Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-30 / 29. szám, szombat

% Hatalomra törnek az algériai puccsisták Á Francia Kommunista Párt egységre és ellenállásra szólítja fel a népet Sz algériai fasiszta lázadók fegyvert fogtak Franciaország ellen. A legdühödtebb gyarmatosítók Franciaország és Algéria fiai vérének árán is meg akarják tartani hűbéri kizsákmányoló rendszerüket és kiváltságaikat. A meghátrálás Algériában végtelen háborút, Franciaországban a szabadságjogok eltiprását, a világ szemében pedig hazánk becsületének elvesztését jelentené. A Francia Kommunista Párt a többi köztársasági párthoz és demokratikus szervezethez fordul, hogy habozás nélkül együttesen qselekedjenek. Különbség nélkül egyesüljetek a gyárakban, falvakban és minden városnegyedben. Alakítsatok erős és aktív antifasiszta bizottságokat. Mutassátok meg Remény akaratotokat: készek vagytok egyszer és mindenkorra észre téríteni az algériai és franciaországi fasisztákat, megakadályozni mindennemű megalkuvást a felforgató elemekkel és elhárítani az algériai nép igazságos önrendelkezési joqa érvényesítésének s a békének minden akadályát. Óriási erők állnak készen a fasiszták — a zavargás okozóinak elhallgattatására. Ihorez elvtárs levele Maurice Thorez, az FKP főtitkára a baloldali pártokhoz és szervezetekhez intézett levelében kijelentette, hogy az FKP politikai irodája a fasiszta veszély által jellemzett helyzetben fontosnak tartja, hogy mindent megtegyen a köztársasági erők egysége érdekében. Javasolja, hogy az FKP küldöttsége mielőbb jöjjön össze a baloldali pártok és szervezetek küldöttségével. Egyre több antifasiszta bizottság alakul Franciaország minden részéből jelentik, hogy tömegével alakulnak antifasiszta bizottságok. Toulouseban például 3, Lyonban pedig 1 antifasiszta diákbizottság létesült. A demokratikus szervezetek és a szakszervezetek kitartóan követelik de Gaulletól, hogy lépjen fel az algériai felforgatókkal szemben és váltsa be Algéria önrendelkezésének megadására adott ígéretét. Walter Ulbricht tárgyalást javasol az NDK és az NSZK között Berlin (ČTK) - Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára a január 28-i berlini sajtóértekezleten azt javasolta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kormányának képviselői 14 napon belül kezdjenek tárgyalásokat a következő kérdésekben: a hidegháború beszüntetése, a nyugat-németországi atomfegyverkezés és a fegyverkezés beszüntetése, a rakétatámaszpontok felszámolása, megnemtámadási szerződés, valamint a két német állam fegyveres erejéről és elhelyezéséről szóló egyezmény megkötése. A sajtóértekezlet foglalkozott Walter Ulbrichtnak Adenauer nyugatnémet kancellárhoz írott levelével. Az értekezleten nagyszámú német és külföldi újságíró vett részt. A belga kormány mesterkedése! Brüsszel (ČTK) - A Belga-Kongó problémáiról tárgyaló brüsszeli értekezlet résztvevői január 28-án közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben Kongó politikai pártjainak valamenynyi képviselője egyetért, BelgaMOSZKVAl JELENTÉS szerint a Karakalpaki Autonóm Köztársaságban e napokban új bányát tártak fel, amelyben zsirkövet, márványt és krétát bányásznak. (ČTK) KUEJ-CSOU délnyugat-kínai tartomány-, ban e napokban befejezték egy kohászati kombinát első részét. (ČľK) A LENGYEL NÉPKÖZTÁRSASÁG szejmjének elnöksége elhatározta, hogy a szejm ülését február 16-ra hívja össze. (ČTK) A NÉMEI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG Népfrontjának küldöttsége H. Braschnak, a Népfront Nemzeti Tanácsa alelnökének vezetésével január 28-án az angol képviselők meghívására Nagy-Britanniába utazott (ČTK) A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN ebben a tanévben jelentős mértékben növekedett a dolgozók érdeklődése az iskolán kívüli oktatás különböző formái iránt. Mintegy 150 000 felnőtt látogatja az esti tanfolyamokat. (ČTK) Kongó függetlenségének kihirdetésével ez év június 30-án. Kongó képviselői azonban nyomatékosan követelik, hogy ezen a napon Kongó valóban független és önálló állammá váljék. Schryver, a Belga-Kongó ügyeit intéző miniszter az értekezlet csütörtöki ülésén a belga kormány nevében ugyanis javaslatot terjesztett elő, mely szerint az alkotmány kidolgozásáig Kongó állam feje a belga király lenne. Kasavubu, az Abako-párt elnöke pártja nevében követeli, alakítsanak ideiglenes kormányt, amely megszervezné és ellenőrizné a kongói választásokat. A lázadók célja: a fasizmus A francia polgári lapok, többek között a Figaro a jelenlegi helyzetet jellemezve azt írja, hogy Algériában a felkelők az urak. De Couvrier, a francia kormány algériai főbiztosa és Challe tábornok, az algériai fegyveres eró"k főparancsnoka a kormány utasítására elhagyta Algírt. A párizsi politikai körökben lázas tárgyalás folyik, de a kormány álláspontjára továbbra is a tétovázás jellemző. A New York Herald Tribúne című amerikai lap párizsi tudósítója így számol be a helyzetről: „A kormánykörök tudják, hogy az algériai telepesek sokkal többet akarnak, mint hogy Algéria önrendelkezési jogának visszavonására kényszerítsék de Gaulle tábornokot. Az a vélemény, hogy a telepesek és a hadsereg egyes tisztjei összeesküvést szőnek, hogy lázadásukat az anyaországra is kiterjesszék, megdöntsék de Gaulle kormányát és jobboldali rendszert (tehát fasiszta rendszert) juttassanak uralomra. De Gaulle beszédet mondott De Gaulle tábornok csütörtökön beszédet mondott az államtanács ülésén. Az elnök a „törvényességet" védelmezte beszédében és hangoztatta, hogy a kormány és a végrehajtó hatalom támogatásával szorgalmazni fogja ennek az elvnek betartását. Bár rövid beszédében egy szóval sem említette Algériát, világos, kinek szánta megjegyzését. BIRÁTI ÉS MEGNEMTÁMADÁSI SZERZŐDÉS Kína és Burma között Peking (ČTK) - Az Új Kína sajtóiroda január 28-án nyilvánosságra hozta a Kínai Népköztársaság és a Burmai Szövetség kormányának közös közleményét, amely a többi között így hangzik: Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének meghívására Nej Win tábornok, a Burmai Szövetség miniszterelnöke 1960. január 24-29. között baráti látogatást tett a Kínai Népköztársaságban. Nej Win miniszterelnököt útján Han Tung-Aung külügyminiszter és a Burmai Szövetség kormányának további képviselői kísérték. Pekingi látogatása során Nej Win burmai miniszterelnököt Liu Sao-Csi, a Kínai Népköztársaság elnöke fogadta. Csou En-laj, az Államtanács elnöke és Nej Win miniszterelnök a két ország külügyminisztereinek jelenlétében a két félt érdeklő kérdésekről tárgyalt. Elsősorban azokról a kérdésekről volt szó, amelyek a Kína és Burma közötti baráti kapcsolatok megszilárdítására és továbbfejlesztésére vonatkoztak. A tanácskozások a kölcsönös megértés szellemében folytak. Pekingben január 28-án aláírták a Kínai Népköztársaság és a Burmai Szövetség közötti egyezményt a határkérdésről, valamint a Kínai Népköztársaság és a Burmai Szövetség közötti baráti és megnemtámadási szerződést. Kínai részről Csou En-laj, az Államtanács elnöke, burmai részről Nej Win tábornok, miniszterelnök írta alá az egyezményt és a szerződést. Nej Win Burma miniszterelnöka január 29-én befejezte látogatását a Kínai Népköztársaságban és repülőgépen visszautazott hazájába. Burma miniszterelnökétől a pekingi repülőtéren Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnöke, a kínai kormány képviselői, valamint a dimplomáciai testület tagjai búcsúztak. A szovjet küldöllség lótoiotósoi Indiában Összehívták a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságát Tárizs (ČTK) — Párizsban január 28-án Maurice Thoreznek, a párt főtitkárának slnöklésével tartotta meg a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága politikai irodája ülését. A politikai iroda tagjai részletesen megtárgyalták a jelenlegi helyzetet és a következő határozatot hozták: 1. Felszólítják Franciaország népét, tömörüljön az algériai lázadók ellen, az önrendelkezési jog elvének megvalósításáért folyó harcban; 2. Levelet intéznek a demokratikus pártokhoz és szervezetekhez az akcióegység megteremtésére irányuló javaslattal a fasizmus ellen, az algériai néppel tárgyalások és az önrendelkezés elve alapján megkötendő békéért; 3. A kommunisták nemzetgyűlési és szenátusi csoportjainak együttes ülését január 30-ra hívják össze; 4. Február 2-ra hívják össze a párt Központi Bizottságát. A román népgazdaság sikerei Bukarest (ČTK) — A román sajtó január 29-én közölte az állami statisztikai hivatal jelentését az 1959. évi állami terv teljesítéséről. Az ipar termelési tervét 102.3 százalékra, a munkatermelékenység fokozásának tervét 101.8 százalékra teljesítették. 1959-ben mintegy 30 000 találmányt és újítási javaslatot fogadtak el. Az önköltséget 1959-ben az 1958. évihez viszonyítva mintegy 4 százalékkal csökkentették. A szocialista szektor földterülete 1 millió 891 ezer hektárral bővült, 1959 végén a szövetkezeti szektor a parasztcsaládok 73.5 százalékát foglalta magában és a ] termőföld 72 százalékát művelte. Bombay (ČTK) - K. J.' Vorosilov, és J. A. Furccva január 28-án a Bombay elővárosban épült atomközpontot keresték fel. Ezután K. J. Vorosilov megtekintett egy állattenyésztő farmot és egy tejüzemet. A bombayi nőszervezet január 28-án fogadást rendezett J. A. Furceva asszony tiszteletére. A kulturális kapcsolatokat fejlesztő indiai-szovjet társaság január 28-án ebédet adott K. J. Vorosilov, F. R. Kozlov és J. A. Furceva tiszteletére. A szovjet vendégek tiszteletére ugyanaz nap a pihenés parkjában polgári fogadást rendeztek. F. R. Kozlov. a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének első helyettese V. V. Kuznyecovnak, a Szovjetunió külügyminisztere helyettesének és Malavija India iparügyi miniszterének kíséretében visszatért Bombayba. a kambeji kőolajterületen tett látogatásáról. Kambej környékén a kőolajat szovjet berendezéssel szov | jet szakértők segítségével fejtik. Szovjet államférfiak utaztak az USÁ-ba Moszkva (ČTK) - Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke fogadta a szovjet államférfiak küldöttségét, amely Dmitrij Poljanszkij, az Orosz SZSZSZK Minisztertanácsa elnökének vezetésével az USA kormányzói értekezlete végrehajtó bizottságának meghívására Amerikába utazott. Ny. Sz. Hruscsov megkérte a küldöttség tagjait, tolmácsolják üdvözletét és jókívánatait D. Eisenhower elnöknek, valamint az USA népének. A szovjet államférfiak küldöttsége január 29-én utazott el Moszkvából New Yorkba, hogy viszonozza az USA kormányzóinak tavalyi szovjetunió beli látogatását. Kell-e meggyőzőbb érv? Az emberiség nagy örömmel fogadta a szovjet fegyveres erők létszámcsökkentéséről hozott új törvényt, mely vitathatatlanul a világbéke érdekeit szolgálja. NEMCSAK A HÁBORÚ és a béke távlatából, hanem más szempontból is foglalkozhatunk e törvénnyel. Nem titok, hogy a teljes és általános leszerelés problémája nagy fejtörést okozott Nyugaton, és különféle mesterkedésekkel próbálták kétségbe vonni reális voltát. Lehetséges-e fájdalommentesen átdobni a váltókat a béke vágányára? Nem következik-e Nyugat számára elviselhetetlen gazdasági megrázkódtatás a hadsereg Nemcsak az ellentétek vonzzák egymást JANUÁR 7-ÉN, amikor Gronchi köztársasági elnöknek Moszkvába kellett volna indulnia, Ottaviani bíboros, a legrégibb római bazilika — a Santa Maria Maggiore szószékéről mondott beszédet, amelynek hangneme túltett a megboldogult F. Dulles kirohanásain is. A bíboros háborúra uszító beszéde eléggé időzítettnek tűnik. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy a bazilikában megjelent a hétpróbás politikai emigránsok „színe-java", akik a hidegháború leglelkesebb és legkitartóbb szekértolói. Ottaviani személyisége pedig korántsem lebecsülendő, hiszen a katolikus egyház ranglétráján a pápa után a második helyet foglalja el. A bíboros a legdurvább módon foglalt állást mindazon államférfiak ellen, akik a nemzetközi feszültség enyhítésén fáradoznak, vagy legalábbis a tények terhe alatt megértették annak szükségességét. Nem titok, hogy e támadás mindenekelőtt a Moszkvába készülő olasz köztársasági elnök személye ellen irányult, de nem utolsósorban Eisenhower és Macmillan ellen is, akik támogatták a feszültség enyhítésére hivatott csúcsértekezlet összehívásának eszméjét. OTTAVIANI BÍBOROS, a felebaráti szeretet apostola, nemcsak a békés egymás mellett élés elvét utasította el, de nem riadt vissza az egész világot elpusztító atomháború javaslatától sem. Ez a beszéd felette felháborította a világ közvéleményét, de megnyugtatta Adenauer kancellárt, a hidegháború gyógyíthatatlan megszállottját. Mert bizony a bonni politikának közvetlen és fenntartás nélküli támogatója hovatovább egyre kevesebb a tőkés kormányok körében is. S ebben a számára mindinkább kedvezőtlen helyzetben nem kisebb pártfogója akadt, mint maga a Vatikán. Ugyanis Ottaviani bíborost már tisztségénél fogva is nyugodtan tekinthetjük a Vatikán álláspontját tolmácsolni hivatott személyiségnek. XII. PIUS HALÁLA UTÁN XXIII. János került a pápai székbe. Környezetéből egyhamar leváltotta a német papokat, és egyházi személyiségeket, akikkel elődje, Pacelli a második világháború idején körülvette magát. Ezt a lépést bonni körökben kedvezőtlen előjelnek vélték. A Vatikán azonban hamarosan színt vallott, és Bonnban nyugodtan mellőzhettek minden eddigi kétséget. Ottaviani és Spellman amerikai bíboros élesen ellenezték Hruscsov amerikai látogatását is. Spellman bíboros, a legreakciősabb amerikai politika képviselője például a találkozó előtt néhányszor kihallgatást kért Eisenhower elnöknél, hogy a maga módján befolyásolhassa az amerikai kormányfőt. Eisenhower azonban nem fogadta Spellman bíborost, aki ezután „rózsafüzérmozgalmat" indított, hogy az amerikai elnök „égi sugallatot" kapjon a Hruscsovval folytatott megbeszélések során. A hidegháború politikáját imával tartósítani igyekvő bíborosok minden bárgyú kísérlete ellenére "is a békés tárgyalások szelleme győzedelmeskedett. Spellman bíboros pedig a West Point-i katonai akadémia kápolnájának avatásán a „krisztusi szeretet" eszméjével alig összeegyeztethető kirohanásában ítélte el a békés egymás mellett élés eszméjét. Ezután látogatott Ottaviani Amerikába. Útját azonban megszakította Bonnban, ahol von Brentano külügyminiszterrel tárgyalt. Bonn végleg megnyugodott. S ha Hitler az; első erkölcsi nemzetközi segítséget éppen a Vatikántól kapta, akkor Adenauer militarizmuson, revansizmuson alapuló politikája a Vatikánban ismét őszinte segítőtársra akadt. Lám, a fizika törvénye politikai von'at

r, kozásban megcáfotóst nyert, mert nemcsak az ellentétek vonzzák egymást! A Vatikán és Bonn példája legalábbis ezt bizonyltja. S feltételezhető, hogy Ottaviani von Brentanóval és Spellmannal folytatott megbeszélései eredményeként fogalmazta meg azt a beszédét, amelyet a Santa Maria Maggiort bazilikában az atomháború védelmében elmondott. A kép és az összefüggés teljességéérti szükséges még megemlíteni, hogy ugyan; erre az időszakra esik Adenauer berlini uszító beszéde is, amelyben a Szovjetuniót a teljes pusztulás veszélyével fenyegette meg és a legmerevebb erőpolitika mellett szállt síkra. Ezt a beszédét még római útja előtt mondta el. Ezzel a világ tudtára adta, milyen politikai célt követ római látogatásával. Tudvalevő, hogy az olasz politikában is alég jelentős erjedési folyamat észlelhető. A békés tárgyalások politikájának eszméje ha nem is győzedelmeskedett, de határozottan teret hódít, Adenauer éppen ezt a számára kedvezőtlen térhódítást szeretné megakadályozni. E szemszögből boncolgatva a tényeket égészen természetesnek tűnik, hogy Adenauer az olasz kormány képviselőivel fol^ tátott hivatalos tárgyalásai előtt a pápát látogatta meg. A Vatikán befolyásét akarta felhasználni megbeszélései során. ADENAUER az olasz sajtóban megjelent hírek szerint nem is szerénykedett. Az olasz kormány nyílt és egyöntetű támogatását kérte a német kérdésben. Az olasz kormány és a Vatikán azonban nem kötelezték magukat a háborús nyugatnémet politika nyílt támogatására. Ez a tény csupán azzal magyarázható, hogy a világ közvéleményére való tekintettel taksái okokból sem az olasz kormány, sem a Vatikán nem mertek kiállni Bonn militarista, revansista politikája mellett, amennyiben az eddigi fejlemények és különösen Ottaviani beszéde után mind nagyobb szakadás állt be a Vatikán és a katolikus tömegek közt úgy Olaszországban, műit a világ többi országában is. A VATIKÁN is kénytelen figyelembe Venni, hogy az emberiség többsége elítéli a' hidegháborús politikát. S tekintélyének biztosítása érdekében tartózkodnia kell az esztelen erőpolitika nyílt támogatásától. Különben a „nyáj" aligha kövstné „pásztorát^ Zt. L. Tiszámának csökkentéséből, majd teljes felszámolásából? •Az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának három legutóbbi határozata, mely a- fegyveres erők létszámcsökkentéséről hozott törvény végrehajtására irányuló kiegészítő intézkedéseket tartalmazza, részleges választ ad erre a kérdésre. Bár a leszerelésnek fokozatosan másfél éven belül kell megtörténnie, nem csekély feladat, hogy s rövid időn belül 1200 000 dolgozót juttassanak álláshoz. A határozatokból kitűnik, hogy a fegyveres erők létszámcsökkentése az egész lakosság javát szolgálja. A hadsereg létszámcsökkentésével megtakarított összegekből pénzeli majd a szovjet állam a tökéletesebb egészségügyi gondoskodást és a fokozottabb élelmiszergyártást. A fegyveres erők létszámcsökkentése következtében a tervezett összegnél több mint 3 és fél milliárd rubellel többet fordíthat egészségügyi intézmények építésére és az élelmiszeripar fejlesztésére. A határozatok ismét a szocialista állam politikájának szembetűnő emberiességét, azt a tényt tükrözik, hogy nemcsak szavakban, hanem tettekben is megnyilvánul törekvésének végső célja: az emberről való gondoskodás. A szocialista rendszer a világ színe előtt újra bebizonyítja, hogy óriási, átütőerejü gazdasági intézkedéseket képes úgy megvalósítani, hogy azok a társadalomnak, és az egyénnek egyaránt javára váljanak. HA VILÁGSZERTE követendő példát látnak a szovjet fegyveres erők létszámcsökkentésében, akkor a párt Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak három kiegészítő határozatát méltán tartják szemléltető útmutatásnak arra, hogyan birkózzék meg a világ az általános leszerelés problémájával. A Szovjetunióban foganatosított első konkrét intézkedések és bejelentett eredményeik derűlátóan odahatnak, hogy a teljes és általános leszerelésre tett szovjet javaslatok megvalósulása esetén az egész emberiség óriási haladást tegyen előre, A világ minden népe fokozottabban élvezhetné azokat az előnyöket, melyeket a fegyveres erők létszámcsökkentése eredményez most a szovjet népnek. Kell-e még több érv, hogy ne halasztgassák fölöslegesen az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés aláírását? mch. LJJ SZÖ 3 * 1960. január 30. /