan falvakban, ahol már győzött a kollektív gazdálkodás gondolata, szinte összehasonlíthatatlanul megváltozott a parasztok élete, gondolkodása és kulturális színvonala. Ezt a külsőleg is észrevehető különbséget a jobb öltözködés, több egyéni építkezés is bizonyítja. Krakkó utcáit, nevezetes műemlékeit szemlélve, felelevenedik előttünk a lengyel nép múltja, királyaiesztendő és a nemrég még zöld mezőn ma korszerű város emelkedik a magasba. Lakónegyedei már a városépítkezés mai követelményei alapján épültek, széles utcákkal, parkosított házközökkel. Leköti figyelmünket a svéd típusú lakóházak homlokzata, melyekről nem r,í le a kaszárnya típusú építkezések egymindent megmagyaráz. A Nowa Huta Kohóipari Kombinát tervét, berendezésének nagy részét a Szovjetunió szállította Lengyelországnak. Az üzem fiatal munkásai, a Szovjetunió kohóipari üzemeiben sajátították el az acéltermelés bonyolult folyamatát, a szovjet acélipari dolgozók tanították meg őket a termelékenység nöA Martin-kemencék csarnokában A kokszoló kemencék mellett nak, főurainak gazdag, fényűző élete. Az évszázadokat átélt történelmi épületek, a híres királyi vár, a Wawal falai alatt, a középkorú méretekre szabott szűk utcákban nagyon sok minden megváltozott. Este az óváros utcáinak középkori jellegét fénycsöves villanyvilágítás és sok élénkszínű reklámcső fénye árasztja el. A Krakkóra egykor jellegzetes fiákkerek is kiszorulnak lassan a belvárosból, taxik váltották fel őket. A Visztula folyón áthaladva eljutunk a félmillió iakosú Krakkó hatodik kerületébe, a Nowa Huta városnegyedbe. Az új Lengyelország büszkesége ez a 100 000 lakosú város, melyet csak nemrég csatoltak Krakkóhoz. A két város az utóbbi évek során, az új építkezésekkel csaknem egybefolyt. Az ország valamennyi vidékéről idesereglett lengyel ifjúság segítségével indult itt meg 1949ben ?.r építkezés. Alig múlt el egypár formasága. A lakóházakon a háromféle erkélyek, nagy ablakok csak fokozzák a jó esztétikai benyomást. Üyen három-négy emeletes lakóházakat látunk mindenütt s ilyenek épülnek ma százszámra a város szélén, mert hisz hat év múlva már nem 100, hanem 150 ezer lakosa lesz Nowa Hutának. A lakóházak között, mint valami szélesvállú óriás emelkedik a magasba a művészek tízemeletes épülete. Ez a ház a festők, a szobrászok alkotó munkájához szükséges erős megvilágítás követelményei alapján épült. Az átlátszó üveggel fedett verandán télen-nyáron dolgozhat a művész. A korszerű város minden negyedének van saját iskolája, óvodája, bölcsődéje, üzlethálózata, mozija, mulatóhelye, mindaz, ami azelőtt csak a város központjában létezett. Autóbusz- és villamos-vonalak kötik össze Nowa Húta utcáit Krakkó belvárosával, ipari negyedeivel s magával a nem messze elterülő kohóipari kombináttal. Őszintén megvallva egy kis irigység töltött el, amikor megtekintettem a csaknem 1000 hektárnyi területen terpeszkedő gyártelepet, amelyet a lengyel dolgozók öt évvel ezelőtt helyeztek üzembe. Máig sem szűnt meg az építkezés zaja, amely csak a második ötéves terv végén, 1965-ben csendesül el teljesen. Addig befejezik a kohóipari üzem építésének második szakaszát. Utána évi 5 és félmillió tonna aeél termelésével nemcsak Európa, hanem a világ legnagyobb kohóüzemeivel is felveszi a versenyt. Páratlan méretű három nagyolvasztója (az egyik 1386 köbméter űrtartalmú) és nyolc Martin-kemencéje (közülük a legnagyobb 365 tonnás) ma az ország acél- és nyersvastermelésének egyötödét adja. A Lenin Kohóművek dolgozói ez idén 1,400 000 tonna acélt termelnek a népgazdaság szükségleteire. Nem messze a Lenin Kohóművektöl egy egész sor kohóipari mellékterméket feldolgozó üzem létesült. Felépült egy könnyű épületelemeket gyártó üzem, egy cementgyár, amelynek kapacitása az építés második szakaszának befejezése után csaknem '/* millió tonna cement lesz, egy vegyiipari üzem. A kohómű megtekintése után megkérdeztük lengyel barátainkat, hogyan tudtak ily rövid idő alatt ekkora beruházásokat eszközölni, amelyek eredményeként 1965-ben már elérik az évi 9 millió tonna acéltermelést. A Szovjetunió segítségével, válaszolták egyértelműen. Ez a mondat Magyar művek cseh nyelven A prágai könyvkiadók tervei szerint 1960-ban új cseh fordításban megjelenik Madách: Az ember tragédiája. Ezen kívül lefordítják Karinthy Frigyes: Utazás Faremidóba és Capillaria, valamint Darvas József és Németh László ejry-egy művét Nemrég jelent meg Csiky Gergely ismert népszínműve: Az ingyenélők. velésére, a munkasikerek elérésére. Az üzem számára most a Szovjetunió szállítja a szükséges vasérc 80 százalékát. Minden lépésen tapasztalhatjuk tehát a Szovjetunió testvéri segítségét Lengyelország népgazdaságának fejlesztésében. Ilyen gondolatok közben jártam végig Wladislaw Wieronnyal, az üzem igazgató helyettesével a kohómű csarnokait. Kísérőm büszkén dicsekedett el az üzem eddigi sikereivel és nagyszerű távlataival. Csodálkozva néztem meg a csaknem másfél kilométer hosszú, hét hektárnyi területet elfoglaló meleghcngerde csarnokát. ahol a gépek acélhengerei között izzó kígyóként fut a hosszú lemez. Még ennél a csarnoknál is nagyobb a hideg hengerde, amely 14 hektárnyi területen fekszik. Az óriási műhelyben minden hangot elnyel a gépek zúgása, az acél csengése. A hengerelt anyagok termelésében ez idén már megközelítik az egymillió tonnát. Kell is, mert állandóan növekszik a hazai gépipar szükséglete, a kivitel, melyből mi is részesülünk. Jövőre a Lenin Kohóművekben üzembe helyeznek három 90 tonnás korszerű acélolvasztó konvertort, amelynek mindegyike 40 percenként ad egy olvasztást. A három nagyteljesítményű konvertor évi egymillió tonna acéltermelése még inkább növeli majd az annyira szükséges hengerelt anyagok termelését. — Az acélgyártáshoz szükséges féltermékek és gépi berendezés terén önellátók vagyunk. Van egy 100 megavattos vilianyerőművűnk, tűzállóanyagokat termelő üzemrészlegünk, évi 95 000 tonna samot és 65 000 tonna krómmagnezit-tégla kapacitással. Az üzemtől nem messze van saját mészbányánk is, s a szükséges gépi berendezéseket, a hengerdéket is magunk gyártjuk — mondja kísérőnk," miközben megtekintjük az 1386 köbméteres nagyolvasztót. , A több kilométeres gyaloglás után fáradtan tértünk vissza a Dozsuf palotának elnevezett igazgatósági épületbe. Az üzem vezetői itt még elmondották azt is, hogy a 17 000 munkás kétharmada fiatalokból tevődik össze. Ez a szám 1965-ben már eléri a 24 000-et. De a termelés automatizálásával igyekszenek csökkenteni a munkaerők tervezett létszámát. Sokat beszélgettünk még Lengyelország jelenjéről, jövőjéről és észre sem vettük, hogy közben ránk szállt az esti homály: mint nyári égbolton a sok millió csillag, úgy gyulladtak ki Nowa Huta város fényei. A Lenin Művek nagyolvasztói irányából az izzó acél fénye sárgásfehérre festette be a mindinkább homályosodó eget. Szemünk előtt fejeződött be LetTgyelország dolgozóinak egy munkanapja, de a Lenin Kohóművek kovácsai, olvasztói megállás nélkül folytatták tovább a harcot a boldogabb holnapért. Nowa Huta új lakónegyede a Művészek Házával 'HORVÁTH S. Szibéria új szovjet regények tükrében A fiatal szovjet hatalom kezdeti küzdelmeiről és lassú megerősödéséről a távoli Kelet-Szibériában ad hírt Pavel Nyilin két kisregénye, a Kegyetlenség és a Próbaidő. Meglepő, hogy a ma ötvenkét esztendős, Irkutszkban született író csak közel harminc év után érezte szükségét annak, hogy papírra vesse a kezdetnek, az újjászületésnek ifjúságában átélt küzdelmes fejezeteit. Bizonyára Nyilinnek is szüksége volt erre a nagy • időtávlatra, hogy csupán tájékoztatást nyújtó krónika helyett már igényes művészi mértékkel mérhető, színes és lebilincselő munkát alkothasson, két kisregényt, amelyek a múlt valóságát hitelesen tükrözik és művészi igazságukkal ma is aktuálisan hatnak. A fiatal szovjet hatalom maroknyi hívei két fronton állnak elkeseredett harcban. Mialatt a kisvárosokban éhínség dúl és munkanélküliség növeli a zavart és elkeseredettséget, az Angara környéki tajgában fehér banditák garázdálkodnak és tartják rettegésben a környéket a régi cári uralom feltámadásának reményében. A rendet fenntartó osztaghoz hol arról érkezik jelentés, hogy valamely távoli faluban a banditák ismét végeztek az új rend egyik lelkes propagálójával, hol még döbbenetesebb a hír: egy fiatal tanítónőt szögeztek élve a keresztfára, mert kultúrát mert hirdetni tudatlan, babonás asszonyok között. A harc egyedülálló a maga nemében, kalandosan izgalmas, anélkül, hogy romantikája volna, ám van nagysága és szinte izzásig hevített hősiessége. Nyilin első ' isregényében, a Kegyetlenség-ben Venyka Malisev, a bűnügyi csoport fiatal, rokonszenves tagja nem riad vissza sem halálos veszedelmektől, sem roppant testi fáradságoktól, hogy elfoghassa és ártalmatl' • iá tegye a környék banditáinak .'éjét, a rettegett Voroncovot. Hói. pókig tartó nyomozás és üldözés után sikerül is egy Baukin Lázár nevű bandita segítségével kézrekerítenie Voroncovot. az egykori cári kapitányt, ő maga azonban győzelme után elpusztul: önkezével vet .éget életének. Öngyilkosságának két csalódás az oka: főnöke a jobb útra térő Baukint közönséges banditaként elzáratja, az a levél pedig, amelyet utolsó útja előtt szerelmesének küldött, egy nagyszájú, karrierista újságíró kezébe kerül és Venyka attól tart, hogy szerelmese és "a világ szemében nevetségessé válik. Venyka talán túl érzékeny lélek, de Nyilin éppen arra akart rámutatni, hogy abban a hatalmas méretű küzdelemben, amely egy új kor, egy új rend alapjait vetette meg, az ember érzelmi élete ugyanannyi tekintetet, gyöngédséget és megértést érdemelt, mint a béke legnyugalmasabb napjaiban. Amikor Venyka a bandidák elfogására indul, ugyanakkor azért is harcol, hogy a csupán megtévelyedetteket megmentse és egy tiszta, új emberi élet útjára elindítsa. Ne sértsük meg az emberben az embert, tartsuk tiszteletben emberi méltóságát, közeledjünk hozzá érző szívvel és megértéssel. Közömbösek vagyunk, ha nem így járunk el és ez a közömbösség olykor a bűnnel határos. Venykát ez a részvétlenségnek is mondható közöny kergeti a halálba. Nyilin másik elbeszélésében, a Próbaidő-ben két komszomolista egy havi próbaidejének kalandos élményeit mondja el keresetlenül és azzal a vérbő, meleg elbeszélő tehetséggel, amely a drámaibb és izgalmasabb Kegyetlenség-et jellemzi. A két fiatal egy tapasztalt nyomozó vezetésével példásan teljesíti kötelességét és talán rá sem ébred arra, hogy hősi életet él. A kemény és zord idő helytállást követel és ők mindketten rendületlenül eleget tesznek a kor parancsainak. A fiatalok közt Zajcev az eszesebb, a bátrabb is, de robbanékony, heves természete olykor bajba rántja. Jegorov, a másik fiú, zárkózott és ügyetlenebb, alig van reménye, hogy véglegesítsék. Végül Zsúr, akinek keze alatt dolgozik a két fiatal, Jegorov alkalmaztatásáért is síkra száll, mert látja végtelen becsületességét és tiszta emberségét. Nyilin két kisregényében névtelen fiatal emberek hősi helytállásáról számol be közvetlen szóval és azzal a mértéktartó egyszerűséggel, amely csak a nagy elbeszélők sajátja. Ez az egyszerűség azonban csak látszólagos, nagy műgond van mögötte, az igazság keresésnek tisztasága és megvallásának bátorsága. A kelet-szibériai expressz egyik kocsijában különös, tarka társaság verődött össze. Szinte valamennyi utas fiatal és bár mindegyiknek van valami vonzó, jó tulajdonsága, egyikről sem állítható, hogy a szovjet ifjúság eszménye, a szovjet élet lelkes úttörője volna. A kövér, flegmatikus Loskáről hamarosan kiderül, hogy kártyás, a zsugori Grigorijt a könnyű kereset lehetősége csábítja Szibériába és van a fiúk közt enyveskezű, szenvedélyes tolvaj, meg szoknyabolond, aki lelkifurdalás nélkül hagyta el fiatal feleségét. A két asszonnyal élő Kosztja bácsiról, a vonatkísérőről sem mondható, hogy éppenséggel példás szovjet honpolgár. És úgy tűnik az első fejezetekben, hogy maga a naplót író Tolja - Anatolij Kuznyecov A legenda folytatódik című könyvének hőse - sem különb útitársainál. Tolja, érettségije után, néhány száz rubellel a zsebében eszmények nélkül hagyja el Moszkvát és vág neki az ismeretlennek. A különbség közte és útitársai közt csak annyi, hogy a maga költségén utazik és így maga döntheti el, hol áll be majd munkába: valahol a szűzföldeken vagy valamely építkezésen. A véletlen Tolját az angarai vízierőmű építkezéséhez vezeti és itt megindul a legenda, az igaz emberré válás varázsos legendája. Az első napokban Tolja szinte elviselhetetlennek találja a számára szokatlan, s emberfeiettien nehéz munkát. Tenyere csupa sajgó seb, s mintha minden csontját összetörné a betonozás. Mint a legtöbb tapasztalatlan fiatalt, kezdetben őt is elönti a keserűség, semmiféle értelmet nem lát a mindennapi fárasztó küzdelemben és már-már menekülne, futna vissza az anyjához Moszk, vába. Egy ideig a kórházi ágyát is kénytelen nyomni és csak lassan, nagyon lassan kezdi felismerni, mennyi szépség, erő és nagyság van a naponta megújoló kemény harcban. Megismeri Misa Olhonszkijt és az öreg Zahar Zaharicsot, a kommunista sofőrt, aki elesik a munka frontján: egy reggel halva találják a kormánykerék mellett. Sok okos szót, meleg tanácsot hall, öszszebarátkozik az építkezésen dolgozó lányokkal és egy nap megérzi, hogy olyan emberek közt él, akik igazi elvtársak, akiknek nem közönyös az ó egyéni sorsa. A hónapok peregnek és Tolja megtanülja, ki a barát, ki az ellenség, mi a lét tulajdonképpeni értelme, mi az élet célja. Moszkvában maradt barátja, a könnyű életet kereső Viktor hetyke, huligánIzü levelét már válaszra sem méltatja, lélekben annyira eltávolődott az elvtelen és eszménytelen élettől, annyira felismerte már, hogy ezek a kényelmeskedő, karrierista fiatalok a kerékkötői a jövőnek és kíméletlenül harcolniuk kell ellenük. Mire az erőmű felépül, Tolja olyan emberré érik, aki a munkában már nem érzi a nehezet és fárasztót, friss tetterővel ébred hajnalonta, az agya is fogékonyabb, mint valaha, a szíve lelkes és gyúlékony a lelke. Az új építkezésen, ahova útja vezeti, jobban beosztja majd óráit, hogy jusson elég idő tanulásra, továbbképzésre is és mi hisszük, hogy Tolja nem marad egyszerű betonmunkás. Tolja naplója — különösen utolsó fejezeteiben — úgy hat a szép és új iránt fogékony olvasóra, mint egy keresetlen szavú hősi ének. Fanyar humorral ízessé tett egyszerű soraiban nem ír hősiességről, mégis mindenütt érzed a férfivá érő fiataloknak hősi helytállását. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt harcban, rohamban és golyózáporban készültek fel jövőjükre a szovjet fiatalok és ha kellett, az életüket adták érte, mint az Ifjú gárda fiataljai. Most ugyanezt teszik a munka frontján, a szűzföldeken és az építkezéseken dolgozó fiatalok. Szemünkben különösen becses, hogy a fiatal Kuznyecovnak már első könyvében sikerült a munka szépségéről ily sallangtalan, felemelő, költői formában ízelítőt adnia. Tolja útját ismerjük és nem féltjük további sorsát, de úgy érezzük, a napló elején inemegyszer kedvezőtlen fényben bemutatott többi fiatalért sem kell aggódnunk: az áradó szovjet élet tengerében nem vesznek el, de támaszra, barátokra lelnek és ember lesz belőlük is. Reméljük, hogy az utolsó éveknek ez a nagy szovjet könyvsikere hamarosan megéli újabb magyar kiadását és ez már kiadónk közös kiadványaként a megfelelő példányszámban eljut olvasóinkhoz. EGRI VIKTOR ÚJ SZŐ 6 * l!X)0. Január 9.