Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)
1960-01-30 / 29. szám, szombat
Tunézia népe hatalmas tüntetéssel tiltakozott Franciaország tervbe vett szaharai atomrobbantási kísérletei ellen. A tüntetők arab, francia és angol feliratú jelszavas plakátokat hordoztak. A tüntetésen az afrikai nép második értekezletének küldöttei Is részt vettek. A képen: a tuniszi tüntetés. (Telefoto CTK). * Egy amerikai szenátor beismerése „A Szovjetunió utolér bennünket" New York (ČTK) - Jackson, amerikai szenátor a szenátus csütörtöki ülésén kijelentette, hogy a Szovjetunió minden társa utoléri az Egyesült Államokat. Bár kifejezte, hogy fél a Szovjetunió katonai erejétől, (ez érthető is, mert Jackson úr a széleskörű fegyverkezési program fő szorgalmazója), ugyanakkor elismeri, hogy „a kommunisták jobb üzemeket, jobb tudományos laboratóriumokat, jobb iskolákat, jobb házakat, jobb farmokat, szebb városokat akarnak építeni és magasabb életszínvonalat akarnak elérni, mint mi", tehát a Szovjetunió gazdasági téren is versenyre hívja ki az Egyesült Államokat. A Szovjetunió azzal, hogy fokozatosan utőlér bennünket, bebizonyítja a világnak, hogy a szovjet rendszer győzedelmeskedik. Jackson szomorúan ismeri be, hogy az Egyesült Államok 13 évvel ezelőtt még fölényben volt a korszerű fegyverek terén, ma viszont a hivatalos beszédek öss'zeállítói kénytelenek minden tudományukat latba vetni, hogy legalább papíron kimutassák; az Egyesült Államok bizonyos téren még fölényben van. De még így sem meggyőző az érvük. Jackson szerint az USA gazdasági fronton is egymás után veszíti el a pozícióit. „A szovjet gazdaság sokkal gyorsabban és egyenletesebben fejlődik, mint a miénk." A szenátor azt is belátja, hogy a Szovjetunió már tudományos téj;en is „majdnem utóiérte" az USA-t. Ezt főként a rakétakutatás és világűrkísérletek terén elért világraszóló szovjet sikereknek tulajdonítja. Jackson arra a megállapításra jutott, hogy az USA „a lélektani fronton" is vereséget szenved. Persze Jackson nem tud megválni szívügyétől, a fegyverkezéstől. A *** *** * * ***************) A nyugati sajtó egy része a szovjet fegyveres erők létszámcsökkentésével kapcsolatban szabadjára engedi fantáziáját, s a már annyiszor hazugnak bizonyult érvekkel igyekszik kiforgatni jelentőségét és elhitetni a nyugati közvéleménnyel, hogy a szovjet példa követése veszedelmes lépés lenne. Még attól sem retten vissza, hogy a szovjet óriásrakétákkal végzett sikeres kísérleteket fenyegetéssé feketítse, és ijesztgesse vele a józan Ítélőképességüket elvesztett embereket. Nem tagadja senki, hogy a szovjet rakéták veszedelmes fegyverek és nincs a világnak olyan pontja, ahová elbújhatna előlük egy esetleges agresszor. De rakétáktól csak azok tartanak, akiknek alattomos terveik vannak, akik nem a béke útján akarnak járni. Hiszen a Szovjetunió felajánlotta a világnak, hogy semmisítsék meg az összes fegyvereket, közöttük a rakétákat is. Még nem fordult elő a világtörténelemben, hogy az erősebb fél felajánlja a gyengébbnek, éljenek egymás mellett békében és kovácsoljanak ekét a kardokból. Ilyesmire természetesen csak egy szocialista ország képes. A szovjet rakétatechnika sikerei válaszút elé állítják a kapitalista világot. Egyetlen járható út létezik — a békés egymás mellett élés. A szocialista világ kezében így lesz a leghatalmasabb fegyverből nemcsak az új társadalmi rendszert, hanem az egész világot fenyegető szörnyű háború megakadályozásának eszköze. A szocialista világrendszer ereje az, ami a békés egymás mellett élést objektív szükségszerűséggé teszi. S míg a nyugati féltekén egyes politikusok, újságok a fegyverkezési hajsza fenntartásán fáradoznak, addig a Szovjetunióban rendeletek jelennek meg a fegyveres erők csökSzovjetunió fölényét már előtte több vezető amerikai személyiség elismerte, olyanok is, akiket egyáltalán nem lehet szovjetbarát rokonszenvvel gyanúsítani, s mégis arra a következtetésre jutottak, hogy törvényszerűség és létszükséglet a két rendszer békés együttélése. Jackson nem így gondolkodik. Fél az USA hatalmának hanyatlásától, ezért a fegyverkészletek, elsősorban az atomfegyverkészletek halmozásában látja a választ a Szovjetunió békés kihívására. A japán nép folytatja harcát Tokio - Tokióban január 28-án volt a japán-amerikai biztonsági szerződés elleni mozgalom résztvevőinek IV. országos értekezlete, amelyen megállapították az új japánamerikai katonai szerződés jóváhagyása elleni harc programját. Az értekezlet résztvevői kifejezték ama szilárd elhatározásukat, hogy fokozzák a harcot az ország felfegyverkezése és a támadó tömbök : rendszerébe való bevonása ellen. Tokióban, Japán fővárosában január 28-án kétezer japán diák tüntetett a japán-amerikai biztonsági szerződés jóváhagyása ellen. A tanulóifjúság Japán más városaiban is rendezett hasonló tüntetést. Általános sztrájk Belgiumban Brüsszel (ČTK) - A Belga kormány elutasította a Belga Általános Szakszervezeti Szövetség azon kívánságát, hívják össze a szakszervezetek, a munkaadók és a kormány képviselőinek értekezletét, amelyen a dolgozók követeléseiről tárgyalnának. Tiltakozásképpen a kormány elutasító álláspontja ellen a Belga Általános Szakszervezeti Szövetség 24 órás általános sztrájkra szólította fel 700 000 tagját. A sztrájkot Belgium Kommunista Pártja és Belgium Szocialista Pártja is támogatták. • RI JUNG-VUN ALTENGERNAGY, a dél-koreai haditengerészek vezérkari főnöke kijelentette, hogy az USA fokozza a dél-koreai haditengerészet harci képességét, mégpedig úgy, hogy gyorsjáratú szállítóhajót bocsátott rendelkezésre és ezenkívül korszerű hadihajót szállít, amely egy perc alatt 300 irányított lövedéket lő ki. A belga kormány azzal a kifogással utasította el az értekezlet összehívását, hogy az európai közös piac keretében folyó gazdasági verseny a dolgozóktól -áldozatot követel, és hogy a belga gazdasági élet irányításának kérdését a kormányra kell bízni. A szaharai atomkísérletek előkészületei Párizs (ČTK) - Szahara ügyeit intéző minisztérium képviselője kijelentette, hogy tekintet nélkül az algériai eseményekre zavartalanul folynak az atomkísérletek előkészületei. A legutóbbi hírek szerint az atombomba-robbantási kísérletet február első felében hajtják végre. Ä legnagyobb ázstai kohászati kombinál Moszkva (ČTK) - A Kim Csakaj kohászati üzem kibővítése után hatszorosára növekszik a népi Korea kohászata. Az üzem kibővítésének tervein szovjet szakemberek dolgoznak. Valójában új kohászati kombinát létesül, mely ázsiai viszonylatban a legnagyobb lesz. A népi Korea első ízben fog gyártani konventor acélt, villanyhegesztett csöveket, finom lemezeket és egyéb hengereltárukat. A kombinátot a Szovjetunió a legkorszerűbb berendezéssel szereli fel. ©(•XSXŠX-X^®^^ NATO ÓHAJ Megalakult az INTERVÍZIÓ j Budapest (ČTK) - A Nemzetközi Rádió és Televízió Szervezet adminisztratív tanácsa 1960. január 28-án Budapesten kezdődött ülésén jóváhagyta az „intervízió" nemzetközi televíziós hálózat megalakítását. Ez a hálózat közvetlenül összekapcsolja Csehszlovákia, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság televíziós szervezeteit. E hálózathoz rövidesen csatlakoznak a Szovjetunió, a Bolgár Népköztársaság és a Román Népköztársaság televíziós stúdiói. A Nemzetközi Rádió és Televízió Szervezet az intervízió megalakításával a kulturális értékek kicserélésére, a nemzetek életéről való tájékoztatásra, a nemzetközi események megvilágítására, a tudomány, a technika és a sport nemzetközi népszerűsítésére törekszik. JAJ NEKEM!... DOKTORT! ... DOKTOR ADENAUERT!... i naipi kentésével megtakarított összegek felhasználásáról. Az elmúlt héten az egészségügy, e héten pedig az élelmiszeripar fejlesztését kitűző pártés kormányhatározat látott napvilágot. Ugyancsak döntés történt a leszerelő katonák mielőbbi munkábaáilításáról; különféle előnyöket biztosítanak számukra, hogy megtalálják helyüket a békés építésben. Egyes nyugati hírmagyarázók nyíltan beisfrierik, hogy a szovjet békekezdeményezések elmélyítik a katonai szövetségeiken tátongó réseket. A kisebb NATO-országok nemigen hajlandók növelni katonai kiadásaikat, amit a legutóbbi NATOértekezleten az USA annyira sürgetett és Nyugat-Németország olyan készségesen vállalt. De a bonni fegyverkezési hajsza egyáltalán nem vonzza a szövetségeseket, sőt, mióta az NSZK-bän több mint ötszázra szaporodtak a fasiszta provokációk, még a burzsoá lapok is felvetik a kérdést: kinek a kezébe adják a legveszedelmesebb fegyvereket? Walter Ulbricht elvtárs szinte az egész világ békeszerető közvéleményének nevében szólította fel levelében Adenauert, hagyjon fel veszedelmes politikájával és törekedjék Németország békés egyesítésére. Azt is nyíltan megírta a bonni kancellárnak, hogy ha az NSZK továbbra is kitart a militarizáció útján, a Német Demokratikus Köztársaság biztonsága érdekében kénytelen lesz szövetségeseitől rakétafegyvereket beszerezni, hiszen Németország nyugati részében már se szeri, se száma a rakétatámaszpontoknak. A bonni kormánykörök provokációs magatartása egyik legnagyobb akadálya a vitás európai kérdések megoldásának. Ulbricht elvtárs levele talán gondolkozóba ejti a nyugatnémet közvéleményt és arra kényszeríti a kormányt, hogy fontolóra vegye békeellenes politikáját. A Béke-Világtanács Rómában megtartott ülésén hozott határozat is példaképül állítja a szovjet fegyveres erők csökkentését és felszólítja a világ népeit, követeljék kormányaiktól az általános és teljes leszerelésre tett szovjet javaslatok elfogadását. Minden bizonnyal a márciusban kezdődő tíztagú keletnyugati leszerelési értekezlet, valamint a májusi csúcsértekezlet előtt világszerte fokozódni fog a békéért vívott harc. A leszereléssel kapcsolatban még egy kedvező hír látott nemrég napvilágot: Az amerikai külügyminisztérium elismerte, hogy a Kínai Népköztársaságot is be kell vonni a leszerelési egyezmény megkötésébe, mivel a világ legnépesebb és egyre erősödő nagyhatalma nélkül igazi leszerelés lehetetlen. A hírt megelégedéssel fogadták az európai nagyhatalmak is. Mindez arra enged következtetni, hogy a Kínai Népköztársasággal szemben folytatott makacs nyugati politika talán kikerül a zsákutcából és nem kell túl soká várakozni, hogy a hatalmas ázsiai nép is bekapcsolódjék nemzetközi fórumokon a békéért folyó harcba. Az afrikai népek függetlenségéért folyó harc frontján is kemény küzdelem folyik. A gyarmatosítók mindenféle eszközt megpróbálnak annak érdekében, hogy továbbra is ők maradjanak az urak Afrikában. A fekete földrész azonban már nem bízik az Ígérgetésekben, egyre több gyarmati terület követeli a nemzeti függetlenséget, önállóságot. Ennek elérését tűzte zászlajára az afrikai népek második tuniszi értekezlete. Harminc afrikai ország küldöttei az Akkrában 1958-ban megtartott első értekezlet azon jelszavának alapján tanácskoznak, amely kimondja, hogy „az afrikai népek előtt álló célkitűzéseket nem lehet teljesíteni, és a biztonságról szó sem lehet addig, amíg az utolsó gyarmatosító is el nem tűnik Afrikából". A cél Afrika minél gyorsabb felszabadítása és egy szabad országokból álló esetleges konföderáció alapjainak lerakása, amely biztosítaná Afrika népeinek egységét, biztonságát és fejlődését. Afrika napjainkban a gyarmatosítás utolsó bástyáit is megrendíti és ahogy Hruscsov elvtárs az afrikai népekhez intézett üzenetében hangsúlyozza: „Közeleg az idő, amikor egész Afrika szabaddá válik." Persze a gyarmatosítók mindent elkövetnek, hogy ezt a törvényszerű folyamatot lassítsák, késleltessék. Alkudozásba bocsátkoznak a felszabadító mozgalmakkal, de a legkegyetlenebb vérengzésektől sem riadnak vissza, ahogy azt az ötödik éve tartó algériai gyarmati háború bizonyltKomédia két felvonásban * Sajtónk hírt adott arról, hogy Hágában bizottságot alakítottak, amelynek jeladata a háborús bűnös Oberländer, a bonni kormány jelenlegi minisztere múltjának kivizsgálása. E komédia megrendezésének terve egy bizonyos Müllertől ered. Németországban sokezer Müller él, azonban Wolfgang Müller ezredes úr csak egy van. Akik öt régóta ismerik, tudják, hogy a hitleri hadsereg tényleges katonája volt. Az ezredes úrnak a háború alatt kedvezett a szerencse. Nem került ki a szovjet frontra, és az igazi harcot csupán a mozivászonról ismeri. S amikor a magasrangú katonatisztek egy csoportja pucscsot szervezett Hitler ellen, ö is gyanúba került. Míg a hitleristák a gyanúba fogottakat csaknem kivétel nélkül kivégezték, Müller ezredest csak rangjától fosztották meg. így történhetett meg, hogy amikor a szövetségesek felszabadították Németországot, Wolfgang Müller volt ezredes szolid polgár és a fasizmus „üldözötteként" lépett fel. Íme, az „antifasiszta" Müller! Kihasználta a konjuktúrát és a szabad európai ellenállási szövetség német tagozatának főtitkára lett. Ez a szervezet a Német Szövetségi Köztársaságban összesen 15 (!) antifasisztát egyesít. Természetesen, Nyugat-Európa más országaiban sokkal több volt az antifasiszta. E szervezet tagjai merészségükben nem átallottak a kormánytól kártérítést követelni „a hitleri uralom idején elszenvedett üldözésért". Az ismeretlen szervezet bizottsága babérokra vágyott. Az agilis Müller 3-úr döntő elhatározásra szánta maigát. Bizottságot alakított Oberländer yLnáci múltjának kivizsgálására. A bongni urak kapva kaptak e csábító ajánlaton, mert ezzel kormányuk tagjának rehabilitálását vélték végérvényestteni. Teljesen érthető, hogy a bizottság tagjainak Oberländer „bűntelenítése" ellenében megígérték, „a fasizmus idején átélt szenvedések" címén beterjesztett kártalanítási folyamodványuk kedvező elintézését. Müller úr észbe kapott és két bizottságot szervezett. Az egyik feladata az Oberlönder-ügy kivizsgálása, a másiké pedig a kártalanítási ügy elintézése. Az első bizottság élére Swaart holland állampolgárt állították, aki érintkezésbe lépett Oberlünderrel. Egészen természetes, hogy a kivizsgálás teljesen úgy folyik, mint egy jól betanult egyfelvonásos komédia. Müller és Swaart urak azonban megfeledkeztek a második felvonás szereplőiről, a világ közvéleményéről, amely jól tudja, hogy kutyából nem J lesz szalonna és Oberländer háborús gaztetteit sem feledteti egyetlen bi*zottsäg sem. B. P. ja. Amiöta de Gaulle köztársasági elnök megígérte Algériának a függetlenséget, az ultrakolonialisták fegyveres összeesküvést szerveztek és még attól sem rettentek vissza, hogy szembeszálljanak a kormánynyal és az általuk eddig támogatott elnökkel. Massu, az algériai hadsereg leváltott parancsnoka a vezérük, aki a nyugatnémet Süddeutsche Zeitungnak adott nyilatkozatában a köztársasági elnök félreállítására célzott, ha nem támogatja „az ultrák" ama követelését, hogy Algéria örökre francia maradjon. „Az algériai lázadás — hangsúlyozza a Francia Kommunista Párt nyilatkozata — a legreakciósabb és legvadabb gyarmatosítóknak azt az akaratát tükrözi, hogy semmit se engedjenek középkori kiváltságaikból. Az „ultrák" folytatni akarják az algériai népnek kényük-kedvük szerinti kizsákmányolását. Botrányos kiváltságaik és érdekeltségeik megőrzésére készek a végtelenségig folytatni a háborút, s Franciaország és Algéria fiainak vérehullását. Velük szemben az egyetlen lehetséges magatartás: egyszer s mindenkorra ártalmatlanná tenni őket, megbüntetni a fasiszta bajkeverőket, feloszlatni szervezeteiket mind Algériában, mind Franciaországban." Sajnos, a francia kormány halogatja az „ultrákkal" való leszámolást és ezzel lovat ad alájuk. A francia közvélemény határozott lépéseket követel és elvárja a köztársasági elnöktől, hogy az algériai önrendelkezéssel kapcsolatban tett ígéretét minél előbb beváltsa. Az algériai gyarmatosítók lázadása is azt bizonyítja, hogy Afrika népeinek ébereknek kell lenniük és függetlenségi harcukban' tántoríthatatlanul ki kell tartaniuk. A hatalmas szocialista tábor mellettük áll. Sz. B. ÜJ SZÖ 4 * 1860. január 30.