Új Szó, 1960. január (13. évfolyam, 1-30.szám)

1960-01-23 / 22. szám, szombat

Az űj területi felosztás és a megvalósítására irányuló intézkedések A. Novotný elvtárs beszámolója a CSKP Központi Bizottságának 1960- január 13-i ülésén Elvtársak! Pártunk Központi Bizottsága ma egybegyűlt, hogy megoldja az új területi felosztás kérdéseit, amelyeket már részben megtárgyaltunk a Központi Bizottság tavalyi szeptemberi teljes ülésén. Ezen az ülésen határozatot hoztunk, amely egyetértését fejezte ki az előterjesztett javaslattal és úgy döntöttünk, hogy ezt a javaslatot a Politikai Iroda még megítéli, feldolgozza és előkészíti, hogy a Központi Bizottság következő ülésén konkrét határozat születhessen. Egyben jóváhagytuk azt is, hogy egész pártunkat megismertessük az állam új területi felosztása kérdéseivel és más előterjesztett javaslatokkal. A Központi Bizottság előtt elhangzott beszámolót éppúgy, mint a javasolt változtatások biztosításának politikai és szervezési elveit megvitatás céljából valamennyi pártszerv és szervezet, a Nemzeti Front szervezetei és nyilvánosságunk elé terjesztettük. A javaslat nagy visszhangra talált és rendkívül élénk, gyümölcsöző vitát eredményezett. A javaslatokat széleskörűen és részletesen megtárgyalták a kerületi és járási pártbizottságok teljes ülésein, valamint a párt alapszervezeteiben. Részletesen vitáztak erről a Nemzeti Front valamennyi szervezetének gyűlésein, a pártszervezetek és a helyi nemzeti bizottságok által egybehívott nyilvános gyűléseken és általában a széleskörű nyilvánosságban. mielőtt végső döntést hoz a társadalom és minden egyes lakös életét érintő alapvető kérdésekben, hallani és ismerni akarja a párttagok, a dolgozók nézetét. Pártunk eljárását ebben az esetben is nagy örömmel fogadták. Üjból megnyilvánult dolgozóink magas fokú politikai öntudatossága. A CSKP Központi Bizottsága által megtárgyalt és vitára előterjesztett javaslatokat ugyanis lényegében helyesen megértették. Az új területi felosztás elveivel dolgozóink teljes egyetértésüket fejezték ki. Csak az új járások határainak, és a két járás határán fekvő egy-egy község hovatartozandóságának megállapítása során beszélhetünk néhány kivételről, itt-ott előforduló ellentétről. Ma az új területi felosztással kapcsolatos vitát értékelve és lezárva azt mondhatjuk, hogy népünk helyesen megértette a legfontosabbat, vagyis azt, hogy az új felosztás célja jobb politikai, szervezési feltételeket létrehozni szocialista társadalmunk kitűzött feladatainak teljesítése érdekében, célja kiterjeszteni és elmélyíteni a nép befolyását a gazdaság irányításában és az állam igazgatásában. Másodszor, az üzemekben és a falvakon lefolyt viták során nagyon helyesen egybekapcsolták a területi felosztás problémáit a termelési és gazdasági kérdésekkel, elsősorban a második ötéves terv utolsó éve fel...... , adatai teljesítésének előkészítésével A vita újból igazolta, mennyire , és az 196

1_

196

5. év

i harmadik öthelyes, hogy Csehszlovákia Kommu- éves terv irányelveinek megtárgyalánista Pártjának Központi Bizottsága, ! sávai. Harmadszor, a dolgozók a vitában helyesen megértették, hogy a szocialista országépítés befejezésének döntő időszakába lépünk, ami annyit jelent, hogy a termelési viszonyok terén lényegében megvalósítjuk a szocialista változásokat, további eredményeket érünk el a szocialista gazdaság fejlesztésében és a kulturális forradalomban s hogy olyan időszakba lépünk, amelyben sokoldalúan tovább fejlesztjük szocialista társadalmunkat. Ezzel összhangban áll a köztársaság új, már szocialista alkotmánya kidolgozásának szükséges volta. A vita lefolyása tehát igazolta népünk magas fokú politikai öntudatosságát, felelősségérzetét a szocialista társadalom felépítéséért, köztársaságunk megszilárdításáért, erejének és hatalmának növeléséért. A vita arról tanúskodott, hogy dolgozóink bizalommal tekintenek kommunista pártunkra és a leghatékonyabban részt akarnak venni társadalmunk és államunk irányításában. Amint már említettem, az űj területi felosztást nem csináljuk öncélúan csak azért, hogy valamilyen papírháborút, robbantsunk ki. Célunk: megváltoztatni a szervezés és az irányítás szellemét, hogy közelebb kerüljön a termeléshez, mivel ott dől el szocialista társadalmunk fejlődése. Irányító-, szervező és kádertevékenységünknek egész súlyával ezt a célt kell szolgálnia. Ennyit akartam mondani elvtársak a vita lefolyásáról. Ismétlem, hogy az új területi felosztást dolgozó népünk többsége támogatja és teljes egyetértéssel fogadja. Az ipar

f a technika és a tudomány segítsen a mezőgazdasági nagyüzemi termelés fejlesztésében Engedjék meg, hogy mielőtt ismertetném az új területi felosztással kapcsolatos tervezetet, foglalkozzam az 1959-es esztendő népgazdasági eredményeivel. Nemrégen léptük át az 1960-as esztendő küszöbét. Befejeztük a második ötéves terv negyedik évét. Ügy vélem, hogy legalább röviden beszélnünk kell az elmúlt évben az iparban elért eredményekről. A népgazdaság fejlesztésének 1959. évi tervét az előzetes adatok szerint az ipar 101,9 százalékra teljesítette, az építőipar és a közlekedés is túlszárnyalta. Az ipari termelés az 1958-as évhez viszonyítva tavaly majdnem 11 százalékkal növekedett. Az egy ipari dolgozóra eső munkatermelékenység majdnem 8 százalékkal volt nagyobb, míg az ipari dolgozók száma 3 százalékkal növekedett. Második ötéves tervünk négy esztendejének mérlegét elemezve láthatjuk azt, hogy ipari termelésünk ez alatt a négy év alatt 49 százalékkal emelkedett, a terv szerint pedig 5 év alatt 54 százalékkal kell emelkednie. Ha munkánkat oly sikeresen végezzük, mint eddig, akkor számíthatunk rá, hogy az eredeti ötéves tervben feltételezett termelési szintet kb. 1960 április vége felé elérjük és az év végéig az ipari termelés az 1955-ös év szintjéhez viszonyítva 64 százalékkal nagyobb lesz. Ez minden bizonnyal kedvező jelenség, munkásosztályunk és dolgozó népünk továbi sikere. Igaz, hogy a másik oldalon néhány komoly problémánk is van, amelyet még ebben az évben meg kell oldanunk, hogy jól megkezdjük a harmadik ötéves terv teljesítését. Iparunk egész népgazdaságunkra kiható legkomolyabb problémája az, hogy a kohászat számos fontos gyártmány termelési tervét nem teljesítette. A mennyiségbeli és árufajta szerinti feladatok nem teljesítése következtében a gépipar és az építőipar kohászati anyagszükségletét csak nagy erőkifejtéssel, anyagi mérlegünk megterhelésével és a fogyasztásban elért jelentős megtakarítással tudjuk fedezni. Az elmaradás okát elsősorban abban kell látnunk, hogy az új hengerműveket felelőtlen módon késve adják át rendeltetésüknek és ugyanakkor nem tartják be a kohászati anyagok előírt minőségét és fajtáinak skáláját. Másodsorban az új technika termelésbe való bevezetésének meggyorsítása érdekében kifejtett törekvéseink még nem nyilvánulnak meg eléggé és ki nem elégítő, nem elég rugalmas az új, műszakilag trikáletesebb gépek szállítása. Az 1960-as esztendő további komoly feladata a bérrendszerek átépítésének befejezése. Jelenleg elsősorban a gépiparban és a kohászatban kell széleskörűen bevezetnünk az új bérrendszert. Ismeretes, hogy ma már több mint 900 ezer ipari munkás dolgozik az új bérrendszer és az új műszaki normák alapján. A bérrendszer átépítését lényegében ez év első felének végéig be akarjuk fejezni. Ezt a fontos politikai feladatot semmi esetre sem szabad lebecsülni. Szüksége mutatkozik annak, hogy a gazdasági, a szakszervezeti és a pártszervek minden egyes üzemben fokozott figyelmet szenteljenek e feladat megvalósításának. A harmadik ötéves terv előkészítésével kapcsolatban fontos az, hogy a minisztériumok és az egyes üzemek felkészüljenek a munkaidő fokozatos csökkentésére. A munkaidő csökkentését — amint már hangsúlyoztuk — úgy érjük el, hogy teljes mértékben kihasználjuk a termelési berendezést, tökéletesítjük a munkamegszervezést és szélesebb körben bevezetjük a második műszakot. Ha az ipar fennálló fogyatékosságait megoldjuk és tiszta számlával lépünk az 1961-es évbe, ez nagy előnyt jelent majd számunkra a harmadik ötéves tervben. Amint az elvtársak tudják, idei feladataink nem csekélyek. Az ipari termelésnek 1960-ban további 10,2 százalékkal, míg a mezőgazdasági termelésnek az 1959. évi tervezett, normális termeléshez viszonyítva mintegy 6 százalékkal kell növekednie. Mivel a mezőgazdaság tavaly nem érte el a tervezett termést, az ötéves tervből az 1960-as esztendőre jutó feladat jelentősen nagyobb. Elvárjuk, hogy minden állami és gazdasági szerv, az egész párt és szakszervezetek mindent megtesznek az 1960. évi feladatok teljesítéséért. A mezőgazdaság tavaly jelentős mértékben a kedvezőtlen időjárás következtében nem teljesítette a nyerstermelés tervét. A tavalyi nyerstermelés az 1958-as évhez viszonyítva mintegy 1,4 százalékkal alacsonyabb volt főleg a cukorrépa, a burgonya, a gyümölcs, a zöldség és egyes takarmányfajták alacsonyabb termése következtében. Tavaly a gabonanemüek átlagos hektárhozama 22,9 mázsa volt. A gabonaneműek felvásárlását 104,7 százalékra, a hús felvásárlását élősúlyban 96,2 százalékra teljesítettük. Ugyanakkor igaz az, hogy novemberben és decemberben felvásárló szerveinknek több sertést akartak átadni, mint amennyit átvehettünk. Ez sem hozhatta azonban helyre az egész évi mérleget. A szarvasmarhaállomány a tervezettnek 98,7 százaléka, a sertésállomány pedig 102,9 százaléka. A szárazság miatt ha'gyon rossz volt a cukorrépa' hozama éS nem teljesítettük a begyűjtési tervet. Az alacsonyabb hozam következtében kevesebb cukrot gyártottunk, és a szarvasmarhaállomány takarmányozása számára kevesebb cukorrépaszeletet és karajt gyűjtöttünk be. Rossz volt a burgonyahozam is. A gyümölcs, a szölö és néhány ipari növény termése is alacsony volt. A növénytermesztés lemaradása és a mezőgazdasági terv nem teljesítésének további okai miatt népgazdaságunk sok százmillió koronával károsodott. A lakosság szükségleteit azonban ennek ellenére ilyen feltételek között is ki kell elégítenünk. Látnunk kell ugyanakkor azt is, hogy ezeket a problémákat olyan feltételek között kellett megoldanunk, amikor az új begyűjtési rendszerre való átmenettel kapcsolatban szükségszerűen csökkentenünk kellett a gabonaneműek begyűjtését. Habár különösen a tartalékok ellátása terén néhány intézkedést • foganatosítottunk, a feladat megoldásának terhe elsősorban a külkereskedelemre hárult, amelynek fokozott mértékben kellett ipari gyártmányokat exportálnia, hogy így fedezze a terméketlen év következtében a mezőgazdasági termelésben mutatkozó elmaradást. Ezzel kapcsolatban újból hangsúlyozom, hogy a szocialista mezőgazdaság fejlődési folyamatát tekintetbe véve nálunk általában növekszik a mezőgazdasági termelés, mégpedig nemcsak abszolút számokban, hanem főleg az egy főre eső termelésben. A mezőgazdasági termelés évről évre emelkedik, ha nem is annyival, amennyivel terveink számolnak. E kérdésekről megemlékeztem újévi beszédemben. Csak annyit szeretnék hozzáfűzni,' hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztése lesz a következő időszak fő feladata. A szocialista társadalomnak szilárdan kell megállnia mind a két lábán, az iparon és a mezőgazdaságon egyaránt. Nem szabad azt gondolnunk, hogy mivel ipari ország vagyunk, ezért a mezőgazdasági termelés kevésbé fontos, és hogy megvannak hozzá az tfcszközeink, hogy a mezög'azdasági terményeket mindig behozzuk. Üjból felhívom a figyelmet arra, hogy a mezőgazdaság legcsekélyebb lebecsülése is kárunkra volna. Ügy tűnhetik, hogy feleslegesen beszélünk e kérdésről, hisz világos. De a gyakorlatban e feladatot még nem értelmezik helyesen annak valamenynyi következményében. A mezőgazdaság problémáihoz . a Központi Bizottságban még visszatérünk. Olyan intézkedések foganatosításáról és valamennyi erők mozgósításáról lesz szó, hogy néhány év lefolyása alatt, lényegében a következő ötéves terv folyamán megoldjuk a mezőgazdasági termelés problémáját. A szocialista gazdálkodásban levő 84 százalék mezőgazdasági föld ma lehetővé teszi nekünk, hogy új módon oldjak meg a mezőgazdasági termelés fejlesztését. Ezért fel kell használnunk egész iparunk, az új technika és a tudomány súlyát és valamennyi dolgozó segítségével gondoskodnunk kell a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés gyors fejlesztéséről. Feltételeinkből és lehetőségeinkből kiindulva újból mérlegelnünk kell mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztési termelés eddigi irányzatát. A növénytermesztésben főképp az egyes terményfajták termesztését kell megbírálnunk, tekintettel arra, hogy minek a termesztése a legelőnyösebb számunkra és mit kell okvetlenül termelnünk. A növénytermesztés keretében meg kell határozni a kenyér- és a takarmánygabona termelésének kölcsönös arányát, másrészt ezzel összefüggésben az állattenyésztési termelés fejlesztését. Ha biztosítani akarjuk népünk életszínvonalának feltételezett emelését, ebben sokkal nagyobb segítséget kell nyújtania mezőgazdaságunknak. Nem utolsósorban meg kell vonni annak a mérlegét, hogyan teljesítjük az életszínvonal emelése terén kitűzött feladatokat. Az 1956. évi országos konferencia határozatai alapján dolgozóink egyéni fogyasztásának a második ötéves tervben legalább egy harmadával kellett növekednie. Az ötéves terv négy éve alatt dolgozóink egyéni fogyasztása átlag 24 százalékkal, a nominális bérek U százalékkal emelkedtek, a kiskereskedelmi árakat több mint 6 százalékkal csökkentettük és az anyagi társadalmi fogyasztás 23,4 százalékkal fokozódott. A lakosság nominális bevételei és kiadásai terén az öszszes eddigi feltételezés teljesítése mellett az egyéni fogyasztás 1960-ban 5,4 százalékkal emelkedik és az egész ötéves terv alatt 30,6 százalékkal. Szükséges lesz, hogy gondosan mérlegeljük az életszínvonal emelésére rendelkezésre álló lehetőségeket és újból megvizsgáljuk, milyen utakon biztosíthatjuk ezt az egész feladatot. '"A népgazdaságijai kapcsolatban tehát befejezésül azt mondhatjuk, hogy a mezőgazdaságon kívül sikeresen fejlődik. Ez bizonyos derűlátással tölt el bennünket. Feljogosít arra, hogy bátran tekintsünk az 1961-1965-ös évekre szóló harmadik népgazdaságfejlesztési ötéves terv elé. A nemzeti bizottságok fokozott jogköre és felelőssége az űj területi felosztásban Elvtársak, most pedig rátérek az új területi felosztás iavaslatára. A Politikai Iroda a párt kerületi bizottságaival egyetértésben azt ajánlja a Központi Bizottságnak, hogy az új területi felosztást, valamint az új területi szervek felépítésének, jogkörének és felelősségének elveit a Központi Bizottság szeptemberi ülése elé terjesztett javaslatok értelmében hagyja jóvá. A Politikai Iroda javasolja a Központi Bizottságnak, hagyja jóvá, hogy a jövö területi egységeket továbbra is kerületeknek nevezzék. Abból indulunk ki, hogy ez az elnevezés már meghonosodott és a rövidítésekben is megmarad a kerület és a járás közötti különbség. Javasoljuk, hogy köztársaságunkban tizenegy kerüléti közigazgatási egység létesüljön. Az új kerületek határait az egyes kerületi bizottságok, valamint az eddigi kerületi bizottságok közötti tárgyalások és megállapodások után lényegében szilárdan meghatározták. Javasoljuk továbbá, hogy Prágában ne legyen, mint eddig, központi nemzeti bizottság, hanem Prága Főváros Nemzeti Bizottsága, amely tíz körzeti nemzeti bizottságot fog irányítani. A kerületekkel és járásokkal való megegyezés és tárgyalások alapján 108 járási közigazgatási egység létesítését javasolják, úgy, hogy a tíz prágai körzeti bizottsággal együtt 118 járási nemzeti bizottságunk lesz. Bratislavában, Plzeňben, Brnóban, Ostravában . városi nemzeti bizottságok létesülnek, amelyek a járások jogkörével, valamint körzeti nemzeti bizottságok, amelyek a helyi nemzeti bizottságok jogkörével fognak bírni. Ami a jövö járások határán fekvő községeknél felmerülő egyes egyenetlenségeket és homályos pontokat illeti - s vannak ellentétek, hogy e községek melyik járáshoz tartozzanak -, azt ajánljuk, ha ez nem ellenkezik valóban fontos okokkal, hogy maguk a lakosok döntsék el, melyik járásba tartozzék községük. Emellett természetesen szükséges, hogy ilyen esetekben a járási és kerületi bizottságok ínár a járási pártkonferenciák előtt végérvényesen megoldják, hogy e községek, melyik járásba fognak tartozni. A községek egyesülésével kapcsolatban újból hangsúlyozzuk, ellene vagyunk annak, hogy mindenáron egyesítésre kerüljön sor, vagy hogy adminisztratív, vagy bármilyen más nyomást alkalmazzanak. Látnunk kell, hogy itt hosszabb ideig tartó folyamatról van szó és semmi sem történik, ha a községek nem egyesülnek a választásokig, ha egyesülésük akár két évig is eltart. Igaz, hogy a községek fejlődésének nem engedhetünk szabad folyást, ösztönös fejlődést. A járásoknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden községnek meglegyen a saját építési terve és hogy az egyes községek eme tervei a járás egységes építési tervéből induljanak ki. Társadalmunk fejlődésének igényes feladatai az ember életének megszervezése, kulturális szükségleteinek, az egészségügyi gondoskodás biztosítása iránt, valamint további szempontok is megkövetelik, hogy a falvak építését eszerint módosítsuk, szervezzük meg és már nagyobb egészeket létesítsünk. Hasonló a helyzet az EFSZ-ek egyesítése terén is. Szükséges, hogy maguk a szövetkezeti tagok megértsék, mennyivel előnyösebbek számukra a nagyobb mezőgazdasági egészek, amelyek lehetővé teszik a technika és gépek sokkal jobb kihasználását, a jobb munkaszervezést, a nagyobb és belterjesebb termelést. Ez egyaránt javára szolgál a társadalomnak, valamint maguknak a szövetkezeteseknek és életszínvonaluknak. A nemzeti bizottságok valamennyi foka működési és jogkörének pontos meghatározását és tevékenységének részletes megállapításét javasoljuk a Központi Bizottság következő ülésén megoldani. Ma szeretném aláhúzni az új nemzeti bizottságok valamennyi foka tevékenységének és a káderkérdések megoldásának szempontjából fontos több alapelvet. Valamennyi kerületi nemzeti bizottság a központi szervekkel, elsősorban a kormánnyal szemben az egész kerület felelős képviselőjeként fog fellépni. Ők lesznek felelősek a kerület feladatainak meghatározásáért és kitűzéséért, valamint az országos terv feladataiért. A kerületi terveket az Állami Tervbizottsággal való megtárgyalása után a kormány tárgyalja és erősíti meg. A kerületek és járások természeti és gazdasági feltételeinek elemzése alapján a központi szerveknek javasolni fogják a területükön levő központilag és helyileg irányított gazdaság fejlesztése konkrét kérdéseiriek megoldását. Ugyanakkor nagymértékben felelősek lesznek a kerület egész gazdaságának hatékony elosztásért, valamint az egyes járások és városok fejlettségi fokában levő különbségek kiküszöböléséért. Emellett a minisztériumok to(Folytatás a 4. oldalon) ÜJ SZÓ 3 * 1960. január 23. f . I