Új Szó, 1959. december (12. évfolyam, 332-360.szám)

1959-12-08 / 337. szám, kedd

UJJ SZÓ QĹtazáz a cízfrixfatiMĹólxavi A testvéri barátság jegyében Város, amelyben minden harmadik ember A hazánkban tartózkodó szovjet turis­tacsoport tagjai a napokban látogatási tettek Bősön, a dunaszerdahelyi járás legnagyobb községében. A kedves vendégek az ünnepélyes fo­gadtatás után megtekintették az EFSZ ha­talmas sertéstelepét, amely úgyszólván egyedülálló Szlovákiában. A sertéshizlal­da megtekintése után a kultúrház helyi­ségében folytatódott a nap műsora, ahol a helyi kilencéves magyar középiskola tanulói adtak nagyon szép műsort a ven­dégek tiszteletére. A helyi pártszervezet elnöke — Tóth Károly elvtárs — beszédében arról szólt, hogy különösképpen nagy jelentősége van annak, hogy a szovjet vendégek éppen most — a csehszlovák - szov jet barátság hó­Példás munkát végeznek A komáromi II. Vöröskereszt-cscport tagjai dr. Fekete Imre vezetésével di­cséretes munkát végeznek. Tujsz Mária például különféle társadalmi munkák ke­retében 825 órát dolgozott ie. A csoport tagjai szervező munkát is végeznem. Bor­bély elvtársnő 40 új t:got és három vér­adót szerzett. Példás munkát végeznek Szabó Ilona, Csghi Ilona és a többiek is. Holczer László, Komárom Bányászinduló ütemére November 24-én reggel fél hatkor ai ostravai Sztálin Nagybányában az üzemi munkaiskola előtt bányászok, technikusok, tisztviselők gyülekeznek. Mindnyájan ott van­nak, hisz a dicsérő szó mindegyiküket egy­formán megilleti. Zsongó-bongó méhkasnak tűnik a folyosó. Örömteli, megelégedett ar­cokat látok mindenütt. Ugyanis az történt, hogy az előző éjsza­kai műszakon terven felül 123 000 tonna szenet küldtek felszínre, s így teljesítet­ték az 1959-es évi tervet. Scheurer elvtárs, az Ostrava-Karvinai szénbányák igazgatója a minisztérium elis­merését és köszönetét tolmácsolta. Méltán kiérdemelték ezt, mert a Nagybánya bá­nyászai ezzel bebizonyították, hogy nem ismernek többé akadályt tervük teljesíté­sében. Václavík elvtárs, az üzemi szak­szervezeti bizottság elnöke kifejtette, hogy nagyon sokat köszönhetnek a szocialista munkabrigád címért folyó verseny elter­jedésének s a versenyző kollektívák száma egyre nő. Még hajnali szürkület van, amikor el­hagyom a folyosót és kilépek az épületből. A bányászinduló hangjai zsonganak fülem­ben, mely lelkesítően kísérték el ma reggel bányászainkat. Mojzes. Iloga, Ostrava A csehszlovák-szovjet barátság hónapjának rendezvényeiről A csehszlovák-szovjet barátság hó­napját méltón ünnepelte a Csemadok őrsújfalusi helyi csoportja. A barát­ság hónapja keretében több irodalmi estét rendeztek, amelyeken a szovjet irodalom nagy alakjaival ismertették meg a jelenlevőket, (mn) A csehszlovák-szovjet barátság hó­napja alkalmából Érsekújvárott a he­lyi tizenegyéves középiskola kultu­rális együtteseinek közreműködésével a helyi nemzeti bizottság nagytermé­ben sikeres estet rendeztek a szovjet irodalomról. Az esten nagyszámú kö­zönség vett részt. (c. — j) A csehszlovák-szovjet barátság hó­napját méltón ünnepelték Gálszécsen is. A barátság hónapja alkalmából a falun több jól sikerült kulturális mű­sort rendeztek (h. k.) napja alatt látogattak el hozzánk. Ez látogatás egyik élő és híven beszélő pél­dája annak, hogy Csehszlovákia és a Szovjetunió népei szoros barátságban kí­vánnak élni egymással. Nincs erő, hata­lom, amely ezt a barátságot megbolygat­hatná. Mind a két nép építeni, alkotni kiván: a szocializmus és a kommunizmus építésén és felépítésén fáradozunk A pohárköszöntők után a szovjet ven­dégek beszéltek beszámolva tapasztala­taikról, méltatva a helyi szövetkezet tag­ságának szoros igyekezetét és a munkák eredményeit, amelyek — ahogy mondot­ták — egyre szebb, virágzóbb életet te­remtenek. A szovjet vendégek, közöttük a moszk­vai kerámia gyár munkásai, a kijevi egyetem tornutanárnöje, kaukázusi kol­hozok tagjai, szívélyesen elbeszélgettek a bösi EFSZ tagjaival. Beszéltek a szovjet emberek életéről, azokról a nagy mun­kákról, amelyek az elmaradott cári Orosz­országból a világ első szocialista államát építették ki. A szívélyes beszélgetések, tervek, ja­vaslatok sokat segítenek majd szövetke­zetünk tagságának további munkájában. KOVÁCS MIKLÓS, V y arany Tofenék helyén iskola Falunk, Kisfalud a csallóközi rónán terület el a dunaszerdahelyi járásban. Eb­ben az alig 7—800 lelket számláló kis faluban is mérföldes léptekkel halad előre a fejlődés. Az emberek kulturái.. igényei itt is napról napra nőnek; ezt leginkább az mutatja, hogy már itt is vannak tele­víziós készülékek. Gombamódra emelked­nek a magasba a szebbnél szebb családi házak is. A kormányrendelet után, amely azt tűz­te ki célul, hogy minden talpalatnyi föl­det ki kell használni, a pártgyűléseken, a HNB vezetőinek gyűlésein felvetődött a tófenék kérdése is. A felszólalások folya­mán több javaslat hangzott el, hogy fel kell tölteni a tófenekét és olyan épületet kell a helyére építeni, ahol a HNB-nek új helyisége s egyúttal új iskola is lesz. Kidolgozták az új iskolaépület tervraj­zát és a kisfaludi lakosok hozzáláttak az új iskola felépítéséhez. Ma már a tófenék helyén befejezés előtt áll a hatalmas épü­let a HNB helyisége és az új iskola. Janda János, Kisfalud. A Csemadok nyitrana^vkeri szervezetének évzáró gvű'ése Nyitranagykéren a napokban,meg tartot­ták a Csemadok helyi szervezetének évzáró gyűlését, melyet egykebötöttek a Csema­dok megalakulása 13. évfordulójának, meg­ünneplésével. A gyűlésen 450-en vettek részt. Banyár Vilmost, ( aki eddig kiváló munkájáért kitüntetést kapott, választot­ták meg a Csemadok helyi csoportja elnö­kévé. A gyűlésen a tagok fogadalmat tettek, hogy mind gazdasági, mind politikai és kul­turális téren még odaadóbban fognak hoz­zá a rájuk háruló feladatok teljesítéséhez. Várnay Tibor, Nyitra A lakosság érdekében Bátran elmondhatjuk, hogy a zselízi he­lyi gazdálkodási üzemek igazgatósága szem előtt tartja a lakosság érdekeit és minden ténykedése arra irányul, hogy szolgáltatásait bővítse és jobbá tegye. Ezt a célt szolgálja, hogy a közelmúlt­ban 40 000 koronás beruházással új be­rendezéssel látta el a borbély- és fod­rász üzemelt. Modern berendezés, neonvi­lágítás és új felszerelés. Méltán elmond­hatjuk, hogy ez még a nagyvárosi igé­nyeket is kielégíthetné. Ezen szolgáltatásokat még tovább bő­vítik mivel a női fodrászat több üvegbúrás hajszárító berendezést fog kapni. Rövidesen elkészül a közszolgáltatások háza és elkezdik majd a tízkádas fürdő építését is, amelyre bizony nagy szükség van. Andriskin József, Zselíz. Fordítsunk nagyobb gondot o munkabiztonságra a mezőgazdaságban is A munkavédelemről és biztonságról, a higiéniáról számos különféle hirdetményt, rendeletet tesznek közzé hazánkban. Mi­vel azonban a bennük foglalt szabályo­kat sokszor nem tartják be, még mindig elég gyakran fordulhatnak ejö balesetek népgazdaságunk egyes szakaszain. Ha egybevetük a nyitrai kerületben a mezőgazdaság szakaszán előforduló bal­esetek számát, megállapíthatjuk, hogy a múlt évi adatokhoz viszonyítva ez év kilenc hónapja alatt 93-mal több baleset — ebből három halálos kimenetelű volt. Mi ennek legfőbb oka? A mezőgazda­sági üzemek és az EFŠZ-ek e problémának nem szentelnek elegendő figyemet. Mű­szaki dolgozóikat, mestereiket és általában a dolgozókat nem részesítik a szükséges iskoláztatásban. A biztonsági műszaki dolgozóknak nem teszik lehetővé köteles­ségük százszázalékos teljesítését, mivel más feladatokkal is megterhelik őket. Nem küszöbölik ki idejekorán az általuk meg­állapított hibákat és fogyatékosságokat, nem hívják meg őket a vezetőség ülé­seire, nem vesznek részt az egyes rész­legekre vonatkozó tervezetek kidolgozásá­ban, sem üzem behelyezésében stb. A mezőgazdasági gépeket nem látják el védőburkolatokkal, a dolgozókat elegendő védő ruházattal, lábbelivel, segédeszközök­kel, a dolgozók nem is használják őket, nem tartják be a tűzbiztonsági és közle­kedési előírásokat, szakszerűtlenül kezelik a villanyberendezéseket, a gyúlékony anya­gokat, a munkahelyeken nagy a rendetlen­ség, nincsenek befedve a siló- és mész­gödrök stb. Semmivel sem kevesebb a fogyatékosság a munkahelyek, a konyhák az éttermek és a szállások higiéniája terén sem. A Pu­kaneci Állami Gazdaság négy új lakás­egységének lakói például a lakások egész­ségtelen voltára panaszkodnak. A járási Hi­giéniai Epidemiológiai Állomás itt sem vett kellőképpen részt a dokumentáció jóvá­hagyásában. Az említett lakásokba talaj­víz hatol és okot ad a dolgozók indokolt panaszaira. A munkahelyeken általában nincs elegendő ivóvíz, szociális berendezés, munkabiztonsági sarok, sem pedig rendes szellőztetés, világítás, hiányzik a gyógysze­res szekrényke, a tűzoltóberendezés, nem megfelelő a higiénia a tehenek fejésénél stb. Pedig számos fogyatékosság igen könnyen kiküszöbölhető. Štefan Ivančik, a nyitrai KNB dolgozója. Rosztov na Donu dél-oroszországi városból keletnek, széles, aszfaltozott országút vezet a híres doni kozákok egykori fővárosába, a 100 ezer lakosú Novocserszkba. Körös-körül dúsan termő gabonatáb­lák, rajtuk dohogó lánc-talpas trakto­rokon kolhoztagok serénykednek az őszi munkákkal. Az innen több tízkilo­méterre folyó Don hiába kerülte el ezt a vidéket, lan­kásabb tájat ke­resve medrének. A szovjet embet erős akarata elve­zette zöldes, zava­ros vizét ide is, ahol évszázadokon keresztül a száraz­ság uralkodott. Az alig egyórás utazás után hir­telen tárul fel a szemünk előtt egy kisebb dombon épült korszerű vá­ros. Történelmi múltjára ma már csak a rézkupolás templomok és né­hány vörös tégla­falú épület emlé­keztet. Egykori fő­terén, ahol 150 év­vel ezelőtt Platov kozák vezér lerakta az új központ alapjait, áll a régi Oroszország har­madik legnagyobb temploma, a száz évig épült, 72 méter magas, többku­polás dóm. Innen és a régi Cserkaszk­ból indult harcba a doni kozákok lo­vasserege, mely már Nagy Péter ide­jében a cári Oroszország legnagyobb ütőerejének számított. A dómmal át­ellenben kőből faragott állványon a Szibériát meghódító Jermak doni ko­zákvezér bronzba öntött szobra áll. A város legnagyobb tere azonban ma már csaknem kihalt. Az új kor­szakot jelentő lüktető élet átköltözött az úi város széles utcáira. Az,új vá­rosnegyedben a háború óta több ezer korszerű lakás épült. A hétéves terv szerint a jövő években további 16 000 lakással bővül a város. A rohamosan fejlődő ipari város lakóinak életével ismerkedve szinte meglepett az a tény, hogy Novocserkaszk négy főis­kolájában, számtalan közép- és szak­iskolájában, esti iskolákban és táv­úton ma már csaknem 35 000 ember, azaz a lakosságnak egyharmada képe­zi magát tovább. Hogy jobban felfed­jük ennek a szinte páratlan tömegjel­legű tanulásvágynak gyökereit, meg­látogattuk a város és egyben a Szov­jetunió legnagyobb gépipari vállala­tának egyikét, a „Bugyonij" villany­mozdonykészítő üzemet. Mindössze 24 év telt el azóta, hogy a város 200 lelkes komszomolistája ásóval, kapával látott hozzá a puszta sztyeppén a gyár építéséhez. S ha napjainkban meglátogatjuk ezt a kor­szerű lakónegyedekkel körülvett, több száz hektáron elterülő gyártelepet, ha végigjárjuk a villanymozdonygyártó üzem hatalmas csarnokait, akaratla­Viktor Salnyikov komszomolista — Részünkről ez már tárgytalanná vált, — mondotta határozottan. — Hogyan, talán túl sokat mar­koltak egyszerre? - érdeklődtem. — Maga is azt mondja, hogy sokat — nevetett nagyot" Vlagyimir Szemjo­novics, majd komolyra fordítva a szót folytatta: - Neip sokat,., inkább ke­veset. Túl óvatosak voltak a mi elv­társaink, amikor csak hat év alatt ígérték teljesíteni a hétéves tervet. Hisz valószínűleg hallotta, hogy ná­lunk 1985-ig nem kevesebb, de inkább több mint 100 000 kilométernyi vas­útvonalat fogunk villamosítani. Biztos vagyok benne, hogy ezt. az óriási, tetn vet is a kitűzött határidőnél korábban teljesítjük. A sok ezer kilométer vil­lamosított vasútra pedig sok száz,'sfff több ezer villanymozdony szükséges. Ezért kell hát nekünk is korábban teljesíteni a hétéves tervet. Nézze meg, elvtárs, ezeket a fiatalokat. Mű­helyünk dolgozóinak csaknem 70 szá­zaléka komszomolista. De milyen komszomolisták? Azt hiszem érdemes velük közelebbről is megismerkedni — mondotta Sevcov mérnök, majd karonfogva elvezetett az egyes mun­kahelyekre. Az egyik munkacsoport­nál megálltam. A fiatal fiúk a vil­lanymozdony szerkezetének készíté­sével voltak elfoglalva. Felettük nagy táblán a következő beszédes felirat: „Ez a brigád 300 százalékra teljesíti tervfeladatát". — Fél évvel ezelőtt még ők voltak a legrosszabbak. Miattuk gyakran volt veszélyben a többi részleg tervtelje­sítése — magyarázza beszédes kísé­rőm. — Hogyan? Ilyen rövid idő alatt annyira megjavultak volna? A komszomolisták ilyen mozdonyt készítettek terven felül. (Horváth S: felvételei) nul is' Lenin történelmi jelentőségű kijelentése jut eszünkbe, hogy a kommunizmus annyi, mint a szovjet­hatalom, plusz az ország villamosítá­sa. Mindjárt az üzem fő bejáratának homlokzatán nagy betűkkel Irt jelszó tűnik szemünkbe: „A hétéves tervet hat év alatt teljesítjük". Belépünk a szerelőcsarnokba és megismerkedünk vezetőjével, a 35 év körüli Vlagyimir Szemjonovics Sevcov mérnökkel. Első kérdésemben a gyár kapuján feltüntetett kötelezettségvál­lalás iránt érdeklődöm. -Igen, Ez főleg Viktor Salnyikov érdeme. De kérdezzük meg talán őt személyesen, hogyan történt ez a nagy változás ? A fiatal, 20 éves, szőke hajú kom­szomolista kérdésünkre elmondta, hogy azelőtt mint géplakatos dolgo­zott egy másik részlegen. Normáját ott is 200-250 százalékra teljesítette s brigádjuk, amelyben dolgozott, már el is nyerte a kommunista brigád cí­met. — Az asztalosműhelyben azonban rosszul ment a munka — mondja el történetét Viktor. A tanonciskolából TAN U L idekerült fiatal fiúk termelési tapasz­talatok híján havi feladataikkal sem tudtak megbirkózni. Miattuk nekünk csökkentenünk kellett az ütemet. Ak­kor elhatároztam, hogy hozzájuk me­gyek dolgozni. Elhatározásomat a párt- és a komszomolszervezet is me­legen támogatta. ( » — Nem lesz könnyű dolgod, hisz milyen asztalos vagy te - mondották barátaim. És igazuk volt, mert az asz­talosmesterséget csak akkor kezdtem elsajátítani, amikor hozzájuk kerül­tem. Eleinte még a felét sem keres­tem annak, mint előző munkahelye­men. De dolgoztam, tanultam, mert tudtam, hogy ha nagyon akarok, úgy jó mestere lehetek a szakmának. Es amint látja, sikerült - fejezte be Viktor rövid történetét. — Brigádjuk most a kommunista munkabrigád címért küzd? — Igen - válaszolta. - Csakhogy a tervteljesítésen kívül még sok fel­tételnek kell eleget tennünk, hogy elnyerjük ezt a címet. Brigádunk minden tagja már két-három szakmát is elsajátított. És ezenkívül vagy esti gépipari, vagy főiskolára iratkozott be. Valamennyien érettségizettek va­gyunk, ezért a munka technológiájá­nak elsajátítása is könnyebben megy, mint másoknak. De akad még egy-két hiba a viselkedés terén. Amíg e té­ren nem változik a helyzet, addig nem nagyon számíthatunk a kommu­nista brigád címre. Igaz-e, Igor? — szólt munkatársához a csoportve­zető, mire fiatal barátja úgy elvörö­södött, mint a rák. Amint később megtudtam, miatta odázták el a kom­munista brigád cím odaadományozá­sát, mert bizony kétszer berúgott. — Maga is tanul? — kérdeztem a brigádvezetőt. — Igen. Másodéves hallgató vagyok a marxi-lenini főiskolán. Amikor tovább mentünk, Sevcov elvtárs hozzám fordulva megjegyezte: — Derék, jó fiú, kiváló szakmunkás. Most vettük fel nemrég a pártba, mert Gaganova módszere alkalmazá­sával kitűnő példát nyújtott a töb­bieknek. Az ó kezdeményezése alap­ján több kiváló munkateljesítményü komszomolista.ftátározta el, hogy át iäl megy a lemaradozó brigádokba segí­tejjj. Nincs is most nálunk egy lema-^ radozó csoport sem. De vannak he­lyettük olyanok, amelyek 200—300 százalékra teljesítik normájukat. — Ezek szerint valószínű, hogy la­zák a normák — jegyeztem meg. — Téved. Nálunk laza norma nem létezik. Hanem vannak olyan kiváló újítóink, akik többet ésszel, mint erő­vel jelszóval naponta tökéletesítik a termelési folyamatot, hisz valameny­nyien tovább képezik magukat szak­májukban. Itt van például Csekurin és Sziud mesterek műhelye. Ebben a műhelyben Levodnij elvtárs 400 — 500 százalékra teljesíti feladatét. Talán azt hiszi, hogy laza a normája? Nem, hanem öt gépen dolgozik, vagyis öt ember helyett. Moszkalenko 2 és fél normát, Kulikov párttag 3 normát végez. Nos ezek után már beláthatja, hogy a hat év is hosszú számunkra. Nálunk nagyon sok munkás kötelezte magát, hogy négy és fél, öt év alatt teljesíti a hétéves tervet. Ezért most versenyre hívtuk a többi műhelyt is, ki teljesíti korábban a hétéves ter­vet. Mi öt és fél év alatt vállaltuk teljesíteni. A kovácsműhely és az öntöde már elfogadták felhívásunkat. Üzemjárás közben még sok min­dent megtudtam az üzem lelkes dol­gozóiról. Beszélgetés közben azt is elmondták, versenyeznek egy Tbiliszi üzemmel, hogy jövőre 784 millió rubel értékű árutermelésük lesz és az üzem csaknem 14 000 dolgozója 1965-ben már 800 nagy teljesítményű nyolcten­gelyes villanymozdonyt fog gyártani a népgazdaság fokozott szükségletei számára. Magáról a szerelőcsarnok fiatal ve­zetőjéről az is kiderült, hogy mint fiatal komszomolista került ide a tanonciskolából. Munka közben végez­te az esti ipariskolát, majd a gépész­mérnöki főiskolát. Kiváló szaktu­dásért előbb mesternek, majd fő­mesternek, később részlegvezetőnek nevezték ki. Ha arról kellene szá­mokban beszámolni, hány ezer em­ber tanul az üzemben esti ipariskolá­ban, szaktanfolyamon, középiskolákon, főiskolákon, úgy egy külön statiszti­kát kellene leírni. Röviden csak eny­nyit: az üzem, melyben a dolgozók túlnyomó többsége fiatal komszomo­listából tevődik össze, becsülettel teljesíti a hétéves tervre vállalt fel­adatait. Nem is csoda, mert az üzem­ben minden második munkás tanul, hogy könnyebben megbirkózhasson a hétéves terv rá háruló feladataival. HORVÄTH SÄNDOR ÚJ SZŐ 5 * 1959. december 8.

Next

/
Oldalképek
Tartalom