Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-08 / 337. szám, kedd

Harc az osztrák semlegességért és demokráciáért Á tények tények maradnak. S a mai világban a legerősebb tény, hogy szüntelenül erősödik a szocia­lista világrendszer, erősödnek a bé­keerők. Ez a tény világszerte egyre nagyobb hatást gyakorol s kihat az egyes tőkés országokra is. Éz érvényes az olyan kis országra is, mint Ausztria. Tekintsünk csak néhány évre .vissza. A polgári pár­tok éppúgy, mint a szocialista párt vezetősége a valóságban nem akart független Ausztriát. A semlegessé­get „a nyugati kulturális közösség elárulásának" stb. minősítették. Ak­koriban valójában azt akarták, hogy Ausztria a nyugati katonai tömbhöz csatlakozzék. Mint ismeretes, a dolog másképp fejlődött: államszerződést írtak alá és kihirdették Ausztria örö­kös semlegességét. A Szovjetunió ál­láspontja révén bekövetkezett az, ami Ausztria függetlensége szempont­jából feltétlenül szükséges és ugyar­akkor megfelel az osztrák nép túl­nyomó többsége akaratának. Hosszú éveken át és különösképpen az utóbbi időben Ausztria uralkodó politikai körei azt hangoztatták, hogy az osztrák semlegesség „kizárólag katonai" semlegesség lehet. Ezt az álláspontot Krejský osztrák külügy­miniszter a szövetségi elnök szovjet­uniói látogatása során még Moszk­vában is hangoztatta. Időközben bebizonyosodott és bizo­nyos fokig el kellett hogy ismerjék azt, amit a kommunisták ismételten hangsúlyoztak: nem lehet különvá­lasztani a katonai semlegességet a politikai semlegességtől! Nem lehet egy ország katonailag semleges, ha az, „Európai Gazdasági Közösség"­hez csatlakozik. Mint ismeretes, ebben a szervezetben a nyugatnémet monopoltőkések és militaristák játsz­szák a vezető szerepet. Ez a kérdés állt az Osztrák Szocia­lista Párt nemrégen lezajlott kong­resszusának előteréb > Itt ugyan Pittermann alkancéllá a párt veze­tője, valamint Krejský külügyminisz­ter is kijelentették, hogy Ausztria politikai okokból nem csatlakozhat az Európai Gazdasági Közösséghez. E két politikus, valamint a szocialista párt lapjai utaltak arra, sőt részben nyíltan kijelentették, hogy az Európai Gazdasági Közösség (EGK) politikai egyesülés, amely a szocialista államok ellen irányul és tagállamainak többé­kevésbé fel kell adniok nemzeti szu­verenitásukat. Ez azonban össze­egyeztethetetlen az osztrák függet­lenséggel és semlegességgel. Ez így van! Csakhogy az Osztrák Szocialista Párt vezetői még egészen rövid idő előtt is éppen az ellenke­zőjét mondták és csak most kényte­lenek egyetérteni azzal az álláspont­tal, amit a kommunisták mindig han­goztattak Álláspontjuknak ez a megvál­toztatása összefügg Ausztriának az ún. „Kis Szabadkereskedelmi Övezet­hez" való csatlakozásával (amelybe Ausztrián kívül Anglia, Svédország, Norvégia. Dánia és Portugália tarto­zik). Ez az elhatározás is meggondo­lásra késztető, hisz a KSZÖ is zárt tömböt képez, Ausztria részvétele eb­ben a tömbben gazdasági szempont­ból lekötöttséget jelent számára és így az ország semlegességét tekintve semmiképp sem kedvező. Egyébként erre a csatlakozásra egyáltalán nem volt szükség, hisz Ausztria minden tömbtől távol maradhat, gazdasági szempontból pedig nemcsak életve­szély számára, hanem meggátolja ab­ban, hogy valamennyi országgal, első­sorban a szocialista államokkal való kereskedelem lehetőségeit népének javára hasznosítsa. Újabb jelenségek mutatkoznak az osztrák belpolitika terén is. A szélső­séges reakciós körök fokozott provo­kációs fellépése óta, elsősorban az október közepén a bécsi Ringstrassen lezajlott náci provokáció óta (a Schil­ler-ünnepség ürügye alatt lezajlott provokációról van szó) Ausztriában fokozott antifasiszta ellenmozgalom észlelhető. Ez nemcsak a bécsi náci­felvonulás elleni erélyes ellenakció­ban mutatkozott meg, hanem ilyen megmozdulás volt az újnácikkal szemben, pl. Linzben is. Itt az újnáci ifjúsági tüntetést szétkergették, sőt az utóbbi napokban meggátolták a monarchista tüntetéseket is, amelyek­kel Habsburg Ottó Ausztriába való visszatérését akarták támogatni. Az osztrák belpolitikai élet­nek figyelemre méltó ténye, hogy az utóbbi hetekben a kommunisták az üzemi tanácsok választása során szá­mos fontos nagy vállalatban jelentős sikereket értek el. Stájerországban az üzemi tanács kommunista mandá­tumainak száma az 1957. évi 42-ről 80 mandátumra növekedett. Ez újabb bizonyítéka a jobboldali szocialisták politikájává! szemben egyre növekvő elégedetlenségnek és ez az elégedet­lenség a dolgozók körében a jövőben még tovább fokozódik. Az Osztrák Szocialista Párt tagjainak és híveinek j körében egyre erősödik az a felisme­| rés, hogy a reakció elleni harcban, va­| lamint a tőke támadása ellen és a | szociális jogok védelméért folyó küz­i delemben nem számíthatnak a jobb­I oldali szocialistákra, hanem ezt a I harcot csupán a kommunisták vihetik győzelemre. FRANZ KUNÉRT Románia ipari termelése 14 százalékkai növekszik Tavasszal ül össze a párt III. kongresszusa BUKAREST (ČTK) - MINT MÁR KÖZÖLTÜK, A ROMÄN MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGA DECEM­BER 3-ÁN ÉS 5-ÉN TARTOTTA PLE­NÁRIS ÜLÉSÉT. A PLÉNUM A JÖVŐ ÉVI ÁLLAMI TERVJAVASLATRÓL ÉS A TAVASZRA ÖSSZEHÍVOTT III KONGRESSZUS KÜLDÖTTEINEK MEG­VÁLASZTÁSÁRÓL TÁRGYALT. Az első napirendi ponttal kapcso­latban Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára mondott beszé­det. A plénum vita után jóváhagyta a jóvő évi terv kiegészített és módo­sított javaslatát. Gheorghiu-Dej elvtárs beszédében behatóan foglalkozott a román nép­gazdaság jövő évi fejlődésével. Meg­jegyezte, hogy az idei tervet minden mutatóban teljesítik és túlteljesítik. A népgazdasági terv alapján az ipari termelés 14 százalékkal, a nemzeti jövedelem pedig 12 és fél százalékkal növekszik jövőre. Több nagy terme­lőkapacitást, kokszolót és Martin­kemencét, vegyiüzemet, cukorgyárat, bútorgyárat, stb. helyeznek üzembe. A vaskohászat termelése 28, a gép­iparé 17, a vegyiiparé pedig 22 szá­zalékkal lesz nagyobb. Jövőre 7 mil­liárd 700 millió kW-óra villanyáramot és 1 millió 700 ezer tonha acélt fog­nak termelni. A terv alapján lényege­sen növekszik majd a közszükségleti cikkek és élelmiszerfélék gyártása. Jövőre negyedével több beruházást eszközölnek a mezőgazdaságban, mint tavaly. A mezőgazdaság 10 750 trak­tort, 12 ezer vetőgépet, 5 000 kom­bájnt és más mezőgazdasági gépet kap az ipartól. A munkatermelékenység az iparban az ideihez viszonyítva 11 százalékkal emelkedik. A munkások és alkalmazottak szá­ma a jövő év folyamán 160 ezerrel növekszik. A szocialista szektorban foglalkoztatott lakosság jövedelme 6 és fél milliárd lei-jel lesz nagyobb. Jövőre 31 ezer lakást, tehát a felével többet adnak a dolgozóknak, mint az idén. Iskolák, mozik, klubok, kórhá­zak és egyéb intézmények nagyarányú építését vették tervbe. ESS «* Ä népi Korea lefektette a szocializmus alapjait Phenjan (ČTK). — A Koreai Munkapárt Központi Bizctttsága december 1-töl 4-ig bővített teljes ülést tartott. A plénum a jövő évi népgazdaságfejlesztési tervről és a holyi hatalmi szervek munkájának megjavításáról tárgyalt. A kiadott jelentés szerint a háború után eltelt öt év alatt az erszág ipari termelésének átlagos évi növekedése elérte a 42 százalékot. Az idén felével lesz nagyobb Korea Ipari terme­j lése, mint tavaly. Az első ötéves terv teljesítésével lerakták a szocialista iparo­sítás szilárd alapját. Megerősödött a ne­hézipar, és 'rohamos fejlődésnek indult a gépgyártás. A mezőgazdaságban lényegében befejez­ték az öntözést. Nagy sikereket értek el a mezőgazdaság villamosításiban és megteremtették a feltételeket a gépesí­tésre. A munkások és alkalmazottak reálbére túlszárnyalta az 1961-re kitűzött színvo­nalat. A parasztok reáljövedelme is növe­kedett. Jövőre 256 százalékkal növekszik a mezőgazdasági gépek gyártása. A bá­nyaipar termelése 31,4 százalékkal fog növekedni. Szovjet és amerikai tudósok együttműködése ÖT JAPÄN PREFEKTÜRABAN 93 ezer munkanélküli szénbányászt tartanak nyil­ván. Az idén január és szeptember közötti időben 12 763 munkást bocsátottak ot Tagava járásban, de csak 8462-nek ismerték el segélyjogosultságát. A segély a lét­fenntartási költségek egy ötöde. A képen munkanélküli bányászok gyűlése. Követelik a tömeges elbocsátások beszüntetését, a munkanélküli segély igényjogosultságá­nak 6 hónappal való meghosszabbítását, és a segély felemelését az utolsó kereset 80 százalékára. Foto: ČTK — Japán Press. Moszkva (ČTK) - Két szovjet tu­dóscsoport tért vissza ^amerikai út­járól Moszkvába. Az egyik csoport tagjai, Anatolij Blagonkavov és Leonyid Szedov aka­I démikusok, Valerijan Kraszovszkij 1 professzor részt vettek az amerikai rakétakutató társaság kongresszusán. A szovjet tudósok részvétele nagy ér­deklődést váltott ki az amerikai szak­értők körében. Több mint 5000 hall­gatója volt előadásaiknak. A szovjet tudósok második csoport­ja, melyet Jemeljanov professzor ve­zetett, és melynek tagjai az atom­szakértők voltak, körülbelül egy hó­napot töltött az USÁ-ban. A szovjet szakértők megtekintették az atomhajó építését, a legnagyobb amerikai la­boratóriumokat, uránbányákat, továb­bi berendezéseket és objektumokat. Az amerikai atomszakértők már ok­tóberben jártak a Szovjetunióban. r******** ** * * * * ***+ A ****** *********** ** **** *************** **-****-*-**-*•***•• ** **** A "* ** * ** * * A szocializmus építése során a dolgozók viszonya nemcsak a termelőeszközökhöz, hanem ember­társaikhoz is megváltozik. Oj, szo­cialista erkölcs van kialakulóban. A Szocialista ember erkölcse fel­szabadul az individualizmus, önzés, haszonlesés, álszemérem és általá­ban a burzsoá életszemlélet egyéb csökevényei alól. Az emberi gondo­lat, tudat átalakulásához azonban nem elegendő önmagában a társa­dalom fejlődése. A jó eredmény fel­tételezi a célirányos, rendszeres ne­velőmunkát. Sok példát hozhatnánk fel, ame­lyek kellően megvilágítják az állam­polgárok szocialista erkölcsének fej­lődését. Vegyük most szemügyre azokat az intézményeket, melyeknek mai gyakorlati eredményei ékesszó­lóan bizonyítják, mennyire megszi­lárdult társadalmunkban az önként vállalt fegyelem, az egyénnek a kol­lektívával szemben tanúsított erköl­csi felelőssége, az építőmunka gyü­mölcsének közös védelme. Melyek is ezek az intézmények? A biztonsá­gi szervekre, az ügyészségekre és a bíróságokra gondolunk. Biztonsági és igazságügyi szer­veink féladata a szocialista rendszer vívmányainak, a nemzeti ós magán­vagyonnak következetes védelme a polgárok életének, egészségének és a közrendnek védelme. A szocializ­mus befejezésével ' összefüggő to­vábbi jelentős feladat a nevelőmun­ka és a bűncselekmények megelőzé­se. Bűneset elkövetése esetében a büntetés kiszabása és kitöltése a dolog könnyebb része. Sokkal ne­hezebb a tettest újból tisztességes életre bírni, bekapcsolni a termelő­munkába. Köztudomású, hogy a bün­tetés kiszabásánál finyelembe ve­szik a vádlott előző életét, a bűnö­zés társadalmi jelentőségét. A nép­bíróság alaposan megfontolja, vajon a javasolt büntetés arányban van-e a nevelésre irányuló szándékkal. Magától értetődő, hogy enyhébben ítéli meg az eddig büntetlen elő­életű és szorgaima.san dolgozó pol­gár cselekedetét, mint az osztályel­lenség, a visszaeső bűnöző vagy munkakerülő bűncselekményeit. A biztonsági szervek tevékenysé­gében jelentős szerep jut a meg­előzésnek. A biztonsági szervek fel­Előtérben: az erkölcsi felelősség adata tehát korántsem abban me­rül ki, hogy kinyomozzák a tettest és büntetés kiszabása végett átad­ják a bíróságnak. Olyan előfeltétele­ket kell teremteniök, hogy minél kevesebb bűneset elkövetésére ke­rüljön sor. A biztonsági szervek eb­ben a tevékenységükben a lakosság minden rétegére, nevezetesen a köz­biztonsági szervek segédőrségeinek egységeire támaszkodnak. A biztonsági és igazságügyi szer­vek nevelő és megelőző ténykedése egyre inkább pozitív eredményekkel jár. Nem vitás, hogy a kapitalizmus állandó gazdasági válságaival kedve­ző feltételeket teremt a bűnözés nö­vekedésére és hogy a szocialista társadalomban, ahol mindenki biztos megélhetéssel rendelkezik, a bűnö­zés csökken. 1931-ben, a kapitalista köztársaság egyik válsággal telt évé­ben minden százezer lakosra 1856 bírósági büntetés esett. Véleményünk szerint ez a szám nem teljesen pon­tos, mert az akkori igazságszolgál­tatás az uralkodó osztályok tagjai részérő! szokásos bűncselekménye­ket (adócsalások, panamák, meg­vesztegetések' stb.), saját érdekében eltussolta. a helyzet ma? Vegyük csak szemügyre a rendelkezésünkre álló adtokat nálunk és egynéhány tőkés országban. 1954-ben százezer lakosra a NSZK-ban 2076, Ausztriá­ban 2619. Finnországban 2934, az Egyesült Államokban 2518 büntetés c.sett. Ez a statisztika azonban csak a nagyobb városok adataira támasz­kodik és az Egyesült Államokban megbüntetett személyek tényleges száma lényegesen nagyobb Ugyan­akkor nálunk százezer lakosból 1954­ben csupán 931 polgárt büntettek meg. Mi az oka e nagyarányú kü­lönbségnek? Kétségtelenül az eltérő életkörülmények. A mi életformánk, biztos megélhetési viszonyaink, szo­ciális biztosításunk, nevelési mód­szercink, a megelőzésre irányuló gondoskodásunk elhárítják a bűnö­zés gyökerét és okát. Örvendetes jelenség, hogy nálunk állandóan csökken a fiatalkorúak bűnözése, míg a tőkés országokban, különö­sen az Egyesült Államokban, ahol nagyjából a bűnözök fele a 18 éves­nél fiatalabb személyekből regrutá­lódik és ahol a ponyvairodalom, a nevelésre kárcs filmek és televíziós műsorok romboló hatással vannak a fiatalságra, — a bűnözés egyre nő. Persze akad tennivaló nálunk is elég. A szocializmus felépítésének és a kulturális forradalomnak a be­fejezése további türelmes munkát igényelnek állampolgáraink nevelése és átnevelése terén. Sok függ a szü­lőktől és persze a pedagógusoktól, akik kiskoruktól nevelik a gyerme­keket a szocialista erkölcs elveire, felelősségre, munka- és rendszere­tetre, alkotó kezdeményezésre és a minél jobb eredmények elérésére való törekvésre mind az iskolában, mind azon kívül. E lérkezett az ideje, hogy alapo­sabban kihasználjuk jogren­dünk demokratikus vívmányait, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a dol­gozók maguk döntsenek bizonyos kihágások, apróbb bűncselekmények tárgyában. Mellőzzük — ha csak le­het — a biztonsági szerv, ügyész, bíró beavatkozását azokban az ese­tekben, ahol üzemi, szövetkezeti dolgozók elvtársi igazságszolgálta­tása célravezetőbbnek tűnik. Bizony mindenki inkább a szívére veszi, ha barátai, ismerősei közvetlen környe­zetének tagjai, muka- vagy lakóhe­lyén mondanak ítéletet felette. Vannak már kisebb-nagyobb ered­ményekkel járó kísérletek, hogy megelőzzenek bizonyos bűncselekmé­nyeket, elhárítsanak bizonyos káro­kat, elrendezzenek bizonyos családi viszályokat. Több helyen beváltak. Az egyéni kezdeményezés csírája megérett az általánosításra. Hogyan ? Akik a polgári együttélés szabályait megszegték, akiknek magánéletében nehézségek merültek fel, akik hajla­mosak bűncselekmények elkövetésé­rc, akik elhanyagolják gyermekeik nevelését vagy képtelenek rá, azo­kat először elvtársi beszélgetésre hívják meg. Ha kellő tapintattal szólnak hozzájuk, bizonyára elszé­gyellik magukat, elgondolkodnak; magukba szállnak és többnyire meg­javulnak. Ez a módszer a maga egy­szerűségében sokkal közvetlenebb és hatásosabb, mint a hivatalos tár­gyalás. melynek határozatáról a munkatársak, a szomszédok nem mnidig szereznek tudomást. Akad — kivételesen — olyan ember, aki a bírósági tárgyalás után megmaka­csodik és csak azért is folytatja a rosszat. Az ilyen elvtársi bírásko­dás hivatása az őszinte számonkérés, a kemény, de igazságos bíráló szó és főleg a segítségnyújtás. Már ed­dig is többeket megmentettek a bör­töntől, többeknek segítettek, hogy a lejtőn megállva visszatérjenek a jó útra. Az elvtársi bíráskodás — se­gítő kezet nyújtva a rászorulóknak — gondoskodik arról, hogy a jövőben biztos alapon szilárdan helyt állja­nak. És itt mondjuk meg, hogy nemcsak azokra gondolunk, akik a szocialista együttélés elvei ellen vétenek, iszá­kosak, hangoskodnak és akiknek ügyei a nemzeti bizottságok, vagy utcai bizottságok hatáskörébe tar­toznak. Gondolunk a nemzeti va­gyon eltulajdonításának kisebb ese­teire, kisebb lopásokra a munka­helyen. üzemben, vagy szövetkezet­ben egyaránt. Rajtakaptunk valakit a helyszínen, amint valami csekély­séget eltulajdonított. Nyomozásra nincs szükség. Tagadásnak nincs helye. Mi szükség ilyen esetben az állami szervek megterhelésére? Fog­lalkozzanak komolyabb esetekkel. Foglalkozzanak az üggyel a tettes munkatársai, a szakszervezet, a fe­gyelmi bizottság, az elvtársi bíró­ság és az ügy nyilvános, hogy úgy mondjuk kollektív letárgyalása, az első ízben bűnöző személy nyilvános megdorgálása sokkal hatékonyabb, mint a bíróság ítélete. Ügy gon­doljuk, ezt az utat kell járnunk, hogy még inkább csökkentsük a bí­rósági büntetések számát. N em árt, ha egyszer azt is meg-" írjuk, hogy. köztársaságunk 60 ezer népbírájának (ez is a szocialis­ta demokrácia következménye) te­vékenysége sem korlátozódik a bí­rósági tárgyalásokon vaio részvé­telre és határozathozatalra. Felada­taik sokkal nagyobbak. Ők is hozzá­járulnak polgáraink neveléséhez, « bűncselekmények megelőzéséhez az­által, hogy az igazságszolgáltatás te­rén szerzett gazdag tapasztalataikat, megfigyeléseiket nemcsak a tárgya­lóteremben, hanem a köznapi élet­ben is érvényesítik. Nevelő tényke­désük és hatásuk szinte korlátlan és különösen akkor érvényesül, ha valahol, pl. építkezéseken, szövet­kezetekben bizonyos nehézségek (lo­pások, túlzott alkoholfogyasztás stb.) merülnek fel. A helyi viszonyok ap­rólékos ismeretében, elvtársi kap­csolataikra, a párt és társadalmi szervezetekre, a nemzeti bizottság­ra támaszkodva mindig kellő időben léphetnek közbe. Népbíráink eme népnevelő munkája a szocialista tár­sadalom javára végzett hasznos, po­litikai segítség. És mert gondolatainkat az erköl­csi felelősség kérdésének szentel­tük, figyelmeztessünk közéletünk egy-két árnyoldalára, melyeket pol­gáraink segítségével szintén eltá­volíthatnánk további fejlődésünk út­jából. A gyakori és felelőtlen tűz­esetekre, közlekedési és üzemi bal­esetekre gondolunk, melyek nemcsak súlyos anyagi megterhelést jelente­nek, hanem felesleges emberáldoza­tokkal, rokkantsággal, munkaképte­lenséggel járnak. És bár a mérték­telen alkoholfogyasztás ígéretesen csökken: az alkohol a családi vi­szályoknak, hűtlenségnek, közleke­dési és üzemi baleseteknek mégis egyik legjelentősebb előidézője. B iztonsági szerveink, ügyészsé­geink, bíróságaink a dolgozók együttműködésére támaszkodva eredményesen teljesítik hivatásukat. Dolgozó népünkkel szoros kapcsolat­ban, népünk és államunk további fejlődése érdekében fejtik ki mű­ködésüket. Az erkölcsi felelősségre való következetes nevelés azonban — fejlődésünk maj szakaszában — mindnyájunk kötelessége. SZILY IMRE ÜJ SZÖ 4 * 1959. december 8.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom