Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-01 / 1. szám, újév

Verseny a példás községi c ím elnyeréséért A topolčanyi járásban fekvő Tovarrtiky község értékes kezdemé- \ nyezést valósít meg a községfejlesztés és szépítés terén. \ A p-rrt helyi szervezete, a helyi nemzeti bizottság és a tömegszer- \ vezetek képviselőinek bevonásával aktívát tartottak a község dolgo- I zói, melyen megvitatták a községrendezés kérdését. A vitában több értékes felszólalás hangzott el, melyek szerint egyéni kötelezettség- \ vállalásokkal alátámasztott akciót kell indítani a példás község büsz­ke címének elnyerése érdekében. Az indítványt egyhangúlag elfő- j gadták és egyben versenyre hívták ki a járás valamennyi községé- ; nek dolgozóját. Megteremtették az előfeltételeit annak, hogy a köz- i ség valamennyi lakosa kötelezettségvállalásával bekapcsolódjék ebbe I az akcióba és felszabadulásuk 15. évfordulójára elnyerjék a példás ; község címet. Az ezzel i kapcsolatos vállalások szerint az EFSZ gazdasági épüle- I teinek rendezésénél 49 000 korona értékű, a lakóházak és üzemek tatarozásánál 28 500, a parkok és utak rendezésénél 39 000, facse- i meték ültetésénél 15 750, a kultúrház építésénél pedig 100 000 korona i értékű munkaóra ledolgozását vállalják. A község lakosainak és az üzemek dolgozóinak egyéni kötelezettségvállalásait a kezdeményező | bizottságok bevonásával irányítják és értékelik. A z elért eredményekről rendszeres nyilvános tájékoztatást ad­nak ki, ily módon informálják a részt vevő falvakat a ver­seny állásáról, módot nyújtva a lemaradóknak az eredmény meg- j javítására. E példás kezdeményezés nagy figyelmet érdemel és \ várhatóan visszhangra talál a kerület többi járásában is. Megértéssel,segítséggel ÍGY KELL TERJESZTENI A KÖNYVET ISKOLÁNK PEDAGÓGUSAIT gyak­ran foglalkoztatta pionírjaink isko­lán-kívüli nevelésének és nevelőha­tású szórakoztatásának kérdése. Ez a kérdés nagyjelentőségű, mert a szocialista társadalomnak szilárd er­kölcsű nemzedékre van szüksége. Örömmel jelenthetjük, hogy a Ko­máromi Tizenkétéves Közpiskola igazgatósága a helyi úttörőszervezet vezetőjének segítségével pionír-klu­bot létesített az iskolában. A pionír­klubot úgy rendezték be, hogy min­den pionír jól érezze magát benne és szabad idejét kellemesen tölt­hesse. A pionír-klub felszereléséről Ber­tók Imre igazgató és Csivre Ilona úttörővezető gondoskodott. A patro­nátusi üzemtől 2000 koronát kaptunk a játékok beszerzésére. AZ ISKOLAI PIONIR-KLUBBAN tanulóink érdeklődésük szerint szó­rakozhatnak. A kellemes és jö szó­rakozáshoz hozzájárul majd az új pionír-zenekar is, melynek megszer­vezésében jelentős segítséget nyúj­tottak hadseregünk katonái. Iskolánk pionírvezetője a sportrajongókról sem feledkezett meg. Januárban DALOS ISTVÁN, Nyitra jjj szertorna-csapatot alakítunk, Ratimorszky Gyula, Komárom Örömét leli, ha segíthet Szalánc község lakói elismerő szavakkal beszélnek jelenlegi körorvosukról. Dr. Sza­bói fiatal, nemrég hozzánk került orvos, aki minden örömét abban leli, ha a bete­gen segíteni tud. Fáradságot igazán nem ismer, éjjelt nappallá téve látogatja be­tegeit, tanácsokat ad nekik s embericsen, lelkiismeretesen végzi azt a küldetését, melyre hosszú évek során készülődött. A betegektől nem fél, nem úgy, mint elődje, dr. Vavrik, aki a beteg gyermek­re csak távolról nézett, nehogy ő is elkapja a betegséget. Dr. Szabói azon sok orvos közé tartozik, aki nem csupán a pén­zért dolgozik, de aki a betegeket akarja gyó­gyítani. A szalánci lakosok tisztelik és becsülik őt — erre saját szorgalmával és munkájával méltán rá is szolgált. IVÁN SÁNDOR, Kassa A SZESZÉLYESEN KANYARGÓ Lator­ca jobb partján terül el Bés község. Itt is fehérre meg kékre meszelik a házakat, itt ds egészközségi szövetkezet van, mint a nagykaposi járás bármelyik községében. Ha az ember a régi népszokások iránt ér­deklődik, mindjárt tudomására adják, hogy Sípos János a napokban ünnepelte „arany­lakodalmát". Elhatároztam, hogy felkere­sem az öreg Sipos bácsit. A bemutatkozás után mindjárt az arany­lakodalom lefolyása iránt érdeklődöm. A? udvardi asszonyok ,... hogy szebb legyen a falu AZ UDVARDI Vöröskereszt-szer­vezet megtartotta évzáró gyűlését. A gyűlésen 148-an jelentek meg. A beszámolót hallva megállapíthatjuk, hogy az az egyesület, ahol a vörös­keresztes nővérek 1387 elsősegélyt nyújtottak, ahol 78 nővérünk bele­kapcsolódott a falurendezési mun­kákba, ahol ez év januárjában az algériai rászorultak megsegítésére 1100 ruhát és 300 pár cipőt gyűjtöt­tek, ahol az önkéntes nővérek ki­rándulásról, szórakozásról gondos­kodtak, ahol eggyé forrt az egyesü­let tagsága, és ahol olyan öntudatos vöröskeresztes elnök van, mint dr. Belicza községi orvos, aki tökéletes szervezőképességével, jó modorával a tagságot eggyé tudta kovácsolni a közös munkára - jól teljesítette feladatát. Jól esett hallani a já­rási küldött elismerő szavait az el­végzett munkát illetően és jövőbe vetett bizalmát, hogy ez az egyesü­let az elkövetkező időkben vállalt kötelességeit pontosan és lelkiisme­retesen teljesíteni fogja, amint azt a múltban is megtette. PÉLDÁT VEHETNEK a többi Vö­— \ ondjon valamit a nagy évfordu­lóról. — Örömmel — válaszolja Sipos bácsi, de előbb talán megkóstolnánk ez idén ter­mett boromat. Az öreg Zsuzsi néni, akinek kissé elő­redőlt termete azt árulja el, hogy fiatal éveit nem töltötte csupán rózsás álmodozá­sokban, csakhamar előkészítette a borra! telt üveget és a poharakat. Közben Sipos bácsi már megkezdte mondanivalóját. — Ami az 50 éves évfordulót illeti ... Az asztalnál a fiam, lányom, unokáim és dédunokáim foglaltak helyet. A többi ven­dég is az asztalnál ült, összesen 32. Később azt is megtudtam, hogy Sipos bácsi 71 éves kora ellenére, szinte nél­külözhetetlen az EFSZ-ben. Minden nap akad valami — mondja. — Hol egy ellés, egy döfés, vagy éppen egy letört tehénszarv szorul orvoslásra. A szö­vetkezet nem kívánja ingyen, én pedig szí­vesen csinálom. AMIKOR ELKÖSZÖNTEM és egy pillan­tással végigsiklottam az udvaron, megálla­pítottam, hogy Sípos bácsiék új házal akarnak építeni. Erről tanúskodik- a mát előre elkészített több ezer tégla, valamint a meggyalult deszka és gerenda. PALÁGYI SÁNDOR CSEMADOK-titkár, Bés DICSÉRETET érdemelnek A Rokkantak Szövetségének ro­hovcei szervezete nemrégen tar­totta évzáró közgyűlését. A gyű­lésein szép számban megjelentek s értékelték múlt évi munkáju­kat, elért eredményeiket. A be­számolóból megtudjuk, hogy a szervezet tagjai a múlt év folya­mán szép munkát végeztek. A szövetkezetben és a falu rende­zése keretében 30 ezer munka­órát dolgoztak le. Ez alkalommal ismét elismerésre méltó kötele­zettségvállalást tettek. A szövet­kezetben és a község rendezésé­nél 10 ezer órát dolgoznak le. Uhercsík Sándor, Somorja - Hát bizony, ha a könyvtáros ölbe tett kézzel várna az olvasóra, akkor, különösen falvain­kon, nemigen érne el jó eredménye­ket. A falusi ember szívesen veszi a tanácsot, hogy mit is olvasson és miért — ezt mond­ta nekem Jozef Mišenka elvtárs, az Oslanyi Nyolcéves Középiskola taní­tója, aki egyben a könyvtáros sze­repét is betölti. Gyakran látni őt, amint hóna alatt könyvekkel meg­rakodva siet a falu utcáján. Nem feledkezik meg ugyanis az idősebb em­berekről, mint pl. a šuchter- vagy a Jelinek-házaspárról, akiknek múr majdnem hét kereszt nyomja a vál­SZEBB LESZ élSTí Wll JUf UUU U ••••••••• * A komáromi járási Aranyoson a helyi nemzeti bizottság kezdeménye­zésére mintha minden megmozdult volna. Hazánk felszabadításának 15. évfordulója alkalmából a tömegszer­vezetek szocialista kötelezettségvál­lalásokat tettek a falu rendezésére. A helyi nőbizottság a kultúrotthon építésénél 500 órát fog dolgozni. A többi szervezet sem maradt hátul. Segíteni fognak az utak és a gyalog­járók építésében és más, a faluszé­pítésre irányuló munkálatokban. A Vöröskereszt helyi csoportja 100 órát fog dolgozni az egészségügyi központ és 50 órát a kultúrotthon építésénél. A helyi sportegyesület nemrég elhatározta, hogy 200 órát a kultúrotthon építésénél, 200 órát pedig a helyi EFSZ-ben fog ledol­gozni. A CSISZ helyi szervezete is értékes kötelezettségvállalásokat tett. Várnay Tibor, Nyitra EGEG község kultúrházat kapott Néhány évvel ezelőtt az egegi öreg kultúrházat átépítették modern pékséggé s helyette a HNB másik helyen adott át rendelkezésre kul­túrotthont. Ez azonban nem felelt meg a követelményeknek. Ezért a község lakossága elhatározta, hogy közvetlen mellette egy másikat épít. Meg is kezdték az építkezést. Nem hiányzott a lakosság támogatása, röskereszt-egyesületek is, amelyek­nek az a céljuk, hogy öntudatos munkájukkal az országos egészség­ügy erős bástyái legyenek. Perlaki Júlia, Udvard mert tudták, hogy az új kultúrott­hon saját maguknak épül. Az állam segítségével és több mint 2000 bri­gádóra ledolgozásával a napokban átadták az új kultúrházat rendelte­tésének, melynek értéke 150 000 korona. A kultúrházban gyönyörű karzat található és mozielőadások céljaira is igen alkalmas. Azonkívül új színpadot és függönyt kapott a kultúrház. A következő napokban a sportegyesület az EFSZ-ei karölt­ve televíziós készüléket akar venni. Bélágyi János, Egeg H azánk legkeletibb ré­szein megkezdődtek az ünnepségek az egyes községek felszabadulásá­nak 15. éves *évfordulójá­val kapcsolatban. így tör­tént ez Dobrán is (király­helmeci járás). Az ünnepi beszédek elhangzása után a pionír-szervezet a CSISZ­szervezettel karöltve kul­túrműsorral szórakoztat­ta a lakosságot. Később találkoztam egy idősebb bácsival, aki megszólított: - Hibás volt a beszá­moló — mondta. Kíváncsian néztem rá. Elővettem a beszámolót és együtt böngésztük a papír­ra vetett adatokat: „A háború előtt a köz­ségnek egyetlen kövezett utcája sem volt, ma mind­Ezek a mai fiatalok... három utcája köves. 1944 előtt a községben egy te­lepes rádió volt, ma már 90-et számlálunk. A mosó­gép ezelőtt csak mese­szerű álom volt. Ebből je­lenleg 20 darab van. 1944. előtt nem hogy motorke­rékpár nem volt, de ke­rékpár is alig akadt. Ezzel szemben ma 9 motorke­rékpár és egy személygép­kocsi van a faluban, a ke­rékpár már nem számít különlegességnek. Az ötve­nes évek közepétől, de kü­lönösen 1957-től az EFSZ megszilárdult, és még ugyanez év december 12­én a faluban kigyulladt a villany. A következő évben felépült a kultúr­ház. A kulturális szín­vonal emelkedésének to­vábbi bizonyítéka, hogy a község 1959. január 1-én mozigépet kapott, tehát már nem a vándormozira kell szorulnia, hanem min­den vasárnap kényelmesen szórakozhat. És ha mind­ezektől eltekintenénk is, a község 15-éves fejlődéséről nyújt képet, az a 42 új la­kás, mely a község külön­böző helyein a háború után felépült. Említésre méltó a labdarúgó-csapat tevé­kenysége, mely kerületi viszonylatban is megállja a helyét, annak ellenére, hogy a járás egyik legki­sebb falujáról van szó, mindössze 617 lakosa van." Mindezt gondosan elol­vasta, majd visszanyújtot­ta a „beszámolót" és meg­jegyezte. - Egy dolog mégsem „stimmel". A papíron az áll, hogy 9 motorkerékpár van a faluban ... Pedig nem annyi! - Hát mennyi? - Tíz - felelte büsz­kén. - Mert Gabi fiam most vett egy 250-es Já­wát. Jól keres, volt egy kis pénze, hát beleegyeztem, mondván, ha már nekem nem lehetett, hát legyen neki, mert ilyenek ezek a mai fiatalok ..." A. B. DOBRA lát és bizony kényelmesebb dolog számukra, ha a könyvtáros a laká­sukra hozza a szép könyvet. Mišenka elvtárs sokat beszél az emberekkel a könyvekről, de nemcsak a könyvtárban, hanem mindenütt. Az utcán, az üzletben, vagy akár a bor­bélynál. Egy ilyen alkalommal taná­csolta Jozef Foltán szövetkezeti tag­nak, hogy olvasson el egy-két mező­gazdasági szakkönyvet. Fuleková elv­társnőnek pedig a baromfitenyésztés­ről szóló érdekes szakkönyvet adott. Mindketten azt mondják, hogy ez ko­molyan segítette őket munkájukban. A könyvtárban példás a rend, pon­tos a nyilvántartás, amely szerint a községben 108 állandó olvasó ván. Négy év alatt 150 új könyvet vásá­roltak, úgyhogy ma 840 kötetet szám­lál az oslanyi könyvtár. Az új köny­vek között megtaláljuk a szépirodal­mi könyveket éppúgy, mint a szak­és politikai irodalmat, - Még ez idén tanítok - mondja Mišenka elvtárs -, jövőre már nyu­galomba vonulok, de munka nélkül nem élhetek. Ezért erőm teljéből se­rénykedni fogok a községi könyvtár­ban és hiszem, hogy még jobb ered­ményeket 'érek el. Bárcsak minden faluban ilyen könyvtáros tevékenykedne! BUDA FERENC, Partizánske kRÓMÍkÄpi HA AZ EMBER KEZÉBEN \ '• néha-néha megfordul egy-egy ré-í Jgi könyv, szívesen fellapozza, ol-< jvasgat belőle. Kezembe került a' | minap Nagykeszi község króni-; >kája. Mondhatom, sokat, nagyon í >sokat megtudtam e vaskos könyv-} 5 bői. Megtudtam, amire már olyan í {kevesen emlékeznek. Falunk lakóházainak száma aí (statisztikai adatok szerint így vál-í 1tozott: 1930-ban 193 ház, 1959-ben 280 ház. Mint a krónikából megtudtam,; • Nagykeszin a harmincas években { \az építkezés keveset fejlődött^ j - alig volt egy- két építkezés £ j évenként. Mint a krónika vaskos í |lapjain virító betűköből kitűnik, aí I fiatalság csak a kártya és a bori i mellett szórakozott! Ha az elhalálozások számát 1 >vesszük figyelembe, akkor meg­S } állapíthatjuk, milyen volt azj (egészségi szolgáltatás 1908-1938} J között. Tüdőbajban 138, rákban 10 j ember halt meg. Nyolc öngyilkos? ; lett. . TOVÁBB LEHETNE sorolni a; >betegségeket, amelyek pusztították; £ták az embereket, mert nem volt \ i annyi pénzük, hogy orvost tudtakj ! volna hívni a házhoz. A munkanélküliség községün-^ jket sem kerülte el. 1937 -1938-\ ;ban 70 ember ténfergett Nagy-^ [keszi utcáin. Csekély 15 esztendő leforgásai f alatt községünk mellé új községi (fejlődött. Több mint 50 családi; házat építettek a szorgos szövet- j kezeti tagok. Munkanélküliségről ma márl nem is beszélhetünk. El sem tud-j nánk képzelni olyan embert, akij valahol ne dolgozna. Ami ma köz-; ségünkben az emberről való gon-í doskodást illeti, bizony csak szépí szavakkal lehet megköszönni^ pártunk- és kormányunk ember-« ről való gondoskodását, fé A villanyvilágítás sem problé-í <5 ma ma községünkben. Hogy aí p motorkerékpárokról ne is beszél- < őjek. Községünkben minden má-í Ssodik háznál megtalálható. Rádió^ U pedig minden házban található.' «Sőt már a televízió és az autó is; Öhelyet kért magának Nagykeszin! S | AMI A SZÓRAKOZÁST illeti -J ^a községi könyvtár gondoskodik J -*az olvasni szerető emberekről. Nem kevesebb, mint 1200 könyvi szórakoztatja a község fiataljait( és öregjeit. Ami a legörvendete-í sebb, mindig kevesebb ember jár-; ja a kocsmákat. Inkább egy jói könyv mellé ül le. Czita Béla, Nagykeszi í ÜJ SZŐ 4 * 1960 * ÜJÉV

Next

/
Oldalképek
Tartalom