Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-30 / 29. szám, szombat

Tunézia népe hatalmas tüntetés­sel tiltakozott Franciaország tervbe vett szaha­rai atomrobbantá­si kísérletei ellen. A tüntetők arab, francia és angol feliratú jelszavas plakátokat hordoz­tak. A tüntetésen az afrikai nép má­sodik értekezleté­nek küldöttei Is részt vettek. A képen: a tuniszi tüntetés. (Telefoto CTK). * Egy amerikai szenátor beismerése „A Szovjetunió utolér bennünket" New York (ČTK) - Jackson, ame­rikai szenátor a szenátus csütörtöki ülésén kijelentette, hogy a Szovjet­unió minden társa utoléri az Egye­sült Államokat. Bár kifejezte, hogy fél a Szovjetunió katonai erejétől, (ez érthető is, mert Jackson úr a széleskörű fegyverkezési program fő szorgalmazója), ugyanakkor elismeri, hogy „a kommunisták jobb üzemeket, jobb tudományos laboratóriumokat, jobb iskolákat, jobb házakat, jobb farmokat, szebb városokat akarnak építeni és magasabb életszínvonalat akarnak elérni, mint mi", tehát a Szovjetunió gazdasági téren is ver­senyre hívja ki az Egyesült Államo­kat. A Szovjetunió azzal, hogy foko­zatosan utőlér bennünket, bebizonyít­ja a világnak, hogy a szovjet rendszer győzedelmeskedik. Jackson szomorúan ismeri be, hogy az Egyesült Államok 13 évvel ezelőtt még fölényben volt a korszerű fegy­verek terén, ma viszont a hivatalos beszédek öss'zeállítói kénytelenek minden tudományukat latba vetni, hogy legalább papíron kimutassák; az Egyesült Államok bizonyos téren még fölényben van. De még így sem meggyőző az érvük. Jackson szerint az USA gazdasági fronton is egymás után veszíti el a pozícióit. „A szovjet gazdaság sok­kal gyorsabban és egyenletesebben fejlődik, mint a miénk." A szenátor azt is belátja, hogy a Szovjetunió már tudományos téj;en is „majdnem utóiérte" az USA-t. Ezt főként a ra­kétakutatás és világűrkísérletek te­rén elért világraszóló szovjet sike­reknek tulajdonítja. Jackson arra a megállapításra jutott, hogy az USA „a lélektani fronton" is vereséget szenved. Persze Jackson nem tud megválni szívügyétől, a fegyverkezéstől. A *** *** * * ***************) A nyugati sajtó egy része a szovjet fegyveres erők létszámcsök­kentésével kapcsolatban szabadjára engedi fantáziáját, s a már annyiszor hazugnak bizonyult érvekkel igyek­szik kiforgatni jelentőségét és elhi­tetni a nyugati közvéleménnyel, hogy a szovjet példa követése veszedel­mes lépés lenne. Még attól sem ret­ten vissza, hogy a szovjet óriás­rakétákkal végzett sikeres kísérlete­ket fenyegetéssé feketítse, és ijeszt­gesse vele a józan Ítélőképességüket elvesztett embereket. Nem tagadja senki, hogy a szovjet rakéták veszedelmes fegyverek és nincs a világnak olyan pontja, ahová elbújhatna előlük egy esetleges ag­resszor. De rakétáktól csak azok tar­tanak, akiknek alattomos terveik vannak, akik nem a béke útján akar­nak járni. Hiszen a Szovjetunió fel­ajánlotta a világnak, hogy semmi­sítsék meg az összes fegyvereket, közöttük a rakétákat is. Még nem fordult elő a világtörténelemben, hogy az erősebb fél felajánlja a gyengébbnek, éljenek egymás mel­lett békében és kovácsoljanak ekét a kardokból. Ilyesmire természete­sen csak egy szocialista ország ké­pes. A szovjet rakétatechnika sikerei válaszút elé állítják a kapitalista világot. Egyetlen járható út létezik — a békés egymás mellett élés. A szocialista világ kezében így lesz a leghatalmasabb fegyverből nem­csak az új társadalmi rendszert, ha­nem az egész világot fenyegető ször­nyű háború megakadályozásának esz­köze. A szocialista világrendszer ereje az, ami a békés egymás mellett élést objektív szükségszerűséggé te­szi. S míg a nyugati féltekén egyes politikusok, újságok a fegyverkezési hajsza fenntartásán fáradoznak, ad­dig a Szovjetunióban rendeletek je­lennek meg a fegyveres erők csök­Szovjetunió fölényét már előtte több vezető amerikai személyiség elis­merte, olyanok is, akiket egyáltalán nem lehet szovjetbarát rokonszenv­vel gyanúsítani, s mégis arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy törvény­szerűség és létszükséglet a két rend­szer békés együttélése. Jackson nem így gondolkodik. Fél az USA hatal­mának hanyatlásától, ezért a fegy­verkészletek, elsősorban az atom­fegyverkészletek halmozásában látja a választ a Szovjetunió békés kihí­vására. A japán nép folytatja harcát Tokio - Tokióban január 28-án volt a japán-amerikai biztonsági szerződés elleni mozgalom résztve­vőinek IV. országos értekezlete, ame­lyen megállapították az új japán­amerikai katonai szerződés jóváha­gyása elleni harc programját. Az értekezlet résztvevői kifejezték ama szilárd elhatározásukat, hogy fokozzák a harcot az ország felfegy­verkezése és a támadó tömbök : rendszerébe való bevonása ellen. Tokióban, Japán fővárosában ja­nuár 28-án kétezer japán diák tün­tetett a japán-amerikai biztonsági szerződés jóváhagyása ellen. A ta­nulóifjúság Japán más városaiban is rendezett hasonló tüntetést. Általános sztrájk Belgiumban Brüsszel (ČTK) - A Belga kormány elutasította a Belga Általános Szak­szervezeti Szövetség azon kívánsá­gát, hívják össze a szakszervezetek, a munkaadók és a kormány képvi­selőinek értekezletét, amelyen a dol­gozók követeléseiről tárgyalnának. Til­takozásképpen a kormány elutasító álláspontja ellen a Belga Általános Szakszervezeti Szövetség 24 órás ál­talános sztrájkra szólította fel 700 000 tagját. A sztrájkot Belgium Kommunista Pártja és Belgium Szo­cialista Pártja is támogatták. • RI JUNG-VUN ALTENGERNAGY, a dél-koreai haditengerészek vezérkari fő­nöke kijelentette, hogy az USA fokozza a dél-koreai haditengerészet harci képes­ségét, mégpedig úgy, hogy gyorsjáratú szállítóhajót bocsátott rendelkezésre és ezenkívül korszerű hadihajót szállít, amely egy perc alatt 300 irányított löve­déket lő ki. A belga kormány azzal a kifogás­sal utasította el az értekezlet össze­hívását, hogy az európai közös piac keretében folyó gazdasági verseny a dolgozóktól -áldozatot követel, és hogy a belga gazdasági élet irányí­tásának kérdését a kormányra kell bízni. A szaharai atomkísérletek előkészületei Párizs (ČTK) - Szahara ügyeit intéző minisztérium képviselője ki­jelentette, hogy tekintet nélkül az algériai eseményekre zavartalanul folynak az atomkísérletek előkészü­letei. A legutóbbi hírek szerint az atom­bomba-robbantási kísérletet február első felében hajtják végre. Ä legnagyobb ázstai kohászati kombinál Moszkva (ČTK) - A Kim Csakaj kohászati üzem kibővítése után hatszo­rosára növekszik a né­pi Korea kohászata. Az üzem kibővítésének tervein szovjet szakemberek dol­goznak. Valójában új kohá­szati kombinát létesül, mely ázsiai viszonylatban a leg­nagyobb lesz. A népi Korea első ízben fog gyártani konventor acélt, villanyhe­gesztett csöveket, finom le­mezeket és egyéb henge­reltárukat. A kombinátot a Szovjetunió a legkorszerűbb berendezéssel szereli fel. ©(•XSXŠX-X^®^^ NATO ÓHAJ Megalakult az INTERVÍZIÓ j Budapest (ČTK) - A Nem­zetközi Rádió és Televízió Szervezet adminisztratív ta­nácsa 1960. január 28-án Budapesten kezdődött ülé­sén jóváhagyta az „interví­zió" nemzetközi televíziós hálózat megalakítását. Ez a hálózat közvetlenül össze­kapcsolja Csehszlovákia, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság és a Lengyel Népköztársaság televíziós szervezeteit. E hálózathoz rövidesen csatlakoznak a Szovjetunió, a Bolgár Nép­köztársaság és a Román Népköztársaság televíziós stúdiói. A Nemzetközi Rádió és Televízió Szervezet az in­tervízió megalakításával a kulturális értékek kicseré­lésére, a nemzetek életé­ről való tájékoztatásra, a nemzetközi események megvilágítására, a tudo­mány, a technika és a sport nemzetközi népszerű­sítésére törekszik. JAJ NEKEM!... DOKTORT! ... DOKTOR ADENAUERT!... i naipi kentésével megtakarított összegek felhasználásáról. Az elmúlt héten az egészségügy, e héten pedig az élel­miszeripar fejlesztését kitűző párt­és kormányhatározat látott napvi­lágot. Ugyancsak döntés történt a leszerelő katonák mielőbbi munká­baáilításáról; különféle előnyöket biztosítanak számukra, hogy megta­lálják helyüket a békés építésben. Egyes nyugati hírmagyarázók nyíltan beisfrierik, hogy a szovjet békekezdeményezések elmélyítik a katonai szövetségeiken tátongó ré­seket. A kisebb NATO-országok nem­igen hajlandók növelni katonai ki­adásaikat, amit a legutóbbi NATO­értekezleten az USA annyira sürge­tett és Nyugat-Németország olyan készségesen vállalt. De a bonni fegy­verkezési hajsza egyáltalán nem vonzza a szövetségeseket, sőt, mi­óta az NSZK-bän több mint ötszázra szaporodtak a fasiszta provokációk, még a burzsoá lapok is felvetik a kérdést: kinek a kezébe adják a legveszedelmesebb fegyvereket? Walter Ulbricht elvtárs szinte az egész világ békeszerető közvélemé­nyének nevében szólította fel leve­lében Adenauert, hagyjon fel vesze­delmes politikájával és törekedjék Németország békés egyesítésére. Azt is nyíltan megírta a bonni kancel­lárnak, hogy ha az NSZK továbbra is kitart a militarizáció útján, a Né­met Demokratikus Köztársaság biz­tonsága érdekében kénytelen lesz szövetségeseitől rakétafegyvereket beszerezni, hiszen Németország nyu­gati részében már se szeri, se száma a rakétatámaszpontoknak. A bonni kormánykörök provokációs magatartása egyik legnagyobb aka­dálya a vitás európai kérdések meg­oldásának. Ulbricht elvtárs levele talán gondolkozóba ejti a nyugatné­met közvéleményt és arra kénysze­ríti a kormányt, hogy fontolóra ve­gye békeellenes politikáját. A Béke-Világtanács Rómában megtartott ülésén hozott határozat is példaképül állítja a szovjet fegy­veres erők csökkentését és felszó­lítja a világ népeit, követeljék kor­mányaiktól az általános és teljes le­szerelésre tett szovjet javaslatok elfogadását. Minden bizonnyal a márciusban kezdődő tíztagú kelet­nyugati leszerelési értekezlet, vala­mint a májusi csúcsértekezlet előtt világszerte fokozódni fog a békéért vívott harc. A leszereléssel kapcsolatban még egy kedvező hír látott nemrég nap­világot: Az amerikai külügyminiszté­rium elismerte, hogy a Kínai Nép­köztársaságot is be kell vonni a le­szerelési egyezmény megkötésébe, mivel a világ legnépesebb és egyre erősödő nagyhatalma nélkül igazi le­szerelés lehetetlen. A hírt megelé­gedéssel fogadták az európai nagy­hatalmak is. Mindez arra enged kö­vetkeztetni, hogy a Kínai Népköz­társasággal szemben folytatott ma­kacs nyugati politika talán kikerül a zsákutcából és nem kell túl soká várakozni, hogy a hatalmas ázsiai nép is bekapcsolódjék nemzetközi fórumokon a békéért folyó harcba. Az afrikai népek függetlensé­géért folyó harc frontján is kemény küzdelem folyik. A gyarmatosítók mindenféle eszközt megpróbálnak annak érdekében, hogy továbbra is ők maradjanak az urak Afrikában. A fekete földrész azonban már nem bízik az Ígérgetésekben, egyre több gyarmati terület követeli a nemzeti függetlenséget, önállóságot. Ennek elérését tűzte zászlajára az afrikai népek második tuniszi értekezlete. Harminc afrikai ország küldöttei az Akkrában 1958-ban megtartott el­ső értekezlet azon jelszavának alap­ján tanácskoznak, amely kimondja, hogy „az afrikai népek előtt álló cél­kitűzéseket nem lehet teljesíteni, és a biztonságról szó sem lehet addig, amíg az utolsó gyarmatosító is el nem tűnik Afrikából". A cél Afrika minél gyorsabb felszabadítása és egy szabad országokból álló esetleges konföderáció alapjainak lerakása, amely biztosítaná Afrika népeinek egységét, biztonságát és fejlődését. Afrika napjainkban a gyarmatosí­tás utolsó bástyáit is megrendíti és ahogy Hruscsov elvtárs az afrikai népekhez intézett üzenetében hang­súlyozza: „Közeleg az idő, amikor egész Afrika szabaddá válik." Persze a gyarmatosítók mindent elkövetnek, hogy ezt a törvényszerű folyamatot lassítsák, késleltessék. Al­kudozásba bocsátkoznak a felszaba­dító mozgalmakkal, de a legkegyet­lenebb vérengzésektől sem riadnak vissza, ahogy azt az ötödik éve tar­tó algériai gyarmati háború bizonylt­Komédia két felvonásban * Sajtónk hírt adott arról, hogy Há­gában bizottságot alakítottak, amely­nek jeladata a háborús bűnös Ober­länder, a bonni kormány jelenlegi minisztere múltjának kivizsgálása. E komédia megrendezésének terve egy bizonyos Müllertől ered. Németor­szágban sokezer Müller él, azonban Wolfgang Müller ezredes úr csak egy van. Akik öt régóta ismerik, tudják, hogy a hitleri hadsereg tényleges ka­tonája volt. Az ezredes úrnak a há­ború alatt kedvezett a szerencse. Nem került ki a szovjet frontra, és az igazi harcot csupán a mozivászon­ról ismeri. S amikor a magasrangú katonatisztek egy csoportja pucs­csot szervezett Hitler ellen, ö is gya­núba került. Míg a hitleristák a gya­núba fogottakat csaknem kivétel nélkül kivégezték, Müller ezredest csak rangjától fosztották meg. így történhetett meg, hogy amikor a szövetségesek felszabadították Né­metországot, Wolfgang Müller volt ezredes szolid polgár és a fasizmus „üldözötteként" lépett fel. Íme, az „antifasiszta" Müller! Ki­használta a konjuktúrát és a szabad európai ellenállási szövetség német tagozatának főtitkára lett. Ez a szer­vezet a Német Szövetségi Köztársa­ságban összesen 15 (!) antifasisztát egyesít. Természetesen, Nyugat-Euró­pa más országaiban sokkal több volt az antifasiszta. E szervezet tagjai merészségükben nem átallottak a kor­mánytól kártérítést követelni „a hit­leri uralom idején elszenvedett üldö­zésért". Az ismeretlen szervezet bizottsága babérokra vágyott. Az agilis Müller 3-úr döntő elhatározásra szánta ma­igát. Bizottságot alakított Oberländer yLnáci múltjának kivizsgálására. A bon­gni urak kapva kaptak e csábító aján­laton, mert ezzel kormányuk tagjának rehabilitálását vélték végérvényest­teni. Teljesen érthető, hogy a bizott­ság tagjainak Oberländer „bűntelení­tése" ellenében megígérték, „a fasiz­mus idején átélt szenvedések" címén beterjesztett kártalanítási folyamod­ványuk kedvező elintézését. Müller úr észbe kapott és két bizottságot szervezett. Az egyik feladata az Ober­lönder-ügy kivizsgálása, a másiké pe­dig a kártalanítási ügy elintézése. Az első bizottság élére Swaart holland állampolgárt állították, aki érintke­zésbe lépett Oberlünderrel. Egészen természetes, hogy a kivizs­gálás teljesen úgy folyik, mint egy jól betanult egyfelvonásos komédia. Müller és Swaart urak azonban meg­feledkeztek a második felvonás sze­replőiről, a világ közvéleményéről, amely jól tudja, hogy kutyából nem J lesz szalonna és Oberländer háborús gaztetteit sem feledteti egyetlen bi­*zottsäg sem. B. P. ja. Amiöta de Gaulle köztársasági elnök megígérte Algériának a füg­getlenséget, az ultrakolonialisták fegyveres összeesküvést szerveztek és még attól sem rettentek vissza, hogy szembeszálljanak a kormány­nyal és az általuk eddig támogatott elnökkel. Massu, az algériai hadse­reg leváltott parancsnoka a vezérük, aki a nyugatnémet Süddeutsche Zei­tungnak adott nyilatkozatában a köz­társasági elnök félreállítására cél­zott, ha nem támogatja „az ultrák" ama követelését, hogy Algéria örök­re francia maradjon. „Az algériai lázadás — hangsú­lyozza a Francia Kommunista Párt nyilatkozata — a legreakciósabb és legvadabb gyarmatosítóknak azt az akaratát tükrözi, hogy semmit se engedjenek középkori kiváltságaik­ból. Az „ultrák" folytatni akarják az algériai népnek kényük-kedvük sze­rinti kizsákmányolását. Botrányos ki­váltságaik és érdekeltségeik megőr­zésére készek a végtelenségig foly­tatni a háborút, s Franciaország és Algéria fiainak vérehullását. Velük szemben az egyetlen lehetséges ma­gatartás: egyszer s mindenkorra ár­talmatlanná tenni őket, megbüntet­ni a fasiszta bajkeverőket, felosz­latni szervezeteiket mind Algériá­ban, mind Franciaországban." Sajnos, a francia kormány halogat­ja az „ultrákkal" való leszámolást és ezzel lovat ad alájuk. A francia közvélemény határozott lépéseket követel és elvárja a köztársasági el­nöktől, hogy az algériai önrendelke­zéssel kapcsolatban tett ígéretét mi­nél előbb beváltsa. Az algériai gyarmatosítók lázadása is azt bizonyítja, hogy Af­rika népeinek ébereknek kell lenniük és függetlenségi harcukban' tántorít­hatatlanul ki kell tartaniuk. A ha­talmas szocialista tábor mellettük áll. Sz. B. ÜJ SZÖ 4 * 1860. január 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom